Kölcsön kell adnom egy rokonomnak/barátomnak pénzt. Hogyan csináljam?
A rokonok, barátok elvesztésének legbiztosabb módja, ha pénzt adsz nekik kölcsön. Szinte garantáltan megmérgezi a kapcsolatotokat, mert jó eséllyel nem kapod vissza a pénzt, vagy nem egyszerűen.
(Két fajta ember van: aki tud bánni a pénzzel, ő soha nem szorul rá, hogy kölcsönkérjen és az, aki nem. Ő szokott mindig mindenkitől kölcsönt kuncsorogni és általában megadni sem képes a kölcsönkért pénzt.)
Erről már írtam ebben a cikkben, olvasd el.
Ha ennek ellenére mégis adni akarsz, vagy adnod kell, az alábbi dolgokat tartsd be:
- Mindig írjatok róla papírt. Nem csak akkor jön jól, ha esetleg nem akar fizetni, de akkor is, ha véletlenül holnap elüti a villamos és az özveggyel vagy a gyámhivatallal kell elhitetned, hogy az a pénz bizony tőled van. Két tanú sokat dob a szerződésen egy bírósági tárgyalásnál.
- Tedd nyilvánvalóvá, hogy ez kölcsön és nem ajándék. Sok félreértéstől megszabadulsz így. (Erre is jó a papír, ha "kölcsönadási szerződés" a címe és nem "ajándékozási szerződés".) Sajnos sok adós gondolja úgy utólag, hogy az ajándék volt, nem hitel. (Én is jártam már így.)
- Soha ne segíts akkor, ha ez által te kerülsz nehéz helyzetbe. Csak a feleslegedből adj kölcsön. Ha a hathavi megtakarítás megvan, minden várható kiadásra is megmarad a fedezet, csak ezeken felül adj pénzt. Ne feledd, nagy esélye van annak, hogy nem fogják visszaadni. Ne te vagy a családod kerüljön nehéz helyzetbe más felelőtlensége miatt.
- Tudj nemet mondani és ne érezd magad ettől rosszul.
- Beszéljétek meg a visszafizetés menetrendjét napra pontosan és ezt írásban is rögzítsétek. Ha már egy nap csúszás is van, jelentkezz, hogy mi újság. Lássa a másik fél, hogy te komolyan veszed a megbeszélt dolgokat. Amíg nem fizet, rendszeresen keresd, ha másként nem, dobj kétnaponta egy e-mailt.
- Ha nem tud időre fizetni, ajánld fel, hogy segítesz neki rendbe tenni a pénzügyeit, hogy megtaláljátok és felszabadítsátok azokat a forrásokat, amiből ki tudja fizetni a tartozását. Például javasold neki, hogy most két hónapig busszal járjon dolgozni és otthonról vigye az ebédet. Ha ezen megsértődik, emlékeztesd arra, hogy jelenleg a te pénzedből tankol és a te pénzedből ebédel és ha nem haragszik, amíg ez az állapot fennáll, te döntöd el, hogy mire költse a te pénzedet. Maximum legközelebb majd nem tőled fog kölcsönkérni.
- Ne érezd magad rosszul, hogy visszakéred, ami a sajátod és ne is engedd, hogy ezt éreztesse veled. Mindenféle lelki manipulálásnak állj ellen és mondd meg neki kerek perec, hogy te semmi mást nem akarsz, csak a pénzedet, amiért megdolgoztál.
De ha rám hallgatsz, egyáltalán nem is adsz kölcsön, mert a legtöbbször csúnyán ráfaragsz és megmérgezi a kapcsolatotokat. De erről már írtam az előző cikkben.
A fiam 24 éves és komoly hitelkártya-tartozást halmozott fel. Hogyan segítsek neki?
Amit biztos ne tegyél, hogy atyai vagy anyai szeretetből kifizeted neki a tartozását csak úgy.
Az első kérdés mindjárt az, hogy egyáltalán kérte-e a segítségedet. Ha nem, lehet, hogy jobb ha nem avatkozol bele, tanulja meg a saját kárán a leckét.
A fiatalok gyakran kihasználják a szüleiket, természetesnek veszik, hogy a szülők majd úgyis kimentik őket a szorult anyagi helyzetükből.
Fontos, hogy a te gyereked fejében ez meg se forduljon.
Első lépésként tisztázd, hogy miért is keletkezett ez a "komoly hitelkártya-tartozás". Ostoba költekezés volt az oka, vagy mondjuk egy váratlan betegség vagy baleset.
Aztán beszélgess el a gyerekeddel, hogyan akarja elkerülni, hogy az adósság újra és újra felüsse a fejét. Mit fog mostantól másként csinálni? Vezesd rá arra, hogy éljen a lehetőségein belül és emlékeztesd arra, hogy hathavi vésztartalékkal mindig kell rendelkeznie a váratlan kiadások miatt. Ha kell, segíts neki havi költési tervet írni, hogy mire mennyit költsön.
S ezután se fizesd ki helyette a tartozást, mert annak nagyon rossz üzenete lenne!
