Az emberek egész életükben a boldogságot és megelégedést keresik. Ezért tesznek vagy nem tesznek bizonyos dolgokat, követnek eszméket és ideológiákat, használnak ajzószereket és így tovább.
A legtöbb tettünk mögött kimondatlanul is ez a cél van.
Így van ez a vásárlással is. Sokan a boldogságot és a megelégedést, az elfogadást és a sikerérzést keresik a vásárlásban. Ezt erősítik szándékosan a reklámok is. A mai reklámok már régen nem terméket akarnak eladni nekünk, hanem életérzést, ami a miénk lehet, ha birtokoljuk a reklámozott terméket.
Felnéznek ránk az emberek, sikeresnek gondolnak (sőt magunk is annak fogjuk gondolni magunkat), elfogadnak, ha drága és márkás termékeket veszünk, kabrióval járunk, vagy jakuzzi-t rakatunk a kertbe. A termék használata elégedettséggel és megelégedéssel fog eltölteni, boldogok leszünk pusztán a tárgy birtoklása által is.
Legalábbis ezt sugallják a reklámok és sokan ezért is vásárolnak.
Ezzel szemben a szomorú valóság, amire talán mindenki rájön, ha már elmúlt 30-40 éves, hogy semmivel nem leszel boldogabb a 300 ezres mobiltelefonnal, vagy a 15 milliós autóddal, mint voltál előtte. Sőt, az emberek is pont tesznek rá, hogy neked mid van, őket csak az érdekli, hogy ők mit birtokolnak. Az egyetlen érzés, amit ki tudsz váltani az emberekből az általad vett tárgyakkal, az maximum a rosszindulatú irigység.
Amíg fiatalabb vagy, megpróbálod bemagyarázni magadnak az ellenkezőjét, de aztán rájössz, hogy nem igaz.
Olvastam egy érdekes tanulmányt. Eszerint a legnagyobb boldogságot minden termék akkor okoz, amikor úton vagy vele a pénztárhoz.
Sokkal nagyobb az izgalom és élményfaktora minden terméknek, amíg keresed, olvasol róla, álmodozol róla, megnézed a neten a fotóit, lapozgatod a katalógust és tervezgeted, milyen kárpittal kérd az új autót. Már csak pár nap vagy hét és megveszed a Terméket.
Ez csúcsosodik ki a pénztárhoz vezető úton, hogy utána meredeken zuhanni kezdjen az élmény és élvezeti faktor. A drága telefon két hét múlva csak egy jó telefon, már semmi élményt nem ad. A drága autó is egyszerű közlekedési eszközzé válik hamarosan.
Vagyis valójában nem a termék, hanem annak megszerzése az, ami a legtöbb embernek izgalmat és élményt ad.
S mivel oda az izgalom, keresheted az új terméket, ami újra élményt tud kínálni. Nagyon sok ember ezért cserélgeti a telefonját, autóját vagy bármi egyebét, nem azért, mert egy két éve vett autó vagy telefon nem lenne elég jó bármire.
Sokan úgy gondolják, ha nem tett boldoggá az autó, akkor tévét veszek, vagy bármi mást. Ha az sem, akkor kerti grillt. Ennek eredménye, hogy annyi kacat van a házban, hogy már a garázsba sem lehet beállni az autóval. (Erről itt írtam bővebben.)
Érdemes végiggondolnod, hogy a legutóbbi termék, aminek megszerzésére annyira vágytál, meddig okozott élményt vagy izgalmat? Hány hét vagy hónap után jutott először eszedbe, hogy kellene egy másik telefon/autó/ruha/fényképezőgép, vagy bármi egyéb, mert a mostani mégsem a tökéletes választás?
Azt a szolgáltatását a terméknek, ami miatt muszáj volt megvenned a jobbat, újabbat, modernebbet, mennyire használtad ki?
Ha élményre vágysz (és anyagilag is megengedheted magadnak), legközelebb ne egy 300 ezer forintos telefont vagy fényképezőgépet vegyél, hanem egy 300 ezer forintos nyaralást. Az jó esetben legalább egy hétig tart és utána sokkal többet eszedbe jut évek múlva is, nem úgy, mint a legutóbbi ruhád vagy kütyüd, amit csak a vásárlás öröméért vettél meg.
Minél kevesebb pénzt költesz termékekre, annál kiegyensúlyozottabb lesz az anyagi életed és annál inkább kiegyensúlyozott leszel te is. Ha nem a megélhetésért és az életszínvonalad fenntartásáért kell kaparnod egész nap, hanem anyagi biztonságban tudod magad és megengedheted magadnak azt a luxust, hogy pénzkeresés helyett inkább az igazán fontos dolgokkal törődj, mint foci a fiaddal, vagy hogy elmenj a lányod versenyére, sokkal boldogabb ember leszel. Ne feledd, minden vásárlásért nem pénzzel fizetsz, hanem az életeddel: azzal az időddel, amit azzal töltöttél, hogy dolgozz azért a termékért, amit megvettél. Ahelyett, hogy ennél fontosabb dolgokra fordítottad volna azokat a napokat vagy hónapokat.
