Szóvá tettétek, hogy miért nem írtam mostanában. Külföldön voltam két hétig, most értünk haza Japánból, oda mentünk az őszi szünetben.
Leírok majd pár hasznos dolgot, ha te is menni akarsz, de előtte hadd írjak valamiről, ami teljesen megdöbbentett. Leginkább az, hogy miért nincs így a világon mindenütt.
Ez pedig az autókérdés.
Európában és Amerikában valamiért az emberek alapjognak képzelik, hogy a magántulajdonú autójukat a közterületen tarthassák, bárhol és természetesen ingyen.
Senkinek nem jut eszébe jakuzzit venni vagy pingpongasztalt, ha nem fér el a lakásában vagy a kertjében, senki nem akarná ezeket az utca közepén tárolni, amikor éppen nem használja, de az összes autómnak az önkormányzat ingyen biztosítson helyet a házam előtt is és mindenhol, ahová csak menni akarok. Legyenek mindenhol széles utak és rengeteg parkoló, hogy nekem jó legyen.
Ezért aztán az összes város összes utcája nem más, mint egy végtelen autóparkoló vagy hömpölygő autóáradat, a gyalogosok pedig örüljenek, ha elférnek a járdán a parkoló autók mellett.
Minden városban állandó a bűz, a szmog, a por és a zaj az autók miatt, ezért aki csak teheti, kimenekül a városokból a környező településekre, majd minden reggel autóba ül és visszamegy a városba dolgozni.
Japánban ez fel sem merül. Nemhogy az autódat, még a kerékpárodat sem tarthatod az utcán. Eleve csak akkor vehetsz autót, ha bizonyítani tudod, hogy van hol parkolnod vele ("shako shoumei" igazolás).
Ha bárhová mész autóval, csak foghíjtelkeken kialakított fizetős parkolóban tudsz megállni, rendkívül borsos áron. Nincs olyan, hogy egyszerűen megállsz az út szélén, olyan pedig végképp nincs, hogy napokig ott tartod az autódat.
Kiemeltebb helyeken akár 4000 forintba is kerül egyetlen óra parkolás, de nyolcszáz-ezer forint alatt nem nagyon találsz parkolási lehetőséget óránként. Sőt, a kerékpároknak is fizetős parkolóik vannak, azokat se dobálhatod el akárhol, igaz, ott csak 220-300 forintba kerül egy nap.
Az eredmény? Szinte egyáltalán nem látsz autót az utakon, ellenben mindenki az út közepén sétálhat, kerékpározhat és a 14 millió lakosú Tokióban vagy a közel hárommilliós Oszakában is (agglomerációval együtt 37 millió illetve 19 millió fő) olyan csend van és olyan tiszta a levegő, mint szinte sehol egész Magyarországon.
Mindenki metrózik, vonatozik, kerékpározik és sétál. Mivel rengetegen használják a tömegközlekedést, nagyon jól ki is van építve és olcsó is. Közben egy 14 millió metropolisz is teljesen élhető, nem is igazán értik a közlekedési dugó fogalmát.
Mivel úgysem hiszed el nekem, hogy tényleg lehet így élni, annyira hihetetlen ez innen nézve, néhány fotó Tokióról és Oszakáról, mindegyik munkanap készült, délelőtt vagy a délutáni "csúcsban". S nem, nem a covid alatt, hanem most, az elmúlt pár napban.
Az első két kép Oszakában készült délelőtt tíz órakor, a következő Oszaka este fél hatkor a belvárosban. Számold meg, hány autót látsz a képeken a gyakran hat-nyolc sávos utakon. (Még egyszer: agglomerációval együtt 37 és 19 milliós nagyvárosokról van szó.) Minden kép dupla kattintással nagyítható.
A következő képek Tokióban készültek, az első az ottani Nyugati pályaudvar mellett, a masodik a híres tokiói központban, a Shibuya kereszteződésben, a többi egy kilátóból. Még egyszer: munkanap délelőtt, néhány nappal ezelőtt.
Mivel szinte senki nem jár autóval (az utakon leginkább mesteremberek és áruszállítók kisteherautói közlekednek), minden város teljesen élhető. Az autók 40-50-nel mehetnek a főutakon, a többi utcában jellemzően 20-30-cal és állítólag nagyon sokat is mérik a sebességet.
