Mennyi az elég?

Gondolkoztál már azon, hogy mikor leszel elég gazdag? Leírtál-e már valaha egy összeget, amire azt mondtad, ennyi elég lesz?

Ha még nem tetted, tedd meg most. Gondold végig, mit szeretnél elérni ebben az életben és az mennyiből lehetne megvalósítani.

Egy autó(kategória), aminél jobbat már nem fogsz akarni? A példa kedvéért ha egyszer elérek oda, hogy megengedhessem magamnak, hogy kilencmilliós autót vegyek, akkor elégedett leszek az élettel. Vagy ha végre lesz egy nyolcéves autóm másfél millióért.

Egy házméret és lokáció, amire azt mondod, ez kiszolgál ebben az életben, ezzel életem végéig elégedett leszek?

Egy vagyonméret, amire azt mondod, elég lesz a nyugdíjra?

Évente egy vagy éppen három nyaralás, ilyen és ilyen áron, ezzel én tökéletesen elégedett leszek?

Komolyan kérlek, hogy szánj erre most időt. Számold össze, mennyi vagyont szeretnél felhalmozni addig, amíg azt mondod, elég.

Legyen előtted egy összeg leírva, hogy mennyi az elég. Mikor lesz meg az elég?

Honnan tudod, hogy már elértél a célba, ha azt sem tudod, hol van az a cél?

Vajon lesz olyan az életedben, amikor azt mondod, hogy ennyi pénz, ennyi vagyon, ennyi hatalom, ennyi befolyás elég lesz? Elértem mindazt, amit akartam, mostantól csak verseket írok, rózsát termesztek, csak a munka öröméért dolgozom vagy a közjó érdekében tevékenykedek, mert mindenem megvan.

A nagy titok az, hogy nem az a kérdés, milyen anyagi helyzetben vagy, hanem az, hogy megelégedtél-e azzal, amid van. Azzal életed végéig nem kell megelégedned, aki vagy, mert mindig lehetsz több, sikeresebb, hasznosabb, értékesebb az életed bármely területén: jobb családapa vagy családanya, jobban képzett alkalmazott, jobb szomszéd vagy bármi más. A megelégedés nem egyenlő a lustasággal, az igénytelenséggel vagy a céltalansággal.

Amivel fontos lenne megelégedned az az, amid van.

Mert ha nincs előtted mérték, a pénz olyan lesz az életedben, mint a tengervíz: minél többet iszol belőle, annál szomjasabb leszel tőle.

Ha a pénztől várod a boldogságot, csúnyán be fog csapni. Akkor azt mondod, ha egy kicsivel több pénzem lesz, majd akkor leszek boldog.

Megvetted álmaid Jaguarját, de a vágyott megelégedés csak nem akar jönni. Akkor két reakciód lesz: vagy egy még drágább modellt kellett volna venni, vagy elrontottad, mert Porsche kellett volna, nem Jaguar. Így megint lesz előtted egy eléd lógatott répa, mint a kordé elé fogott szamár előtt, ami után loholhatsz: a nagyobb autó vagy a másik autó.

De az is lehet, hogy a mostani 200 ezer nettós fizetésed helyett akarsz 300 ezret kapni, mert akkor aztán biztos boldog leszel. Akarhatsz többet elérni nettó kétszáznál, de ne azért, mert majd akkor boldog leszel.

Ha erre használod a pénzt, akkor gyakorlatilag drogként használod. A drogos is valami hiány betöltésére pótszerként használja a drogokat. Ahogy neki sem lesz olyan pillanata, amikor azt mondja, hogy na, ez az utolsó lövés nagyon ott volt, most már beteltem és elégedett vagyok, nem kell több drog, te sem fogod ezt mondani soha a pénzre.

Elégedetlen vagy a ruhatáraddal? Nosza, vegyünk még néhány új ruhát. Rossz kedved van vagy minden összeszövetkezett ellened? Menjünk el vásárolni, akkor majd elfeledem a gondjaimat. Esetleg tűzzünk ki egy új anyagi célt, amit el akarok érni, addig sem kell a gondjaimon rágódni.

Ahogy a drogost, téged is megvárnak a gondjaid, amíg visszaérsz a vásárlásból vagy az új cél eléréséből.

Nézz rá arra az összegre, amit leírtál, mint célt, amikor meg fogsz elégedni az anyagi javaiddal. Számold ki, reális-e a szám, amit leírtál? El tudod érni valaha is? (S emlékszel még arra, 10 vagy 15 évvel ezelőtt mennyivel kisebb számot írtál volna ide, mint tökéletesen elég összeget?)

Osszál-szorozzál. Most vagyok mondjuk 30, van egy ilyen fizetésem, ebből ennyit tudok félretenni, az évente ennyi. A fizetésem nőhet ennyivel és ennyivel, előléptetnek, vállalkozásba kezdek 3 év múlva, az első három év ennyi lesz, utána két évig ennyi, aztán emennyi.

Hány éves koromra és milyen erőfeszítés mellett fogom elérni a célt, ha egyáltalán.

Ha el is érem, az ár, amit fizetek érte, megéri-e? Van, hogy a vagyon megszerzése túl sokba kerül. Rámegy az egész életed, az egészséged, a családod, vagy bármi más, ami fontosabb, mint a vagyon.

Ha a cél nem reális, érdemes már most elengedni. Csak azért, mert más budai házban lakik és 25 milliós autóval jár (vagy kettő helyett négyszobás panelben lakik és ötéves autója van és nem 15 éves), neked még nem kell őt ebben majmolnod. Ha te nem leszel boldog akkor, ha ezeket eléred, nyilván ő sem az, akármit is hazudjon a facebook oldalán.

