Közkívánatra újra: informatikus-képző gyorstalpalók

Közel négy éve írtam, hogy megkérdezzük, mi a köz véleménye, mennyit érnek az informatikai gyorstalpalók. Van közöttük néhány hónapos és másfél éves is.

Informatikus gyorstalpalók: érnek valamit?

Többen kíváncsiak rá, hogy az eltelt négy év alatt milyen tapasztalatok halmozódtak fel akár végzett hallgatóként, akár munkaadóként. Szintén felmerült, hogy vajon egy négyhónapos képzést nem vált-e ki egy autodidakta vagyis önképzés, érdemes-e azért fizetni, milyen hozzáadott értéke van akár tudás, akár munkapiaci lehetőségek szempontjából.

Örülnék, ha főleg olyanok szólnának hozzá, akiknek első kézből származó tapasztalataik vannak, akár végzettként, akár munkaadóként, akár kollégaként. (Ha kolléga vagy, azért emlékezzél meg arról, te is milyen keveset tudtál zöldfülüként, tehát ne a mostani magadhoz hasonlítsd őket, hanem egy másik kezdőhöz, aki mondjuk egyetemet végzett.)

Ha közgazdaságtanról lenne szó, bátran kijelenteném, hogy az öt év egyetemet annál jobb minőségben el lehetne végezni másfél, de maximum két év alatt, ha a sok töltelék marhaságot kikukáznánk és a felesleges akadémiai okoskodások helyett gyakorlati dolgokat tanítanának. Egy ilyen oktatással többet tudnának a frissen végzettek, mint öt év egyetem után, mert az ott tanultak 90%-ára soha nem lesz szükség, amire viszont szükség lesz, annak 90%-át nem tanították meg. Ezért ha arról lenne szó, szerintem érdemes lenne spórolni három évet az alternatív képzéssel. (Már ha nem lenne ostoba papírfetisizmus idehaza. De ez talán nem annyira jellemző az informatikára.)

De mivel nem a közgazdaságtan a kérdés, hanem az informatika (és azon belül is leginkább a programozás része), ezért várjuk a véleményeket, de még inkább a tapasztalatokat.

(S igen, ha nem szereted a programozást vagy nincs is érzéked hozzá, azon egyetlen iskola sem fog segíteni. Akkor botcsinálta programozó leszel, akármilyen iskolát is végeztél. Igaz ez minden szakmára, nem csak erre. Azért ne tanulj meg egyetlen szakmát sem, mert állítólag jó lehet vele keresni.)

Előre is köszönjük az érintettek nevében.

Share

231 hozzászólás

  • Giorgio
    Szerintem nem lehet a kettőt összehasonlítani. Ez olyan mint a részvény vagy a kötvény. Nem lehet őket összehasonlítani, mert teljesen mások a kockázatok. A mostani helyzetben nagyon jól látszik, hogy nem csak móka és kacagás a KATás élet. Ezt pedig alkalmazottként mondom.

    Egyszer egy bölcs vezir azt mondta: “Mi a fogyasztást adóztatjuk nem a munkát”. Azt hiszem ez nem sikerült…

  • Kris

    “jelenleg $1,202,136,384,079 pénz van csak a bitcoinban ‘elméletileg’, ez a pénzáradat hova tűnne?”

    Ez a pénz nem “tűnne” sehova és nincs “bent” valahol. Ugyanúgy nem “jönne elő” ez a pénz sehonnan. Ez csak egy értékeltség, mondok egy egyszerű példát: X fizet 65k USD-t egy Bitcionért Y-nak. Ez a pénz nem Bitcoinban, hanem Y zsebében lesz, aki ezután bármire elköltheti. Mivel valaki ennyit adott egy Bitcoinért, ezért ennyi lesz a piaci ár, bármelyik Bitcoinra azt fogják mondani hogy ennyit ér. A Bitcoin kapitalizációja tehát 65k USD * Bitcoinok száma = 1.2T USD lesz. Semmilyen pénzteremtés nem történt.

  • Ádám2
    Kivételesen elolvastam az összes kommentet, és úgy érzem, hogy van értelme még hozzászólnom, mert akit ez komolyan érdekel elolvas minden hozzászólást. 🙂

    Teljesen egyetértek eMérnökkel, de én a másik oldalról tudom megtámogatni az érvelését.

    10 éve kerültem oda, hogy eldöntöttem, hogy megtanulok programozni. Ekkor az autodidakta vonalat választottam.

    Nagyon nehéz volt eldönteni teljesen kezdőként, hogy mit tanuljak. Fél évig tanultam Javat és utána is csak egy szoftveres cég terméktámogatási csapatába vettek fel (support). Itt viszont nem fejlődtem szinte semmit, hiszen nem kellett kódot írni.

    Munka után próbáltam tanulni, de az nagyon kemény, így lassan haladtam. 3 év után átkerültem a technikai támogatásra, de azzal sem voltam megelégedve. Ott legalább egy egy éves tapasztalat, és a befektetett extra tanulás elég volt, hogy felvegyenek junior fejlesztőnek egy másik céghez.

  • Ádám2
    Fizetésben ez egy nagyon kicsi, de visszalépés volt. Ma visszanézve persze nagyon is megérte.

    Jelenleg is ennél a cégnél dolgozom most már 5 éve, de azért az eleje kemény volt.

    Mai fejjel nem gondolkodnék, beiratkoznék egy kurzusra, persze egy komoly utánajárás után, hogy melyik a jó. Ha tisztességgel elvégez az ember egy jó minőségű kurzust, szerintem sokkal nagyobb esélye van bekerülni, mintha autodidakta módon megtanul “valamit”.

    Két közvetlen kollégám végzett egyébként ilyen kurzuson és kicsit olyan érzésem van, hogy ők sokkal gyorsabban fejlődtek az első pár évben, mint annak idején én, illetve szerintem nekem jóval foghíjasabb volt a tudásom, mint nekik.

    A cikkben feltett fő kérdésre válaszolva szerintem egy ilyen kurzus jelentősen gyorsíthat az ember fejlődésén illetve könnyíti az első lépéseket, továbbá növeli a felvétel esélyét.