Egy kép egy budapesti viszonylatban egy hetedik kerületi utcáról, csak éppen egy 14 milliós városban. Innen nem akarsz menekülni az első adandó alkalommal vidékre, a levegő tiszta, nincs zaj és por. El tudnál képzelni egy budapesti belvárosi utcát így? És azt, hogy az összes utca így néz ki az egész városban? (Az autók nem az utcán parkolnak, hanem a saját telken vagy fizetős parkolóban):
Fizetős kerékpártároló, merthogy azt sem dobálhatod szét ám akárhol:
Oszakában teljes rend volt, Tokióban már azért láttunk néhány szétdobált kerékpárt. Viszont büntetik is őket, az alábbi képen éppen a tilosban parkoló kerékpárokat büntetik Tokióban:
Tették rájuk a büntetési cédulákat. Nem tudtam, honnan tudják, kié a kerékpár. Aztán kiderült, hogy azokon is rendszám van:
Ha ez kevés lenne az élhető városért, Oszakában például tilos dohányozni az utcán, mert sokakat zavar a cigifüst. Akire rátör a kényszer, hogy azonnal elszívjon egy cigarettát az utcán, ilyen elkerített részeken teheti meg (Ez a kép egyébként Tokióban készült, nem tudom, ott is tilos-e az utcán dohányozni. Oszakában ez többször ki volt írva):
Idehaza ahogy minden autós kiakadna, ha nem tarthatná akárhol az autóját, minden dohányos is kiborulna, hogy nem ott gyújt rá, ahol csak akar.
Az értelmesebbje értené csak meg, hogy ettől lesz élhető a város. A metrón, vonaton elvileg tilos mobilozni is, ettől még felveszik a telefont, de diszkréten, halkan beszélnek bele, hogy mást ne zavarjanak. Beszélgetni is csak úgy beszélgetnek buszon, vonaton, hogy mást ne zavarjanak vele. S természetesen zenét is mindenki csak fülessel hallgat.
Nincsenek utcai szemetesek sem, ezért nem is igazán csinálnak szemetet az emberek az utcán. Senki nem eszik az utcán, nincsenek galambok (egyszer láttam szárnyas patkányokat, azaz galambokat két hét alatt és természetesen galambürülékkel sincs tele az utca), macskát egyáltalán nem láttunk, kutyát kétnaponta egyet-egyet. Olyan tiszták az utcák, hogy szinte enni lehetne a földről.
Nincsen húszfős segwayes túra sem a belvárosban, akik a gyalogosokat veszélyeztetik, ahogy sörbicikli és sakálrészegen üvöltő legénybúcsús hordák sem. Hajléktalant egyet láttam két hét alatt (pedig nyilván azért ott is vannak jópáran), utcai zenészt talán kétszer vagy háromszor.
Padok nincsenek általában az utcákon, de ha mégis, gondoskodnak róla, hogy ne lehessen aludni rajtuk. S ezen nem akadnak ki a helyi mindenféle szervezetek, mint nálunk, mert az élhető környék fontosabb, mint az, hogy aki csak akar, a padokon aludhasson.
Fontosabb egy élhető társadalom, mint az, hogy mindenki azt csinálja, amit csak akar. S ez a végén mindenkinek sokkal jobb így.
Ingyenes vécé szinte minden sarkon van, nem tudsz úgy öt percet menni, hogy ne találj egyet. Viszont éppen ezért az éttermekben gyakran nincs, hiszen mindenhol máshol van.
Sok vécében, még a férfi vécékben is van fixált babahordozó, bele tudod tenni a gyereket, amíg a dolgod intézed, nem szökik el vagy nem nyitja rád az ajtót. Egyszerű, de mégis nagyszerű ötlet.
Ahogy az is, hogy az egyenrangú útkereszteződésekben a kereszteződés közepére mindig fel van festve egy X, így ha ismeretlen helyen vagy, nem kell minden egyes keresztutcánál azon gondolkodnod, hogy azért nincs elsőbbségadás táblád, mert neked van elsőbbséged vagy azért, mert jobbkezes az utca. Látod messziről, ha jobbkezes utca következik.
Rossz volt hazajönni, na. Miután tudom, hogy így is lehet élni, ha elég érett és kulturált egy társadalom, akkor elszomorít a tudat, hogy az én életemben már biztos, hogy nem lesz ilyen az országom, főleg azért sem, mert legalább egy-két generációnyi idő lenne az, hogy az emberek egyáltalán akarjanak így élni.
Nincsenek illúzióim sem, hogy lenne bárkiben politikai akarat Európában (Magyarországon aztán végképp nem), hogy átvegyék az élhető városok japán modelljét, főleg, hogy mindenhol a populizmus hódít a politikában, ahol nem mernek olyan döntéseket hozni, ami a butább többségnek elsőre nem tetszene.
Szerencsére azért vannak már városok, ahol ha nem is ennyire radikálisan, de például kezdik visszafoglalni a köztereket az autóktól. De ott is nehéz megértetni sok egyszerű gondolkodású emberrel, hogy a végén neki is jobb lesz így.
