Nagyon sok ember idősebb korában jön rá arra, hogy rosszul kezelte eddig a pénzügyeit és szeretné, ha lehetséges lenne, újra kezdeni az egészet, hogy ne kövesse el azokat a hibákat, amit mostanáig elkövetett.
Sajnos az idő kerekét visszaforgatni nem lehet, de jobb később kapcsolni, mint túl későn.
(Gyakran szeretnék hallani az emberek, hogy soha nem túl késő változtatni, de nem mindig ez a helyzet. Tényleg sajnos, de találkozik az ember olyan helyzetekkel, amikor nem tud segíteni, csak széttárja a karját. Hitel hitelre halmozva, közben egy nem várt egészségügyi probléma, munkanélküliség, válás, vagy ezek tetszőleges kombinációja, elmaradt befizetések miatt már lakásárverés réme, végrehajtás és ott állnak tanácstalanul, mit lehet ilyenkor tenni. Van az a helyzet, amikor már semmit, néhány évvel hamarabb kellett volna megállni a lejtőn. De nem akarok senkit lehangolni, ez szerencsére a ritkább eset.
A legtöbbször még nem késő visszafordulni és irányt váltani. Erről szól a cikk és nem a reménytelen esetekről, csak fontos tudni, vannak reménytelen esetek is s ahogy az orvos sem tud mindig biztatót mondani a betegének, a pénzügyi tanácsadó is van, hogy csak rossz hírt tud közölni.)
Elég néhány rossz lépés ahhoz, hogy a negyvenes éveidben egy jó nagy anyagi katyvasz közepén találd magad. Egy rosszul sikerült befektetés vagy vállalkozás, vagy egy erődön felüli ház megvásárlása és fenntartása, esetleg túl sok kacat, amire elszórtad a pénzed és máris komoly gondba kerülsz a negyvenes éveidre.
Úgy éltél fiatalabb korodban, mintha nem lenne holnap, utazások, kütyük, drága szórakozások, áruhitelek és vakarhatod a fejed 40-50 éves korodban. S a legnagyobb gond, hogy ilyenkor már nincs túl sok időd korrigálni a dolgokat, ha anyagi biztonságban szeretnéd leélni a nyugdíjas éveidet. Ismered a mondást: fiatal tudsz lenni pénz nélkül, de idős nem.
Ha már csak 10-15 éved van a nyugdíjig, nagyon fontos, hogy többet ne hibázz.
Első lépésként az anyagi helyzetedet kell végiggondolnod: befektetésed van sok, vagy cuccod, motyód és kütyüd? A cuccokból nem fogsz megélni öregkorodban, ahogy a szép emlékeidből sem, amit az ázsiai körutakon szívtál magadba.
Gondolhatod azt, hogy most vagy 45 vagy 55 éves, mikor vegyél egy tűzpiros kabriót, fekete terepjárót vagy bármi egyebet, ha nem most. Ha egy új autónak még jobban örülsz, mint egy megfelelő méretű megtakarításnak, ami anyagi biztonságot nyújt, azt mutatja, sokat kell még változtatni a gondolkodásmódodon.
Ha a kiadásaid megközelítik vagy meg is haladják a bevételeidet, ha az éves bónuszra is szükséged van, hogy nullás legyen a családi kassza, ha nem teszel félre értelmezhető összeget nyugdíj és egyéb célra, ha az ingatlanod állapota évről-évre romlik, de nincs pénzed a felújításhoz, ha hiteleid vannak és nincs vésztartalékod, akkor bizony te komoly bajban vagy és azonnal változtatnod kell.
A legelső és a legfontosabb, amit változtatnod kell, az a hozzáállásod és az értékrended. Medence, nagy ház, nagy autó, nyaralás, vagy anyagi biztonság, stresszmentes, nyugodt élet? Mert úgy tűnik, a kettő neked együtt nem megy, ami a legbiztosabb jele, hogy a lehetőségeid felett élsz.
El kell engedned sok mindent, ami eddig alapelvárásod volt az élettől.
Sok család túl sokat akar túl kevés lehetőség mellett. Nyaraló is kell, a gyerekeket is drága egyetemre akarjuk küldeni, szép autó is kell és szép ház is, meg persze a gondtalan nyugdíjas élet és így tovább.
Sajnos minden nem fog sikerülni. Ha nem állítasz fel fontossági sorrendet és nem csak a legfontosabbakra költesz, az lesz a vége, hogy semmire nem fog elég pénz jutni.
45-50 évesen nehéz lesz radikálisan átalakítani a költéseidet és az életszínvonaladat. Ennél már csak az nehezebb, ha ezt hetvenévesen kell megtenned és sokkal radikálisabb módon. Úgyhogy inkább most tedd meg, mint 20 év múlva kelljen sokkal radikálisabb dolgokat tenned, már ha addigra nem lesz túl késő változtatni.
Nőj fel és engedj el dolgokat, amikhez eddig tűzzel-vassal ragaszkodtál. Például hogy te csak autóval vagy hajlandó munkába járni vagy a heti kétszeri kimenő egy drága étterembe neked márpedig jár.