Ne érezze soha úgy a gyerek, hogy nyugodtan vághatja maga alatt a fát, majd úgyis jön anyuci vagy apuci és megmenti az utolsó pillanatban.
Inkább adj neki kölcsön lényegesen kisebb kamatra, mint amennyit most a hitelkártyájára fizet. De kölcsön adj, meghatározott havi törlesztővel és kamatra, hogy érezze a súlyát az ostoba pénzügyi döntéseinek. (Igen, tudom, most sokan felháborodnak, hogy a saját gyerekedtől kamatot kérsz. De nem nyerészkedni akarsz rajta, hanem tanítani. Tanulja meg, mennyibe kerül eladósodni és milyen terhe van egy kamatfizetésnek. Nyugodtan hívd fel a figyelmét, mennyit fizet kamatra és világosítsd fel, hogy a hitelkártya társaságnak háromszor ennyit fizetne csak kamatra.)
Ha már úgyis pénzügyekről beszéltek, vezesd rá arra is, hogy érdemesebb elfelejtenie a hitelkártyákat, áruhitelt és minden hasonló hitelt, mert úgy tűnik, nem való még neki ezeknek a használata.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, három-négy hetenként indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon. vagy RSS
"jó eséllyel nem kapod vissza a pénzt"
Így van. de megelőztem azzal, hogy eleve nem is számítottam arra, hogy vissza fogom kapni, amikor adtam, el is mondtam, hogy "nem sürgős."
A "nem sürgős" helyett az is megoldás, hogy amikor odaadom a pénzt, akkor hozzáteszem, hogy nem kölcsön adom, hanem ajándékba és nem kérek érte semmit.
Ehhez persze az kell, hogy ilyenkor az ember a fejét "B" üzemmódba kapcsolja.
nagyon jó cikk, bár ezt tovább egyszerűsítettem: nem adok kölcsön rokonnak se.
sajnos keresztszülővel megjártam, kiröhögtek az örökösök.
Hasznos poszt. Viszont, hogy kèrj kamatot a gyermekedtôl mèg akkor is ha csupán tanítòi cèlzattal azèrt szerintem kicsit túlzás. Hisz a bibliában is az áll, rokonodtól ne kérj kamatot! Èn is lehet, hogy fél év múlva hasonlò döntèst elôtt fogok állni. Lehet, hogy kölcsön kell majd adnom pár százezer Ft-ot. Nagyon jò ötlet megbeszélni elôre a reszleteket.
Kepe, semmi nem gátol meg abban, hogy azután visszaad a kamatokat, vagy valami ajándékká átalakítsd. De a kamatok miatt egyrészt jobban fáj, másrészt pont az a rész veszik ki, hogy apuci majd segít.
Nehéz ügy ez.
Én is voltam olyan úgy, hogy a testvérem segített ki egy nem várt helyzetben. Mondjuk kérnem sem kellett, ő ajánlotta fel. És amint helyrerázódtam anyagilag azonnal visszaadtam egy összegben mindent!
Bár simán el tudom képzelni, hogy ez nem működik mindenhol.
Siralmas családi viszonyokat látok sok helyen magam körül.
A legrosszabb, amikor a szülők állandóan azt a gyereket tolják anyagilag, aki mindig sír, hogy nincs pénze, aki meg takarékos, annak nem adnak, mert ő úgyis mindig megoldja! Ilyen is van a családban 🙁
Én egy érdekes új szemponttal bővíteném a rokoni kölcsönadós részt: sokszor megesik, hogy az ilyen típusú kölcsönt igazából nem is várják vissza, hanem apróbb szívességeket kérnek cserébe, akár élethosszig. (Pl. a kis Pistike ugyan ott tudna lakni nálatok egy fél évig Pesten). Ez sok esetben kombinálódik egyfajta érzelmi kisajátítással is, van aki azért ajánl fel pénzt, hogy ezáltal szeretetet és törődést vegyen magának, utána pedig évekig megy a lelki terror - Te pedig nem tudsz kiszállni, mert tartozol neki.
A "túl szép, hogy igaz legyen" konstrukciókat nem szabad elfogadni - ezeknek is ára van, sokszor jóval több, mint a kamat. Saját bőrömön tapasztaltam: sokszorosan jobb a banknak tartozni, mint ismerősnek, aki tényleg csak apró szívességeket kér....
A hitelkártyás példának valóban ez a megoldása, sajnos sokfélét tanítanak az iskolában, hasznosat keveset...:-(
muhahaha.
Az aztán a gyönyörű barát, aki nem adja vissza. Az nem barátság, hanem egy érdekszövetség.
Kérni még nem kértem senkitől így, csak adtam...barátnak...ő meg visszaadta, mint tudta. Ennyi.
