Téveszmék a hitelekről
Folytatva a múltkori írást a hitelekről, most néhány, a devizahitelekkel kapcsolatos téveszmét szeretnék eloszlatni.
“Amikor felvettem a hitelt, még csak havi 40 ezer volt a törlesztőm, most pedig már 138 ezer forint”
Ez az egyik leggyakrabban hallható panasz a devizahitelesektől, csak éppen van benne egy hatalmas csúsztatás.
A svájci frank áremelkedése sajnálatosan megdrágította a havi törlesztőrészlet nagyságát, ahogy a bankok által bevezetett kamatemelés is. Azonban messze nem ilyen mértékben.
Az átlagos adós 155 forintos svájci frank árfolyamon vette fel a hitelét, ebből a szempontból legrosszabb időpontban, 2008. júliusában 142 forint volt egy frank. A jelenlegi ára 237 forint a svájci franknak, ez átlagosan 53%-os emelkedés.
A bankok által elkövetett mintegy 2%-os kamatemelés szintén megdobta a havi fizetnivalót, méghozzá mintegy 16,7%-kal.
Azonban ezzel a kettő értékkel megszorozva a kezdeti 40 ezer forintot, még mindig csak 71.451 Ft-nál járnánk.
Mi akkor az a 138 ezer forint?
A megoldás egyszerű: a hitelfeltételek tökéletes meg nem értéséből eredő változás.
A válság előtt és kezdetekor lakáshitelekkel foglalkoztam. Akkoriban boldog-boldogtalan hitelt akart felvenni, olyanok is, akiknek erre semmi kerete nem volt.
Ezek az emberek a legalacsonyabb havi törlesztőt keresték. Ezért olyan bankokhoz mentek, ahol az induló(!!!!) részlet meghökkentően alacsony volt. Nem értették és nem is érdekelte őket, hogyan lehet az, hogy ugyanaz a hitel az egyik bankban havi 40 ezer, a másikban havi 82 ezer forint. Ők egyszerűen azt kérték, ahol az induló részlet a legalacsonyabb.
Pedig a magyarázat egyszerű. Sok bank kínált az első fél évben nagyon kedvezményes, akciós kamatot és a tőketörlesztéstől is esetleg eltekintett. Ezen túl kombinálták a hitelt egy lakástakarékkal, ahová még az elmaradt tőketartozás összegét sem kellett megfizetni, így négy éven át nem hogy csökkent volna a tőketartozás, hanem egyenesen nőtt évről-évre.
Az első félév akciós időszakában a kedvezményes kamat és a tőketörlesztés halasztása miatt lett 40 ezer a havi törlesztő. Aztán bejött a valódi kamat, így már lett 70 ezer a havi törlesztő fél év múlva, végül lejárt a lakástakarék és az elmaradt tőketartozás miatt újra nagyot ugrott a havi kötelezettség.
Mindennek semmi köze nem volt a svájci frank árfolyamához, az csak felerősítette ezt a folyamatot.
A változás így is tetemes, ami a svájci frank árfolyama és a kamatemelés miatt érte az embereket, de a rossz termékválasztást, vagy az akciós kamat meg nem értését már nem kell az árfolyam-változásra fogni. A hitelszerződés aláírása előtt a közjegyzők pontról-pontra felolvasták a szerződést, így mindenkinek tudnia kellett mit is ír alá. Más kérdés, hogy nem mindenkit érdekelt.
“Az egész devizahitel egy átverés, a bankok nem is vettek semmiféle devizát. Forintot kaptam és azt is fizetek, mi közöm a svájci frankhoz.”
Rossz hírem van: a devizaalapú hitel deviza alapú. Amikor tombolt a svájci frankos láz, akkor a forint alapkamata átlag 8% körül volt. Ha a bank ehhez tette hozzá a saját 3%-os marzsát (hasznát), akkor jóval 10% felett volt a hitel kamata, amit senki nem akart kifizetni.