Ha teheted, mindenképp menj el Japánba, érdemes a saját szemeddel látni, hogy nézne ki egy megapolisz autórengeteg és az azzal járó kosz, bűz, por és zaj nélkül, hogyan lehet tökéletesen élhető egy 14 milliós város.
Az egyetlen komoly költséged a repülőjegy, ami értelemszerűen sokkal drágább, mint Európába bárhová.
Mi nem sokat variáltunk, mert a gyerekek miatt kötött volt, hogy mikor mehetünk, ezért nem vártunk olcsó repjegyre, így volt fejenként 275 ezer forint a repülőjegyek ára, kínai átszállással.
Érdemes megfontolnod, hogy esetleg alszol egy éjszakát Kínában, mert azért hosszú az út. (Négy főre volt 25 ezer forint egy éjszaka Kínában reggelivel, reptéri transzferrel egy vadonatúj, modern hotelben Xianban. A taxi a reptértől a szállóig kb. 15-20 kilométerre(!!) volt 1.300 forint, mert nem akartunk várni a transzferre egy órát. Adtam a taxisnak 4.400 forintot jenben a közel húszkilométeres taxiútra, annyira boldog lett tőle, hogy régen láttam ennyire boldog embert.)
Fontos: ilyen hosszú repülőúton legalább másfél óránként állj fel néhány percre, mert jó esetben csak a lábad dagad cipóra, rosszabb esetben vérrög sem elképzelhetetlen. 40 év felett kompressziós harisnyát is érdemes megfontolnod ilyen hosszú útra.
A szezon Japánban a tavasz és az ősz, nyáron nagyon magas a páratartalom, ezért kevesen utaznak oda. Október végén is általában melegebb van mint itthon, de azért vékony kabát már kellhet, főleg reggel és este.
A szállás olcsóbb volt, mint Európában, ahogy minden más is. Olyan olcsó kint az élet, hogy sírva fakadhatsz, hogy nálunk miért ilyen drága, ha bő kétszer annyit keresnek, mint mi.
Egy számla a Starbucksból, két nagy karamellás latte és két nagy forró csoki 4.760 forint:
Étteremben nem sikerült egyszer sem négy főre 16 ezer forintnál többet költeni, annyira olcsók az éttermek. Jellemzőbb volt a 12-14 ezer forintos számla. A víz és gyakran a tea is ingyen van, kérés nélkül hozzák és korlátlanul utántöltik. Ezért arra nem költesz. Borravaló nem csak hogy nincs, hanem egyenesen sértésnek számít, mert azt akarod kifejezni vele, hogy jó volt a szolgáltatás, de ezzel sérted meg őket, mert azt állítod, hogy egyébként nem tesznek meg mindent érted.
(A másik, ami nagyon jó lenne itthon, ha minden futárt, pincért és szakácsot megfizetnének annyira, hogy örökre elfelejthetnénk a borravalózást meg a szervizdíjnak hívott lehúzásokat. Legyen annyi az étteremben az étel ára, hogy ne kelljen még ráhazudni egy szervizdíjat és ne én adjak fizetést a pincérnek a borravalóval. Mert egy étteremben az nem külön fizetős extra, hogy megfőzik az ételt és felszolgálják, mert azért étterem és nem közért. De ezt csak zárójelben.)
Egy átlagos menü egy színvonalas tokiói étteremben. Akkora adag, hogy alig bírtuk megenni:
A hozzátartozó számla 13.850 forintról négy főre:
S nincsen rablás a reptéren sem, ott olcsóbban ettünk szinte ugyanezt. A turistaközpontokban sem akarják kilopni a szemed, ott sem volt drágább az étterem.
De a taxi biztos drága, hiszen a taxisofőr is sokat keres. Aha. Alapdíj nincs, illetve van, az első kilométer 500 yen, azaz 1.100 forint, a többi már csak 400 yen, azaz 880 forint.
Philips 9000-es villanyborotva áfával volt 24 ezer jen, azaz 52 ezer forint. Máshol láttam 19 ezer jenért is ugyanilyet. Az 5000-es sorozat 22 ezer forint volt, nálunk ennyibe kerül a hozzávaló cserefej.
Mobilnet: nézegettem e-simeket, de aztán végül a lengyel mobil előfizetésemre vettem (itt írtam róla) 15 napos, 10 gigás internetet, jó Kínában és Japánban is, amit megosztottam a többiekkel. Nem volt drágább, mint a mindenféle e-simek és bőven elég volt, hiszen a szálláson volt wifi.
A legtöbb turistalátványosság, ami állami, az ingyenes. Ahol fizetni kell belépőt (majompark például), ott is nevetséges 1000-1500 forint a díj. Néhány magán látványosság drágább (például Tokió torony), de azok is olcsóbbak, mint Európában.