Van az a mondás is, hogy "Ha valakinek kölcsön adsz 20e Ft-ot és soha nem látod többet az illetőt, akkor valószínűleg megérte"
@kivlov
Nem úgy kell elképzelni, hogy azzal a tudattal kér a barát, hogy majd nem adja vissza. Amikor kölcsön kér, akkor megvan az elhatározása a visszafizetésre. Csak miután a "barát" megkapta a pénzt, amellett hogy kikerült az adott szorult helyzetéből így máris hatalmasat esett az elhatározása hogy változtasson az életvitelén (pedig szükséges lenne mert mínuszos pénzügyileg), emellett a kölcsön visszafizetése egyből átkonvertálódik a fejében olyasmikké, pl. hogy most a gyerekének vegyen valamit, vagy neked törlesszen. És te leszel még a köcsög, hogy nem érted meg és sajnálnád a gyerekétől - és bumm, máris áll a bál.
És ez nem azért van így, mert előtte nem volt a barátod. Csak egy felelőtlen ember volt a barátod (a felelőtlen embereknek is vannak barátai). 30+ évesen pedig ritkán változnak az emberek.
Egy sportfórumon olvastam nemrég valakiről, aki a focista Gera Zolit próbálta megvágni egy laza másfél millás kölcsönre azon az alapon, hogy tíz éve ismerik egymást. Gera persze - nagyon helyesen - elhajtotta az illetőt, aki aztán mesélte fűnek-fának, hogy milyen szemét ez a Gera, mert a bőre alatt is pénz van, neki meg emiatt vitte a házát a bank.
Na, én ettől gurulok be, mikor a kölcsönkérő a kölcsönadó zsebébe kukucskál, és megállapítja, hogy az a pénz onnan nem fog hiányozni. A burkolt beismerése annak, hogy esze ágában sincs a pénzt visszafizetni.
Én adtam kölcsön közel 10 éve egy barátnak egy havi fizetésnyi pénzt, mind1 mire... azóta sem kaptam vissza mindet, nem is fogom. Ez van. Számoltam vele.
És épp ma reggel adtam ezúttal rokonnak kölcsön. Javíthatatlan optimista vagyok, hogy ezt majd visszakapom? 😮
De pár éve én is kaptam családon belül kölcsön pár milliót... Megegyeztünk abban, hogy mennyi lesz a havi törlesztő, de mivel az én cégem nevében dolgoznak, így maradtunk annyiban, hogy én kiszámlázom a munkákat, a kapott pénzt teljes egészében odaadom, de az adókat és minden egyebet én fizetem, azzal csökkentve a tartozást. Rendben.
Következő év elején szóvá lett téve, hogy miért nem fizetem a megbeszélt havi részleteket. Akkor WTF fejet vághattam, hogy megkérdezték, hogy nem ebben egyeztünk meg? Mikor letettem eléjük, hogy hány millió volt az adó amit helyettük fizettem be csak pislogtak mint hal a szatyorban.
Általában nem adok kölcsön, senkinek,ha segíteni akarok és megtehetem, odaadok valamennyit vissza nem kérve. Egy kivételt tettem, mivel a céllal teljes mértékben egyetértettem (egészségügyi beavatkozás), másrészt kisebb összegről volt szó, amit viszonylag rövid időn belül ígértek törleszteni, ami rendben megtörtént.
De. Végiggondoltam, mi van ha nem tudják visszaadni (azt hogy nem akarják, az nem volt a pakliban...) és miután számot vetettem ezzel is, úgy adtam oda.
De ez a kivétel, nem a "főszabály", tény.
Én egyszer kértem kölcsön barátoktól, 6 hónapra 40e Ft-ot (ez akkoriban kb. 3 havi átlagfizetés volt), azt hittem megszakadok, de 1,5 hónap alatt visszaadtam... soha többet nem kérek kölcsön (hozzáteszem, ekkora motivációm sosem volt a munkára és a pénzkeresésre, mint emiatt)
A kölcsönadással meg tényleg az a baj, hogy nagyon sokszor megromlanak miatta a rokoni / baráti kapcsolatok, akkor is ha adsz és akkor is ha nem 🙁
Amikor adtam eleve tudtam, hogy nem fogom visszakapni, de attól még egy teljesen lehetetlen helyzet jön létre, amit nagyon ritka, hogy normálisan lehessen kezelni.
Ketszer adtam kolcson. 1. esetben kozeli csaladtagnak a nullarol kellett ujrakezdeni az eletet. Bajban volt, tudtam segiteni, de kolcsonnek szantam, nem egyeztettuk a reszleteket, ugy voltam vele majd visszafizeti egyszer. Eltelt par ev, egyszer szobakerult a tartozas, ekkor derult ki, hogy o ajandeknak gondolja, amikor mondtam, hogy ember, nem ajandekozok egy milliot senkinek, akkor megsertodott, hisz kozeli rokonok vagyunk, ki segitene, ha nem en?
2. esetben baratnak adtam, ez is eletmento kategoria volt, volt megallapodas, szerzodes, visszafizetesi utemterv, sot fedezetet is megneveztunk, ha nem tudna visszaadni. Nem tudta. Amikor jottem a szerzodessel, akkor "sirt", hogy nagyon szeretne visszadni, de nincs mibol es a csalad meg a gyerek, erzelmi zsarolas stb. Nem birtam ervenyesiteni a szerzodest. Egyetertek Kiszamoloval, annyit es ugy adj, hogy ha nem jon vissza, ne hianyozzon!