Mivel a banknak mindegy, hogy a magyar megtakarítók pénzét helyezi ki hitelre 8+3%-os áron, vagy a svájci kisnyugdíjasok pénzét 3+3%-os áron, ezért mindkettőt kínálta. Mivel egy 20 éves, 10 milliós hitel havi törlesztője 6%-on 71.643 Ft, ugyanez 11%-on 103.218 Ft, szinte mindenki az előbbit választotta, bár minden bankban elérhető volt a forint hitel is. (Aki azért nem kapott forinthitelt, mert a jövedelme azt nem tette lehetővé, az biztos, hogy túlvállalta magát, hiszen méh minimálbérre is adtak 10 milliós hitelt a bankok.)
Csakhogy az olcsó hitelnek ott volt a kockázata, az árfolyam változása. Ami mellesleg 2008 júliusáig csökkent, akkoriban senkit nem hallottam panaszkodni, hogy miért kell egyre kevesebbet fizetni havonta.
Egy 2006 júliusában felvett svájci frankos hitel után 2008 júliusában 20%-kal kevesebbet kellett havonta fizetni. Akkoriban mindenki dicsérte magát, milyen okos volt, hogy svájci frankban (meg japán jenben) vette fel a hitelt.
A gond az, hogy a svájci kisnyugdíjasnak svájci frankban kell visszaadni a betétjét, akkor is, amikor ezen nyerünk 20%-ot, meg akkor is, amikor bukunk 50%-ot. (A magyar bankok természetesen nem közvetlenül a svájci kisnyugdíjastól gyűjtöttek betétet, de a technikai megoldás most lényegtelen.)
Ha még mindig kételkedsz, akkor gondold végig, miért tudta odaadni a bank a hitelt 6%-on, amikor a forint kamata az ő haszna nélkül is 8% felett volt.
(Az már csak tényleg zárójelben említem meg, hogy a mai napig jobban jártak a svájci frankban eladósodottak, mint a (nem kamattámogatott) forinthitelesek, mindeddig kevesebbet fizettek a svájci frank árfolyam-emelkedése ellenére is. Ez csak a 2008 nyarán eladósodottakra nem igaz.)
“A bank semmit nem bukott az árfolyam-emelkedésen, mert lefedezte a svájci frankot.”
Mert az már csak így működik. Lefedezni egy devizát határidős eladással, vagy vétellel lehet, vagy opció vásárlásával. Az egyik esetben az árfolyam-csökkenés okozott volna buktát, a másik esetben az opciónak nagyon komoly költsége van. Az már tényleg mellékes, hogy ilyen fedezeti ügyleteket nagyon ritkán kötnek fél évnél hosszabb időre és mindig kell valaki a másik oldalra, aki pont ellentétesen várakozik az árfolyamokat illetően.
Egyébként még ha igaz is lenne, ez téged mennyiben érint? Te számodra is elérhető lett volna a lefedezés, csak éppen a költségei miatt nem kérted volna.
Arról nem is beszélve, hogy mivel a bank rád hárította a devizaváltozásból eredő esetleges veszteséget (de a nyereséget is), miért fedezte volna le is ugyanazt az összeget. Ő fedezve volt azzal, hogy te viselted a kockázatot és ezt alá is írtad.
Nem akarom a devizahitel miatt gondba került emberek problémáját kicsinyíteni, de ezt a pár téveszmét szerettem volna helyre tenni.
Ennek a cikknek az első részét itt tudod elolvasni és még szeretném folytatni a témát, hogyan működik az annuitásos hitel és ehhez hasonlóak.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, február 7-én indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en
A kerdest forditva is fel lehet tenni. Mi magunk vajon atlatnank-e ha az autoszerelonk butasagot akar velunk alairatni ( olyan szerzodest, aminek kovetkezteben nem lesz jobb az autonk ) vagy az orvosunk, villanyszerelonk. Nekem az a bajom ezzel, hogy az emberek nagyresze penzugyileg nem muvelt elegge es ezzel a kulonbozo tarsasagok visszaelnek. Mig ha peldaul az egeszsegugyhoz nem ertunk elegge, akkor elvarjuk az orvostol, hogy attol meg ne kezeljen felre ( bar az is bekovetkezik ) Vagy az autoszerelotol, hogy tenlyeg javitsa meg az autot, es tenyleg a hibaja javitsa ki, ne csak valami latszatintezkedest csinaljon amitol 2 honap mulva rosszabb lesz az auto, mintha hozzaa se nyult volna
De hidd el, belülről láttam, félelmetes butasággal és átgondolatlanul vett fel sok százezer ember hitelt.