Nagyon jó volt Tokióban a Teamlab Planet, arra érdemes befizetni.
Ablakon kidobott pénz viszont az oszakai Universal Studio, ugyanolyan élvezhetetlen lehúzás, mint az összes többi hasonló intézmény szerte a világon. Kifizettünk százezer forintot négy főre, odamentünk fél órával nyitás előtt, ezért "csak" negyven percet várunk az első játékra, ami volt háromperces. Húsz perccel később már 210(!!!!) percet kellett volna várni ugyanerre. Egyetlen háromperces menetért három és fél óra sorbaállás. Minden egyes alkalommal.
Viszont mikor kijöttünk az első játékból, utána már mindenre 1,5-3,5(!!!) órákat kellett volna várni, kivéve a leggagyibbakat, ott "csak" negyven perc volt az átlagos várakozás. Mindez hétközben, késő ősszel. Egy nap nyolc órát állsz sorba, hogy háromszor három percet játszhass. S szerintük ez így normális.
Eladnak ötször annyi jegyet, mint amennyit szabadna. Vehetsz pluszban soronkívüliséget nagyon drágán, de ott is csak valami öt lehetőséget kapsz egy vagyonért, nem ám korlátlan hozzáférést. Drága is lehet, mert kevesen vették meg.
Készpénzt vigyél magaddal Japánba, mert a buszon, metrón csak azzal tudsz fizetni, ahogy néhány kisebb maszeknál is. (Lehet venni valami feltölthető közlekedési kártyát, de ahhoz keveset utaztunk, hogy kiváltsuk, így viszont csak készpénzben lehetett fizetni.)
Pénzt általában rosszul váltanak kint és kevés is a hely, egy helyet találtam, ahol 2%-os költséggel váltottak dollárt jenre, a többi ennél lényegesen rosszabb volt, a legrosszabbak a pénzváltó automaták. De keresni kell nagyon, mert nincs minden sarkon pénzváltó.
Elvileg telefonnal nem lehet fizetni, mert náluk nem az NFC, hanem a saját fejlesztésű Felica rendszer van, amit a többi telefon nem ismer. Mondom, elvileg, mert csak piszkálta a csőröm, hogy tényleg nem lehet-e telefonnal fizetni, aztán kiderült, hogy de, a Samsung telefonommal tudtam sok helyen gond nélkül fizetni.
Azonban vannak olyan helyek, ahol még a bankkártyáddal sem tudsz fizetni érintéssel, hanem be kell dugnod a kártyádat, ezért mindenképp legyen nálad fizikai bankkártya is!
A normális boltokban és éttermekben mindenhol elfogadják a kártyát, egyetlen hely volt, egy nagyobb szuper olcsó diszkont, ahol csak készpénzben lehetett fizetni. Plusz az utcai árusok és mini boltok, de nem muszáj ott semmit venned és előre ki van írva, ha csak készpénzt fogadnak el.
Az alipayt is elfogadják szinte mindenhol, de mivel az neked 2% plusz pénzváltási költségbe kerül, ha nincs kínai számlád, ezért az végképp nem éri meg.
A Revolut 0,9%-ért váltotta a jent a limitig és munkanapokon, egyébként 1,9%-ért, ami nem kevés. A Gránitbanknál a Mastercard váltotta a jent euróra, az eurót pedig 1%-ért váltotta a bank forintra, így durván 1,5% volt a váltási költség. (Eurós bankkártyát kell használni, mert olyan is van a Gránitnál, az a legolcsóbb, kb. 0,5% váltási költség jenről euróra, mert havi 650 ezer forintot ingyen váltanak euróra a Gránitnál. Hiába hívtam fel az ügyfélszolgálatot indulás előtt, összevissza beszéltek, mennyibe fog kerülni a váltás. Kénytelen voltam utánanézni.)
A repterekről közvetlen metrók mennek a városokba, elfogadható áron, például Tokióban ötven kilométerre van a reptér, ahonnan indultunk, 1200 jen (2500 forint) volt odáig a metrójegy. Egyébként városokban távolságtól függően 180-290 jen egy utazás korlátlan átszállással.
(Volt olyan, hogy tévedésből 20 jennel olcsóbb jegyet vettünk és nem engedett ki a kapu. Nem kiszívták a vérünket egy brutális büntetéssel, hanem csak ki kellett fizetni a 20 jenes különbséget. Sőt, olyan is volt, hogy drágább jegyet vettünk és akkor sem engedett ki a kapu és olyankor visszaadták a többletet. Más kultúra, na.)