  • IT szakmunkás
    A hsz-ekre is válaszolva:

    Ha nem szuperspec (MI, adatbányászat, gyógyszerkutatás stb) IT területen akarsz elhelyezkedni, akkor matekból az alábbi műveletek ismerete szükséges: +-*/

    Az alkalmazások 99,999% nem áll másból, mint CRUD műveletekből (create, read, update, delete). Ilyen alkalmazások gyártása szakmunka, pont olyan szakmunka, mint a burkoló vagy a festőmázoló, ugyanazon logikával kell az építőkockákat egymásra rakni, semmi bonyolult nincs benne egy jó logikával megáldott ember számára. Minden nyelv ugyanarra a logikára épül és elég hamar el lehet sajátítani egy nyelvet, nem profi, de produktív szintre, ha már ismersz egy másikat.
    folyt.

  • IT szakmunkás
    folyt.
    Ezeknek a munkáknak az ELVÉGZÉSÉHEZ nem kell egyetem/főiskola, nem azt a rég elavult tudást fogod használni a munkád során, amit ott tanítanak.
    Az egyetem ehhez kell:
    – megtanít önállóan tanulni
    – kapcsolatok, kapcsolatok, kapcsolatok
    – ad papírt, aminek segítségével szóba állnak veled a hr-esek és behívnak

    Ha egy saját céget/startupot akarsz csinálni, akkor nem kell az iskolát elvégezni, de odajárni kell, a kapcsolatok miatt. Persze ez nagy kockázat, mert mi van, ha nem te vagy a következő Zuckerberg a következő facebookkal, akkor diploma nélkül nem fognak felvenni alkalmazottnak se és két szék közé esel.

    Szóval én javaslom a diplomát, de egyáltalán nem az ott megszerezhető tudás miatt.

    Ingyenes szakvéleményem pedig: jó szar ez a komment motor

  • Fricska
    #1:
    Emlékszem, szakközépben németből mindig 2-est kaptam. Éppenhogy. “Szeretett” a tanár.
    Aztán másodiktól elkezdtem különórákra járni titokban, de a suliban még mindig csak kettest kaptam.
    Felkészültem, és negyedik első félévre letettem a középfokú “C”-t. Tanári reakció: elküldött több 5-ös németest is vizsgázni: kivágták az összeset.
    Aztán, 1999-ben lediplomáztam az évfolyamból elsőként a GDF-en: Voltak szaktársaim (4. évolyamosok, akik 4 éve folyamatosan fizettek…), akik telitorokból szidták a sulit – aztán nekik valamiért soha nem lett diplomájuk. Ezzel párhuzamosan már dolgoztam a rendőrségen informatikusként, persze legalul, – de lelkiismeretesen. Mai napig tartom a kapcsolatot az akkori kollégáimmal.

    …folytatás következik

  • Fricska
    folyt…

    #2:

    Ugrok egy nagyot:
    13 éve Svájcban élek, és jelenleg egy konszernnél vezető beosztásban, mint Enterprise Architect dolgozom. Nyilván nem volt 1999 óta szinte egy év sem, amikor nem szereztem ilyen-olyan certifikációt, azaz a továbbképzés és az invesztíció (idő/energia/pénz) folyamatos.
    Amúgy nem volt mindig sima ügy az előremenetel magyarként, és itt most nagyon diplomatikusan fogalmaztam. Néha (még ma is néha) iszonyatos ellenszélben kellett továbbmennem az utamon.

    Az informatika egyébként az egész életemet végigkíséri: ős-scenerként általánosban 1988-ban kezdtem nyolcbitesen (Plus4-en) gépi kódban, aztán 1990-es években PC-n “demóztam”. Többek között az akkori kor egyik legsikeresebb demóját alkotta meg az általam alapított csapat.

    A kulcs: akaraterő, vízió.

  • Zsolt
    A cég, ahol dolgozom, viszonylag sok szoftverfejlesztőt foglalkoztat ipari területen. Több greenfoxon végzett kollégánk is volt, és persze egyetemről kikerült pályakezdő villamosmérnökök. Egyik greenfoxos kolléga sincs már nálunk, és nem okozott nagy érvágást. Igazából nem volt használhatatlan a tudásuk, de érezhetően sokkal használhatóbbak az egyetemről jött kollégák, ennek pedig az lehet az oka, hogy itt nem csak kódolni kell, hanem villamosmérnöki és méréstechnikai ismeretekre is szükség van. Ezen a területen egész egyszerűen elvéreznek. Egy tisztán IT területen el tudom képzelni, hogy jól tudnának érvényesülni.
  • eMérnök
    Én, mint olvashattad, nem vagyok a bootcampek ellen, de a DS kicsit más tészta, én el nem tudom képzelni, hogy nulláról ezt hogyan lehet megtanulni egy év alatt, hogy semmiféle programozási / matek előéletet nem kérnek.
  • Gergő
    a hszeddel kapcsolatban azon gondolkozok, hogy mi az a tisztán IT terület

    gyakorlatilag mióta dolgozom a szakmában, nem emlékszem olyanra, hogy csak a kódoláshoz kellett volna értenem
    volt, hogy újszülöttek vérmintáját feldolgozó szoftvert írtunk, volt hogy pólónyomtatós szoftvert, volt hogy pályázati pénzügyi szoftvert, labor kezelő szoftvert, hotel foglalós weboldalt, ingatlanos weboldalt, csavar nagyker webshopját – szóval valamennyire mindig bele kellett látni egy tőlem távol álló szakmába, ha más nem, legalább 1-2 szakszó megértésének erejéig

    nem tudom, hogy ezt a fajta… nyitottságot, gondolkodásmódot az egyetemen szedtem-e össze, vagy magamtól, hogy egy Xhónapos kurzuson tanulható-e, egyáltalán bárhogyan tanulható-e, mindenesetre én azt látom, hogy szükséges – és tippre kell hozzá az az elnyújtott pár év az egyetemen, amíg van ideje leülepedni ennek a gondolkodásmódnak

  • Fook
    Bocsánat, de miért van az, hogy informatikus = programozó/szoftverfejlesztő?

    Miért hívják így a szoftverfejlesztőket minden hírportálon (és itt a cikk címében is)?

    “Informatikus hiány van”, “10ezer informatikus szakember hiányzik a piacról” Belekattintasz az ilyen cikkekbe, és igen, szoftverfejlesztőből van hiány.

    Én tényleg nem értem 🙂 Olyan mintha azt mondanánk, a pénzügyi tanácsadóra, hogy “pénzügyes”. Meg a buszvezetőkre/villamosvezetőkre/áruszállítókra, hogy “sofőr”.

