Raptitude
Találtam egy érdekes blogot, a Raptitude.com-ot.
A blog leginkább arra próbál választ találni, hogyan tudsz kiegyensúlyozottabb életét élni.
Az egyik cikkében arról ír, hogy képzeld el, hogy ezer évvel ezelőtt élsz, a szokásos emberek vesznek körül és az akkor szokásos dolgok történnek veled. Éled a szokásos életed, csak néha hallasz híreket, mi történt a szomszéd faluban vagy valahol nagyon messze, száz kilométerre tőled. Minden rendben valónak tűnik, megy az életed a maga útján.
De aztán kapsz egy kristálygömböt, amin keresztül sokkal több hírhez hozzáférsz, mint mások. Elkezd ömleni az információ: háborúk, éhínségek, rablások, természeti katasztrófák, gazdasági válságok és így tovább a Föld minden szegletéből.
Nem bírod magadban tartani, megosztod másokkal is a sok emberi tragédiát, igazságtalanságot, nélkülözést, a világ problémáját és az emberek gonoszságát, amikről eddig fogalmad sem volt.
Három dolog történik: az addigi életed, amivel semmi bajod nem volt, hiszen úgy éltél, mint mindenki más, hirtelen unalmasnak és túl szürkének tűnik, amikor annyi minden történik a világban illetve a világ hirtelen sokkal rosszabb hely lesz. A harmadik dolog, hogy te is és mindazok, akikkel megosztod a híreket, sokkal boldogtalanabbak lesznek és tele lesznek félelemmel, hogy mikor fog ez a sok szörnyűség velük is megtörténni.
Pedig a világ semmit nem változott, a kétségbeesésed, a depressziód, a világról alkotott új sötét képed mind egy dologra vezethető vissza: a kristálygömbre, ami szállítja neked ezeket az információkat, amire semmi szükséged és csak rosszabbá teszik az életedet.
Mára az egész társadalom nem hogy hírfogyasztó hanem egyenesen hírfüggő lett, miközben a “hírek” 98-99%-ának semmi értéke és értelme, csak arra valók, hogy teletömjék fejed teljesen felesleges és ártalmas zajjal, kétségbeesésbe és depresszióba taszítsanak: két fejjel született, lezuhant, összeütközött, elsüllyedt, lelőtték, megfulladt, elvált, megtalálta élete szerelmét, idén a negyediket és így tovább.
Az emberek ennek ellenére éppúgy habzsolják a híreket, ahogy habzsolják az eléjük rakott szemét kaját is, a chipseket, csokoládét és hasonló dolgokat. A szemét ételek túlzott fogyasztása elhízásban, cukorbetegségben és korai halálban nyilvánul meg, de ne legyenek illuzióink, a hasonló minőségű hírek túlzott fogyasztása legalább ilyen káros a mentális egészségünkre.
Ez különösen igaz most, hogy az emberek lassan egy éve be vannak zárva és sokkal több időt töltenek képernyő előtt, mint valaha, pedig már régen is túl sok időt szántak az életükből a különböző képernyőknek.
(Nem, nem az a baj, ha híreket olvasol, mert a tájékozottság soha nem árt, sőt. Ahogy az sem baj, ha eszel. Sőt, határozottan hasznos, ha eszel. A baj az, ha nem tudatosan eszel, hanem zabálsz csak, olyanokat, amiről tudod, hogy ártanak az egészségednek. Az információ esetében is csak a mennyiséggel és a minőséggel szokott baj lenni, nem azzal, ha tájékozódsz a világ valóban fontos híreiről.)
Ha érdekelnek a hasonló témák és beszélsz angolul, nézd meg a blogot, hátha találsz érdekes cikkeket rajta.
Hogy terjedelmi okokból csak egyet mondjak az ezerből: ezer évvel ezelőtt semmilyen ráhatása nem volt az átlagembernek a saját életére, az információk, amikhez hozzájutott volna a kristálygömbbel, semmiben sem segítették volna. A mai világban viszont hasznos, ha képesek vagyunk értelmezni a körülöttünk lévő világot, és ez alapján döntéseket hozni, pl. a járvánnyal kapcsolatos híreket (aki érti őket, nem kockáztatja a saját, és szerettei életét egy karácsonyi vacsoráért)
A tudatos étkezés azt jelenti, hogy megnézed, hogy mit eszel és annak mi az értéke a te számodra.
Senki nem azt mondja, hogy semmit ne olvass el vagy hallgass meg.
