Lottónyertesnek lenni nem egy leányálom. A lottónyertesek egyharmada öt éven belül csődbe jut. (Cikk: Lottómilliárdok: áldás vagy átok)
Egy új tanulmány szerint a lottónyereménynél csak egy veszélyesebb van: a lottónyertes szomszédjának lenni.
Több tanulmány született már arról, hogy a meglévő vagyoni különbségek a szegényebb egyéneket pénzügyi túlköltekezésbe hajszolja.
Ebben a tanulmányban is a kanadai lottónyertesek közvetlen szomszédságát vizsgálták, irányítószám szerint 2004 és 2014 között. (A hat karakteres kanadai betű-szám irányítószám miatt ez a nyertesek közvetlen szomszédságát jelentette, átlagosan 13 házat.)
A nagyon kis nyereményeket (ezer dolláros nyeremények) és a 150 ezer dollár feletti nyereményeket kivették a vizsgálatból. (A nagy nyereményhez jutók nagy eséllyel el is költöztek az eredeti lakhelyükről.)
Azt a meglepő megállapítást tették, hogy a lottónyeremény minden egyes ezer dollárja 2,4%-kal növelte az esélyét annak, hogy a szomszédok közül valaki csődbe jut. A banki iratokat vizsgálva a csődöt jelentő szomszédok körében jellemzően kiugró volt a látható vagyontárgyak birtoklása, mint autó, motor, ház, nagyobb értékű autójuk és házuk volt, mint az átlag, viszont kevesebb nem látható vagyonuk volt, mint például nyugdíjszámlán lévő vagyon.
Minél nagyobb szegénység vagy nagyobb vagyoni egyenlőtlenség volt a lottónyertesek környezetében, annál nagyobb arányban kerültek csődbe a szomszédok a nyeremény utáni pár évben, azaz annál fontosabbnak tartották, hogy utolérjék a nyertes gyarapodását. De mivel erre plusz anyagi keretük nem volt, kénytelenek voltak ezt hitelből megtenni, aminek a vége a bank felé jelentett csőd lett.
Kontrollcsoportként a lottónyertesek nem közvetlen környezetét használták, 0,2 négyzetkilométeren belül, de az adott irányítószámon kívüli mintegy 200 háztartás adatait.
Egy másik 2011-es hasonló tanulmányt Dániában végeztek el, ott is hasonló eredményre jutottak.
Minél többet költ a szomszéd, annál inkább emelik az emberek a saját fogyasztásukat, lényegében bármi áron. Sőt, minél inkább úgy gondolja valaki, hogy ő szegényebb, mint a szomszédja, annál inkább képes eladósodni, csak hogy úgy érezze, hogy képes lépést tartani a szomszédjával.
Ha eddig nem tudtuk volna, a legtöbb embert a szomszéd vélt vagy valós vagyona kényszerít arra, hogy ő (is) erején felül költekezzen. Hogy aztán rövid úton ő is belekerüljön abba a hitelcsapdába, amibe az utolérni kívánt szomszédja már jó eséllyel benne van.
Egy másik tanulmány szerint az emberek csak akkor elégedettek a jövedelmükkel, ha az több, mint a szomszédé. A felmérésben résztvevők addig voltak elégedettek a saját fizetésükkel, amíg úgy gondolták, hogy az több, mint a kollégáik vagy a szomszédaik fizetése. Amint megtudták (vagy azt hitték, hogy megtudták), hogy ez nem így van, egyből kevesellték a jövedelmüket, noha az egy fillérrel sem lett kevesebb, mint előtte és az életszínvonaluk sem lett kisebb, mint előtte volt.
Hát így működnek az emberek. 🙂 Figyelj oda, hogy te ne tévedjél erre az ösvényre, mert könnyen nálad is hitelprobléma lehet a vége.
Én annyira nem tudom beleélni magamat azoknak a helyzetébe, akik azért vesznek meg valami értékes dolgot, mert a szomszédnak is van. Ez hogyan zajlik le a fejükben, vajon teljesen tudatosan akarnak lépést tartani, vagy nem tudatosan változik az értékítéletük, ahogy mondjuk egyre több spprtkocsi jelenik meg a környéken?
