Miért nem érzik magukat gazdagnak a gazdagok?
A statisztikai adatokat bújva azt találod, hogy már egy négyszázezres nettó fizetéssel is te a legjobban kereső 10%-ban vagy az országban, ahogy már egy budapesti, tehermentes 120 nm-es ház is ugyanebbe a kategóriába repít a vagyonod alapján.
Azonban ha tippelnem kellene, egyáltalán nem érzed magad gazdagnak egy négyszázezres fizetéssel vagy egy tehermentes házzal.
Vajon miért van az, hogy nem érezzük magunkat gazdagnak jóformán soha, még akkor se, ha benne vagyunk a társadalom felső 1-2%-ában a vagyonunk vagy a jövedelmünk (esetleg mindkettő) alapján?
Több felmérés készült, hogy az amerikai háztartások 30%-a, amelyek évi 250 ezer dollár feletti jövedelemmel rendelkeznek még jómódúnak (upper income) sem gondolják magukat, nemhogy gazdagnak, miközben jövedelem alapján a felső 2%-ba tartoznak.
Egy Fidelity felmérés szerint az amerikai milliomosok 42%-a nem érzi magát vagyonosnak, szerintük átlagosan 7,5 millió dollár szabadon befektethető vagyon (az ingatlan és egyéb vagyonon túl) kellene ahhoz, hogy úgy érezzék, vagyonosak. A magukat vagyonosnak érzők úgy nyilatkoztak, 1,75 millió dollár után kezdték úgy érezni, most már van valamennyi vagyonuk. (A megkérdezettek pénzügyi vagyona átlag 3,5 millió dollár volt.)
A magukat vagyonosnak nem érző milliomosok azt nyilatkozták, hogy tartanak a nyugdíjas évektől, mert ha megszűnik a bevételük, valószínűleg zuhanni fog az életszínvonaluk.
Egy bostoni felmérés szerint az igazán gazdag emberek (átlagvagyon 78 millió dollár) zöme akkor érezné magát anyagi biztonságban, ha a vagyona átlagosan 25%-kal magasabb lenne a jelenleginél.
Miért lehet ez? A jómódú és a gazdag emberek miért nem tudják magukat elhelyezni reálisan egy társadalom anyagi ranglétráján? Miért nem érzik magukat anyagi biztonságban, miközben gyakran többük van, mint száz másik családnak együttvéve?
Az egyik ok, hogy mindenki abból indul ki, ami körülveszi. Azt veszi normálisnak és ahhoz képest érzi magát szegénynek vagy tehetősnek. Ha te egy borsodi faluban élsz, ahol mindenki minimálbérből él hónapról-hónapra, már ha van egyáltalán munkája, akkor ahhoz képest gondolod magad átlagosnak, vagy sikeresnek.
Ha a II. kerület jobb részein élsz, akkor az a normális, hogy mindenki minimum 150 milliós házban lakik, egy új vagy közel új autóval jár, magániskolába járatja a gyerekeit. Nem érzed magad semmivel sem többnek, mint bárki más a szomszédos utcákban.
Sőt, ha tehetős vagy, sokat keresel vagy nagy vagyonod van, akkor nagy valószínűséggel naponta olyan emberekkel találkozol, akiknek nálad több pénze van, vagy azt gondolod, hogy több pénze van. Ha neked csak 4 milliárdos vagyonod van, míg az ismerősödnek 8 milliárdja van, akkor egyből úgy érzed, sok mindent nem engedhetsz meg magadnak, esetleg aggódsz is, hogy vajon a te vagyonod elég lesz-e életed végéig, hogy fedezze az életszínvonaladat. (Ahogy az amerikai felmérésekben is sokan ezért aggódtak. Minél közelebb voltak a nyugdíjas korhoz, annál inkább volt ez a félelmük.)
Sőt, a nagy igazság, hogy hozzászoksz a luxushoz és az onnantól kezdve nem is lesz többé luxus. Már nem is emlékszel arra, amikor még csak egy autó volt a családban, amikor még kontinensen belül mentetek el nyaralni és csak évente egyszer, amikor nem mentetek étterembe hónap végén, mert már nem maradt rá abban a hónapban. De van, akinek már a magánrepülő sem luxus, csak egy használati tárgy.
