Ha felteszed a kérdést az embereknek, miről lehet felismerni egy milliomost, mindenki tudja a választ: luxusautó, nagy ház egy felkapott környéken, Rolex óra, krokodilbőr cipő, drága vakációk.
Thomas J. Stanley, egyetemi kutató egy nagybanktól kapott egy megbízást, hogy készítsen mélyinterjúkat milliomosokkal, mert így a bank megismerve a szokásaikat, könnyebben ki tudja őket szolgálni.
A bevált séma szerint kutatótársával együtt elment a legdrágább lakónegyedekbe, hogy interjúalanyokat találjon, megkereste a milliomos kinézetű embereket és egyáltalán megpróbált elindulni a felmérésben az ismert sztereotípiák nyomán.
Megdöbbenve tapasztalta, hogy gyakorlatilag nem talál egy milliomost sem a megkérdezettek között.
Mindnyájan magas keresettel rendelkeztek, bőven az átlag felett, drága autókkal és drága ruhákban jártak. Viszont a legtöbben közülük nem rendelkeztek komoly megtakarításokkal, sokan fizetéstől-fizetésig éltek, minden vagyontárgyuk bőségesen le volt terhelve hitellel, egyáltalán nem voltak millióik sehol.
Ez teljesen összezavarta a kutatókat, nem tudták, hol keressék akkor az igazi milliomosokat.
Aztán rájöttek, hol bujkálnak: közöttünk. Itt laknak a szomszédban, egy átlagos házban, átlagos ruhákban járnak és egy átlagos 4-5 éves, vagy még öregebb autót vezetnek. Miközben dollármillióik vannak a bankban.
Ezért adta a könyvének azt a címet, hogy Millionaire next door, azaz a milliomos szomszéd.
Az évek során több ezer milliomossal készített mélyinterjút, illetve küldött ki nekik 270 kérdésből álló kérdőíveket. Ennek a tapasztalatait dolgozza fel a könyve.
Arra jött rá, hogy a milliomosok éppen attól milliomosok, hogy nem szórják el a pénzt olyan státusz-szimbólumokra, mint a gazdagnak gondolt, ám komoly megtakarítással nem rendelkező társaik.
A válaszok szerint egy átlagos milliomos még életében nem vett százezer forintnál drágább öltönyt, 70 ezer forintnál drágább órát és még véletlenül sem a legfelkapottabb, méregdrága környéken vásárol magának házat. A legtöbbjük huszonéve vette a házat, ahol lakik, csak 10%-uk rendelkezik 10 évnél fiatalabb otthonnal. A felmérésben szereplő milliomosok mindössze 1%-a(!) adott ki legalább 150 ezer forintot egy pár cipőért.
Az átlagos milliomos 57 éves, 80%-uk legalább egy diplomával rendelkezik, 3 gyerekük van, kétharmaduk legalább heti 45-55 órát dolgozik, a háztartás nettó bevétele évi 131 ezer dollár, ami a 49 ezer dolláros amerikai átlaghoz képest nem is olyan rengeteg, főleg 57 évesen.
A felmérés során megkérdezték őket, hogyan szerezték a vagyonukat. Közel egyharmaduk vállalkozó, több ügyvéd, orvos is volt közöttük, de sok "átlagember" is komoly dollármilliókkal rendelkezett. Az egyik ilyen házaspár elárulta, ők hogyan csinálták: mindketten mérnökök, már a házasságuk elején az egyik fizetést mindig eltették és csak a másikból éltek. Ennyi az egész.
Amíg a kollégáik nagy házba költöztek, hitelkártyából a Karib-tengeren nyaraltak, három évente hitelre új autót vettek, ők csak annyit költöttek, amennyit az egyik fizetés megengedett.
Ez nem azt jelenti, hogy nyomorogtak, vagy mindent megvontak maguktól, mindössze annyit, hogy ésszel és megszervezetten költöttek pénzt. Míg a kollégáik a lehetőségeik felett éltek, ők jóval alatta. Akkor vettek házat, amikor összegyűlt rá a pénz, oda mentek nyaralni, amit a megtakarítás mellett ki tudtak fizetni és a többi.
Kíváncsi vagy rá, hogy egy hasonló magyar házaspárnak mennyi pénze gyűlne össze szintén 57 évesen? Kiszámoltam neked, hogy ne furdaljon a kíváncsiság.
Mérnökként 23 éves koruktól 30 éves korukig átlag nettó 300 ezret keresnek, 30 éves kortól 400 ezret, 45 éves kortól 500 ezret fejenként.
A fizetésüket az inflációval évente növeltem, de a végeredményt a végén ugyanezzel csökkentem is, hogy mai áron lássuk a vagyonukat.
8%-os hozamot számoltam, 5%-os infláció mellett.
Vettek saját lakást mai áron 15 millióért 34 évesen, egy házat 30 millióért 42 évesen. Autót 5 éveset vesznek 29 éves koruktól, 1.5 millióért, öt évente cserélik egy újabb ötévesre.
A vagyonuk alakulása: A lakásvásárlás előtti évben már van akkori 81 millió forintuk, ami mai értéken 47,4 millió forint és egy 10 éves autójuk.
Negyven évesen már van egy lakásuk és mai értéken közel 80 millió forintuk.
Ötven évesen mai értéken 150 milliós megtakarítással és egy házzal rendelkeznek az autón kívül.
Ötvenhét évesen 229 millió forintjuk van mai értéken, azaz pont ők is elérték az egymillió dolláros vagyont. Közben saját lakásban, majd házban laktak, 5-10 éves autóval jártak. Havonta elég tisztességes pénzt költöttek el, pedig nem is kerestek annyira sokat, mint egy közép, vagy felső vezető, vagy egy sikeres vállalkozó.