Ha mindenképp muszáj magad összemérni valakivel, mérd össze magadat azzal a hajszál híján kétmilliárd emberrel, akik napi 1,25 dolllárból (napi 375 forintból, havi 11 ezer forintból) élnek.

Ezt a cikket jó eséllyel egy legalább 80 ezer forintos mobiltelefonról vagy egy 150 ezer forintos notebookról olvasod, egy temperált lakásban vagy munkahelyen, ahol van áram és internet is. Van hol laknod, van hol dolgoznod és nem a sötétben dideregsz valahol. Ha mindenképp nézni akarsz valamire, nézz erre. Mindjárt elégedett leszel a sorsoddal.

Akarj több lenni minden egyes nap, akarj többet elérni, mert ez adja az emberi lét egyik értelmét. Leélhetsz úgy egy életet, hogy semmit nem akartál elérni és semmit nem tettél hozzá a világhoz, csak nem biztos, hogy ezt az életet érdemes volt végigélni.

De ez a több benned van és nem a vagyontárgyaid birtoklásában. Úgy akarj többet és jobbat, hogy közben elégedett vagy azzal, amid van. Ez a megelégedés az egyik nagy titka a sikeres anyagi életnek.

Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.

Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.

20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.

Share

274 hozzászólás

  • Garbo

    Azért valljuk be, hogy a tanárházaspárok is nevelnek gyerekeket, szinte mind, s nem is halnak éhen …
    Valamit valamiért.
  • expect
    @Péter
    Sztem kettőnk közül nem én nem értem a cikket 🙂

    De, teljesen jól értem. És ehhez kötni az elégedettséget pont ugyanolyan konzumidiotizmusnak tartom, mintha egy nagyobb házhoz vagy új autóhoz kötné vki, mint ahogy teszik is sokan. Azt mondod a példa kedvéért tanítani akarsz, de ezt nem teheted meg, mert akkor nincs elég pénzed. Ezért mondjuk az életedből hány évet áldozol arra, hogy nap mint nap olyat csinálj amit nem szeretsz, de hát megfizetik? 20 évet? 30-at? Mennyi évig kéne anyagilag visszalépned, hogy pályát válthass már most? (Nyilvánvalóan nem a hátralévő összeset, hisz tanári karrierben is lehet éhbér felett keresni) Sztem jóval kevesebb ideig. De még ha többet is, vajon mi tesz hozzá a boldogsághoz többet? A 80 milliós családi ház, amibe csak aludni jársz haza évtizedekig vagy a következő évtizedekben az ébren töltött óráid többségét kitevő munkád minősége?

  • Frazer26
    Én nagyon gazdagnak és elégedettnek érzem magam a mostani helyzetemmel. Minden nap annyi vizet iszok amennyit akarok és annyiszor tisztálkodom amennyiszer szeretnék. Ellenben egy afrikai, indiai város lakosságával ahol nincs víz vagy korlátozott a vízhasználat.
  • Ildikó70
    Úgy látom az elégedettség mindenkinél szinte kizárólag egy bizonyos összegű pénzről szól.
    Nekem most diplomázott a nagyobbik fiam, múlt héten volt a BME-n a diplomaosztója. Most mesterképzésre jár. A kisebbik szintén egyetemista. Ha ők végeznek és egészségesek, boldogok vagyunk, van kit szeretnünk és ő is szeret minket akkor elégedett vagyok/leszek. Ha lesz lehetőségünk akkor a lakáshoz jutásukat segíteni fogjuk.
    Sok pénzünk sosem volt, nem is vágyom sokra, csak hogy annyi legyen amennyi szükséges a viszonylag normális életre. 12 éves korom óta dolgoztam, nyáron kapálás, gyümölcsszedés és nem is áll szándékomban láblógatni később sem. A munkámat szeretem és egyre jobban is keresek benne. Persze vannak kisebb-nagyobb egészségügyi problémáink, de egyik sem nagy. Kell ennél több?
  • Unemployed

    Szerintem jó példa vagyok arra, hogy nem kell beleőrülni, ha 43 évesen abbahagyod a munkát és úgy döntesz, hogy sportolsz, filmeket nézel és a gyerekeiddel töltöd az összes idődet (meg egy kicsit bevásárolsz, takarítasz és nagyon ritkán elmész belföldre nyaralni).
    Aki megzakkan tőle, az jobban teszi, ha nem száll ki, mert nincs felkészülve a szabadságra..
    Én egyébként évente 1-2x állásinterjúra is elmegyek, azaz megpályázok ezért évi 5-6 pozíciót. Ingyen beszélhetek HR-esekkel, elmondhatom a nézeteimet a világról és gyakran nézhetem a döbbent tekintetüket pl. amikor a gátlástalan kizsákmányolásról szerzett tapasztalataimat megosztom velük.
    Néha azért van lelki furdalásom, hogy kihasználom őket, de elbírja a rendszer és nekem is jó megerősítés, hogy nincs helyem köztük. Olyan, hogy bárhová visszahívtak volna, szerencsére/természetesen még soha nem fordult elő 🙂
  • Karcsika
    OFF:

    Olyankor mi történik, ha TBSZ számlán van állampapírban a pénz, de még az állampapír lejárta előtt lejár az 5 év (lejár a TBSZ számla) ?

    Pl.: Lejárt most egy adag P€MÁK, de a TBSZ még nem.

    Ha jól tudom, az újonnan vett állampapírok adómentesek.

    Ha most veszek 2022/X_EUR (érvényesség kezdete 2019.06.03.) , és egy év múlva kifut a TBSZ számla amire vettem, a 2022/X_EUR ketyeg tovább kamatadómentesen és átkerül a sima számlára? Vagy a TBSZ lejárati dátuma után kamatadót kell fizetni utána?

