Mindenki gazdagabb nálam
Tanácsadások alkalmával gyakran előjön, hogy a tanácsadást kérők tudni szeretnék, hogyan is állnak anyagilag a többiekhez képest.
Rengetegen el vannak bizonytalanodva, a család havi bevétele másfél millió forint körül van havonta, ebből el is tesznek legalább 5-600 ezret havonta, 30-35 évesen vettek egy lakást, kevés hitellel.
Egyrészt úgy gondolják, hogy szépen keresnek az átlaghoz képest, másrészt viszont körbenéznek maguk körül és azt látják, hogy mindenkinek többje van, mint nekik. Nagyobb autó, nagyobb lakás vagy ház. Valahogy mindenki sikeresebb körülöttük, mint ők. Mit csinálhatnak rosszul?
Tudod, hogy többet keresel, mint az emberek 98%-a az országban, mégis amikor elviszed a gyereket az iskolába, valahogy mindenki nagyobb és drágább autóval érkezik, mint te.
Sok embernek ez komoly problémát okoz és keresi magában az okokat, mint rontott el az életben. Mit tudnak azok az emberek, amit ő nem?
Semmit nem csináltál rosszul, ne aggódj.
A problémád először is abból ered, hogy a mikrokörnyezetedet tartod a normális, átlagos közegnek. Valószínűleg ott laksz, ahol a jövedelmednek és a vagyonodnak megfelelően az elérhető legjobb hely. Ha ez egy kőbányai panel, akkor ott, ha egy rózsadombi lakás vagy ház, akkor pedig ott. A gyerekeid is ennek megfelelően járnak iskolába.
S ezzel semmi baj nincs. (A baj abból lenne, ha erődön felül akarnál számodra túl drága környéken lakni. Sajnos sokan csinálják ezt is.)
Azonban rá kell jönnöd, hogy a számodra elérhető legjobb környéken ideális esetben te vagy az átlag vagy még inkább a medián.
Ez azt jelenti, hogy a mikrokörnyezetedben az emberek felének egész egyszerűen több pénze van, mint neked. Ebbe törődj bele. Átlagosnak lenni egyáltalán nem rossz dolog, főleg nem egy olyan környéken, ami az emberek 95%-ának egyébként elérhetetlen.
Azonban az ember olyan, hogy észreveszi, hogy hány gyereket hoznak vadonatúj Mercedes meg BMW SUV-val az iskolába, azonban azt egyáltalán nem veszi észre, hogy hány gyereket hoztak 18 éves Suzukival vagy egyenesen busszal.
Azt észreveszed a Facebookon, hogy hány ismerősöd nyaralt külföldön, azt viszont nem, hogy hány ismerősöd nem tudott nyaralni egyáltalán, mert esetleg a hiteleiket sem tudják fizetni.
Azt észreveszed, hány ember tűnik sikeresnek, azt nem, hogy hányan küszködnek vagy szenvednek körülötted. Eleve csak a sikeres embereket veszed észre és nekik is csak a sikereiket, de a problémáikat nem.
Ezért vagy hagyd abba azt, hogy a saját helyzetedet a körülötted élőkhöz hasonlítod vagy ha mindenképp ragaszkodsz ehhez, akkor viszont csináld korrekten: a városomban vagy kerületemben hányan élnek rosszabbul nálam? Az országban mennyien élnek rosszabbul mint én? S világszinten hány milliárd ember cserélne velem azonnal, gondolkodás nélkül?
Ha úgy hét és fél milliárd ember szeretne olyan anyagi körülmények között élni, mint te és szeretné látatlanban az összes problémádat elcserélni a sajátjára, akkor hagyd abba annak vizsgálgatását, hogy mid nincs még meg, ami másoknak már megvan.
Legyél elégedett és boldog azért, amid megvan és felejtsd el azt, amid még nincs meg. Olvasd el ezt a cikket a megelégedésről, ha még nem tetted meg:
A másik dolog, ami becsap téged, hogy nem tudod, mi van azok a nagy házak és drága autók mögött. Hány családi probléma, túlzott eladósodás, hitelek és a munkahely elvesztése miatti aggodalom.