  • Gergő
    azt megkérdezhetem, hogy mi a végzettséged, illetve a szakmád? tennék rá nagyobb összeget, hogy egyik sem programozó
  • lakáskereső
    Senior szoftverfejleszőként dolgozom multinál. Nálunk is vannak codecampes fejlesztők.
    Kb 200 codecampes CV-ből 30-at hívnak be és a 30-ból kettőt vesznek fel. De akit felvesznek, junior pozícióban beválnak és mediorok lettek 2-3 év alatt.
    Általában természettudományi vagy gazdasági területen végeztek képzik át magukat úgyhogy én nem éreztem, hogy a szükséges alapokból hiány lenne náluk. Nálunk mondjuk sok természettudományra nincs szükség.
    Az egyetlen codecampes, akit ismerek, akinek és nincs BSc-je sem nagyon ügyes. Ügyesebb, mint sok szakirányú egyetemet végzett. Meg is lépett nagyon hamar, dobbantónak jók voltunk (nem irigylem tőle)

    Nagyon nagy hiány van szoftverfejlesztőből, de még nagyobb a hiány DevOpsosból.
    Nem akar valaki DevOpsos gyorstalpalót indítani?

  • Fox(IT)
    Data scientist palyara alapvetoen ket ut vezet. Egyetemen vegeztem szamolos szakot (matematikat, fizika, penzugy/szamvitel) es ertesz a sztatisztikahoz es matematikahoz es megtanulod hozza a programozas pythonba. Azonban production grade python code az mar nagyon mas teszta. Masik belepo erre a palya, hogy data analyst poziciobol lepsz elore. Data analyst pozicional is nagyon nagy a szoras kovetelmenyek tekinteteben.

    Ahogy latom mindenki szoftver/web fejleszto akar lenni de senki sem Cloud DevOps. Most muncheni piacon 2x nehezebb cloud devops felvenni mint szoftver/web fejleszto. Hianyuk miatt tobbet kell kinalnunk nekik mint fejlesztonek. Szerintem cloud devops legjobban self-learningelheto irany.

  • tumpara
    Fook: ugyanazért, amiért a laikusnak a könyvelő, az adótanácsadó és a bérszámfejtő is csak valami pénzügyes. Fogalmuk nincs róla, hogy pontosan mit csinálnak, de mindegyik csak tologatja a számokat, úgyhogy jó lesz rájuk valami gyűjtőnév. A szoftverfejlesztő, a programozó, a tesztelő, az üzleti elemző is csak egy kocka, tehát informatikus. Ráadásul túl sokat is keresnek, úgyhogy egy név alatt egye meg őket a rosseb. 🙂
  • porthosz

    Szerintem a nyitott gondolkodást nem az egyetemen szeded össze. Amiket mondasz, azok mind soft skillek és szerintem a reláció pont fordítva van.
    Nem azért lesz valaki nyitott gondolkodású, nem azért megy utána a dolgoknak, nem azért akarja látni a big picture-t, nem azért olvas utána az érintőleges dolgoknak (stb stb), mert egyetemre járt.
    Épp ellenkezőleg, azért megy egyetemre, mert ilyen soft skilljei vannak, többet akar tudni, többet akar tanulni, érdeklődő stb.

    De ha ezek a skillek nincsenek meg, akkor járhat akármilyen iskolába, egyetemre, nem lesz köszönet a munkájában.

  • gyorstaplalót végzett 40-enes
    Szerintem nem lehet olyan megállapítást tenni, hogy jó-e vagy sem, megfelelő-e vagy sem a gyorstaplaló, mint olyan. Érdemes szegmentálni ezt a kérdést: kinek, milyen élethelyzetben, milyen cél eléréséhez jó választás? És hát persze melyik tanfolyam.

    Én 40 évesen mentem el egy ilyenre, tehát klasszikus karriermódosítás volt a kontextus. Előtte sok ideig csináltam mellékállásként a klasszikus “WP/webshop” szintet, ahol a mások által megírt kódokban megláttam a fantáziát, hogy milyen tökjó kreatív munka lehet programozónak lenni. Ez volt tehát a cél, hogy én is tudjak ilyeneket, fő munkaként csinálni, mert éreztem, hogy menne.

    Jól tudok tanulni, ezért próbálkoztam a klasszikus szabadidős tankönyvolvasással, de úgy nem sikerült. Szembejött egy intenzív gyorstaplaló, feladtam az állásomat és ráálltam. Folytköv.

  • gyorstaplalót végzett 40-enes
    Folyt.

    Ahova én jártam, az egy 4 hónapos képzés volt. Minden nap 9-17 óráig benti képzés, ezek után házi feladat. Hétvégén általában csoportos vagy egyéni projektmunka, amit hétfőig kell leadni. Így kb. 1300-1400 órát foglalkozik az ember programozással a képzés alatt, ráadásul nagyon intenzíven, folyamatosan ezen pörög az ember, ebben a gondolatvilágban él. 1-2 hetente hétfőn vizsga, ezért folyamatosan up-to-date-nek kellett lenni. A második 2 hónapban majdnem minden reggel papíron programírással kezdődött. Egyszóval tényleg intenzív és magas elvárások jellemzik.

    Amiben ég és föld volt a self learninghez képest, az a tananyag, a feladatok. Előre megírt JUnit tesztek voltak minden naphoz, ezekhez kellett olyan programocskákat írni, amik átmennek. Ez a TDD-alapú tanulás szerintem rendkívül hatékony.

    Folyköv.

  • gyorstaplalót végzett 40-enes
    Folyt.
    Ez 4 éve volt, a tanfolyam után leraktuk az első Oracle vizsgát, én még kb 3-400 órát HackerRankeztem, és utána elmentem klasszikus szoftverfejlesztőnek.

    Azóta is ott és ezt csinálom és élvezem. Lényegesen több benne a nem-kreatív rész, mint amire számítottam, de gyorsan megszoktam ezt is. Nagyon elégedettek velem. Nyilván kell ehhez már az első naptól kezdve a megfelelő csapat a cégen belül és a belső képzés.

    Tehát az én élethelyzetemhez és célomhoz teljesen passzolt a gyorstaplaló. Sőt, mivel a self learning nem vált be, egy 4-5 éves egyetembe pedig 40 évesen nem kezdtem volna bele, ezért ez az általam ismert egyetlen lehetséges út is volt egyben.

