Miért csak a pénzedből akarod kihozni a legtöbbet?
Az elmúlt hetekben tanácsadások alkalmával több mérnökkel és egyéb diplomás emberrel beszéltem, akik nevetségesen kevés pénzért dolgoznak. Informatikus nettó 140 ezerért, nyelvekből nagyon penge tanár 150 ezerért, de volt villamos és egyéb mérnők is 210-230 ezer forintos fizetéssel.
Jellemzően volt egy pármilliós megtakarításuk, annak akartak igazán jó helyet találni, ahol sokat hoz a pénzük.
Mindenkitől ugyanazt kérdeztem: miért csak a pénzedből akarod kihozni a legtöbbet és miért nem saját magadból is?
Szerintetek egy tízmilliós megtakarítás mennyivel hozna többet havonta, ha 4%-kal a jelenlegi kamatok felett be tudnád fektetni? Az adók levonása után mindössze havi 26 ezer forinttal. Márpedig a négy százalékos plusz hozam hosszú távon már kifejezetten szép teljesítmény és általában csak igen komoly kockázat felvállalása mellett érhető el. (Bármi mást is gondol erről a néphagyomány.)
Mi lenne, ha inkább ott hagynád az általam csak langyos pocsolyának hívott jelenlegi munkahelyedet és néznél valami normális munkát?
Miután nettó 120-140 ezret még egy fővárosi gyorsétteremben is fizetnek a dolgozóknak, elég gond, hogy te mérnök vagy informatikus létedre ennyiért dolgozol. Ráadásul nem egyszer már 8-10 éve, gyakran félig feketén bejelentve.
Egy villamosmérnök, vagy informatikus Budapesten alsó hangon meg kellene, hogy kapja a 400-500 ezer nettót. Nem azonnal és nem mindenhol, de ki mondta, hogy te ott dolgozzál, ahol ennyit soha nem akarnak fizetni? Én találkozok sok olyan emberrel, aki 800 ezer-1,5 milliót keres ugyanezen állásokban, pedig egyikük sem jobb, okosabb vagy szebb ember, mint te. Csak éppen kifizették az árát, hogy ennyit kereshessenek. Ezeket az embereket állítsd magad elé példának, ne a közalkalmazott kollégáidat, akik szintén 130-140 ezret visznek haza, hozzád hasonlóan.
Ha csak havi 150 ezerrel keresnél többet, mint most (pedig a 300 ezer forint is nagyon hurka fizetés a te szakmádban,), az pont olyan lenne, mintha évente 23%-kal több hozamot érnél el a meglévő 10 millió forintodon! Kockázatmentesen.
A napokban beszéltem egy 28 éves fiatalemberrel, aki közalkalmazott informatikus volt, 145 ezer forintos fizetéssel, amivel meg is volt elégedve. Úgy alakult, hogy örökölt 80 milliót és annak keresett befektetési lehetőséget. Neki is mondtam, hogy azt gondolod, hogy ekkora szerencse már soha nem ér az életben? Tudsz róla, hogy ennél sokkal nagyobb kincs van benned, amiből sokkal többet ki tudnál hozni?
Ha elmennél dolgozni 400 ezer forintért és a különbözetet befektetnénk infláció felett 2%-os hozammal, akkor mostani értéken számolva 167,5 millióval lennél gazdagabb 65 évesen, mint most. (Ha csak az inflációt kompenzálná a kamat, akkor is 113,2 millióról beszélünk.)
Ha még egy havi százezerrel többet keresnél (még egyszer, ez egy informatikusnál Budapesten nem olyan nagy pénz), már 233 millióról lenne szó.
A te tudásod nem ér ennyit szerinted, mert mondjuk te nem programozó vagy az informatika területén? Na és, mi tart attól vissza, hogy átképezd magad? Hogy megtanuljál igazán jól angolul és németül? Hogy elolvass minden könyvet, ami arról szól például, hogyan legyél sikeres vezető?
Szabolcsban nem fizetnek ennyit? Ki mondta, hogy ott kell leélned az életed?
Öreg lennél a váltáshoz? Tudtad, hogy negyven évesen még több van hátra a nyugdíjig, mint amennyit eddig ledolgoztál?
Ugyanez igaz a vállalkozóknál is. Nemrég beszéltem két jól menő vállalkozóval, akik alig rendelkeztek megtakarítással, de annak nagyon jó helyet kerestek. (Szokás szerint magas hozamot kockázat nélkül. Rossz hírem van: ilyen csak a mesékben létezik.)