Csak azt, hogy mit és mennyit.
Mennyit adsz oda az életedből értéktelen információkra. Elsüllyedt, elrabolták, kirabolták, elsikkasztották, két fejjel született, meghalt, zuhant, tönkrement.
Melyik hírnek van relevanciája a számodra?
Nem arról van szó, hogy nem történik rossz, ha nem olvasol róla.
Fordítva, attól, hogy olvasol sokat róla, még semmi nem fog változni, de legalább téged is lenyom.
Elolvasod az idei századik cikket, hány százmilliárdot loptak el az országban. És? Ha még száz cikket elolvasol, abbahagyják a lopást?
Ha még ezer cikket elolvasol, hány embert öltek meg Mianmarban, akkor abbahagyják?
A szír elnök önként börtönbe vonul, ha még ötven cikket elolvasol, mit csinált a saját népével Szíriában?
S ezek még csak a valódi hírek voltak, a hírek 98%-a nem is ide sorolható.
A hír fogyasztásáról volt szó.
S arról, mi is hír valójában. Nyiss meg egy tetszőleges hírportált és számold meg, a megjelent cikkek hány százaléka bír valódi hírértékkel.
Másrészt ami Mianmarban megtörténhet, az megtörténhet máshol is. Pont mi magyarok jó, ha odafigyelünk ezekre a példákra. Nyilván nem kell minden hírt elolvasni róla, de arról jó tudni, hogy átvette egy kínaiak által támogatott katonai junkta a hatalmat, és civileket mészárol.
Ez egyébként előbb-utóbb az EU-s politikát is befolyásolni fogja, ha nem tudom, hogy mi történt ott, akkor nem fogom érteni, hogy az EU-s politikában ki miért akar vagy nem akar szankciókat, és kit támogassak a szavazatommal.
A többire is lenne mit írnom, de nincs hely.
Munkahelyemen nem keresek rosszul, 100% HO van már egy éve.
Önfejlesztéshez még egy idegen nyelvet kellene felfrissítenem, kaptam – töretlen – nyelvkönyveket CD-vel, ismerősöktől ingyen..
Valamiért azt veszem észre, hogy nézek házba pár dolgot aztán hipp-hopp 2-3 óra eltelik a gép előtt, és a végén már csak HVG/index/origo silány cikkjeit olvasom..
Nagyon szeretnék leszokni erről, de olyan ingerszegény az utóbbi időben a környezetem, hogy elég nehéz motivációt találni.
Ismerősökkel beszélve valaki fél éve sorozatfüggő, valaki abbahagyta az edzést. Az ingerszegénység eléggé kihatással van a mindennapjainkra (20-as közepi / végi korosztály)
De ahhoz, hogy a dolgok úgy menjenek, ahogy mennek, nagyon sok gazdasági és politikai csoport érdeke fűződik, így az sajnos így fog maradni.
A legtöbben szerintem akkor kattanunk rá a felesleges hírekre, amikor ez valami pótcselekvés (pl. feszültek vagyunk, s nem tudjuk hogyan kezelni; unjuk, amit éppen csinálni kellene és húzzuk az időt; várni kell valamire, amire nagyon nehéz; a cikk végére éréssel azt az érzést akarjuk, hogy legalább valamit befejeztem.)
Pontosan úgy, mint az emberhez méltatlan kaják evésekor.
Az első, hogy beismerted, megfogalmaztad, sőt nyilvánosan vállaltad a problémádat – gratulációt érdemelsz.
A többi már könnyű lesz; el leszel árasztva tanáccsal rögtön itt is. 🙂
A minél pontosabb önismeretről ne tégy le, az fog a legtöbbet segíteni.
Azota napi 1x atfutom a Deutsche Welle angol nyelvu szekciojat ahova felkerul napi kb 10 hir abbol 1-2 ha erdekes. Ugy vagyok vele, hogy ami nem kerul fel oda az csak zaj.
Mar csak munkammal kapcsolatos technikai hireket fogyasztok amik szuksegesek, hogy szakmai tudasom toppon legyen.
Nehéz kérdés ez. Főleg, hogy most azért a járvány vagy kamujárvány, ahogy tetszik, szépen megrángatta a világot.
Mostanában azon próbálkozom, hogy maximum napi fél órát használom a telefonom hírolvasásra.
Nem mindig sikerü betartanil, de tényleg több jó dolgot észreveszek a közvetlen közelemben amikor sikerül!