Ne vegyél semmit alapnak, mindent engedj el és egyenként kezdd el megvizsgálni, mi az, amire tényleg szükséged van. Lehet, hogy mindjárt a házadnál kell kezdeni a vizsgálódást. Ha nem bírod fenntartani és karbantartani, az legyen az első, amit egy kisebb és olcsóbbra cserélsz. Igen, tudom, az életed munkája és az álmaid betetőzése az az ingatlan. De hamarosan a rémálmaid okozója lesz, ha nem lépsz időben.
Fordíts meg mindent: számold ki, mennyit kell félretenned vagy mennyi hitelt kell előtörlesztened, hogy belátható időn belül egyenesbe kerülj. Azt tedd félre és csak a maradék elköltését tervezd meg. S minden elemet vizsgálj meg, mire költesz. Tényleg kell a magántanár a gyerekeknek? A méregdrága fizetős egyetem? Neked a személyi edző? A bioételek, ha azt okozzák, hogy nem lesz mit enned nyugdíjasként? A külföldi nyaralás? Legyél kíméletlen minden kiadással, amiről eddig úgy gondoltad, abból nem engedsz. Márpedig muszáj lesz, mert nagy gondban vagy és a gond csak nagyobb lesz, ha most nem lépsz fel ellene.
Csinálj költségvetés, kérj segítséget, ha kell, de ne maradj úgy tovább, ahogy most vagy. Ne nyugodj bele az állapotodba, az idő csak tovább ront a helyzeteden.
Itt egy régebbi cikk az alapokról, de sok hasonló írást találsz még a blogon, ami segíteni fog, ha változni és változtatni szeretnél.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Az ingatlancsere nagyon, de nagyon költséges mutatvány. Alaphangon kalkulálj 20% költséget a drágább ingatlan árából.
Pl. ha egy 100M-ás ingatlant cserél valaki 50M-ra, akkor az 20M-ba fog kerülni.
Lehet, hogy kevesebb lesz a költség, de nem biztos, sőt.
Ingatlan cserét nem javasolnék olyan embernek, aki már bizonyította, hogy kevéssé ért a pénzügyekhez.
A költség nagyobb, ha az ingatlanon hitel is van, még nagyobb, ha a cserélt, olcsóbb ingatlanon is lesz hitel.
Első körben a költségcsökkentés biztonságosabb módjait ajánlanám, pl. egyéb kiadások csökkentése.
Dörnyei, először is túlzás a 20%, bár kétségtelenül pénzbe kerül. Másrészt az alternatíva, hogy hamarosan a fejedre omlik az egész, mert nem tudod még karbantartani sem. Ha nincs pénzed fenntartani, akkor nincs pénzed fenntartani és kisebb kell. Akkor is, ha buksz rajta (ami szinte biztos).
Anno a görög-válság kapcsán olvastam: " háromszor olyan jól éltek, mint amit megengedhettek volna maguknak..." - a következménye ismert.
Miklos, szívesen olvasnek a tolladbol esettanulmanyokat (tanacsadasokrol anonimizalva)
A környezetemben szétnézve szerencsére a legtöbben tudatosak pénzügyileg. Vannak maroknyian viszont, akik nem, és pénzügyileg bizony bajban vannak, vagy legalábbis már lebeg felettük Damoklész kardja. A legnagyobb problémájuknak, amennyire meg tudom/tudjuk ítélni az tűnik, hogy nem képesek fontossági sorrendet felállítani, és minden akarnak, ahogy te is írod. A következő probléma, hogy halogatják a változtatást, akár már évek, évtizedek óta. Adott esetben már bele is fásultak, nincs erejük, elfogadják ezt a bizonytalanságot. Hiába próbálna segíteni nekik az ember, amíg nem teszik magukévá a változtatni akarást, nincs mit tenni. Kicsit olyan lehet ez, mint pl. dohányosok problémája. A múltbeli károkozás már vissza nem fordítható, de minél előbb abbahagyja, annál jobbat tesz saját magának.
Aki hasonló problémákkal küzd, annak ez egy kiváló cikk megfontolásra.
Ami talán még sokkal érdekesebb kérdés az ügyben, az az, hogy amúgy totál értelmes emberek hogyan / miért tudnak ennyire átgondolatlanul (horribile dictu : bután) pénzügyeket kezelni? :-O
Nem is tudom.. Én 30+ -osan jóval a lehetőségeim alatt élek.. Minilakás, öreg, de jó kocsi.. 70%-os leárazott, fast fashion ruhákra költök vagy 50-60 ezret/év.. Nem járok étterembe, de minőségi ételeket eszem, főzök.. Sportolok.. Ritkán utazom messze.. Komoly megtakarításokkal rendelkezem.. Viszont azt látom, hogy akik jobban költenek, szép kocsit vesznek, baráti apparátust tartanak fenn stb. valahogy boldogabbak is.. Fene tudja.. Fiatalon valahogy boldogabb az ember.. 50-60 évesen már minek világkörüli útra menni?? Az már nem olyan, minha az életre/emberekre nyitottan tennéd húszonévesen..
Ha 40-50 evesen kell felnoni, akkor ott tenyleg nagy bajok vannak fejben. De persze sosem keso valtoztatni. Aztan majd kiderul, hogy az mire eleg. Ha eleg keson, akkor legfeljebb annyi lesz az eredmenye, hogy vacsira 1 kiflicsucsok helyett akar 2 is jut.
