Másfél év múlva választás, a kassza nem hogy üres ötödik éve, hanem elképesztő éves hiánnyal küzd, az államadósság nő, a gazdaság vagy visszaesik, mint 2023-ban vagy alig nő, a kanyarban előzés miatt szakadékba került az ország.
Mit lehet ilyenkor tenni, osztogatni kellene, de nincs miből?
Megtudhattuk az elmúlt napokban, mi is a kormányzati mesterterv a probléma megoldására. Elő a régi recepttel (ami miatt a szakadékba kerültünk), ha nem tudunk adni, akkor parancsszóval tegyünk olcsóbbá mindent: csak most a benzin és a csirkemell helyett legyen az ingatlanok átlagára maximum egymillió forint/négyzetméter, hogy olcsó legyen a lakhatás, legyen a lakáshitel maximális kamata 5%, a fizetés is nőjön, legyen egymillió a havi átlagkereset és ennek fele a minimálbér. De vizsgáljuk meg azt is, hogyan lehetne szabályozni az albérletárakat. Támogassuk úgy a falvakat, hogy ne kerüljön pénzbe, osszuk újra a városok iparűzési adóját. Tegyük boldoggá az egyszerű embereket, engedjük meg nekik, hogy még azt a végtelenül szerény önkéntes nyugdíjpénztárukat is feléljék, akkor is, ha mi már lenyúltuk a magánnyugdíjpénztárakat is.
Nagyon el kellene már olvasni azt az ajándékba kapott könyvet, a Közgazdaságtan hülyéknek címűt.
A világ és a piac nem úgy működik, hogy parancsra 5% lesz a kamat és egymillió forint alá esik a négyzetméterára az ingatlanoknak. Sőt, ennyit hadd segítsek, amíg nem sikerül elolvasni a könyvet, ha erővel csökkentem a hitelkamatokat plusz lehetővé teszem, hogy további források (önkéntes nyugdíjpénztár, SZÉP kártya) is megjelenjenek a lakáspiacon, illetve ráolvasással a fizetéseket is 40%-kal nagyobbá teszem, annak a vége nem ingatlanár-csökkenés, hanem ingatlan árrobbanás lesz. Utána kellene olvasni: olcsóbb hitel, több fizetés, több forrás nem egyenlő áreséssel, hanem túlfűtöttség a vége. (Nem a keresletet kellene szítani, hanem a kínálatot, bérlakások és kollégiumok építésével. Ugyan erre is kaptunk ígéretet, de üres kasszából nem fog menni.)
(Egyébként az is érdekes, hogy 14 év kétharmados, egyszemélyes kormányzás után még mindig csak a választások után két évvel lesz jó nekünk. Mint eddig is, a jelen tragédia, de a közeljövő fényességes csoda lesz. Ennyi idő után azzal kellene kampányolni, hogy utolértük Ausztriát életszínvonalban, a legutolsó HÉV-et és vasúti szerelvényt is lecseréltük újra, már nem másfél évet kell várni egy sérvműtétre, hanem elég egy hetet, már nem a szülőknek kell vinni a vécépapírt az iskolába és így tovább.)
A fizetéseket is lehet kényszerrel emeltetni, de ha nincs mögötte termelékenység javulás, az egyetlen eredménye az újabb inflációs robbanás lesz. Az állam által kikényszerített magasabb fizetéseket a gyártók, szolgáltatók áremeléssel fogják kompenzálni, már most is nálunk a legdrágább sok minden, ezután minden még drágább lesz. Az emberek többet fognak keresni, de többe is fog kerülni minden. Ezt hívják a pénz illúziójának, azt hiszem, hogy többet keresek, de ez csak illúzió, mert pont annyit kapok érte a boltban, mint előtte.
Könyörgök, olvassuk már el azt a könyvet az újabb ámokfutás előtt, eddig is tízezermilliárdokban mérhető a kár az elmúlt években, ha lehet, akkor ne tetézzük. Ha másképp nem megy, kérjünk meg valakit, hogy olvassa fel, hangosan és tagoltan.