Megkérdeztem, mennyit költenek havonta. (Ha jól megy a cég, de nincs megtakarítás, akkor nem kell zseninek lenni, hogy rájöjj, hová tűnik el a pénz.)
Olyan egymillióra tippeltek, ami tapasztalataim alapján akkor 1,5-1,7 milliót jelent a valóságban. Megkérdeztem, mi lenne ha egy kicsit átnéznék a költési szokásaikat és mondjuk 300 ezerrel kevesebbet költenének?
Mindjárt úgy éreznék, mintha az ötmilliós megtakarításuk további nettó évi 72%-ot kamatozna. (Ez megfelel évi bruttó 92%-nak.)
Mindezt kockázatmentesen és kiszámíthatóan.
Sokan ugranak bele olyan befektetésekbe, amiről semmit sem tudnak (ez akár lehet egy egyszerű kötvényalap is cikk itt), csak mert a meglévő kis pénzükből minél többet szeretnének kihozni. Miközben milliók mellett mennek el, amiért csak le kellene hajolniuk.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en
ez utóbbihoz még egy kép: hwsw.hu/kepek/hirek/2013/11/itpro1/itpro_fiz_tapasztalat.PNG
Kozalkalmazotti munkaviszokbol ide bekerulni a lehetetlen kategoria. Be se fognak hivni interjuzni. Freelancerkent Mo.-on mondjuk adnak brutto 1,2-1,4miot ott ahol az alkalmazotti ber 900-1mio. CSerebe barmikor kirugnak, ha melot kell keresni par honap azert kimarad. Azt be kell kalkulalni. Ha freelancing akkor kulfold, alapdolog a 7000-12000EUR brutto. Alkalmazottkent meg mondjuk brutto 5-7eEUR. Osszessegeben en meg tudom erteni ha vki keves stresszel akar elni videken.
Nem mellékesen, ha a munkáltatód kifizet egy képzést ami érdekel és nem kell érte eladni a lelked vagy a hátralevő életed (értsd, korrekt a tanulmányi szerződés), akkor fizettesd ki vele. Ez olyan, mintha magasabb lenne a fizetésed, amit befektetnél magadba…
Ja, és innen üzenem, hogy az MINDEN informatikus beképzelten tud angolul. Pedig NEM! És általában valahol ez a karrierük Achilles sarka.
Informatikus meg informatikus között fényévnyi különbségek vannak. Nem mindegy, hogy valaki egy iskolai hálózatban összeköt 10 gépet, vagy senior programozó és valamilyen speciális terület koponyája. A kettő nem csereszabatos. Hiába költözik Borsodból Pestre.
Szerintem az elmaradott régiók problémáját nem az elvándorlás oldja meg, hanem a fejlesztés. Az egyén szintjén is. Minőségi különbség például, hogy a Borsodban hátrahagyott szülőket tudod-e segíteni akár napi szinten, ha úgy adódik, vagy küldesz nekik pénzt Pestről, hogy oldják meg a gondjukat. De rengeteg problémát okozna az elvándorlás.
– Csak a legjobb “menő” cégeknél és csak Budapesten
– Mint azt írtam nagyon érteni kell a szakmához (8-10 év tapasztalat)
– És a legjobbak közé kell tartozni (1-2 ember keres ennyit egy 10-15 fős teamben).
Ez kicsit olyan nekem mint amikor azt mondják egy nőnek hogy ráér még szülni mert pl. Fehér Anna is 53 évesen szült. A valóságban viszont ő a maradék 99.9%-hoz fog tartozni aki 53 évesen meddő lesz mint a sivatag. Hát ez a bajom nekem a kiragadott top fizetésekkel, porhintés. Ettől persze továbbra is tartom hogya 145 kevés, fentebb írtam mennyi az annyi
Ez tévedés, sok ismerősöm dolgozik ott, az órabér BRUTTÓ 5-600 forint. Mínusz a levonások (pl. kasszahiány). Vagyis heti 40 óra (többet nem nagyon engednek) x 600 x 4 = bruttó (!) 96.000 forint. Ez nettó 62.000 forint.
Valamit elnéztél, vagy rosszul informáltak. Nyilván nettó 140-ért nem cserélődnének 1-2 havonta az emberek.
Váááá… A cikk remek, csak ezt az egy gondolatodat nem bírom megszokni.
Aki arra képes, hogy a siránkozó tömeget meg se hallva tanuljon, tapasztalatért egy időre külföldre menjen, bátran beadjon jelentkezést esélytelennek tűnő helyekre stb., az nincs túl messze attól sem, hogy a pusztuló szülőföldjén valami csodát tegyen. (Esetleg egy kis világlátás után, persze.) Megtalálja a módját, ha tényleg akarja. Persze erre általában kell egy egész élet, és gyakran csak egy kis környezetben, vagy csak egy dologban sikerül… de nagyon nem értek egyet azzal, hogy a süllyedő hajókról megszökést a még bizonytalankodók között még bátorítsuk is!