Mivel ilyen jó fej vagyok, csináltam nektek egy kalkulátort, ahol be tudod ütni, hogy mennyit teszel el havonta, mennyi az elérhető hozam és mennyi az infláció. Ezekből az adatokból kiszámolja, mennyi pénzed lesz az évek múlásával. Innen tudod letölteni. A kalkulátor arra is jó, hogy kiszámold, mennyit buksz a felesleges kiadásokon az évek során, mondjuk a havi 20 ezer forintos cigi mennyibe kerül 40 év alatt. (Egy panellakás árába.)
Ilyenkor a legtöbb ember, aki szerint az a vagyon, amit nem mutatsz meg, az nincs is, megkérdezi, hogy ha ennyi pénzük van, miért nem költik drága dolgokra.
Pont azért van pénzük, mert nem költötték el. A reggeli kocogókat is elnézve arra a meggyőződésre jutsz, hogy ők az egyetlenek, akiknek semmi szükségük a mindennapi kocogásra. Fittek, nincsenek elhízva. Csak éppen azt téveszted el, hogy a mindennapi kocogás miatt látszik úgy, hogy nincs erre szükségük. A milliomosoknak sem lenne vagyona, ha elköltötték volna minden drága játékszerre.
De ki veszi meg akkor a 800 ezres öltönyt és a négymilliós órát, ha legtöbbször nem a milliomosok?
Általában azok, akik le akarják nyűgözni embertársaikat. Ügyvédek, közép és felsővezetők és hasonló emberek, akiknek fontosabb, hogy gazdagnak látszódjanak, mint az, hogy tényleg gazdagokká is váljanak.
Stanley leírta, hogy az interjúra eljött emberek ruhatárát messze túlhaladta a szintén jelenlevő banki alkalmazott öltözete, ahogy drága órája is csak neki volt egyedül.
A média által sugárzott hazug kép miatt gondolják azt az emberek, hogy a gazdag embereket a pénzszórásról lehet felismerni. Ez a kép szerint az embernek azonnali jutalmazásra van szüksége, el kell magát kényeztetni valami drága és felesleges luxuscikkel.
Képzelj el egy vetélkedőt, ahol nem yachtot, világkörüli utat, vagy egy zsák pénzt lehetne nyerni, hanem mondjuk egy teljes ösztöndíjat az egyik legdrágább egyetemre. Szerinted hány ember nézné ezt a vetélkedőt és tudna örülni a nyertes szerencséjének, noha az ösztöndíj sokkal többe kerülne, mint mondjuk egy világkörüli út? Hol van itt az azonnali jutalmazás?
Sokáig lehetne erről beszélni, de most abbahagyom. Úgy gondolom, egy jó gondolatébresztő volt ez a bejegyzés, hogy érdemesebb gazdaggá válni, mint annak látszani és sokkal könnyebb elérni a gazdagságot, mint azt gondoltad.
Ha szeretnél többet megtudni erről a témáról, vedd meg a könyvet, most mindössze 8 dollárért árulja az Amazon. (Időszaki akció, lehet, hogy már holnap újra 13 dollár lesz.) Itt találod meg.
Hogy el is tudd olvasni a könyvet, vagy egy könyvolvasóra, vagy egy androidos telefonra, Ipad-ra, vagy Iphone-ra, vagy egy közönséges számítógépre van szükséged.
Ha az angol nem megy annyira, töltsd le innen az angol-magyar szótárt az Amazon programjához.
Egyetért? Kiegészítené? Vitatkozna? Kérdése van? Ne habozzon leírni a véleményét a kommenteknél. (Ha még nem tette meg, egy rövid regisztráció szükséges lehet.)
Ha szeretné tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelöljön be minket a facebookon:. target="_blank" rel="noopener noreferrer">. vagy RSS-en
Privátbankáros kollégák szerint a magyar milliomosok zöme is ilyen. Azt mesélik, hogy vannak, akik nem hogy átlagosan nem néznek ki, de még inkább hajléktalannak tippelnéd őket.
Ez egyébként kulturális kérdés. Javaslom, hogy mélyedjetek el a gerthofstede.com website-ban, és rá fogtok jönni, mire gondolok. A "gazdagnak akarok látszani" kulturális kérdés. A skandinávok nem akarnak gazdagnak látszani, az ő szemükben ez nem érték. Nem is értik, miért vennének nagyobb autót, mint amilyenre szükségük van, és egyáltalán minek autó, ha biciklizni sokkal olcsóbb??? A magyarok akarnak gazdagnak látszani, és rajtuk kívül az angolszász országokban és Japánban a legerősebb ez a látszatra törekvés. Hofstede maszkulinitás dimenziónak hívja.
Japánnak annyiban van "szerencséje", hogy ott két másik dimenzió is szélsőségesen erős. Az egyik a hatalmi távolság, amely szerint a hierarchiának nagyon jelentős szerepe van (ez visszafogja az alsóbb szintek látszatra törekvését), a másik pedig a hosszú távú orientáció, amely szerint a Japánok sokkal hosszabb időtávban gondolkoznak.
A magyarok és az angolszász országok számára azonban a tényleges hierarchiának nincs különösebb jelentősége. És a legtöbb magyar (és amerikai is) a mának él. Erre nem is kell jobb bizonyíték ennél a blognál, illetve az idézett kutatásnál.
Ami nekünk és mondjuk az amerikaiknak nagyon fontos a fentieken felül, az az egyéni teljesítmény (individualizmus). Annak is a legjobb mérőeszköze a státusz-szimbólumok kavalkádja. Ha jó kocsim van, az jó egyéni teljesítményre utal. Ha csak úgy látszik, mintha, az sem baj. Nézzétek csak az adófizetési morált. Mikor képes egy magyar társadalom közösségben gondolkodni?
Így kéne ezt csinálni.