Ehhez csak az kell, hogy rájöjj, a te boldogságod forrása nem tárgyak és márkák megszerzésében és birtoklásában van.
Update: a további esetleges félreértések elkerülése érdekében: a cikk NEM arról szól, hogy ne vegyél semmit, arról sem szól, hogy nem tudsz olyat venni, amiben évekig örömöd leled, arról sem, hogy nem örülhetsz egy autónak és arról sem, hogy mindig nyaralnod kellene menned, ahelyett hogy veszel valamit.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon. vagy RSS
Valami osi kinai mondas tartja ha jol tudom, hogy "ha boldog akarsz lenni - legy az".
Nem mindenki jön rá erre, aki elmúlt 30-40 éves. Szerintem a többség nem.
Amúgy egyetértek.
Egyébként azt viszont lehet csinálni, hogy végigcsinálom a keresési, böngészési, kipróbálási részt tényleges vásárlás nélkül.
Amikor rá voltam kattanva a telefonokra, sokszor (nem) vettem így telefont. Az élmény megvolt és gyakran még arra is rájöttem, hogy nem is kell az új cucc.
Pár dolognak lehet évekig, évtizedekig örülni, van Ausztráliában egy nénikém (80+) és még mindig időről időre örvendezik a szép, csodás kilátást nyújtó lakásának, amit évtizedek óta birtokol - neki érdemes volt megvenni. Én is időről időre örvendek, hogy nem egy rossz szagú, vacak környéken lévő panelben lakom, hanem kényelmes házban, szép park mellett.
Szóval van pár ilyen (és ezeket ki is használjuk, a háztartási gépeim is ilyenfélék), a kacatok (300 vagy 300 ezer, mindegy) meg akkor boldogítanak leginkább, ha meg se kívánjuk venni őket.
A gond ott szokott lenni, ha mások elvárásai vagy véleménye miatt veszünk valamit, nem mert mi magunk tényleg boldogan használnánk, ráadásul nem jó az ár-érték arány, mert mondjuk évekig kell érte dolgozni látástól mikulásig.
"Ha az sem, akkor kerti grillt."
Nekünk van egy kis konyhai kontaktgrillünk, és rendszeresen használjuk is, szóval jelentem, a grill tud rendszeres örömforrás lenni. 🙂 Más kérdés, hogy nem cserélgetjük, meg úgy általában sem érezzük a kényszert, hogy szórjuk a pénzt.
Ami használati tárgy, az legyen is az, és ne több. Az elmúlt 20 év ruháira vagy műszaki kütyüjeire én sem nagyon emlékszem, a nyaralásokra/élményekre annál inkább.
Nem a kerti grillel vagy a tévével van baj, hanem amikor valaki csak azért veszi, hogy vásároljon.
A keresetemhez képest (600k körül) szerintem szerényen költök használati/élvezeti eszközökre az esetek nagy részében. Pl: tv-t 60k-ért, mobiltelefont 30k-ért vettem és nem 1 évre. Ruházatból egyedül a cipőért fizetek sokat/többet, de ott is a minősége miatt, mert abban járok/futok és próbálok figyelni az egészségem megőrzésére. A kocsim 10 év fölötti és 1 millió alatti. Mondjuk az igaz, hogy amikor vettem, akkor még közel sem kerestem így, de most sem akarom lecserélni(majd csak ha családom lesz). Pedig anno nagyon csábított a kb 3x annyiba kerülő hasonló korú német prémium(nem felvágás miatt, hanem mert az egyik típus hihetetlenül tetszik). De végül az eszemre hallgattam és nem bántam meg. A szürke hétköznapi autóval is nagyon elégedett vagyok és nincs kisebbségi komplexusom amiatt, hogy "csak" ilyennel járok. Egyetlen dolog van, amire a többihez képest "irreálisan" sokat költöttem.
Szerintem még egy pár hozzászólás és jön valaki, hogy a mai fizetések mellett ki tud elmenni 300000 Ft-ért üdülni?
mtoma, azok, akik részletre megvették a 300 ezres telefont. 🙂
"Sőt, az emberek is pont tesznek rá, hogy neked mid van, őket csak az érdekli, hogy ők mit birtokolnak." - ez olyan jó mondat, hogy rá kellene gravíroztatni minden költekező pénztárcájára. 🙂
Mondjuk én a ló másik oldalára estem, utálok vásárolni, főleg élőben (neten még csak-csak),
tetszőleges ideig tudok húzni-halasztani nem létfontosságú dolgokat. És ha veszek valamit (pl. ruhát, könyvet), biztosan szelektálok is egyúttal mert a lakás attól nem nő meg, hogy én vásárolok...