En is szivtam meg ezzel, 180ezret adtam kolcson, mert a bank arveressel fenyegette az illetot. Azota se lattam belole egy fillert se, es meg en erzem magam szarul mikor felvetem hogy ugyan mikor akarja mar megadni.
Persze, mert o a szegeny akinek nincs penze, en meg a szemet burzsuj aki hulyere keresi magat nyugaton es meg ot akarom nyuzni...
Ez mindig kényes kérdés. Azt gondolom, megfelelő családi viszonyok kellenek a normális pénzügyekhez, plusz kölcsönös tisztelet. A múlt hónapban történt, hogy felhívott a testvérem, mert szüksége volt x összegre. Előbb utaltam, mint kérdeztem, hogy mire. Tudtam, hogy okkal kéri és azt is, hogy amint tudja, visszaadja, s ez egy prioritás lesz nála. Az lett: azóta már vissza is érkezett a kölcsönadott összeg.
A legnagyobb baja családi kölcsönökkel az, mint a barátiakkal: az emberek SOHA nem bocsátják meg neked, ha jót tettél velük. Tapasztalat.
Es mielott kolcsonadsz alaposan nezd meg az embert, realisan, nem az erzelemeiden at! Vannak akik biztos megadjak, mert ez elvi kerdes szamukra, figyelnek a kiadasaikra, vannak terveik, haladnak az uton, stb. Igaz, ok azok akik ritkan kerulnek olyan helyzetbe hogy kerniuk kelljen.
@elemes Jaja, én is így vagyok vele. Ha visszafizetik, az bónusz. Szerencsére sosem let belőle rendszer.
@en-is-akarok-kommentelni :
Akkor ok nem tudtak, hogy milyen tempoban adod meg a tartozasodat. Ez se feltetlenul szerencses szerintem. Bar az meglepett, hogy nem tudtak, hogy mennyi adot kell fizetni.
Nalunk szerencsere meg sohase volt problema rokoni kolcsonbol.
Barati kolcsonbol se, mivel akiknek adtam, azok nagyreszevel mar nem tartom a kapcsolatot:D Eddig szerencsere olcson megusztam ezeket.
@janos82
Nem nem tudták, nem érdekelte őket. Akiktől a pénzt kaptuk a hölgy pénzügyes, a férje vállalkozó volt.
Már korábbi posztban írtam, de ez az eset óta egyetlen rokonunk sem tudja még megtippelni sem hogy állunk anyagilag. Persze volt is meglepetés, amikor elköltöztünk családi házba úgy, hogy megmaradt a régi lakás.
Mi a baráti körben technikai okokból viszonylag gyakran kölcsönzünk egymásnak (pl valamilyen programra jegyvásárlás előtt nem mindig van idő összefutni és összeszedni a pénzt, így csak előadás előtt közvetlenül adjuk oda egymásnak, vagy boltban csak készpénzt fogadnak el, és valamelyikünknél épp nincs elég), és még sosem volt gond a visszafizetéssel. Számomra hülyén is nézne ki ilyenkor papírt írni róla.
Pepe: A kamatokból befizeted egy Kiszámoló tanfolyamra. 🙂
@darkosia
Nem, akinek megfordul a fejében, hogy inkább elkölti, mint hogy visszaadja, és nem kenyérre és vízre kell, az nem pusztán egy felelőtlen ember, hanem rossz barát is Nem kár érte.
Egyetértek a cikkel, de van egy nagy DE. Ameddig dolgozik az ember, addig van esélye kijavítani az anyagi hibáit, amikor megöregszik viszont csak adományokra számíthat, ha valamit elszúr! Ha a gyereknek csak kölcsönt adunk és csak kioktatjuk vajon lesz annyi esze, amikor mi megöregszünk, hogy hálás legyen érte? Ő is majd csak kölcsönt fog adni nekünk kamatra, ha véletlenül a nyugdíj megtakarításunk beragad az akkori Buda-Cash, Quaestornál és stb. vagy mint megbízhatatlan adósnak kölcsönt sem ad, hogy okoljunk ebből és legközelebb majd valami megbízhatóbb szolgáltatónál őrizzük a nyugdíj megtakarításunka?
@gyorgyi
Ez nem igazi kölcsön, mert a visszafizetésért nem kell megdolgozni, csak nincs kéznél. Legutóbbi lakótársammal már szinte számlát vezettünk egymásnak (egy megosztott Google-táblázat volt), annyi mindent csináltunk együtt, amit nem lett volna praktikus egyesével kiegyenlíteni, mégsem gondoltuk sosem, hogy tartozunk egymásnak, mert bármikor el tudtunk volna számolni.
