A fogyasztói társadalom elérte, hogy az emberek egyre többet és többet akarjanak fogyasztani: még nagyobb ház, még újabb autó, még drágább nyaralás és még trendibb mobiltelefon.
Az újabb és újabb célok eléréséhez az emberek egyre többet dolgoznak és egyre inkább eladósítják magukat, hiszen az új autó vagy drága telefon megvétele nem várhat addig, amíg meg is keresik rá a pénzt.
Ebből az életformából aztán kialakul egy mókuskerék, amikor az ember már csak azért dolgozik, hogy birtokolhasson minél több és drágább vagyontárgyat, illetve tudja fizetni a hiteleket, amit a régebbi vagyontárgyak megvétele miatt vett fel. (Egy átlag amerikai élete során 279 ezer dollárt fizet ki csak a hitelei kamataira, amiért akár 7-8 évet is dolgoznia kell az átlagos 40 évnyi munkaidőből. Erről cikk itt.) Ilyenkor nem veszi észre az ember, hogy már réges-régen már nem ő birtokolja a vagyontárgyakat, hanem fordítva, ő lett a vagyontárgyak foglya.
A gyerekének is mindent megad, ami divatos és trendi, de ezért cserébe a gyerek kénytelen apa nélkül felnőni, mert az apja napi 12 órát dolgozik a "jólét" biztosítása miatt.
Ezt a problémát felismerve született több mozgalom a minimalista vásárlóktól kezdve egészen a korai (30-40 éves korban történő) nyugdíjazásig.
Az emberek vagy csak a minimálisan szükséges dolgokat veszik egész életükben és ehhez elég egész életükben egy könnyed és akár szórakoztató napi 4-6 órás munkavégzés, vagy pedig az életük egy szakaszában keményen dolgoznak és spórolnak, hogy aztán 30-40-50 évesen örökre elmehessenek nyugdíjba és csak a megtakarításaikból élhessenek. (Magyar viszonylatban ennyi tőkéből élsz meg életed végéig munka nélkül)
A korai nyugdíjazásnak komoly tábora van, elég ha beírod a keresőbe, hogy "early retirement" vagy "retirement by 40" és rengeteg blogot fogsz találni a témában. Az egyik leghíresebb ilyen blogról már itt írtam.
Természetesen mint minden mozgalomnak, ennek is sok kritikusa van, akik különböző kifogásokat vetnek fel, miért rossz és veszélyes a korai nyugdíjba vonulás.
Ezekből szeretnék néhányat megnézni. Több kifogás az egyszerű meg nem értésből származik, azonban vannak valódi buktatók is, amiket érdemes számba venni.
- Első kifogás: mihez kezdesz magaddal 40-50 éven keresztül, ha 35-40 évesen elmész nyugdíjba? Halálra fogod magad unni.
Fontos megérteni, hogy a nyugdíjba vonulás nem azt jelenti hogy egész nap otthonkában ülsz a nappali kanapéján és az Esmeraldát bámulod reggeltől estig. Éppen ellenkezőleg, mivel soha többet nem kell már a megélhetésért dolgoznod napi 8-10 órát, végre szabad vagy, hogy valami értelmeset csinálj az életben. Ez lehet a családoddal töltött idő, könyvírás, az evangélium hirdetése Közép-Afrikában, fogyatékos gyerekek tanítása, vagy bármi, amit egész életedben igazán csinálni akartál volna, csak a munka miatt nem volt rá időd.
Természetesen ebből az is következik, hogy aki nem tudna mit kezdeni magával 65 évesen napi 8-10 óra munka nélkül, az nem fog tudni mit kezdeni magával 35 évesen sem. Ez tényleg egy valós veszély, különösen annak a fényében, hogy általában annak elérhető cél a korai nyugdíjazás, aki kreatív, gondolkodást igénylő munkát végez. Nekik még nagyobb törés egy hirtelen jött üresség.
Ezért nagyon fontos, hogy akár 35 évesen, akár 65 évesen mész el nyugdíjba, keress magadnak olyan értelmes elfoglaltságot, ami kitölti a napjaidat, egyébként gyorsan leépülsz szellemileg és lelkileg is. Az Egyesült Államokban külön nyugdíjazási tanácsadók vannak, akik ebben segítenek a nyugdíj előtt állóknak.
(Egy amerikai tanulmány szerint tovább élnek azok, akik később mennek nyugdíjba. A passzív otthonülés hamarabb végez az emberrel, mint a kemény munka.)
- Második kifogás: Az édes semmittevés addig vonzó, amíg dolgozol mellette.
Ez igaz. Addig izgalmas otthon ülni és elmenni nyaralni bármikor, amíg ez a kivételes alkalom. 15 év otthonülés után már egy picit sem lesz vonzó sem ez, sem az állandó nyaralgatás. Amikor már a harmadik hónapja áztatod a lábad egy egyiptomi szállodában, immár tizedszerre, nehéz megállni, hogy ne bolondulj bele.