(Lazán kapcsolódik hozzá: épp most tanulok egy szakmát, ami szokásosan feleannyit fizet – legalábbis Magyarországon -, mint amit most csinálok. Mert az az életem egyik álma.)
Van olyan ismerősöm, aki nyelvtanárként végzett, most pedig egy multinál van vezető beosztásban (a kettő között persze sok év eltelt). A tanítványaid mit kezdenek a nyelvtudással? Ha maradsz is a tanításnál, lehet, hogy nem a megfelelő embereket tanítod – a gyerekeket lehet szeretni, de egy cégvezetőknek szánt, szaknyelvi tréning többet fizet.
Mint minden statisztikánál, itt is igaz az, hogy a mintavételezésen nagyon sok múlik.
A dolok roppant egyszerű (sarkítva): aki “gyenge” informatikus (nem olyan gógyis) nem keres sokat, nincs is sok félretenni valója, azért a kevésért nem fogja Kiszámolót megkeresni.
Akinek van gógyija és sokat keres, meg fogja keresni Kiszámolót, mert hiába okos, nem tudja mibe érdemes fektetni és azzal is tisztában van, hogy ehhez szakember kell. Vagyis Kiszámoló eleve az arányaiban jóval az átlag felett kereső informatikusokkal találkozik, tehát nála az arány persze hogy torzított lesz, hogy “márpedig 10-ből 6 informatikus 400e felett keres”. Márpedig a valóság azért nem teljesen van így ilyen arányban. Az én tapasztalatom az, hogy 300 felett kis-közepes nem multi cégnél keresni alkalmazottként nem nagyon lehet informatikusként. Van aki nem bírja a multi légkört…
Persze, lehet gürizni éjt nappalá téve (a tanulás is annak számít, mert nem a hobbidnak élsz, hanem a több fizuért tevékenykedsz) csak kérdés hogy megéri-e, mert közben rámegy az egészséged, a családod, a kapcsolataid, az érzelmi életed. És ezeket pénzzel nem lehet mérni.
Az hogy mennyit keresel, egyén függő is. Hiába keres egy projektvezető X-et, én pl. nem lennék rá képes, mert nincs olyan egyéniségem (igen az egyéniséget is lehet fejleszteni, de nagyon sok idő és energia). Próbálkoztunk azzal hogy legyek csoportvezető, de nem működött, mert nem tudok másokat irányítani. És ez nem tanulható. Szóval a pénzkereset személyi adottságon is múlik.
Egy munkahelyen vagy pár évente azért váltottál?
És itt tényleg horror fizetésekkel lehet találkozni, ahonnét a havi 400nettó nem tűnik soknak. Nyilván Magyarországon az emberek 80%-nak ez rengeteg pénz. Az OTP legújabb felmérése szerint az emberek 75!%nak 6 havi megtakarítása sincs, egyik napról a másikra él.Lehet ilyeneket is puffogtatni.
A cikk viszont arról szól, hogy ahelyett, hogy az ellenpéldákból merítkeznénk, tanulni kell, képezni magad és akkor többet elérhetsz. Nyilván kompromisszumokat kell kötni minden szinten (család, szabadidő, buli stb.) Persze tudom,hogy kényelmesebb munka után a tv-t bámulni, netezni, mint angolra járni stb.. ezért nem is fog odaérni mindenki.
coursera.org/
Igazad van, fussunk neki még egyszer! Az “igazán ütős” állásokban elég sokan dolgoznak a környezetemben (magam is, de mindegy), senki nem volt mutyihaverja senkinek. A titok: olyan szaktudás és releváns tapasztalat, specializáció, hogy téged akarjanak.
Szóval, kérlek, ne győzz meg arról, hogy szerinted elméletben miért nem lehet! Mert én a gyakorlatban tudom, hogy hogyan lehet…
1, Nem a széles tömegek tagjának kell lenni, hanem annak az egynek, akinek sikerül. A széles tömegeknek úgyis csak strukturálisan vagy szociálisan lehet “segíteni”, az más kategória. De legyen már hivatkozási alap a saját nemjeimre az, hogy tömegek keresnek minimálbért a Taktaközben…meg a közmunkás is sok.
2, Használva a korábbi példát: légy te Fehér Anna! Az ő szempontjából sem releváns, hogy kinek nem sikerült az, ami neki igen. Mert neki sikerült. Ő boldog.
