Nyugdíjra készülni fiatalon

Krisztián kérdezte, megoszthatja-e az eddigi élettörténetének anyagi oldalait a közzel. Mivel mindig jó egy életből vett példa, természetesen igent mondtam.

Következzen az ő levele:

Ahogy ígértem, írtam egy kis szösszenetet a nyugdíjból való megélés és korai nyugdíj témakörében.

Megélni a várható nyugdíjadból remek kihívás. Mindenkinek javaslom legalább egyszer kipróbálni, akárcsak rövid időre is.

Mi párommal egy kicsit máshogy vágtunk bele, de lassan 9 hónapja így élünk. Egész pontosan, átlagosan a fizetésünk 30%-át költjük el egy hónapban, viszont hogy elmeséljem hogy jutottunk ide, hadd mondjak egy pár szót magunkról.

28 évesek vagyunk, átlagos, alsó-középosztálybeli családból származunk, átlagos iskolába jártunk, átlagos barátokkal. Szerencsénkre megütöttük korunk főnyereményét azzal, hogy programozónak tanultunk tovább.

Körülbelül 23 évesen, éppen egy unit-linked biztosítás aláírása előtt találtam rá erre a blogra és azóta is hű olvasója vagyok. (Ne aggódjatok, nem kötöttem meg a szerződést.)

Az itteni cikkeket olvasva egy pár dolog gyorsan tudatosult bennem. Rájöttem, hogy szükségünk van egy vésztartalékra, senki nem kötelez rá, hogy elköltsem az összes pénzemet és a legjövedelmezőbb befektetés az, ha szakmailag képzem magam, hogy több pénzt tudjak keresni.

El is indultunk ezen az úton, félreraktuk a fizetésünk 20-30%-át, gyorsan felépítettünk 6 havi tartalékot és elkezdtem képezni magam és új lehetőségek után kutatni.

Így történt, hogy 2018-ban ajánlatot kaptam egy hatalmas multitól, elfogadtam azt és kiköltöztünk feleségemmel Kanadába.

Sajnos az észak-amerikai élet gyorsan magába szippantott és mi is elkezdtünk feleslegesen költekezni. Nem túl sokat, de épp eleget arra, hogy annak ellenére, hogy arányaiban is többet kerestünk, nem tudtuk a fizetésünk magasabb százalékát megtakarítani.

Szerencsére, 2019 elején ez végre megváltozott!

Egy barátom hatására elkezdtem olvasni Mr. Money Mustache blogját. Ő egy, a 30-as éveiben nyugdíjba vonult szoftverfejlesztő, aki nem végtelen pénzt keresett, csak többet takarított meg az átlagnál.

A FIRE (financial independence, retire early), avagy az anyagi függetlenség és korai nyugdíj ötlete nagyon megtetszett. Leültünk párommal átbeszélni és úgy döntöttünk megpróbáljuk.

Márciusban tartottunk egy minimál hónapot, vagyis kipróbáltuk mennyi az abszolút minimum amit a megélhetésünkre költünk egy hónapban. Döbbenve tapasztaltuk, hogy a fizetésünk 30%-a teljesen elég. Apró változtatásokkal csupán sikerült a keresetünk 70%-át félretenni.

Lényegében csak annyi történt, hogy nem vásároltunk random dolgokat online, nem ettünk étteremben, hanem a feleségem főztjét ettük minden nap és ahelyett, hogy viszkizni mentünk volna a haverokkal, inkább társasjáték délutánt szerveztünk.

Mivel szintén hála Kiszámolónak már évek óta vezetjük a költségeinket, a minimál hónapot is feljegyeztük és észrevettem, hogy még az is tele volt felesleges kiadásokkal. Például a méregdrága kanadai telefon havidíjjal és az alig használt kondibérlettel.

Mivel ennyire jól sikerült ez a kis kaland úgy döntöttünk belevágunk és kitűztük célként a korai nyugdíjat. A hónapok során kicsit lazítottunk a költségvetésen, de megszabadultunk sok felesleges tételtől is. Az időközbeni előléptetésem is a bevétel oldalára döntötte a mérleget.

Terveink szerint 7 év alatt pénzügyileg függetlenek leszünk. Sem előtte, sem utána nem tervezzük növelni a költségeinket. Ha többet is keresünk, nem hagyjuk, hogy feleslegesen elinflálódjon az életszínvonalunk.