Ez viccesnek tűnik, de igaz lehet. Nagyon nagy a nyomás, hogy megmutassam, mit is értem el. Tegnap találkoztam egy velem egyidős ismerősömmel, akit már 5 éve nem láttam.
Ő vett egy lakást a városban, egy két éves Ford Focust és szemmel láthatólag jól él.
Mi havonta 100e körül költünk a gyerekek és a saját taníttatásunkra, és emellett nincsenek hiteleink és kezd épülni a tartalékunk - de egy 20 éves Suzukival járunk és nincs két lakásunk.
Hiába tudom, hogy ez jó út, amelyen járunk, mégis ciki volt beszállni a Suzukiba...
ezt kicsiben én is láttam. Falun talán jellemzőbb, mivel ott jobban ismerik egymást az emberek. persze ott csak kicsiben megy, nagyképernyős tévé, menő autó, 40ezres kávégép miatt 100ezres vásárlása, stb.
Legjobb, mikor valaki bírálgatja a szomszédot, h ezt meg azt vett, de csak azért, mert a másik szomszéd is, aztán ő maga is bevásárol valami cuccot 🙂
Első gondolat: The Joneses (Eladó a családom)
Anno mikor láttam sokat gondolkodtam mennyire lehet így, ezek szerint nagyon.
Érdekes módon én akkor vagyok elégedett ha többet teszek félre mint a kollégáim (vélt vagy valós 🙂 )
Ha valaki, valamivel többet keres, de pl autót tart, akkor úgy érzem "nincs miért aggódni" úgyis bőven feléli a különbözetet.
Így belegondolva ez elég fura 😀
@zabalint szerintem irigység/vágyakozás.
meglátom a szomszédnál, milyen menő képe van a nagyképernyős tévének, és hirtelen én is akarom.
vagy milyen finom kávét főzött a gépe, nekem is kell egy.
én legalábbis azt sejtem, hogy ilyen jellegű impulzusvásárlásokba kergetik bele egymást
@imre
Abszolút megértem, szerintem mindenki szokott időnként így járni.
De ezért (is) jó olvasgatni a blogot, hogy segítsen eltűntetni a butácska "nekem is jár" és az "én is megengedhetem magamnak" hangocskákat.
Ez tényleg furcsa. A mi egyik szomszédunk legalább egy 0-val többet keres, mint mi. Csak a mostani autóik annyit érnek, mint amit én életem végéig keresek majd kb. De engem inkább motivál. Költeni nem költünk többet. A napi megélhetésen felüli pénzünk 2/3-a megy megtakarításba, a maradékot kegyetlenül feléljük 🙂
Én akkor vagyok elégedett, ha év végén kevesebb a hitelünk mint egy éve és több a megtakarításunk mint egy éve.
Nagy részt azért van, hogy megmutasd, hogy te előrébb tartasz, mint mások, de legalábbis nem lemaradva, hogy imponálj a nőknek. Hogy te olyan erős, ügyes, alkalmas ember vagy, hogy el tudod tartani a nőt és a gyermekeit, hogy a nő téged válasszon, neked szüljön utódokat, stb.
Mivel a női ösztön nem tud mit kezdeni a bankszámlával, papírokkal, ezért ezt úgy kell csinálni, hogy látszódjon is, mint a nagy ház, szép autó, stb.
Haverom milliardos, megis panelban lakik. Legjobb alca, es meg a kerttel sem kell cseszekednie:)
Ha meg kell neki a kert, elmegy arboretumba.
Kocsija nincs, csak soforje kocsival, igy nincs mit ellopni sem:D
Na ez a nem mindegy:) Amugy egesz evben utazgat kb.
@kisvirag
Na de pont ezt a fajta irigységet, mint érzést nem tudom elképzelni. Ha valaki relatív nagy lábon él, bár mostanában próbálok toleráns lenni, de inkább lenézem, mint hogy irigy legyek rá (más kérdés ha ezt irigységnek éli meg).