Felejtsd el, mit értek el mások, vagy mit hiszel a külsőségek alapján, hogy mit értek el. Te legyél elégedett azzal, amid van és legyél hálás azért, amit eddig elértél. Neked magadhoz képest kell sikeresnek lenni és nem másokhoz képest. (S arról most ne is beszéljünk, hogy egy jól működő családi élet mennyivel nagyobb siker, mint egy drága autó, ami mögött már három válás van.)
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.
40 millió forintos életbiztosítás havi 5.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Másrészt jó szó a mikrókörnyezet, nekünk például szép piros mikrónk van, a szomszédnak tuti valami fehér! De szerintem te a mikrokörnyezetre gondoltál!
El kellene menni pszichológushoz… már túl vagyok rajta (azaz benne), szerinte is nehéz sztori. Nem csak én, a világ. Nem csak a munkahely, hanem az egész “kúlturkör”, a fbook, a kert, a szomszéd, a repülőnak, a lazac és a kobe marha a piacon…
(csak úgy kijött belőlem)
https://kiszamolo.hu/csak-neked-nem-telik-ra/
Érdekes kérdéskört feszegetsz, több szinten is. Szoktam ezen agyalni, néha egész sokat.
Mérnök vagyok, autóipari beszállítónál dolgozok, odateszem magam a munkámban és értek ahhoz, amit csinálok, a cégnél fogalom a nevem. Több, mint 2x annyit keresek (+bónuszok), mint amit költök. (Úgy is, hogy mindent megveszek magamnak, amire igényem van, bár az étkezésben közepes igényű vagyok, a többiben kimondottan szerény.) Alapvetően elégedett is lennék a pénzzel… de aztán látom, hogy ott a sógornőm, akinek (már bocsánat a kifejezésért) papírja van arról, hogy nem ért semmihez, irányít 4 embert aztán egy hajszállal többet is keres, mint én. Ilyenkor felteszem magamnak a kérdést, hogy elszúrtam-e, szabadna-e a cégnél maradnom és volt-e értelme a küzdelmeimnek. (Azon túl, hogy szeretem, amit csinálok, mert az önmagában egy szuper dolog.)
2 éve, ideköltözés előtt a szomszédok tulajdoni lapját is lekérdeztem és kiderült hogy 100 milliós végrehajtás van a házon és papíron nem is ő a tulajdonos.
Én boldog vagyok a 15 éves egy darab autómmal, mert 1-2 év és a hitelt is elő tudjuk törleszteni az 50 millió értékű házon, és nem is akarok drágább autót amíg ezt nem lépjünk meg.
De tényleg, azt nem látom, hogy kinek megy rosszabbul, mert az Audi feltűnik, a kocsi hiánya nem.
Szerintem csak az marad, hogy megpróbálok ellenállni ennek a nyomásnak, ami kívülről jön, hogy csak a nagy autó nagy ház páros sikeres. Mert az igaz, hogy a jól működő család, illetve a jó kapcsolat magunkkal (önismeret!) sokkal fontosabb, csak az kívülről nem annyira látványos.
Ez utóbbi csak akkor válik látványossá, amikor eltelik pár év és nem látszik meg a feszültség, stressz és nem megfelelő működés romboló hatása.
Ha az egyetemi évfolyamtársaim nagy része mostanra sokkal jobban él mint én, akkor lehet, rossz munkahelyen vagyok, rosszul szerveztem eddig az életem, váltanom kéne, hiszen ilyen képzettséggel úgy tűnik, jobb fizetés is elérhető.
Ha azt látom, hogy azok a gimnazista osztálytársaim, akik nem tanultak tovább sokkal jobban élnek nálam fizikai munkásként, akkor el kell engedni a diplomás munkámat és szakmát váltani.
Ha azt látom, hogy a gyerekem osztálytársainak a szülei mind vállalkozók és jobban élnek, lehet megéri elgondolkozni rajta és belevágni.
Ezek példák, de van hogy egyszerűen csak tényleg rosszul csinálod és megéri ezeken elgondolkozni és kilépni a megszokott keretekből.
