Így járhatsz, ha nem értesz hozzá

Többször volt már szó a blogban olyan termékekről, amik felületes olvasás alapján jó befektetésnek tűnnek.

Ilyen például a devizapáros üzletek garantált 15%-os hozammal (cikk itt). Ezek legális ámbár veszélyes üzletek, szemben az átverésekkel és átverés gyanús esetekkel, mint az azóta gyakorlatilag befuccsolt emgoldex (cikk itt), és a garantált havi(!!!) 20%-os hozamú eurós “befektetések” (cikk itt).

Ottó is egy szinte kockázatmentes hasonló üzletbe vágott bele 2008-ban, svájci frank-forint devizaswapot vett, kockázat alig-alig, a várható nyereség három hónap alatt akár 10-13% is lehetett volna.

2008 nyár végén hallgatott a privátbankárára, aki megkereste ezzel a lehetőséggel. Az ügylet szerint ha a következő három hónap után a svájci frank árfolyama 162 forint alá esik, nyer 13%-ot a befektetett 30 milliójára és megszűnik az ügylet, ha 185 Ft felé megy az árfolyam, neki kell fizetnie a futamidő végéig, ami öt év, két forintonként egy milliót.

Gyönyörű grafikonokkal győzték meg, hogy a svájci frank árfolyama évek óta stabil és biztos, hogy 162 forint alatt fog maradni. Megjegyzem, a “stabil és biztos” már önmagában nem igaz, mert a svájci frank mindig is menekülő deviza volt, az ára minden nagyobb válság esetén megerősödik, utána általában leesik. Tehát egyáltalán nem statikus az árfolyama, igaz, 2008 előtt pár évig az volt.

Az ábrán az amerikai dollár-svájci frank keresztárfolyamát láthatjátok, ez minden, csak nem statikus.

Hogy tudjuk értékelni a 162 forintos limitet, 2008 nyár végén 144 forint volt a svájci frank. Tehát a múltat kivetítve a jövőre, nem volt benne semmi kockázat.

Ottó könnyű szívvel belevágott a biztos 4 milliós haszon reményében. A többit már ki tudjátok találni: jelenleg 35 milliós vesztesége van a befektetett 30 millióból és még egy kamatforduló hátravan. Ismerve a svájci frank árfolyamát, további 5-10 milliós veszteség elé néz.

Ha ehhez az összeghez hozzádobjuk még az elmaradt kamatokat is, ami öt évre kamatos kamatszámítással mintegy 15 millió forint lett volna (mínusz kamatadó), akkor a végeredmény: mintegy 55-60 milliós veszteség öt év alatt egy tutinak látszó ügyleten.

A tanulság? A pénzpiac veszélyes üzem, ne hidd el a bankárodnak, hogy egy-egy ügyleten szinte csak nyerni lehet. Gondolkodj el a másik oldalon is: miért fizetett valaki azért közel 4 millió forintot, hogy biztonságban legyen a svájci frank árfolyam-elmozdulásától, úgy hogy ezt a pénzt el is bukhatta az első három hónap után?

Vagy ő a hülye, aki nem ért hozzá, vagy neked nem tárták fel teljesen a veszélyeket. A bank jellemzően nem áll be a hasonló ügyletek mögé, csak közvetíti őket. Ha annyira veszélytelen az üzlet, vajon miért nem veszi meg a bank a lehetőséget saját számlára, miért von be téged is? Mert ő a közvetítésért kap pár százalékot biztosan, esze ágában sincs felvállalni a kockázatát. (Azért írtam, hogy általában, mert a bank is köt saját számlás ügyleteket, de ezek elenyészőek a közvetített ügyletekhez képest. Ebben az esetben lehetséges, hogy a bank a svájci frankos hitelei miatt adott el devizaswapot.)

Ha nem akarsz úgy járni, mint Ottó, akkor csak úgy vágjál bele bármilyen ügyletbe, ha pontosan utánajártál a kockázatoknak és teljesen biztos vagy abban, hogy minden kockázatot megértettél, valamint a várható nyereség bőségesen kompenzálja a kockázatot. Ottó esetleges 13% nyereségért korlátlan veszteséget vállalt be 5 évre.

Egyetért? Kiegészítené? Vitatkozna? Kérdése van? Ne habozzon leírni a véleményét a kommenteknél. (Ha még nem tette meg, egy rövid regisztráció szükséges lehet.)

Olvassa el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.