Az pedig egy automata karóra. Kb 8 éve láttam meg először és egyből beleestem. Soha nem szabadultam a gondolattól, hogy szükségem van rá. Eleve lenyűgöz a technikai háttere, hogy mindenféle elektromos és egyéb "segítség" nélkül, pusztán a nagyrészt fém alkatrészek segítségével olyan kis méretben képes az ipar egy ennyire pontosan és precízen működő eszközt létrehozni. Gondoljatok bele egy nap 86400 másodperc. És az én órám képes a napi 2 sec eltérésre a 86400-ból. Ez messze nem a csúcs ebben a műfajban, csak érzékeltetni akartam, hogy milyen mérnöki munkával állunk szemben. Tehát az órám kicsit több, mint 200k volt, de mivel nincs benne elektromos alkatrész, így megfelelő kezekben szinte örök életű. A 8 év alatt végig ugyanúgy vágytam rá és soha nem bizonytalanított el egyetlen másik típus sem. Mióta megvettem(fél éve), azóta is örömmel tölt el. Nekem ez megérte, de tényleg ez a kivétel.
Nekem életérzést egy Dunára néző lakás vagy ház okozna. Az tényleg életérzés lenne, ha reggel felkelve az ágyból látnám a Dunát! Most patak parton lakom, de a kettő közel sem ugyanaz.
Általában annak okoz maga a vásárlás örömöt, aki már nem tud a pénzével mit kezdeni vagy ha éveken keresztül szegény volt és most bármit megvehet.
Igaz, a boldogságot nem lehet pénzért megvásárolni, kell némi tapasztalat, hogy az ember megértse. Különösen a mai világban, ahol a csapból is ez megy. Ezért is nehéz egy ötévesnek megmagyarázni, hogy miért nem veszem meg neki az x. dolgot, játékot, amit szeretne, mert a tv-ben látta vagy az ovistársainak már van...
Soha nem voltam nagy vásárló, mára már időnként kifejezetten idegesít, hogy bármit is vennem kell. Másoknak imponálni meg végképp nem akartam, azért butaság bizonyos tárgyakat venni. A márkás ruhákat is inkább azért szeretem, mert általában jobb minőségűek, tartósabbak. Arról nem is beszélve, hogy az nem kihívás, hogy bemegyek egy boltba és veszek mondjuk 20-30 ezerért egy blúzt. Ha ugyanolyan márkájú blúzt találok egy használtruha boltban pár ezerért vagy csak pár száz forintért, na, az már inkább okoz örömöt.
És igen, a boldogságot nem a tárgyak birtoklása, hanem pl. a munka iránti szeretet, család összetartó ereje, közös élmények jó barátokkal, egyéni teljesítmény és másokon való önzetlen segítség okozza. Nameg egy szőrös kis kedvenc. (Bár ő sincs ingyen.)
szerintem az is egy tök jó érzés, hogy 'megvehettem volna, de nem vettem meg" 🙂
miért is ne tehetnénk magasabbra a mércét? ha tényleg azt akarják, hogy vegyem meg az x terméket, akkor érezzem azt, hogy megakarnak győzni. legyen akció, adjanak ajándékot és kommunikáljanak tiszteletteljesen. ha ezek közül bármelyik hiányzik, akkor felejtsék el a pénzemet. akkor megveszem máshol. vagy nem is kell az a dolog, amit nem Így árulnak. nem is éri meg akkor.
Puff neki, magamra ismertem.
Kocsit azért vettem, mert annyira vágytam rá. Pont arra a típusra és színre. 10 év után is oda vagyok érte. Szegénynek már meg vannak számlálva az évei, mert van most egy másik típus ami jobban tetszik, és hát ugye ez már csak 10+ éves. De annyira új, hogy még nincs belőle még 5 éves a világon se, így várok.
Számítógépet is azért vettem karácsonyra magamnak tavaly, mert nagyon vágytam már egy jó gyors gépre. Tudom, még csak 1 éves lesz, de most is imádom, hogy esélye sincs induláskor a win logó darabjainak, már elindult az oprendszer (és igen, munkára (itt időt spórol) és játékra (el se indultak rajta az újabbak) kellett a gép).
Házat is úgy vettünk, hogy a gyermekem és a párom "belezúgott". Két nap alatt amikor egy hozzáértő végignézte papírozgattuk is a vásárlást. Kellemes családi házas övezetben egy erdőszéli házikóról van szó.
Most utálom magam.
Nem csak a vasarlasra igaz, hogy a joba beleszokik az ember, es nem ertekeli egy idö utan. Ennyi erövel barmi, amit elersz felesleges, mert egy idö utan nem örülsz neki (annyira), mint amikor megszerezted.
Szerintem nezd ugy, hogy milyen erzes a modern, gyors telefont elveszteni, es a regire visszaterni. Milyen erzes a modern, kenyelmes autobol egy Wartburgba visszaülni. Akkor rajön az ember, hogy nem is volt olyan felesleges a kiadas.
Amugy a vasarlas elmenye viszonylag megfizethetö. Rendszeresen nezze at az ember, hogy mi felesleges van otthon, es adja el. Akkor csak "hasznalati dijat" fizetett erte.
Jo kerdes az is, hogy ha az elmeleted igaz, akkor ha pl. Amazonrol rendelnek az amberek, miert nem küldik vissza a termeket az egy honapos hataridöhöz közeledve. Itt Ausztriaban legalabbis indoklas nelkül megtehetö, megsem hallom, hogy nagy problema lenne az Amazonnak a dologbol.