Ugyanezek az emberek gyakran több időt szenteltek a megfelelő bluetooth headset vagy GPS készülék kiválasztásának, mint egy 25 éves hitel felvételének.
A bank eladhatta neked a saját svájci frankját is a trezorból, de mindez min változtat?
A hitelek jelentős része lakás vásárlás/építés céljára vették fel, a második cél az autó, harmadik a “szabad felhasználású, ingatlan fedezetű”, ez utóbbi talán a legveszélyesebb, legdrágább pénzhez jutási módszer.
Kiváncsi lennék hányan ültek le számológéppel, kockásfüzettel kiszámolni, hogy mi mennyibe kerül?
Vajon meg akarták-e érteni, hogy mi is van a szerződésben?
Vagy szükségem van-e 0 km-es autóra 10 év hitel mellett, vagy jó egy használt is?
Mert ha ez tényleg így van, hogy az én devizahitelemre az X bank Z CHF-et vett fel Svájcból közel 0% kamatra és oda is fizeti vissza az átalam törlesztettet, akkor ehhez a konstrukcióhoz mi köze van az országkockázatnak meg CDS felárnak meg anyámnyavajának?
Az meg az egészben a csavar, hogy a mostani alapkamat-csökkentéseket sem alkalmazzák…
Egyébként a hülyék voltunk-ra kb annyi, hogy én 2006-ban vettem fel autóhitelt 20% önrésszel – és akkor nagyjából mindenki úgy számolt hogy 2010(11)-re mi is euróval fizetünk, és 0 jelentősége lesz a CHF-HUF árfolyamnak.
Egyébként van köze a CDS-hez, meg az országkockázathoz, mert a bank a 25 éves hiteleket egy-két éves kötvényekkel fedezi, amit újra és újra meg kell újítania.
Senki nem mondta, hogy hülyék voltatok.
Egyébként az euró 15%-ot ha drágult, a CHF-fel van a baj.
Ha nincs CHF-HUF átváltás, akkor nincs konverziós költség.
Akkor nincs átváltás, ha a létező hitelesek CHF-et vennéNEK, az új hiteles pedig CHFet ADNA el. Persze a bank ilyenkor és szépen bekönyvelte a 2% + 2% átváltási marzsot, pedig semmi ilyen nem történt.
Nem tudom, hogy ez miért nem világos egy szakembernek?
Illusztrálom:
1. A banknak van 100 ügyfele, akik 5000 CHF-et vettek fel fejenként, és mondjuk 50 CHF-et törlesztenek havonta. Ez összesen 5000 CHF, amit “vásárolni kellene” havonta az ügyfeleknek
2. A bankhoz jön egy új hitelt kérő ember, aki PONT 5000 CHF hitelt vesz fel. Ezért neki Forintra van szüksége, és a bank nagy kegyesen “beváltja neki” az 5000 CHF-et Forintra.
Papíron. A valóságban semmilyen CHF-HUF váltás nem történik!
Ez így egy abszolút kockázatnélküli befektetés, ami elméletileg lehetetlen.
Ha az emberek fele nem fizet, akkor a maradék felének duplájára emeli majd a törlesztőt, és kész.
Egy kérdésem lenne: Ha teszem fel hitel felvétele előtt állok, akkor most felelőtlenség lenne részemről, ha devizában venném fel vagy sem?
Mert abban Vakinak igaza van, hogyha te nem is, de sok helyen megy a devizahitelesek utólagos lehülyézése, te meg épp azt írtad, hogy sok deviza hiteles eddig a napig jobban járt azzal, hogy devizában vette fel a hitelét, a hitellel a gondjaik más miatt vannak
Ugyanakkor ha 20 évre felveszek hitelt, akkor legalább heteket rászánok, hogy számolgassak, olvasgassak, még ha előtte nem is értek hozzá. A probléma ott van, hogy sokan annyi időt sem töltöttek az utánajárással, mint más egy 20 ezres műszaki cikk megvásárlása előtt.