Visszakanyarodva az előző ponthoz, nagyon fontos, hogy eldöntsd, mit fogsz csinálni a tenger sok időddel. Nagyon sokan úgy élik meg a nyugdíjba vonulást, mint egy drogos: komoly elvonási tüneteik lesznek. Azért, mert eddig napi 10-12 óra elment a munkába járással és a munkavégzéssel, most pedig fogalmuk sincs, mit csináljanak ezzel a rengeteg idővel.
- Harmadik kifogás: mivel a korai nyugdíj elérése csak magasabb jövedelem mellett reális cél, ha valaki vállalkozó, vagy magasan képzett diplomás ember, ezért ezek az emberek önzőek, hogy kivonják magukat a GDP termeléséből és a túlzott fogyasztásból, csak hogy munka nélkül élhessenek.
Ez a kifogás a társadalom szempontjából nyilván igaz (bár elhanyagolható mértékről van csak szó), de az egyén szempontjából lényegtelen.
- Negyedik kifogás: nem leszel képes anyagilag lépést tartani a barátaiddal és a rokonaiddal, akik folyamatosan egyre többet keresnek. Sőt mivel egyre nő az általános életszínvonal is, tulajdonképpen egyre jobban lemaradsz majd mindenkitől, mert a te életszínvonalad megragad egy adott ponton.
Aki ilyeneket mond, az éppen csak a lényeget nem érti: ezek az emberek nem akarnak lépést tartani a szomszédaikkal és nem érdekli őket, hogy ki milyen új autót vesz.
Az pedig, hogy egyre nő az általános életszínvonal, egy hatalmas tévedés. Ma reálértékben kevesebbet keres egy átlagos amerikai, mint keresett 1990-ben. Csak azért van több vagyontárgya, mint 1990-ben, mert a hitelállománya a háromszorosára hízott az 1990-es állapothoz képest.
- Ötödik kifogás: Nagy a kockázata, hogy nem lesz elég a pénzed az életed végéig.
Ebben is van igazság. Éppen az elmúlt évek mutatták be azt, hogy évszázados "aranyigazságok" veszíthetik el az érvényüket. Most éveken át nulla százalék körüli kötvénykamatok voltak. Ha a következő években lesz egy komoly, akár mesterségesen gerjesztett infláció, hogy csökkentsék az állami és vállalati adóssághegyeket reálértéken, ami együtt fog járni a meglévő részvények áresésével is, akkor sokan pórul járhatnak, akik a meglévő tőkéjük jövedelméből akartak megélni egész életükben.
Írtam ebben a cikkben arról, hogy mennyire nem volt mindegy, hogy melyik évben ment el valaki nyugdíjba. Az 1968-as nyugdíjas 30 év múlva minden pénzét felélte, míg az 1980-ban nyugdíjba ment 30 év múlva több pénzzel rendelkezett, mint anno. Mindez a tőzsdei változások miatt.
Volt olyan ügyfelem, aki egy nagyon sikeres vállalkozást hagyott abba, csak sajnos két évvel korábban, mint kellett volna. Pár rossz döntés (ráfizetéses tanya vásárlása a világ végén, túl drágán) és kiderült 4-5 év alatt, hogy nem lesz elég a pénz élete végéig. A vállalkozásból kiesett, visszamenni a piacra már nem tudott.
Ezért érdemes a másfélszeresét összeszedni annak, ami elégségesnek tűnik és inkább 2-3 évvel később visszavonulni. Másik lehetőség, hogy marad valamilyen pénztermelő tevékenységed továbbra is, amit hobbiszinten, kedvtelésből űzöl, de a mindennapi megélhetés egy részét fedezni tudja.
- Hatodik kifogás: Miért nem végzel inkább olyan munkát, amiben a kedved leled, ahelyett, hogy jól fizető, de utálatos munkahelyed van, amiből menekülni akarsz 30 évesen.
Ebben is van igazság, bár tévedés azt gondolni, hogy aki jól keres és keveset költ, az biztos, hogy utálja is a munkáját. Beszéltem sok emberrel, aki sikeres, sokat is dolgozik, azért, hogy hamar nyugdíjazhassa is magát, de ettől még nem utálja a munkáját. Sőt, utána is ezt akarja tovább csinálni, de már csak hobbi jelleggel.
De ha azért akarsz korán nyugdíjba menni, mert gyűlölöd a munkádat és a vele járó stresszt, akkor érdemes végiggondolnod, nem járnál-e jobban egy másik munkahellyel, még akkor is, ha ott esetleg csak a felét keresed.
- Hetedik kifogás: elszigetelődsz társadalmilag, elveszíted a barátaidat, kollégáidat.
Ez is igaz lehet, hiszen a legtöbb embernek az ismerősei, barátai a munkahelyhez vagy a munkavégzéshez kötődik. Ezek a kapcsolatok valóban le fognak épülni és az évek során meg fognak kopni a régi ismeretségek. Mivel munkába sem jársz, a társadalommal is sokkal kevesebbet fogsz érintkezni.