@Kiszamolo
Egy cikked aminek minden szavával egyetértek! 🙂
Csak a szegények és a gazdag de boldogtalan emberek (illetve a tapasztalatlan fiatalok) hiszik azt, hogy dolgok/árúk vásárlásával ténylegesen boldogabbá tehetik az életüket. Ezen a fázison mindenki átmegy (én is), de nem mindenki esik túl rajta. Totálisan igaz, hogy senkit nem érdekel milyen autóval jársz, milyen telód/laptopod van, stb. ezt azoknak akik más "elismerését" gondolják megvenni tárgyakon keresztül.
Gondoljatok bele, 30 éve nem volt mobil, nem nyugati autó, nem volt 65" LED tv, stb. mégis voltak boldog az emberek. Én most, hogy kis túlzással bármit meg tudnék venni magamnak már nem is vágyom annyira rájuk... vicces, de ez van. Persze van jó telóm, de nem 250ezres, van nagy tévém de nem milliós, van új autónk, de nem tízmilliós, stb.
Ja, és ha megérem lesz nyugodt, pénzügyileg öregkorom!!! 😀 😀 😀 😉
No még gondolkodtam az előző elküldése óta:
Imádom a kocsimat, a gépemet, és a házunkat. Ezt az érzést vettem meg?
Szerintem jól tettem.
A megszerzése mind a kocsinak, mind a háznak horror volt (nah, végre megvan basszus! - életérzésem volt akkor).
Élményt is az ad, hogy beülök a kocsiba, és vezethetem, illetve hogy hazaérek (ha nincs otthon a család, akkor is). Többször van olyan, hogy nézegetem a kocsit, tetszik amikor lemosom, vagy csak ülök a nappaliban (vagy a teraszon) és nézelődök, hogy tök jó kis ház ez ahol élünk.
Arany középút. Annyit költs a dolgokra, amennyire valóban fontosak, és jellemően jó dolgokat is lehet ésszerűen venni...anno kinevettek, hogy Pesten 80e-ért szerettem volna menyasszonyi ruhát, de szuper varrónő varrta, csak nem 25e/m csipke volt, hanem valami ami szép, de olcsó. Vannak prezstízs dolgaim, amiknél lehetett volna kevesebbért is, de nem bánom. Évekig nem vettem Apple terméket, mert "az nem tud annyit..." aztán kaptam ingyen Iphonet, és telefonból engem megvettek. aztán tabletből, laptopból is, azokat már akciósan használtan vettem. Ezek ma 3 éves készülékek és minden nap örülök nekik, de együtt drágábbak, mint az autónk... mert utcán tartani időset és megbízhatót, alacsony szervízköltségűt vettünk. Szerintem ma iszonyú nagy szabadságunk van abban, hogy a drágától- gombokértig eldönthessük, mennyiért szeretnénk megvenni valamit ami "majdnem ugyanazt tudja".
Szerintem nem a tárgyak birtoklása okozza a boldogságot, hanem a használatuk. Egy jó minőségű szerszám, egy kiváló minőségű sporteszköz, egy professzionális objektív annyiszor tölt el örömmel, ahányszor csak használom őket. De még a felesleges dolgoknak is kétszer örül az ember: egyszer amikor megveszi, egyszer meg amikor sikerül eladnia 🙂
.... aztán kiderül, hogy hiába vetted meg a 600 ezres objektívet, akkor sem fogsz olyan képet csinálni, mint amit a magazinokban láttál, ellenben minden nap izgulsz, nehogy odaverd valahová a vagyonért vett lencsét.
Az otthoni kondigépek 99+%-a maximum tíz használat után átlényegül ruhaszárítóvá.
Éppen a fent leírtak miatt lehet több pénzt keresni ma M.o-on ha "villantasz". Volt egy barátom aki csak Zegna öltönyben járt és porschepanameraval , rolexel a kezén és tök mindegy volt mit akart eladni a csórók és a tehetősek is öntötték hozzá a megspórolt pénzüket , mert Ő tudta szerintük a tutit. Szentül hiszem és láttam is ,hogy könnyebb eladni ,ha bizonyos státusz szimbólumokat birtokolsz.
Az utcán is ,ha lerohad autóval egy dagadt nő és segítséget kér ,vagy egy bombázó akkor 10-ből 1 áll meg a dagadtnak segíteni a bombázónak meg 9.9.
Aki okos az megtalálja meddig érdemes neki a látszatba belefektetni.
En amugy ott tartok, hogy kezd elfogyni a penz altal nyujtott motivacio. Van autom, lakasom, rohadt sok kacatom, amiknek nagyreszet ritkan hasznalom es mindenbol vehetnek szebbet vagy jobbat, de pontosan a fent emlitett okok miatt nem teszem. Sokkal rovidebb ideig okoznak oromet, mint amennyi munkat (idot) bele kell tolni a megvasarlasukba. De valoszinuleg, ha a nyakamba zuhanna egy nagyobb osszeg, akkor sem azzal kezdenem, hogy lecserelnem a dolgaimat. Sot, azontul, hogy szeretnek egy sajat vallalkozast inditani, semmi mas otletem nincs, hogy mire koltenem szivesen.