Ezért gondolok olyanra, hogy ez esetleg tudqt alatt történik, mert amúgy embert nem láttam, aki kimondta volna, hogy ő bizony a szomszéddal akar lépést tartani. Ellenben tudat alatt biztosan meghatározza a környezetünk a viszonyítási alapunkat.
Én is láttam ilyet: amikor apám autót vett, a kolléga is hirtelen, amikor X faluba költözött, a kolléga is szinte ugyanoda. Nem voltak szomszédok, de majdnem azok lettek. Szóval nemcsak közvetlen szomszédnál működik ez, hanem tágabb értelemben: akihez viszonyítjuk magunkat, ahhoz szeretnénk hasonlítani. Amúgy ha az ember alkalomadtán gazdagabb haverokkal megy sörözni, biztosan megveszi a drágább piát, ugye... (Egyébként fordítva is: nem flancolok, ha a haver sóherebb.) A kávéfőző, tévé gázos, de az autó szerintem picit más tészta: pénzügyileg persze full bukás, de azért örülnék, ha a család nem a szarrá rohadt suzukival állna fejre a kanyarban... A másik lakás meg lehet befektetés, pl. ha jól kiadja. Amúgy a legdurvább szerintem a hitelből rendezett esküvő.
Én konkrétan lesz@rom, h milye van a szomszédaimnak. Van, aki látszólag rosszabbul, van, aki látszólag jobban él, de nem is érdekel az igazság. Ami érdekel: éljünk kényelmesen, ne költsünk sokat feleslegesen, ellenben töltsünk együtt minél több időt és minden hónapban tegyünk félre pénzt. Ezért dolgozunk, és számunkra ez a boldogság titka.
Ha meg egyszer nyerünk a lottón, aggódjanak a szomszédok. 😉
Primitivseg. Az osztalytalalkozok is errol szolnak. Aki penzben meri sajat maga vagy a szomszedja ertekeit az vagy buta, vagy beteg, persze a mai vilagban a kiralynok hercegeket akarnak, de a hercegek nem hercegek es a kiralynok sem irodalmi muvek ihletoi. Mindket csoport sz..ul szamol es lelkileg betegecske
Nekem evek ota viszket az ujjam egy uj Mustangra (a mostani 13 eves), de mindig lebeszelem magamat. A mostani belekerul havi $100 a fentartas (+biztositas, de azt a masikra is fizetni kene). Egy uj reszlete meg lenne vagy $300-$350 havonta es azon is csak negy kerek van meg egy kormany igy mindig lebeszelem magam miutan osszeallitottam a kocsit es megnezem a torlesztojet 🙂
Ha masnak van akar egy S mercije az se izgat nagyon, nem tartom a gazdagsag meroeszkozenek az autot. Foleg tudva, hogy az atlag auto torleszto $500 korul jar es az atlag amerikai 36000 dollaros autot vesz mikozben az atlag bevetele egy csaladnak $50000. El is kezdtek megcsuszni az emberek a fizetessel.
Ez vonatkozik a blogkommentelő szomszédra is?
Ez az osztálytalálkozó jó példa. ott lehet igazán félrecsúszni önértékelésben. Meglátja, hogy na ez is jobb autóval jött, meg annak is nagyobb háza. Aztán meg a legtöbb irigyeltnek a hitelen kívül más nincs, csak ez nem látszik. Én pl mikor dolgozni kezdtem, volt a munkahelyen egy fiatal házaspár, akik havi 550-750ezer Ft között vittek haza, gyerek nem volt. Aztán kiderült, hogy negatív egyenlegben van mindkettőjük bankszámlája, mert elutazzák az összes pénzt.
Írta itt valaki, hogy nem a legjobb érzés a Suzukiba beülni. Gondolj arra, hogy lehet, hogy ő jobb autóban ül, de biztos, hogy anyagi biztonságban is van? Lehet akkor meg ő érezné magát rosszul, ha egymás mellé kellene tenni a megtakarításaitok összegét egy A4-es lapon, csak a papír az papír, az autó meg autó. Szoktam mondani: Minél több ember néz hülyének a környezetedben a pénzügyi döntéseid miatt, valószínű annál jobb az irány!
