Jelenleg a világon egyre nagyobb probléma a társadalom szétszakadása, a szegények egyre szegényebbek és a gazdagok egyre gazdagabbak. Az emberek (de a cégek és az államok is) soha nem látott mértékben adósodnak el és nem igazán lehet látni, hol lesz ennek a vége, vagy mi lenne a megoldás a társadalom szétválására.
Nagyon úgy tűnik, hogy nem igazán működik jól a dolog, sem a társadalmi olló szétválásával, sem az eladósodottsággal nem tudunk mit kezdeni. (Pontosabban lehetne mit kezdeni, a nagyon gazdagok adóztatásával, az örökölt vagyon adóztatásával, a túl nagyra nőtt multinacionális cégek kellően hatékony szabályozásával, a hitelek visszaszorításával, de a politikai akarat egyértelműen hiányzik gyakorlatilag az egész világon.)
Lehetne-e ezt másképp csinálni és az jobb lenne-e vagy rosszabb?
A Biblia nagyon érdekes társadalmi-gazdasági modellt állított fel, ami alapjaiban változtatná meg a világ társadalmi berendezkedését és a vagyoni megosztottságot, ha betartanák azt az emberek.
Az egyik ilyen rendelkezés volt a Bibliában a szombat, vagyis a nyugalom napjának a bevezetése. Az emberek kapzsiságból, mohóságból vagy éppen a megélhetéstől való félelemtől hajtva éjt nappallá téve dolgoznak gyakran, a munkát vagy az általa megszerezhető vagyont mindennél fontosabbá téve az életükben.
A szombatnapi kötelező pihenés ezt írta felül. Minden héten egy napon keresztül tilos volt mindenféle munkavégzés, le kellett nyugodni, ki kellett szállni a mókuskerékből egy napra. El kellett engedni a pénz hajszolását vagy a megélhetés miatti aggódást, hétről hétre.
Sok ember életét jobbá tenné, ha adna magának minden héten egy napot, amikor nem hajlandó a megélhetéssel és a pénzzel foglalkozni. Jóval kevesebb kiégett ember és tönkrement család lenne szerte a világon.
A másik ilyen rendelkezés, ami már nem csak az egyén, de az egész társadalom életét is befolyásolta, a szombatév. Amint az a nevéből kitalálható, minden hetedik évben egy egész éven át tilos volt művelni a földet, a tartalékokból és abból kellett megélni, amit a föld magától megtermett.
Ez már egy igazi próba volt, el kellett hinni, hogy lesz mit enni akkor is, ha nem hajtják a pénzt napról napra, hétről hétre. Nagyon jó gyógymód volt a kiégés ellen, hogy egy évig fel kellett függeszteni a munkát, a karriert és minden mást, amiről a legtöbb embernek az élete szól. Helyette lehetett más fontos dolgokkal foglalkozni egy éven át.
De a szombatévnek volt egy másik szabálya is: a hitelezőknek el kellett engednie az adósságokat.
5 Mózes 15: Minden hetedik év végén engedd el az adósságokat! Az adósságelengedés módja pedig ez: minden hitelező engedje el azt a kölcsönt, amelyet a felebarátjának adott: ne hajtsa be azt felebarátjától, a testvérétől, mert adósságelengedést hirdettek az Úrért..... légy hozzá bőkezű, és adj neki szívesen kölcsönt, amennyire szüksége van, és amiben szükséget szenved. Vigyázz, ne támadjon szívedben ilyen alávaló gondolat: közeledik a hetedik esztendő, az adósságelengedés éve, és ne nézz emiatt rossz szemmel szegény testvéredre! Mert ha nem adsz neki, az Úrhoz kiált majd miattad, és vétek fog terhelni téged.
Ez egy igazi kemény dió volt. Hiszen ami a hitelfelvevőnek adósság, a másik oldalon az valakinek a megtakarítása. Azonban minden hetedik évben egy kisebb-nagyobb vagyonkiegyenlítődés történt az adósságelengedés miatt. Persze kölcsönadni nem volt muszáj, maximum ha valaki önhibáján kívül került nehéz helyzetbe és csak annyi volt az elvárás, "amiben szükséget szenved". Viszont nem lehetett csak tőkejövedelemből megélni generációkon át a hitelelengedés miatt.
