Néhány éve, mint teológus és nem mint pénzügyi tanácsadó többször jártam a "nyolcker" szívében, cigány családoknál, akik kilátás és munkalehetőség nélkül éltek ott lepusztult lakásokban.

Minél többször voltam, annál inkább rá kellett jönnöm, hogy én sem lettem volna más, mint az ott élők, ha ott nőttem volna fel. Nem kétdiplomás vállalkozóvá, hanem hétpróbás gazemberré váltam volna abban a környezetben. S most a nyolckerről beszélek, ami maga a Kánaán egy borsodi zsákfaluból nézve.

Sokan joggal kritizálják a cigányokat (azért sem roma, a cigány nem szitokszó), hogy képtelenek a szociális együttélésre, a produktív munkára alkalmatlanok.

Ez gyakran igaz is, a kritikusok csak azt felejtik el, hogy ő azért köszön a napszaknak megfelelően, mert volt olyan anyja, aki erre megtanította. Azért tud logikát követelő munkafolyamatokat megoldani, mert járt olyan oktatási intézetbe, ahol erre megtanították. Ez a legtöbb cigánynak kimaradt és csak ezért nem képes helyt állni az élet sok területén. Ez azonban azt is eredményezi, hogy a leszakadás és az elszigetelődés tovább erősödik és a probléma és a szegénység tovább mélyül.

(Arra ne legyél büszke, hogy a te apád nem volt alkoholista és nem erőszakolt meg gyerekkorodban, vagy hogy a legjobb iskolába járattak és magántanárhoz. Ehhez neked semmi közöd, erre maximum apádék lehetnek büszkék. Ha elértél valamit az életben azzal a diplomával, amit apádék adtak a kezedbe, az nem a te érdemed, mielőtt még sokkal többre tartanád magad ezeknél az embereknél. Abban a környezetben te sem lennél más, mint ezek az emberek.)

Ezeken a problémákon nem segítenek a segélyek, sőt konzerválják az állapotokat, ezért többet ártanak, mint használnak. Az érintettek a megoldás keresése helyett berendezkednek arra, hogy megéljenek a segélyekből.

Így viszont újra és újra kitermeljük az új elveszett generációt, aki nem tud kitörni ebből a körből. Mert igenis sokan ki akarnak törni, csak nem tudják hogyan. (Most ne okoskodjál, hogy nem is, mert veled szemben én sokat beszélgettem cigányokkal, úgyhogy az ostoba sztereotípiáiddal szemben nekem tapasztalataim vannak.)

Több helyen elkezdődött munka az országban, ahol magánemberek és alapítványok kezdték el oktatni a cigányokat olyan alapvető dolgokra, mint szocializáció, a gyerek helyes fürdetése, logikai készségek fejlesztése, illetve munkaközösségeket hoztak létre, ahol zöldségeket termel a falu közösen. Nagyon szép eredmények születtek és végre elkezdődött valami, aminek már 30-40 éve mennie kellene állami irányítás mellett.

Az egyik ilyen kezdeményezés a Bagázs, ami a bagi cigányok között tevékenykedik. Most jelent meg egy blogjuk az indexen, amit mindenki figyelmébe ajánlok: Nálunk a telepen.

Az ilyen kezdeményezéseket érdemes támogatni, nemcsak az érintettek, de az egész ország hasznára vannak. Ezért ha akár munkával, akár anyagilag szeretnéd őket, vagy a hasonló szervezeteket támogatni, ne fogd vissza magad, hasznos és nemes ügyet karolsz fel. (Ha kíváncsi vagy, mekkora sötétséget és előítéletet kell legyőzni, csak olvass bele a hozzászólásokba a legelső cikk alatt a belinkelt blogon.)