@zabalint ez az irigység szerintem nem tudatosodik. nem is biztos, h az irigység a jó szó rá.
az is érdekes kérdés egyébként, h ez honnan jön, hol gyökerezik, miért kell hogy legalább olyan "gazdag" de inkább gazdagabb legyek, mint a szomszéd, miért akarom "legyőzni" a másikat, és miért nem együtt örülünk egymás sikereinek?
Az ember már csak így működik. Nem kell azt "szégyellni" ha többet akar valaki. Csak a mértéket kell jól eltalálni.
És hát ugye nem Warren Buffett nyeri a lottó ötöst, hanem az átlagember, így nem is tud mit kezdeni a hirtelen jött hatalmas vagyonnal...csak költeni.
És ugye az is sokat elárul, hogy pl. a Szerencsejáték Zrt-nél van tanácsadó, azoknak, akik nagy összeget nyertek...de senki nem kíváncsi a tanácsra...me' nehogy má' egy szakember jobban tuggya nálunk...Az asszonnyal a hokedlin a konyhába megbeszéltük már...
Épp egyik ismerősöm pár hónapja nyert a lottón. Úgy 700 milla körül.
Nem sorolom, hogy milyen töketlenségre költik a pénzt, de vettek egy millióért a 4 db felnit gumival a toyotára. Jobb kisautó ára. Azelőtt még az sem volt nekik.
Szóval pénzügyi kultúránk a béka se..e alatt.
@zabalint : Valószínűleg ez az az effektus, mely nem engedi, hogy az ember ott klubtag legyen, ahol fel is vennék. Magyarul a "saját szinteden" nem kell semmi, picit jobb környékre költözöl, mint az általad ismert Átlagosék, aztán ott menni kell a színvonal után.
Mint amikor a baráti társaság legjobban öltözött, legjobb autót vezető, legszebb helyeken nyaraló tagjához méri valaki a saját igényeit. Míg az első eset rám pl. nem hat, van olyan családi barát, akivel van egy ilyesféle verseny közöttünk, de jó értelemben véve. Azzal a különbséggel, hogy egyfelől örülünk a másikénak is, másrészt pedig nem hitelbe hajszoljuk egymást, hanem a jobb lehetőségek, befektetések, munkák stb. keresésére, mert csak az azzal elért dolog "játszik." Egészséges mértékben is lehet jó dolog.
Ami nem baj addig szerintem, amíg újratervezésre ösztönöz, ellenben nagyon is az, ha adósságba hajszol.
Én nem lottónyertes, hanem Buksza nyertes szomszédja vagyok.
Az eddig minimálbérből élő házaspár a nyereményből mindkét gyerekének vett 1-1 lakást, amibe az idősebb bele is költözik, a kisebbikért kiadják - egyelőre, mert idén ő is végez.
Aztán élnek úgy, ahogy eddig. Mi eddig is akartunk venni a gyerekeknek egy lakást, meg ezután is akarunk. persze jobb lenne, ha mi is megnyernénk az árát 🙂 , de ha nem, hát az önrész mellé hitelt veszünk fel - annyi törlesztővel, amennyi az albérlet ára.
Remélem, egyikünk se megy csődbe!
@nandi "Hiába tudom, hogy ez jó út, amelyen járunk, mégis ciki volt beszállni a Suzukiba…"
De mi az, hogy ciki? Melyik korosztalyba tartozol? 😉
Te ugye nem foglalkozol azzal, hogy masnak milyen autoja van, hogy el?
Nem szabad massal foglalkozni.
Ha nem foglalkozol massal, akkor azzal se foglalkozzal, hogy mit gondol. Innentol kezdve a ciki ertelmet veszti.
Foglakozz azzal, hogy milyen megnyugtato, hogy neked van a bankszamladon mondjuk 1 evi csaladi megelhetes osszege.
Milyen megnyugtato, hogy te 1-2 honap alatt talalsz munkahelyet, ha esetleg valami miatt valtanod kene.