Ez a veszély minden nyugdíjba vonulót veszélyeztet, életkortól függetlenül. Ezt tudni kell kezelni, találni kell olyan elfoglaltságot, ahol érintkezel emberekkel. Járhatsz nyelvtanfolyamra, kiránduló körbe, vagy akárhová máshová.
Összefoglalva: nagyon jó, ha mihamarabb eléred az anyagi függetlenséget, ha a megélhetésed már nem csak a munkabéredtől függ. De a korai nyugdíj sem megoldás mindenre.
Ha azért akarsz menekülni, mert utálod a munkád, keress másikat és jöjj rá arra, mi is az, ami igazán lenni akarsz.
Ha nem tudod, mi az értelme az életednek, akkor még nagyobb bajban leszel, ha már dolgozni sem fogsz már. Azonban ha tudod, hogy mit szeretnél tenni, még teljesebb lehet az életed, ha nem kell az idődet munkával töltened.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon.
Jó a cikk, de ez nagyon vékony rétegnek reális opció.
A nyugodt elvonuláshoz kell egy tehermentes családi ház.
Úgy számolom, hogy Pest megyében egy átlagfizetésből élő pár 50-55 éves korára tud összehozni egy tehermentes korrekt családi házat, ha nincs hátszele az induláshoz.
Elszomorító.
Értemén, hogy ezt a blogot nem hozza sose az index, mert nem blogponthus, ezért fenntartasz egy blog.hu-s címet is. De miért? Van abból bevétel? Őszintén érdekelne, pusztán kíváncsiságból! Köszi:)
Eltév, néha ha olyan cikk van, megfutattom az indexen is. Idén talán 6-8 ilyen cikk volt.
Reklámnak jó, kenyeret nem kér.
Köszönöm, hogy végre megszületett ez az írás, többek közt engem is érdekelt, hogy mi a veszély, mivel nem számolok?
Ha csak ennyi, akkor megnyugodtam:)
Amúgy szerintem azzal nem számolsz, hogy attól, hogy nem kell pénzért dolgozni, nem azt jelenti, hogy nullára csökken a bevételem. Egészen biztos, hogy azzal, amivel foglalkozni szeretnék, lehet valamennyi keresni. Lehet, hogy nem olyan sokat, lehet, hogy alkalmi az egész, de valami jövedelmem nyilván lesz.
Ha teázót/társasjátéklubot nyitok, hímzek, abból nem lesz S Merci, de valamennyi igen. Aztán ha véletlenül menő UX designerré képzem magam, még a végén többet is fogok keresni a hobbiprojektjeimmel, mint munkás éveimben.
Szóval a korai nyugdíj nem arról szól, hogy minden nap lenyomok egy Rossalinda évadot és semmi más.
Eltév, aztán a cikket olvastad-e? 🙂
Fontos megérteni, hogy a nyugdíjba vonulás nem azt jelenti hogy egész nap otthonkában ülsz a nappali kanapéján és az Esmeraldát bámulod reggeltől estig.
Másik lehetőség, hogy marad valamilyen pénztermelő tevékenységed továbbra is, amit hobbiszinten, kedvtelésből űzöl, de a mindennapi megélhetés egy részét fedezni tudja.
@random okos
jól számolod, a korai nyugdíjazáshoz átlag felett kell keresni és átlag alatt kell költeni.
Minél fiatalabb korban szeretne valaki "nyugdíjba vonulni", annál inkább el kell térni az átlagtól, legalább az egyik, de leginkább mindkét irányban.
"– Hatodik kifogás: Miért nem végzel inkább olyan munkát, amiben a kedved leled, ahelyett, hogy jól fizető, de utálatos munkahelyed van, amiből menekülni akarsz 30 évesen."
A rosszul fizetett, de kellemes munkaval meg nem tudsz tartalekolni, nyugdijas korodra is csak az allami nyugdij marad. Mi lesz, ha munkakeptelenne valsz, vagy beut egy valsag?
Én azt tervezem, hogy pár évet még gyűjtögetek (akár külföldön), és utána átállok arra, hogy sok pénz helyett extra szabadnapokat kérek, értelmes munkaadónak úgyis lejön, hogy a kipihent munkavállaló jobban megéri.
Részmunkaidőnél viszont nem teljesen tiszta, hogy az hogy befolyásolja a nyugdíjat, hogy nem nyolc órát dolgozok, hanem mondjuk csak hatot, akkor egy év kilenc hónapnak számítana?
@random okos:
"A nyugodt elvonuláshoz kell egy tehermentes családi ház."
Csaladi haz luxus, kompromisszumot kell kotni. Dolgozhatsz nyugdijas korodig, hogy kifizesd a hazad Pest kornyeken, vagy 30-40 eves korodban egy kisvarosban megelegedhetsz egy panel lakassal. Valamit valamiert.
