Idehaza is ismert mantra a részvény-kötvény vegyes portfolió biztonsága és hozama. Van egy érdekes cikk erről a Smartmoney júniusi számában, amiről úgy gondolom, nektek is érdemes megismerni.
A cikk eredeti címe: "Ha a kötvény és a részvény is drága, a kiegyensúlyozott portfolió sem fog működni"
A cikk szerint a(z amerikai) pénzügyi tanácsadók leggyakoribb ajánlata az úgynevezett kiegyensúlyozott portfolió, amely nem más, mint részvények és kötvények meghatározott elegye, klasszikusan 60% részvény, 40% kötvény. A másik elterjedt módi az úgynevezett "target-date" alapok, ahol a lejárathoz közeledve csökkentik a részvények arányát és növelik a kötvényekét, így igyekezve a portfolió kockázatát mérsékelni például a nyugdíjhoz közeledve. Egy bombabiztos, arany alap, amit elég egyszer megvenni, aztán el is lehet felejteni, mert magától mindent megold.
Idézem a szerzőt, Brett Arends-et: Hát lehet tévedni egy ilyen portfolióval? Nem, mondják a tanácsadók, nézd meg az elmúlt közel 100 év átlagát: 8%-ot hozott évente, sőt, ha bátrabb voltál és több részvényt tartottál, még többet. Úgyhogy ne törödj a piaccal és a kilengésekkel, amikor a részvény leesik, a kötvény felmegy és fordítva. Úgyhogy csinálj egy neked való portfoliót, évente kétszer rendezd át és minden rendben van.
Az egész stratégia a történelem félreérthető olvasatán, a tények hiányán és egy kis bűvészmutatványon áll. Mindig csodálkozok, mivé lett a historikus adatok elemzése a pénzügyi szektorban. Néhány évtized átlagából csinálnak univerzális szabályokat, elrejtve mögéjük a tényeket. Ne tévesszen meg, hogy majdnem mindenki ezt mondja a piacon. Az értékesítési osztály ezt adja ki nekik, mert ezt a legkönnyebb eladni, a jogi osztály azt mondja, ugyanazon a véleményen legyenek, mint a többiek, abből nem lehet baj. A portfolió teljesítménye? Az nem az ő gondjuk.
A szörnyű igazság az, hogy az ilyen vegyes portfolió semmire nem garancia. Csak akkor hoznak bármit is, ha legalább az egyik termék a kettő közül nincs túlárazva. A nyolcvanas évek elején ez volt a helyzet, de hosszú évtizedeken át az ilyen portfoliók negatív reálhozamot termeltek. A képen a 60-40% portfolió hozamait láthatjátok szakaszokra bontva:
A "közel 100 év alatt 8% átlag"-ot az infláció figyelmen kívül hagyása, a Nagy Világválság utáni talpraállás, a világháború utáni ötvenes évek bumm-ja, valamint a nyolcvanas évektől tartó hosszú felívelés adja ki. A köztes időkben a "bombabiztos portfolió" veszteséget termelt.
(Az ábra a valóságban sokkal csúnyább, hiszen a befektetőket alapkezelői költségek, adók és egyebek is terhelték folyamatosan. Magyar viszonylatban például az átlagos alapkezelői díj 1,5-2% évente a tőkére vetítve, az árfolyamnyereség adója 16%. Tehát a 7.1% a költségek után nettó 4,3% jelent a valóságban. Kivéve, ha nem alapkezelő kezelte a pénzed és mondjuk TBSZ, vagy NYESZ számlán tartottad, de ez egy másik kérdés.)
A cikk további részében a szerző szakértőt szólaltat meg, aki szerint most az alábbi összeállítás lehet nyerő: 30% hosszú amerikai államkötvény, 30% inflációkövető értékpapírok, 7% arany, 20% részvény, 13% árupiac. De ez már egy másik történet, akit érdekel, olvassa el a cikket.
Amit be akartam mutatni, hogy óvatosan bánjatok ezekkel a "hüvelykujj-szabályokkal" és sokak által elfogadott bölcsességekkel, mert a túl egyszerű igazságok gyakran becsapnak. Érdemes az átlagok helyett inkább a szakaszokat megvizsgálni és kitalálni, most milyen szakaszban (vagy szakasz előtt) lehetünk éppen.
Mielőtt nekiesel kommentelni: a cikk nem arról szól, hogy a részvény és a kötvény is rossz és a gonosztól való. Ilyen kommentekkel lécci ne fárasszatok.
A többiek, akik megértették a cikket, remélem hasznosnak találták. 🙂
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Szeretnél többet tudni a pénzügyekről? A hat alkalmas tanfolyamról itt találsz további információt.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:. . vagy RSS-en
Amikor a végén egy portfólióban sorolva vannak a különböző befektetési területek: a 30%-nyi inflációkövető értékpapírok - ez micsoda pontosan? Prémium állampapíron kívül, van még hasonló a magyar keretek között?
Meg a 13% árupiac alatt sem tudom mit értenek.
Aranynál gondolom nem fizikai aranyról van szó.
Nem nagyon volt kifejtve a cikkben, mire gondolnak, inkább csak oda volt csapva a cikk végére.
Aranynál fizikai aranyra gondolhattak.
A prémium állampapíron kívül asszem az FHB-nak van még ilyen kötvénye (de az állampapír jobb kamatozású), illetve a K&H-nak van inflációkövető bankbetéte.
A fizikai aranyat ugyanolyan jól el lehet adni, mint mondjuk egy OTP-s részvényt, tehát teljesen likvid?
De gondolom nem ilyen ékszer aranyról van szó, hanem valami hitelesítettről.
Hol szokták ezeket árulni, illetve bevenni?
Mert a hétköznapi emberek nem nagyon szoktak aranyat venni.