Más szerző is pontosan ezt írja: http://www.tothandras.hu/blog/index/2006-03-14/a-meggazdagodas-titka-ot-szoban/
Hogy lehet, arra leírom, hogy 80 ezer forinttal indultam neki a felnőtt életnek, a szüleimtől 2 puszit kaptam búcsúzóul (igaz, előtte nevelést is). Mérnöki munkakörben nekem _kevesebb_ a jövedelmem, mint a mintaszámításban szereplő házaspárnak (ez most becslés, az év végi jutalmakat még ellenőriznem kéne, de szerintem nem jön ki az átlag havi 300 ezer sem). Sosem terjeszkedtem a lehetőségeim határáig, így három és fél év után bőven hétszámjegyű a megtakarításaim összege. (Igaz, családom még nincsen.) Lehet rám dobálni a köveket, mint a múltkor Gáborra. 🙂
Berajlany: a héten jártam Stockholmban munkahelyi úton. Körülbelül kétszer annyi volt a bicikli az utakon, mint Budapesten (pedig ott sem kevés már), pedig az 59. szélességi körön van, kb. 10 fokkal hidegebb volt, mint itthon.
Én sosem az alapján ítélek meg valakit, hogy milyen autóval jött, milyen telefonja van, stb.
Nekem kb. 30-32 éves koromra lett saját új autóm, 80nm-es házam, most is van kb. 6m megtakarításom.
0-ról indultam, vidéki szüleimtől már egyetem alatt is kevés pénzt kértem.
Hogyan lehet ezt? Egyetem alatt nem vettem fel diákhitelt, éjszaka jártunk dolgozni. Később 4 órában már a szakámban dolgoztam, pedig még nappalira jártam (BME). És még bulizni, szórakozni is volt időm!
Egyetem vége felé saját vállalkozást próbáltam indítani, azóta sem voltam alkalmazott, csak 3 hónapra.
Nem szórtam a pénzt, de ésszel és egy kis keresgéléssel sokmindent jó áron meg lehet venni: hifi féláron, ruhák, telefon, számítógép, bútorok... Fiatalon csak ezeken lehet százezreket spórolni.
Egyetem után az első években a bevételem több mint felét biztosan félretettem, így pár év alatt elég sok összejött. Addig jó volt az albérlet, egy idő után 10 éves használautó. Amikor megtehettem vettünk (már feleséggel együtt) új házat, új autót.
Nincs Ipad-em, Iphone-om, de van tablet pc-m, éríntőképernyős telefonom, pont az amire szükségem van. Nem járok Audival, csak kb. feleannyiba kerülő, de jó autóval.
Valami gond van az általad megadott webcímmel.
Kiszamolo: mar sokszor hivatkoztal itt jobbnal jobb Amazonos ebookokra; gondoltal ra, hogy egyszer publikalsz egy listat a tenylegesen elolvasasra ajanlott darabokrol?
Nekem laikuskent nem konnyu a temaban a tajekozodas; szamomra egy Millionaire next door c. konyv ranezesre nem mondana tobbet, mint egy Kyosaki szerzemeny, meg nem tudnam mondani, melyiket vegyem meg. Szerintem sokan orulnenk egy ilyesfele listanak.
Az is rajta van a tennivalók listáján..... 🙂
Viszont van olyan könyv, ami részben tetszik, van amelyik csak valami miatt, a másik tetszik, de csak akkor ajánlanám, ha elmondom, hogy szerintem mi az ami hasznos benne, mi az, ami kuka és a többi.
Ezért nem csak annyi, hogy összedobálok pár könyvcímet, aztán olvassátok.
ha rajtavan a tennivalo-listan, az mar megnyugtato, akkor varunk turelemmel 🙂
Úgy szeretném, hogy egy-egy könyvet egy-egy cikkben kitárgyalnánk, pont, ahogy ezt is.
Ha időm engedi, sokat szeretnék írni a sikeres életről is, mert ugyanolyan fontos, hogyan tudsz több pénzt keresni, mint az, hogy a meglévőt hogyan tudod jól kamatoztatni. Igazából ez ugyanannak az éremnek a két oldala.
Azért nem minden gazdag ember lakik kis házban és jár régi kocsival. Akivel én találkoztam, neki nagy háza van (bár közel nem úgy nézett ki mint a cikk elején az illusztráció), és nem a legolcsóbb kocsija. Bár tény, hogy nem mondani meg a ruházata alapján, hogy mennyi pénze van. És neki is van diplomája, és a 0-ról küzdötte fel magát, és rengeteget dolgozik. (Nem ismerem annyira az illetőt, szóval fogalmam sincs, hogy mennyit spórolt és dolgozott mire ezt elérte).
Azt meg igazán nem értem, hogy miért kellenek a magyaroknak a státuszszimbólumok, ugyanis az ismerőseimtől többször hallottam már negatív/irigy/csipkelődő megjegyzést egy-két jobban kereső emberrel kapcsolatban. Pedig nem is gazdag emberekre tették ezeket a megjegyzéseket akik státuszszimbólumokat vesznek, egyszerűen csak keményen és okosan dolgozókról. Bár lehet, hogy ez a negatív hozzáállás a több pénzzel rendelkezőkkel szemben csak az én ismerősi körömbe fordul elő…
persze, de a baj nem ezzel van.
a tortenet ott kezdodik, hogy ha Pistike belenyul a tutiba, es lesz vegre egy lehetosege, akkor ertelmes 'gazdagodas' helyett a statuszszimbolum-boltba megy, es vegigvasarolja a polcokat.
persze a dizsiben nyilvan nem lehet villtantani a tobblabon allo portfolioddal es a megtakaritasi szamlaid kivonataval, mig egy ajudival meg egy ajponnal sokkalinkabb... 🙂
Persze, hogy vannak gazdagnak látszó gazdag emberek is, nem is erről szól a cikk. Amikor már elérted a tényleges gazdagságot és a vagyonod maximum a 10%-ért veszel egy 40 milliós autót, az teljesen rendben is van.
A gond akkor van, amikor van 15 milliód, amit bele is ölsz egy 40 milliós autó kezdőrészletébe, hogy azt gondolják, sok pénzed van.