Ah, meg is találtam:
"Ha a kereset meghaladja a minimálbért, akkor a szolgálati időbe teljes egészében beleszámít"
@random okos:
Korai nyugdíj esetén nem kell gazdaságilag fejlett helyre nyugdíjba menni, mert nem kell munkahely, szóval célszerűbb olcsóbb helyre költözni, mint Pest megye, ahol sokkal olcsóbban kapsz ingatlant.
Én pár évvel ezelőtt találtam rá erre a koncepcióra, és akárhogy számolom, működnie kell itthon is. (sokan azzal jönnek hogy könnyú amerikai fizetésből, azok megint pont a lényeget nem értik.) Ezért is indítottam a blogom idén, hogy megmutassam, hogy lehetséges, és hogy leírjam hogy én hogy látom hogy mi kell ehhez. Ha valaki tanul beslőle az már csak bónusz.. Egyébként szerintem eléggé téves ez az early retirement megnevezés, jobban szeretem a Financial independence-t. Nekem ez erről szól: szeretném ha enyém lenne a választás szabadsága hogy azt csináljak amit akarok.
Adom, 10 hónapig bírtam munka nélkül és inkább dolgozom újból + a nyelvtanfolyam is stimmel, pedig még ment volna évekig a "pihenés". Teljesen jó és hiteles összefoglaló írás.
ezeket a koroket mar gondolatban parszor vegigfutottam. Szamomra sajat ceg alapitasa lenne a "hobby", illetve mernokkent ugy erzem eleg sok minden egyeb hasznosat tudnek alkotni amire jelenleg nincs idom. Ezen vegtermekekhez szolgalna eszkozul a sajat ceg. Masik hobbym az egeszsegmegorzes, szabadteri sport sok napfeny ezekhez elengedhetetlen lenne egy melegebb eghajlatra koltozes. Par evre kiprobalnam magam a jelenlegi szakmamtol teljesen eltero teruleten is. Mivel szeretek utazni is igy el tudom kepzelni hogy vendeglatasban segedkezem es az ebbol szarmazo szereny bevetellel korbe dolgozom a vilagot. Ezek mellett lehet kesobb majd szerzek BSc-t penzugyi teruleten. Csak hogy rendszerezzem es formaba oltsem azt ami mar igy is a hobbim. (Igen valoszinuleg sok hasznalhatatlan dolgot tanitanak majd) A fentiekre erzesre akar tobb emberolto is ramehet de ha tenyleg 40 ev lesz az akkor lesz idom
Érdekes lenne ez a téma annak a szemszögéből, aki mindezt meg is éli.
Kiváló cikk!
"Ötödik kifogás: Nagy a kockázata, hogy nem lesz elég a pénzed az életed végéig."
Mondjuk a "nagy kockázat" 5% alatt van, ha az ember reálisan méri fel az igényeit, és nem csinál egetverő baromságot. Elég jól ki lehet számolni egyébként a siker esélyét (cfiresim.com).
"Hetedik kifogás: elszigetelődsz társadalmilag, elveszíted a barátaidat, kollégáidat."
Szerintem 30-40 éves kor között ez amúgyis megtörténik, a gyerekek miatt. Mi is nagyon nehezen tudunk találkozni a gyerekes barátainkkal (valahogy még megoldjuk azért), mert logisztikailag is nehéz, meg nekik több dolguk is van. Majd amikor nekünk is lesz gyerekünk, akkor meg pláne nehéz lesz. Az az igazság, hogy az embernek csak egy maroknyi barátja marad 40 éves kora után (különböző okok miatt), és ezen szerintem nem ront az, ha nem mindig a munkáhelyén van, hanem bármikor ráér találkozni a barátaival 🙂
Én egyébként rendszeres Mr. MoneyMoustache olvasó vagyok (a fórumokat is átböngészem az oldalon), ezért elhatároztam, hogy 40 évesen kilépek az aktuális munkahelyemről. Elvileg addig össze is jön annyi pénz, amennyi kell. És nem érzem úgy, hogy a társadalomnak tartoznék azzal, hogy könyvelőként GDP-t termelek 🙂 Ehelyett inkább majd keresek olyan hobbikat (ez a következő pár év programja lesz), amik tornáztatják az eszemet, értékesek, és esetleg pénzt is hozhatnak, bár ez utóbbi nem fontos. Gondoltam még arra is, hogy megtanulok néhány új programnyelvet (pl. Ruby, vagy ami éppen a legmenőbb), amivel elfoglalom magam, és még pénzt is kereshetek vele. Unatkozni szerintem nem fogok. Lehet, hogy még az egyetemre is visszajárok, meghallgatni az előadásokat, amiket kihagytam 😀
Bazsu, hogy lehet megtalálni a blogod?