@okoska2
"A legrosszabb, amikor a szülők állandóan azt a gyereket tolják anyagilag, aki mindig sír, hogy nincs pénze, aki meg takarékos, annak nem adnak, mert ő úgyis mindig megoldja! Ilyen is van a családban "
Hát nálunk is hasonló a helyzet, csak itt éppen a "takarékos" = "zsidó" (én) a testvérem meg mindent akar, és "tud élni/ő csak élvezi az életet", ezért anyagilag őt maximálisan támogatják, tőlem meg "elvesznek" (pl. nem fizetnek ki dolgokat, amiket megveszek/kifizetek nekik... persze "csak" 1-2 tízezerről van szó havonta. Ja és ehhez még hozzájön, hogy a párja nálunk tölt havonta jó pár estét ingyen (neki ingyen, nem szüleimnek), aki meg szintén nem a spórolós fajta). De persze mi a szerető és igazságos "egyenlőség" család mintaképe vagyunk...
A másik: aki eleve onnan indít, hogy "neked van/lehet bőven, nem halsz bele" meg kvázi kötelességemnek gondolja, na az tegnapi szikkadt zsemlét se kap, mert ilyen alapon tuti nem adja meg ("úgyse rendül meg/bőre alatt is pénz van", meg "úgyse perel be"), mert a "neked van adjáááá" hozzáállás max. parazitákat termel.
A legjobb taktika a következő: valamilyen nagy összegű, hirtelen bejött kiadásra, kötelezettségre hivatkozni. Ennél is jobb taktika, hogy a valós anyagi helyzetről senkinek sem szabad beszélni, azt jóval kevesebbnek kell láttatni, mint a valóság.
Magyarországon még mindig nagyon sok ember fejében az van, hogy neki ez vagy az jár, különösen ha rokon (nem mi választjuk), vagy családtag. Rengeteg emberben csak az írigység van, teljesítményt nem tud felmutatni, de fel van háborodva, hogy más többet keres. (Vonjuk ki most ebből a megélhetési celebeket és a politikusokat).
Nyilván egyébként néhány ezer-tízezer forintos tételeknél lehet akár nagyvonalúnak lenni, de nagy összegnél sajnos nem. Kezességvállalás nálunk is felmerült pár éve, automatikusan nemet mondtam, volt nagy harag - nembaj. A múltkor utánaérdeklődtem, természetesen bedőlt a történet.
Megboldogult nagyanyám mondotta, hogy jótett helyébe jót NE várj. Kiskoromban nem értettem, most felnőtt fejjel, megannyi viszonzatlan baráti kölcsön után már értem.
Ha pénzt adsz kölcsön barátnak vagy rokonnak, kicsi az esélye, hogy vissza is kapod majd, ugyanis 2 fajta ember van. Az egyik tud gazdálkodni, annak nem kell kölcsön. A másik nem tud gazdálkodni, ő kölcsön kér, de nem tudja kitermelni a törlesztést: ezzel szereztél egy ellenséget, mert onnan kezdve, hogy tartozik neked, utálni fog. Többször előfordult! Ezért a következő módszert találtam ki. Amikor az illető kölcsönkér, mérlegelem, hogy a személyes kapcsolatunk fontos-e, megéri-e a kölcsönkért összeg FELÉT. Ha nem, megmondom: nem adok kölcsön. Ha viszont a kapcsolat értékes, akkor azt válaszolom, hogy nem tudom kölcsönadni a teljes összeget - de odaadom a kölcsönkért összeg felét ajándékba, nem kell visszaadni. Neki csak az a feladata, hogy aláljon egy másik barátot, aki odaadja a másik felét a pénznek. Működik! Nem veszítesz egy barátot, az eredeti összeg felét bukod, és jó fej leszel!
@godouble
Azért ez érdekes hozzáállás... tuti, hogy nálam nem csövezne a párja a testvérednek, de a szüleim is várhatnák, hogy helyettük fizessek ki bármit. És nem azért mert sajnálom a pénzt, hanem mert itt alapvető problémák vannak a felfogásban.
Én már szakítottam meg rokonnal a kapcsolatot, egyszerűen azért, mert a "véremet szívta"...mindent meg kellett csinálni, bármit talált ki, soha semmi nem volt jó. Ebből lett elegem, és azóta is megkönnyebbültnek érzem magam. Most a nagybátyámat szipolyozza... no comment.
Egyetertek. Tisztazni kell mi az ajandek, mi a kolcson, mennyi idore, mi a fedezet ha nem tudja visszaadni/vagy vmit adni letetbe. Csaladon belul es barati korben is. Parszor megegettem magam es batran mondok nemet amikor olyanra kell ami nem letszukseglet vagy latom az csak csepp a tengerben es ideig-oraig segit, de semmi terve hosszu tavon. "Baratok" tavoztak a mostani mar tudatos sok NEM miatt. Na, ok nem baratok. Es igen, ha nincs meg a tartalekom nem adok kolcson, megtanultam sajat karomon sajnos. ... Sokan irtak ezt a csaladon belul annak segitunk aki herdalja, tud elni, te meg tudsz sporolni, jol keresel (melloztel, sokat tanultal, tudsz takarekoskodni)... es igazsagtalan, de ez van nalunk is. Hajjaj. Fogadjatok meg Kiszamolo tanacsait! Igaza van!
