Most jelent meg egy cikk a CNN-en, hogyan csaltak ki 25 millió amerikai dollárt egy hongkongi cégtől deepfake videókonferenciával. A pénzügyes kapott egy e-mailt, hogy utalja el a pénzt, de azt gyanúsnak találta. Azonban amikor a főnöke és mások is bejelentkeztek egy videókonferenciára, akkor elszállt minden gyanúja és elutalta a pénzt, azt gondolván, hogy minden kollégája, akit lát, az valódi. Egyik sem volt az.

Nyilvánosan szereplő emberről nagyon könnyű megalkotni a digitális mását, már egy rövid beszédrészletből is megtévesztésig hasonlóvá tudják alakítani a digitális hasonmásának beszédét, s mint látszik, még egy videó megalkotása sem olyan nagy dolog már.

De nem csak ilyen nagy volumenben dolgoznak a srácok, a cikk szerint nyolc lopott személyi igazolvánnyal kilencven hitelkérelmet adtak be, legalább húsz esetben deepfake videóval csapva be az online kérelemnél az arcfelismerő programokat. Másik esetben egy barát nevében csaltak ki pénzt valakitől, a barát a sztori szerint éppen licitált valamire és gyorsan kellett neki a pénz csak néhány napra.

De ha beírod a keresőbe, hogy banki csalás deepfake videóval, egyre több esettel lehet találkozni.

Érdemes észen lenni, ez már nem az unokázós csalások színvonala. Telefonban valakivel elhitetni, hogy azzal beszél, akinek mondja magát a másik, már szinte semmi problémába nem ütközik. Elég megszerezni tőle egy néhány perces hanganyagot. Ha a telefonszám is stimmel (szintén hamisított persze), akkor miért gyanakodnál?

Egy komolyabb cégnél ki kell alakítani egy protokollt, hogy minden nagyobb, a szokványostól kicsit is eltérő utalás előtt legyen valamilyen második megerősítés, ami független az elsőtől, s valami közös jelszó sem árt. (Multinacionális cégeknél külön nagy a veszély, hiszen még az időeltolódás is a bűnözök kezére játszik, nem fogod ottani idő szerint hajnal kettőkor felhívni a főnöködet megerősítés miatt.)