    Epilógus:
    Hogy egyetem _helyett_, huszon-egy-két évesen miért csinálják ezt emberek, na azt nem értem, pedig rajtam kívül mindenki ilyen volt ezen a képzésen.

  • Omegae
    Nehéz kérdés. Mint mérnök visszakérdeznék: Mi a célod?
    A gyorstalpaló ugyanis egy eszköz. Az egyetem (ideális esetben) meg egy komplett eszköztár, ha szerencséd van, és jó tanárokkal hoz össze a sors, akkor használati utasítással.
    Ha csak szöget kell beverni, elég a kalapács. Ha csavar szerepel az alkatrészek közt, akkor a dolog bonyolódik.

    Ha egy adott állásra pályázol, akkor jó lehet, de ne feledd: (még) csak kalapácsod van. Adhat időt arra, hogy kitanuld a többi eszközt, kapaszkodót, amíg megerősödsz.

    Amire még szükség lesz, és sehol nem tanítanak(sokan körülírták, de talán egy új nézőpontból megvilágítva máshogy hangzik majd): Igényesség.

    Magaddal szemben: ha megelégedsz azzal ami van, akkor sajnos nem fogsz tovább lépni. Se tanfolyammal, se egyetemmel.
    A munkáddal szemben: ha csak csinálni akarod, a megértés igénye nélkül, akkor “szakembör” lehetsz, de igazán jó nem.
    A munkahelyeddel szemben: legyen bátorságod változtatni, ha valami nem az igazi. Ne menj fejjel a falnak, keress ajtókat. A legutolsó ajtó a váltás, ha nem marad más…
    Másokkal szemben: légy nyitott, tanulj és ha biztosabb talajon állsz, mint a kolléga: taníts.

  • dinnyésbácsi
    @eMérnök úgy tűnik kimaradt egy fontos részlet, ezek mind legacyk voltak ahol már hírből sem volt a cégnél senki az eredeti szerzők közül, csak gond lett a performanciaval ha nagyra nőtt az adatbázis, jött egy sw update és leállt meg hasonlók 🙂 alapvetően egyetértek azzal amiket leírtál 🙂
  • Zsuzs
    Közgazdászként végeztem és 10 évet dolgoztam pénzügyi területen. Amikor kisfiammal szülési szabadságra mentem, elkezdtem tanulni programozni. Mivel még akkor kezdtem, amikor picurka volt, nem jöttek szóba a sulis képzések, csak az online kurzusok. Coursera és Udemy kurzusokat végeztem, amik között voltak nagyon jók és kevésbé jók is. Ami nagyon nehéz volt, azt meghatározni, hogy egy kurzus után merre kéne tovább haladni. Amikor kicsit több időm lett, jártam heti egyszer magán tanárhoz, aki rengeteget dobott a tanulásomon, sok minden összeállt és irányba állított. Aztán elkezdtem gyakornokoskodni ingyen, azzal a céllal, hogy tanuljak. Jó döntés volt, rengeteget fejlődtem. Azóta született mégegy gyermekem, közben tovább tanultam és most junior fejlesztő vagyok. Nagyon élvezem, rengeteget tanulok és a korábbi tapasztalatom segít a gyors fejlődésben és értékelik is a soft skilljeimet.
  • Amatőr
    OFF Érdekelnének a hozzászólások de ebben a formában fogyaszthatatlan. Nem tudom ki kinek válaszol, nem látom ha nekem válaszolnak, végig kéne olvasni az összeset, pedig az összes nem érdekel. Jó lenne valami értelmesebb rendszer erre.
  • QTT
    Főiskolán/egyetemen kulcskérdés, hogy melyikre mész, vagy melyik tanárhoz kerülsz.
    Én ott utáltam meg a programozást. Középiskolában tele voltam motivációval, lenyűgözött, hogy az általam írt sorok “életre kelnek” és mennyi mindent lehet létrehozni. Főiskolán azt vártam, hogy kinyílik a világ. PTE-PMMK-ra jártam a 2000-es évek közepén.
    Az történt, hogy az egészet megölték a múlt századból ottmaradt tanárok. A fiatalabbak által tanított programnyelvek/tantárgyak még egész jók voltak, de azok általában fél évesek és töltelék tárgyak voltak. Max arra volt jó, hogyha rákaptál az ízére, akkor totális önerőből, tantermen kívül tovább mélyítetted a tudást, mert az az érintőleges fél év semmire nem elég.

    A főbb tárgy (C++) tanára meg egy leszedált, tananyag átadására alkalmatlan nő volt. Aztán voltak a tipikus szórótárgyak, ebből az egyik a fizika, a másik az Assembly volt. Folyt…

  • QTT
    Folyt:
    A fizikát egy nyugdíjas nő tartotta, kb II. Erzsébet királynő korú, kinézetű nő. A tudása megvolt, de átadni nem tudta, teljes mértékű szórótárgy volt.
    Az Assemblyt egy mérhetetlenül unszimpatikus potrohos öreg tanította. A személyisége egy időutazás volt, kb ilyenek lehettek a letűnt rendszerben a hű elvtárs vezetőink. Agresszív, goromba, tanítani nem akaró és széles mosollyal mindenkit megbuktató ember volt (Bodlaki I.). Toronymagasan miatta buktak ki a legtöbben a szakról.

    Nálam ez a miliő annyit ért el, hogy amilyen motiváltan kezdtem neki, annyira határozottan mondtam a végére, hogy soha az életben nem akarok és fogok programozással foglalkozni, pedig azért mentem oda, nem a mérnöki rész érdekelt. Ráadásul én még azon kevés emberek közé tartoztam, akiket nem tudtak meghúzni és időben befejeztem az iskolát. De pár tanár miatt mindig is rossz szájízzel gondolok az egészre.

  • QTT
    Fenti kis kitekintés után egy kérdéssel fordulnék az IT-s, főleg programozó emberekhez:

    Két nagy koponya programozó ismerősöm van, valami hihetetlen gyorsasággal és fogékonysággal oldják meg a problémákat, vagy épp tanulnak meg bármi újat a programnyelvek, a matematika, vagy bármi más világában. Az egyikőjük kiemelkedő szakdolgozatot írt, olyan szintű programot tett le az asztalra, hogy azonnal kapott egy csomó munkalehetőséget.