A legnagyobb baj Magyarországon, hogy az általános mentalitás az, hogy nem az a szemét, aki nem adja meg, hanem az, aki jogosan követeli a kifizetést. Ugyanezen az alapon utálják sokan a bankokat is, de barátok, rokonok között valójában ez fertőzi meg a kapcsolatokat.
Nagyon jó cikk, köszönjük!
A téma tökéletes példája annak, amikor az ész és a szív harcolhat egymással és sok esetben csak a kisebb rossz választása marad.
Tapasztalat van több téren is:
1. nagyobb kölcsön családon belül, amit messze a tervezett idő előtt visszafizettek, itt volt minimális kamatfizetés, a kölcsönadó (szülő) ajándéka pedig az volt, hogy a betéti kamatnál kevesebb kamatot kért. A bizalom maximálisan megvolt, megmaradt.
2. barátnak pár tízezres kölcsön, ami több részletben törlesztettek. A bizalom (és a barátság) szintén megvolt, megmaradt, azzal együtt, hogy soká kapta vissza a kölcsönt. Nem is számított igazán, ennél sokkal többről szól a barátság.
3. végül a negatív tapasztalat, közepes kölcsön, amit valószínűleg sose látnak, rossz célra fordították. Az anyagi veszteség nagy, de túlélhető, a másik fél rosszabbul járt az életben.
Részemről egyetértek a cikkel!
Elnézést, egy félig offtopic kérdésem lenne...
Február 17-én lezárattam a folyószámlámat az FHB banknál. Személyesen voltam egy fiókban. Az egyenlegen lévő pár száz forint és hátralévő éves kártyadíjat az ügyintéző elmondása szerint 30 nap múlva kapom meg (utalás egy másik bankszámlára).
Na most azóta eltelt majdnem két hónap, ma érdeklődtem, a számlán még mindig rajta a pár száz forint, kártyadíj visszatérítés sehol. A központ a fiókba irányított, most onnan várom a visszajelzést.
Az lenne a kérdésem, hogy ha pár napon belül most már nem tudjuk lezárni a történetet, akkor kihez, illetve hová lehet fordulni, hogy a szarházi bankot hátulról jól megkezeljék?
Köszönöm!
Az a probléma, hogy akinek érdemes kölcsönadni, annak nincs rá szüksége. Akinek meg szüksége van rá, annak nem érdemes 🙂
Én mindig is hitelellenes voltam, hiszen, ha valamire eddig nem tudtam összespórolni a pénzt, akkor ezután miért tudnám? Ezért nincs szükségem, hitelkártyára sem, pedig a bankok már vagy 15 éve üldöznek vele.
A kezességről van egy történetem: sokat betegeskedő, alacsony jövedelmű nő ismerősöm aláírt az élettársának egy házra kezességet, majd a férfi pár év múlva úgy döntött, hogy a tartozásai elől az öngyilkosságba menekül. A férfi másik nőtől származó gyereke megörökölte a házat, az ismerősöm meg fizetheti a hitelt amíg él.
Alapszabály, hogy a rokonok nem tudhatnak a valós anyagi helyzetről. Ha kérdeznek ("Mennyiből jöttök ki havonta?"), terelni kell ("Kijövünk a pénzünkből"). Ha megjegyzéseket tesznek ("Nektek ez nem okozna gondot"), terelni kell. ("Azért ezt mi is megéreznénk").
Abszolút beválik, főleg, ha a feleségem arcát is látják közben, na akkor nincs kedvük még egyszer megkérdezni.
Kölcsönkérni ugyanis csak attól tudnak, akinek van. Mondjuk az már nehezebb eset volt, amikor új autót vettünk, mert idehaza, aki kp-re vesz egy új autót, az már egy pénzeszsáknak tűnik ("Igen, keményen spórolva összegyűjtöttük, nem volt egyszerű").
A lényeg, hogy a kommunikációba mindig be kell csempészni egy kis sírást, nehogy azt lássák, hogy nekünk valami könnyen megy. Eddig bevált.
@Garbo
"az emberek SOHA nem bocsátják meg neked, ha jót tettél velük"
Ez a megfogalmazás nagyon találó! Én azt szoktam mondani, hogy a pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve.
Sajnos tényleg sokszor így van, különösen azokban az esetekben, amikor magadtól próbálsz valakit kihúzni a csávából. Még rosszabb a helyzet, ha mindez olyan esetben történik, amikor az elején jelezted, nem jó irányba haladnak az események. Régi meggyőződésem: ne szólj bele magadtól mások életébe, várd meg, amíg megkérnek rá. Ha pedig nem kérnek rá, inkább örülj neki, mint bánkódj miatta. Valószínűleg jól, de mindenképp jobban jártál.
Édes drága Lui,
adja meg a számlaszámát és a saját pénzemből megtérítem önnek a kívánt összeget. Ugyan semmi közöm az FHB-hoz, de legalább nem tetszik itt szarházizni.
Tisztelettel
Józsi
"parizer józsi
A legjobb taktika a következő: valamilyen nagy összegű, hirtelen bejött kiadásra, kötelezettségre hivatkozni. Ennél is jobb taktika, hogy a valós anyagi helyzetről senkinek sem szabad beszélni, azt jóval kevesebbnek kell láttatni, mint a valóság."