27 éves profi sportoló vagyok, aki 4 éve végzett egy angliai egyetemen business alap és pénzügy mester szakon. A sport mellett nem tudok és nem is lehet rendes állást vállalni (tiltja is a szerződés). Régóta foglalkoztat, hogy fogok munkát találni a sport után, pl. 32 éves pályakazdőként..gondoltam nyári gyakorlatra, ami talán segíthet..de nem igazán sikerült eddig.
Tudna esetleg valaki tanácsot adni, hogy mit tudnék csinálni, amivel versenyképes maradhatok, illetve milyen lehetőségeim vannak a jövőre nézve munkaügyileg ha pénzügyi területen szeretnék dolgozni?
Egyébként a blog által javasolt életformát próbálom követni, a minimalizmus kifejezetten tetszik. Keresetem nagy részét félrerakom, így eddig sikerült vennem egy lakást (mielőtt felment az áruk, 2014-ben), amit jelenleg kiadok a nyugati határszélen. Folyt köv.
Az autom egy 12 éves kis Peugeot, ami jelenleg egyenlő egy havi fizetésem árával. Van egy heti budget-em és egy havi is, így biztos minden előrelátható kiadás belefér.
Célom, hogy minél több passzív jövedelemre tegyek szert, hogy ha befejezem az élsportot, akkor legyen egy pénzügyi kiegészítésem, amely kompenzálja, a "munka" nélkül töltött éveket. Ez hasonló a korai nyugdíjazás eléréséhez, csak én a késői munkábaállás miatt csinálom. 🙂
Azt számolta valaki, hogy egy több gyerekes családnak mennyi kell ehhez a projekthez? Persze nem forintra kiszámolva. 🙂 Mert itt úgy érzem mindenki egyedülállóként gondol a nyugdíjba vonulásra.
Én egyébként nem tudom elképzelni, hogy akár csak mostantól is ne dolgozzak. Akkor sem, ha lenne olyan hobbim, ami igazából nem hoz a konyhára, de nem is visz sokat. Tanulni biztosan tanulnék - közgazdaságtant vagy jogot és nyelvet, de pár év múlva azt hiszem megőrülnék az unalomtól.
Jó cikk. Az előző korai nyugdíjas poszt sajnos eléggé egyoldalú volt, egyfajta "szent grálként" kezelte a korai nyugdíj kérdését. Szerintem nem nyugdíjként kell ezt felfogni, hanem teljes anyagi függetlenségként, úgy sokkal jobban lefedi a valóságot.
- A harmincas évei közepén lemondott a Concorde Alapkezelő vezérigazgatói posztjáról, és saját szavai szerint nyugdíjba ment. Miért lépte meg?
- Mert rájöttem, hogy jobban érdekel a befektetési stratégia, mint a vállalatvezetés. Egy méret fölött pedig választani kell. Ez a legfontosabb ok. A kétezres évek elején egy coach segítségével ismertem fel, hogy nekem nem az a fontos, hogy első ember legyek, az én szabadságom az, ha a gondolataimmal foglalkozhatom. A társadalmi tradíciók azt diktálták, hogy ha sikeres vezető vagy, maradj a helyeden, élvezd a pénzt és a szabadságot, azt, hogy nem szólnak bele a dolgaidba. Szakítottam mindezzel, igaz, külső segítséggel, de nem szégyellem.
alapblog.hu/hetfotol-csutortokig-portfoliot-kezel-pentektol-bivalyokat-gondoz/
@Ildikó
Korábban volt itt a blogon szó "pénzes úr"-ról (Mr. Moneymustache), aki már összegyűjtötte a megfelelő összeget és most blogot vezet. Ő azt írta, hogy az éves költést fel kell szorozni 25-tel, annyi elég lesz.
Kedves bankárainknak és politikusainknak javasolnám elsősorban a korai nyugdíjba vonulást és a minimalista életmódot.
Ők megtehetnék, vajon miért nem teszik meg?
@ Dani2
Amikor gyereked lesz, új embereket fogsz megismerni ( ovis szülők, játszótéri ismerősök, etc) új társaságba, közösségbe kerülsz majd be. Lesarkítva, a gyereked szerez majd neked barátokat 🙂
@Zsolti
ezzel a szorozd meg 25-el alapelvvel az a gondom, hogy nagyon nem azonos a kiadási oldal egy egyedülálló fiatal pályakezdőnél és egy 3 gyerekes családnál, vagy akár egy nyugdíjas házaspárnál.
Ha családalapítás előtt akar valaki kiszállni, akkor fogalma sincs, hogy mennyi pénzre lesz szüksége gyerekekkel.
Ha valaki már tisztában van a család teljes költségvetésével, akkor kevésbé rizikós a dolog, hiszen nagy valószínűséggel nyugdíjasként is kijön majd annyiból, amennyiből 3 gyerekkel sikerült...
@Dani2 szerintem kifogáskeresés a gyerekekre fogni az elszigetelődést. A saját baráti körömből kiindulva, többen vannak, akik valamelyik párkapcsolatuk elején tűntek el, mint akik a gyerekek miatt.