Szorgoshangya, lehet, hogy te a spektrum másik végén vagy? Megfontoltad - még nen késő! -, hogy ne legyél ennyire aszkéta, kicsit lazábban élj, valamennyivel többet költve?
https://kiszamolo.hu/probalj-meg-lazitani/
@szorgoshangya
A legnehezebb dolog a megszokott szint drasztikus megvágása. Ha egy januári egzotikus 2 hét vagy egy kellemes egy hetes síelés eddig alap volt, ha sose volt még 6 évesnél idősebb autód, stb, na abból 45 körül visszavenni az nehéz lesz.
Nálunk az unokatesómmal van a baj, bar lista, már elvették a lakást, néha utoléri őket a végrehajtó az albérletben és visz mindent, de még akkor is csak tengerparton képesek nyaralni. Felnőtt emberek 3 gyerekkel, úgy mínusz 20 misi a vagyonuk. Bankszámlájuk sincs, mert rögtön tiltanák, az autó is valami ismerős nevén fut (mert ugye autóval kell vinni a gyereket a 2 villamosmegállóra levő iskolába). Mi "lúzerek" ellenben inkább tömeg közlekedünk 9 jegyű vagyonnal is. Felajánlottunk nekik tényleg jó állapotú ruhákat ingyen, de nem fogadták el, mert ők használtat nem adnak a gyerekre. Nem hittem el, de ez van, még nem mentek el a falig.
"Gyakran szeretnék hallani az emberek, hogy soha nem túl késő változtatni, de nem mindig ez a helyzet."
Szerintem pedig sokan vannak, akik szívesebben ringatják magukat abban a tudatban, hogy "ezen már nem lehet változtatni".
Én nem is azt hallom, hogy ezen nem lehet változtatni, hanem, hogy "egyszer élünk", "mit számít az a kicsi", "más, na az költekezik".
És nem fér be a fejükbe, hogy aha, de másnak más a jövedelme. Vagy akár kevesebb, de a szülők viszik a (főtt) kaját, vigyáznak akármikor, akármeddig a gyerekekre (=nem kell tábor, szitter és még kaját is kapnak olyankor); a házat örökölték, felújítja apu vagy szakmabeli rokonok anyagáron. Azaz a kiadási oldal sokkal karcsúbb.
A 20% költség a drágább ingatlan árából kb. helyes. Ingatlan közvetítő költsége kétszer, adó kétszer. Ha kell változtatni a finanszírozáson, annak van még jelentős költsége. Banki utalási költség, kétszer. Értékkülönbözet költség kétszer.
Ha valakinek csak 20% lett ez a költség, akkor jól csinálta a cserét.
Ha ez az egyetlen létező megoldás, akkor nyilván ezt kell választani. De ez lenne a legutolsó, amit bárkinek ajánlanék.
Extrém esetben lehet helyes opció, amikor pl. a család létszáma lecsökkent mondjuk 5 főröl 1 főre bármilyen okból.
Azt is vedd figyelembe, hogy ha valaki visszaköltözik egy 100M-s ingatlanból egy 50M-s ingatlanba csak anyagi megfontolásból, az egy óriási törés lesz az életszínvonalban. Az nem egy évi 750K-s nyaralás kiesési, ami költségcsökkentést tud hozni.
Mennyi idő alatt hoz be 750K/év megtakarítás 20M bukót? Tényleg megéri?
Dörnyei, adó kétszer? Milyen adó? Még illetéket sem fizetsz, ha olcsóbbat vásárolsz. Ingatlanos kétszer? Max egyszer fizeted te, de akinek van esze, egyszer sem fizet. Banki utalás kétszer???? Mi van? Oda utalod, aztán vissza, aztán megint oda? Vagy te akarod állni a költségét annak, aki neked utal? Egyébként tokkal vonóval beszélünk 20-30 ezer forintról...
Túlozd el, ha akarod, csak nem látom, mi az értelme. Ha csak nem magadat akarod meggyőzni...
Idézve tőled: "Nekem 437 nm-es házam van. Ez az én határom felett van, nem kellene nagyobb."
@l70: "úgy mínusz 20 misi a vagyonuk."
Ez aranyos volt. Es meg nem is ez a legrosszabb: hanem hogy az a 3 gyerek azt a mintat latja, hogy nyakig eladosodva, de razva azt a rongyot kell elni. Ha szerencsesek, akkor latni fogjak, hogy a szuleiket valami tenyleg komoly sokk vagy penzugyi baj fogja erni. Ugy ertem, az hatha ad a gyerekeknek egy korrekt visszajelzest, hogy de a kovetkezmeny viszont ez es ez.
@szorgoshangya
Azt csinald, amire igényed van, ha megteheted. A látszat meg sokszor csalóka, a "baráti appatátus" baj esetén el tud kopni, számtalanszor láttam Akiket úgy látsz, hogy pörögnek és élnek, sokszor azt palástolják, higy nem tudnak mit kezdeni az életükkel. Az "éjszakázás" egy idő után függőségi taposómalom, egy rakat kiégett emberrel, ráadásul eszméletlen pénzbe kerül hosszútávon. Tapasztalatból mondom. Ha van pénzed és igényed utatásra, ne azon spórolj. Sok embert ismerek, aki már azt mondja, most már minek. Hiába x százmilliós vagyon, fiatalon mindent más megélni. A pénz nem boldogít, csak lehetőséget és szabadságot ad. Ha neked viszont a gyűjtés és a felhalmozás okoz örömet, a kiadás pedig "fájdalnat", akkor folytasd tovább így.