Egyre inkabb kezdem azt gondolni, hogy sok ember hitelt is csak azert vesz fel, hogy a havi torleszto kenyszere motivalja arra, hogy dolgozni menjen.
@Kiszamolo
Ez a két sor szerintem nagyon hiányzik a bejegyzésből: "Nem a kerti grillel vagy a tévével van baj, hanem amikor valaki csak azért veszi, hogy vásároljon."
Ill. lehetne még egy picit hangsúlyosabb, hogy az ismétlődő, permanens vásárlási késztetés egészségtelen.
Úgy érzem, ennek hiányában kissé mást fognak sokan érteni, mint amit mondani szerettél volna. Már most megjelent pár komment, amiben egy-egy, akár évekkel ezelőtt megvásárolt tárgyról van szó, amely tárgy még most is boldogsággal és elégedettséggel tölti el a tulajdonosát. Pont az ellenkezője, mint amiről írtál.
Ilyen vágyaim, álmaim nekem is vannak (ház, kocsi), de vagyok annyira belátó, hogy egyelőre nem engedhetem magamnak, ezért nem is foglalkozok vele. Szerencsére nem érzek állandó késztetést, hogy folyton újabb és újabb tárgyakat vegyek, és sokáig tudok örülni annak, ami van, használom, használhatom.
Nalam az van,hogy "sztarnak" erzem magam mikor air max-ben maszkalok mert latom sokan ugy neznek ,hogy huuu az megteheti (2havonta gariztatom -.-) de onmagaban sose vonzott, ezt is csak azert vettem mert felaron volt 🙂 telefon...mivel gsm szervizben dolgoztam , es most nyitom a sajat boltom a rakoczi uton ,igy nem erint meg pl az ifos sem ,mivel az i6 szeriabol kapunk a legtobbet javitasra tularazott hulladek...helyette van egy sony z3c es egy samsung note 4em egyik 50 masik 85e ft ,mindegyiket hasznaltan vettem ,es ezek is boldogga tesznek szeretem a nagy kijelzot jo kamerat gyorsasagot , ezek a telok megadjak es munkaeszkozok is egyben tehat duplan jo . Autora pedig nincs szuksegem a blaha mellett egyszeruen ertelmetlen, de egy elektromos autoval boldog lennek mert ovom a kornyezetet alig "fogyaszt" ingyen parkolas bushsav es megterul az evek alatt az ujak pl opel amperra nagyon megy . Szerintem ez az egesz kinek mit er meg a dologrol szol.
Viszont van nem egy-ket haverom aki azert vesz tolem csucstelot,hogy menozzon mert tobbnek erzi magat es aztan honapok mulva kerdem ,hogy na van csajod persze nincs xdd es egy ev mulva ujra eljatsza aztan ujra ,nem ertem oket, annyira egyertelmu ,hogy a normalis lanyok meg le is nezik emiatt es ,hogy tudnak pl spar penztaroskent 4havi fizetest telora aldozni,illetve masfel millas bmw hitelre, felfoghatatlan....(igaz az auto megy es szep is es mikor meglattam legszivesebben rohantam vna en is venni egyet,mert tenyleg volt egy eleterzes benne ,de eazhez kaptam most veszek bmwt vagy vallalkozasom lesz, ink nem lesz meg ket evig de legalabb nem elek vahas kenyeren h az autof tankoljam :))
ui: sose vegyetek telekom szoftveres telot , fagy leall ujraindul stb 🙂
RA, ha tudsz telefont szerelni, kellesz nekem. Tudom, mi a baja a tabletemnek (Samsung) és azt is, hogyan kell megcsinálni. Szakszerviz ülni fog rajta két hétig, a youtube videók szerint 5 perc megcsinálni. Nem ingyen kérem, csak ne két hétig tartson.
Én a festményekkel voltam így: megláttam-megtetszett-meg akartam szerezni-megvettem-örültem egy darabig-meguntam-eladtam vagy elcseréltem....
Most már ha tetszik egy kép, akkor nem veszem meg egyből, várok vele egy-két hetet....
Egyébként az aukciós árverèsek is erre a "meg akarom szerezni" érzésre mennek rá, súlyosbítva azzal, hogy szabályos harcra késztetik a licitálókat...megvan ennek a maga pszichológiája.....a barátom már nem is licitál, hanem rábízza a tàrcsa emelgetését a nejére, aki pszichológus....
Az autókkal kapcsolatban csak annyit, hogy a mostani autómat az év elején vettem, és mèg nem untam meg....persze ez az az autó, ami a gyerekkori álmom volt....
Úgy emlékszem, mintha nem túl rég már írt volna valaki hasonló kommentet, azért leírom most én is.
Régen én is mindenfélére vágytam, kütyü, étterem, ruházat,cd, könyv stb. Persze sokat nem engedhettem meg magamnak. A megoldás az volt, hogy nem foglalkoztam vele, jobb, mint depresszióba zuhanni 🙂
Ahogy teltek az évek, és alakult az életem, egyre több mindent engedhettem meg magamnak, de mégsem tettem. Rájöttem, hogy régen sem feltétlenül a tárgyak vonzottak, hanem a lehetőség, hogy megvehessem. Most, hogy bizonyos dolgokat már megvehetnék, eszembe sem jut megvenni. Ne gondoljatok több milliós tárgyakra, ilyen pl. egy márkásabb hátizsák, mondjuk 20e Ft-ért. Teljesen megfelel a töredékébe kerülő, sokkal kevésbé vágyakozom utána, mint 15 éve.