    Remélem érthető mire gondolok.

  • spirograph
    Unemployed

    Tetszik a HR-es sztori. Mit csináltál mielőtt visszavonultál?

    A témához: szerintem minden munkának megvan az árnyoldala, ha nem lenne mindenki/nagyon sokan ezt vagy azt csinálnák (lentebb menne a bér), és ez lenne az árnyoldala. Sokat gondolkodtam a tanári pályán, azt mondják van türelmem. Ha van közöttetek tanár: Megoszthatná a jó részeit és az árnyoldalait a pályának.

  • Tsh
    “Pl kizártnak tartom, hogy van olyan prostituált, aki élvezi, szereti és önmegvalósításként éli meg a munkáját és akkor is csinálná, ha nem fizetne érte senki.””

    Valamelyik Moldova riport könyvben olvastam (ahol a régi Rákóczi téri nénik is téma volt), hogy van olyan aki ha egész este nem talált senkit pénzért akkor később már ingyen is csinálta csak legyen végre valami.

  • Unemployed

    pénzügyi igazgató voltam a karrierem utolsó 13 évében, az idő elteltével egyre rosszabb cégeknél, bár az utolsó komoly az épp egy nagyon elviselhető cég volt, de kivonult a magyar piacról
  • Kopter Géza
    Sokszor gondolkoztam már azon, de elképzelhető, hogy sikerült meghackelnem a korai nyugdíjazást. Ugyanis a munkám nem rossz, nem kell tűpontosan bejárni, és van zuhanyzó is, így nyár óta bicajozom. Mivel van elég home office, így nyáron az ebédszünetben flipp-floppban kicsoszogtam a helyi tóhoz, aztán úszkáltam egy órát, utána újra “húztam az igát.” 🙂
    Ha kisfalumban vagyok, akkor meg drónozok vagy evezek. Reggeli kelés után akku feltölt, aztán délben vagy meló után egyből mehetek is reptetni. A BMW-ben dugóban feszítő bohócokra meg nagyban teszek, az az ő bajuk. 😀 De Pénzbajusz Úr nálam jobb próféta:
    mrmoneymustache.com/2013/04/22/curing-your-clown-like-car-habit/
    Kereshetnék kétszer ennyit is, de kevesebb lenne a szabadidőm, abból meg nincs kedvem alább adni. Félre rakott pénzem meg van elég, évekig lógathatnám a lábam.
    Valaki kérdezte, hogy van-e itt boldog ember. Jelen!
  • Okoska2

    Tanár vagyok eredendően, egy ideje gyógypedagógus is. Már gyerekek is kérdezték tőlem, miért akar valaki tanár lenni. Látják a nehézségeket, na:) Az ismert hátrányok:
    – Kevés, nagyon kevés fizetés. A kezdő 130 nettó, nekem közel 20 éves tapasztalattal 220 nettó.
    – A NER oktatással kapcsolatos tombolása kiábrándító. Akinek van állami iskolába járó gyereke, az látja a könyveit, órarendjét, a tanárhiányt, meg pl. azt hogy konkrétan a szülők újítják fel az iskolákat meg vesznek bútorokat, függönyt stb.
    – Kinek előny, kinek hátrány: annyi energiát rak bele a tanár, amennyit akar. Lehet 1000%on pörögni, heti 60 órát dolgozni, minden órára valami izgalmas új dologgal készülni. Így lesz eredmény, plusz a gyerekekkel törődni kell, meghallgatni őket, külön programokat szervezni nekik. Imádni fogják, szárnyalni fognak. Nincs kezelhetetlen osztály/gyerek, csak kevés beletett energia.

  • Okoska2
    Folytatás:
    És ez a nagy hátrány: az iszonyú sok és érzelmileg megterhelő munkáért éhbért kap az ember. Ha elmész máshova is dolgozni, mint a tanárok nagy része, akkor nem lesz annyi idő a gyerekekre meg a fenti plusz dolgokra. Ergo nem jön úgy az eredmény.
    Ezen a pályán könnyű hamar kiégni.
    Hatalmas visszaigazolást jelent egy sikeres érettségi, egy csillogó szemű gyerek. Vagy éppen egy volt tanítvány, akit 10 éve nem láttál, de ha dillemája van az életében, megkeres és tanácsot kér.
    De: ezekből nem lesz nyugdíjmegtakarítás:(
    Ellentmondásos nagyon.
    És még az is, hogy nagy elvárások vannak a tanárokkal szemben minden oldalról, a munkáltató felől, a szülők felől is érthető módon. És ez nincs ellentételezve egyáltalán. Max. érzelmileg, de ez meg nagyon inkorrekt, mert persze fontos a belső jutalom, de attóp még nem lesznek befizetve a számlák.
  • OFFliner

    2019-09-19 at 18:47

    De épp ezt mondom, nem az volt a kérdés mikor leszel boldog vagy elégedett, hanem “Mennyi az elég?”

    Két malomban őrlünk.

  • Péter

    “Gondolkoztál már azon, hogy mikor leszel elég gazdag? Leírtál-e már valaha egy összeget, amire azt mondtad, ennyi elég lesz?”
    Erről szól a cikk. A számról.

    Ehhez képest a konkrét vagyoni mennyiségeken gondolkozó válaszokra sorban jönnek a filozófusok, akik megmondják, hogy attól úgyse leszel boldog. Meg akik leírják, hogy már most is tökéletesen elégedettek, mert egészségesek, és az élet szép. Gondolom ők már kicsit sem növelik se a megtakarításaikat, se az életszínvonalukat, és ha véletlenül plusz bevételhez jutnak, azt akár teljes egészében el is adományoznák…
    Ha azt mondom, hogy én pl 150M Ft-tal elégedett lennék, akkor szerinted konzumidióta vagyok. Szerintem pedig még mindig nem érted, hogy miről szól a cikkben említett elégedettség. Ha végtelen pénzt gyűjtesz napi 12 órában álommunkával, lehet hogy nagyobb hibát követsz el, mint aki 8-at robotol egy kitűzött célért.