    Mindketten Budapesten nagy multinál helyezkedtek el, mindketten nagyon jók a szakmában és magasra jutottak. De!
    34 évesek és az egyik teljesen kiégett, pedig imádta amit csinál. Most 180 fokos váltással természetgyógyászattal foglalkozik. A másik dolgozik benne, de őt is töri szét a napi 9-10 óra erőltetett agymunka. Többször van, hogy teljesen betompul, mert egész nap erőltetetten nyomja a szellemi munkát.

    Mennyire jellemző ez a 3x évesen való kiégés?

  • SM
    IT egyetemet végeztem és sokat dolgoztam együtt egyetemet/fősulit végzett valamint IT gyorstalpalós kollegákkal is. (GF első turnus) Nagyon meg voltam velük elégedve.

    Ha most kellene eldöntenem, hogy infó egyetemre/fősulira jelentkezzek, vagy gyorstalpalóra, akkor egyértelműen gyorstalpaló lenne. Ugyanis pár hónap-1 év után már piacképes vagyok, pénzt tudok keresni és ha van igényem tudok tovább fejlődni, akár egyetemet végezni. Itt fő előny, hogy anyagilag sokkal jobban járok. Persze dög nehéz lesz.

    Az egyetem csak néhány helyzetben lehet előny, ha mondjuk vezető/középvezető akarsz lenni, ott elvárás lehet a szalkirányú diploma. A napi munkában egyszer egyszer előny az egyetemi tanulmány, de messze nem ér fel a több év időhúzással hallgatóként.

  • Nicholas
    Jó a cikk meg a kommentek is, sok valid érv van, de egyvalami még nem került elő, pedig szerintem fontos: az egyetemi társasági élet. És nem csak a networking miatt, hanem maga az az időszak, amit ott eltölt az ember, szakkollégiumokban, klubokban, egyetemi bulikban stb. Csomó külföldi egyetemistával is össze lehet haverkodni, volt olyan többször, hogy csak autóba ültünk, aztán elmentünk egy random európai egyetemi városba, ahol volt ismerős és tudtunk aludni. Ez csak egy példa, de az egyetemen rengeteg hasonló lehetőség van, amit egy ilyen tanfolyam aligha ad meg.
    Én már 7 éve végeztem, de többekkel még most is találkozom (oké, a covid alatt nem, de amúgy) évente párszor és mindig jó sztorizgatni, nosztalgiázni az egyetemi időszakról.
    Szóval aki 40 évesen szakmát vált, annak jó lehet egy ilyen tanfolyam, de huszonévesen kár kihagyni az egyetemet, mert az élet egyik legjobb időszaka.
  • Arturia
    “A képzés díját vagy előre, vagy utólag, részletfizetéssel lehet rendezni. Tamás szerint először az utólagos részletfizetést választókat helyezték munkába, amiben az a logika, hogy „náluk nagyobb a kockázat, az előre fizetők meg már úgyis rendezték a számlát, talán ők nem élveznek akkora prioritást”.”

    Álompályának tűnt, de fel kellett adniuk
    index.hu/gazdasag/2019/08/22/green_fox_programozokepzes_junior_allas_munka/

    (még a járvány előtti a cikk, de gondolom, a helyzet nem nagyon változott azóta)

  • Bumbi
    Kis erdekesseg: ezek a gyorstalpalo cegek nem akarjak hogy valaki az utcarol belep es kicsengesse az 1-1,5 MFy-ot a kepzesre.

    Ezek azt akarjak hogy eladosodjon a hallgato es utana evekig a netto 300 000-es fizetesen tengodjon a junior fejleszto, roghozkotve valamelyik partneruknel.

    Mert ezeknek az a jo penz ha a partneruk havonta visszaoszt nekik jutalekot.

    Legalabbis en erre jutottam ahogy probaltam volna hitel nelkul elvegezni egy ilyen kepzest.

  • Justin Time
    QTT: kemény. Szerintem amit tömören leírt Miklós a felsőoktatás világáról (hsz-ben is), az nem csak ott igaz. Én mikor leérettségiztem, olyan volt, mintha börtönből szabadultam volna. Rühelltem az egész iskolarendszert. Egy-két tanár van, akire szívesen emlékezem. Arra volt jó az általános meg a gimnázium, hogy kiölje az ambíciót, megutáltassa az emberrel a tanulást.
    Utána két évig magánsuli, ott fókuszáltan ment a tananyag, a legjobb szakembereket is meghívták. (Nem „informatika”.) Addigi életem legjobb két éve volt.
    Kedvenc példám: hangoztatják manapság, hogy csapatmunka így meg úgy. Az emberek többsége teljesen alkalmatlan rá. Én olyan csapatépítőket tartanék, ahol fizikai munkát kell végezni. Csak ugye manapság a health&safety miatt ez képtelenség. Pedig pl. láncban dolgozva tanulja meg az ember, hogy ha nem figyel, maradandó következménye lehet. (Nem csak múló főnöki letolás.)
  • Justin Time
    A kiégésről: egy szakember azt mondta, hogy csak az tud kiégni, aki azelőtt lángolt. (Lelkesedett a munkája iránt.) A megoldás a legtöbb embernél tényleg az, hogy pszichomókussal agymosás és teljes életmódváltás. Én régimódibb vagyok, nekem annyi is elég volt, hogy álláskeresés közben véletlenül olvastam róla és rájöttem, hogy ja, van ilyen? Valójában nem is a munka a hibás? Azelőtt megszakadtam, hogy egy nepotista, mérgező környezetben, nárcisztikus senkik között javítani próbáljak a munkafolyamatokon, -környezeten.

    Ha nagy koponya, hagyja ott (gondolom, egy éves tartaléka minimum van), tartson pár hónap szünetet, gondolja át az életét, hogy akarja-e még 35 évig ezt nyomni. Jobb esetben. Rosszabb esetben 10-15 év múlva belerokkan és akkor már hiába próbálja átgondolni. (Ugye ez a legelcsépeltebb interjús kérdések egyike: hol akarsz lenni X év múlva?) Ha már mindent elért, hova hajt?