Tehát nálam a lehetőség a lényeg. Ha tudom, van rá lehetőségem, már nem vonz annyira, pedig néhány 10-20 ezres tétel már nem vágna földhöz.
Habár alapvetően egyetértek a cikkel, a mondanivalójával, és főleg azzal, amiért szerintem ezt leírod (sőt nagyon helyesen újra és újra súlykolod az üzenetet), azért azt hozzá lehet tenni, hogy egy pszichológiailag igen csak összetett kérdést egyszerűsítesz le ebben a cikkben.
Az emberiség ugyanis ebből a szempontból (sem) homogén. A pszichológia sokat foglalkozik ezzel. Vannak emberek, akiknek a tárgyak, azok birtoklása semmilyen örömöt nem okoz. Más emberek pedig igenis boldogabbak lesznek tárgyaktól, maximum nehéz ezt annak megérteni, akit nem mozgat meg egy új gyémánt nyakék.
A tárgyak birtoklása, mint boldogságforrás alapvetően túl van értékelve, de azért erről sokkal könnyebb meggyőzni azt, aki pszichológiailag hozzád hasonló. Aki a skála másik végén van (és megteheti), az pedig vásároljon tárgyakat - attól (is) boldog lesz. Csak tegye ezt az anyagi életével összhangban.
Ez egy tökéletes poszt, magamra is ismertem azonnal, de bennem amúgy ez a változás hatalmas frusztrációval jár.
Világ életemben volt egy 'álmodott cél'.. gyerekkoromban a modell vasút katalógusokkal aludtam, majd aztán később jöttek a számítógépek, stb stb.. egy csomó dolog amelyekre 'várhattam' amelyekre gyűjthettem volt valami, hogy na azt majd meg tudom venni.. de az még 3-4 hónap.. stb.
36 éves koromra eljutottam oda, hogy amúgy kb bármit meg tudnék venni hitel nélkül (autó és ház kivételével persze) és anélkül, hogy hiányozna az pénz.
Ugyanakkor azt is tudom, hogy hiába tudnám megvenni, egyszerűen képtelen vagyok magamnak megmagyarázni, hogy az miért is kell és ahogyan a cikkben is írva vagyon azt is tudom pontosan, hogy az az érzés, hogy na ez is megvan megint csak 3 napig tartana.. aztán huss.
Furcsa érzés ez is...
Szerintem ez személyiségfüggő, én adott esetben többre értékelek egy professzionális eszközt, aminek a használata hosszú időn keresztül örömet okoz, mint egy nyaralást, ami elillan és csak egy homályos emlék marad.
@Kiszamolo , az itt megadott e-mail cimemre kuld el a tipust a problemat es egy tel. elerhetoseget Udvozletem 🙂
RA, ment.
@Kiszamolo:
Warriorral ertek egyet teljes mertekben. Ertem en, hogy miröl akar szolni a cikk, ha nagyon akarom, de elsö olvasasra nem az jön le. Nem jok a peldak, nem hangsulyozod elegge, hogy a szüksegtelen dolgok vasarlasa a gond. Mondok egy peldat:
En autobolond vagyok, mindig is az voltam, valamiert a BMW lett a kedvencem, egy jo evtizede mar csak BMWim voltak. Amikor az Alpokba költöztem, gondoltam, szolid, racionalis autot veszek, kell a jo összkerek, kezenfekvö, hogy Subaru lett. Hat gyülöltem. Fel ev utan eladtam, es megvettem a legnagyobb motoros BMW X5-öt (termeszetesen nem ujat, nalam 2004-ig gyartott autot a BMW, ami az utan jött, azert kar). Imadtam. Imadtam beleülni, söt mar közeliteni hozza a parkoloban. Hatarozottan fokozta az altalanos közerzetemet. 2 ev mulva ugy gondoltam, hogy megiscsak pofatlansag az a közel ketezer euro, amit teljesitmenyado cimen evente kifizetek
... ezert eladtam, es vettem egy gyengebb X5-öt. Fel evig volt meg, eladtam, es vettem egy ugyanolyat, mint az elsö, azota ujra boldog vagyok. Nyilvan, ha kenyerre kell, akkor ellennek gyalog is, de hala istennek nem erröl van szo. Merlegeltem, hogy meger-e nekem evi 2000 eurot (kb ennyi a különbseg ado es fogyasztas teren a ket tipus között), es arra jutottam, hogy nagyon is.
Szüksegtelen 347 loval szabalyokat betartva közlekedni? teljesen. Eleg ra 218 is? Böven. Ezzel együtt, a masikkal elegedetlen voltam, es ez kihatott a mindennapjaimra. Megerte vissza valtani, azota is sokkal boldogabb vagyok.
"...minden vásárlásért nem pénzzel fizetsz, hanem az életeddel: azzal az időddel, amit azzal töltöttél, hogy dolgozz..."