  • expect


    Végig kellett volna olvasnotok a cikket 😉 (és talán az én eredeti hozzászolásomat is, amire reagálni kezdtetek)
  • Axt
    Nekem nem a szüleim fizették az egyetemet, hanem az állam. Persze kaptam tőlük pénzt utazásra, meg kajára, de azon felül nekem volt ösztöndíjam, diákhitelem és munkabérem, mert egyetem alatt kb 1,5-2 évet dolgoztam is főleg a vége felé. Albérletben is laktam, onnan mentünk feleségemmel sajátba. A hitelt mi vettük fel, az önerőt is mi raktuk össze. Örökség eddig kb 1,5 millió volt, az lakásfelújításra ment. Persze nincs mesés vagyonom, mint itt sokaknak, de a lakás ér vagy 30 milliót, kp meg van feleségemmel olyan 7 milla, meg van vagy 5 milla MYNP-on, neki valamivel kevesebb. Sok? Kevés? Ahhoz képest, hogy ezt ketten raktuk össze, szerintem sok is. Persze, nem putriból jöttem, enni mindig volt mit, de nem voltak gazdagok a szüleim egyáltalán. Ami szerintem fontos, hogy kell egy társ. Anélkül rohadt nehéz ezeket elérni. Nem kérkedésből írom, remélem segítség, amit írtam.
  • Kopter Géza

    Hát, aki csak az első bekezdést olvassa el, annak tényleg csak ennyiről szól a cikk. Egy számról. De aztán jön a lelkifröccs, aminek a végén ez áll: “Amivel fontos lenne megelégedned az az, amid van.”

    Tehát én már most jól megvagyok, elégedett vagyok az anyagiak szempontjából. Amivel viszont nem vagyok elégedett, azt viszont pénzzel nem lehet megvenni. Többet mozogni, kevesebb marhaságra pazarolni a szellemi energiám, fejleszteni magam a szakmámban, kevesebb édességet enni, új, értékes embereket megismerni, hasonló gondolkodású párt találni, leküzdeni a prokasztinációt. Ezekben segít a pénz, pl. kondibérlet, személyi edző formájában, de meg lehet oldani ingyen vagy szinte ingyen (fegyencedzés, Youtube), de mit sem ér, ha az ember maga nem akar változni.
    A pénzre sokan úgy gondolnak, mint egy fájdalomcsillapító tablettára, amit ha beveszel, elmúlik a bajod, de az csak eltakarja.

  • bobo
    Kell egy társ, igen. Én is most érzem ezt igazán, mekkora segítség, mióta stabil kapcsolatban élek. De egyedül is össze lehet hozni átlagos fiztetésből is 50 millió feletti vagyont még 40 éves kor előtt, ezt is tudom. A lényeg szerintem, hogy legyenek céljaink, amiért érdemes takarékosan élni, hogy megvalósíthassuk. Így lett szinte hitel nélkül felújítva a lakásom, miután végeztem az egyetemen, így tudtam tíz éven belül egy második lakást is venni. Aztán így jutottam el számos országba, amikről előtte nem is álmodoztam. Habár nem vagyok már oly fiatal, mégis újra beültem az iskolapadba, mert annak láttam szükségét. Munka mellett természetesen. Most pedig már a közös jövőnket tervezgetjük, ezek is szép “feladatot” adnak. Ha tehát azt kellene megírnom nekem is, mennyi az elég, pár éve még biztos egy konkrét összeget írtam volna, de már tudom, az egészség és boldogság megfizethetetlen.
  • Perpetuum Mobile
    Ez is egy nagyon jó írás! Hetek óta ezeken a dolgokon agyaskodom és valami hasonlóra jutottam én is. Nem kell gazdagnak lenni, csak legyen mindig annyi, amennyire szükség van és egy kis megtakarítás. A kényelmes, nyugodt élethez szerintem ez elég.

    Bár nem mindenkinek. Egy ismerősöm annyira pénzőrült, hogy fogott magának egy átlagtól jóval jobban kereső pasit, felépíttetett vele egy 300 m2-es házat harmadmaguknak, új kocsik, és töménytelen vásárlás, ruhák, cipők, és csak ezt hallani, hogy most ezt vettem, meg azt vettem, (mondjuk ízlés az nem sok van.)
    És mindettől függetlenül az illető állandóan stresszes. Nem tudom mitől? Talán fél, hogyha egyszer elveszíti ezt a nagy jólétet….., akkor mi lesz? (Nagyon bukni csak magasról lehet.)
    Kicsit azért sajnálom őt, hogy csak a pénz létezik számára, csak ez a “boldogság”.