Milyen megnyugtato, hogy te 1-2 honap alatt tatalasz munkahelyet akar kulfoldon is.
Milyen jo, hogy latod a gyerekeidet szepen fejlodni. Stb...
Rengeteg olyan dolgo van az eletben, ami elorebb van a szomszednal, volt iskolatarsnal... 😉
En az osztalytalalkozora a felesegem kocsijaval mentem...
@nunu
Te Nünü, még jó, hogy a női ösztön azért rúgja ki az óvodás kezéből a metrón a párizsis zsömlét, hiszen éhes és a létfenntartás ösztöne a legerősebb a világon ... döbbenet, hogy azt bezzeg még a bugyuta nők is tudják uralni ...
Nalunk a rokonsagban is vannak olyanok, akik a kulsosegek alapjan mondjak meg, hogy valakinek mennyi penze lehet. Egy 5 millios auto, 100e ftos csizma sokat szamit. Hiaba magyarazom nekik ,hogy ezeket lehet hitelbol is venni, vagy ha nem is hitelbol, lehet, hogy minden jovedelmet feleli az illeto.
A masik amit eszrevettem az az, hogy hiaba vannak a rokonsagban sokan, akik a mi jovedemunk 3adaval rendelkeznek, megis az eletszinvonaluk hasonlo, a birtokolt targyaik mennyisege, ara nagyobb mint a mieink. Igaz, a bankszamla sovanyabb, es orokseg utjan jutottak hozza...
A cikkbol amugy az jon le, hogy koltoz csoro kornyekre, es akkor nem lesz nehez tartani a tobbiek szinvonalat:)
@qtt
Na de ha valaki autóval érkezik oaztálytalálkozóra, az nem tud inni, akkor oda a nosztalgia...
En amikor lecsereltem az automat egy 2 evvel fiatalabbra, ( az elobbi 8 eves volt ) akkor jottek is a szomszedok, hogy hinnye de szep kocsi, elso kerdes: mennyi volt ??? En inkabb azt hazudtam, hogy ceges auto, lattatok volna az arcukat, jaaaa, akkor oke ! 🙂
Na ezutan mar nem is volt annyira erdekes, hogy milyen marka, meg hasonlok.
Hmm, erdekes tapasztalat volt.
Fővárosiként fel sem ismerem a szomszédaimat, és 2016-ban szerintem már nem biztos, hogy ezzel kisebbségben vagyok.
Imre: "...két éves Ford Focus...ciki volt beszállni a Suzukiba…" Abszolút megértem, megvan az a szint, ami alatt már kellemetlenül érzi magát az ember a lepattant autójában. Mint ahogyan szakadt cipőben és lyukas zokniban is. Azonban nem kell ahhoz új(szerű) autó milliókért, hogy ne kelljen emiatt szégyenkezni. Lehet venni 6 számjegyű összegért is olyan 10-15 éves autót, ami ha nem is kelt feltűnést, hisz nem erre van szükségünk, de mégis jó érzés beleülni, vagy épp visszapillantani rá a leparkolás után. Nem értek egyet azzal a másik véglettel, hogy meg kellene erőszakolni az egónkat, és mindenből a még épp a célnak megfelelő legolcsóbbat, legsilányabbat venni, csak azért, hogy többet lehessen spórolni. Még ha ez sokkal egészségesebb is, mint a túlköltekezés.
Hogy a cikkhez is hozzászóljak: Az irigység idiotizmussal párosul tipikus esete.
@random-okos
A világ változik, ma a barátok azok, akik ebből a szempontból megfelelnek a szomszédnak. Ma is egy kis falunyi embert ismernek az emberek, csak főldrajzilag szétszórva.
Teljesen emberi reakcio, total normal. Lehet ellenkezni, meg meltatlankodni, de akkor is altalanossagban az ember igy mukodik. Ezt az elet sok mas teruleten is kimutattak.