  • SM
    -nagyon jó témát említettél: az egyetem alatti társaság-, kapcsolat építés: ezt bizony a munka világában is lehet sőt kell! Annak ellenére, hogy egyetem alatt nagy társasági életet éltem, buliztam, jártam mindenféle társaságba, foglalkozzon az szakmai vagy szabadidős tevékenységgel, mégis hasznosabbak a szakmában épített kapcsolatam vagy a munkában – munkával összefüggésben megtanult módszertanok. Járok (montanában csak online veszek részt ) meetup-okra, szakmai rendezvényekre, konferenciákra, sajátítok el elemeket az agilis módszertanból a magánéletembe is (pl retrospective magam fejlődése érdekében, ütemezési technickák stb).
    Utóbbiaknak nagyobb hasznát látom, mint az egyetem alatt szerzetteknek. Nagyon örülök és hálás vagyok az egyetemi tapasztalataimért, de valószínűleg előrébb járnék ha hamarabb kezdek a munka világában.
  • BlaZember
    A programozó szakmának is van több szintje. Viszonylag messzire el lehet jutni komolyabb képzettség nélkül is, csak józan paraszti ésszel. Pláne, ha van az embernek másik felsőfokú végzettsége, kiváltképp természettudományi diplomája. A programozáshoz leginkább strukturált gondolkodás és jó absztrakciós készség szükséges. Ezt lehet fejleszteni gyakorlással és sok matekkal is. Két dolgot érdemes viszont tudni. Az egyik, hogy a programozás egy nagyon gyakorlatias tevékenység, azt semmilyen iskolában nem lehet megtanulni. Ott csak a mögöttes elméletet tudják átadni különböző szinteken. A gyorstalpalók ennek az alja, az egyetem meg a teteje. Csinálni kell, sokat. 1 év után senkiből nem lesz programozó. Még junior se, csak tud egyszerűbb programokat írni.

    Folyt

  • BlaZember
    A másik, hogy azt jó tudni, hogy bár a programozás alapvetően kreatív folyamat, ami az iparban történik, az sok esetben lélekölő robotmunka. A programozók között nagy mennyiségben találni kiégett embereket. Van egy érdekes és kreatív szakmájuk, kíváncsi és kísérletező természetük, amit alig, vagy egyáltalán nem tudnak kielégíteni a napi 8 órás munkájuk során. Aki érezte már ezt, az tudja, hogy ez hosszú távon borzasztó frusztráló. Ugyanaz az ember, aki otthon hajnalig programozik, mert szereti, a munkahelyén egy billentyűleütést is fizikai fájdalomként él meg. Ebben a problémában tudnak segíteni a programozó szakmunkások (bocsánat a megnevezésért), akiket ezeken a gyorstalpalókon képeznek. Ilyen mechanikus feladatokkal teljesen felesleges a drága és hosszú egyetemi képzésen átesett, lényegesen komolyabb elméleti tudással rendelkező programozókat ledarálni.
  • BlaZember
    A programozás oktatással nem az a baj, hogy kicsi az egyetemek kimenete, hanem hogy hiányoznak a szakiskolák, és túlképzett, drága emberekkel próbálják a piacot feltölteni. Ezt igyekeznek úgy orvosolni, hogy az egyetemeken az egyetemes tudás kárára növelik a gyakorlatot. Ahelyett, hogy ezt a gyakorlati oktatást szakiskolákba irányítanék, hogy így meglegyen a szakma oktatásának rétegződése az egyetemi oktatás színvonalának megtartásával. A gyorstalpaló képzések ideje ma 1 év, a felsőfokú szakképzésé 2 év, a BSc 3 év, az MSc 5 év. A megszerzett elméleti tudásban még ennél is nagyobb a különbség, és nem csak a matekban. A Codecool pl ígér algoritmus tudást. Egy egyetemen az algoritmusok és adatszerkezetek egy 2 féléves tárgy, és az is csak egy nagyon bevezető szintű kurzus.
  • BlaZember
    Ennek megfelelően érdemes választani, hogy ki milyen képzést választ, ha ezt a szakmát szeretné magának. Érettségi után is lehet értelme gyorstalpalót választani, ha azonnal el akar menni valaki dolgozni. De ennél jobb ugyanerre egy 4+1 éves középiskolai képzés. Ha ezután is van még igény mélyebb tudásra, akkor irány az egyetem. Ha nincs, akkor a munkaerőpiac.
  • Gergő
    “Mennyire jellemző ez a 3x évesen való kiégés?”

    szerintem egyrészt időben fel kell fogni, hogy a kiégés felé mozdult el valaki, másrészt én nem gondolnám, hogy a kiégés az egyetlen dolog, mondjuk itt most a szakma miatt történik

    én 3X éves vagyok, 1X éve programozok, és ugyanúgy szeretem, mint az elején – viszonylag rendet tartok a fejemben, és igyekszek balance-t tartani az életemben, beleértve a munkát is, pl hogy mennyit dolgozok, milyen projekteken, stb

    szóval én azt látom, hogy persze, sokan kiégnek, de ez sosem az adott szakma “hibája” (nincs is értelme ennek a mondatnak), hanem az adott egyéné, és teljesen mindegy hogy mit dolgozol, ha rend van a fejedben, nem égsz ki semmilyen szakmában, ha nincs rend, bárhol megtalálhatod, hogy miért szar minden

    sőt, szerintem a programozás egy kifejezetten chill szakma, összehasonlítva egy csomó másikkal

  • Prog MSc + ex-Codecool mentor + IT vezető
    Sokat segít a megértésben, ha a programozást behelyettesítitek az angollal. 1 év Codecool alatt már meg lehet tanulni úgy a nyelvet, hogy napi kommunikációban elboldogulsz Londonban. Még magyar akcentusod lesz, nem verseket fogsz költeni, de meg tudsz élni, bolt, bank, orvos, stb menni fog. Ha van további motivációd, tanulsz magadtól tovább, vagy elmész egyetemre retorikát, stilisztikát, ritmikát, stb tanulni. Kellenek ezek a tárgyak ahhoz, hogy tudj beszélgetni bárkivel? Nyilván nem. Kell ahhoz, hogy vezető angol politikus legyél? Inkább igen, persze mindig lesz valaki, akinek megy autodidakta módon is. Ha az egész nyelvtanulásnak magadtól állsz neki, sokkal olcsóbban megúszod, de vajon nem lenne könnyebb egy mentorral, előre összerakott tananyaggal, stb. Már a network sem szól az egyetem mellett, mélyebb, bajtársibb alumni kapcsolatok vannak, mint anno egyetemen valaha.
  • eMérnök
    A magyar egyetem azért nehéz, sőt az egész iskolarendszer azért nehéz, mert mindig mindent azelőtt nyomnak le az ember torkán, hogy az megérett volna, így sokkal nehezebb és sokkal kevesebbet ér az a tudás.
    Ha valaki úgy tanul meg egy matek megoldást, hogy ezt – ezzel szorzom, azt meg azzal stb, az iszonyatosan fog szenvedni később. Soha nem fogja tudni használni valós problémán, fel sem fogja ismerni, ha a problémához arra van szükség.