Ha pedig nem luxus a több autó, a nagy ház, az ázsiai nyaralások, akkor nem is érzed magad ettől jómódúnak vagy gazdagnak. Főleg, hogy a lakóhelyeden és a gyerekek iskolájában, a téged körülvevő mikrokörnyezetben ez az átlagos és ez a normális.
Néha érdemes leülni és objektívan megnézni, hol is tartasz a társadalmi ranglétrán valójában, fontos néha az embernek átértékelnie a saját helyzetét.
Sőt, ha van kedved hozzá, akár nemzetközi viszonylatban is megnézheted, hol állsz anyagilag:
Oszd meg velünk az érzéseidet. Te mikor éreznéd magad gazdagnak vagy anyagi biztonságban? Mennyi havi jövedelem vagy vagyon kellene hozzá? Mennyivel több, mint ami most van? Ha már elérted, mikor érted el?
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 35 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Egyetértek, itt is Kádár népe alkotja a többséget, soha nem fognak kivakarózni ebből, mert a beléjük ivódott kulturális magatartásminták determinálják őket.
Ostra
Egyre többen akarnak lelépni választások óta. Én is eluntam a mélysötétséget és az itthoni morális és mentális mérgezést. Én DK-Ázsia felé tervezek lépni, mert olcsó, elég kiépült a szolgáltatórendszer, kellemes, emberi és élhető. Péügyi befektetéseket bárhonnan lehet kezelni, üzletelni is bárhol lehet. Nem jössz? xD
Rengeteg fizikai melós bérét ismerem a cégnél (és nálunk nincs zsebezés), bruttó 160-200ezer forint között keres havonta kb. 100 ember a 160ból a részlegünknél.
Ezen el lehet gondolkodni egy kicsit, amikor valaki ennek a 5-6-7 szereséből nem tud félretenni hónap végén.
A másik:
@Kiszámoló
“Ha egy rétegnek adni akarok, akkor a másikat hozom hátrányos helyzetbe, ez ilyen egyszerű. Most volt egy szavazás, majd négy év múlva újragondoljuk, jól van-e ez így.”
Nem akarok politizálni, de ezt mondogatom egy ideje: zömében azok szavazták meg, akik szerintem a legjobban pórul fognak járni. A kicsit módosabbak fogják érezni igazán a bérnövekedést (vagy szja csökkentést), a szegényebbek nem nagyon. De ha ez a nemzet akarata, ám legyen 😀
Sok száz emberrel beszéltem már, talán minden harmincadiknak van fekete fizetése és minden nyolcvanadiknak komoly összeg a fizetéséhez képest.
Nem mondom, hogy nincs ez a jelenség, de messze nem akkora, mint sokan hiszik.
Eleve majdnem minden negyedik ember az államnak dolgozik és a továbbiak 2/3-a nagy cégnél. A maradék egy része meg sem jelenik a statisztikában, mert öt fő alatti a cég vagy ő maga vállalkozó.
Nem gondolom, hogy 20-30 ezer forintnál többet számítana a statisztikában a fekete jövedelem.
Szerintem havi nettó 400 felett már jól lehet élni ésszel, és 1M-től gondolkodás nélkül jól. Persze aki hülye, annak az Isten pénze sem elég.
Én kicsit gazdagabb lettem mint az ismerősi köröm átlaga, és emellett már nem nagyon vágyom drága dolgokra. Azt például egyáltalán nem értem miért jó messzire menni. Abszolút elégedett tudok lenni. Szerencsére a feleségem is hasonló, semmi anyagi jellegű fejfájásunk nincsen. Nyugdíjba vonulhatnék, de szeretem a munkám, és szeretnék rendes örökséget hagyni.
A vagyonosak egy része esetleg még azért aggódhat, mert mondjuk nem ért semmihez és tudja, hogy ha nem lenne vagyona el lenne veszve. Tudatosan ha be sem látja az ember, ez azért nyomasztó lehet tudat alatt is.
Többet keresek mint ami kell. Mi lenne a minimum amivel elégedett tudnék lenni? Nem tudom megmondani.
Hiszen a betegre azt mondják: szegény beteg.