Pl. az NFLben is vegeztek egy ilyen kutatast. Ahol a jatekosok nagy szazaleka palyafutasa utan csodbe megy, mert szeretnenek latszolag hasonlo szinvonalon elni, mint a tarsaik. Csak epp azt nem szoktak megemliteni, h mig a csapatban paran a millio dollaros fizetesukkel sokat megengedhetnek maguknak, addig az oltozo tobbsege az NFL minimalbert keresi, ami nagysagrenddel kisebb.
Greg,
//kiszamolo.hu/elsportolok-teljes-anyagi-csodben/
@tyip
"Amúgy a legdurvább szerintem a hitelből rendezett esküvő."
annál is durvább, amikor a meghívottak vesznek fel hitelt, azért hogy meg tudjanak ott jelenni. Sajnos láttam már ilyet saját szememmel, a szerény körülmények között élő család 500e hitelt vett fel (a többi mellé) a sógorék lányának az esküvője miatt...
Kicsit off, de ha már autókról van szó, én sose értettem a férfiak hozzáállását ebben az ügyben. Nekem, mint nőnek az autóval kapcsolatban a következő elvárásaim vannak:
1. megbízhatóan működjön (ne kelljen sűrűn szerelőhöz szaladgálni vele)
2. legyen biztonságos (egy balesetben ne törjön rommá, ha nem muszáj)
3. könnyen lehessen belülről takarítani (tapasztalatom szerint ez valahogy mindig a nőkre marad)
4. ne legyen ronda a színe, de azért könnyen felismerhető legyen az áruházi parkolóban
5. (és ez a legfontosabb, nekem nincs jogsim) olyan sofőrje legyen, aki mellett biztonságban érzem magam, mert megfontoltan és jól vezet
Az ilyen, hogy milyen márka, évjárat, ár - teljesen hidegen hagy. Szvsz, ha egy nő a kocsija miatt bukik egy pasira, az már régen rossz.
en az osztalytalalkozora bicajjal mentem:)
Amugy igen, sok emberen latszodott, hogy o most az elmult 10 ev eredmenyeit probalja meg felmutatni, hogy mit ert el. Illetve az, hogy akik latszolag kevesebbet ertek el, azok mintha picit szegyeltek volna magukat...
Ez nagyon jól megfigyelhető jelenség a kisgyerekeknél is: a Pistának jobb a cipője, a Julinak szebb a tolltartója, stb. Úgy látszik, ezt az ösztönt nem növik ki az emberek.
Szerintem ennek az egésznek az alapja tulajdonképpen egy egészséges késztetés, mivel bennünk van, hogy másokhoz mérjük magunkat, legyen szó tulajdonképpen bármiről (nyilván vannak zen mesterek, akikre ez nem igaz, de a gyarló többség, mint én is, ilyen). De ahogy azt többen is írták, nem mindegy, hogy hogyan csapódik ez le az illetőnél. Én is szeretnék többet, de úgy, hogy közben több leszek, ennek hatására többet érek, és el tudom érni, hogy több olyan dologgal vegyem körbe magam, ami örömet okoz. A szomszéd nálam is inkább motiváció, ránézek a szép autójára, és lendületet ad, nagyobb kedvvel teszem a dolgom, mert elhiszem, hogy nekem is összejöhet a szép autó stb., ha ez a célom. Még Kyiosaki egyik példája jutott eszembe: szeretett volna egy sportkocsit, de nem vett, hanem talált egy befektetést, aminek a hozama kifizette azt, így effektítve az vette meg neki! 🙂 Like! 🙂
En is lattam olyan falut, ahol minden haznal eggyel tobb lepcso volt mint a szomszed haze. A falu vegere mar volt vagy huszegynehany lepcso, elmeny lehetett megmaszni naponta, de kell, mer "fussa".
"a lottónyeremény minden egyes ezer dollárja 2,4%-kal növelte az esélyét annak, hogy a szomszédok közül valaki csődbe jut"
Mennyi a csőd esélye amúgy lottónyeremény nélkül? Mert a 2,4% emelkedés elsőre nem tűnik soknak, persze ha 1%-ról ment fel háromra, az más tészta.
benne van a tanulmányban, alapból nem olyan magas természetesen. De nem is az abszolút nagysága, hanem az emelkedés mértéke a fontos.
jinjang,
keress rá YouTube-on, hogy "gold digger prank", és meglátod, hogy miért kell a férfiaknak jó autó. 🙂 (nagyon jól lehet vele csajozni, és ez akkor is - természetesen nem feltétlenül tudatos - motiváló tényező lehet, ha amúgy van párja az illetőnek).