  • rbálint

    Oke, arrol szol a cikk, hogy mennyit szeretnel elerni. Ettol fuggetlenul most elegedett vagy?
    A cikk arrol szol h legyen celod s tudj kiszallni. Kiszallni akkor fogsz tudni ha elfogadod, amid van. Ha most nem elegszel meg, kesobb sem fogsz.
    Igen, ez kicsit filozofikus, de a cikk a gondolkodasra es magadban valo elmelyulesrol szol, nem egy egzakt osszegrol.
  • Aggódós
    Én óriási kockázatot látok a passzív jövedelemből való lébecolásban. Ha hosszú távon gondolkodunk egyre több olyan ember lesz, aki kitör a mókuskerékből, és más dolgozó tartja el.(kozvetve kincstári kamat, lakasberles stb.) Egyre tobb nyugdíjas is jut a dolgozókra, ahogy haladunk előre. A dontéshozó hatalom mit fog erre lépni? Hoppsz ugrott a kincstari befektetes. Hoppsz megadoztatjak durvan a lakaskiadast, hogy ne erje meg, ott leszel az ertektelen eladhatatlan lakasoddal úgy, hogy már nem elég a passzív jövedelmed. Mit fogsz kezdeni? Kijöttél a gyakorlatból, mert hosszú évek óta csak a madarakat nézegeted, ahogy csipognak. Hiába vegezted el az egyik legnehezebb egyetemet, ha elfelejted, amit ott tanultal, mert nem használod hosszú ideje. Az biztos, ha en elerem az áhított vagyont, ami hoz annyit, amennyibol kenyelmesen élek, akkor elmegyek kutatni/fejleszteni/tanulni még többet
  • jurta

    “Sokat gondolkodtam a tanári pályán, azt mondják van türelmem. Ha van közöttetek tanár: Megoszthatná a jó részeit és az árnyoldalait a pályának.”

    Nem átlagos a helyzetem, mondandómat olvasva tudd, hogy:
    – felnőttként hagytam ott a mérnöki munkát tanításért (igen, előtte kifizettem magamnak a tanárképzést, ahogy 2013-2015 körüli hozzászólásaimban is láthatod 😀 )
    – magániskolában tanítok angolul, szerintem korrektül meg vagyok fizetve
    – suli épp csak elindult, 2 év után is még minden alakul benne
    – csak harmadik tanévem, a 7-10 év tapasztalatú kollégák szavából jobban tudhatod, milyen jövő vár rád

    Jó részek:
    – bár a célokat más tűzi ki, nagy autonómiád van abban, hogyan akarod elérni őket
    – a hangulat a munkahelyeden valóságos és szórakoztató, minden egyes nap
    – ott tudsz hatni a társadalomra, ahol leginkább lehet

  • jurta

    Jó részek folyt:
    – a gyerekekkel való munka folyamatosan önreflexióra, önismeretre kényszerít
    – ha jól csinálod, bőven akad pillanat, amikor számít, hogy te vagy abban a pozícióban, nem valaki más (szöges ellentéte egy hivatalnak)
    – általában odafigyelő közösség része vagy (főnökök-szülők-diákok-tantestület-kiszolgáló személyzet)

    Árnyoldalak:
    – iszonyú lapos betanulási görbe: az első tanév tömény szívás, a második az egyensúly megtalálása, és még mindig nem látom, mikortól van az erőfeszítésmentes virágzás
    – ha változtatnál valamit (szerződésedtől a módszereidig), legtöbbször csak két tanév közt lehet
    – egész embert kíván, nehéz leskálázni (részmunkaidő, vagy betegség, életesemény)
    – munkád eredménye egy egészséges társadalom 20 év múlva, és egész addig nagyon kevés egyértelmű visszajelzést kapsz
    – ahogy Okoska2 írta, a “jutalmak” miatt könnyű túlpörögni, kiégésveszély

  • Péter
    @expect

    A cikk központi kérdése szerintem továbbra is az, hogy van-e kitűzött fix célod a vagyont illetően. Mert ha nincs, akkor jó eséllyel egy folyamatosan távolodó célt követsz csak, aminek a végeredménye a rengeteg elpazarolt idő az életedből.

    Ha nekem a 150M Ft-os nyugdíjmegtakarítás a cél, és még a fele sincs meg, akkor most nem elég ami van. Ettől függetlenül a szó lazább értelmében elégedett vagyok azzal, ahol jelenleg tartok, de ehhez kell a kitűzött cél, és hogy tudom, a terv szerint haladok. A 150M Ft elérése lesz az a pont, amikor emlékeztetni tudom magamat, hogy ennél nem akartam többet, és minden vágyam, ami az ezen felüli birtoklás felé hajt, már csak a fontosabb dolgoktól veszik el az időmet, és az energiámat.
    Aki viszont konkrét cél nélkül mondja most, hogy elégedett, az nem biztos, hogy 20-30 év múlva is ugyanilyen őszintén tudja majd majd mondani.

  • naa
    “kockázatot látok a passzív jövedelemből való lébecolásban. Ha hosszú távon gondolkodunk egyre több olyan ember lesz, aki kitör a mókuskerékből, és más dolgozó tartja el (kozvetve kincstári kamat, lakasberles stb.)”

    Nem, a passzív jövedelemből élőt nem másik dolgozó tartja el. Óriási a különbség a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer, az adóbefizetésekből, aktívak járulékából folyósított nyugdíj és a befektetések hozama között.
    A befektetések mögött ugyanis nagyon is aktív vállalatok részvényei (is) vannak, ezeknek a vállalatoknak a nyereségéből részesül a tőketulajdonos, de nem ingyen, hanem a tőkéjéért cserébe, amit ő kockáztat, hiszen ha a vállalat csődbe megy, ugrik a tőke.
    A lakást bérbeadó esetén már azon is vitatkozni lehet, hogy az passzív -e (szerintem nem), de ott is ugyanez a helyzet, a tőke ott ingatlanban van.
    Ez a kapitalizmus, és ennél jobbat még nem találtak ki.

  • Janos82
    Sracok, a cikk ket gondolatot feszeget:
    Az egyik, hogy mi az, amit el akarsz erni, mekkora vagyonnal lennel elegedett ( fontos, hogy tudd, hogy mi a cel, hiszen csak igy lehet elerni)
    A masik meg az, hogy amid van, az valoszinuleg nem keves. A fold lakoinak nagy reszenel jobban elsz.
    Amugyis, miert baj, ha valakinek vannak anyagi celjai? Nem baj, sot, kimondottan jo, ha vannak, csak legyenek realisak.