Úgy vélem a háttérben az lehet, hogy az adott személy élete párja nem annyira kedvelte a társaságot, így akarva-akaratlanul kimaradtak.
Aki viszont férjével-feleségével a társaság aktív tagja maradt, nála a gyerekek sem jelentettek akadályt, hogy ha nem is olyan intenzitással, mint korábban, de azért aktívan tartsák a kapcsolatot a barátokkal.
Jó cikk.
Valóban keveseknek reális 40 éves korukra idáig eljutni (korai nyugdíjba vonulás = teljes anyagi függetlenség a hátralévő évekre), mert bitang jó kereset és erősen minimalista életvitel kell hozzá. Gyerek(ek)kel meg nagyjából lehetetlen. Persze vannak kivételek, mint pl. a Miklós által említett katari 300M, annyiba belefér tucatnyi lurkó is.
Ami sokaknak reálisabb alternatíva lehet szerintem, az ugyanennek a függetlenségnek az elérése 50-55 éves kor körül. Az a plusz 10-15 év sokat jelent bevételben - akár munkabérből, akár vállalkozásból -, addigra a gyerekek is többé-kevésbé felnőnek, és nem kell teljesen aszkéta életet élni közben. 50-55 évesen pedig el lehet kezdeni stresszmentesen és kötöttségek azzal foglalkozni, ami igazán élteti az embert... amiből persze simán származhat további bevétel.
A minimalizmussal és a társadalmi elszigetelődéssel 40 évesen egy gondom van:
én - akár még a feleségemmel együtt is - dönthetünk úgy, hogy minimalista életet élünk, nem költünk sokat.
De ha gyerekeink lesznek/vannak, őket nem szeretném kitenni annak, hogy kinézzék őket az iskolából, mert aszkéta életet élnek szülői nyomásra.
És itt nem arra gondolok, hogy már 6 évesen kapja meg az aktuális almás csúcsmodell telefont, de ha pl. egyáltalán nem lesz mobilja, akkor majd kiközösítik az osztálytársak, és kaphat bármilyen nevelést otthon, ez rosszul fog esni neki.
"mihez kezdesz magaddal 40-50 éven keresztül, ha 35-40 évesen elmész nyugdíjba? Halálra fogod magad unni."
Én ezt sose értem.
Egyike a kevés dolognak, amit biztosan tudok, hogy életem végéig nem fogok unatkozni (ha csak nem zárnak egy cellába, ahol nincs se internet, se tárgyak, de még ott is tudok elmélkedni, énekelni, táncolni, szavalni, edzeni, imádkozni, szóval az idő egy részében ott sem).
Ezt a "Mo-on nem reális" dumát meg hagyjuk már. Ha "csak" 45 évesen jutsz el és "csak" odáig, hogy elég félállásban dolgoznod, arra nem leszel büszke és az nem tesz jót a családodnak? Csak a főnyeremény nyeremény?
@Családfő
"Persze vannak kivételek, mint pl. a Miklós által említett katari 300M"
Hol említette?!
@Zsolti A gyerekek miatt ez nem biztos, hogy így van. Minél idősebbek annál többe kerülnek. Aztán ha elkezdenek dolgozni akkor kevesebbe, majd jönnek az unokák, akikre megint költ a nagyszülő.
Sziasztok,
Valami ilyet terveztem én is. Hogy lesz 1MFt-om aztán hogy lesz 5, 10, 15 ,20 és hogy fogom magam nyugdíjazni.
Azon kívül, hogy az életvitelemből adódóan csak mérsékelten spórolok azt vettem észre, hogy mindig van következő cél, hogy mennyit kéne összegyűjteni és közben 10 éve ugyanott vagyok (bár a munkaköröm változott többször is).
Szerintem ez egy mókuskerék, hiába érem el az elvi határt nem tudok kiszállni (és szerintem rikta az aki abba tudja hagyni). Ha elég lenne 50MFt KP akkor 70 lesz a cél, ha lesz 70 akkor jön a 100, aztán egyszercsak észreveszem hogy elértem a nyugdíjkorhatárt. 😀
Szóval szerintem bazi nehéz kiszállni a munkából, a pénzkeresetből és ebből az egészből, aztán hirtelen valami teljesen mást csinálni és átszabni az egész eddigi életedet. Szinte lehetetlen. Akinek sikerül mindenen tiszteletem.
Tapasztalatom (34 évesen, IT szektor)
Eddig jó a korai nyugdíj, a cikkben leírtak valós veszélyek ugyan, de kezelhetőek.
Számomra egy dolog messze a legnehezebb és a cikk nem is említi - akit érint esetleg számoljon ezzel:
A házasságban lévő közös tehervállalás. Nálunk még kis gyerköcök vannak. Nem adja jól ki, ha napközben a tradiciónális munkaidőmben hobbimnak élek, miközben a feleségem a gyerköcök nevelésével és a háztartással küzd.
