Megengedhetem magamnak
A legtöbb ember anyagi döntéseit érzelmi alapon hozza meg: nekem ez jár, ha már ennyit sem kapok az élettől, akkor minek élni, keményen dolgozom, nehogy már ennyit sem engedhessek meg magamnak, nehogy már egész életemet egy panelben éljem le, Szabóék is vettek jakuzzit, pedig kevesebbet keresnek, mint mi, majd maximum spórolunk máson, de ezt az autót meg akarom venni.
Ez a mentalitás a biztos belépő az állandó anyagi problémák, a túlzott eladósodás és az ezekből származó frusztráltság világába.
Aki ennél több pénzügyi intelligenciával rendelkezik, az fel szokta tenni a kérdést, hogy anyagilag megengedhetem-e magamnak a házat, a jakuzzit, a tengerparti nyaralást, az új autót vagy egyáltalán egy autó fenntartását.
Ez egy nagyon jó dolog, ha valaki minden pénzügyi döntését ebből a szempontból is megvizsgálja.
Valóban a leghasznosabb szűrő, hogy megengedhetem-e magamnak, de legtöbbször ez önmagában még kevés.
Attól. hogy most van annyi pénzed (rosszabb esetben hitellehetőséged), hogy megvegyél valamit, az nem jelenti azt, hogy meg is kell venned valamit.
A vagyoni helyzeted egy szempillantásban megváltozhat. Gondolj a mostani járványra, tavaly februárban senki nem is sejtette, mi lesz a következő hónaptól. 2008 nyarán mindenki boldogan adósodott el harminc évre vagy fizette be a világkörüli utat az utolsó tartalékaiból, nem is sejtve, mennyivel rosszabb világ fog jönni két hónap múlva, hogy az addigi munkaerő-hiányból egy szempillantás alatt kétszámjegyű munkanélküliségi ráta lesz éveken át.
De ha a világ nem is változik, a te személyes életedben is állhat be olyan változás napokon belül, amire most még a rémálmaidban sem gondolsz: megszűnik a vezetői munkaköröd és csak harmadannyiért találsz új munkát, derült égből villámcsapásként bejelenti a párod, hogy elválik, egy súlyos betegség miatt munkaképtelen leszel és sajnos hosszú még a sor.
S az a döntés, amit meghoztál egy hete, mert úgymond megengedheted magadnak, utólag hirtelen nagyon rossz döntésnek fog bizonyulni.
Tedd fel az első kérdést: ez az anyagi döntés akkor is jónak fog tűnni, ha a jelenlegi jó anyagi állapotomban komoly kedvezőtlen változás fog beállni?
(Természetesen nem arról beszélek, hogy egész életedben rettegsz, hogy mi lesz, ha holnap elüt a villamos vagy agyvérzést kapsz, esetleg háború vagy világgazdasági összeomlás lesz, mert így nem lehet élni. De ne vegyél meg semmit azért, csak mert most jól megy a sorod és például van a bankban egy új autóra vagy jakuzzira való szabad pénz. Sajnos az élet olyan, hogy legalább annyi esélyed van rossz változásokra a sorsodban, mint pozitívokra. Ez akkor is így van, ha az emberek nem hajlandóak ezzel szembenézni. Ahogy a mondás tartja: reméld a legjobbat, de készülj a legrosszabbra is.)
A következő kérdés, miért akarom megvenni azt az új autót, házat, jakuzzit vagy drága nyaralást? Mi a motivációm? Azért, mert mindenki más ezt teszi körülöttem? Mert depressziós vagyok és a vásárlástól várok egy kis örömöt? Kényeztetni akarom magamat, mert feszült vagyok vagy frusztrált és egyébként is ennyit megérdemlek? Le akarom nyűgözni a barátaimat vagy ellenségeimet az új autómmal vagy a nagy házammal? Mert unalmas az életem és a vásárlás egy kis színt vinne bele?
Ha bármelyik ok megtalálható a motivációid között a fentiek közül, akkor vesd el a vásárlást, mert ezekre a problémákra egyikre sem megoldás egyetlen vásárlás sem. A pénz alkalmas arra, hogy a fizikai szükségeidet kielégítse, de a lelki szükségeiden semmit nem fog segíteni. Arra tökéletesen alkalmatlan, ennek ellenére a legtöbben arra akarják használni.
A harmadik kérdés, hogy miről mondasz le cserébe azért, hogy ezt az adott dolgot vagy élményt megvehesd? Mert tudod: bármit megvehetsz, de nem vehetsz meg mindent.