    Ezért van az, hogy ha külföldre megy egy diák, akkor unatkozik 1-2 évet, mert a magyar iskola előrébb jár és többet tanul, aztán a felnőttek meg mégis sokkal rosszabbak problémamegoldásban. Mert az iskolában oda van írva, hogy most azt kell használni. az életben meg nincsen.

    Így ad egyszerre sok tudást a magyar iskola és igaz a külföldi összehasonlítás, és ezzel egyidőben az egyik legrosszabb valós fejlesztés párosul hozzá.
    (folyt.)

  • eMérnök
    (folyt.) Erre a saját magam példája remek. Én eredetileg villamosmérnökik végeztem, de az sw irány jobban beszippantott. Az egyetem után ezért elkezdtem feldolgozni azokat a tárgyakat, amik infósoknak vannak.
    Ilyen például az algoritmusok és adatszekrezetek.
    Nos ez 1-2 év egyetem utáni tapasztalattal 90%-ban borzasztóan unalmasan triviális volt. Mert már volt annyi tapasztalat, hogy a probléma felvetésénél megvolt egy szerkezet, hogy ezt hogyan csinálnám meg, és nagyon néha esetleg volt egy pici eltérés, amit felismertem, hogy igen, az úgy tényleg hatékonyabb lenne.

    Persze ez nyilván egy nehéz tárgy lehet, amikor az ember most tanulja és örül, ha össze tud hozni valami értelmesközelit.

    De ha már rengeteg problémát megoldott magától, akár struktúrálatlanul. Nem MAJD fogja tudni kötni valahova, hanem meglévő keretbe illeszti, sokkal könnyebb. Szórótárgyak válnak triviálissá.

  • eMérnök
    Egyébként a helyes hasonlítás valahogy úgy nézne ki szerintem, hogy B elmegy bootcampre, és E elmegy egyetemre.

    B és E is februárban jelentkezik a maga képzésére. B következő februárban végez a maga sulijával és már egy csomó programot írt, és egy csomó valós dologról hallott (clean code, test, tdd, agile… stb), E ekkor kezdi meg a második félévet. Tanult egy picit programozni, meg vízesésmodellt, amit nem tud még elhelyezni sehova. Persze fizikát és ilyeneket is, de még nem eladható a tudása, gyakornokként sem.

    B esetleg nem talál olyan gyorsan munkát, mint egy egyetemet végzett, de mondjuk azt, hogy fél év múlva sikerül, addig tanulgatott, portfóliót építgetett. E pedig elvégezte a második félévet.

    B sok gyakorlati résszel, és elméleti hiányosságokkal, de valódi projekten kezd dolgozni, valód mentorálással seniorok mellett.
    E-nek az egyetem baromi nehéz

  • eMérnök
    Mivel nehéz és sok az alapozó, ezért gyakornoknak még nem mehet el, most kezdi csak a második évet. Se ideje se tudása még az iparhoz. Ugye azt se fejeltsük el, hogy ugyan B sokat fizet a képzésért, de már dolgozik és pénzt keres.

    E lenyomta végre a második évet, ha tehetséges, eddig jól ment, és bírja, akkor nagyon early adopterként, de itt már elmehet gyakornoknak. Az egyetem miatt csak heti 20 órában. B ezzel szemben már 1 éve főállásban dolgozik, és már 1 éves tapasztalattal tolja tovább, heti 20 annyi órában. Persze E-nek sokkal több alapja van.

    Aztán végre 4 év múlva E lediplomázik (jelentkezés+7félév). van 1.5*0.5 év gyakorlata (0.75 év), gyakornoki.
    B már 1.5 év után dolgozott, van 2.5 év gyakorlata (főállású), és ezzel pénzt is keresett közben.

  • eMérnök
    Tehát egy frissen végzett diplomást, egy 2.5 év gyakorlatos bootcampessel kellene hasonlítani, hiszen az egyén szempontjából ekkor tartanak egyforma beleölt IDŐNÉL.
    Az anyagi előny az óriási a bootcampes javára, ezen a ponton valószínüleg a használható tudás is.

    Csak itt a 4 évnyi E-t szokás hasonlítani 1 évnyi B-hez. Ami nyilvánvaló torzítás.

    Na, akkor mindketten beleölten pontosan 4 évet a dologba. Ezen a ponton 4 év múlva újra találkoznak. Ki tanul be gyorsabban? Ha így nézzük is 3x annyi idő B-nek önállóan dolgoznia, vagy az 1 év utáni B-t hasonlítjuk a 4 év utáni E-hez?

    Egy bootcampes egyébként alacsonyabb bérrel kezd, mint egy diplomás, de 4 évnél B többet keres, mint E.

    Vajon ha B ezen a ponton úgy dönt, hogy lediplomázik estin, mennyire lenne nehéz szakmailag neki? A pszichopatákon kívül max az unalom lenne nehéz.

    Szerintem a végzés utáni állapot nem fair, 1 év vs 4 év.

  • Kiszamolo
    emérnök, BGE Msc, kvantitatív matematika tárgy (Vagy valami hasonló fellengzős neve volt).

    Kettős integrállal amorf testek térfogatának kiszámítása. Amikor megkérdeztem, hogy nekem, vállalati pénzügyi közgazdászként miért is kell amorf testek térfogatát számolgatnom, főleg mesterképzésen, az volt a válasz, hogy a bolognai rendszer miatt sok egyetemi matektanár munka nélkül maradt és miattuk kellett ilyen tárgyakat betenni.

    Hát köszönöm….

    De még mindig nem válasz arra, miért pont testek térfogatát kell számolgatni, ha már felesleges matematikával szivatnak.

    Annyi maradt meg belőle, ha ilyen képletet látok, akkor a beseggeltek szerint ezt csinálom, aztán azt, aztán amazt.