Interneten foglalt apartmanhotel teljesen jó volt, volt mosógép is, szárítási lehetőség is, ezért nem is vittünk egy kis kabinbőröndnél többet fejenként. (A repjegyben benne volt még egy (kettő?) 23 kilós bőrönd is fejenként, de ráncigálja a nehéz bőröndöket az, aki nem tud ésszel csomagolni egy kéthetes útra, főleg, ha moshat bármikor.)
Ami kiakasztó volt az utazásban, az a belépés Japánba. Hiába nem kell vízum (ahogy Kínába sem), két órát szívattak mindenkit a reptéren, egy tizenórás repülőút után. Az minden kritikán aluli volt, amit a reptéren bénáztak. A kommunista Kínába ezzel szemben húsz perc alatt bejutottunk, pedig ugyanaz volt a folyamat, mint Japánba, csak ott minden ment, mint a karikacsapás.
Ami furcsa volt, hogy senki, de tényleg senki nem beszél angolul egy szót se Japánban. Átlagosan két és fél naponta találkoztunk olyan emberrel, aki egy mondatot el tudott mondani angolul. Hogyan lett így Japánból gazdasági nagyhatalom? Szerencsére az éttermekben tabletről rendelsz (gyakran úgy is fizetsz) vagy minimum ki vannak rakva az ételek műanyagból (de tényleg) minden étteremben és meg vannak számozva, ezért el tudod mutogatni, mit akarsz rendelni. Így igazából mindig megoldottuk, amit akartunk, de akkor is nevetséges, hogy mennyire nem beszélnek nyelveket. (Egyébként Kínában sem.)
Na, remélem tudtam segíteni valakinek. Ha teheted, menj el Japánba, egyszer mindenképp érdemes látni a saját szemeddel, hogyan is működhetnének a dolgok.
Na végre!!! 🙂
És ott nem volt internet? Onnan is kellett volna naponta cikkeket kitenni, kommenteket válogatni, azokra reagálni. Két teljes hét a magánéletedbe mászó olvasóid nélkül?! Hallatlan...
És most elolvasom a friss cikket.
Persze remélem jó/kellemes/hasznos/pihentető utatok volt. 🙂
köszi Miklós, épp ma (is) durrogtunk azon, hogy nincs olyan étterem itthon, amelyik meg merné lépni, hogy ne lehessen a teraszon cigizni - ezzel kapcsolatban kérdés gyerekeseknek: ti hogy oldjátok meg, hogy nyáron beülnétek valahova, vinnétek a gyereket, de nem akartok undorító bűzben (l)enni? és jó lenne mindezt friss levegőn lehozni?
Nem járunk étterembe idehaza, mert egyrészt nagyon drága másrészt ha itthon vagyunk, tudunk főzni. Max egy Auchan étteremsor vagy valami gyorsétterem. (Amik sokkal drágábbak, mint Japánban a rendes éttermek...)
Sok helyen nem lehet itthon a teraszon cigizni, vagy csak az egyik felen lehet.
Az pont olyan, mint amikor a medencében van belepisilős meg nem belepisilős fél rész...
Azért eléggé féloldalasra sikerült ez az írás, nem minden úgy van ám: dohányzásról pl. csak annyit, hogy rengeteg szállodában van dohányzó szoba még mind a mai napig, és pl. elég nehéz olyan élőzenés jazz pubot találni, ahol tilos lenne bent a dohányzás.
Nem igazán értem mi köze van a teraszon dohányzásnak a gyerekekhez. Csomó hely van, ahol nem lehet a teraszon se dohányozni, már csak az 5 méteres szabály miatt se, de alapból nagyon ritka, hogy "undorító bűz" legyen attól, mert valaki 10-20 méterre tőled rágyújt. Ráadásul én úgy veszem észre, hogy egyre kevesebben dohányoznak (azok is ezt az elektromos akármit), szóval nem nagyon kell itt megoldani semmit, nyugodtan mehetsz kb bárhová. Mint étterembejáró én sokkal zavaróbb problémának érzem maguknak a gyerekeknek a jelenlétét, de ez egy teljesen más téma 🙂
Szerintem kevés nagyobb bunkóság van annál, amikor valaki egy étteremben rágyújt, akár engedik, akár tilos.
A dohányosok ezt nem fogják fel, de a nemdohányosok (akiknek a lakótarsaik sem dohányoznak, azaz nem passzív dohányosok) 10 méterről is elhányják magukat a dohányfüsttől. Mindezt evés közben, egy étteremben.
Tényleg überprosztó dolog és még az is gáz, hogy ezt el kell külön magyarázni. (Csak pont a dohányos nem érti, mert ő már évek óta nem érez szagokat)
Már rég be kellett volna tiltani az egész dohányzást a francba, felmenő rendszerben, hogy a most 14 évesek már soha nem vehetnének cigarettát.