Az a baj, szerintem pont nem ugyanazok az emberek. Szerintem akik 5 percet töltöttek az átgondolással a hitel esetén, máshol is ennyit vagy kevesebbet töltenek vele, tehát nem tudják áthozni más területről a megfelelő szemléletet.
Ezzel lehet-e valamit tenni? Ki foglalkozik ilyennek, ki ért hozzá?
Az állam vezetői egész sokáig elhitették velünk, hogy az Euro pár éven belüli bevezetése reális. Ha jól emlékszem, 2008 volt az első céldátum, de még 2008-ban is azt kommunikálták, hogy legkésőbb 2013-ban.
Aztán bevallották, hogy semmi sem igaz az egészből.:-(
Az, amit a bankokról írtál, hogy SZÁNDÉKOSAN levitték az első pár hónapban a törlesztő részletet, sőt még a tőketörlesztéstől is eltekintettek, nálam egyértelműen az átverés, az ügyfél becsapásának a kategóriájába tartozik. Semmivel sem tisztességesebb eljárás, mint amit azok a biztosítási ügynökök csináltak, akik UL-t kötöttek minél nagyobb rendszeres díjjal, az első 2-3 év díját befizettették, majd eltűntek!
Nekem is volt CHF-hitelem, nekem is kedvezményes volt az ELSŐ évi kamatláb, több hetes hezitálás, gondolkozás, számolást követően emiatt választottam azt és nem az EUR alapút. Úgy gondoltam, 1-2 év múlva majd kiváltom egy EUR alapúval, hisz úgyis lesz másik, kedvezményesebb. Ráadásul nekem lineáris hitelem volt, nem annuitásos.
Akkori számításaim szerint még 30%-os FT gyengülés esetén is jobban jártam, mint a Ft alapú hitellel. Sajnos az EUR CHF-hez képesti ilyen mértékű gyengülésével nem számoltam, de sokak véleménye szerint akkor nem is volt reális veszély.
Pedig nem igényel bonyolult számolást, hogy ha 142 Ft volt egy CHF és az felment 237-re, akkor az nem 53%-os emelkedés. Vegyen mindenki kézbe egy számológépet, 237//142-vel, az 66,9, mondjuk 67%. Ugyanis egyértelmű, hogy a felvett árfolyamhoz viszonyítjuk a drágulást, úgy, hogy xy%-al drágult és nem fordítva, hogy a megemelkedett árfolyamnak az eredeti 53%-a.
Kiszámoló: Apró félreértés, hogy te a lehető legrosszabb árfolyammal számolsz, ami egy napig élt, én meg egy öt éves átlaggal, 155 Ft-tal.
A kamatnövekedésnek nem néztem utána, de ha elfogadjuk a Kiszámoló adatait, akkor 67%+16,7%= 83,4%. Azért ez már döfi, ha befektetés lenne, és nem több mint félmillió ember részletekben realizált árfolyamvesztesége.
Kiszámoló: amúgy szorozni kellene, nem összeadni, de ez kinek nyereség? A svájci kisnyugdíjasnak, akinek többet ér a pénze?
Az sajnos igaz, hogy sokan (a legtöbben?) egyáltalán nem körültekintően jártak el a hitelfelvételkor, igaz, ha többször elolvassák sem biztos hogy megértik miről szól a carry trade. Továbbá akkor amikor a bankok minden kockázatot egyoldalúan az adósra terhelnek, és ez a standard, akkor még aki érti is, annak is nehéz érvényt szerezni a véleményének.