Függetlenül attól, hogy mennyi pénze van és hány milliós autóval jár.
Na bántódj meg, de ha minden adat pontos volt a hozzászólásodban, akkor kérlek, keress fel egy pszichológust! Egy konkrét pszichés betegség kórképét írtad le.
Furcsa az ember: momentán attól érzem magam szegénynek, hogy az új házunk kertjét egy ősz végén lejáró befektetésből fogjuk rendbe rakatni, ami, ha bele gondolok józan ésszel, önmagában abszurd.
Ha ez nem irónia volt, akkor ne viccelj már, bruttó 1 millióval már bőven a top 1%-ban (max 2%) vagy!
Pontosan azt írod, amiről a cikk szól: messze túlbecsülöd azok számát, akik “gazdagok”, mert abban a körben mozogsz.
ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_zhc014b.html?down=1814
Én nem keresek annyit mindt ti itt sokan leírtátok és a velem közel egykorú kollégáim, akik a 400-600 sávban keresnek, feltételezik, hogy annyit vagy többet viszek haza mint ők. Igazából máshogy kezelem azt, amim van és ezzel jobb eredményeket tudok elérni. Pl: nincs lakáshitelem, nem tartok fent (2) autót, nem ebédelek minden nap étteremben és nem iszok el hétvégénte 10 ezreket és hasonló “apróságok”. Ezzel azt akarom mondani, hogy sosem az számít, mennyit keresel, hanem, hogy milyen az életmódod és mennyit tudsz megtartani. És ugye minnél többet tartasz meg annál többől tudsz befektetni. Lehet havi 1 millából is nyomorogni…
jómódúak, gazdagok és milliárdosok.
Vagyon szerint:
Jómódúak: százmilliós vagyon,
gazdagok: egymilliárd felett,
milliárdosok: milliárdosok….
Ennek megfelelően státusz szimbólumokban:
jómódúak: 5-ös BMW (vagy E-Merci, nehogy valaki megsértődjön :),
gazdagok: 7-es BMW,
milliárdosok: maganrepülő (az az igazi, ha saját, és nem csak bérlik).
Ha a fizetèseket nézzük, akkor szerintem nettó egymillióig/hó csak felső középosztály.
Az anyagi biztonsághoz pedig olyan tőkejövedelem kell, ami biztosítja a jelenlegi életszínvonalat akkor is, ha valamilyen oknál fogva (betegség, nyugdíj stb) megszűnne a munkából szerzett jövedelem.
És az a biztos, ha ez a tőke (vagy egy része) nyugaton van….Magyarország, 2018….:(
🙂
Ez szerintem nem így van,
ha bukik a vagyon, akkor visszamegy gázszerelőnek..
Idén pár hagymás virág lesz (későn ültetve), 6 bokor, kicsi sziklakert és amit a család tud hozni. Muskátli az ablakban sem, mert őszre napelemet szeretnék, tehát az mindent visz; azaz legjobb forgatókönyv szerint is max. szeptemberben alakul kertszerűre a kert; de inkább jövőre.
Szubjektíven állva a dologhoz, véleményem szerint az egyén élete során befutott pályájától függ, a változás irányától és mértékétől. Igen komoly önértékelés és belátás kell ahhoz szerintem, hogy valaki az alap (örökölt) társadalmi helyzetére azt mondja, hogy „gazdag vagyok”
Nekem aki munkabérből élek a gazdagság ott kezdődik, hogy passzív jövedelemből fedezni az elvárt életszínvonalat.
Amikor mondjuk egy festmény aukción nálam ütik le a kétszáz milliós Tihanyit….
– Az emberek többsége másokhoz igazodik, másokhoz viszonyítja magát, így szükségszerűen elégedetlen lesz. Mindig van gazdagabb, mindig van egy kicsit több pénz.
– Az emberek többsége a bevételeihez igazítja a kiadásait. Amennyit keres, annyit költ. Ennek sincs vége soha, minden bevételt el lehet verni, hónapról-hónapra is.
– Az emberek többsége saját kiadásához igazítja a másokon való segítséget. “Nem segítek, hiszen az összes bevételem elmegy a kiadásaimra.”