Az egyik legundorítobb és legártalmasabb szokás a dohányzás, nem tudom, miért nem lehet már túllépni rajta társadalmi szinten is.
Egy étteremben benn senki nem gyújt rá. Kinn meg hajszál pontosan annyira zavaró egy tőlem 10-20 méterre cigiző ember, mint egy elmenő autó vagy egy fokhagymás étel a szomszéd asztalon. Az a fajta magatartás, amit megpróbálsz felfesteni, hogy az emberek orra alá fújják a füstöt, miközben esznek, két évtizeddel ezelőtt is bunkóság volt, ma is az + már hihetetlenül ritka is. Én az ilyen szalonfasiszta megoldásokban, hogy tiltsuk be, ami szerintem értelmetlen, de milliók szerint meg nem, nem hiszek. A tolerancia nem csak azt jelenti, hogy más vállaljon kellemetlenséget az én értékrendem szerint vagy hogy nekem jobb legyen, hanem azt is, hogy én is vállalok kellemetlenséget más preferenciái miatt. Akkor is, ha mindez olyan dolgok miatt történik, amikkel nem értek egyet vagy amit egyenesen butaságnak tartok. Az, hogy a terasz végén elszívhat egy cigit a dohányos, pont egy ilyen kompromisszum.
Vagy megbeszéljük, hogy szívja otthon, ahol senkit nem zavar.
Kérdezz meg egy nemdohányzót, milyen az, amikor a szél felé fújja a füstöt, főleg evés közben. Vagy hogy milyen okádék az, amikor az alattad lakót kizavarja a felesége az erkélyre dohányozni és te fulladsz meg a a bűztől a felette lévő lakásban. De még egyszer, egy dohányos ezt soha nem fogja megérteni, mert már évek óta nem érez szagokat.
Szerintem normális ember nem gyújt rá, ha esznek körülötte.
Mindenki tudja, hogy gégerákot meg tüdőrákot okoz a dohányzás (a passzív is), ideje lenne tenni is valamit ellene állami szinten is, az kevés, hogy csak néhány helyen nem lehet dohányozni.
Nem kell megkérdeznem senkit, hiszen sosem dohányoztam. 🙂 Nem, nem hányom el magam, ha 10 méterre tőlem rágyújtanak, miközben eszem, és nem fulladok meg akkor sem, ha az erkély alatt valaki rágyújt.
Hát, nem tudom. A reggeli csúcsidős metrós videókat nézve nekem nem az jön le, hogy mennyire élhetően jó a tömegközlekedés.
Nincs nagyobb tömeg, mint a hármas metrón Budapesten. Igaz, kisebb sem, de rengeteg metró és vonat van mindenhol és jönnek néhány percenként.
Csúcsidőn kívül Oszaka teljesen kényelmes és szellős volt, Tokióban akkor is gyakran állni kellett, mondjuk az esetek legalább felében.
Azért ilyeneket ne mondjunk már 😀 Eszemet sem tudom utoljára, hogy mikor kellett erőszakkal felnyomnom magamat a metróra otthon. De még a 4/6-ra sem. A főbb metróvonalak 7:30 és 9 között élhetetlenek, nem véletlenül vannak Women only metrókocsik...És Osaka csúcsidőben abszolút halál volt (Midosuji line), rosszabb mint Tokio. Tokio főműsoridőn kívül viszont tényleg elég laza volt, szinte mindig le tudtunk ülni. Ami viszont kriminálisan rossz volt az Kiotó, főleg azért mert alig van metró, és arányaiban sokkal több a turista.
Oszakában voltunk csúcsidőben metroóban és élhető volt, ha nem is kényelmes, napközben pedig kifejezetten szellős, Tokióban viszont gyakran állni kellett csúcsidőn kívül is. Vagyis pont fordítva, ahogy te láttad. Gondolom az is számít, hol laktál városon belül.
-Akkor borravaló:
Általában nem sértesz meg vele senkit, inkább nem értik, mit akarsz persze van olyan helyzet amikor sértésnek tekintheti de ez inkább ez vidéken. Mindenhol yenre pontosan visszaadnak.
Taxisoföröknél már nem így van ők 90%-ban simán el fogja fogadni.
Sértés akkor van belőle ha nem megfelelő alázattal történik, vagyis akkor lesz sértés ha bakisként adod én nem tisztelettel. Vagyis ha kedves mosolyal meghajolva adod akkor nem lesz belőle sértődés. Főleg ha nem 100 yen után 5 yent adsz.