AA, én azt szoktam mondani az embereknek, nézd meg az egyetemi/középiskolai osztálytársaidat. Ha közöttük a felső 10-15%-ban vagy, akkor jó, mert az emberek négyötöde semmit nem akar elérni az életben, ezért ha azt eléred, akkor még nem értél el semmit.
De nem csak a tárgyakra, ingatlanokra igaz ez az egész, hanem a környezetünk vállalkozásaira vagy emberek karrierjére is. A sikeres cégeket irigyeljük, de közben nem tűnik fel ( mert persze nem teszik a kirakatba a tulajok) a sok-sok tönkrement vállalkozás, amiben kisebb vagyonok égtek el. Karrier szempontjából szintén a pozíciót meg a fizetést vesszük észre, de az, hogy mennyi válás vagy nem a gyerekkel/pihenéssel/hobbival….töltött túlóra van mögötte, azt már nem. Mindennek ára van.
Egy ügyesebb mikrovállalkozó férj és egy normális helyen specialista beosztásban dolgozó feleség simán keres 1,5 millió nettót havonta. Nem a 1,5 milliós havi netó jövedelem sok-2 keresőre-, hanem az átlag- és a medián bér alacsony Magyarországon.
“Rengetegen el vannak bizonytalanodva, a család havi bevétele másfél millió forint körül van havonta, ebből el is tesznek legalább 5-600 ezret havonta, 30-35 évesen vettek egy lakást, kevés hitellel.” <– ez amúgy mennyire általános? 🙂 Szerintem a mi családunk nem él rosszul, de ennek kb. a fele igaz, két bp-i dolgozó felnőttel, két "pici" gyerekkel.
A mondanivalóm lényege, hogy gyakran olyanok érzik magukat senkinek, akik jövedelem szempontjából is a felső 2%-ban vannak. Tehát ha te “csak” a felső 5%-ban, az sem baj. Pont tegnap is volt valaki, azért írtam ma ezt a cikket. De nagyon sokszor előjött már, hogy hogyan látom őket, az anyagi helyzetüket, mert ők úgy érzik, nagyon le vannak maradva.
Bár ellentmondva ezzel magamnak elég csalóka is lehet az egész, mert ha mondjuk elit egyetemre jársz úgy, hogy szegényebb családból jössz és az évfolyamtársaid nagy része ezzel szemben gazdag családból, akkor teljesen más lesz a mérce, ezt a lemaradást és hátteret egy élet is kevés behozni.
Így lehet, hogy a volt évfolyamtársaid 80%-a jobban él nálad, de valójában a saját keresetük átlagos, mint a tied, csak olyan dolgokat kaptak indulásnak, amit neked a fizetésedből kell összerakni.
Ebben az esetben valóban nem csinálsz semmit rosszul, ezt valóban el kell fogadni, ezzel nem lehet mit kezdeni.
Most halt meg egy haverom kisgyerekes családját maga mögött hagyva. Ez elgondolkoztatott, hogy mi a fontos…
A gyerekek suliváltáskor szembesültek azzal, hogy milyen gazdagok is vannak. Hogy általános az osztályban az iphone. Gyerekeknek is nehéz ez, ha a felnőtteknek sem könnyen megugorható.
Igen, vannak gazdagabbak, sokkal-sokkal gazdagabbak. És nem, nem mind lelki nyomorék és könnyű, mert örökölte/lopta.
És vannak szegényebbek, akiket pedig nem nemesít ez a tény.
Mi csak annyit tehetünk, hogy megtesszük, ami tőlünk telik ÉS meg is elégszünk vele. Élvezzük. Mert ez is fontos része a boldogságnak. Kinyitni a szemünket, szívünknek az örömnek. A gyerekek tényleg megnőnek gyorsan és az időnk, az életszeretetünk is kell nekik.
nem nagyon tudok értelmeset hozzányögni, látom magamon hogy csinálom, barátok is mondják hogy ők is csinálják, itt tartunk most – gondolom nem egyik pillanatról a másikra fog ez változni
de tényleg marha idegesítő, hogy minden 3. autó bmw meg audi a környéken, nincs az az isten hogy ennyi pénze van az embereknek… vagyis ezek szerint valahogyan van
Illetve megtévesztő is tud lenni. Egy 2012-es 520d BMW-t simán megkapsz már 3 millióért (mondjuk nem véletlen 🙂 ) Aztán sokan azt látják, hogy húú hozták a gyereket a nagy drága fekete ÚJ BMW-vel, aztán közben már egy 9-10 éves, relatíve olcsón vett autó, csak időtálló formájú és megtéveszti, aki nem ismeri azt hiszi hú de drága.
