Találtam egy érdekes ábrát, hogy mennyibe kerül egy fogvatartott évente az Egyesült Államokban. Éves szinten 80 milliárd dollár megy el a börtönök fenntartására, a kiadás fele a munkabérekre, kisebb része az élelmezésre, egészségügyre, stb. Minél alacsonyabbak a munkabérek egy adott államban, annál kevesebbe kerül egy fogvatartott, így a skála a 23 ezer dollár/főtől 306 ezer dollár/főig terjed államonként.

Itt azonban még nincs vége a költségeknek, a bűntények bírósági feldolgozása évi 29 milliárd dollárba kerül, a rendőrség fenntartása évi 129 milliárd dollárba kerül, ennek mintegy fele kapcsolódik az olyan ügyekhez, aminek börtön a büntetése, az Egyesült Államokban divatos óvadék költsége is külön kiadás, ahogy a börtönök építése és azok finanszírozási költsége is komoly tétel még.

Szintén nem elhanyagolhatóak a bűnelkövetők által okozott gazdasági károk sem, amit például a drogosok okoznak az általuk feltört autókban, üzletekben.

De még ez sem az összes kiadás, ebben a cikkben azt mutatják be, hogy az érintett családok, ahol valaki börtönben van, évi 350 milliárd dollárt költenek az ezzel kapcsolatos kiadásokra, kapcsolattartásra, a bennlévőek anyagi támogatására. (S hol van még a társadalmi kár, például a szülők nélkül fenővő gyerekek, akik aztán maguk is bűnelkövetők lesznek már fiatalon, ahogy a börtönből kikerülő személy is nagyon nehezen tud csak visszailleszkedni a társadalomba.)

Mivel az Egyesült Államok lakosságának 0,58%-a börtönben van, az általuk nem megtermelt és befizetett adó is komoly tételt jelent évente.

Ezekkel a költségekkel szembesülve komolyan felmerül a kérdés, hogy nem érné-e meg jobban arra költeni, hogy ezek az emberek nagy része eleve ne is kerüljön börtönbe? Oktatással, felzárkóztatással elérni, hogy minél kevesebb gyerek váljon szinte garantáltan börtönlakóvá a későbbi életében.

Az Egyesült Államok teljes kiadása az oktatásra 857 milliárd dollár lesz 2025-ben, beleértve a helyi, állami és szövetségi kiadásokat is. A szegénységi programokra összesen évi 1,8 ezer milliárd dollár megy el, szintén összeadva a szövetségi és helyi kiadásokat is, de ennek nagy része sajnos nem a kitörést segíti elő, csak elviselhetőbbé akarja tenni a szegénységet, teszi mindezt 134 különféle programon keresztül, teljes bürokratikus rémálommá téve a területet. (AZ Egyesült Államok költségvetési hiánya várhatóan 1,9 ezer milliárd dollár lesz és naponta(!!) 2,6 milliárd dollár megy el a központi kormányzat már meglévő hiteleinek kamataira. Csak hogy lásd összefüggéseiben a költségeket.)

Ráadásul abban teszik érdekelté a rászorulókat, hogy ne is akarjanak kitörni, mert ha nő a jövedelmük, elveszítik az adókedvezményt és a szociális támogatást is, így az ő szempontjukból semmi értelme a bevétel növelésének. Annyira bürokratikus és ellentmondásos az egész rendszer, hogy sok rászoruló neki sem mer vágni az igényléseknek, ellenben sok ügyeskedő jól kihasználja azt.

Így változtatás nélkül még több pénzt önteni a rendszerbe nem feltétlen kifizetődő, de a rendszert az alapjaitól újraépítve, az oktatásra és a megelőzésre, a szegénység újratermelődésének a megakadályozására fókuszálva nagyon úgy tűnik, hogy látva a bebörtönzés éves költségeit, minden centet megérne megakadályozni azt, hogy egy társadalmi réteg ne kerüljön szinte garantáltan börtönbe életének valamelyik szakaszában. (Természetesen 100%-os siker soha nem lesz, de ha csak 20,30 vagy 40%-kal sikerülne csökkenteni az új elítéltek számát, már az is hatalmas siker lenne mind anyagilag, mind társadalmilag.)

Az Egyesült Államok messze van, de sajnos magyar adatokat nem találtam az interneten, a legfrissebb adat is tizenkét éves és abban sincsenek benne a másodlagos költségek. A bűnözés társadalmi költségét vizsgáló tanulmány pedig még régebbi, 2009-es. De biztos, hogy nálunk is megérné növelni a megelőzésre költött összegeket a fogvatartás költségei helyett, mert azok lényegesen magasabbak, mint a legtöbben azt gondolnák. Különösen, ha az összes járulékos költséget is figyelembe vesszük, nem csak a börtönök fenntartásának a költségeit.