Jurta, nagyon sajnálom, kihagytam a kötőjelet... A jó cím:
http://geert-hofstede.com/
Amiről te mesélsz, Zsizsik, pontosan ugyanaz, mint amiről én írtam. Kulturális kérdés. Abban a kultúrában, ami számára az egyéni teljesítmény, a vagányan férfias megjelenés érték, ott igenis irigykedve nézzük a nálunk gazdagabbakat, a nálunk nagyobb kocsival rendelkezőket. Valahogy kezelnünk kel a kognitív disszonanciát, amit az okoz, hogy el kell ismernünk, az övék nagyobb / zöldebb / drágább....
Amiről te mesélsz, Zsizsik, pontosan ugyanaz, mint amiről én írtam. Kulturális kérdés. Abban a kultúrában, ami számára az egyéni teljesítmény, a vagányan férfias megjelenés érték, ott igenis irigykedve nézzük a nálunk gazdagabbakat, a nálunk nagyobb kocsival rendelkezőket. Valahogy kezelnünk kel a kognitív disszonanciát, amit az okoz, hogy el kell ismernünk, az övék nagyobb / zöldebb / drágább....
Azért a paci másik oldalára esve nem érdemes úgy járni, mint az az idős, azóta elhunyt rokonom, aki semmire se költött, minden embert elmart maga körül mert biztos a pénzét/házát akarják, a nevezett ház oldala kidőlt nemkarbantartás miatt, ő végül kiszáradva, elborulva halt meg magányosan (körülötte hevertek zsemlék, effélék amiket azért jótét lelkek vettek neki, hiszen a végén a boltig nem volt ereje elmenni), tetemes adósságot is hagyott, hiszen a számláit se fizette a végén, és az örökösök kis híján kihajították azt a jól eldugott, jelentős összeget, amiből az ilyen gondjait simán megoldhatta volna. Sem fagyoskodnia, sem éheznie, sem betegeskednie nem kellett volna, de mániákusan nem költött semmire.
ez már beteges, éppen erről kommentelgetünk a http://kiszamolo.postr.hu/penzugyi-fogyokura posztban.
Kognitív disszonancia inkább egy bizonyos döntés után fordul elő és ez teljesen természetes jelenség. Azonban az irigység nem természetes, ugyanis az inkább az önzőségből és rosszindulatból fakad, amik egyrészt velünk született tulajdonságok, de főként szocializációs problémák. Szerintem...
Magamból kiindulva, ha én látok egy gazdag embert, akkor nem az jut eszembe, hogy "dögöljön meg, adhatna nekem is, úgyse tűnne fel neki", hanem az, hogy "vajon hogyan tett szert ennyi pénzre".
Irigységről egy "jó" story: Anyám többek között a házban közös képviselő. Amikor vettük a lakást (főként hitelre, ahogy mindenki más) és felújítottuk, szinte azonnal indult a pletyka, miszerint: a minden lakó által fizetett közös költségből vettük a lakást. A legrosszabb az egészben, hogy még nekünk kellett bizonygatni a közgyűlésen az ellenkezőjét... vicc.
A kognitív disszonancia az, ha tudom, hogy akkor vagyok jó / értékes ember, ha sok a pénzem, és ezt lobogtatom is mindenhol, de egyszercsak meglátok valakit, akié nagyobb/szebb/drágább. Tehát szembesülök azzal, hogy mégsem vagyok _elég_ jó. Ez a kognitív disszonancia. A kellemetlen érzés, amit az ember hárítással, önigazolással, vagy egyéb módokon (pl. a másik rossz hírbe hozásával, hiszen, ha nálam jobb, biztosan csalt) ösztönösen csökkenteni akar.
Nem jól tudod 🙁
http://hu.wikipedia.org/wiki/Kognitív_disszonancia
Hmm, egy korábbi poszt nem tetszett a blogon. Ez viszont kifejezetten tetszik 🙂
Nekem van hitelem és megtakarításom is, együtt. Most nem részletezem. A lényeg, hogy extra gazdagok nem vagyunk, de az átlagtól mégis több pénz folyik be aháztartásunkba.
Viszont tök átlagos lakásban lakunk, és mikor autót vettünk, nem méreg drága, de biztonságsnak gondolt, megbízható családi autót. Nem luxus, nem gond a parkolás sem vele, ott parkolunk mi is, ahol a többi szomszéd. Anyagi helyzetünk meg nem szoktuk közhírré tenni.
Nem vagyok tele aggatva ékszerekkel sem, nincs nagyon drága ruhám. A karórám sem értékes, szerintem 10-15 ezer forintot érhet (sima rozsdamentes acél, kvarc óra). És nem is látom értelmét, drágábbat venni. Persze gazdag nem vagyok, de biztos vagyok benne, hogy azért annyi a megtakarításunk nekünk is, amennyi, mert hülyeségekre nem szórtuk el a pénzünk. Így legalább nem kell félnem, hogy holnaptól miből fizetem ki a csekkjeimet, ha munkanélküli lennék, stb. Van némi biztonsági tartalék, amiből egy darabig azért kihúznánk.
Persze minden évben nyaraltunk mi is, de reális árakon, és nem luxus helyeken. Ezután is szeretnék nyaralni, mert annak sincs semmi értelme, hogy azt az összeget is félre tegyem, még több megtakarításom legyen, csak éppen élményekkel ne gazdagodjak. Az arany középútra törekszem. Pénzem is legyen megtakarítva elég, és utazni is tudjunk, azaz kötőpénz is van.
De a gond az, hogy sok embernek nincs miből megtakarítania, alig elég valamire is a fizetése. Nah, ők aztán hiába olvasnák ezt a posztot, hogy az igazán gazdagok félre tesznek,ha sokszor két fizetés sem elég a magyar családokban arra, hogy rezsit tisztességgel kifizessék, és tisztességesen étkezzenek is.
A gond az, hogy tömegeknek nincs mit félre tenni, sőt, akár rezsi fizetés gondjaik vannak, stb.