@szocske
"Ha családalapítás előtt akar valaki kiszállni, akkor fogalma sincs, hogy mennyi pénzre lesz szüksége gyerekekkel."
Szerintem ezt ezer forrásból kellően pontosan meg lehet becsülni. Ennél nagyobb bizonytalanság, hogy egyedülállóként legfeljebb közelítőleg tudod, hány gyereked lesz. 🙂
A társadalmi kapcsolatok részéhez szólnék hozzá:
A kollégáktól, munkahelyi "barátok"-tól egy munkahely váltással is eltávolodsz, mert a jelentős hányadukkal nem tartod majd a kapcsolatot. Arról nem beszélve, hogy így egyből látod, hogy kik azok akik csak a pozíciód vagy a munkahelyi helyezkedés miatt voltak a "barátaid".
Ha valaki nem kell már dolgozzon, az nem jelent elszigeteltséget, hiszen a felszabaduló időben annyi társadalmi tevékenységben vehet részt, amennyiben csak szeretne.
Szerintem sokkal szerencsésebb a korai nyugdíjbavonulás helyett az anyagi függetlenség kifejezés, ami jobban tükrözi az általa megnyíló új lehetőségeket. A nyugdíjhoz még sokakban a Kiszámoló által említett ülünk egész nap a TV előtt attitűd kapcsolódik.
@Yukon:
"Nem adja jól ki, ha napközben a tradiciónális munkaidőmben hobbimnak élek, miközben a feleségem a gyerköcök nevelésével és a háztartással küzd."
Ez tenyleg nem adja jol ki magat, de nem ertem, hogy ez hol lehet realis..
@Gabor:
A realis inkabb az lehet, hogy az ember elkezdi csokkenteni a munkaidejet, vagy egyre hosszabb szabadsagokat vesz ki ( akar ugyis, hogy elmegy munkanelkulinek, ha masra nem hajlando a ceg ) , es igy elobb utobb eljutsz a kivant celhoz, es kozben hozza is szoksz.
@jurta
A "Menjek vagy maradjak" cikk egyik friss hozzászólásában találod.
@Gábor
Az általad felvetett jelenség tipikus, könnyű elveszni benne. Csak a tudatosság segíthet elkerülni. Van itt egy cikk az életszínvonal inflációja témában, ha nem olvastad, érdemes.
Sokak szerint sokat kell keresni a korai nyugdijhoz, de ez nem igaz!
A nyugdijba menetelnel NEM a fizetesed merteke szamit, hanem a megtakaritas SZAZALEKA.
Azaz ha kepes vagy a fizetesed felebol megelni (legyen az barmennyi), akkor 16 even belul megvan a le. Nyilvan ez arrol is szol, ki milyen labon kepes elni anelkul, hogy hulyet kapjon tole.
Csupan csak arra akartam felhivni a figyelmet, hogy nem kell 1.2 milla nettot kereso devnek lenni, ha te egy ugyes ezermester vagy, videken elsz jo nagy kert van mogotted es ott rofog a diszno a hatso udvarban.
Itt a megtakaritas %/nyugdij arany:
mrmoneymustache.com/wp-content/uploads/2012/01/years_to_retirement.png
A masik dolog pedig, hogy egy jo passziv befektetessel nincs szukseged sajat hazra. Az arra szant penzbol siman megvan az a havi bevetel, amibol videken egy meretes hazat kiberelsz es a tulaj lesz boldog, h kivetted.
Ja igen! Sok helyen mar nem korai nyugdij a neve hanem FI. Financial Independence.
Talan igy konnyebb megerteni, miert is olyan jo dolog 🙂
Rémlik, hogy egy korábbi hozzászólásban már leírtam a következőket, de most nem találom, ezért röviden összefoglalom.
Havi 1000 dollárnyi nettó jövedelem most és valószínűleg még jó ideig jóval több lesz, mint a magyarországi átlagjövedelem. Az vagy elég valakinek vagy elég jó kiegészítése lesz annak, amit más forrásból (munka, nyugdíj, stb.) kap. Szüleim (ketten) kb. ennyiből élnek, ami kettejük nyugdíjából jön.
Ehhez, -kb 5%-os nettó osztalékhozammal számolva (most ne elemezzük azt, hogy ez mostanában mennyire reális)- mindössze 240 ezer dolláros részvényvagyon kell. Ez "csak" kb. 2-2.5 szerese a lakásunk árának (amire a kölcsönt két éve teljesen visszafizettük) és havi 1000 dolcsi megtakarításával 20 év alatt összejön. Most már csak olyan fizu kell, amiből ketten együtt a 3 gyerek mellett meg tudunk takarítani ennyit. Dolgozom rajta, kb. a 8%-a megvan. 48 évesek vagyunk.