Hány olyan kollégám van, akik csilli-villi világképet mutatnak, márkás ruhák és minél távolabbi külföldi nyaralás, egy kávéra átugrás Bécsbe stb.. Amikor meg beszélgettünk és mondtam, hogy vettem magamnak egy alkatrészt (200.000 Ft) a hobbimhoz, akkor meg mondta egy kettő, hogy hónap végén? De jól megyen…
Ha szereted, amit csinálasz, az szerintem fontosabb annál, hogy a sógornőd mennyit keres. Azt is nézd meg, hogy ő mennyit rak félre belőle.Ttippelek, hogy kevesebbet, mint te.
Mindkettőtök élete bármikor megváltozhat rossz irányba és akkor hirtelen te leszel sokkal jobb helyzetben, mert félreraksz.
A valodi vagyon ott kezdodik, hogy van 100 millios ingatlanod minimum es megtakaritasban meg legalabb 2-300 millio. Ezzel se leszel a gazdagok kozott, de arra jo, hogy varhatoan nem halsz ehen a nyugdij elott, ha pl. nem tudsz rendesen dolgozni es stb.
Ha kicsit is beleláttok néhány olyan család életébe, akiknél azon matekoltok, hogy nekik jobban megy mint nekem, akkor látnátok, hogy a legtöbb családnak nincs még 10 millió Ft megtakarítása sem, meg évtizedek óta hiteleket vesznek fel.
Ha neked nincs hiteled, van stabil megtakarításod, vannak A-B-C terveid és biztos anyagi életed, akkor semmi gond, csak felesleges stressz és önértékelési probléma, ha azon morfondírozol a nálad kevesebbet kereső miért újabb autóval jár.
Az összehasonlítgatásnak semmi értelme, mert mindig csak a felszínt látjuk .Még baráti társaságban is lehetnek elhallgatott tények, amik akadályozzák a teljes megértést. Egyrészt nem tudjuk, mennyi hitel és emiatt átélt stressz/lemondás van egy-egy jól kinéző élet mögött, másrészt nem ugyanolyan háttérrel indulunk az életben (szülői háttér, örökség, stb.), ami szintén sokmindent determinál.
Pl. ismerős 67 éves ügyvéd dolgozik még. Nem nagyon sokat, de dolgozik, mert szereti. Anyám, aki 69 éves, eladásra termel a kertben, mert mégis, mit csináljon egész nap? Mindkettőjüket életben tartja a munka. Pihennek is. Van egy halom betegségük, de azok akkor is megvannak, ha nem dolgoznak.
Viszont az ingatlanpiac továbbra is ellentmondásos nekem, hogy kik veszik az amúgy prolinak mondott környékeken a 40-50-60 milliós lakásokat, meg hogy lehet, hogy fővárosi viszonylatban szegény környéken is rengeteg év kell a még épp a legjobban kereső 5%-ba tartozóknak is egy kis lakás megvásárlásához. Mert ok, hitel, de a hitelt is ki kell idővel fizetni. És akkor mi van azokkal, akik 200 nettót se keresnek?
Pedig szerintem a torzításnak nagyon jelentős része az összemosásból jön.
Az egyik volt nyaralni, a másik vett autót, a harmadik vett lakást.
Ebből lesz a fejben a többiek nyaralnak ÉS autót vesznek ÉS házat.
Márpedig ezeket egyszerre még erőn felül is nehéz lehet összehozni, ha nem áll nálad tényleg jobban.
Szerintem általánosabb, hogy pár dolgot csinálnak erőn felül, akikkel hasonlóan áll az ember, de összemossa a több ilyet.