Jó és hasznos cikk. A lényeg a pénzügyi tudatosság. Ha ez nagy vonalakban meg van, akkor rendkívül sokat tud segíteni krízis helyzetekben. Sajnos elég sűrűn előfordul, hogy ha jön a baj, akkor több is egyszerre. Jellemzően az emberi kapcsolatok is egy pillanat alatt szétesnek ilyenkor, jön a válás, ami egy férfi esetében a teljes kifosztással is könnyen végződhet.
40-es férfi vagyok, válás és munkahelyi problémák, jelentős bevétel csökkenés után / közben (melyek egymással erős kölcsönhatásban alakultak ki). Egy életre megtanultam, hogy ha baj van (mindegy hogy önhibádon kivül vagy sem), akkor egyedül maradsz, csak saját magadra számíthatsz. A pénzügyi tudatosság sokat segített a felszínen maradni.
A következő lépés, hogy el is rugaszkodjak onnan, de ehhez a bevételeket is jelentősen nővelni kell, illetve tudatosabb befektetési politikát folytatni.
@szorgoshangya
Lehet, hogy csak boldognak látszanak ezek a sokat költő ismerősök, közben utálják a munkájukat, stresszesek, felszínesek a kapcsolataik... Szerintem a hiba nem a te készülékedben van, a több költés nem tesz feltétlenül boldogabbá.
Nekem legtöbbször az a tapasztalatom hogy ha témába hozom a pénzügyi tudatosságot, teljesen hülyének néznek. Egyrészt azt gondolják hogy feltaláltam a spanyol viaszt, hisz ők tudatosak (hitel, erőn felül autó, 8K tv..hasonlók). Sokakanak az a tudatosság hogy jól keresnek, és tudatosan költik el. Az hogy én játszom a spórolós hülyét, azon csak mosolyognak és megjegyzik hogy ki tudja mi lesz itt 10 év múlva, amit megspóroltam, majd jól nem ér semmit.
..társaságban nem szeretek erről beszélgetni. már leszoktam róla.
Eddig egy embert sikerült "megtérítenem" azóta már ő is másképp látja az életét, félretesz, olvas, tanul, képzi magát pénzügyileg, befektetésügyileg.
Ez az egy sikerélményem van.
Már megérte.
😉
Ez a cikk pont az ismerőseimről szól. Mondjuk ők egyelőre menthetetlenek ilyen téren, mert annyira a mának élnek, hogy többszöri óva intés ellenére sem akarnak az életmódjukon változtatni. Fiatal házaspár, 30-as éveik elején, két gyerekkel. Házon lakáshitel, vadonatúj presztízsautó szintén hitelre, csak ezek havi törlesztője 250 ezer (!!!!) havonta. Drága bútorok, fajtatiszta kutyák, wellness hétvége és külföldi utazás persze mind kötelező... Asszony otthon a gyerekekkel munkahely nélkül. Férj munkahelyének a jövője nem biztos. Bármikor elküldhetik. Havi bevétele 700 ezer - 1 millió között átlagban, az utolsó fillérig elköltik havi szinten. Hó végére sokszor csak azért marad pénzük, mert hó elején levesznek egy kis összeget készpénzbe vésztartaléknak. Persze aztán azt is mindig elköltik. Semmi B terv. Ha nekik ez így jó... Most is épp nyaralnak. Én többet tuti nem járatom a szám nekik.
82 bruttobol megis hogy? Adjuk el a hiteles hűtőt? Vagy ne vegyünk kondibérletet?!
L70 100millával busszal jársz?! Megérdemled 😉
@tp Én is 🙂
Régebben voltak, valahogy elmaradoztak. Annó az égéstérben is volt egy-két érdekes sztori. Ha jól tippelem ezt a cikket is ilyesmi inspirálhatta.
@Dörnyei József: cserénél szerintem kb 10-15%-al lehet számolni, a valós piaci árakra vetítve.
Az viszont igaz, ha szerinted 100-at ér a házad, az semmit sem jelent, az álmaidból bukhatsz 20-30%-ot ha hülyeséget gondolsz az árakról.
Ha vársz és végül a bank adja el, akkor viszont a valós piaci árból is bukhatsz.
De normál esetben kisebbre csere esetén (nincs illeték):
- eladásnál szerintem ügyvéddel, ingatlanossal, racionális kipofozással, költözéssel, miegyébbel együtt is ki lehet jönni 4-6%-ból. Ha eddig karban tartottad és értesz hozzá, akkor ez 1% is lehet. Ha van megtakarításod és meg tudod venni az új házat a régi eladása előtt.
Vételnél 6-10%, ott több az ügyvédi költség, +kisebb felújítás, festés, + áthidaló hitel (!!!) viszont nincs ingatlanos.
Ez persze akkor igaz, ha nem kezdesz veszett nagy felújításba, hanem minimum újszerűt veszel.
Ma hazahoztam a külső raktárból a trambulint a gyerekeknek nyárra, természetesen tömegközlekedéssel. Persze nem egyben, darabjaira szedve.