A pénzügyi függetlenség elérhető a konkrét korai nyugdíjbavonulás kimondása vagy megfontolása nélkül is. Úgy értem, ha valaki készen áll rá, hogy "szükség esetén" alacsonyabbra szállítsa le a életvitelének a színvonalát (vidékre költözés, stb), akkor anélkül megteremthette már a pü-i függetlenségét, hogy abba kellene hagynia amit dolgozik, vagy akár csak változtatna rajta. Persze ennek csak úgy van értelme, ha már jelenleg sem érzi tehernek az aktuális munkáját / munkatempóját és nem rokkan bele mindeközben (pl. egészségileg)
@Yukon
Eddig a pénzt osztottad meg az asszonnyal, ezután majd a szabadidőt. Együtt ellátjátok a gyerekeket és a háztartást (vagy vesztek fel segítséget az utóbbihoz), aztán mindketten foglalkozhattok a hobbijaitokkal. Feltételezem, csak a munkahelyedről akarnád nyugdíjazni magad, nem a családodból. 🙂
@Zsolti: penzmag.hu
@robi:
Annyiban van összefüggés a fizetéssel, hogy nagyobb fizetéssel nagyobb része a fizetésednek szabad az opcionálisan elköthető (nyilván ez füg a lakhely drágaságától is), így félretenni is nagyobb százalékát tudod, ha akarod.
@dginvestor
a baj csak az, hogy az egyetem elso par(!) eve utan mar csak munkahelyrol es erdekbol jonnek leginkabb a baratok. ritka szerencse, ha nem.
Szerintem is jobban kifejezi a "pénzügyi függetlenség" azt, amire érdemes törekedni, mint a "korai nyugdíj". A cikk jó, de persze egy ilyen váltásra úgysem lehet teljes körűen felkészülni, meglepetések így is úgy is lesznek, de a többségük kezelhető. Saját tapasztalat illetve az itteni kommentek alapján is azt gondolom, hogy az egyik legjobban lebecsült terület a szociális interakciók beszűkülése, illetve annak az ellentmondásnak a kezelése, hogy hiába van sok időd, ha másoknak, akikkel együtt csinálnál valamit, továbbra sincs. De én különösebben nem félteném azokat, akik saját erőből eljutottak egy ilyen döntésig.
@Zabalint
Ki keres jobban? 300khuf Budapesten alberlettel kocsival vagy 100khuf videken a szuloknel lakva?
En nemetorszagban, vezeto fejlesztokent kb annyival keresek tobbet az otthoni fizunal, mint amibe az alberlet kerul, mig a tobbi koltsegem magasabb (a parom viszont sokkal tobbet keres itt, mint otthon, ezert jottunk ki).
Az enyemehez hasonlo fizetest kapo kollega X6-os BMW-vel jar, aminek meg fizeti a torlesztojet, ausztraliaban nyaral es a bodeni tonal szeret vitorlazni a hajojaval.
A masik kollega epp most vett 530.000 euroert lakast Munchenben es fizeti a banki hitelt kamatostul es a mult heten gondolkodott egy uj kocsi vasarlasan, mert meg belefer.
Szoval a magas fizetes=tobbet sporolok tulzott leegyszerusites. El kell kell felejteni, mert csak kifogasnak jo, hogy miert nem jut valaki otrol a hatra.
Offtopic
Nagyjából mennyibe kerül egy komfort nélküli 32 nm-es lakás komfortossá tétele és egyben felújítása?
40 évesen biztosan nem merném kijelenteni, hogy elegendő tőkével rendelkezem az elkövetkező évekre és ezentúl csak a kedvteléseimnek élek. Könnyen meglehet, hogy még csak félidőben vagyok, 40 év iszonyúan hosszú idő, teljességgel kiszámíthatatlan, mi történik. Csak az elmúlt századot nézve, birtokok, gyárak, komplett egzisztenciák lettek egy pillanat alatt semmivé. Miből gondolja bárki, hogy ez már nem történhet meg. A XXI. sz. semmiben sem különbözik a többitől. De elég egy komolyabb betegség, válás, ami az egész vagyont elúsztathatja . Persze rá lehet bízni a sorsra, de én egy pesszimista alkat vagyok. A tőzsdére nagyobb összeggel semmi szín alatt nem mennék, kis hal vagyok.
Biztos anyagi háttérrel könnyedebben belevágnék ismeretlen, de nekem tetsző dolgokba, és valószínűleg így a sikerélmény is meglenne. Nekem ez lenne a korai nyugdíj.
@V ha tenyleg mernok vagy miert nem mernokkent dolgozod korbe a vilagot? Nemetorszag, Új-Zéland, Qatar stb csomó lehetőség van.. jobb mint mosogatni
A legnehezebb az egészben, hogy nehéz kitalálni, hogy ez most elég, vagy nem? Szinte senkivel sem beszélheted meg, hiszen nem akarod a világ elé tárni, hogy 50-100-200-500 milliód van, és az vajon elég-e. És ugye személytől függ, megelégedsz-e a 20 éves kocsival és BAZ megyében egy házzal, vagy más a szint, és egy Londoni egyes zónás lakás a cél komornyikkal, és egy klasszikus Rolls-al.