Olvastam egy érdekes cikket egy személyről, akinek meghalt az apja rákban.
A gyász mellett rámaradt az ilyenkor szokásos papírmunka mellett az apja személyes holmijainak a kiválogatása és a lakásának a kiürítése is.
Egy viszonylag kis lakásban található személyes dolgok kiválogatása, eladása vagy elajándékozása és a maradék kidobása heteket vett igénybe. Rengeteg doboz ruha, konyhai eszköz, technikai eszközök, bútor és minden más maradt az apja után.
Egy átlagos élet során felhalmozott vagyontárgyak.
Elgondolkodott azon, az apja hány napot, hónapot és évet dolgozott azért, hogy mindezeket a dolgokat megvehesse és felhalmozhassa, hogy utána további rengeteg energiát felemésszen ezeknek a dolgoknak a tárolása és rendben tartása.
Annyira szíven ütötte, hogy egy átlagos ember mennyi nélkülözhetetlennek tűnő de valójában teljesen felesleges holmit halmoz fel és erre mennyi pénzt és energiát áldoz az életéből, hogy elhatározta, 200 napig semmi új dolgot nem fog venni.
A döntése értelmében az élelmiszeren, tisztálkodási szereken, gyógyszereken és hasonló dolgokon kívül minden mást vagy megvesz használtan, vagy kölcsönkér esetleg bérel dolgokat, amire időlegesen szüksége van, vagy ha egyik sem lehetséges, akkor meglesz nélküle.
Mivel eddig mindent megvett, ami csak eszébe jutott, ha úgy érezte, megengedheti magának (és akkor is, ha nem), ő maga is igen kíváncsi volt, sikerül-e elkerülnie az áruházakat 200 napon keresztül.
A 200 napos kalandja alatt felfedezett rengeteg használt dolgot áruló üzletet, weboldalt, facebook-közösséget és megdöbbenve látta, hogy milyen eszméletlen mennyiségű terméket dobnak ki vagy próbálnak meg eladni az emberek pár hét vagy hónapnyi használat után.
A használtruha boltok tele voltak olyan ruhákkal, amiken még az árcímke is rajta volt, valaki megvette és anélkül, hogy egyszer felvette volna, el is adta hónapokkal később. De ugyanez volt igaz minden más használt terméket áruló boltra is, rengeteg ki sem bontott áru volt ezeknek a boltoknak a polcain.
Az összes ismerőse és barátja megszólta, amikor kiderült, hogy használt dolgokat vesz, mert az milyen piszkos és civilizálatlan dolog. Ugyanezek az emberek azok, akik ezeket a termékeket beviszik ezekbe a használt árut árusító boltokba. Úgy tűnik, amikor ők adják be, akkor nem piszkos és civilizálatlan az áru, amit még előtte való nap esetleg még használtak otthon.
Amikor elkerülte az áruházakat, rájött, mennyi minden terméket be tud szerezni a helyi közösségben nagyon olcsón, sőt gyakran ingyen is.
Külön örült neki, hogy a pénze olyan emberekhez ment, mint ő, ezzel is támogatta őket és nem egy arctalan multi profitját gyarapította csak.
A bankszámlája is örvendetesen hízott ebben a 200 napban, hiszen a használt termékek sokkal olcsóbbak. Ezzel együtt is nem érezte úgy, hogy rosszabb minőséget vett volna, mint amikor az áruházakban és plázákban vásárolt csak.
Szinte mindent megtalált használtan, de nem mindent. Ilyenkor tartotta magát az elhatározásához, hogy akkor megpróbál meglenni nélküle. Legyőzve a vásárlási vágyát nem vett meg semmit, amit nem kapott használtan. Megdöbbenve tapasztalta, hogy igazából nem is hiányoztak neki ezek a dolgok, az élet ment tovább nélkülük is és ugyanolyan boldog volt az élete utána is.
Gyakran az emberek nem is értik, hogyan tudtak eddig 30-40 évet élni egy tablet, automata porszívó vagy gofrisütő nélkül. Ő nem vette meg ezeket és elégedett életet tudott élni továbbra is.
A 200 nap nagyon átalakította az életét, teljesen másként nézett ezentúl azokra a dolgokra, amikre a pénzét és ezzel együtt az életének egy darabját is pazarolta.
Ha te megveszel valamit, nem csak pénzt adsz érte, hanem az életedből azokat a heteket-hónapokat-éveket is, amit annak a pénznek a megkeresésére fordítottál. Legközelebb így nézz az 5 milliós autóra, negyedmilliós telefonra és minden másra is. Megérte-e, hogy három napig, másfél hónapig vagy két évig reggeltől estig dolgozzál csak azért, hogy birtokoljál egy tárgyat.
Egy telefont, amit két év múlva már bottal sem fogsz megpiszkálni, annyira elavult lesz, ha még egyáltalán működik, egy autót, ami öt év múlva már a 40%-át sem éri és a megszerzés varázsa és izgalma pár nap alatt semmivé foszlik és így tovább.
Nem pénzt fizettél értük, hanem az életidődet. Amiből nagyon keveset kaptál, akkor is ha 90 évig élsz.
Nem lett volna jobb azt a három hetet vagy két hónapot inkább munka nélkül a családdal tölteni, esetleg a hobbidra fordítani?
Ha szeretnéd, hogy neked is megváltozzon a tárgyak iránti gondolkodásmódod, bármikor te is kipróbálhatod ezt az "új termék böjtöt", akár csak egy-két hónapos, akár egy éves időtartamra is.
A mai materiális világban az emberek a tárgyak birtoklásától várják a boldogságot és ebben leginkább a reklámipar és a média a felelős. Pedig az egész egy nagy átverés, se boldogabb, se sikeresebb, se megbecsültebb ember nem leszel, ha birtokolsz egy drága táskát, ruhát, telefont, autót, vagy bármi mást.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, ahol megtanulsz mindent, amit a pénzről tudni kell 6 alkalom alatt, 25 ezer forintért, vagy kérj valódi pénzügyi tanácsadást.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló cikket is a blogon. Csatlakozz hozzánk a Facebookon:. target="_blank"> http://.
