Az elmúlt hetekben adós maradtam a heti gazdasági összesítővel, most némileg be szeretném pótolni ezzel a cikkel.
Az amerikai gazdaság az infláció félelmében él már lassan hónapok óta. Ennek egyik jeleként ha még nem is igazán jelentősen, de már emelkednek a tízéves állampapírok és a lakáshitelek kamatai.
Sokan attól tartanak, hogy a sok gazdasági stimulus, az újabb és újabb dollár ezermilliárdok, amiket szétosztanak az emberek között, illetve a gazdaságban, valamint a FED soha nem látott pénznyomtatása vágtázó inflációt fog okozni hamarosan és visszatérnek a nyolcvanas évek, amikor a 10% feletti éves infláció sem volt ritka jelenség.
(A FED csak az elmúlt másfél évben újabb 3,8 ezer milliárd dollárral növelte a mérlegfőösszegét, másként fogalmazva így vagy úgy, ennyi pénzt pumpált pluszba a gazdaságba. 2008 óta megnyolcszorozta a mérlege nagyságát. Most szavazták meg az újabb 1,9 ezer milliárd dolláros amerikai gazdaságsegítő programot, aminek egyik részeként közel 400 milliárd dollárt osztanak szét az alacsonyabb jövedelmű állampolgárok között. Csak összehasonlításul, a teljes magyar egyéves költségvetés mértéke 73,6 milliárd dollár. Így már lehet érzékelni, mennyit hígult a dollár még akkor is, ha az amerikai gazdaság lényeges nagyobb, az amerikai GDP közel 21 ezer milliárd dollár.)
Miért ez a félelem, ahelyett örülnénk, hogy végre van újra infláció? Eddig egy évtizeden át az volt a gond, hogy nincs infláció, miért ijed meg mindenki az infláció lehetőségétől? Főleg, hogy jelenleg 1,7% az infláció, még a FED vágyott 2%-át sem éri el.
A gond abban keresendő, hogy a FED (és a többi jegybank is) fegyvertelenül néz szembe egy ilyen inflációs spirállal. A régi iskola szerint a jegybank az alapkamat változtatásával tudja csökkenteni az inflációt vagy növelni a gazdaságot. Ha túl gyenge a gazdaság, lecsökkentik a kamatot, az emberek pénzt költenek, erősödik a gazdaság, de elkezd nőni az infláció. Ekkor a jegybank kamatot emel, az emberek inkább megtakarítanak, csökken a kereslet, hűl a gazdaság, csökken az infláció.
Ezt az iskolát dobták sutba 2009-ben és egyrészt szinte végtelen pénzt nyomtattak másrészt nulla százalékon tartották a kamatokat azóta is. (Európában egyenesen negatív alapkamat van.)
Ha most kezdenének el kamatot emelni (ami szükséges lenne az infláció ellen, ha az nekilódulna), akkor viszont a fülig eladósodott cégek és államok mennének tönkre. Még a tőzsdei cégek ötöde is úgynevezett zombi cég, csak azért van életben, mert nulla százalék körül kapnak hitelt.
Ezért a félelem az infláció növekedésétől. A befektetők nem attól félnek, hogy újra 2-3% lesz a dollárinfláció, annak még örülnének is.
Attól tartanak, hogy ha elszabadul az infláció, nem lehet majd megállítani vagy csak olyan áron, ami az egész eddigi tákolmányt, amit a világ összegányolt gazdaság és monetárispolitika címen az elmúlt évtizedben, összedönti az infláció elleni beavatkozás.
De egyelőre még semmi nyoma a problémának a világban. Az amerikai S&P 500 tőzsdeindex tavaly február óta emelkedett egy laza 17,4%-ot az akkori csúcsáráról, csak idén eddig megvolt a 7,2% erősödés. Persze a nagy növekedésben a P/E ráta is némileg növekedésnek indult, a képen a simított Shiller P/E ráta.
A tőkeáttételes tőzsdei ügyletek mennyisége is elérte a 2007-es és 2000-es évek értékeit, ahogy IPO-t (elsőleges részvénykibocsátást) is régen láttunk ilyen sokat.
A házárak is újabb és újabb rekordokat döntögetnek, de még a használtautó-árak is az egekben.
Az amerikai munkaerőpiac csak nem akar talpra állni, hiába az egyre nagyobb átoltottság. Az új munkanélküliek száma még mindig túl magas hetente, ahogy a folyamatos munkanélküliek száma is 4,1 millió és a hosszútávú munkanélküliek száma is magas. Ami jó hír, hogy főleg a vendéglátó helyek újranyitása miatt 379 ezer új munkahely keletkezett.
Tavaly ilyenkor rövid időre még negatív is volt a határidős olajár, vagyis az olaj tulajdonosai fizettek, hogy valaki megszabadítsa őket az olajtól. Nos, ennek az időnek vége, újra 65 dollár felett van az olaj hordónkénti ára. (Három hónapja még 50 dollár volt az ára, tavaly ősszel pedig 40 dollár.)
Az angliai export bő 40%-kal zuhant januárban az EU felé, ahogy az import is 28%-kal csökkent. A brexit mintha tényleg betett volna a kereskedelemnek. Azonban fontos megjegyezni, hogy december végéig aki csak tehette, feltankolt áruval, illetve leszállította az árut az eu-s partnerei felé, ezért a januári számokat kár túl komolyan venni. A februári adatokra még várni kell egy hónapot.
Februárban 1,45 millió autót adtak el Kínában, ez 3,6-szoros növekedés a tavaly februári adatokhoz képest, persze ott akkor volt a teljes lezárás. 2019 februárjában 1,482 millió autót adtak el ugyanitt, így már kevésbé vonzó a szalagcím.
Az amerikaiak 37%-a már kereskedett vagy legalább komolyan megfontolta a kereskedést Elon Musk valamelyik tweetje alapján, 16%-uk már többször is kereskedett így. Emlékezetes, amikor idén januárjában kiírta, hogy használj Signalt (Whatsup helyett), egy hasonnevű cég részvényei az egekbe lőttek. Egész addig, amíg a befektetők rá nem jöttek, hogy az egy másik cég.
Kicsit ijesztő a jelenség, de lehet, hogy ez lesz az új normális.
A forint tovább tudott gyengülni, újra 365 forint felett kell adni egy euróért, a dollár pedig közel 308 forint.
Ha nem tudtuk volna magunktól, az Eurostat szerint Magyarországon nőttek a legjobban az ingatlanárak 2013 és 2019 között, 2009 és 2019 között csak Észtország pipált le minket, de ott a bérek sokkal jobban nőttek, mint nálunk. Ellenben a bérleti díjak növekedésében csak a negyedikek lettünk 2015 és 2019 között.
A házépítés költségének emelkedése 25,7% lett az uniós 7,9%-kal szemben, de itt meg kell elégednünk a második hellyel, Romániában 33%-kal nőttek az építési árak euróban.
A kétgyerekes családok nettó fizetése tovább romlott itthon 2020-ban, uniós szinten csak három országban keresnek kevesebbet a hasonló családok. A romlás fő oka a hatalmas forintgyengülés az elmúlt másfél évben.