Hát így történt hogy 9 hónapja jóval a várható nyugdíjunk alatti összegből gazdálkodunk, a maradékot meg persze befektetjük.

Ha Téged nem is a korai nyugdíj hajt, mint minket, én akkor is mindenképpen javaslom hogy próbáld ki pár hónapig milyen kevesebből megélni. Az ember nagyon gyorsan rájön mennyi minden felesleges dologra költ. De az is meglepő, milyen sokat lehet spórolni azzal ha nem a helyi éjjel-nappaliban veszed meg a téliszalámit, hanem Auchanban vagy Metróban, nagyobb tételben.

Legegyszerűbb, ha van egy barátod, vagy társad aki veled együtt szeretné csinálni. Ha nem nyűg, hanem elhatározás a kisebb lábon élés, lelkileg is jobban fogod magad tőle érezni.

Eddig a levél. Még ha idehaza nem is annyira könnyű megélni a fizetés 30%-ából, mint Kanadában és ott is kell egy jól fizetett állás vagy vállalkozás hozzá, de az elvek ugyanazok.

Minden alkalommal, amikor pénzt költesz, döntést hozol, mi a fontosabb: a megtakarítás növelése és a pénzügyi szabadság mihamarabbi elérése, vagy az adott termék vagy szolgáltatás, amit azért az összegért vásárolsz.

Természetesen vigyázni kell az egyensúlyra, ne legyen bálvány se a hedonizmus, se a pénzügyi függetlenség eszméje. Egyik oltáron se áldozd fel az életedet, mert ezek az istenek meg fognak csalni, ha bálványként kezeled őket.

De ha megtalálod az egészséges egyensúlyt, sok szabadságot tud adni a fegyelmezett pénzügyi élet.

A korai nyugdíj veszélyeiről már írtam többször:

A korai nyugdíj árnyoldalai

A korai nyugdíjbavonulás veszélyei

Share

263 hozzászólás

  • Nacionalista
    folyt.

    Pont a BME az, ahova nem kellenek kapcsolatok, amit pusztán kemény munkával el lehet végezni. Nekem sosem volt magántanárom, a szüleim sem tudtak ebben segíteni otthon, mégis ment. Tele volt az évfolyamom hasonló vagy rosszabb hátterű emberrel mint én.

    Persze nekem volt két szülőm aki normálisan felnevelt, nem volt alkohol a családban, senki nem vert senkit, járhattam iskolába, ez már önmagában szerencse. Nyilván vannak nagyon szomorú sorsok ahonnan nagyon nehéz kitörni, de az alsó decilis az itthon sem a medián!

  • L70

    20-as ės 30-as éveimben még úgy gondoltam, hogy csak rajtam múlt minden, amit elértem. 40-es éveim végén már másképp látom. Volt egy-két véletlen dolog, ami nagy lökést adott. Speciel nálam se a tanulmányok voltak a szerencse. Mindenkinél valami más szerintem, ezt is írtam.
  • Nacionalista
    Látod én még a 30-s éveimben vagyok 🙂 Meglátjuk mit gondolok 10 év múlva. Kell a szerencse az élethez, valóban. Én is fel tudok idézni több momentumot az életemből ami alakulhatott volna akár sokkal rosszabbul (és nem rajtam múlt, hogy nem így történt). De nekem nagyon megragadt egy gondolat amit olvastam valahol: mindenkivel történnek szerencsés dolgok. De sokan nem élnek a lehetőséggel. Készen kell állni, hogy amikor kopogtat akkor ki tudd használni.

    Én azt gondolom (talán teljesen rosszul), hogy ha azok a szerencsés pillanatok nem történnek meg velem amik megtörténtek, akkor lettek volna más lehetőségek, más ajtók. És valahol nagyon máshol lennék és más emberekkel mint ma, de az is egy jó hely lenne. Ez persze lehet sima survivor bias is, de én szeretem inkább optimistábban nézni az életet.

  • Alex
    Én sem jöttem a felső decilisekből, és a csoporttársaim többsége sem. Sőt, faluról jött a többség, volt is egy játék az évfolyamon, hogy ki jött a legfurább nevű faluból. Nem Bugyi nyert.

    Nehezebb, mint a Budán felnőtteknek? Hogyne. De ha akkora szerencse kellene hozzá, akkor miért nincsenek felülreprezentálva a gazdagok a műszaki pályán?