Ha meg szétválasztjuk, akkor azért kijön, hogy hát amúgy lenne rá nekünk is, cserébe valami másért (pl nyugdíj), de mi nem azt választjuk.
Mi meg azt nézegettük a 7-15 milliós pár éves autóknál, hogy ránézésre 80%-a céges autó, amit feltehetőleg juttatásként kapott a használója (és ezeket nyilván lízingeli a munkáltató). Egyébként az is beszédes, hogy új autókból milyen típusok fogynak magánszemély vásárlók körében, és milyenek céges vásárlók körében.
Radikális panelgyűlölő vagyok, de egyébként egy jó helyen lévő panellakással az ország 90%-ánál értékesebb lakásod van.
Utálom az olyan önnyugtatásokat, h okok, teljesítmény, de tuti ő is szív valahol, neki is hiányzik valami. Ha igen, az esetleg pont azért van, amiről a cikk szól. Mert másokat irigyel. Ez nem ugyanaz, mintha tényleg hiányozna neki…
Az a vicc, hogy a legolcsóbb dolog elfogadni magunkat. Megelégedni. És közben megtenni mindent, ami tőlünk telik. Semmi nem kell, csak mi magunk. És basszus ez a legnehezebb.
Én pl. nem vagyok szuper munkaerő, anyának sem a legjobb. Viszont együtt tudok élni a hiányosságaimmal 😉
Jusson eszedbe, amikor harminc ev mulva lerakod a lantot, vagy amikor szemelyi kolcson es kulonosebb megeroltetes nelkul kifizeted a tandijakat, mert jo elore gondolkodtal.
Ez elég sokat segít egyébként ezen az érzésen, a tudat, hogy lehetne, csak nem akarom azt az árat megfizetni érte. Így már inkább érzem azt, hogy nekem is van annyi, csak másra költöm. Nem pedig azt, hogy neki hogy lehet annyi.
Ha felmerül benned, hogy neki honnan van annyi, amikor felét keresi, mint te? Az esetek nagy részében annyi a válasz, hogy sehonnan, nincs neki annyi, csak nem jól nézed. A fele annyi az nem elég többre. pont.
Kívülről egy építési terület volt még 2,5 évig az egész telek.
Szomszéd egy évvel később kezdett el építkezni, és egy évvel előbb meglett mindene, kert kisház, térkő stb.
Mint később kiderült egy fillér megtakarításuk sincs, csak egy nagy adag adósság, amit alig tudnak törleszteni.
Van új Iphone, és Macbook, meg smooker és robotfűnyíró. De a hó vége már csücskös.
Örülök, hogy időben rájöttem, hogy nem kell senkivel sem versenyeznem, hogy éppen mim van, vagy nincsen. Egy ideje nem hajszolom új dolgok vásárlását. Kocsi cserét is már legalább 2 éve húzom, és még elfogom legalább még egy évig.
Igen, és közben a gyerekeket kell jól felnevelni, hogy ők ne természetesnek vegyék a jót, hanem értékeljék, legyen bennük is törekvés és így még előrébb tudjanak jutni, és akkor mondható el ez egy sikertörténetnek 🙂
“Ha neked nincs hiteled, van stabil megtakarításod, vannak A-B-C terveid és biztos anyagi életed, akkor semmi gond, csak felesleges stressz és önértékelési probléma, ha azon morfondírozol a nálad kevesebbet kereső miért újabb autóval jár. ”
Pont ez a bajom, hogy én megtakarítok, ami értéktelenedik, közben le is mondok dolgokról, ezzel szemben aki hitelekbe ugrik, élvezi az életet, jól él és ha úgy van, meg is mentik (moratórium pl).
De tudom, az a baj, hogy túl fiatal vagyok, az eddig felnőtt életemet az elmúlt 10évi fellendülés tette ki, igy nem is tudom elképzelni, hogy ezek az emberek ezzel valaha is rosszul járhatnának, én meg ezzel a gondolkodással jól
Én jól keresek az itthoni mércével és gyerekként kaja sem volt mindig. Semmit sem örököltem, csak tanulással értem el ide. Erre szokták mondani, hogy magát küzdötte fel.
