A legtöbb ember anyagi döntéseit érzelmi alapon hozza meg: nekem ez jár, ha már ennyit sem kapok az élettől, akkor minek élni, keményen dolgozom, nehogy már ennyit sem engedhessek meg magamnak, nehogy már egész életemet egy panelben éljem le, Szabóék is vettek jakuzzit, pedig kevesebbet keresnek, mint mi, majd maximum spórolunk máson, de ezt az autót meg akarom venni.
Ez a mentalitás a biztos belépő az állandó anyagi problémák, a túlzott eladósodás és az ezekből származó frusztráltság világába.
Aki ennél több pénzügyi intelligenciával rendelkezik, az fel szokta tenni a kérdést, hogy anyagilag megengedhetem-e magamnak a házat, a jakuzzit, a tengerparti nyaralást, az új autót vagy egyáltalán egy autó fenntartását.
Ez egy nagyon jó dolog, ha valaki minden pénzügyi döntését ebből a szempontból is megvizsgálja.
Valóban a leghasznosabb szűrő, hogy megengedhetem-e magamnak, de legtöbbször ez önmagában még kevés.
Attól. hogy most van annyi pénzed (rosszabb esetben hitellehetőséged), hogy megvegyél valamit, az nem jelenti azt, hogy meg is kell venned valamit.
A vagyoni helyzeted egy szempillantásban megváltozhat. Gondolj a mostani járványra, tavaly februárban senki nem is sejtette, mi lesz a következő hónaptól. 2008 nyarán mindenki boldogan adósodott el harminc évre vagy fizette be a világkörüli utat az utolsó tartalékaiból, nem is sejtve, mennyivel rosszabb világ fog jönni két hónap múlva, hogy az addigi munkaerő-hiányból egy szempillantás alatt kétszámjegyű munkanélküliségi ráta lesz éveken át.
De ha a világ nem is változik, a te személyes életedben is állhat be olyan változás napokon belül, amire most még a rémálmaidban sem gondolsz: megszűnik a vezetői munkaköröd és csak harmadannyiért találsz új munkát, derült égből villámcsapásként bejelenti a párod, hogy elválik, egy súlyos betegség miatt munkaképtelen leszel és sajnos hosszú még a sor.
S az a döntés, amit meghoztál egy hete, mert úgymond megengedheted magadnak, utólag hirtelen nagyon rossz döntésnek fog bizonyulni.
Tedd fel az első kérdést: ez az anyagi döntés akkor is jónak fog tűnni, ha a jelenlegi jó anyagi állapotomban komoly kedvezőtlen változás fog beállni?
(Természetesen nem arról beszélek, hogy egész életedben rettegsz, hogy mi lesz, ha holnap elüt a villamos vagy agyvérzést kapsz, esetleg háború vagy világgazdasági összeomlás lesz, mert így nem lehet élni. De ne vegyél meg semmit azért, csak mert most jól megy a sorod és például van a bankban egy új autóra vagy jakuzzira való szabad pénz. Sajnos az élet olyan, hogy legalább annyi esélyed van rossz változásokra a sorsodban, mint pozitívokra. Ez akkor is így van, ha az emberek nem hajlandóak ezzel szembenézni. Ahogy a mondás tartja: reméld a legjobbat, de készülj a legrosszabbra is.)
A következő kérdés, miért akarom megvenni azt az új autót, házat, jakuzzit vagy drága nyaralást? Mi a motivációm? Azért, mert mindenki más ezt teszi körülöttem? Mert depressziós vagyok és a vásárlástól várok egy kis örömöt? Kényeztetni akarom magamat, mert feszült vagyok vagy frusztrált és egyébként is ennyit megérdemlek? Le akarom nyűgözni a barátaimat vagy ellenségeimet az új autómmal vagy a nagy házammal? Mert unalmas az életem és a vásárlás egy kis színt vinne bele?
Ha bármelyik ok megtalálható a motivációid között a fentiek közül, akkor vesd el a vásárlást, mert ezekre a problémákra egyikre sem megoldás egyetlen vásárlás sem. A pénz alkalmas arra, hogy a fizikai szükségeidet kielégítse, de a lelki szükségeiden semmit nem fog segíteni. Arra tökéletesen alkalmatlan, ennek ellenére a legtöbben arra akarják használni.
A harmadik kérdés, hogy miről mondasz le cserébe azért, hogy ezt az adott dolgot vagy élményt megvehesd? Mert tudod: bármit megvehetsz, de nem vehetsz meg mindent.
Mire nem lesz pénzed, ha ezt a vásárlást most megteszed? Mert sajnos a legtöbbször valamiről le kell mondanod, hogy más valamit megvehess: másik vásárlásról vagy több szabadidőről. De melyik a fontosabb neked?
Ide tartozik a következő kérdés, hogyan befolyásolja a hosszú távú terveidet ez a vásárlás? A korai nyugdíjat vagy a kényelmes nyugdíjas éveidet, a gyerekeid iskoláztatását vagy bármi hasonló célodat? Megveheted az Álmaid Házát bármi áron vagy A Luxusautót, Amire Már Húsz Éve Vágysz, de akkor felejtsd el, hogy 65 éves korod előtt abbahagyhatod a munkát.
Egy újabb kérdés, mi történne, ha nem vennéd meg azt az adott dolgot? Mit nyernél vele, ha megvennéd és mit azon, ha nem? (Például maradna pénzed másra vagy nem kellene kerülgetned a félmilliós futógépet a lakásban, az előző elliptikus trénert is három hét után már csak ruhaszárítónak használtátok.)
Sokat segít lehiggadni, ha minden vásárlási döntésed előtt gondolkodsz, tényleg meg kell-e venned valamit. Minél drágább valami, annál többet gondolkodj rajta. Egy új tableten mondjuk két hetet, egy új autón két hónapot, egy új lakáson vagy házon akár egy évet is, ha nem valódi szükség miatt, hanem csak kényelem miatt akarsz számodra túl drága ingatlant venni.
Ostobaság bármit venni, ha nem engedheted meg magadnak, de csak egy fokkal bölcsebb megvenni valamit csak azért, mert megengedheted magadnak.
Ha valamire nincs szükséged, ha csak azért akarod megvenni, mert megkívántad, mert másnak is van, mert unatkozol vagy depressziós vagy, akkor közel akkora butaság megvenni csak azért, mert telik rá.