Itt egy trükk: https://kiszamolo.hu/valtozni-szeretnel-bojtolj-te-is/
Szerintem teljesen rendben van a cikk, én azt vallom, ha mindenki a saját dolgával törődne és a saját hatáskörében mindent megtenne azért, hogy jobbak legyenek a körülmények (a “világ”), akkor nem kellene fölösleges (elsüllyedt, elrabolták, kirabolták, stb.) dolgokról olvasni, mert az újságíró arról írna, aminek értéke van és hozzáad az olvasójához, a politikus azzal törődne, hogy megkönnyítse az életünket és ne nehezítse, az éttermek azzal, hogy egészséges ételt együnk és így tovább. De ehelyett mindenki a másik munkáját akarja megreformálni.
De ez csak egy 25 éves ember naív véleménye egy ideális világról.
Előző hozzászólásokban nagyon jól látható a narkósok hozzáállása, ahogy megmagyarázzák, hogy az miért kell nekik. A hírportálok, meg a drogdílerek. De a közösségi oldalakat is nyugodtan idesorolhatjuk.
Igyekszem bevetni amit lehet, hogy a drága időmet/életemet ne szemétre pazaroljam. Híreket nem a hírportálok túrásával keresem, hanem RSS olvasóval legyűjtetem és csak a címek felsorolását nézem végig és 1 kattintással törlöm kifelé, ami ismétlés, szemét vagy nem érdekel. Így a napi 50-100 hírből csak a töredékét olvasom. Persze meg kell tanulni a címek alapján szelektálni, mert a címeket direkt kattintásvadászra írják.
– Igen, jobb lett az életünk az által, hogy több informácíóhoz juthatunk hozzá. Köszönöm.
Az előző cikk alatt, melyben azzal foglalkozik, hogy ki engedheti meg magának, hogy mit vehet meg és mit nem:
Engem komolyan érdekel:
– Ön tényleg megengedheti magának azt a vágyott 120 millió forintos családi házat vagy sem?
Elnézést kérek az intim kérdésért, de nagyon kíváncsi vagyok rá és kérem, őszintén válaszoljon, ha nekem / nekünk nem is, de önmagának mindenképpen. Hiszen nem tartozik nekünk semmivel sem. Köszönöm szépen!
Igen, az egészet készpénzért vesszük és még marad is.
Hír/netfüggőségi tesztnek jó a nyaralás. Ha 1-2 hetet szenvedés nélkül kibírsz hírek és net nélkül (telefon is), és tudsz felhőtlenül szórakozni anélkül, hogy mindig eszedbe jutna, akkor rendben vagy.
Pl.: mit érdekel engem Mianmar? Erről se hallottam, hogy mi van ott, de a magyar politikusokból is ha 3-4 nevét tudom, már sokat mondtam. Jönnek-mennek. Az se érdekel, hogy pl. Ausztriában, Németországban vagy akárhol ép milyen járványszabályok szerint szívatják a népet. Az érdekel, nekem mit kell betartanom. Hétvégén megnézem a Worldometers-en a statisztikát, annyi infó pont elég. Fölöslegesen nem pocsékolok erre naponta több órát.
Befektetésre is azt mondják, ha percenként nézegeted az árfolyamot, akkor csak hamarabb halsz meg.
Mondanom sem kell, az első hét számait összegezve azonnal felhagytam a hírportálok látogatásával, pedig egyébként nem vagyok idegeskedő típus, nekem nem okozott depressziót a sok negatív hír. 🙂
Kb. 3 éve csak területemhez szorosan kapcsolódó szakmai (IT) híreket olvasok, meg pár blogot követek. A valóban fontos hírek (járványügyi szabályozás, adó módosítások, stb.) eljutnak hozzám így is. Attól függően, kommentelek-e, heti 2-3 órát töltök el max jelenleg hírolvasással. Amíg portálokra jártam, simán volt ez 8+ … És nem az a durva, hogy nem hiányoztak a hírek, hanem hogy fel se tűnt, hogy már nem olvasom őket. Színtiszta időpazarlás.
Megosztanád a te példád? Neked mik a hírforrásaid?
Te hogy engedsz be egészséges mennyiségű és minőségű hírt (kár ingyenes, akár fizetett forrásokból), hogy ne vigye az időd üres tartalom és ne érezd magad rosszul, ha úgysem tudsz adott dolog ellen tenni (de mégis meglegyen a tájékozottság egészséges mértéke)?