    Sokat romlott az oktatás helyzete, de még mindig egy olyan országban élünk ahol bárki megengedheti magának a felsőoktatást. Egy 20 órás diákmunkával nemcsak a minimum megélhetést lehet biztosítani, de még a tandíj is kijön ha az állami támogatás nem jött össze. Tudom, mert csináltam, méghozzá a munkaerőhiány előtt. És ne kezdjük előről hogy meg lehet-e élni 47ezerből. Áldozat kell.

    Azt pedig ne hívjuk szerencsének, hogy valaki képes elvégezni egy nehéz műszaki szakot, vagy akár leérettségizni, mert mindig is voltak és lesznek képességbeli különbségek

  • Péter
    Miért akar “mindenki” 30 évesen(korán) nyugdíjba vonulni? Nem lenne jobb aktív életet élni, olyan munkát végezni amiben van fejlődés, előrelépés és nem “már megint az a rohadt munka” -ként éli meg az ember. Én erre vágyom, és nem arra, hogy 35 évesen legyen egy tartalékom, amiből nomád szinten élhetek még 45 évig.. és csak havi 1 étteremre jusson belőle.Köszönöm.
  • Spurdisznó
    “Persze nekem volt két szülőm aki normálisan felnevelt, nem volt alkohol a családban, senki nem vert senkit, járhattam iskolába, ez már önmagában szerencse. Nyilván vannak nagyon szomorú sorsok ahonnan nagyon nehéz kitörni, de az alsó decilis az itthon sem a medián!”

    Ezen elgondolkodhatnának azok, akik azt gondolják, hogy minden az egyénen múlik, és akiknek valami nem megy, azok saját maguknak köszönhetik. Az már fél szerencse, ha valakiben a szülők nem tettek annyi kárt, hogy az egész életére kihasson. És akkor még nem is beszéltünk “jó” családi környezetről.
    Persze az egyén szerepe is nagyon nagy, de a külső tényezők és a szimpla szerencse is rengeteget számít. Ha mindegyikből “átlagos” mennyiséget “húz” az ember, akkor valószínűleg elég sikeres lesz az élet minden területén.

    És ne feledjük, ha valakinek van jelentős megtakarítása, akkor a lehetőségei bővülnek.