Erről készült is egy film, Lopott idő (In time) címmel. Nem egy kiemelkedő alkotás, de az alaptörténet pont az idézett mondaton alapul.
A közeg is számít, amiben élünk. Ahol az a lakásom van, amelyikben lakok, az egy olyan lakótelep ahol zömmel nálam jóval szerényebb anyagi hátterű emberek élnek. Nyugdíjasok főleg. Szerencsére zömmel intelligens emberek. A hetvenes-nyolcvanas években ez egy jó környék volt, az akkor ide költöző "jobbféle" akkori fiatal itt nyugdíjas most, és már unokáik sem lármás apróságok. Egyelőre a problémásabb egyének (underclass, más értékrendben szocializálódott népes familiák, szülői szem elől kikerülő egyetemisták stb) nem találták még meg ezt a környéket. Egyrészt minden nap megélem hogy szerencsésnek érzem magam, mennyivel jobb anyagi helyzetben vagyok mint 100-200 m körzetben alighanem bárki, másrészt a hiúságom sem birizgálja semmi ami drága presztízs kiadásokba hajszolna. Persze megértem én, akinél gyerekek, asszony stb ott van, maguk elvárásaival, az nem feltétlen tudja ezt meglépni.
Legjobb "beszerzésem" a megtakarításaim. Még évekkel a beszerzés után is tudok nekik örülni, sőt, minél több idő telik el, annál jobban örülök.
Boldogságot persze nem ad, de hozzájárul a derűs mindennapokhoz
"Vagyis valójában nem a termék, hanem annak megszerzése az, ami a legtöbb embernek izgalmat és élményt ad."
Itt valójában a flow-élményről van szó. (hu.wikipedia.org/wiki/Flow-élmény)
"Hány hét vagy hónap után jutott először eszedbe, hogy kellene egy másik telefon/autó/ruha/fényképezőgép, vagy bármi egyéb, mert a mostani mégsem a tökéletes választás?"
Ez attól függ, hogy az adott termék tud-e fokozatosan újabb és újabb kihívásokat nyújtani. Emlékszem, még a "butatelefonok" korában, azok a telók voltak általában a legnépszerűbbek, amik nem voltak gyorsan kiismerhetők, több felfedezésre váró alkalmazás/játék volt bennük, komplexebb volt a menürendszerük, stb. Ezek mind a kihívás/izgalmasság/érdekesség-faktort növelték. Amik tényleg buta, faék egyszerűségű készülékek voltak, azoknál gyakran hallottam, hogy miután megvették, pár nap alatt kiismerték és már adták is volna el.
Én a második feleségemnek örültem nagyon.
Sőt tizennégy éve örülök neki.
A legjobb valójában az, hogy mindig mesélek neki, hogy mit olvastam a kiszámolón.
Hab a tortán, hogy azóta még jobban élünk, mert több mindent megengedhetünk magunknak és ennek ellenére egyre több pénzünk/megtakarításunk marad!
Köszönöm Miklós!
"Nem az a boldog kit fény és pompa övez, hanem ki sorsával elégedett." Beírtam a keresőbe, de nem dob ki semmit. Lehet, hogy az apám által maga kitalált bölcs mondások egyike ez is?
@Erno: pontosan tudom, mirol beszelsz, szamomra ezen frusztracio feloldasa csak ezskizarolag ugy kepzelheto el, ha kockaztatok es megprobalok elsosorban nem a penzert dolgozni.
Megsugom, nem konnyu.
Ezt a helyzetet a mikroökonómia a csökkenő határhaszon elvével magyarázza, nagyon is tetten érhető a hétköznapokban is!
Azt szoktam mondani, hogy egy telefon egy hétig új! 🙂 Emiatt nem veszek újat, csak ha tönkremegy, amit használok.
Az utazások azok, amelyek évek múlva is boldoggá tesznek, amikor nézegetem a képeket vagy mesélek róluk. Egyetlen centet sem sajnálok az életem során, amelyet utazásra költöttem.
Anyagi dolgokat, amelyek megveszek, viszont fontos hogy sokat használjam őket és minőségiek legyenek. Csak akkor tudnak több örömöt okozni, mint amennyit fizettem értük.
Ki kene ezt nyomtatni es a falra akasztani, hogy ujra es ujra elolvassam minden reggel.
"Olvastam egy érdekes tanulmányt. Eszerint"
Nem akarod belinkelni? Vagy valami nyomtatott anyag volt, és szigorúan le is szedetik, ha szkennelve feltöltöd? 🙂
Jurta, régebben olvastam és nem volt kedvem túrni a netet érte. Valahová lementettem az oldalt is, de ahhoz sem volt kedvem, hogy kikeressem a több százból. De pár ügyes keresőszóval megtalálod, ha akarod. Igazából több ilyenbe belefutottam már.