Nem könnyű. Legjobban az jött be, hogy csak este hét és kilenc között csinálok, olvasok bármit is, ami nem munka. Mivel az időkeret véges, ötször meggondolod, mit csinálsz ez a két óra alatt: hírek, milyen hírek, filmek, akármi.
Csak ez nem így működik. Az aktuális hatalmon levők szeretik persze a “ne ugass bele paraszt” jelentésű”műveljük kertjeinket” gondolkozást (hagyj lopni!), de az “idióta” szó eredeti jeltése “aki csak a maga dolgával törődik, közügyekkel nem”.
Sajnos a közügyekkel is kell foglalkozni, és igen Mianmar is közügy, a közgondolkozásunk (nagyon áttételesen) végülis hat az eu-s és világpolitikára is. Lssan és kicsiben. Ha a közvéleményt nem mozgatja meg a lakosság elleni erőszak (kína pl) akkor a nagypolitika méginkább szemet húny, elfogadott lesz. Csak akkor ne morogjunk ha ide is begyűrűzik.
A tolvaj lop, a politikus hazudik, a pénzcsináló pénzt csinál. A közfigyelem valami korlátot azért szab ennek.
Szerintem.
Én is így gondolom. A globalizáció korában elég, ha akadozik mondjuk a chip ellátás Kínából, máris hatással lehet a munkádra, munkahelyedre. Vagy hogy mit nyilatkozik éppen a FED, merre tovább a befektetéseiddel. Lehetne vég nélkül sorolni. Amúgy az információ szerintem ezer éve is hatalom volt, a különbség a mennyisége, ami manapság eláraszt minket. Okosan kell válogatni, ennyi a titok. Szerencsére sosem voltam Blikk olvasó.
Ezzel szemben most a munkahelyemen kaptam udemy hozzáférést és rájöttem, hogy ezeket az időket akár (nem elmélyülős) oktatóvideók nézésére is szánhatom, amikkel effektíve érek valamit. Az udemy mellett a Pluralsight is hasonló. Teljesen megfizethető oldalak és tényleg !hasznos! információtartalommal bírnak.
ezer éve se lehetett jó jobágynak lenni, kétezer éve se rabszolgának. Valszeg a “kalandozó” magyarok se okoztak felhőtlen kacagást ha már ezer év…
plusz a bűntudat, azért ver az isten hun/magyar/tatár/török járással mer megkívántam a szomszéd…
Napi 50-100 hírből szelektálsz, csak “párat” olvasol el ténylegesen és te oktatod a “drogfüggőket”? 😀
Te ugyanúgy függő vagy, csak te nem az okokat racionalizálod, hanem a hogyant. “Napi egy doboz sör még nem függőség, töményet meg nem iszok”
>A globalizáció korában elég, ha akadozik mondjuk a chip ellátás Kínából, máris hatással lehet a munkádra, munkahelyedre.
Kár, hogy kb. semmit nem nyersz vele, ha értesülsz róla.
>Vagy hogy mit nyilatkozik éppen a FED, merre tovább a befektetéseiddel.
Aha. Hányszor hoztál befektetési döntést üzleti hír alapján eddig életedben, milyen eredménnyel és ez az egész hány olvasott üzleti hírből jött össze? 😉
Szerintem ha az üzleti hírek olvasásával töltött idődet értelmesebbre fordítottad volna, annak a haszna nagyobb lett volna összességében.
Köszönöm szépen a választ!
Megtisztelő a bízalom!
Ez esetben, kívánom hogy sikerüljön olyan házat találniuk, amilyent szeretnének.
Más esetben, például hitel esetén megpróbálnám meggyőzni, hogy sok 120 millió forint csak azért, hogy legyen fedél az ember feje felett. 😀
További szép napot kívánok!
Komolyabban: a hiroldalak jelentos resze a reklambevetelekbol el (az elofizetoi modell meg csak most terjed), ergo olyan cikkeket fognak irni, ami kelloen clickbait. Mult heten merengtem el h mi a feneert top hir egy magyar hiroldalon az, hogy egy mexikoi buszbalesetben (?) harman meghaltak.
A negativ hireket a media felnagyitja (nem a koronara gondolok). Toredekannyi gyilkossag/ongyilkossag tortenik most, mint pl 50 eve, megis nagy teret kapnak az ilyen hirek. A hazai gazdasagi oldalak jelentos resze ugyanilyen: olyanokka valtak, mint a bulvarlapok (ekes pelda a portfolio utolso 3-4 eve).