    :
    Ne agodj, a tobbseg, akik elerik a passziv jovedelembol valo megelhetest, nem tunyulnak el. Bar biztos, hogy van ellenpelda is, de en azt latom, hogy tobbnyire tovabbra is aktivak maradnak, csak mar mast csinalnak, es mas intenzitassal.

  • dmry

    nincs fix, nincs állandó, nincs örök, nemár, bitte:)
    gondolj csak a venezuelai inflációra, és máris felborult a tutid.

    és igen, végig fog menni…

  • Kopter Géza

    Most idézhetnék Proust-ot (Az eltűnt idő nyomában), de legyen elég a Tankcsapda:
    “De mire jó úgy ez az élet,
    Hogyha futnod kell, amíg éled”
    Vagy itt van egy Xbox reklám:
    youtube.com/watch?v=brsI6z13Su8
    Vannak célok, persze, de a legtöbb filozófia arra megy ki, hogy nem a cél a lényeg, hanem az eléréshez vezető út. Ha ez úton az ember boldog, akkor nyert ügye van, ennyi.
  • Roszics
    Vendéglátásban dolgoztam fiatalon és elég spórolós, vagy inkább céltudatos voltam. Huszonévesen meg tudtam venni vidékiként az első lakásomat Bp-en. (1,3 M ) . Jött a család, más meló napi gürc, de a pénzügyi tudatosság megmaradt. Költés -bevétel kontroll. Akkor azt gondoltam: akkor mondom magam gazdagnak az életben, ha minden hónapban megengedhetek magamnak 1 üveg JD whiskyt. Ez nekem jól összefoglalja a család anyagi helyzetét. Szerencsére jó ingatlan befektetéseket sikerült indítanunk az utóbbi 20 évben így jövőre elbúcsúzom 19 éves munkahelyemtől.
  • spirograph

    A pénzügyi igazgató élete nem éppen egyszerű, gondolkodtál azon, hogy esetleg milyen rokon területen tudnád hasznosítani a tapasztaltakat? Vagy már csak teljesen más területtel foglalkoznál?

    Köszönöm a hozzászólásod! Az általad leírt kép nem túl rózsás, valami olyasmi, amit el is képzeltem. Bármennyire is szeretném csinálni, a másodállások vállalása túl nagy ár lenne. Szülőkkel munkáltatóval vagy a kollégákkal van több konfliktus?

    Köszönöm a hozzászólásod! Magániskolában nem gondolkodtam. Mennyire volt nehéz bekerülni?

  • ultrakapitalista nagytőkés
    Akármennyi van, soha nem elég.
  • Nagy Vonalakban

    “…Én óriási kockázatot látok a passzív jövedelemből való lébecolásban. Ha hosszú távon gondolkodunk egyre több olyan ember lesz, aki kitör a mókuskerékből, és más dolgozó tartja el.(kozvetve kincstári kamat, lakasberles stb) A dontéshozó hatalom mit fog erre lépni? Hoppsz ugrott a kincstari befektetes. Hoppsz megadoztatjak durvan a lakaskiadast…”

    Magyarországon, ha megnézed a megtakarítási hajlandóságot,
    akkor a közeljövőben ettől nem kell félned.

    Viszont ha a távolabbi jövőbe nézünk
    (30-50 év), akkor szerintem a mesterséges intelligencia, a robotok a munkahelyek 99 %-át anulálni fogja;
    gyakorlatilag megszűnnek a munkajövedelmek, a társadalom nagy része az alapjövedelemből fog vegetálni, és jól élni csak azok fognak, akiknek tőkejovedelme lesz
    (robotok, lakáskiadás, földek, értékpapírok…).

    És akkor ezeket valóban keményen meg fogják adóztatni….

  • Gábor
    Akkor leszek gazdag, ha már megtehetem, hogy gyalog járok.
  • P. G.

    Ez a közelmúltbeli, rövid svájci cikk is a korai nyugdíjazás veszélyeivel foglalkozik.

    nzz.ch/finanzen/mit-45-in-rente-millennials-sparen-fuer-den-berufsausstieg-ld.1506868

    Eszerint a leendő korai nyugdíjasok könnyen elszámolhatják magukat. Nem vesznek figyelembe várható kiadásokat. Vagy nem jól extrapolálnak mostani viszonyokból jövőbeni viszonyokra.

    Nyugdíjbiztosítás fizetése (Svájc), negatív kamatok, részvénypiac összeomlása.

    Ha vissza kell térniük több év, évtized után a munkaerőpiacra, fájdalmas/lehetetlen lehet, szociális ellátásra szorulhatnak.

    Magát a FIRE mozgalmat is kritizálja a rövidke írás, az eleve magas jövedelműeknek reális elérniük az anyagi függetlenséget (kvázi) nyugdíjasként, egy svájci IT szakembert szólaltattak meg példaként.

    + nálunk a magyar sajátosságok: magániskola, magáneü., autó fenntartása, stb. várhatóan jóval drágább lesz.

  • Unemployed

    Szerintem nagyon magas becslés a 99%, szerintem a reális szám a megszűnő munkahelyekre valahol 15-25%. Bíró, óvónő, ügyvéd, politikus biztosan fog kelleni, meg rengeteg ember a sok idős ellátására.
    A robotizálás azon is múlik, hogy mennyire drága a munkaerő, amit ki kell váltani. Nekem utópia, hogy egy felhőkarcolót egy robot megtervez, a másik önvezetően odaviszi hozzá a gépeket és anyagokat, a harmadik pedig felépíti az épületet emberi beavatkozás nélkül.
    A gyári munka, a pénzügy és az informatika jelentős része tényleg megszűnhet, sőt ez már zajlik is. A SAP rengeteg manuális nyilvántartást kiváltott már. Azt viszont nem tudjuk, hogy lesznek-e új szakmák, mondjuk az űrutazásokhoz..