– Az emberek többsége jövőbeli álmaihoz igazodik, nem múltbeli helyzetéhez méri magát. Így ahelyett, hogy örülne, annak amije van, azt nézi, amije nincs.
Megoldás:
– Örülni neki, ha az ember a felső 10%-ba tartozik.
– Sok megtakarítás.
– Mások segítése
– Az életpálya retrospektív szemlélete – annak örülni, amit már elértem
realestate: Győztél! 1 éve arra fogadtam, hogy nem mennek tovább a lakásárak. Mostanra stagnálódni látszik, de az elmúlt 1 évben 4-6%-ot mentek azért.. Szóval van egy üveg jóféle száraz borod! Hová vigyem?
Ostra.. Ijesztgetéstől függetlenül, migráncsok vannak.. Afrika némely országában az elmúlt 20 évben 9x-eződött a lakosság, de Ázsiában sem ritka 3-4x-es szorzó. Európa öregszik, fogy a lakossága.. Szóval wilkommen ide, Orbán oda, a kiáramlás törvényszerű, és lesznek még problémák ebből.
Én legalábbis néha ezt látom magamon, ha objektíven gondolkodom. Olyan helyről származom, ahol gazdagnak számít, aki minimálbér felett keres és egyetemre alig jut el valaki. Onnan eljutottam oda, hogy éltem 3 kontinensen, magyar szemmel meglehetősen magas és helyi szemmel is átlag feletti fizetésem van, harmincpár évesen egy teljes részleget vezetek és alkalomadtán százezer dollárokat mozgatok meg, meg se kérdőjelezik a döntéseimet.
Elégedett vagyok a szakmai szituációmmal? Nem. Elégedett vagyok az anyagi helyzetemmel? Nem. (jó, vagyonom alig van, drága volt eddig eiljutni 🙂 ) Elégedett vagyok a 2 (hamarosan 3) diplomámmal? Nem. Pedig reálisan nézve bizony elég gazdag voltam már Budapesten is a 350-400 nettóval 2 éve
Nálam rengeteg munkával összejön havonta 1-2 M Ft nettó. Vettem lassan már 1,5 éve egy lakást kiadási célra, de még arra sem volt időm, hogy kiadjam. Idén fogok már visszaadni munkát, mert alig maradt idő családra, kikapcsolódásra. A sok munka miatt költekezni sincs időm (megoldja a feleség :)), úgy érzem nem szálltam el ruhát is akkor veszek ha lekopott rólam. Viszont a bevételt titkolni nagyon nehéz a környezetemben, családban.
Hely: Kelet Mo. Szerencsénk is van: tehermentes kertesházat kaptunk, így sokkal könnyebb félretenni is.
Ezek ugyanis “gazdagság” szempontjából nevetséges összegek.
Gondoljuk meg: ha a felső 10% elrakja a fizetése FELÉT 20 évig (most a hozamtól tekintsünk el) akkor vehet egy 50Milliós (ami azért nem luxuskategória még) házat. De akkor nem gyűjtött semmit másra, se nyugdíjmegtakarítás, sem autó, és maradt havi 200-a, amiből ugye 130-150 az albérlet, 50 a kaja, és el is fogyott. És ez a FELSŐ 10% alja!
Ennek a szintnek kéne lennie valahol a 5. decilis teteje – 6. aljának, nem pedig a 10. decilis aljának!!
A felső 10%-nak – a mai árszínvonalon – kb. nettó 2 milliót kellene keresnie, hogy értelmes élet legyen itthon, és a mediánnak kéne 4-500 nettó körül lennie…
Szerintem ez a durva,az hogy minek érezzük,másodlagos.
Gazdagnak talán olyan 4-500 milliós vagyontól mondanám magamat, viszont egy normál polgári léthez azt is elégnek tartanám, ha lenne egy viszonylag modern (mármint energiagazdálkodási szempontból), olcsón fenntartható 4-5 szobás házunk valamilyen normálisabb környéken (agglomeráció, vagy valamelyik jobb kerület Bp-n), illetve egy 20-30 évnyi megélhetésre való pénz (mondjuk olyan 50 millió felett) félre lenne téve – ekkor már nem éreznék semmilyen nyomást, hogy muszáj dolgozni, sokkal szabadabban tudnám élni az életemet – viszont, a jelenlegi bevételemet alapul véve ez kb. az elérhetetlen kategória, ha minden marad úgy, ahogy jelenleg van (persze teszek azért, hogy ne így legyen 🙂 ).