Ha szeretné tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelöljön be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en

Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, jelentkezz az újra induló Kiszámoló Akadémiára, ahol hat alkalom alatt megtanulhatod a pénzügyek alapjait, mindössze 20 ezer forintért. Részletek itt.

Share

15 hozzászólás

  • Vakmacska

    Atyaúristen.
    Azért ez már kőkeményen a pénzpiac vadhajtása, amit én szabályozóként üldöznék, ez ugyanis nem kockázattal járó befektetési ügylet, hanem ha jól megnézzük egy szerencsejáték: sima fogadás, ráadásul a szabályozott szerencsejátékos fogadásokkal ellentétben még átláthatatlan is, egy normál fogadásnál azért a nyereség meg a veszteség mértéke ennél nagyobb egyensúlyban van.

    Éveket dolgoztam a szerencsejáték-iparban, és sose értettem, miért hívják pénzügyi műveletnek azt, amiről ordít a dolog fogadás jellege. Igazából nemtom a matek honnantól és miként számítja hogy a “véletlennek” (ami itt persze nem véletlen, hanem nem kalkulálható, nem modellezhető kimenet, mert túl sok faktor befolyásolhatja) hány százalékos a része a dologban, de ez esetben hát izé, elég sok.

    Erről tudsz nekem valami számszerűbbet mondani, hogy hogy különböztetem meg a két kategóriát?

  • Kiszmol

    Azért fontos, hogy ezek nem rossz dolgok, hiszen pont a kockázatodat csökkentik, ha például CHF-ben adósodsz el.

    Vehetsz biztosítást ez ellen, de ehhez kell egy másik fél is, aki ezt bevállalja. Ez esetben ez Ottó volt.

    Tehát nem kell valami gonosztól való dolognak látni ezeket az ügyleteket, mert jó dolgok is tudnak lenni.

    A cikk arról szól, hogy tudd biztosan, tényleg be akarsz-e állni az ügylet másik felébe. Mert nem csak nyerni lehet, hanem csúnyán bukni is.

  • Vakmacska

    Nem egyszerűbb erre árfolyamkockázati biztosítást kötni, aminek megvan a matekja meg a limitje? A biztosító ugye porlaszt bizonyos kockázatot, azért éri meg neki – olyan városban, amit minden évben elönt egy folyó, nincs árvíz elleni biztosítás, meg kell építeni a gátat.

    Spekulatív ügyletbe bevonni hozzá nem értőt, hát izé, by the way a szolgáltató nem szegte meg azt a bizonyos pár éve bevezetett szabályt, hogy egy kérdőívet tölt ki minden ügyfél és a tudásszintje alapján besorolják valahova, és elvileg a nagyon nyeretlen kétévesnek eladott nagyon bonyolult és kockázatos termék esetében az aktus esetleg megtámadható? Tudom, a bankok mostanság itthon ezt elég lazán kezelik, de ha jól belegondolok van azért szabály, ami alapján meg lehet fogni a szolgáltatót, ha a nagymama megtakarítását kockáztatja a derivatív piacon és a nagyi asse tudja, mi merre hány méter.

    Profi spekulánsok esetén a dolog mértéke a kockázat (ha elszaporodnak és többségbe kerülnek az ilyen ügyletek, fejreállhat az egész piac, ugye….), amatőröknél meg az információs asszimetria, elvileg a szabályozók mostanában azért már korlátoznák mindkettőt, nem?

  • Vakmacska

    Mondjuk Ottó esetében a “termék” egyszerű volt mint a faék, csak egy kicsit túl sok volt az ügyfél részéről a “wishful thinkingnek” nevezett elem, amikor az ügyfél úgy gondolta, a múlt és az ő várakozásai elegek ahhoz, hogy a feltétel nagy eséllyel teljesüljön.

  • Kiszmol

    Ha eléd tolták a mifidet, hogy márpedig te szereted a kockázatos cuccokat is, te meg aláírtad, akkor ennyi, bizonyítsd be, hogy te nem értetted, mit írsz alá.

  • Kiszmol

    Mondjuk jó rá lett beszélve, szép színes prezentációt tartott egy banki “szakértő”, aki csak miatta utazott el oda. Grafikonok, táblázatok, minden, ami kell, hogy veszély egy szál se.

  • Vakmacska

    Na ja, Ottónk ebben kb. a fél országgal osztozott, akik mind úgy gondolták, a svájci frank árfolyama stabil, és ezért felvettek benne szép kövér lakáshitelt.