    Őszintén szólva semmi ehhez hasonlón nem szoktam gondolkodni.

  • Okoska2

    Nem mondanám konfliktusosnak a helyzetet, inkább nagyon stresszesnek.

    A munkáltató (a tankerületi központ) konkrétan lesz*ar minket. Nem is ismerjük őket, kiadják a parancsokat, és kész. Az igazgató is csak végrehajtó, semmi önállósága nincs. Ez elég frusztráló.
    A szülőkkel lehet beszélni, én mindig abból indulok ki, hogy minden szülő jót akar a gyerekének, max. vitathatók az eszközök, és innen már minden helyzet megoldható. Csak ez sok idő, van hogy egy szülővel többször több órát kell beszélgetni mire jutunk valamire. Újabb frusztráció, h mikor jut erre idő.
    A tanárok között elég egyedi a kollegiális kapcsolat. Mert együtt dolgozunk, de mégsem. Viszont egymásra vagyunk utalva. Pl. szabadságra egyáltalán nem lehet menni tanévben, a szünetekben kapjuk meg a kötelező szabit. Ha valakinek extra nap kell, azt le kell boltolni a többiekkel, mert helyettesíteni kell. (Folyt.)

  • Okoska2
    Folyt.
    Ugyanez betegség esetén. Ugyanis óra nem maradhat el,és a többiek nem tarthatnak egyszerre 2 órát, vagyis a kieső emberek óráit meg kell tartani. Amit megint nem fizetnek ki:( Ez is nagyon frusztráló. Sokan emiatt el sem mennek betegszabira, hanem félholtan is tanítanak, mert nem akarják a többieket szívatni.
    Na, már így is túl sokat írtam, nem akarok én senkit a tanításról lebeszélni, és ez az állami rendszer. Van más is, egyházi, magán.
  • Axt
    Már dehogynem a dolgozók tartják el a passzív jövedelmest. A vállalatnak miből is van pénze? Abból, hogy a dolgozói előállítanak valamilyen anyagi, vagy szellemi terméket, azt pedig valakik megveszik. Ebből a jövedelemből részesül a tőkés. Szóval de, a dolgozók tartják el a tőkést.
  • Valamirandom
    Korábban folyton célokat tűztem ki, hogy mikor leszek elégedett és boldog:
    – elköltözök otthonról
    – családot alapítok
    – veszünk egy kis lakást
    – lesz autónk
    – lesz KÉT autónk
    – lesz egy házunk kerttel
    – lesz a kertben kemence

    Aztán egy nap elegem lett…. Hé! – mondom magamnak – Nem erről volt szó! Már megint elértem a kitűzött célt, de már megint itt egy újabb, hogy akkor leszek boldog-nyugodt-elégett, ha… Azóta tudatosan alakítom az életünket, végtelenül boldog és hálás vagyok mindazért ami van. Amikor van rá lehetőség hozzáteszek az életünkhöz, de többé nem a jövő utáni vágyakozás irányít. Minden reggel kimegyek a teraszra egy csésze kávéval a kezemben és széles vigyorral az arcomon örülök a napfénynek/felhőnek/melegnek/hidegnek, az életnek.

    Mennyi az elég? Pont amennyi van.

  • S. Péter
    1990-ben minden vágyam az volt, hogy 60 ezret keressek és legyen egy ’90-es Volkswagen Passatom.
    Büszkén jelenthetem, hogy mára mindkettő teljesült 😉
  • matetoth

    akkor legközelebb gépek (tőke) nélkül építs felhőkarcolót, áss árkot, fizess embert azelőtt, hogy még lenne eladható terméked, s meglátod, hogy valójában nem az ember, hanem a tőke állítja elő a javakat. (Vagy végre eljutsz addig, hogy mindkettő kell, szóval mindkettő értékes, s mindkettő jogosult a bérére (vagy a hozamára), s nem a gonosz kapitalisták/tőkések vagyonosodnak a szegény munkás vállán…)

    Persze ehhez gondolkozni is kell.

  • axt
    Szerintem ne személyeskedjünk, ez a blog sosem arról szólt. Természetesen kell mindkettő. De a tőke önmagában nem állít elő semmit. Rakj le egy vagon pénzt a pusztába, és várd meg, amíg magától felépít egy gyárat, vagy gépeket állít elő. Ugye hogy nem fog menni? Persze hogy kell a tőke, én ezt nem is vitattam. De végső soron mindig is az ember lesz az, aki a tőkéből valamit előállít. Mert a vezérigazgató meghatározza a stratégiát, az ő bérét is ki kell fizetni. A melós meg végrehajtja a stratégiát, őt is ki kell fizetni. Akkor végül ki épített gyárat, gépeket? A tőke, vagy az ember? Ki csavarta be a csavart a gépbe? Ki programozta fel a PLC-t? A tőke csak akkor fial, ha azt valaki gondozza. Ha beteszed egy alapba, ott se magától fial, hanem azt valaki gondozza, és ezért fizetséget kap. A részvények sem érnek semmit önmagukban, ha a mögötte levő céget nem gondozzák.
  • matetoth

    Nem, nagyon tévedsz, méghozzá egy alapvető kérdésben: kedves urambátyáim elnézték ezt a kérdést, és többszázmillió embert megöltek. Hozzájuk képest a nácik pirosorrú bohócok voltak.