Mire nem lesz pénzed, ha ezt a vásárlást most megteszed? Mert sajnos a legtöbbször valamiről le kell mondanod, hogy más valamit megvehess: másik vásárlásról vagy több szabadidőről. De melyik a fontosabb neked?
Ide tartozik a következő kérdés, hogyan befolyásolja a hosszú távú terveidet ez a vásárlás? A korai nyugdíjat vagy a kényelmes nyugdíjas éveidet, a gyerekeid iskoláztatását vagy bármi hasonló célodat? Megveheted az Álmaid Házát bármi áron vagy A Luxusautót, Amire Már Húsz Éve Vágysz, de akkor felejtsd el, hogy 65 éves korod előtt abbahagyhatod a munkát.
Egy újabb kérdés, mi történne, ha nem vennéd meg azt az adott dolgot? Mit nyernél vele, ha megvennéd és mit azon, ha nem? (Például maradna pénzed másra vagy nem kellene kerülgetned a félmilliós futógépet a lakásban, az előző elliptikus trénert is három hét után már csak ruhaszárítónak használtátok.)
Sokat segít lehiggadni, ha minden vásárlási döntésed előtt gondolkodsz, tényleg meg kell-e venned valamit. Minél drágább valami, annál többet gondolkodj rajta. Egy új tableten mondjuk két hetet, egy új autón két hónapot, egy új lakáson vagy házon akár egy évet is, ha nem valódi szükség miatt, hanem csak kényelem miatt akarsz számodra túl drága ingatlant venni.
Ostobaság bármit venni, ha nem engedheted meg magadnak, de csak egy fokkal bölcsebb megvenni valamit csak azért, mert megengedheted magadnak.
Ha valamire nincs szükséged, ha csak azért akarod megvenni, mert megkívántad, mert másnak is van, mert unatkozol vagy depressziós vagy, akkor közel akkora butaság megvenni csak azért, mert telik rá.
Szerencsére mások ezt másképp gondolják. 🙂
A fenébe.
Jó a cikk. Tulajdonképpen bármilyen vásárlás prioritizálást is jelent egyben. Érdemes kicsit távolabbról nézni, hogy milyen prioritások mentén éli az ember az életét.
‘Minél drágább valami, annál többet gondolkodj rajta’ – ennek az éremnek a másik fele: a filléres apróságokra viszont ne fordíts sok időt, intézd el minél gyorsabban és kész.
akkor lenne ez igazán nehéz, amikor pl. az embernek választania kellene, hogy lemondja-e a biztosításait (élet-, baleset- stb.), vagy ne, de akkor pl. a hobbijára nem jut, tehát amikor pont annyira szűkülnek be az anyagi lehetőségei, hogy már a fontosnak érzett kiadásokat is le kell faragni.
Köszi Miklós 🙂
Ettől függetlenül nagyon jó cikk, gratula! 🙂
Egész életében dolgozott és dolgozik, nem áll le – ami nem baj, de többet is kihozhatott volna magának és családjának az elmúlt évtizedekből emberi kapcsolatok terén, mióta valóban tehetős.
Megtehette volna pl., hogy az öreg, kicsi, elavult nyaralóját újra, kényelmesre cserélje, ahol a családjának, unokáinak több közös élményben lett volna része együtt, nem csak egymást váltva, vagy úgy se.
A végén így több örökséget hagy majd? Lehet, de 1) na bumm 2) ne feledjük, egy nagy, modern, neadjisten “luxus” nyaraló ingatlan ma is aranyat érne, szóval nem igazán kidobott pénz. Ez csak 1 példa, de nem mindegy, drága kocsit akarok-e megengedni, vagy a “nagy házat”. Utóbbi valóban javíthat az életminőségen.
A jacuzzi meg a medence ordenáré szopás és költség az üzemeltetés, aztán inkább nem használják, mert akkor vegyszerezni kellene.
A másik csoda, amit sokan megcsinálnak, hogy vesznek az agglomerációban családi házat, ezzel teremtve először maguknak, majd a feleségnek, és gimis kortól a gyerekeknek is napi másfél-két óra utazást. Van ismerősöm, aki szombaton látja a kertet, mert hét közben fél nyolcra ér haza, de akkor is csak molyol vele, hogy az esti sütögetésre szép legyen.
Nekem meg van egy belvárostól nem messze levő 130-m2es lakásom, a lépcsőházat gondnok mossa, havat is ő takarít. Olcsóbb és ezerszer kényelmesebb.
Miklós, ezek tények.. a tényeket nem lehet másképp gondolni.