Nem vészes, de előfordulnak ilyenek. Gondolom majmok balhéztak. Itthon meg a kutyák és macskák cirkuszolnak. Bangkok közepére is bekúszik néha óriáskígyó. Patkány, gekkó és csótány se ritkaság egyes területeken, na meg a garázda majmok se. Ez hozzátartozik, nekem nem riasztó.
MKG
Az ingatlankiadás nem olyan jó üzlet -főleg a hosszútávú-, mint azt sokan hiszik. A 2008-as válság után 5 évig esett az ingatlanok ára, sokan megégették magukat, főleg, ahol a devizahitel aránya magas volt. Olcsón venni, eladásig kiadni, majd jó áron értékesíteni, ebben van pénz. Mindig az időarányos hozamokat érdemes nézni. Jelenleg Bp-en 1-2% a reálhozam (infláció és a ktg-ek levonása után) kiadásnál, erre jön az esetleges áremelkedés. Azt is érdemes számolni, hogy alternatív befektetés mennyit hozna.
( Csak a szokásos matematikai képtelenségek sorjáznak, hogyaszongya: 5-10 év alatt félreteszek a havi párszázamból 3-4 lakásra valót, stb ökörségek… )
Szerintem kicsit konnyelmuen osztogatjatok ezt a psziches betegseg jelzot itt a blogon. 250 nettobol sajat hazban meg akkor is szepen meg lehet elni, ha ebben MINDEN benne van.
Nem azt mondom, h nincs neki, vagy van neki, de egy kommentbol otleted nincs az eleterol. Lehet, hogy jachtra gyujt.
Mi a terv? Mikor lazitasz(meg jobban)?
Nem a messzi a lényeg, hanem a világ és a kultúrák felfedezése, tudászerzés, világkép kiteljesedése, stb.. Ennyi erővel azt is lehet mondani, minek olvasni, tanulni, művészetekkel foglalkozni, múzeumba járni, új ételeket kipróbálni, új impulzusokat keresni. Azért, mert ezek nélkül primer igények kielégítésére való vegetáció az élet. Mint egy egysejtű a pocsolyában, táplálkozás-anyagcsere-szaporodás-leépülés-halál. Én már gyerekkoromban arról álmodoztam könyveket olvasva, filmeket és természetfilmeket nézve, hogy ezt vagy azt látni és érezni akarom. Legyen az a palermói “múmiakiállítás” a kapucinusoknál vagy a jávai Borokabudur, stb.. Amikor megláttam őket a valóságban, még mindig bennem voltak a gyerekkori emlékek, emlékeztem, hogy hányszor megnéztem újra és újra a képeket, mennyit olvastam róluk. Én meg a beszűkült létet nem tudom megérteni, ha van lehetőség a normálisra.
Kolopapa
Egyáltalán nem érzem magam gazdagnak, inkább azt mondanám, hogy nem vagyok szegény. 14 éves autónk van, viszonylag ritkán járunk étterembe, C&A rulez, a drágább üzletekbe maximum véletlenül megyek be. De még a lipótis péksüteményre is sajnálom reggel a pénzt, mert nekem nem éri meg.
Mennyivel érezném magam gazdagnak? Számomra a pénzügyileg gazdag úgy néz ki, hogy szórod a pénzt és kb minden reggel újratermelődik magától. Mint egy korsó, ami mindig újratölti magát sörrel 🙂 Mondjuk 1-2Mrd Ft.
Hogy mi lenne az elég? 130-150M, aminek a jelenlegi kamataiból kényelmesen el tudnánk éldegélni, és még talán nyaralásra is futná egy-kétszer évente. [folyt köv]
Maslow piramis…
de ha valaki csak a piramis alsóbb szintjein van, és mondjuk a mindennapi létfenntartás köti le az összes idejét és erőforrását,
nos, annak hiába beszélsz a kultúrák felfedezéséről és Borobudurról…
(ami egyébként tényleg fantasztikus)
Egyébként egész Dél-Kelet Ázsia fantasztikus…ebben igazad van.