Aki tanult valaha információ- vagy hírközléselméletet, talán emlékszik az “információ” fogalmára.
Valahogy így hangzik: az információ az adat egy olyan részhalmaza, amely hírértékkel bír (újdonságot, új ismeretet közöl) és a fogadó fél számára releváns (fontos, döntést befolyásolni képes).
Innét nézve, adatözönről kellene inkább beszélnünk, amit az egyes média- és tartalomszolgáltatók próbálnak nekünk információként tálalni. A lemaradástól való félelem miatt (is) pedig a nagy többség bátran fogyasztja ezt az adatot, mindenféle szűrés, jövőbeli hasznosítás nélkül. A korlátlan internet- és telefonhasználat korában ebben nincs semmi meglepő. A pandémiával járó hosszú bezártság sajnos felgyorsította a folyamatot, amelynek a végére a társadalom egy jelentős része életvitelszerűen impulzusfüggővé válik. Az érem másik oldala: felértékelődik a tartós koncentrálásra való képesség.
Múltkor valamelyik hozzászólásban volt róla szó, hogy ha szeretnék nagyobb mennyiségű készpénzt kivenni, akkor az a legolcsóbb módszer, ha előtte veszek belőle állampapírt, amit aztán eladok,majd pedig kiveszem az államkincstári ponton készpénzben (így csak 6000 Ft a költség). Ha jól emlékszem a diszkont kincstárjegyet ajánlotta valaki. Meg tudja ezt nekem valaki erősíteni?
Ezt így, ahogy van másolom, és megosztom, ha nem bánod.
Szóról-szóra egyetértek, így gondolom. Örülök, hogy ezt így megfogalmaztad helyettem.
Köszönjük!
Jó egészséget kívánok!
allamkincstar.gov.hu/files/%C3%81llampap%C3%ADr%20forgalmaz%C3%A1s/Befektet%C3%A9s/2.%20sz%C3%A1m%C3%BA%20f%C3%BCggel%C3%A9k%20-%20Hirdetm%C3%A9ny.pdf
Nekem is van egy kérdésem, Otthonfelújítási támogatás. A Kormányrendelet alapján nem tudom eldönteni, hogy 1 évem van a felújítási munkálatokra és a köztes számlák között nem lehet több 60 napnál, majd az utolsó számla után 60 napom van a kérelem beadására? Vagy 2021.01.01-től 2022.12.31-ig tarthat a számlák gyűjtése?
Ennyi.
Munkahelyemen hatékonyabb, motiváltabb lettem, mert az ottani apró sikerek úgy feldobnak, hogy közben elfeledem a világon történteket, másrészt a fentiek miatt már nem állok neki napközben cél nélkül netezni 🙂
Nem találok szavakat.
Ennél már csak egy nagyobb időpocsékolás lenne…. 🙂
Engem főként a makrogazdaság érdekel, a trendek alapján lehet saccolni jövőbeni történéseket. Kristálygömböt persze nem adnak hozzá, de figyelembe veszem a jövőre vonatkozó döntéseimben. Most például a nyugdíj portfóliómat akarom átrendezni. Az sem mindegy, hogy az iparágamban mik a jövőbeni kilátások, ha esetleg munkahely váltásban gondolkodnek, adhat egy érvet vagy ellenérvet a döntésemhez. Vagy ha tanuláson tornem a fejem, merre orientalodjak. A gazdaság az mi magunk vagyunk munkaadaokent, munkavállalókent, vállalkozóként, fogyasztóként stb. Nem igaz, hogy tehetetlenek vagyunk.
Már nemcsak a könyvek kidobására buzdítasz, hanem a napi érdeklődés beszüntetésére, -majd ti megmondjátok, mire is van szükségünk.
(Megéltük már különben, pár évtizede ebben éltünk)
Tvonkit minden lakásba, ugye? Majd az megmondja, mire is van szükségünk, mit is láthatunk, miről is kell tudnunk.
Egyre többet csalódom benned.
Az utolsó bekezdésben még felelősségre is vonsz, hogy csak “zabálok”, nem azt fogyasztom, amit te tartasz számomra hasznosnak.
Szégyellhetnéd magad most egy kicsit.
Aki elhatározta, hogy megsértődik, az mindig talál okot. Nem hiszem, hogy most nekem kellene magyarázkodnom, hogy meg akartál sértődni.