(Bár hozzáteszem, nem igazán tartották be ezt a törvényt (sem) az érintettek, ennek lett a következménye a babiloni fogság, ami azért tartott hetven évig, mert 490 éven át "felejtették el" megtartani a szombatévet és így utólag egyben tudták le a dolgot. De ez már egy másik történet.)
S volt még a Jubileum éve, ami minden hetedik szombatév után következett. Ez annyival volt több egy normál szombatévnél, hogy minden termőföldnek és hozzá tartozó ingatlannak vissza kellett szállnia az eredeti tulajdonosára. Ingatlant (termelőeszközt) nem lehetett felhalmozni, mert minden ötvenedik évben visszakerült az eredeti tulajdonosához. Tulajdonképpen csak lízingelni lehetett a termőföldet, maximum ötven évre.
3 Mózes 25: Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek felszabadulást az ország minden lakosának...hadd jusson hozzá újra mindenki a birtokához, és hadd térjen vissza mindenki a nemzetségéhez...Ha eladsz honfitársadnak valamit, vagy vásárolsz valamit honfitársadtól, ne csapjátok be egymást! Az örömünnep évét követő esztendők száma szerint vásárolj honfitársadtól, az pedig a termő esztendők száma szerint adjon el neked. Ha több esztendő van hátra, többet fizess érte, ha kevesebb van hátra, kevesebbet fizess.
A bibliai alapelvek szerint tartósan nem tudott (volna) szétszakadni egy társadalom nagyon szegényekre és nagyon gazdagokra. Hétévente mindenki adósság nélkül indult a következő hét évre és ötvenévente a termőföld is visszakerült az eredeti családhoz, tehát a generációkon átívelő vagyonfelhalmozás sem működött.
Ezek az elvek mentén egyszerűen nem tudna kialakulni a szupergazdagok rétege, ahogy a tartósan adósságban élő "szuperszegények" rétege sem. Lennének vagyonos családok, ahogy sok szegény is, de nem a mai szinten.
A Biblia nem kommunista, nagyon nem, azonban amint látszik, nem is kapitalista. A magántulajdon védelme és az egyén anyagi jóléte mellett legalább akkora hangsúlyt fektet a társadalom anyagi jólétére is. (Sok szó esik az özvegyek, árvák, de még a bevándorlók ("jövevények") anyagi megsegítéséről is a Bibliában, de ez már részben egy másik téma.)
Érdemes eljátszani a gondolattal, milyen világban élnénk, ha betartanánk ezeket az alapelveket. Lenne-e értelme csak a pénznek élni, milyen lenne az élet, ha nem alakulnának ki gigászi multivállalatok, nem lennének emberek, akik annyira gazdagok, hogy már kínjukban megveszik az ötvenedik sportautót a gyűjteményükbe, milyen lenne, ha a gazdaság minden hetedik évben leállna egy év pihenőre és így tovább. Nem lennének hitelbuborékok, de nagy felfutások sem, nem lenne hitelből való fogyasztói modell, nem lehetne cél a folyamatos növekedés és nem lenne annak a kényszere sem.
Biztos, hogy teljesen más lenne az élet, mint most, a kérdés, hogy vajon rosszabb lenne-e?
Még mielőtt félreérted: a mai világot nem lehetne ilyenre átalakítani, a cikk nem arról szól, hogy ezt kellene tenni. Ez egy felvetés, hogy vajon nem működne-e jobban a világ ilyen elvek mellett. Úgy hívják, hogy gondolatébresztő cikk, semmi több. Igen, teljesen más lenne a világ és sok minden nem lenne és sok minden más lenne. Lenne sok előnye és természetesen hátránya is a mai állapotokhoz képest. De a mostani rendszer sem jó, akkor sem az, ha te éppen a nyertese vagy.