Figyu, egy kérdés, biztos tudsz segíteni:
Bangkokban milyen az időjárás július elején?
És mi lenne, ha a SZETA mintájára megalapítanánk a GATA-t (Gazdagokat Támogató Alap).
Milliárdos feleséggel beszélgetünk
(férj a top100-ban a harmincadik hely körül).
Az asszonynak van egy három éves luxusautója, újonnan a piaci ára harminc millió felett van.
A férjnek, mint minden rendes milliárdosnak van egy csapata (az egyik látványsportban).
Meséli nekem az asszony, hogy most már mindenképpen meg kellene nyerni a bajnokságot, és beszélt a csapat szakmai igazgatójával (ebben a sportágban egy elismert és közismert figura),
aki azt mondta, hogy idén biztos,
hogy meglesz a végső győzelem, ezt ő garantálja, jó játékosokat és jó edzőt hozott ide, jó helyen is állnak a bajnokságban…
De lenne neki is egy kérése: ha megnyerik a bajnokságot, megkaphatná-e a nő kocsiját?
Mire ő nekem:
-Hát tudod, megígértem neki, hogy megkapja.
Egy három éves kocsinak amúgy sincs már semmi értéke…
🙂
Mivel az a lényeg, hogy szerintem így van, ezért lényegtelen, hogy más szerint ez max középosztály vagy jómódúság. Pont erről szól a cikk, hogy igazából magadnak kellene érezned mindezt, más is érezze csak a maga helyzetét, ne állítson fel standardokat, implicite is jelezve a többieknek, hogy hova kellene igazodni.
Sokat léptem előre, már tudok úgy rendelni étteremben, hogy az étel árát nem figyelem, csak ellenőrzöm a végén. Már egy nyugat-európai szállodában se a standard vagy classic szobát foglalom le.
A környezetem viszont nem lát státuszszimbólumokat, mert amit ők státusz = vagyonnak gondolnak, arról nekem más a véleményem. Pl. autó esetén. hasonlóan addig megy majd a japán 9 éves, amíg hibátlan lesz, aztán a következő héten majd veszek egy újat.
2018-04-13 at 12:22
Így nézve én gazdag vagyok ☺
Speki: DK-Ázsia rohadt nagy, hidd el, van ott jó hely. Nem is kevés. Mondjuk a nagyvárosok jellemzően pont nem annyira, bár olyan is akad.
Attól érzem magam gazdagnak, hogy nemrég, amikor 20 hónapig csak alkalmanként akartam dolgozni, megtehettem (változtatni kellett egyes körülményeimen, de ment). És még közvetlenül ez után is megengedhettem magamnak, hogy elmenjek egy engem érdeklő új (Mo.nál egyébként nem különösen jobb) országba és vágyott új szakmába, ami további 10 hónapig még nem teljesen fedezte helyben a megélhetésemet.
A tárgyak, utak, partik hidegen hagynak. Ha a mostaninál is gazdagabb leszek, egy bizonyos fáradságos, mégis ritkán nyereséges tevékenységgel fogom tengetni hátralevő napjaimat, vagy vállalok és felnevelek a szokásosnál több gyereket.
Igazából a gondtalan élet a gazdagság? 13 éves Toyota nem az, de tehermentes ház? Belföldi nyaralás?
Látom, nem változol, most etetlek egy kicsit. Mi lenne, ha nem a számokkal villantanál, hanem arányokat írnál.
Mondjuk így: “a vagyonunk 1/100.000-ed része ez a 3 éves kocsi, hát odaajándékozom neki”. Nem nagy dolog, hidd el, én is odaadom a barátaimnak a vagyonom 1/100.000-ed részét egy kellemes bor formájában, csak úgy, mert kedvelem őket, nincs ebben nagy kunszt, nem jelentős tétel.
Vagy: “a vagyonom 1/1000-éből kiruccannánk júliusban Bangkokba”. Én is ki szoktam ruccanni egy hétvégére ennyiből, igaz nem Bangkokba, mert minek egy páradús dögmeleg szmogos helyre ennyit utazni a nyár közepén, de ha neked bejön, tedd csak. Azori vagy Madeira jobb lenne szerintem, de te tudod.