Kicsit izgultam, hogy mi lesz, ha nem engednek fel mondjuk a metróra, mert túl nagyok az alapkör szétszedhető részei, de szerencsére nem kötött belém senki. Ha nem engedtek volna fel, akkor tutira hazasétáltam volna, fel sem merült, hogy taxit hívjak akkor. Az időmbe végül is belefér.
100 millió feletti vagyonnal én úgy gondolom, hogy tényleg semmit nem várok el a világtól és simán rendben van ez a mai történet így.
És nincs se autó (és soha nem is volt), se drága nyaralás (az már nagyon régen volt). Viszont stressz, hitel és semmi külső kényszer sincs.
Nekem ez így jön be.
@Vanhovafejlődni
"L70 100millával busszal jársz?! Megérdemled "
Nem busszal. Villamossal 🙂
Ismrősnél pont játszik ez. Nyugdíjas korára egyedül maradt kertes házzal, de csakazért sem adom el, ez lesz a gyermekem öröksége (btw gyerek is hülye, nem engedi eladni). Nem tudja fenntartani, méltatlan módon él. 1 szobát fűt valamennyire télen, víz lavórban (dugulás, szennyvízcső repedés), vízmelegítés rezsón, falak repednek, tető hajlik, kert olyan-amilyen, kerítés dől stb. Ha eladta volna kb. 5 éve amikor látszott a tendencia és még korrekt házikó volt vehetett volna belőle lakást, többit felélte volna. Lassan már csak telekár, mert rádől. Ám valószínűleg még él 10-15 évet... de a ház is kibírja?
"néha utoléri őket a végrehajtó az albérletben és visz mindent"
Az hogy lehet? Rosszul tudom, hogy a végrehajtó be se teheti a lábát olyan ingatlanba, ami nem a végrehajtás alatt álló tulajdona? Hogy visz el bármit egy albérletből?
Fox, ha oda vannak bejelentve mondjuk a gyerekek iskolája miatt?
@dornyei-jozsef
Nagyon brutálisan túl van becsülve a 20%.
Pontosan tudom, mert tavaly költöztem, 53-ért adtam el a 107nm-es házrészemet és költöztem át 64-be. A lakás megvolt.
És nem éltem meg törésként, sőt.
A családi excelven nyitottam egy "költséghelyet" a költözésnek, amit most zártam le június végén 1,02m-s egyenleggel.
Ez az eladott lakás árának 1,9%-a.
Term nem volt ingatlanos, bár láttam a családban olyat, hogy hozott a házra kínai vevőt a piaci ár + 15 milláért, néha az is bejön.
Az 1,02m-ban még a korábbi óvónők ajándéka és a szívességekért adott ajándékok is benne voltak. Sőt a bérlő engedménye is, aki hajlandó volt előbb kiköltözni.
700e IKEA szekrény, 50 a költözés és a dobozok. Jöttek a bőr kanapék, az ágyak, a tévék, még az egyedi negyedkör alakú óriás nappali asztal is, ami egy sarokba került más funkcióval.
Ha van bútorod, akár 0,5%-ból is költözhetsz, nem 20-ból.
Az ész nélküli ragaszkodás a (nagy) házhoz valóban létező, és amikor már csak esik szét és ott a nagy rezsi, akkor főleg értelmetlen. De. Ahogy öregszem, lesznek olyan szempontok, ami a nem pénzügyi szakadék szélén állóknál kicsit árnyalja.
Használtnál az, hogy tudjuk, hol mire lehet számítani kevesebb szívással jár, mint egy nekem új használtnál. Egy jól megtervezett, beállt kert megadja a napi alapfeladatokat, ami az idősebbeknek (is) kell, plusz a gyümi/zöldség durván száll el, ahogy nő a munkaerő ára és hülyül az időjárás.
Családi szempontból: 1(-2) embernek luxus egy ház. Viszont a családnak kell hely akkor is, ha nincs mindig otthon. Apósomék totál racionális méretű lakásban laknak. Nem is férünk el, ha megyünk. Megoldjuk/megoldják, de az tényleg nem fejezhető ki pénzben, mikor a fiam a nagyapjával szerel napokat és a nagyapja az ő kedvenceit főzi/süti, viszi horgászni stb.
annyit kártyáznak velük, amíg (a gyerekek :D) ki nem dőlnek stb.
Kacatok: a gyerekek imádják az apjuk kiskori cuccait, a nagyapa már a déditől örökölt szerszámkészletét. Alapvetően nem nagy helyet foglalnak, de kincsek.
Gyerekekkel, unokákkal másféle élettér a jó és kevésbé fontos, hogy passzentos legyen az adott életkorhoz. Olyan identitást adnak picinek gondolt események (felmászni arra a fára, amire már anyám is kislányként), aminek pénzbeli értéke semmi.
Nekem van olyan aranyfülim, amit esélyesen soha nem fogok hordani. A 2. legkedvesebb rokonomé volt. Az ő régi, roskatag háza nekem a gyerekkorom. Mindenféle racionalizálás miatt már rég nincs a családban... Van olyan tányérom, ami a nagyim hozományában volt. Értéktelen (volt már akkor is :DD).
@82brutto: hat ennyi penzbol ne is vegyel kondiberletet. A nagyszoba kozepen kb. minden izmot ingyen meg tudsz dolgoztatni.