10 éve vehettünk volna egy Passat-ot.
Ma tudnánk venni egy Porche-t is.
Mi a francnak?
Nem, egyébként nem kenyéren és vizen éltünk 10 évig.
Csak nem költöttünk felesleges marhaságokra.
Miklós kíváncsi vagyok a véleményedre Te mit tennél a helyemben? Jövedelem viszonylag stabil, legrosszabb esetben is nettó 350 fix(esetleges munkaváltás miatt lehet ez), de jelenleg ennek a 3x-osa. Kiadó házat nem találunk, ami kultúrált 3-400 ezer alatt, de az idő szorít, mert nem fiatalodunk, nem érünk rá kivárni az esést, de a pénzünk folyamatosan inflálódik az ingatlanpiaci emelkedések miatt. Szorítófogónak érzem a szitut
Biztos, hogy 100 millióért van szüksége valakinek házra? 🙂 Nem lenne egyszerűbb egy telek, aztán arra egy kulcsrakész gyorsház, mondjuk összesen feleannyiból?
Sokszor egy 5000 forintos reggeli igenis ad annyit az életemhez. De nem mindennap. Legtöbbször egy 1500 forintos Starbucks kávé meg nem, mert a 700 forintos is ugyanolyan. Máskor meg mégis jó a Starbucks, mert nincs más a közelben.
Belvárosban nem éri meg kifizetni havi harmincat egy teremgarázsért, hogy a hónap 98%ában ott álljon, így nincs kocsim. Amikor kintebb laktam és lehetett az utcán parkolni akkor nagyobb szükségem is volt rá és olcsóbb is volt, így megérte.
Örülök hogy felteszem magamnak ezeket a kérdéseket.
A párom nagyon rosszul érezte magát, mert kérdezték, hogy miért nem jár körmöshöz (mintha egy szép ápolt normális körömmel bármi baj lenne), ment a méregetés és többnek gondolták magukat és kedvesek sem voltak. Nem is tudott beilleszkedni, egyébként is fel akart mondani.
De ekkor berobbant az első hullám és lógott a levegőben, hogy mindenkit kirúgnak.
Rettegtek, hogy mi lesz. Végül mindenkit kirúgtak, a párom meg felmondott a bejelentés előtt közvetlen.
2 hónappal később már többen a szüleiknél laktak és holmikat árultak facebookon.
A párom meg elkezdett egy iskolát és karriert vált. 🙂
Azért ezzel együtt lehet élni 🙂
Pont a járvány előtti időszakban kezdtük helyrehozni a blog alapján az anyagi életünket, és így nem letolt gagyával ért minket a helyzet, és párom munkájának megszűnése ellenére sokkal jobban állunk.
Mire a baj ideért, már az övet is becsatoltuk, és ez az érzés rettentő nyugodtá tesz.
Látszott, hogy mennyi mindent lehet belőle kihozni, ha a lehetőségeid felett élsz, és mennyire gyorsan válik semmivé.
Pontosan a pandémia előtt mondtam az egyik csajnak ott, mikor a pénzességével dicsekedett, hogy annyira vagy gazdag, ahány hónapig megélsz az életszínvonalad csökkentése nélkül, ha bármi történik. (akkor nem sejtettem, hogy ez mennyire találó lesz heteken belül)
Ők a férjével 2 hónapon belül már a mamahotelbe kényszerültek, mert pont előtte vettek második autót is, hitelre.
Ennek a “ténynek” lehet tudni a forrását?
Itt mást írnak:
A mutató az eddigi legmagasabb értékét 2008-ban érte el először, ekkor 0,46 volt, vagyis a házasságok csaknem fele esetében lehetett válásra számítani. A 2010-es évek eleje óta itt is csökkenő tendencia figyelhető meg:
2016-ban 0,42 volt a teljes válási arányszám, vagyis a házasságok mintegy 42%-ában lehetett válásra számítani (2. ábra).
Ilyenek ezek a tények. Ez is tény, az is tény. Mindenki eldöntheti melyik tényt fogadja el 🙂
Van erre valami kimutatásod, vagy ezeket a “tényeket” te gondolod így? 🙂
Pontosan.
Mikósunk egyik nagy tévedése, hogy valaki minél korábban kezd félretenni a nyugdíjas éveire, annál kevesebbet kell havonta megtakarítania, meg nyugdíjba vonuláskor annál több pénze lesz. Ebből az okfejtésből csak az maradt ki, hogy minél hosszabb ideig gyűjti valaki a pénzt, annál többet bukik az infláción. Tehát aki később kezd félretenni, kevesebbet bukik a pénz romlásán.