3, Csak engem indegesít, hogy 10-ből 11-en a miért nemet indokolgatják itt tegnap óta? So… nem kontraproduktív ez az írás. Csak a magyar ugarba ütközik. Megint.
Szerintem nem széles tömegek életvezetési tanácsadása folyik itt, ezt itt mindannyian tudjuk.
“Igen, én valószínűleg nem a szakma aljával találkozom, de ki mondta neked, hogy neked a szakma aljához kell tartózni? ”
De a szakmának nem csak alja meg teteje van, hanem közepe is, és te nem is a közepével találkoztál nagyrészt az általad írt bérek alapján, legalábbis hazai viszonylatban nézve. Az meg, hogy ki tud a szakmai elitbe kerülni, az az elhatározáson túl elég sok tényezőtől függ. Olvastam valahol a Google kiválasztási rendszeréről, na azon átjutni csak az informatikusok 10%-ának lehet meg a tehetsége, tehát a többi hiába tanul, képzi magát, egyszerűen nem elegendő hozzá az intelligenciája. Szándékosan sarkítok a szélsőséges példával, de azért ez sok szinten így lehet. Na meg a szakterületek, van aki például megtanulta a Silverlight-ot, aztán a Microsoft hirtelen dobta a technológiát. És ugye a következő technológiát eleve munkaidőn túl érdemes tanulni.
Pont most értem én is oda, hogy nem érdekel már a dolog: -szerencsére- van olyan jó a családi jövedelmünk, hogy egészen egyszerűen eltörpül mellette az a bevétel-növekmény, ha a megtakarításomat átviszem máshova, és 1-2%-kal magasabb hozatom realizálok.
Nincs értelme ezzel szenvedni, mert pár tízezer Forintokról beszélünk éves szinten.
“Használva a korábbi példát: légy te Fehér Anna! Az ő szempontjából sem releváns, hogy kinek nem sikerült az, ami neki igen. Mert neki sikerült. Ő boldog.”
Viszont nem rajta múlott, hogy neki sikerült, hanem a biológián.
Pont az a probléma a társadalom felülről nézésével, hogy nem látod át az összes szempontot, amiért adott emberek oda kerültek. Informatikában ez halmozottan igaz. Ha olyan dolgot tanulok meg, ami ígéretes a jövőre nézve, de még nem keresett, és erre akár egy évig rááldozom a szabadidőmet, akkor jó esetben lehet, hogy nagyon jól fogok keresni, mert hirtelen iszonyat keresett lesz a terület, ha viszont épp zsákutca lesz, akkor felesleges a próbálkozás. Viszont az összes ígéretes technológiát tanulja valaki, tehát ilyen sikeres embert fogsz találni biztosan, csak előre egyik sem tudta, hogy ő lesz az. Ez természetesen sarkítás és csak példa.
Totál igazad van, főleg ebben: “megéri-e, mert közben rámegy az egészséged, a családod, a kapcsolataid, az érzelmi életed. És ezeket pénzzel nem lehet mérni.” Egy életünk van, és ebben nem a pénz az első, legalábbis nem mindenkinek. Miklós nagyon egyoldalú ebből a szempontból. A jobb tanárok majdnem 100%-a imádja amit csinál, pedig alig keres vele. És boldog, még ha panaszkodik is. Nem kell mindenkinek milliókat keresnie, persze pár évig jó lenne, hogy utána azt csinálhassam, amit tényleg akarok.
Előttetek nem lebegnek célok? Feladjátok, mielőtt belekezdenétek? Csak akkor jó a siker, ha ingyen jön? Aki meg eléri, az biztos valakinek a valakije? Szerencsés fickó? És ti mit tesztek a saját sikeretekért?
Kicsit segítek:
“Célozd meg a Holdat! Még ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz.” (Les Brown)
“Céltalan hajósnak nem kedvez a szél” Michel de Montaigne
Jó reggelt!
Régi hindi mondás: élj úgy, hogy áll készen a szerencsére! Ennyi a lényeg.
Van, aki akkor sem venne észre egy jobb lehetőséget vagy vállalna meg egy jobb állást, ha hasra esne benne. Mert vagy hiányzik valamilyen részkészsége (lusta volt ráfordítani az időt) vagy csak úgy, lusta ráfordítani az időt. Valamit, valamiért. Enélkül csak a magyarázkodás marad a “miért nem”-ekre. A sikeres emberektől gondolkodásmódot (!) kell eltanulni, semmi mást. Annyin múlik a lényeg.
Akit meg érdekel: Veiszer Alinda: Brdge-generáció. Érdemes gondolkodni rajta kicsit.