- Parkolás:
A boltoknál, éjel nappalinál van parkoló de az utcán sehol nincs szabad vagy fizetős parkoló , vagy a leírt beépitettlen telkeken kialakított parkolóban vagy parkolóházban, vagy a bevásárló centerek parkolóházaiban vagy a saját bérelt parkolódban tudsz parkolni.
A kerékpár nem ennyire strikt ott a metro állomásoknál simán bicigli helyek vannak a bejárat elött.
Hajéktalanok:
Vannak nem is kevesen de ezt te mind turista nem nagyon fogod látni , mert 20-30.000 yenért tudsz kivenni egy "szoba konyhát" így oda szorul ez vissza. Vagy elhagyott házakba.
Ha valaki mégis az utcán alszik azt meg azért nem látod mert papír dobozokban alszanak kb. 11 órától reggel 5-ig és jólnevelten eltünnek mire elindulnál. Legtöbbet a fedett vásárló utcákban láthatsz ilyen 24 óra körül.
Tömegközlekedés:
A rendszer jól szervezett szinte mindenhol van magán szolgáltató akik "versenyeznek" profit orrientáltak másrészről alapjában a tömeg miatt olcsó a szállítás. De ez a taxikra is igaz.
Kártyás fizetés:
Amit írsz már nem az első eset, hogy ottjáró magyarok írják de információ hiányból táplálkozik.
1.) Japán készpénzmentes rendszere egyedülállóan fejlett kb minden éjel napaliban min 10-20 micropayment rendszer használható. A bevásárló központok boltok ......
Nem gondoltam, hogy nincsenek hajléktalanok, mert mindenhol van, aki nem tud dolgozni (függő, rokkant, értelmi fogyatékos, stb.)
De ha van egy jó ellátó rendszer, akkor nem az utcán élnek. Akik pedig a jó rendszer ellenére ott akar élni, annak pedig nem engedik, lásd padok hiánya és fekvésgátló.
"Japán készpénzmentes rendszere egyedülállóan fejlett"
Na persze, ez igaz Tokioban és Osakában, meg gondolom a nagyobb városokban, de Kiotóban pl. minden turisztikai hely és környező szolgáltatók cash only volt sajnos.
Nagano több vasútvonala a mai napig csak készpénzzel működik (JR IIyama line), hab a tortán, hogy ha peched van, még készpénzzel se, mert a jegyautomaták (még) nem fogadják el az új ezerjenest.
Tokió kevésbé forgalmasabb aluljárói este tíztől reggel ötig a hajláktalaonké. Igaz, mindenki esernyőkből-kartondobozokból "pajzsot" épít, így tulajdonképpen cumókat látsz, embereket alig.
Turistaként nagyon jó Japán, mindig is az volt. Főleg most, hogy ennyire bezuhant a jen. Dolgozni/ott élni viszont már nem biztos, hogy annyira királyság.
Kártya folytatás:
.. preferálják a saját rendszerüket - ebből mindegyiknek van Aeon , 7eleven, .... - de kb 2 éve már teljesen integrálták az érintésmentes visa, stb. megoldásokat egyetlen probléma, hogy általában a fizetésnél szólni kell , hogy te ezzel akkarsz fizetni, ekkor mondani kell: fonetikusan: "tacskeszáj" és az eladó máris beállitja és fizethesz.
Külön kiemelendő a vonaljegy vételére alkalmas Suica, Pasmo , és suica klón Nimoca, stb. kártyák amik kb digitalizált kp-ént használhatók boltban vagy automaták nagy részében.
Ahol egyik másik nem használható kiírják japánul és angolul, koreaul, kinaiul.
A kis boltokban előfordulhat a csak kp de ez egyre ritkább.
Pl. Ma már ott tartunk, hogy Singaporhoz hasonlóan Fukuokában is már visa kártyákkal lehet metro jegyet venni minden fajta plusz eszköz nélkül
Az NFC fizetésben Google wallet biztos müködik, a kinai Alypay is.
Tudtuk, hogy ki lehet váltani valami utazási kártyát, amit valahol lehet töltögetni, de mivel naponta nagyjából egyszer elmentünk valahová, egész nap ott csavarogtunk, majd este haza, nem volt miért. Napijegyet sem vettünk, mert nem érte meg éppen ezért, hiába volt olcsó.
Itthon is robbanasszeruen fejlodik a tomegkozlekedes. Papiron 60%-al nott a vonaton utazok szama...
Na pont aktuális, most olvastam "Norvégia bekeményít: az olcsóbb elektromos autóktól is elvennék a kedvezményeket" Még egy olyan kőgazdag ország is azt mondta, hogy itt a vége, nincs a világon ennyi pénz erre a villanybohóckodásra. A környezetromboló tüdőgyilkos ólom méreg gumikopadékkal és akkucellával mérgező szemét villanytalicskákra. Múltkor még az volt hogy bezzeg Norvégia, most miért nem írsz róla? Még a Norvégia szintű kőgazdag ország is azt mondta, hogy itt a vége soha tovább. Persze szép kis kamumesét költöttek mögé 😀
Ugye tudod, hogy Norvégiában úgy támogatták a villanyautókat, hogy igazából a benzineseket adóztatták szénné.