    Halvány fogalmam nem volt, mire is lehetne ezt a való életben használni és hogyan lehetne. A vizsga után egy hónappal már semmire nem emlékeztem belőle.

    Nem az volt a feladat, hogy itt egy amorf köcsög, hogyan tudnád kiszámolni a térfogatát? Nem, A után csináld B-t, aztán C-t, aztán D-t, de időre ám, mert egyébként megbuktatunk.

    Arra vagyunk csak kíváncsiak, mennyire seggeltél be egy teljesen értelmetlen és használhatatlan dolgot és mennyi idő alatt tudod visszaböfögni vizsgán.

    Használni nem tudod? El is fogod felejteni egy hónap alatt? Egyébként is már 30 éve mindenki számítógéppel számít ilyeneket, nem papíron, tollal?

    Senkit nem érdekel. A lényeg, hogy az egyetemi matektanároknak megmaradt a munkahelye.

    Ugyanezen tantárgyból az eadot emeljem 2sinX-re és deriváljam hétszer majd a maradékot számoljam ki Taylor sorral. Amikor megkérdeztem a tanárt, ennek mégis mi az értelme, mit ad az életemhez, elárulta, hogy ha egyszer számológép-programozó lennék, érteném, hogy számolják a számológépek a maradékot. Még egyszer: vállalati pénzügyek mesterszak.

    (Ráadásul a pénzügyekben még négyzetre sem emelünk, nemhogy 2sinX-re, de ez már csak hab a tortán. A pénzügyekben van a négy alapművelet, meg maximum deriválás, már ha számítógép helyett kézzel akarnál durationt számolni. Mivel nem akarsz, a legkomplikáltabb matematikai művelet a hatványozás a kamatos kamat és hasonlóak miatt meg az annuitás-számítás, szigorúan excellel. Ennél bonyolultabb matematikát egy pénzügyes egész életében nem használ. Soha. Semmire.)

    A mai napig nem tudom, mi a fene az a Taylor sor és mire és hogyan tudnám használni, a lényeg, hogy sikeresen levizsgáztam és nem buktam meg, mint sokan mások. Papírom van róla, hogy én tanultam Taylor sort is, az egyetem büszkén mondhatja, milyen okos embert nevelt belőlem.

    Ez a magyar oktatás és pont ennyit is ér. S ez lenne az egyik legjobb egyetem pénzügy-számvitel vonalon.

    (S akkor nem beszéltem még a többi tantárgyról, a hatvanéves papa által tanított üzleti kommunikációról, amiben semmi kommunikáció nem volt, Maslov piramist, meg ilyen baromságokat tanítottak. De mit is várnál egy öregembertől, aki 40 éve tanulta, amit tud és egész életében ki sem lépett az egyetem falai közül. Honnan tudna ő valódi üzleti kommunikációt oktatni?

    Meg a másik, ahol a tankönyv elmesélte, hogyan kell Altavistával keresni és mire jó a webes keresés. Mindezt tíz éve. S olyan véres vizsga volt belőle, hogy senki nem hitte el, hogy ez most komoly.)

  • eMérnök
    Igen, van az a szint, ahol semmi kapcsolata az anyagnak a valósággal, de a középiskolában és a hasznos tárgyaknál lehetne, kellene legyen és ott sincsen sokszor. Ez pedig rettenetes.
  • bjozef

    “home streaming, ala “offline netflix”, ehhez plex szerver fut a NAS-on, és plex kliens a TV-ken, okostelókon”
    Pont év elején állítottam hadrendbe egy Xpeno rendszert, szép-szép a gyári Syno, de nekem horror áron van, töredék áron egy lényegesen erősebb HP USDT gépet alakítottam át, és azóta is tesz is dolgát Plex-estül mindenestül. Próbálkoztam gyári QNAP-al, de sajnos a DSM-nek nincs párja, a QNAP OS-e valami büntetés, hiába adja jobb áron erősebb konfiggal, annyira megbízhatatlan az egész, hogy az még most is fáj..

    “hálózat-szintű adblock, a fentebb már linkelt cucc, lényegében egy pi-hole, meg egy kis DNS beállítás a modemben
    Jó a pi, szép kimutatások, stb, de én áttértem a routerre telepített Diversion-ra, ugyanazt az eredményt kapom, töredék erőforrással és mivel a routeren fut, mindennek így szórja kapásból, konfigolni is egyszerűbb. Telón sem kell rootolni, bütykölni…

  • bjozef

    “különböző távvezérlések: ezekre írtam egy egyszerűbb android appot, ami behúzgálja a megfelelő appokat önmagába (kb egy ilyen kép a képben rendszer) meg egy webes wrappert, ami az android appomat futtatja böngészőben, toltam alá egy domain nevet, meg egy egyszerű authentikációt, így bárhonnan böngészőből elérem”
    Ez mondjuk miben jobb/több mint egy mezei pl. Tuya rendszer? Most Tuya-sítok (+google home), nagyon nem tudok belekötni, az elköltött pénzhez mérten nagyon korrekt és folyamatosan fejlesztik. Világításban van összehasonlítási alapom, Philips Hue-t telepítettünk egy kollégánál, na az igen, van pár ficsőr ami bejött, de a rendszer horror áras nekem, plusz ezeket idővel belefejleszthetik Tuya-ba is…
  • BlaZember
    @eMérnök Lehet. Nekem középiskolából nincs meg az az érzésem, hogy nem érett össze a dolog. Igaz, én egy említett 4+1 éves szakközépbe jártam, a matektanárom volt az osztályfőnököm, és ha hiányzott egy tanár, akkor matekunk volt. Volt egyszer olyan nap is, hogy csak matekunk volt, 6 órában 🙂 Ráadásul kimondva ELTE progmatra készítettek fel minket, így 5 év alatt volt idő összeérjen mindennek. Azt hiszem ebben szerencsés vagyok. Programozás oldalon szintén. Tanáraim végzős progmatos hallgatók voltak, és erősen érezni lehetett az anyagon, hogy amit mi tanultunk az a progmathoz kapcsolódó gyakorlati oktatás volt. Valójában szerintem sokkal több értelme volt, mint egy progmatnak. Emiatt is gondolom azt szerintem, hogy az egyetemi programozás oktatást célszerű megelőzze egy erősen gyakorlat-orientált képzés, ami már szakmát is ad, és ami tudásra az egyetem már épít.

    Folyt…