Vagy a Csendes-óceánban 🙂
“Előttetek nem lebegnek célok?”
Jelentős különbség van a megvalósítható és a megvalósíthatatlan célok között. Ez utóbbit légvárnak nevezik. Az miért jó, ha Kiszámoló milliós fizukkal és százmilliós megtakarításokkal sokkolja a közönséget? Kiszámoló így festi rózsaszínre a jövőt, a biztosítási ügynökök korábban pedig a havi 30%-os kamattal. Majdnem egyre megy.
Kicsit realistább dolgokat kellene mondani, mert így pont olyan, mint amikor a politikusok a választás előtt szép rózsínűre festik az eget, aztán a választás után pedig kiábrándulás van.
nettó 150 ezerrel kezdtem, jelenleg nettó 450 ezret keresek, ez az összeg bőven elég. A fizetésemből 300 ezret félreteszek megtakarításként, a többiből jól élek.
DE!!! Ha vidéken, a rokonságom közelében kapnék állást nettó 200-250 ezer körüli összegért, gondolkodás nélkül költöznék le.
TOTO-val kell egyet értenem, 8 órás nyugis vidéki állás 200 feletti nettóval már simán bevállalható, sőt…
Legfőképpen azért, mert az élet igazán fontos dolgai nem pénzben mérhetők, ilyen a család, az idő, a természet, a hobbi stb. és bárki bármit mond, ezeknek egy nyugis vidéki állás mellett jobban lehet hódolni…
A cikkben kicsit magas a mérce, mert az átlag senior fejlesztők 350-400 körül kapnak.
Csináld meg magadat, tünjön akár erőn felettinek is egyszer-egyszer.
Csak erre figyelj és mint már valaki olyan jól írta, nem lesz lényeges, hogy a befektetéseden pár tízezerrel nagyobbat nyerjél.
Míg bírsz nézz előre, képezd magad, bírjál váltani bármilyen téren. Ráérsz majd lenyugodni idősebb korodban.
Leírtam, hogy ha csak 300 ezret keresnél, már 100 millió pluszról beszélünk pár évtized alatt.
Ezen aztán mindenki kiakad.
Leírom, hogy van ám tovább is, a 400 ezer sem a világvége, sokan keresnek ennyit.
Itt mindenki agyérgörcsöt kap.
Illetve csak a kommentelők egyik fele, akik el sem tudják képzelni, hogy ilyen fizetés létezik a világon.
A másik fele meg csak bólogat, hogy igen, én is ennyit, vagy többet keresek.
Légvár? Hm… van olyan ország, (USA), ahol az álom a célt jelenti, amiért dolgozol, nálunk az álom az a légvár, meg az elérhetetlen. A differencia a tervezésben ill. nálunk annak hiányában, meg az ez alapján végzett, módszeres munkában van.
Engem inkább az érdekelne, hogy hogyan lehet 200 nettó mellett 10MFt-ot összelapátolni 🙂
Amerikai álom:
“by international standards, the United States has an unusually low level of intergenerational mobility: our parents’ income is highly predictive of our incomes as adults. Intergenerational mobility in the United States is lower than in France, Germany, Sweden, Canada, Finland, Norway and Denmark. Among high-income countries for which comparable estimates are available, only the United Kingdom had a lower rate of mobility than the United States.” “This challenges the notion of America as the land of opportunity.” During a TED conference on the social ills associated with economic inequality, social researcher Richard G. Wilkinson said that, “if Americans want to live the American dream, they should go to Denmark”
en.wikipedia.org/wiki/American_dream
Én ismerek embereket olyan fizetésekkel is, amit írtál, de sokkal több olyat, aki töredékét. A freelancerek sem mind keresnek jól, mert ha túl mainstream területekhez értenek, akkor az indiaiakkal versenyezhetnek árban, ha meg speciálishoz, akkor jól kereshetnek, de az meg sokkal nagyobb lutri, mert nem tudni meddig van jövője. Az meg, hogy adott szakma szakterületeinek munkaerő piaci helyzetének részletes ismerete nélkül mondod embereknek, hogy kereshetnének sokkal többet, na annak semmi értelme, mert simán lehet, hogy az illető eleve iszonyat messze van a jól keresőktől szakmailag, még az is lehet, hogy ahol most van, még ott is túlfizetett a tudásához képest, és ez az a tudás, amit max. ki tud hozni magából. Na meg írtad, hogy ha rendszergazdaként rosszul keres, ne legyen az, holott egészen más képességek kellenek egy jó rendszergazdinak, mint egy programozónak.