@dornyei-jozsef vezesd ezt le kérlek, mert - ahogy kiszamolo is írta fent - tele van tevedesekkel a matekod
Én pont a héten keseredtem el kicsit, amikor rájöttem, hogy a szüleim semmit sem fejlődtek pénzügyi téren, a tesóm is az „otthonról hozott minta” szerint él, és senki nem vevő még egy iciripicit sem arra, hogy kicsit tudatosabban kellene. Ha szóba is kerülnek a pénzügyek, akár a majdani nyugdíjas kor (50 évesek a szüleim), hogy esetleg akkorra kellene legalább egy kis megtakarítás, olyan reakciók jönnek, hogy minek az, nem lesz itt semmi gond, honnan szedem azt a hülyeséget, hogy be fog dőlni a nyugdíjrendszer, stb. És mindig oda lyukadunk ki, hogy már sok pénzt nem tudnak félre tenni, kevéssel meg minek foglalkozzanak? Felélik a fizut minden hónapban (megjegyzem, ha nem is sokat, de havi 50-et simán félre tudnának tenni, csak kevesebbet kellene költeni olyan dolgokra, amik megtetszettek, de kettőnél többször úgysem lesz használva).
Folyt.
És az a legrosszabb, hogy hiába segítenék, terelgetnék, komplett idiótának néznek, hogy egyáltalán én miért foglalkozom ilyen felesleges (???) dolgokkal, mint a pénzügyek? Viszont amikor benne vannak a kakiban, mindig hozzám fordulnak, hogy segítsek, mert ők ehhez nem értenek. Hiába figyelmeztettem előre, hogy nem lesz jó, mert ha ők eldöntötték, hogy jó lesz, akkor nem lehet őket megállítani, és különben se szóljak bele, semmi közöm hozzá. Aztán amikor kiderül, hogy igazam volt, és már nyakig ülnek a kakiban, akkor jön az érzelmi passzírozás, hogy segítsek, mert ők nem gondolták volna, hogy ez lesz. Mondom ilyenkor, hogy pedig én szóltam előre. Válasz: jó, de ki gondolta volna? És ez megtörténik újra és újra.
Nem tudom mit kellene csináljak, vagy mondjak, hogy változzon a helyzet, de ez így nagyon rossz.
@pityukapityuka
Ha rossz helyen hozod elő, rossz emberismerő vagy. Engem a szűk rokonságomon kívül senki se érdekel annyira, higy győzködjem. Itt viszont hajlamos vagyok rájuk erőszakolni mindenféle viták és hiszti mellett azt, amivel jól járnak.
@unemployed
A túlzott spórolásnak is megvehetnek a borzalmas hátulütői. Sok :"takarékos és okos apuci" észre se veszi, mennyiszer hozza kellemetlen, megalázó helyzetbe családtagjait, mennyi minden olyantól fossza meg őket, amire nagyon vágynak, amit meg is engedhetnének maguknak. Aztán meg ezek sokszor lesnek ki a fejükből, hogy mennyire hálátlanok a családtagok, amikor azok besokallnak. Ami neked bejön,lehet, hogy családtagjaidnak nem. Láttam már ilyen családból kikerült jóeszű és rendes gyereket szétcsúszni teljesen, amikor kiszabadult a "zsarnokságból". Jött a pénzszórás, drog,, buli, utazás, hogy kompenzálja, amit ráerőltettek.
Tudom h közvetlenül, konkrétan nem a témához kapcsolódik, azonban a Partner Bankkal kapcsolatban azt kérdezném, hogy az 5 évvel ezelőtti cikkhez képest azóta változtak-e, most már megéri-e foglalkozni termékeikkel, javult-e a helyzet?
@82brutto
A 82 bruttó nem kis teljesítmény ilyen gazdasági környezetben és ilyen munkaherőhiány mellett.
Leszázalékoltak, vagy valami munkakerülő vagy?
Nálunk a legnagyobb gáz a sok felhalmozott kacat: orvosi témájú és egyéb könyvek, konyhai kisgépek, ilyen-olyan edények, Pataki tál, edzőgép, régi teniszütők, kristálypoharak, bőrkabátok, stb
Most, 40 évesen jutottam el odáig, hogy elég. Kezdtem már úgy érezni, hogy megfulladunk. A gond az, hogy a sok vackot még jelképes összegért, tized áron sem tudom eladni. A garázsvásár nem jött be, itt faluhelyen ezekre a dolgokra nincs kereslet. Több zsáknyi holmit, ruhákat stb már kivittem a szeméttelepre, de még mindig nem látom a végét. A könyvek a legrosszabbak, mert egyesével, témákra bontva, állapot megjelöléssel iszonyat macerás, időigényes dolog meghirdetni, és kereslet sincs rá igazán. Már arra is gondoltam, hogy egy adományozó szervezetnek adom őket, de egyrészt még nekem kellene fizetnem a kiszállásért, másrészt mit kezdenének mondjuk egy 'Medizin und gesundheit' lexikonnal?
folyt.