@jinjang a faék egyszerűségű férfiember az első két pontot visszavezeti olyan kézzelfogható dolgokra, mint márka, meg évjárat.
"Egy másik tanulmány szerint az emberek csak akkor elégedettek a jövedelmükkel, ha az több, mint a szomszédé."
Hihetetlen min múlik a boldogság... 😀
Amit én elég gyakran látok a tágabb családi körben, illetve egyes ismerősöknél, az a jólét permanens és kényszeres bizonygatása. Mindenki bőszen meséli, hogy ennyit meg annyit kaszált a befektetésein, az autóját ami 100 km-en 2 l benzint termel gombokért vette, hogy itt meg ott volt nyaralni és hát az egyszerűen CSODÁLATOS volt ("egyszer NEKTEK is el kell menni Bali-ra/Hawai-ra/Seychelle-szigetekre". mit lehet erre mondani? anyád.) ... stb.
Valahol egyébként még irigylem is az ilyen "élet császárai"-t, én sosem tudtam ekkora átéléssel mesélni, hogy milyen jó a munkám, vagy mennyire jó volt a nyaralásom.
Múltkor az oviban mosolyogtam egy nagyot, a csoporttárs nagymamája hosszan ecsetelte, hogy a gyerekük valamijét a szülők Tunéziából hozták. Ők Tunéziában nyaraltak, értik, ugye?
Mondtam, hogy mi meg idehaza kempingeztünk, és imádtuk. Értetlenül nézett rám.
Elfelejtettem elmondani neki, hogy merrefelé nyaraltam/nyaraltunk már korábban, meghagytam a Tunézia forever tudatban, jobb az így.
Mostansag en is erzem ezt a dolgot. Otthon sosem volt ilyen problemam(mert sokkal tobbet kerestem a szomszedaimnal), igy nem volt celom "mutogatni" mim is van, azt gondoltam ram nem hat ez a konzumidiotasag, teljesen immunis vagyok az ilyesmire.
Egy ideje viszont kulfoldon elunk, az itteni fizum az atlag felett van(de nem annyira kiemelkedoen tobb mint otthon volt a szomszedokhoz kepest) es az hogy az a kocsi ami ottthon "jonak" szamitott( zsiruj 5M-os Fokusz kategoria, termeszetesen hitel nelkul) itt ciki. Mar tobb uj szomszed/kollega is megjegyezte, hogy egy "ilyen komoly mernokember, hogy jarhat ilyen kocsival" es ugy neznek ra, mintha sz*rba leptek volna kozben.
Szoval eros leszek es nem fogom hitelbol lecserelni valami komolyabbra, de maga az erzes uj, hogy meg akarok felelni a szomszedaimnak, meg ugy is hogy a hitelen is elgondolkoztam.
Erdekes erzes...
A középiskolás korszakunkra volt az jellemző (legalábbis a 90-es évek elejére én így emlékszem), hogy az osztálytársak előszeretettel azt vizsgálgatták egymáson, hogy kinek milyen cipője van, és hány évig hord egy farmert. Később szerencsére már nem ilyen közeg vett körül, viszont az emberek természete ezek szerint változatlan maradt.
Ahelyett, hogy folyamatosan vágyakozzunk mások életminősége után, tényleg sokkal bölcsebb dolog ilyenkor lefele is vizsgálódni. Statisztikák szerint a világ 9/10-edénél gazdagabbak vagyunk (pont ezen a blogon volt erről egy cikk), békében élhetünk, egészséges ivóvízhez jutunk, stb.
@ptur Én eljutottam oda, hogy NEM mesélek. Baráti körben soha, csak ha kifejezetten kérdeznek, családi körben kizárólag az ár kitalálhatósága nélkül, és akkor is csak kérdésre.