Kedves Kiszámoló, tudnál adni egy email címet? Köszi. (ludowico@freemail.hu)
_nincs miből megtakarítania, alig elég valamire is a fizetése. Nah, ők aztán hiába olvasnák ezt a posztot_
Az a baj, hogy közülük sokan ezeket a posztokat is hiába olvasták: 🙂
//kiszamolo.hu/megoldas-ha-nem-keresel-eleget/
http://kiszamolo.postr.hu/ha-nem-keresel-eleget
Olvasd el a hozzászólásaikat...
"A skandinávok nem akarnak gazdagnak látszani, az ő szemükben ez nem érték. Nem is értik, miért vennének nagyobb autót, mint amilyenre szükségük van, és egyáltalán minek autó, ha biciklizni sokkal olcsóbb???"
Mondjuk sok magyar lakásban biciklire se telik, vagy nincs hol tárolni. Pl. könnyű azt mondani a fővárosban, hogy bringázzanak, viszont vannak lakótelepek, ahol a házban még tároló helységek sincsenek a panelban. Ha legalább erkélyes lakása van, akkor oda kiteszi, de nem ideális az sem. Ha a társasházi folyosóra teszi ki, akkor bevállalja azt is, hogy másnaptól nem lesz bringája (egy elavult zárral védett folyosói rácsot simán feltörnek, biztonságnak kevés). De ott, ahol vannak tároló helységek is, nincs annyi hely ott se, hogy pl. egy család több bringát tudjon tárolni.
Én használok tömegközlekedést, de nagyon jó, hogy van autó. Nagybevásárláshoz szuper, vidékre, utazni, stb. Szerintem nagyon jó szolgálatot tud tenni egy autó, - okosan kihasználva. Sőt, Budapesten lehet simán úgy 20 km-rt utazni, hogy még városon belül vagyunk, szóval oda-vissza út az máris 40 km lehet. Szóval, én nem teszem szóvá azt sem, aki nem akar, vagy nem tud bringázni ennyit, és a tömegközlekedési állapotokat elnézve, azokon sem csodálkozom, akik a fővárosban a rozsdás, büdös, koszos járművekből nem kérnek, hanem csak saját autó.
Szerintem jó dolog megnézni más nemzeteknél, hogy mi van, de mindig meg kell nézni a helyi adottságokat, lehetőségeket. Mert hiába szeretnének sokan bringázni, ha egyszerűen nem tehetik meg, nem adoptálható saját körülményeikre.
A linkelt posztot átfutottam, de nem nyerte el a tetszésem. Lehet mondani, hogy elég a rinyálásból, ha a kitörésre vágyónak valós lehetősége nincs. Viszont helyesnek tartom, ha a helyzetéből fakadóan az egyén sajáőt felelősségét is hangoztatjuk, miben hibás, hogy oda került, mit tehet. De túlzásokba sem kell esni.
Egyéb. Most nem a linkeltekre konkrétan, hanem általánosságban mást írok, de mégis kapcsolható is lenne.Of. Bizonyára vannak emberek, akik annyira hülyék, hogy túlnyújtózkodjanak a takarón, felelőtlen hitelfelvétel, pénzszórás, stb.
De, pl. divat még mostanában a piacképes diplomát hangoztatni. És hol az emberi mivoltunk? Egy filozófiai beállítottságú, nulla műszaki affinitással megáldott valakinek hiába mondjuk,, hogy menjen mérnöknek. Ha egyáltalán eltudja végezni a műászaki egyetemet, soha a büdös életben nem lesz belőle felkapott szakember, mert ahhoz az kell, hogy érdekelje, és a folyamatos talpon maradáshoz, továbbképzésekhez bele kell adjon, anyait, apait, hogy innovatív legyen. No de egy filozófus lelkű? Ha megteszi, akkor csak a saját életét cseszi el, örökre utálni fogja a munkáját, stb.
Lehet osztani az észt, hogy ki mit csináljon, vagy ne csináljon, de nem ilyen egyszerű, árnyaltabb a dolog ettől. Manapság oda jutunk, hogy lassan lehülyéz mindenki pl. egy irodalomban járatost. Ha tudják róla, hogy verseket is szokott írni, vagy novellákat, akkor kellemetlenül érzi magát, hogy keveset keres, mert nekiszegezik, miért nem piacképes diplomája lett. Holott, jól fizetett mérnökökből igen kevés van, ahhoz speciális tudás kell, nem "tömegmérnöki végzettség". Sima iskolapadból kikerült mérnök, nem nagy szám, pótolható bármikor...
Egy bölcsész diplomával rendelkező, szabadidejében novellákat, verseket író, "mekdönci" és társaiban dolgozótól, akiken élcelődni szokás manapság, én inkább megkérdezném, kipróbálta-e már magát? Küldött-e be már írást irodalmi, stb. pályázatra, vagy csak a fióknak írkál? Hisz-e saját magában? Megpróbálta egyáltalán a saját vágyai szerinti világban a megmérettetést? Ha még nem, mikor fogja?
Szerintem semmivel sem értékesebb egy mérnök, max. az adott társadalmi korban nem az ő beállítottsága a keresett. Viszont a paci túloldalára való esésnek gondolom, ha elvárja a társadalom, hogy pl. bölcsész lélek szerezzen mérnöki végzettséget, stb. Ha boldog akar lenni, akkor merje kipróbálni magát abban, amit szívvel-lélekkel tudna csinálna, ha nem jön be, még mindig elgondolkodhat máson. Hiába lesz mérnök, ordítani fog róla, hogy nem arra a pályára való, így a packépes diplomájával műszaki eladói állástól úgysem vinné többre. Érdemi, fejlesztő munkához nem bölcsész lélek kell pl. a technológiai fejlesztés világában.
Emberi, erkölcsi szempontból valóban nem több egy mérnök, De a dipliomája attól piacképes hogy van rá kereslet nem attól mert ciki bölcsésznek lenni. Nekem speciel nagyon nem tetszik hogy az adómból százával képzik az informatikus könyvtárosokat, török-kutatókat, finnugor, filmelmélet meg mindenféle egzotikus szakos embereket, akik végül úgyis a tescoban töltik majd az árut, a mekdönciben gyártanak burgert, vagy valami cég recepcióján kötnek ki. Mert a diplomájuk nem piacképes.