És hogy tetézzem a bajt: a nejem is belátta, hogy ez így nem mehet tovább, de ő még mindig azt hiszi, hogy azért nincs itthon rend, mert nincs elég mennyiségű, és magasságú szekrényünk. Kb. megrekedt a 80-as években, amikor még divat volt a mennyezetig érő nappali szekrénysor, meg a hatalmas hálószoba bútorok. Szóval, ha sikerül is megszabadulnunk a lomok nagy részétől, a nejem szeretne gondoskodni róla, hogy később is fuldokoljunk, csak akkor már a nyomasztó szekrényhalomtól. Hiába mondom, hogy semmi szükség rá, ő hajthatatlan. Úgy látom, hogy a kis tudatalattijában már készül az újabb felhalmozásra. Más magyarázatot nem tudok rá, hogy miért ragaszkodik ennyi bútorhoz. Hát, ennyi. Valaki a pénzügyeit nem képes helyre tenni, mi meg a lakásunkat. Ez például egy tipikusan reménytelen helyzet.
"ha oda vannak bejelentve mondjuk a gyerekek iskolája miatt?"
De a bejelentés nem jelent tulajdonjogot az ingatlanban. Az oké, hogy megtalálja őket, de nem vihet el semmit, amit ott talál, úgy tudom.
A világért sem kötekedni akarok, csak nem értem a szitut.
Nekem is van egy kollégám, igaz, hogy még bőven 30 alatt van, de már most próbálom átállítani az agyát a pénzügyi tudatossággal, egyelőre nem túl nagy sikerrel. Kezdem unni, hogy kudarcot vallok és inkább szóba sem hozom már, csak hallgatom szó nélkül az új TV, új PC, stb. sztorikat. Kár, mert ilyen fiatalon jönnek jól ezek a tanácsok.
Annyi sikerélményem viszont van, hogy legalább életmódbeli változást elértem nála. Tanulság: aki nem kér segítséget, annak nem kell segíteni. Ha nem tud más ember hibájából tanulni, majd a saját kárán megtanulja.
Szomorú, hogy egyesek sandán néznek, ha valaki hátsó szándék nélkül akar jót a másiknak.
@jami "Viszont a családnak kell hely akkor is, ha nincs mindig otthon. Apósomék totál racionális méretű lakásban laknak. Nem is férünk el, ha megyünk."
Pont így gondolom. Ahol nincs hely, élettér, stb., oda max. rövid látogatásra ugrik be a fiatal család és nem kölcsönösen jóleső, értékes időtöltésre. Nyilván ha tönk szélére juttat, akkor nem, de a sok racionalizáláshoz ezt hozzá kell tenni.
Mint ahogy azért ne kelljen már tömegközlekedésen cipelni egy trambulint @unemployed, kérj házhozszállítást akkor, vagy taxi, ismerős, akármi... Gondolom ezzel nem spórolni akarsz, hanem talán kicsit polgárpukkasztani, de akiknek esetleg szánod, ők nem lesznek ott a metrón úgyse... Nyilván, ha neked jól esik, csináld nyugodtan. 🙂
a kornyezetemben a fiatalok sporolnak, az idosebbek pedig nyugdijban vagy ahhoz kozeledve kezdik elvezni az eletet. tobbnyire anyagi szempontbol tudatos eletutat tudva maguk mogott. sokan azt hiszik hogy jaj nyugdij es vege az eletnek. hat csokolom, pont hogy akkor kezdodik 🙂 ha 20 evesen bejartad a vilagot akkor unatkozni fogsz nyugdijas korodban. boven raersz a bakancslistadrol egy csomo dolgot erre az idoszakra hagyni. es kulonben is mi lesz ha valamit nem pipalsz ki rajta? na bumm nem masztam meg a himalajat, akkor maris ertektelenne valt az eletem? haha
mindig arra torekedj hogy amit csinalsz azt orommel tedd - a sporolast is lehet elvezni (jaj de finom az a 20%-al leertekelt lidl-os lazac is ami 3 nap mulva jar le)
@unemployed :
De van olyan is, hogy az elado rosszul lovi be az ingatlan arat, es az ingatlanos maga talal ra vevot, joval a piaci ar alatt, hogy azutan o eladhassa par millioval dragabban.
Olyan haznal nem vennek igenybe ingatlanost, amiben benne lakom. Maximum annyi elonye van az ingatlanosnak, hogy a tobbi ingatlanos nem fog felhivni.
@dornyei-jozsef :
A vasarolt ingatlannal az ugyvedi koltseget kell kifizetni, az 1% korul van, illetve 1* utalok, az legyen 0.3%. A koltoztetes 100e ftbol megoldhato kene, hogy legyen, max 200, ha a kozelben maradok, a felujitas (festes, home-stageing), pedig ar novelo, vagy komfort novelo, azokat nem irnam a koltsegek koze. Adot csak akkor fizetek, ha az eladott ingatlant 5 even belul vettem, es emelkedett az ara, illeteket meg akkor, ha a vasarolt ingatlan dragabb mint az eladott.
Nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt, és egyáltalán arról beszélni, hogy pénzügyi tudatosság. Két embernek teljesen mást jelenthet a takarékoskodás, egy saját példa: a munkatársammal ugyanannyit keresünk, ő albérletben lakik, amit alig tud fizetni, rendszeresen az anyjától kér pénzt. Én saját lakásban élek, mellette egyetemet fizetek és félre is tudok tenni, pedig a lakás havi törlesztője magasabb, mint amit ő albérletre fizet.