Az arányok mutatják meg, mennyire fáj az a kiadás.
Ne szivd ugy mellre. Minden valasztas utan az egyik rablobanda ellenzoi a kivandorlast fontolgatjak (neha ki is mennek paran), aztan jon a kovetkezo valasztas es masik nyertes rablobanda ellenzoi akarjak elhagyni az orszagot.
Pedig ezeket is, azokat is levaltjak, s tolvajok jonnek utanuk.
A rossz hirem az, h korrupcio mindenhol van, csak van ahol mar a valasztasi rendszerbe bele van epitve (USA).
Mennyit kereshetnek ezek az emberek, mert egy kis matamatika, 25 év alatt hogyan leheetne ezt megkeresni, illetve a további 25 éva alatt elkölteni.
150000000/25/12…..ebből kijön, hogy a havi nettó 500 ezer forint, vagyis ennyit kellett volna havonta félretenni, hogy 20 éves korától 45-ig ez összegyűljön.
Most vagy az embereknek nagy az igénye, vagy nem is fogják fel z annyi.
Van egy mondásom,….az ember nem abból lesz gazdag, amit megkeres, hanem amit nem költ el. Meg kell tanulni gazdálkodni és kevés pénzből is lehet boldog életet élni.
persze csak ha OLYAN a szálloda….
Havi 500 megtakarítás, az egy évben 5 millió (10 hónappal számolva, a maradék 2-ből lehet nyaralni és egyéb előre nem látható dolgokra költeni), az 6 év alatt 30 millió. Ebből azért már lehet lakást/házat venni.
Rossz irányból közelíted meg. Én is azt mondom, hogy ennek többszöröse szükséges, de ez nem azt jelenti, hogy meg is tudnám keresni. Ugyanis én nem abból indulok ki, és szerintem ezzel a pf olvasóinak jelentős része egyetért, hogy ezt az összeget felélném, hanem abból, hogy pusztán a reálhozamból élnék. Hozzáteszem, biztonságosefektetés reálhozamából. Ezt pedig 1, legfeljebb 2%-ra becsülöm. Igen, tudom, hogy az USA részvénypiac ennél hosszútávon többet hozott a múltban, ja csak ehhez az is kellett, hogy az USA a világ győztese legyen, és relatív jobban hozzon, mint a világ. Ott van ellenpéldának Japán. És ez az amitnem tudunk, melyik lesz Japán, melyik az USA, sőt a világ átlagát sem tudjuk a jövőre nézve. A pmák/bmák is csak úgy tudjuk, mostanában jó volt.
150 millió 1% hozama az havi 125 ezer, 2% az havi 250 ezer. Kérdés az igények, és hány főre nézed.
Ez a Mustachian vonal elég hamar kimúlt ezen a blogon. Amikor emberek azon rugóznak, hogy hogyan kell többet költeni, hogy a bevételükhöz megfelelő színvonalon éljenek? WTF???
Ha az emberek egy picit is ismernék magukat, már nem a környezetükhöz mérnék az igényeiket, hanem ahhoz, hogy nekik mire van szükségük.
Bérből, vállalkozásból élünk sokan, ha elveszítjük az állásunkat, a megtakarítás garantálná a biztonságot a családnak.
Én erre úgy rácsavarodtam, hogy naponta Excelben kiszámoltam a vagyonomat és 5 év (60 hónap!) megélhetésre elegendő likvid vagyont tartalékoltam.
Az élet úgy hozta hogy tavaly áprilistól tartottam egy karrier szünetet (sabbathical break) nulla jövedelemmel, megszűnt munkaviszonnyal.
Már nyáron megtaláltak egy havi 600 nettós másodállással. Aztán október elején elkezdtem munkát keresni. Decemberre volt 2 ajánlatom, a jobban fizetőt fogadtam el, ma a 2 állással 50%-al több a jövedelmem, mint a karrier szünet előtt volt.
Megélhetésre 8 havi ment el a 60 havi tartalékból, aktívan 3 hónapig kerestem azaz a tartalék 5%-ra volt szükség. (Mínusz 400k munkanélküli.)
A tanácsadások során mennyire jellemző ez a túltartalékolás?