És a végén a szomorú igazság, a legtöbb ember, banki alkalmazott, közgazdász, tanár, orvos…stb mindenki devizahitelt vett fel. A jegybank vagy a kormányzat közbeléphetett volna, de a kormányzatnak mindig tipikusan a jelen gazdasági növekedése (akár hitelezésből finanszírozva) az elsődleges. Voltam olyan konferencián, ahol a K&H magas kormányzati körökben érdeklődött 2007/2008-ban, hogy ne álljanak-e le a devizahitelezéssel, a válasz az volt, hogy ne, nem lesz semmi gond.
Ezt egyébként más bank sem előtte sem utána nem tette meg és semelyik bank nem állta meg, hogy egyoldalúan és indokolatlanul emelje a kamatokat. (vagyis volt indoklás, CDS, de amikor az visszament, nem csökkent a kamat).
Akit jobban érdekel a téma a Kúria decemberi a devizahitelekről szóló ajánlását ajánlom, ott pl az átváltási árfolyamot egyértelműen kifogásolja, de pereskedni kell azért, hogy ezt érvénytelenítsék.
Az hogy a deviza alapú hitelezés így elszállt, szerintem, nagyobb mértékben a bankok és a PSZÁF hibája, mint az embereké. Mértéktelen marketing kampányt folytattak, mindenhonnan az folyt, azt sulykolták, hogy “vegyél fel hitelt bármire” – esküvőre, utazásra, autóra, lakásra. Kimondatlanul is azt sugallták, hogy hülye aki nem vesz fel most hitelt. Ráadásul, a bankok a saját szabályaikon is lazítottak és jóformán bárkinek adtak hitelt, mert akkor az volt a siker fokmérője. Nem csak az emberek, de a bankok (és a pü-i hatóság) sem tudták felmérni, hogy mi lesz/lehet ennek a következménye, hisz egy ilyen mértékű összeomlásra senki sem számított.
ha tudnám teljesíteni a feltételeket, és szeretnék mostanában hitelt felvenni, valószínű CHF-ben venném fel, mivel úgy néz ki, hogy középtávon gyengülhet a frank. a hangsúly az “úgy néz ki”-n, és a “gyengülHET”-en van 🙂
Ami megmaradt bennem az egészből az az, hogy teljesen elvesztettem a bizalmamat a bankrendszerrel szemben. Míg korábban simán meglett volna bennem a bátorság, hogy újra komolyabb lakáshitelt vegyek fel, most már nem teszem. Megtanított rá a bank, hogy én így is úgyis szívni fogok, mert a bank mindig nyer és ingyenebéd nincs, stb. Ebből így nem lesz gazdasági növekedés és a kedves bankok is megsüthetik, amijük van.
Mondom ezt úgy, hogy az én 56000-res törlesztőm a végefelé 82000 volt.
Ilyet egyszerűen nem lehet csinálni, oda a bizalom.
Ha van kedved olvasni, itt bővebben kifejtettem ezzel kapcsolatos véleményem, keress rá erre: svejci_frank_avagy_haboru_a_lila_tehennel
A kormányok pedig pont a jelzálogra (a ház) kiszabott árverezési moratórium miatt lökték a bankokat abba az irányba, hogy a fizető adósokon hajtották be a nem fizetőkön levő veszteségeiket (vagy egy részét).
Szerintem ahhoz, hogy az ember egy hitelt felvegyen nem kellene ismernie a bankok belső működését, de a bankoknak is korrekten kellene tájékoztatnia az embereket, nem csak a pozitívumokat kiemelni.
És azért a bankok elég jól levédték magukat minden eshetőségre. Nem hiszem, hogy ha a szerződéseket megvizsgálnánk, akkor a hitelező és hitelfelvevő kockázata egyenlő lenne.
Emiatt kicsit annak is igaza van, aki azt mondja, hogy 100 egység CHF hitelhez a bank nem feltétlenül vásárolt a bankközin 100 egység CHF-et – neki bőven elég volt annyit venni amivel a kötelező tartalékait fel tudta tölteni a jó besorolású hitel mögé (ami a teljes hitelösszeg töredéke mindaddig amíg az adós fizet és nem esik 90 napos késedelembe).
Ennek a hitelnek mindkét lábát legalább 5 évre fedezni kellett volna: a svájciaktól is annyi időra venni fel, és kihelyezni is csak 5 éves vagy hosszabb kamatperiódussal.
