
Trump egyik mániája a vámok. Mindenkire vámot vet ki, mindenkit azzal fenyeget, hogy további vámot vet ki rájuk, a megemelt vámokból akarja kifizetni az amerikai államadósságot, az adócsökkentés miatt kiesett bevételeket és eltörölni az szja-t egyszerre. A vám az ő szemében a gazdasági csodafegyver, amivel mindenkit befenyít és amitől majd elmúlik az USA minden pénzügyi problémája, sőt az USA ettől lesz újra ipari nagyhatalom és minden munkás tejben-vajban fog fürödni, mert minden cég az USA-ba hozza majd a gyártást.
Tavaly közel 200 milliárd dollárral több vám folyt be az amerikai költségvetésbe, mint egy évvel ezelőtt.
(Csak hogy érzékeljük, mennyire reális, hogy majd ebből fizetik ki az államadósságot és törlik el az szja-t: Az államadósság egy év alatt 2,23 ezer milliárd dollárral nőtt, a kamatkiadásokra elment 970 milliárd dollár. Az szja-ból évente kb. 2500-2700 milliárd dollár folyik be a központi költségvetésbe. Na, ezeket akarja kifizetni Trump a megemelt vámokból. De ezt csak így zárójelben.)
Egy friss tanulmány azt vizsgálta, hogy ki fizeti ki ezeket az új terheket? Az amerikai cégek és az amerikai lakosság vagy a külföldi cégeknek kell olcsóbban adnia a termékeket, ha el akarják adni az Egyesült Államokban azokat?
A tanulmányban 2024 január és 2025 novembere között 4 ezer milliárd dollárnyi árut és közel 26 millió szállítást elemeztek, külön kiemelve az 50%-os vámmal sújtott Brazíliát és a 25-50%-kal sújtott Indiát.
Azt találták, hogy a 200 milliárd dolláros tehernek mindössze 4%-át állták az importőr országok, a maradék 96%-át az amerikai cégek, nagykereskedők, viszonteladók és végső fogyasztók fizették ki. (Akit érdekel a pontos metódus, a linken megtalálja bővebben, hogyan jöttek ki ezek az eredmények.)
Amiért nem nyelték be az importőr országok a vámtarifákat, annak több oka volt. Egyrészt, hogy 50%-os vámot nem lehet kigazdálkodni, másrészt nem muszáj a termékeket, terményeket és nyersanyagokat pont az Egyesült Államokba eladni. (Lásd Kína, rekordösszegű kiviteli többlete volt tavaly, hiába akarta Trump csuklóztatni őket. Ha az USA-nak nem kell a kínai termék, majd eladják máshol.)
A harmadik ok, hogy nem olyan könnyű helyettesítő beszállítókat találni az amerikai cégeknek, ezért kénytelenek benyelni a veszteséget. Lásd a példa kedvéért a banán, kávé, kakaó és hasonló terményeket, Trumpnak kellett pár hónap, mire belátta, hogy ezek nem teremnek meg az USA-ban. De ipari alkatrészeket, nyersanyagokat, félkész termékeket sem könnyű máshonnan leakasztani. Főleg, ha a másik beszállítót is ugyanazok a vámok sújtják.
A másik mesterterv az volt a vámokkal, hogy majd mindenki az USA-ba hozza a gyártást, hogy elkerülje a vámokat. Nos, ha az AI beruházásokat figyelmen kívül hagyjuk, akkor 2024-hez képest csökkent a beruházási ráta az Egyesült Államokban, ahogy az ipari termelés is. Nem hogy több ipari munkahely jött létre, hanem egyenesen 0,7-1%-kal csökkent a kibocsátás. (Még nincs végleges adat 2025-re.) Ez is nagyon bejött Trumpnak....
S vajon csökkent-e az import mennyisége a vámok hatására? Ha figyelembe vesszük, hogy Trump választási győzelme után a vállalatok riadt készletfelhalmozásba kezdtek 2024 negyedik negyedévében (11% növekedés az importban az előző évi adathoz képest) és 2025 első negyedévében (25%-os növekedés az előző évhez képest) és még így is 6%-kal nőtt az import mennyisége 2025 első három negyedévében 2024-hez képest, akkor azt láthatjuk, hogy semmivel nem csökkent a behozatal mennyisége, sőt, az is lehet, hogy nőtt. (Kérdés, hogy a 6%-os növekedésből mennyi volt az első negyedév hatása.)
Eddig nagyon úgy néz ki, hogy a vámok egyedül az Egyesült Államoknak ártottak, senki másnak.

Soha senki nem gondolta komolyan, hogy a vámot az eladók fogják fizetni, csak senki nem beszél arról, hogy mi a vám valójában.
A vám az amerikai fogyasztókat érintő megszorítás, amely akkor terheli őket, ha importot fogyasztanak. A jövedelmük, megtakarításuk leértékelődött importban kifejezve. A korábban kiszórt rengeteg helikopterpénzért egyszerűen kevesebb importot lehet venni. És ezzel párhzamosan az amerikai költségvetés gazdagodik.
Egy ekkora külkereskedelmi mérleg passzívummal rendelkező országban kézenfekvő, legjobb ötlet a vámok alkalmazása, ezzel a mérleg is javul, a költségvetés pozíciója is és persze a belföldi gyártók helyzete is.
Az persze furcsa, hogy 50 év alatt gazdaságilag összeépült piacokat vág/ver szét (Kanada, Mexikó), de legalább megmutathatják ezek az országok, hogy a termékeik máshol is versenyképesek (vagy nem).
Az önlábonlövés tipikus esete.
Nagyon könnyen ki lehetne számolni, hogy több kárt csinált a gazdaságban az esztelen vámokkal vagdalkozás, mint a 200 milliárdos plusz adóbevétel. (Aminek 96%-a ugye amerikai szereplők zsebéből folyt be egyébként is.)