Szerintem egy egészséges embernek lennének kisebb-nagyobb életcéljai. Egészséges súlytartományban maradni. Képesnek lenni megcsinálni x fekvőtámaszt. Eljutni egy bizonyos helyre. Elköltözni egy bizonyos környékre. Tartósan megnyerni egy vonzó személy szívét. Gyerekeket szülni. Megtanulni egy táblajátékot, sportot, nyelvet. Megszerezni egy képzettséget. Magamnak termelni a villamos energiát, minimalizálni a hulladékot. Fizetős koncerten fellépni. Stb. ... ÉS emellett esetleg birtokolni bizonyos tárgyakat - ez a többivel együtt rendben is van.
Most ezzel állítsuk szembe, amikor ez a halmaz lecserélődik arra, hogy Birtokolni A-t. Birtokolni B-t. ... Birtokolni Z-t., minden más pedig kevéssé fontos. Szerintem ez egyértelműen egy eltorzult lélek. Amiért elítélni nem szeretnék senkit, és lehet, hogy van kiút onnan is.
Tartós fogyasztási cikket akkor cserélünk, ha a régi tönkremegy (értsd nem javítható) vagy alig használható. Ezért aztán pl. 20 éves a hűtőnk. Abszolút nem vagyunk tárgymániások, de ha kell valami, megvesszük reális pénzért. És megsúgom, sok mindent veszünk használtan, ha ár/értékben nagyon jó, pedig megengedhetnénk az újat is.
Boldoggá tesz a szabadság érzése és a nyugalom. A mozgás, a családdal töltött idő.
Szeretek utazni és kirándulni, és pont olyan jó érzés volt kempingezni a Balatonnál mint túrázni a Yosemite vízesés tetejére vagy kenuzni Lappföldön egy folyón, hogy aztán egy fakunyhóban aludjak (ma is pontosan emlékszem minden ilyen élményemre, hatalmas belső megelégedettséget adnak). Rossz érzés az lenne, ha nem mehetnék sehova, de nekem már a Budai-hegyek is tökéletes. Tehát nem a pénzen múlik ez sem.
@L70
Két éve cseréltem le a hűtőt, csökkent az áramfelhasználásom és két éven belül visszahozza az árát. Működött a régi is, ugyanekkora volt, de többet fogyasztott.
Boldog vagyok.
@Handalamandala
Értem, neked ez megéri. De tudod-e, hogy egy átlag hulladékfelvásárló vastelepre mindegyik nagy háztartási gépet beviheted, ingyen átveszik, egy kivétellel. A hűtőt nem veszik át egyáltalán, mert a legkevésbé sem környezetbarát és ingyen sem éri meg, nem tudják korrekten újrahasznosítani.
(Most nem a kötelező visszavételről beszélek a fogyasztó szemszögéből, hanem a használt hűtőről, mint hulladékról).
Ezert kell egy hobby. Aztan meg kell allni, hogy ne a vilag penzet verje el ra az ember. Aztan azt is ki kell birni, hogy ne a hobby korul forogjon az ember elete.
Nalam nem nagyon van folosleges vacak, csak hulladek, ami a gepek serulesei okoznak.
Ha esszel vasarol az ember meglepoen epeszu keretek kozt tarthato a kopterezes.
Ja igen, nem epitjuk be mindenbol a legjobbat, es nem cserelunk amikor jon eggyel ujabb tipus. Minek? Ha hobby es nem versenysport, akkor tok folosleges mindenbol a legdragabb. Ponty.
Attól függ, hol húzzuk meg a felesleges luxus határát. Egy darabig a drágább cuccnak magasabb élvezeti értéke van. Ugyan engem egy Gucci táska biztosan nem tenne boldoggá (fizikai fájdalom amikor kiadom a félmillát), de elhiszem, hogy van, aki tényleg örülne neki minden nap. Szóval ha mindenki ennyire egyet értene ezzel a puritán életmóddal, mind 10 éves daciával járnánk(ha vennénk autót, de minek, úri huncutság), 4 fős családok élnének 30 négyzetméteren tömegével, valahol ahol már tényleg olcsó.
@L70 a régi hűtőt talán nem, de a mai hűtőt - elvileg - már újra tudják majd hasznosítani, mert kevésbé veszélyes a benne lévő gáz.
A hűtő kérdésre az én kecske és káposzta megoldásom:
A huszonéves fagyasztószekrény biztosan jóval többet fogyaszt, mint egy új.
Ezért némi komfortveszteséget vállalva kiköltözött a konyhából a pincébe.
Mivel nyáron 25 helyett 20 fokban, télen 22 helyett 15 fokban üzemel, vélhetően jóval kevesebbet fogyaszt, ha egy ház fűtésekor 6%-ot jelent minden foknyi különbség a külső-belső hőmérséklet között, akkor valószínűleg hasonló lehet hűtéskor is a mérleg.
Tehát az, hogy egész évben átlagosan 6 fokkal hidegebb környezetben üzemel, elvileg 35% körüli fogyasztási megtakarítás.
Egy hűtővel nem működne, de egy fagyasztóba nem nyúl 5 percenként az ember.
Egyébként olvastam egy fickóról, aki lyukat vágott a könnyűszerkezetes házba így a hűtő hátulja a garázsban van.
@L70: egyáltalán nem így van. Nem csak hogy átveszik, de ha hiánytalan, még fizetnek is érte kilónként 10 forintot: kriszvas.hu/hu/szoveg/arlista/5