    Sajnos utóbbi időben úgy látom, a zügyintézők szeretik “elfelejteni” a mifidet, vagy kiküldik postán, a zügyfél meg ráteszi a szendvicset és adott időpillanatban tojik beküldeni, mert nincs befektetési szándéka, amikor meg lesz, akkor meg jól el van felejtve.

    A mifid másik baja, hogy lehet én általánosságban elég tájékozott vagyok, de ez még önmagában nem tuti védelem hogy ne verjenek át jól, legfeljebb engemet nehezebb átverni mint a 78 éves Mari nénit.

  • jurta

    Nagyon nem mindegy az sem, hogy a vagyonom hány százalékát raktam egy ilyen dologba, amit nem értettem. Ha az a 30M az Ottó pénzének 5%-a volt, akkor remek tanulópénz volt, mivel még éveken keresztül emlékeztetik is a döntésére. 🙂 Ha meg 95% (és ezen senki ne röhögjön, Kiszámoló ennél rosszabb esetekről is be szokott számolni, amikor a saját pénzen felül még a rokonságtól is összeszedték, ami volt), akkor jön a nyomor.

  • IMGM6

    Elég érdekes történet. Ottó kifizette a 30 millión felüli 5 milliót is ??? És kifogja fizetni még a várható 5-10 milliót is, és ha nincs annyi pénze ki és miből fogja fedezni a veszteséget???? De a veszteség a leírtak alapján, akár jóval nagyobb is lehetett volna, hol van a határ?? Ottó esetleg a 100-200 milliós veszteséget is kifizette volna, van annyi pénze????

  • IMGM6

    Elég érdekes történet. Ottó kifizette a 30 millión felüli 5 milliót is ??? És kifogja fizetni még a várható 5-10 milliót is, és ha nincs annyi pénze ki és miből fogja fedezni a veszteséget???? De a veszteség a leírtak alapján, akár jóval nagyobb is lehetett volna, hol van a határ?? Ottó esetleg a 100-200 milliós veszteséget is kifizette volna, van annyi pénze????

  • mutyilufi

    Csak lazán kapcsolódik a témához de eszembe juttatott valamit. Nem tudom hogy igaz-e, de egy ismerősöm angliában él és állítása szerint ott a magas tőkeáttételű ügyletek (deviza, részvény) szerencsejátéknak minősülnek és erre szakosodott szerencsejáték cégeknél (is) lehet ilyen ügyleteket kötni. Ha ez igaz, az igazán jó ötlet mert ezek az ügyeltek kimerítik a szerencsejáték definícióját (vagy nagyon magas nyereség, vagy a tőke teljes elvesztése, és ismeretlen kimenetel) és pl. lottó esetén mindenki tudja hogy ha nem nyer akkor úszott a szelvény ára.

  • kija1984

    óbaz, ha ilyen van, akkor ez a ciki nem a faláb kedves barátaim. 5 év alatt bukni 50 Millát? Öntökönszúrást azonnal.

  • csizkek

    Uh, ez durva story. Sajnalom! En egy ilyen utan megkeresnem azt privatbankart..
    A multkor egy citis bankar tolta erosen a hasonlo ugyleteket. A kulcsszo, hogy a tokekockazat 0, csak van nemi arfolyamkockazat. Azt meg erezte, hogy ha azt nem tudja valaki vallalni, akkor az luzer:) Iszonyat meggyozok ezek a sales pojacak..

  • pomogatsch

    Nagyon jó a poszt (a blog is hiánypótló szerintem), a termék lényege pontosan ez, és sajnos úgy tűnik, hogy nem egyedi esetről van szó. Egy kérdésem volba azonban. A következőket írod:

    “Megjegyzem, a “stabil és biztos” már önmagában nem igaz, mert a nyolcvanas évek elején-közepén már volt úgy elszállva a svájci frank, hogy majdnem 3 dollárt adtak érte. (1985 márciusában 2.9145 dolláron tetőzött a svájci frank árfolyama, 10 évvel később 1,11 dollár volt az ára.)”

    E szerint viszont a fenti időszakban, kb. 3 frank-t adtak egy dollárért, és csak 2011-től indult el az a folyamat, hogy CHF többet ér, mint a dollár: http://fx.sauder.ubc.ca/etc/USDpages.pdf,

    Vagyis pont fordítva volt, nem?

  • Kiszamolo

    Köszi, javítottam.