Legyek inkább rejtély, semmint direkt utálóim legyenek, téma legyek vagy akaratlanul is rossz érzést keltsek abban, aki számít.
Más kérdés, hogy aki nem számít és okot ad rá, ott figyelek arra, hogy minden kiderüljön. Persze, áttéttelesen, soha nem szavakkal, de vissza(!)vágásra ez kiváló eszköz. Gyarló vagyok, na 🙂
Ez számomra is érthetetlen jelenség.
A legcsekélyebb mértékben sem érdekel, hogy másnak mije van, jobban él-e mint én. Pedig a környezetemben elég sok az audibmwmercedes (és mind új).
Nekem egy 10 éves kocsim van, aminek durván egymillió lehet most az értéke. Bőven megengedhetném magamnak az új akármit, de minek?
Nem érzem emiatt egyáltalán hogy nyomorognék, vagy kevesebb lennék mint a kolléga. Megbízható, kényelmes és simán beledobom a babakocsit is. Szerintem a következő 5-10 évben is ez marad (ha bírja).
Egyébként én a szüleimtől is azt láttam, hogy az ember nem nyújtózkodik el a takarója végéig.
Másrészről, szerintem az valami önértékelési probléma is lehet ha valakit így befolyásol a szomszéd életvitele. Nem vagyok szakember, de tuti hogy ott valami nincs rendben. (Bocs, ha valakit ezzel megbántottam volna.)
Plusz bölcsesség amit még gyerekként tanultam: ne a másikkal foglalkozz, arra figyelj hogy te hogy haladsz az „utadon”, te hogy fejlődsz/gyarapodsz! Az csak megkeseríti az életed ha azon rágódsz, hogy a másiknak ez van vagy az van, vagy mennyivel jobb az angolja mint a tiéd.
Nagyon erdekes ez, de tok nehez elkepzelnem. Ram soha nem hatott, hogy mije van a szomszedomnak, vagy hogy ki milyen autoval jar. Viszont azt megertem, hogy rossz amikor kiderul, hogy kollega mondjuk ugyanazert a munkaert joval tobbet keres, dehat ez meg pont hogy nem ver koltekezesbe 😀
Angliaban elek amugy, egesz jo informatikusi fizubol. Ehhez kepest amikor magyar tarsasagba keveredtem, altalaban mindenkinek sokkaldragabb ruhaja, taskaja, kabatja, cipoje, csillogo oraja, telefonja volt, mint nekem, csak ugy ropkodtek a markak - es hat igen nagy aranyban mosogatokrol, pincerekrol, raktarosokrol, eladokrol beszelunk. En meg sajnalom a £100-at egy cipore es inkabb £30-ert veszek, pedig tobb, mint ketszereset keresem...
Ilyenkor mindig elgondolkozom azon, hogy lehet, hogy rosszul vagyok összerakva, mert a szomszédnak van/volt autója, nekem 15 even keresztül nem volt - és nem zavart 🙂
A The Millionaire Next Door is ugyanezt a csapdát taglalja, amiszerint a jellemzően felső-középosztály tagjai egymást lovalják bele a nagy költekezésbe (nagy autó, nagy ház, magániskolák, klubtagságok).
Itthon is ugyanez megy pepitában, sok helyen 100 méterről is autóval viszik a gyereket iskolába, hogy lássák, milyük van. Vagy nézzünk meg egy közösségi házat hétköznap este 6 körül, dugig van középosztálybeli szülőkkel, akik különórára hozzák/viszik a gyereket.
Tényleg sokba kerül az "oda akarok tartozni" kényszere, de ezért is kell felnőni, hogy az ember ne a társadalom által kigondolt utat járja, hanem a sajátját.
Az egyetemi baráti körömben messze én keresek legrosszabbul (ami még mindig extra egyébként), mégsem próbálok a többiek szintjén élni, mert oltári hülyeség lenne. És ennek ellenére még tagja vagyok a baráti körnek.
Be kéne tiltani ezt a lottó nevű parasztvakítást. Az iskolában pedig kötelezően oktatni kéne a pénzzel való bánásmódot.