Egy mérnöki végzettséggel is prímán lehet mekdönci eladó valaki. Mérnöki végzettségnél szinte semmit sem ér, ha valaki "csak" elvégzi az iskolát. Meglepődnél ha tudnád milyen elavult, semmire sem jó dolgoka _is_ oktatnak bizonyos helyen hazánkban. Mérnöki papír? Viccnek is rossz...
Az a mérnök családtagom vitte valamire, aki iskola alatt bizonyos szakterületen már előrébb járt, mint a tanárai, aki olyan szakirodalmakat olvasott, amik akkor még magyarul meg sem jelentek (ebből evidens, hogy angol elengedhetetlen nagyon magas szinten). De bizonyos mérnöki karokon őskövületek tanítanak (tisztelet a kivételnek). Matek szigorlaton (tudom bologna szerint már nincs, régen még volt), szőrszálhasogatnak, de sok hasznos ismeretet egyáltalán nem oktatnak.
Egy mérnöki diploma önmagában nem piacképes. Az a piacképes, amit a mérnöki diplomával rendelkező ehhez egyénileg hozzá tud tenni. Hazánkban még meg sem jelent szakirodalom ismeret, stb. Családtagomat, olyan ismeretért vették fel dolgozni, amit nem tanítottak a magyar informatikus mérnöki karokon, - önszorgalomból sajátította el, időt, energiát nem kímélve. Max. valami nem túl jól fizetett huszadrangú rendszergazda, vagy műszaki eladó lenne csak, ha nem tanult volna olyat, ami létezéséről akkor még a saját tanárainak sem volt fogalma hazánkban. A baj, hogy mérnöki terület, technológia nagyon innovatív, és vannak oktatók, akik képtelenek lépést tartani a világgal. Nagyon gáz, akiknek olyan oktatók jutnak. Még nagyobb gáz, ha vannak, akik azt hiszik, hogy mérnöki papírral a szebben, automatikusan kitárul a világ. A francokat.Ahhoz több kell.
Ezt az "én adómból" szöveget sem értem. Hülyeség. Az a lényeg, hogy beszedik, és újraelosszáka szükséges területek összességére a pénzt (az más kérdés, hogyan csinálják hazánkban).
Sőt, az "én adómból" szöveget, akkor pláne nem értem, mikor olyan mondja, aki amúgy nem is fizet sok adót... Ezt ne vedd magadra, nem látok pénztárcádra és a tartalma nem is érdekel. Csak bizonyos körben ilyen tapasztalatom van. Mókás.
Azénadómból, jajj. Volt osztálytárs kínai szakon (eredetileg ELTE és bőcsész...) végzett a rendszerváltás hajnalán, ott is lehetett mondani, hogy jajazénadómból! Hát, úgy tudom, sose volt a srác egy napig sem munka nélkül, folyékony kínai tudással....
Én dolgoztam 1 hónapig egy bankban, nyári munka volt. Egy gyakorlatos csaj szidta az egyik ügyintéző csajt, hogy de hülye, nem tud élni, a fizetése 70%-át félreteszi, és nyomorog, és bezzeg ő, majd csak egy gyereket vállal, de neki majd megad mindent. Lehet, hogy az ügyintéző csajból lesz a milliomos, a gyakorlatos csaj meg ugyan vállalkozó szülőkkel rendelkezik, közgáz diplomával lehet hogy jól fog keresni, de sosem lesz sok pénze? Én elég valószínűnek tartom.
Eleve abból kell kiindulni, hogy a milliomosok többsége tőkejövedelemből és nem munkajövedelemből lett milliomos, max. a kezdetben lapátolta a pénzt főleg munkajövedelemből. Ahhoz viszont főleg az elején az kell, hogy sajnálni fogja a pénzt erre meg arra, mert kell a befektetéshez.
@mutyilufi, of. Sőt, nagyon sok cég van, akiket nem érdekel, hogy milyen diplomája van valakinek, de elvárás a diploma. E szemszögből van létjogosultsága a bármilyen diplomának, pl. több fővárosi recepciós állásnál diploma elvárás, az nem érdekli a munkáltatót, hogy fizikus, vagy irodalmár. Diplomás legyen és mellé több nyelven beszéljen.
Persze sajnálatos esetek is vannak. Egy ismerősöm mérlegképes könyvelő, és cégnél előmenetelnél pénzügyhöz is konyítani kellő területre nem ő léphetett, hanem művelődsészervező kollégája (sima irodai munkát végeztek korábban mindketten, közvetlen kollégák voltak, a sima munkához nem kellett sok pénzügy tudás). A vezetőség indoka az volt, hogy azért a művszervezőt léptették elő, mert a mérlegképes könyvelő nem diploma. Hmm, talán mégis csak többet konyít a pénzügyi területre, mint egy művelődésszervező. Gáz, ha hozzá nem értők feneke alá tesznek posztot, és még nagyobb gáz, ha a hozzá nem értő lesz a másik, területhez jobban értő kisfőnöke. A vége az lett, hogy mérlegképes ismerősöm otthagyta a céget, mert nem tudott együtt dolgozni a művelődésszervező utasításai alatt.
Hazánkban, nagyon sok probléma van. Nem csak képzéseket szervezők, oktatók, nem csak a képzésben részt vevők mentalitásában, hanem még az végzetteket fogllakoztató cégek mentalitásában is egyaránt. Tisztelet a kivételnek.
Mikor lesz olyan világ, mikor valóban piacon keresett ismereteket oktatnak, mikor lesz olyan, hogy a hallgató hozzátesz valami egyéni ismeretet, és mikor lesz olyan, hogy a cégek is változtatnak a gyakorlataikon? Mindegyik félnek megvan a maga hibája.