A bank forrásköltség nem csak azért ment fel, mert a svájci nyugdíjas többet akarna a pénzéért (ő továbbra is csak 3%-ot kap), hanem mert a hiteleket a bank a saját oldalán forráshiány miatt nem tudta megújítani. Na és ez az, amihez a magyar hitelfelvevőnek semmi köze, ezt már ne tessék csak úgy simán 100%-ban rá hárítani.
És? Mire jutsz?
Vagy arra, hogy veszel fel hitelt, vagy arra, hogy nem.
Ha kell egy lakás, akkor úgyis felveszel hitelt. A bankok között pedig kondíciókban minimális különbség volt, a lényegi részt tekintve.
Lehet persze verni itt magad, hogy “a hülyék vettek fel devizahitelt”. De épp mostanában vannak olyan posztok is, hogy a FORINT hitel kamatait is elkezdték emelgetni a bankok.
Na, akkor ki az okos?
Azért az ne legyen már mentség, ha valaki annyit nem jegyzett meg, hogy fél év múlva nő a havi törlesztője, négy év múlva meg még jobban.
Meg azt a kérdést nem tette fel, hogy itt hogy lehet fele annyi a törlesztő, mint mindenhol máshol.
Egyébként olvasd el ezt: //kiszamolo.hu/ki-a-hibas-a-kialakult-hitelvalsagert/
Meg ezt: //kiszamolo.hu/egy-bankfiok-elete-belulrol-3/
Mert alapból a banki hitelek piacán is van egy versenyhelyzet, ha a bankom köcsög, és nagyon magas kamatot számít fel, akkor kiváltom egy konkurens bank olcsóbb hitelével. Ezt mondjuk forint hitellel meg is lehet tenni, egyik ismerősöm is a végtörlesztésnél vett fel forint hitelt magas kamattal, amit most még tovább emelt a bankja, így hát most kiváltja a konkruencia olcsóbb hitelével.
Csakhogy mivel chf hitelt már nem lehet felvenni, így nincs lehetőség olcsóbb konkurens hitelre. Aztán csodálkozunk, hogy az alapkamat 0, a CDS felárak is már jóval alacsonyabbak, mint a válság elején voltak, de a kamatok mégis maradtak 6-7%-on. Nyilván, mert minek csökkentene a bank, ha úgyse tudja máshova vinni az ügyfél a hitelét? Senki nem fog az árfolyamveszteséget realizálva 10%-os forint hitelre váltani, így a banknak nem érdeke, hogy a kedvezőbb költségeket érvényesítse a kamataiban, mert a piac nem kényszeríti rá.
Ha legalább chf hitel kiváltására lehetne chf hitelt felvenni, akkor egy minimális versenyhelyzet beindulna a bankok között, mert azért rengeteg olyan devizahiteles van, akik soha nem késtek egy törlesztővel sem, rendben fizetik, az ilyen ügyfeleket megérné átcsábítani kisebb kamattal, ha amúgy az alacsonyabb bankközi kamatszintek lehetővé teszik.
(zárójelben megjegyezve, az árfolyamrögzítéssel már azért korrektebb a fizetett kamatmennyiség)
De akkor törleszthetek CHF-ben is, ha frankhitelem van, nem?
Bankok nem örülnek neki… Mert ugye a rám tolt árfolyam kockázatot elvileg kilőttem.
Más kérdés,hogy honnan veszek annyi frankot.
Persze a bankokat nem kell félteni. A forint alapú hitelekkel is igyekeztek trükközni a kamat és kezelési költség változtatások által, a devizahiteleknél pedig további lehetőségekhez jutottak. Így lehet a vételi-eladási árfolyamokon további hasznot elérni, a kamatemelésnek pedig szintén új perspektivái nyíltak, hiszen a szokásos okokon túl még az országkockázati felárra hivatkozva is lehet emelni a kamatot. Ez szerintem egy jó eséllyel támadható pont, hiszen az ügyfél nyílván abból indul ki, hogy a bank rendelkezik CHF betétekkel, és annak terhére hitelez. A CHF kamatok pedig a mayar bankokban sem emelkedtek.