Nem a villanyautó volt olcsó, hanem minden más kegyetlen drága.
S előre megmondták, hogy mikor lesz vége a támogatásnak. (Értsd kisebb adóztatásnak)
Már öt éve is felmerült, hogy miért is támogatják a 30-40 milliós villanyautók vásárlását adókedvezményekkel.
Az volt a válasz, hogy tényleg hiba volt nem berakni egy felső összeghatárt, de már nem változtatják meg, mert a kiszámíthatóság fontosabb, mint a változtatás.
Így működik egy normális ország.
Mostanra ígérték a kivezetést, meg is csinálják.
Akkor ugye még mindig ott tartunk, hogy egy olyan kőgazdag ország is mint Norvégia, azt mondta hogy na elég a bohóckodásból, itt a vége, a hulladék villanytalicskát majd megveszi zsebből vagy malacperselyből vagy ahonnan akarja, akinek annyi esze van? Szépen felültek a ződ, meg fönntaaatható vonatra, csak azok a fránya számok, azt már egyre nehezebb kozmetikázni.
Látom, még mindig nem érted.
Már hat-hét éve be volt előre jelentve, hogy kivezetik a villanyautó támogatást ekkor és pontosan ez történik.
De mondogasd csak a magadét, ne zavard össze magad a tényekkel.
Te a nagy népsűrűségű helyeit láttad Japánnak, amelyek hihetetlenül fejlettek valóban. Minél jobban vidékre mész, annál inkább legatyásodik a tömegközlekedés. Először csak a villamosítás hiányzik, és a pályák állapota rázza ki a vesédet (mondjuk Kyushu), majd jön a napi két busz szintű szolgáltatás, méregdrágán (Hokkaido) - ezeken a helyeken mindenki autóval jár Japánban is. A lámpa nélküli zebrán nem engedik át a gyalogost, akárcsak a Balkánon, és még Tokióban is mindenki a járdán biciklizik, pedig tilos - ha az úttesten próbálsz, még a busz is rádhúzza bosszúbol a kormányt. "Nincsenek utcai szemetesek sem, ezért nem is igazán csinálnak szemetet az emberek az utcán." - csak az említett nyilvános vécékben hagyják. Nem is értem, milyen logikával lehetne a szemetesek hiánya az utcai szemét megelőzője. Négy évet éltem Japánban, beutaztam szinte mindent, pár hét alatt a felszínt látod csak.
A nagyvárosi közlekedésről volt szó, nem arról, hogy a legutolsó japán faluban hányszor jár a busz. S egyébként amit láttam vidéki városokat, ott sem parkoltak az utcán az autók, függetlenül attól, hogy mennyit használják vagy nem használják őket.
Ugyanis erről szól a cikk, hogy egy magántulajdont nem tarthatsz ingyen a közterületen és ettől élhetőek a NAGYVÁROSOK.
Hííj a macska rúgja meg! Sikítófrászt kapnék az ilyen árcéduláktól, minimalizmus előny számomra.
A szárnyas patkány dolgot hogy oldották meg? Sőt idehaza már csóka/dolmányos varjú probléma van.
Többi szolgáltatás milyen, gondolom utánajártál az egészségügyi ellátásnak szükség esetére.
Az airbnb-t korlátozzák valamilyen szinten, mert gondolom a lakhatás ott sem fenékig tejfel.
Az Airbnb nem teljesen fedi a valóságot, inkább apartmanhotel volt, az egész ház ilyen lakásokból állt, a földszinten online kellett bejelentkezni, meg minden. Nagyjából egy hotel, offline recepció és reggeli nélkül.
Nem tudom, milyen az egészségügy vagy a hivatali ügyintézés, mivel nem akartam ott élni. Nyilván ott sem fenékig tejfel mindenkinek és este hétkor is még sok irodában égett a villany, amit én biztos nem szeretnék, de a városaik fantasztikusan élhetőek, meg úgy nagyjából az egész társadalom normális. Nyilván ott is vannak problémák (például munkaidő utáni kötelező ivászat a főnökkel, szoknyák alá fotózó perverzek, akik miatt külön női metrókocsik vannak és ezért minden telefonon nem lehet kikapcsolni a hangos exponálás hangot, öngyilkosságban is élen járnak, ahogy az elöregedésben is), de százszor élhetőbbek a városaik, mint itthon.