"a héten jártam Stockholmban munkahelyi úton. Körülbelül kétszer annyi volt a bicikli az utakon, mint Budapesten (pedig ott sem kevés már), pedig az 59. szélességi körön van, kb. 10 fokkal hidegebb volt, mint itthon."
Ma voltam állásintererjún, 45 km-re a lakhelyemtől. A domborzati viszonyokat nézve kiszámoltam, hogy olyan 1,5 óra alatt oda tudnék tekerni(buszozás is lenne ennyi), átöltözést is beleszámítva, de utánajártam az utak forgalmának, és arra a következtetésre jutottam az elmúlt évek kerékpáros baleseteit is figyelembe véve, hogy előreláthatóan olyan 3-4 évem lenne hátra, ha rendszeresen oda járnék dolgozni, és bicajjal járnék be. Szóval infrastruktúra kérdése is. Ha erre a munkahelyre felvesznek, így buszozni fogok.
Elgépelésekért bocs.
Én az informatikus képzést látom leginkább ilyennek. Azért a nagy cégek(Audi, Mercedes) vesznek fel BME-s vagy akár SZIF-es gépészmérnököket is, aztán majd ott elsajátítják a szakmát, de ugyenez informatikusból nem nagyon létezik, kész szakembereket várna a piac, abból hiány van, diplomás informatikusból meg baromi sok dolgozik más szakmában.
Igen, informatika terület (anno informatika terén csak programozó matekot, vagy műszaki informatika szakot lehetett végezni, ma nem tudom mi a megnevezésük). A lényeg, műszaki informatika szakon oktatott számos hasznavehetetlen hülyeség mellett, családtag saját kútfőből tanult még, külföldi szakirodalomat és gyakorlatokat bújta, azok szerint programozgatott, stb, így már friss diplomás korában is érdemi állást ajánlottak fel neki.
Viszont néhány éve ugyanott, ahol családtagom is végzett anno, ott végzett ismerős (ma is tanítanak még az őskövület oktatók ugyanott), ismerős meg semmi pluszt nem tett hozzá tanulmányaihoz, csodálkozott, hogy egy darabig informatikai állást sem kapott. Aztán rendszergazda lett (amihez sima OKJ is elég lenne), fizetése sem több, mint a diploma nélkülieké.
Persze ismerős az én családtagomra orrol, hogy miért nem segíti jobb álláshoz.Egyszerűen nem lehet megértetni vele, azért, mert az ő tudása ahhoz kevés...
Szerintem tévútra lépnek, akik a mérnöki diplomát önmagában istenítik, pedig eznagy divat manapság, de szerintem önmagában se kevesebb, se több, mint egy közgazdász, jogász, vagy szabad-bölcsész diploma. Az az érték, hogy mellé ki milyen tudást tud felmutatni. A magyar oktatók se százasak, ahol cégek által keresett ismereteket kifelejtenek a képzésből, de a magyar hallgatók sem százasak, ha nem pótolják hiányosságaikat, és csodálkoznak, hogy miért "csak" rendszergazdsa szintig jutnak, és miért nem több a fizujuk, mint az OKJ-s rendszergazdáé.
Ráadásul informatika, programozás terén, kész szakembereket keresnek, nem összehasonlítható akiket autógyár betanít. Minden cégnél bele kell jönni az adott cégre rendelkező sajátosságokra, de nem lehet, hogy a szakma alapjait akkor kezdje tanulni (márpedig, ha bizonyos programnyelvet használnak xy cégnél, akkor az iskolában hiába másik nyelv szerint tanították őket, megy a pályázó életrajza a kukába, mert hiába mérnök, ha hasznavehetetlen. Pedig némi önképzés, szorgalom segítene a dolgon).
Személy szerint nem látom, hogy a hazai képzés jó irányba menne, és csak mosolyogni tudok akik _csak_ a piacképes diplomát hangoztatják. Aha...
Ember,írj egy cikket átlagemberekről is.Feleség,egy gyerek,két átlagfizu.A félretehető összeg:"O"!!!! És egyikünk sem fogyaszt sem alkoholt,sem cigit,
sem egyéb hülyeséget.Örülök,hogy diplomásaink ennyit keresnek,de nemsokára feltehetik a kérdést:vajon ki fog dolgozni helyettük?Mert a szakértelmet nem fizetik.
Rá'aszás lesz tisztelt kockák.
Az a probléma, hogy én például hobbiból is programoztam egyetem alatt és előtte is, viszont közben is többször változott, mely programnyelv, technológia a piacképes. Van 1-2 amit mélyebben ismerek, de a gond az, hogy éles munkatapasztalat nélkül állásinterjúig sem jutok el, amiből meg 1 év munkatapasztalatom van(PHP-s webalkalmazások), az egyáltalán nem tartozik a fő erősségeim közé, így ott meg a próbafeladatokon bukok el (természetesen megcsinálom, de sosem a legjobban, leggyorsabban a jelentkezők közül). Mindezt úgy, hogy a környéken összesen 3-4 álláshirdetés jelenik meg havonta, természetesen mind más-más technológiát, nyelvet vár el, és mindegyikre jelentkezik 40-50 ember, tehát ahhoz, hogy felvegyenek, ezek közül adott területen a legjobbnak kellene lennem, de nem lehetek mindenből a legjobbb, ha egy területre koncentrálok fél évig, akkor utána lehet hogy 2-3 év múlva lesz ilyen állás. A diploma egyébként szinte sehol sem feltétel, sőt mikor szakmai gyakorlaton voltam, ott sok jó programozónak nem volt róla semmilyen papírja.
Amúgy a rendszerda az miért csak? Abból is nagyon sok szint van, aki egy multinál vezető rendszergazda, az nem hiszem, hogy rosszul keresnek.
Amúgy műszaki informatikus=mérnökinformatikus, programozó matematikus=programtervező informatikus az új rendszerben, én utóbbit végeztem. Meg van még gazdaságinformatikus is.