  • szegfű
    Szerintem van különbség Kanada és Magyarország között. Az USA-ban a férjem fizetését félre tudtuk tenni, az enyémből éltünk, és még abból is maradt. Az albérlet négy napi fizetésembe került, a heti élelmiszerért “egy napot dolgoztam”. Ha megnézem az itthoni fizetésem, négy napi részéért egy szobát tudnék talán bérelni, de az ennivaló se lenne meg ilyen arányban. Nem csak azért, mert magasabb volt a bérem, inkább a jóval olcsóbb albérlet és élelmiszer árak miatt.
    Persze ettől függetlenül szép, hogy ennyit félre tudtak tenni, de ez nem csak az odafigyelés miatt van. Ha meg gyerek is lenne, akkor esetleg nagyobb lakás kellene, és a bölcsi minimum $1000 dollár havonta – az alap, és ez csak egy gyerek.
  • lvjtn
    hálás vagyok ezért a posztért, komolyan elgondolkodtatott és számításra sarkallt. ugyan az anyagi lehetőségeim és az életkorom (elmúltam 40) alapján nekem reálisan az 50-55 között jöhet el az anyagi függetlenség, ezt is jó célnak tartom. tíz (de akár már csak öt) extra “nyugdíjas” év jelentős életminőségbeli javulást hozhatna sokaknak. rengeteg fásult, kiégett ember van ebben a korban, aki már csak a centit vágja a nyugdíjig. amiatt pedig nem aggódom, hogy ne tudnám hasznosan eltölteni a szabadidőm, egyszóval ha erősen mérsékelt keretek között, de én is készülök a “korai” nyugdíjra
  • Pista
    Ha jol tudom a magyar atlagfizetes(nem a median) meg mindig havi netto 250k ft alatt van. De szamoljunk ennyivel. 250k-t kb a 62-ik ember keresi meg. Ha a munkabajarassal kapcsolatos koltsegeket beleszamoljuk lehet h a felso harmadba kerulsz vele. Ennyit 3%-os szabaly mellett is ki tudsz venni 100 milliobol. Gondolom az orszag ketharmada ehezik, nem nyaral sehol es nem gurit le egy sort se a haverokkal csak sir a sarokban. Masik meg az h eljutsz egy kvazi fire anyagi helyzetbe egy csomo uj lehetoseget kinyithat elotted amire nincs idod ha full time melozol. A masik meg h az h hol huzod meg a hatart tokre csak rajtad mulik. Van olyan h fat fire. Meg mikor mar van eleg penzed akkor par ev tovabb melozassal hatradolve kereshetsz qrva sok manit mivel 100 millio konnyen hozhat 8-10et atlagban es ehhez nem lehetetlen ugyanennyit
  • Pista
    Folyt. Akkor is ha bmw-vel jarsz, evente nyaralsz 3-4x stb.
    Az h mennyire talalnak meg a lehetosegek rajtad is mulnak. Bar teny h neha kell a csillagok egyuttallasa. Azonban az is biztos h ha kemenyen dolgozol es nem sirankozol meglesz az eredmenye. Van akinek 100ezer egy bringa eves koltsege. Aha ok. Lehet vannak 2 millioert is bicajok. Felmerult az internet koltsege mint eletszinvonal inflacioja. Hat lol. Interneten az eves dija brutalisan sokszorosat megsporolhatod a koltsegeidnek. Szoval ez irtora rossz pelda.
    Ha nincs erzeked semmihez. Ugyesseged stb csak mondjak h allj ide meg oda fiam aszt nap vegen menj haza akkor valszeg a fire nyugdijad is olyan lesz amilyen
  • Patrick
    Kanadàban van rà esèly. Talàn. De szamoljunk itthon egy egyedulalloval itthon. Kozepkoru, netto 450 fizu/hò.
    Mivel nem kivan idegenekkel egyuttelni,, ezert lakast bèrel. 36 nm2/ 120 havonta rezsivel egyutt. Főz/ kinaiban eszik kb. 50 ezer a kaja. Van egy autoja is, minimalis hasznalattal 30e/ho (kozepkoruan elvart az autohasznalat!), BKK berlet 10e/ho. Ezek az alapveto kiadasok, tehat a fennmarado osszeg: 240 netto. Es ebben meg olyan alapveto extrak nincsenek benne, hogy fodrasz, utazas, ajandekok, ruhanemuk, felmerulo ktsgek, amiket fizetni kell. Szoval. Mar a fizetesenek az 57%-at elkoltotte ugy, h kifizette az alapveto megelhetesi koltsegeit, de nem ment tarsasagba, nem szorakozik, nem vesz maganak ruhat, es bevan zarva a lakasaba es filmet nez. A sajat kalkulaciom szerint, a legminimalisabb koltsegraforditas 300 ezer ft. ++ 450es fizu pedig magas jovedelemnek szamit mar itthon.
  • Zabalint

    Egyedül minden esetben nehezebb. De mit jelent az, hogy középkorúan elvárt az autóhasználat? Ha az illető BKV-val jár Budapesten, ahogy a legtöbb munkatársa is, akkor ki fogja elvárni tőle, hogy autója legyen, úgy egyáltalán kit érdekel?
  • Nacionalista

    Az elvárt autóhasználat nekem is megütötte a szemem, mi az hogy elvárt? Ki várja el?

    Amúgy egyetértek, 450 nettóból Bp-n csak nagyon aszkéta módon lehet FIRE-t csinálni. Viszont kényelmesen meg lehet élni. És ez speciel Kanadában is így van, átlag diplomás fizuból ott sem lesz FIRE, de megélsz. Ha te vagy a 450-s illető akkor végig kell gondolnod, hogy te mennyit lennél hajlandó tenni a korai nyugdíjért. Lehet szakmát váltani, vállalkozni, át lehet térni brutális aszkétizmusra, el lehet menni külföldre stb. Ha ezt tudnád boldogan csinálni, akkor csináld, ha meg nem, akkor engedd el.

    Én 600 nettóból nem fogok tudni korai nyugdíjas lenni, mert szeretnék gyerekeket (úton is van az első), nem akarok szakmát váltani (élvezem a jelenlegit) és külföldre se akarok menni. Nem lesz korai nyugdíj, de van megnyugtató tartalék (ami egyre több) és tartalmas életet élek.