Sokan taktikáznak hasonlókkal az én ismerősi körömben is, például hirtelen meggazdagodott vállalkozók, de én ezt elvi alapon nem vagyok hajlandó csinálni. Nehogy már dugdosnom kelljen a pénzemet, mintha szégyellnivaló lenne, hogy én másokkal ellentétben takarékoskodom. Szerintem nyíltan meg kell mondani a szipolyozóknak, hogy mások felelőtlen költekezését nem finanszírozom. Ha valaki ezen megsértődik, hát tegye.
@lui
Off. 1. Fiókba besétálsz, írásban panaszt jelentesz be (előre is megírhatod, és átveteted).
2. 30 napon belül kötelesek korrekten reagálni. Szerintem fognak.
3. Ha nem teszik, 31. napon az MNB pénzügyi fogyasztóvédelmi központba felnyomod az egész iratanyagot, azzal, hogy a bank nem bírálta el 30 napon belül a panaszt. Innen már fájjon a bank feje. Igaz, hogy az MNB nem kényszerítheti ki az ügy lezárását, de már csak a helytelen panaszkezelés miatt is elkezdheti vegzálni a bankot.
Párszáz Ft-ért többet én nem tennék.
Sziasztok!
Mi munkahelyen kisebb kölcsönöket gyakran adunk egymásnak (100-200, max 1.000Ft), ezeket jellemzően egy-két napon belül rendezi mindenki. (Vagy nem, de 1.000Ft alatt olyan sokat nem számít, de a rendezés a jellemző.)
Egyszer adtam kölcsön nagyobb összeget (100EUR) egy barátomnak, két nap múlva vissza is kaptam. (Nem anyagilag szorult meg, csak éppen nem volt nála pénz.)
Családon belüli kölcsönök szerintem behajthatatlanok. Kölcsönt közeli rokonomnak csak úgy adnék, hogy leírom az összeget veszteségnek és ezt felé is kommunikálom. ("Ráérsz visszaadni, ha majd egyenesbe jössz.", vagy valami hasonló.)
A cikk nagyon jó. Én ezekbe csak az első rész után gondoltam bele.
Off: Kedves Kiszámoló: Köszönöm az eddigi munkádat. Nagyon sokat tanultam a blogodból.
Máté, két-háromszáz forint az nem kölcsön, az haveri aprópénz. A kölcsönkérők jellemzően 100 ezer felett indítanak, mert hogy viszi a bank az autót/lakást/akármit és neked kötelességed segíteni a bajbajutottat. Vagy nincs mit enni adni a gyereknek és neked a bőröd alatt is pénz van.
Van olyan ismerősöm, aki ha kérne kétmilliót kölcsön, meg se kérdezném, miért kell neki, szó nélkül adnék. De akár a bátyámnak is adnék ennyit szó nélkül. (Persze papírt írnánk, de nem bizalmatlanságból, hanem ha történik velük valami.)
Ezekről az emberekről tudom, hogy jól gazdálkodnak a pénzzel és nekik sem nagy tétel ennyi pénz. Ezért is tudom, hogy vissza fogják fizetni.
Azonban rengeteg embernek nem adnék 20 ezret se kölcsön. Ha úgy gondolnám, hogy kedvem van segíteni, ajándékba adnék neki ennyi pénzt, de kölcsön biztos nem.
Van, aki annnnyira szegény, hogy nem tudja megadni a tízezer forintomat se már másfél éve, de azért mindig ott a cigi a szájába és az energiaital a kezében.
Ha nem dohányozna, még ajándékba is adtam volna neki ennél több pénzt, így azonban felháborít, hogy az én pénzem nem akarja megadni, de azért ő meg a párja elkölt havonta 50 ezret csak cigire.
@lazybones
Nem érted, Lazy. Az ő szemükben ez nem felelőtlen költekezés. Manapság kétévente egy erős közepes okosteló, egy új tablet (persze neves gyártótól), a napi munkába járás autóval (mert a BKV egy csövestanya), a gyerek lovaglóórája (ugye nem sajnálod tőle), stb, az az alap a számukra. Még rosszabb, ha te valamit megengedhetsz, ők pedig nem, na ekkor azonnal egy mocskos burzsuj vagy. Az ilyen ember ellen marad a teljes információs nihil, vagy állandóan próbálkozni fognak.
Igenis van olyan rokon, akivel egyébként jól megvagy, csak a pénzügyekben vagytok nagyon különbözőek. Így legalább nem teszed tönkre a kapcsolatot.
@lazybones
Sajnos itthon - is - bizony dugdosni kell. Az emberek nagy része alulfizetett, hónapról hónapra él, vagy csak 20-áig, a bérek keleti színvonalúak, az árak nyugatiak. Nem csoda, hogy írigykedik. Ha jelentősen több a pénzed, akkor jobb róla nem szót ejteni, különben jön a kölcsöncunami.