Burkoltan vájkáltam a pénzügyeiben, mert kíváncsi voltam, hogy mégis mi ez a nagy különbség, és nagyon egyszerű a megfejtés: dohányzik, amire havonta kb. 40 ezer Ft-ot költ el, illetve heti kétszer összeülnek a barátaival sörözni, péntekenként buliznak és hetente többször ebédel étteremben.
Na most amikor neki azt mondja valaki, hogy spóroljon, akkor az számára az olcsóbb kaját jelenti a menükártyáról, nekem pedig azt, hogy nem eszek étteremben.
Kicsit off
Ne akarják a "hívők" megmagyarázni, hogy nem a CSOK és társai miatt szálltak el az árak
444.hu/2019/07/10/ez-egesz-eu-ban-nalunk-dragulnak-leggyorsabban-a-lakasok
Én csak érdekességképpen megosztanék egy történetet ami pár hónapja esett meg. 60+ nyugdíjas balesetet szenvedett, fejsérüléssel és 1-2 hétig kómában volt. A család a kórházban beszélte meg, hogy osztják fel majd az örökséget, illetve, megkérdezték mikor kapcsolják le a gépről. A bácsi 1-2 hét után magához tért és mint kiderült mindent hallott és mindenre emlékezett. Azonnal kitagadott mindenkit a családból és az addigi spórolós életét azonnal befejezte. Majdnem a teljes megtakarításából vett egy prémium szalonautót és azóta azzal éli világát. Nem szeretnék semmilyen tanulságot sulykolni senkibe, csak azt, hogy milyen kegyetlen tud lenni az élet és milyen törések tudnak történni az emberrel. Évtizedes spórolást adott fel és éli fel a vagyonát, nehogy egy fillért is hagyjon a rokonságnak.
@peti nagymamám mondta nekem anno, hogy amit a padlásra, pincébe, ágy alá vagy a szekrény tetejére tennél, azt dobd ki, mert soha nem lesz rá szükséged. Korábban őrizgettem a pohárkészleteket, étkészleteket, mondván, hogy majd jó lesz, ha jön vendég, de aztán rájöttem, hogy teljesen felesleges. Ezeket Jófogáson meg kell hirdetni ingyen elvihetőnél, ami pedig ingyen sem kell senkinek, azt oda kell adni egy adományboltnak. Senkinek nincs szüksége egynél több étkészletre, olyan ruhákra, amit már legalább 1 éve nem húzott fel, és mindenféle kacatokra, amiket ettől meg attól kapott ajándékba (váza, figurák, plüssállatok stb.). A feleségednek is erre kéne rádöbbennie.
@fox A végrehajtó bárhova bemehet (még azbsem kell hogy be legyen jelentkezve oda, meg pl. egy bérelt garázsba nyilván nincs senki bejelentkezve, mégis tárolhat ott értékes cuccot). A tulajdonjognak ehhez semmi köze, nem az ingatlant foglalja. A bent lévő ingóságoknál ha foglal (ami szinte soha nem történik meg, mert eladhatatlanok) és nem az adósé a cucc, akkor végrehajtási igénypert kell indítani a vh kérő ellen a tulajdonosnak.
Egyébként, nem tudom, hogy Ti hogy látjátok, de a környezetemben azt tapasztalom, hogy egy egész generációt rontott el a Kádártól Grószig terjedő kormányzási időszak. Alanyi szinten járt mindenkinek lakás, autó, munka. Nem volt arra szükség, hogy az ember gondoskodjon a nyugdíjáról, mert a rendszer eltartotta (legalábbis ezt kommunikálták a vezetők), a munkahelyet nem kellett keresni, mert úgy helyezték el valahol, lakhatásról nem kellett gondoskodni, mert már az is meg volt oldva, részben a generációs együttéléseknek, részben a rendszernek köszönhetően. Persze ez a rendszer fenntarthatatlan volt, azért is vették fel az első hiteleket ebben az időben, a hatása viszont máig érződik. Talán ezért is nem meglepő, hogy a mostani fiatalabb, Z, Y generáció már sokkal tudatosabban költekezik, mint a középkorúak, idősebbek.
@naa
Ismerős lenne, aki segít (pl. akinek a padlásán a cuccaimat tárolom), de akkor vele fizettetném meg végső soron a mustachian életformám rám eső nyereségét, mert nyilván nem kérne pénzt a segítségért. Ez mások kihasználása lenne és tisztességtelen, önző dolog. A trambulin össz kb. 18 kiló, kis túlzással fél lábon ugrálva is haza tudnám hozni.
Az durva volt, hogy hazahoztam a város túlsó feléből is, de szétszedve nem kihívás szállítani. De a BKV csomagméret határt meghaladja.
@szazegy
nemhogy nem spórolunk túlzottan, lehetne bőven a kaján tovább vágni.
Miért lenne túlzott zsarnoki spórolás, hogy metrótól 3 perc sétára nincs kocsink, vagy hogy nem szórunk el milliókat utazásra. Olyan jólétben élnek, hogy a csokik között válogatnak, finnyáskodnak.
Az nem nyomor, hogy "bemarketingelt" ("nekem jár" kocsi, hawaii, stb.)dolgokat nem fogyasztunk, hogy a multi munkaadó jól kizsákmányoljon