De igazából olyan közegben nőttem fel, ahol minden tudás érték és tanulni egy életen át kell. Ezt örököltem pénz helyett, és ezt váltottam pénzre.
Mindenki az örökségből építkezik, és az messze túlmutat az anyagi dolgokon. Van, aki adósságot örököl, de a nem anyagi adósságról nem lehet lemondani, azt kötelező ledolgozni. (vagy legalább cipelni).
Mindenki örököl.
De egyrészt tudom, h semmiből jutottunk el valahova ahova kevesen, sose zavart, h mindig lesznek nálunk gazdagabbak. Nem születhet mindenki svajci csalad gyerekekent, vagy lehet mindenki Jeff Bezos, de legalább mindez motivál.
Másrészről drága autó lakótelepen példáján keresztül mindig az jut eszembe, h nem látod a hitelt a kocsi mögött, ugyan úgy ahogy nálam sem látja senki a brokerszamlam egyenlegét, pedig kívülről csórónak latszom és ez jó is igy.
Millionaire next door a klasszikus alapmű ebben a témában. Javaslom elolvasni es mjndenki kicsit megnyugszik.
Vagy esimoney.com van rengeteg dollarmilliomossal sablon interju. Elolvasol pár cikket, egybol latod, h barmilyen hatterrel, barmilyen kivulrol lathato eletszinvonallal lehet valaki dodo millionos.
„És az az ismerősöd boldog is lesz a 200e-rel…”
Lehet, hogy boldog lesz a 200 nettóval. De ő is tudja, hogy hasznos munkát végzett – eddig. Kizárólag a rabszolgabérrel üldözik el a szakmából őt és sok ezer, tízezer honfitársunkat.
Külföldi hr-statisztikákból azt olvastam ki, hogy Németország, Ausztria estében egy óvónő életpályája csúcsán az átlagfizetés kb. másfélszeresét, középiskolai tanár annak csaknem dupláját, szakorvos mintegy a háromszorosát keresi. Ez a mai honi viszonyok között (nem főnöki kategóriában) példaként br. 600 ezres óvónői, 800 ezres tanári és 1 millió 200 ezres orvosi pályacsúcsi béreket kellene, hogy jelentsen. A 30 év körüliek jövedelme e – mai átlagfizetésünkhöz arányosított – rendszerben is kevesebb lenne, de óvónőként nem kellene elhagynia a szakmát pusztán megélhetési okokból.
Aki ezt induláskor megkapta, az alapból onnan indult, ahol én voltam majd 10 év munka után. De még nekem is mennyivel könnyebb dolgom volt hozzád képest!
Ez a sok agyalás (jaaj, csak 1 milliót rakok félre havonta, így is 5 év mire veszek egy pesti panelt, és hasonlók) okozza az álandó elégedetlenséget.
Az ilyen gondolkodás okozza többek között azt a jelenséget is, hogy a vidéki települések lakosai fogynak, Pest és környéke meg az osztrák határ településeinek lakosságszáma gyarapszik. Értem hogy a többszörös fizetés miatt, de aki marad az az élet vesztese? A helybenmaradók is élik az életüket, nem? Pont az nehezíti a megelégedést, amikor elhisszük, hogy élni már csak pesti aglomerációban és fagyiszínű házban lehet 2 garázzsal.
“Ezzel szemben ok szerenyebb kereset melle mind kaptak 30-50 milla erteku lakast a szuleiktol es ezen felul anyagi tamogatast. Ezt baromi nehez behozni 10 aakr 20 even belul hiaba keresi az ember a duplajat.”
A szülői segítséggel szerzettt és/vagy a nagymama megüresedő lakásába beköltöző unoka annyira átlagos élethelyzetnek számít a tősgyökeres városiak körében, hogy a hozzászólók többsége nem is igazán fogja ezt előnyként elkönyvelni.
Sokkal szebb világ lenne. Természetesen szerencsére vidéki kisvárosomban sok-sok értelmes ember van, szal nincs elveszve teljesen a történet
Ui: gyalog viszem a gyerkőcöket oviba-suliba, és k.rva jól érzem magam!!!!! :DD