Én például sosem felejtem el, diákéveim alatt volt egy barátom, akit rendszeresen meghívtam erre-arra, mert nekik nem volt. Nem nagy összegek voltak, talán kumulálva néhány százezer forint sok év alatt.
Mára nagy ember lett, jó pár éve nem találkozunk valahogy...és nem miattam:-)
Megjegyzem Miklós cigis-energiaitalos példája nagyon találó, én egy közeli barátommal vesztem össze elég rendesen, miután szóva tettem neki, hogy közli, hogy sosincs pénze, ám napi 1-2 dobozt szív el a létező legdrágább cigarettából....
@l70 :
Sokaig elleneztem ezt a fajta titkolozast ( Miert ne tudhatna egy rokon 100e-re kerekitve, hogy mennyit keresunk?) , de az utobbi idoben kezdek enis megtorni ilyen teren.
Annak ellenere, hogy nem koltunk tobbet mint a testvereink ( alberlet csaladi haz helyett, nem cigizunk, nincs 2 gepjarmuvunk, es mar regen voltunk egzotikus nyaralason ), rendszeresen megkapjuk, hogy nekunk konnyu a magasabb jovedelemunk miatt.
Mivel meg mostis azon vagyunk, hogy noveljuk a jovedelmunket, mar elore felunk, hogy mi lesz, ha mar siman megengedhetunk majd magunknak olyan dolgokat amiket ok nem...
Mondjuk a felesegemnek ez a fajta siras annyira rutinosan megy, hogy nekem is azt mondja, hogy tegyunk felre mosogepre, mert lehet hamarosan kelleni fog:)
Én a leges-legjobb barátomnak adtam egyszer kölcsön egy viszonylag komolyabb összeget (Xmillió Ft).
(Nagyon tudatosan él, és bánik a pénzével, de egy lakás adás-vételnél hirtelen szüksége volt pénzre.)
Nem írtunk róla papírt, szóban megbeszéltük hogy mikorra adja vissza, és milyen kamattal (ő ajánlotta a kamatot).
A megbeszélt időpontra pontosan visszafizette az összeget, kamattal együtt.
Azóta is barátom - mindenkinek ilyen barátokat kívánok !
@parizer-jozsi :
azert en szeretem megfekezni a panaszkodascunamit. Ha egy alulfizetett rokon/ismeros panaszkodik ,hogy nincs penze, akkor egy ido utan ra szoktam mutatni arra, hogy mi minden vezethetett ide a koltekezesei miatt ( cigizik? iszik? draga hobby? draga auto? ) illetve, hogy mi mindent nem tett meg a boldogulas erdekeben ( idegennyelv tanulas? ). Ha barki azzal jon, hogy Nemetorszagban konnyu megelni, arra meg azt valaszolom, hogy gyere ki es eljel jol:)
Persze ezekbol sertodes szokott lenni, de nem erdekel, nem hagyom hogy nyomast gyakoroljanak ram. A magas jovedelmet meg nehez letagadni, ha tudjak, hogy a par mindket tagjanak piackepes diplomaja van 2 jo idegennyelv tudassal. Ugyhogy ezt meg se probalom.
@janos82 : na igen, a rokonsag az mas kategoria. Nekem abbol kezd elegem lenni hogy olyan termeszetesnek veszik hogy ami nekem van, abbol nekik is "jar". Pl ha meglatogatna vki itt, akkor alap hogy vegyem en a repjegyet.
Vagy pl megemlitettem hogy elmegyunk valahova, erre kitalaljak hogy ocsem is johetne, jo volna ott talalkozni. Mosollyal annyit mondtam ra, hogy nezzen utana, megmondom melyik hotel, vegyen jegyet, foglaljon, aztan ha akar osszefuthatunk. Utana nem volt szo rola tobbet. Mondjuk meg ha igy jonne se orulnek, mert az volna belole, hogy ahanyszor megyunk kozosen valahova, mindig ram maradna a szamla. Merthat ugye en sokat keresek o meg nem...
Azért ez a "nem szabad tudniuk, hogy mennyiből jövünk ki" és hasonlók is megérik a miséjüket.. Itthon ezért van ennyire rossz pénzügyi kultúra részben, mert az emberek nem képesek őszintén beszélni a pénzről. Miért ne tudhatná a család, hogy mennyit keresel? Miért kell terelni?
Nálunk a rokonság egy része annyira önsorsrontó, és emiatt irigy, hogy soha nem mondanám meg nekik, mennyit keresek. És nem azért, mert annyira jól keresünk, hanem mert ha 1 forinttal több van nekünk, akkor már irigyek. Az életmódjuk és a pénzhez való viszonyuk annyira más, mint a miénk, hogy az irritál minket. A legszűkebb családomon kívül (szülők, testvérek) nekem nagyon rossz tapasztalataim vannak a bármilyen közösködésről, pénzügyekről. Igenis az a jó stratégia, hogy nyavajogni kell, meg eltitkolni mindent. Meg nem azért, de az emberek akaratukon kívül akár betöréshez is lehetnek tippadók, nem tudhatod, ki mit kinek mond el.