Szerintem bőven elég 50+ éves korban elkezdeni a pénzt gyűjteni, fiatalabb korban úgyis más dolgokra kell.
Anyám……
De: pszichológus! 😉
2 hónappal később már többen a szüleiknél laktak és holmikat árultak facebookon.
S mennyi ilyen van és lesz is még… Tele van a főváros ilyenekkel, megy a magamutogatás, de valójában nulla vagyon/megtakarítás. Az ilyenek “párjai” gondolom azok akik újnak kinéző német autókkal furikáznak, de a fejükön látszik, hogy az ábc sem megy nekik.
Orbitalis marhasagot irtal, mar ne is haragudj.
“Today, more than half of marriages in Hungary, namely about 67%, end in divorce.”
Forrás: dailynewshungary.com/divorce-rate-in-hungary-2018-year-tendencies/
Amúgy talán azért ronda, hogy feltünő legyen, mert nem a szépség a funkciója, hanem a felesleges rongyrázás.
Volt olyan is a kollégái között, aki ekkor összejött az exével. Persze nem tudhatjuk, de azért esélyes, hogy valamit enni kellett és ez volt a motíváció.
Olyan emberi sorsok vannak a pénz miatt, hogy elképesztő.
Nem a fél éve zárva levőkről beszélünk, ez az első hullám első hetei!
Ezek az emberek egyetlen hónapig sem tudtak megélni a fizetésük nélkül, autókkal, márkás cuccokkal, minden vacakkal.
EGYETLEN HÓNAPIG SE!
“… Classic.
10 éve vehettünk volna egy Passat-ot.
Ma tudnánk venni egy Porche-t is.
Mi a francnak?…”
Nem tudsz venni Porschét, mert ha tudnál, akkor már megvetted volna.
Az emberek 95%-a, akinek lenne pénze Porschéra, nem vesz Porschét (sem). Például én akkor se kérnék Porschét, ha ingyen adnák. Vagy maximum azért, hogy eladjam és vegyek belőle egy értelmes autót, aminek nem az az egyetlen tudása, hogy gyors és én leszek az első a következő piros lámpáig.
Az egyik főnökömnek volt, többször utaztam benne és szívből utáltam. Ő bezzeg büszke volt rá, hogy milyen szuper autója van. Ja, ültünk a földön, egy Suzuki is eltakarta a napot felettünk, kényelmetlen volt, szűk, hangos és semmi értelmét nem láttam.
De legalább rohadt drága volt, ha már utazni egy tragédia volt benne.
Kételkedtem, hogy sokáig bírni fogom autó nélkül, de azóta egy régebbi kerékpáromat, lábamat, valamint hosszabb útra tömegközlekedést használjuk.
Nem tudom elmondani mennyivel több pénz marad így meg egy hónapban.
Számoltam, kalkuláltam régebben is, de minden kalkulációmat felülmúlta.
Valószínű pár éven belül mégis kell egy használt ~10 éves autó, de jelenleg nagyon élvezem. (remélem párom is 🙂 )
De a legfurcsább..ismerősök, távolabbi családtagok meg azt hiszik csórók lettünk, hogy nincs autónk…
hu.wikipedia.org/wiki/Válási_statisztika
A tablazatban 2010-es eurostat adatok szerepelnek.
Ez az adott evi hazassagok es valasok aranyat mutatja (szoval nem egy elmeleti hazassag varhato ‘eredmenyet’). Egy hazassag varhato elettartama nehezen megbecsulheto, foleg, hogy a hazassagot kotok es elvalok korcsoportja akar drasztikusan eltero letszamu lehet.
Az eurostat oldalan lekerdezhetoek az adatok, abbol latszik, hogy ez az aranyszam jelentosen csokkent azota, DE:
az elmult evekben szamos allami csaladpolitikai kedvezmenyhez KIZAROLAG hazassagon belul lehet hozzaferni, igy az allam eleg kozvetlenul beavatkozik a folyamatokba.
A hazassag csupan az utobbi evtizedekben valt egy romantikus dologga, kar tagadni, hogy egeszen addig alapvetoen egy gazdasagi szovetseg volt. Remelem mindannyiotoknak sokaig fog tartani a hazassaga, de tortenelmet azert ne hamisitsunk.
Ezt hogy sikerult? Van egy maradek magannyugdijjmegtakaritasom Mo.-on, volt rajta 3-4 mio, 10-12 eve. Most neztem 14mio korul van. Nem volt kozben befizetes, csak ugy van.