Hát nem is, mert az üzleteket szerintem az egész történelemben mindig úgy kötötték, hogy a felek által vállalt kockázat a tőkeerejükkel fordítottan arányos. Ez is az emberi természet, meg a kapitalizmus következménye, ugyanazé, aminek az előnyös következményei miatt (hatékony termelés, jólét) viszont senki nem szokott reklamálni.
Ha közölték előre, akkor mégis miért? Egy ilyen megállapodáshoz két fél kell: egy profitéhes pénzintézet és egy épp ugyanolyan mohó, csak éppen még hosszú távra sem tervező ügyfél. Az első éves bankkártyadíj elengedését is átverésnek tartod?
Az eltűnt UL-kereskedő, az igen, az csalás, hiszen nem íratta alá a kötéskor az ügyféllel, hogy ő el fog tűnni. 🙂
Nagyon jól emlékszem, hogy ott ültem a sárga lovaskeresztes bankban, néztem a lehetőségeket, és svájci frankról vagy forinthitelről kellett döntenem. Nagyon érvelt az üzletkötő, hogy mennyivel jobb a frankhitel. Megkérdeztem, hogy miért jobb nekem, hiszen így nem biztos a törlesztő összeg. A válasz az volt, hogy “De a svájci frank stabilabb mint a forint, és akár olcsóbb is lehet a törlesztőm vele.” Tisztán emlékszem, hogy nem igazán értettem az indokot, és feltettem az egyszerű kérdést: “Na jó, üzletet félretéve melyikkel járok jobban? Melyiket kérjem?” A válasz ez volt: “Svájci frank, mert sokkal olcsóbb, mindenki ebben kéri a hitelt.”
Biztos vagyok benne, hogy nem én voltam az egyetlen, akinél törvényt szegtek. És nem, nem vállaltam túl magam, hiszen az akkori törlesztő dupláját is tudtam volna fizetni. Egyebek mellett újra akarták kötni az 5 év után lejárt opciós szerződést, na erre mondtam nekik, hogy mit képzelnek nem írom alá, az új szerződés nem egyezik az eredetivel. A többi már csak viccelődés, várjuk a kúria döntését.
És ha én, a zember annak idején ettől hánytam? Mert így volt, világosan emlékszem. Különösen karácsonyok előtt.
Ha semmi szükségem babakocsira, de mivel a babakocsit éveken keresztül életminőségnek mutatják be mindenhol, és ezért veszek egyet (meg még egy tartalékot is), az “nagyobb mértékben a forgalmazók hibája”, mint az enyém?
Gondolom, a betéteidet azért még nem vetted ki. 🙂
Teljesen más szintű szükséglet a kettő. (Sőt, az egyik szükséglet, a másik csak igény.)
Az autódat és az elektromos hálózatot azért javíttatod, mert így tudod a tulajdonodat tovább használni. A devizahitelt azért vetted fel, hogy így felárért már *hamarabb* használhasd azt, aminek a tulajdonjogát mindenképp csak évtizedek alatt tudod megszerezni.
Az én szememben meg aki olyanba belemegy, hogy első időszakban nincs tőketörlesztés, azt egy életre el kellene tiltani a hitelfelvétel lehetőségétől.
kinek a mohósága? mindkét félnek?
a banknak, aki így adta a hitelt, illetve annak, aki meg olyanra vett fel hitelt, amit nem engedhetett meg magának…
de mivel a banknak hiteleznie kell, ezert fog valtoztatni, mert muszaj lesz neki…akkor már ez lesz az erdeke.
de amig mindenki alair barmit, addig kar a bankokat szidni, hogy ilyen felteteleket adnak…alairod, elfogadod. Innentol kezdve nincs kerdes.
Kerestem, de nem találtam erről korábbi bejegyzést a blogban. Szerintem sokunkat érdekelne egy olyan poszt, ahol ezzel kapcsolatban tesz rendet a fejekben.
Köszi!