Olyan kihívással találta magát szemben az emberiség, amivel már bő száz éve nem, ráadásul egy olyan új vírus okozta a járványt, amiről semmit nem tudunk, így mindenki csak találgat, mi lesz a gazdasági hatása a mostani eseményeknek.
Nem tudjuk, tényleg kialakul-e teljes körű immunitás azok között, akik átestek a járványon, mikor indul egy második hulláma a fertőzésnek, meddig kell fenntartani a korlátozásokat és rengeteg hasonló kérdés van, amit egyelőre csak találgatni tudnak a szakemberek is.
Azonban ha még lennének is pontos válaszaink a járvány jövőbeni alakulásáról, a gazdasági hatásokat akkor is csak tippelgetni tudjuk.
A bajba jutott amerikai kis és középvállalkozásoknak 2 millió dolláros hitelt ígértek, amire annyian jelentkeztek, hogy 15 ezer, majd 10 ezer dollár lett belőle, már annak, aki egyáltalán kap bármennyit is. Ez az összeg egy rossz vicc lett, nem segítség.
Egy másik hasonló programban 10 ezer dollár segélyt ígértek a kisvállalkozásoknak, a tervezett maximum egymillió jelentkező helyett már most 3 millióan igényelték az összeget. A munkanélküliek aránya néhány amerikai államban (például Michiganben) már most meghaladja az 1929-es Nagy Depresszió idején mért értéket, április végére az egész Egyesült Államokat nézve 20%-ra várják a munkanélküliek arányát.
Az így kieső vásárlói réteg azonban csak egy dolog. A bizonytalanság további vásárlókat ösztönöz a vásárlás elhalasztására vagy egyéb módon befolyásolja a vásárlói döntést.
A kínai vásárlók 38%-a lemondott a mobiltelefonjának a cseréjéről, bizonytalan ideig elnapolta a kérdést. Az autóvásárlók elkezdték mérlegelni, hogy egy recesszió kezdete előtt érdemes-e új autót venni, aminek jelentős lesz az áresése, ha közben a gazdasági helyzet miatt a vásárlóerő szerény lesz 2-3 év múlva, amikor el akarja majd adni a most vásárolt autót a tulajdonosa. Szintén a halasztás mellett szól a gyártók várható akciói a csökkenő értékesítési számok miatt, illetve a szintén valószínű állami támogatások, amivel az új autó vásárlását fogják támogatni adókedvezményekkel, ahogy ezt tették 2008 után is. Tehát jó eséllyel sokan a munkanélküliség miatt, míg mások a várható kedvezmények miatt fogják elnapolni az autóvásárlást.
Legalább egy évig nem lesz olyan nagyszabású sportesemény, ami miatt az emberek le szokták cserélni a televíziójukat. Ha csak az emberek 10%-a mond le a nagyobb lakás vásárlásáról vagy a pénze ingatlanba való befektetéséről, máris érezhetően visszaesik az ingatlanpiac is.
S a sort még nagyon hosszan lehetne sorolni. Gazdasági válság akkor van, amikor az emberek visszafogják a vásárlásaikat, akár külső ok miatt (mint a munkanélkülivé válásuk), akár azért, mert rájönnek, hogy mégsem olyan gazdagok és mégsem olyan biztos a jövőjük, mint eddig gondolták.
Ezért aki azt mondja, hogy tudja mekkora lesz ez a válság és meddig tart, az finoman szólva is túlzott önbizalomban szenved.
A krízis lefolyása két fő tényezőtől függ, mennyire sikerül kezelni a járványt és mennyire sikerül kezelni a gazdasági hatásokat. (Ezek a gazdasági hatásoknak kisebb részét okozza a járvány, nagyobb része magától is megtörtént volna 12 év erőltetett gazdasági növekedés után. A gazdasági válság nagy részének a járvány nem az oka, csak a kirobbantója.)
A McKinsey egy nem túl régi tanulmányában így ábrázolja a lehetőségeket:
Rossz esetben egy bankcsődökkel és vállalati csődökkel tarkított teljes összeomlás is lehet belőle, ami több éven át elhúzódik, mielőtt ki tudna belőle kecmeregni a világgazdaság. A legpozitívabb esetben két-három hónap alatt mindenhol feloldják a korlátozásokat és az emberek ugyanolyan önfeledten szórják a pénzt tovább, mint 2020 elején.
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet elég borúlátó a mostani jelentésében. A mostani lezárások 2,7 milliárd munkavállalót érintenek, de hosszabb távon is a munkavállalók 38%-ának van veszélyben a munkája vagy a jövedelmének egy része. (Érdemes összevetni a három héttel ezelőtti jelentéssel, akkor mennyire úgymond optimista volt a szervezet a mostani jelentéshez képest.) 2008-2009-ben összesen 22 millió munkahely esett áldozatul a válságnak. Most 195 millió munkahely fog megszűnni csak ebben a negyedévben. Grafika a Bloombergtől.
A WTO szerint a világkereskedelem optimális esetben idén csak 12,9%-kal esik vissza, pesszimista esetben idén ez az érték 32.9% is lehet. (Összehasonlításul 2009-ben volt a legrosszabb év az elmúlt évtizedekben, akkor 12% volt a visszaesés.)
Az IMF szerint az 1929-es válság óta nem látott gazdasági visszaesés következhet, sok bizonytalansággal. Az IMF részletes jelentése kedden fog megjelenni.
Röviden összefoglalva: annyit tudunk biztosan, mint eddig. Ami a semmi. Nagyjából csak beállítottság kérdése, ki mennyire derűlátó vagy borúlátó, még túl korai bármit is mondani. Mindenesetre úgy tűnik, a világszervezetek egyre pesszimistábbak, ahogy telnek a hetek.