Ezek közül szerintem a mérnökinformatikus még mindig a legjobb, több okból is. Például azért, mert ott kevésbé akarnak matematikusokat képezni...
Azért én azt látom, hogy hasonló körülmények között van olyan, aki félretesz, van olyan aki nem.
Egyébként minimális az esélye, hogy valakinek hó végén 0 maradjon, és meg is éljen. Tehát aki nem éhezik, vagy nem vesz fel megélhetésre hitelt, az tud félretenni is, lehet hogy csak havi 1000 Ft-ot, lehet hogy többet. Persze ebből sosem lesz milliomos.
Példákat mindig lehet hozni mindenre, mert mindig akadnak kivételek. Én mégis azt látom hogy a jó szakmákat végzett (értsd piacképes) ismerőseim nagy része szakmában dolgozik és nem keres rosszul, míg a piacképtelen szakokat végzett ismerősök nem nagyon tudnak szakmában elhelyezkedni, úgyhogy marad amikhez nem kell semmilyen szakképesítés. Abban egyébként egyetértek hogy mérnök szakmákból is van piacképtelen.
"Azénadómból" látom sokaknak szúrja a szemét, megkövetem magam, legyen az "állampízén". Én költségtérítéses (annó 90e - 100e Ft/félév, folyamatosan emelgették) szakon végeztem, és bizony nagyon nem tetszett hogy akkoriban nappalin az egyetemisták nagy része (tisztelet a kivételnek!) az állam pénzén 7-8 évig bohóckodott, meg 5 év után félbehagyta mert ingyen volt, nem került neki súlyos összegekbe megbukni a vizsgán. És ne érts félre nyilván szükség van az általam felsorolt végzettségű emberekre is, csak sokkal sokkal kevesebbre. De amíg fejkvótára megy az állami támogatás az egyetemek abban lesznek érdekeltek hogy mindenkit felvegyenek és végigrugdossanak a szakokon aki csak beesik az egyetem kapuján, tekintet nélkül az illető képességeire.
Ebből a "ki fog dolgozni helyettük" mondatból süt a tudatlanság, és a valamire jutók lenézése. Gratulálok, boldog életed lehet.
Mondtam én, hogy ők 45 km-ről járnak biciklivel dolgozni? Ha 2x45 km-t fogsz naponta megtenni _bármivel_, akkor már eleve kalapot emelünk. 🙂 Berajlany hozzászólásában arról volt szó, hogy nem KELL az autó csak azért, mert kényelmes, és megengedhetem magamnak. Egy nálunk _sokkal_ gazdagabb országban, amelynek a fizetéseit folyton emlegetni szokás!
(Fölösleges a közösségi közlekedés állapotát emlegetni: az a tapasztalatom, hogy _mindenki_ meggyőződésből vagy lustaságból választ közlekedési formát. Ugyanúgy, ahogy életformát. Aztán hogy előadja-e, hogy rá van kényszerítve, az már változó.)
Nem a 45 km a lényeg, ha 10 km lenne, akkor is életveszélyes lenne.
Amúgy valóban, az autó luxus, itthon különösen az, sokan erőn felül tartják fent.
Én csak azt nem értem egészen pontosan, hogy mire szolgál a milliók felhalmozása?
En inkább olyan hangya típus vagyok, félreteszek, nem szórom a pénzt... de miért jó az, ha van 229 milliónk 57 évesen?
Szerintem két fontosabb dolgra kellhet a pénz :
1, kényelmes nyugdijas évek - nem tudom, mennyi pénz kellhet pontosan arra a 20-30 max 40 évre (ha van szerencsénk 100 évig elélni), ehhez nem kell milliomosnak lenni, főleg, ha a lakás/ház már megvan.
2, gyerekek taníttatasa, 'elinditása' az életben - ez szemlélet kérdése, nem biztos hogy szívességet teszünk gyermekeinknek, ha mindent a fenekük alá teszünk. De persze segithetünk nekik azáltal, hogy a tanulmányaikat finanszírozzuk, ez elég költséges lehet (max 10-20 millió, ha valaki nagyon elit sulit akar?).
Más nekem nem jut eszembe, bár lehet hogy tévedek! Van persze az utazás, de ha tehetném, én nem hagynám ezt öreg koromra, amikor már esetleg kevésbé szolgál jól az egészség és annyira nincs az embernek talán kedve felmászni Kínai Nagyfalra...
Szóval kíváncsi lennék, hogy ezek a milliomosok mire 'gyűjtenek'?
8%-os netto hozam 40 even keresztul azert eleg ambiciozus... mondjuk egy 5%-al szamolva 40 ev alatt megtakaritunk 42 millio forintot jelenerteken.
Az egy egyszerubb lakas ara. 40 ev alatt.
Ezt azert nem neveznem milliomossagnak... igazabol kurva messze van tole.
ja es ezt 200.000 forintos havi megtakaritas mellett.
Nem olyan sok az, lekötött betéttel is elérhető akár. Olvass vissza egy kicsit pár korábbi posztot...
<https://www.axa.hu/hu/bank/lekotott-betet/>
Én speciel arra gyűjtök, hogy 50-55 éves korom után mehessek "nyugdíjba", ne kelljen tovább dolgoznom. Persze tevékeny leszek utánna is, meg valószínű hogy ezen tevékenységem pénzt is fog hozni a konyhára. De a kényszer nem lesz meg hogy dolgoznom kelljen. Erre van még 20-25 évem, és havonta 200 ezrem.
Nem tudom miért ambiciózus 40 éves távlatban 5% infláció mellett a 8%-os hozam, de mindegy.
Azt sem értem, hogy jött ki a 40 millió.
Ha 5% hozamot számolok 2% infláció mellett, akkor is százmillió felett van a végeredmény.
Mármint a te 200 ezred is. Az én számaimmal 200 millió felett lesznek akkor is, hiszen az infláció és az elért hozam közötti különbség a nagyobb lényeg.