    Az emberi erőforrásnak és a tőkének is van egy piaci ára. Ha megfizeted, megkapod, ha nem, akkor nem. Ha valamelyikre hat egy sokk, akkor hirtelen megemelkedik vagy felelmelkedik az ára (ahogy éppen a tőke “olcsó”, az emberi erőforrás pedig “drága”. Ha még többen akarnak majd “nyuggerek” lenni, akkor csökken majd az ő jövedelemtermelő képességük (mert sok tőkéssel versenyeznek majd), a munkaerő pedig drága lesz, mert azokból kevesebb lesz. Akinek megéri majd annyiért dolgozni, majd megteszi.

    A tőkést a tőke tartja el, a dolgozót a munkája. Nem az egyik a másikat vagy a másik az egyiket.

  • axt
    A tőke is munkából származik. Valamiből elő kellett teremteni azt a pénzt még a folyamat legelején. Ha nagyon leásol a gyökerekhez, minden a munkához vezet. Hány olyan nagytőkést ismerünk a világban, akinek valamelyik felmenője 100 vagy 200 éve kétkezi munkásként felvirágoztatott egy céget, majd azt a céget vitték tovább a leszármazottjai? Persze, hogy a legutolsó leszármazottnak az az irdatlan nagy tőke csak tőke, de azt valahol a kezdetek kezdetén a saját őse kezdte el gyarapítani a két saját kezével. Utána meg mások gyarapították neki, mikor már gyártulajdonos lett. Olyan, hogy tőke, önmagában a természetben nem létezik. Azt mi, emberek állítottuk elő a kezünkkel, meg az eszünkkel. Tehát végsősoron a munka terméke.
  • Valamirandom
    “Olyan, hogy tőke, önmagában a természetben nem létezik. Azt mi, emberek állítottuk elő a kezünkkel, meg az eszünkkel.”
    Kösz, beleprüszköltem a kávét a billentyűzetembe. Valamiért a jelenlegi magyar milliárdosok kétkezi munkája jutott eszembe. 😀
  • OFFliner
    Én azt nem értem, hogy miért gondolják azt az emberek, hogy akinek célja/vágya van és le tud írni egy számot a mennyi az annyi kérdésre, az addig, amíg azt el nem éri, boldogtalanul nyomorog és nem elégedett semmivel. Illetve a munkahelyén is szenved, rosszul érzi magát és vért izzadva dolgozik a cél eléréséért.

    Az élete egy sz@r és nem is érti a cikk második felét. 🙂 🙂

  • axt
    Ha másoktól lopsz, attól még azt a lopott pénzt valakinek a munkája állította elő, csak hát éppen rossz kezekbe került 🙂 Én egy szóval sem mondtam, hogy a mai milliárdosok mindegyike végzett kétkezi munkát.
  • matetoth

    nem tudom, hogy ez hogy jön ide, hogy a tőkét is valaki munkával teremtette: még ha nem is igaz, hiszen a tőke a természetben a föld és a természeti kincsek (ásványok, víz, vadállatok), lényegtelen.

    Csak annyira reagáltam, hogy a passzív jövedelműek (tőkések) bevételeit az aktívak hozzák létre. Ez szimplán nem igaz.

  • Unemployed

    Nem ez lesz a legkonstruktívabb kommentem, de essünk túl rajta.
    Szóval én sosem parázom azon, hogy elfogyhat-e a pénzem. Nem vagyok milliárdos, benne lehet a pakliban, hogy elfogy, bár nagy szerencsétlenség kellene hozzá.
    És mi van, ha elfogy? És a gyerekeim és a feleségem sem tudnak adni 3 szelet kenyeret? Játsszunk el a gondolattal. Akkor mondjuk 75 évesen begurulok egy vonat elé és kihagyom az életem utolsó (legnyomorúságosabb 5-10-15 évét).
    Viszont megnyerem 43-70 között életem élhető éveit.

    Ha azon stresszelek h mi lesz és a félelem miatt inkább prostiként csatlakozom gonosz, lélekgyilkos, könyörtelen, profithajhász cégekhez, akkor elszúrom ezeket a prémium éveket és a folytonos stressz miatt végül még bőven 75 előtt meghalok.

    Szóval: bőven a ráció talaján örömmel vállalom a kockázatot és nem hagyom h az nzz.ch bestresszeljen (nyilván fent bemutatott cégek megrendelésére).

  • Nagy Vonalakban

    “…Szerintem nagyon magas becslés a 99%, szerintem a reális szám a megszűnő munkahelyekre valahol 15-25%. Bíró, óvónő, ügyvéd, politikus biztosan fog kelleni, meg rengeteg ember a sok idős ellátására…”

    Az idősellátás, az óvónő,
    az ügyvéd mind kiváltható robotokkal.

    A politikus az valóban nem…:)

    Japánban már robot a lelkész,
    aki prédikál…
    vannak robotséfek…
    robot művészek (a Christie’s – nél 432 000 dollárt fizettek egy robot által festett kèpért..)….

    Az MI 95%-os pontossággal diagnosztizálja a melanómát szemben a bőrgyógyászok 85%-os
    találatával…

    Szép új jövő…

Vélemény, hozzászólás?

A megadott név fog megjelenni, ezért érdemes nem a valódi nevedet megadni a hozzászóláshoz.

A hozzászólás előzetes moderáció után fog megjelenni.

Figyelem: FIREFOX böngészővel gondod lehet a hozzászólás elküldésével. Használj másik böngészőt a hozzászóláshoz, amíg ki nem javítják a hibát.

 karakter még felhasználható

A hozzászólás elküldésével hozzájárulsz, hogy az IP címed technikai okokból tárolva legyen. Ha ezt nem szeretnéd, ne küldd el a hozzászólást. Kérésre a hozzászólást töröljük az IP címeddel együtt.