A Financial Times-ban jelent meg egy érdekes írás arról, hogy milyen változások vannak a gyerektelenség hátterében világszerte. (Megjegyzés: az eredeti cikkben sok tanulmányra hivatkoznak, ezeknek kihagytam a linkjét, akit érdekel, olvassa el az eredeti cikket, csak a lényeget foglalom össze magyarul.)
A fejlett világban már közel ötven éve megfigyelhető a gyerekszületések számának csökkenése (ez az egyik oka), azonban az elmúlt 15 évben már a fejlődő világban is hatalmasat zuhant a gyerekvállalási kedv, amit nehéz megmagyarázni olyan indokokkal, amik néhány évtizede még megállták a helyüket.
A világ 195 országának több mint kétharmadában az egy nőre jutó átlagos gyermekszám a 2,1-es „reprodukciós ráta” alá esett, amely bevándorlás nélkül stabilan tartaná egy ország népességét. 66 országban az átlag ma már közelebb van az egyhez, mint a kettőhöz, sőt egyes országokban az egy nőre jutó leggyakoribb gyermekszám a nulla.
A csökkenés üteme és mértéke egyaránt felülmúlja a várakozásokat. Mindössze öt évvel ezelőtt az ENSZ azt jósolta, hogy 2023-ban 350 000 gyerek születik Dél-Koreában. Ez 50 százalékos optimizmus volt: a valós szám 230 000 lett. Vagyis még öt év távlatában is sokkal durvább lett a visszaesés mértéke, mint azt előre jelezték a modellek.
A népességi adatoktól kezdve a Google-keresésekig azt mutatják, hogy bár számos tényező járul hozzá a születés számának csökkenéséhez, a legutóbbi visszaesési hullám a technológia használatához kapcsolódik.
S ahogy mondtam, a születésszám zuhanása egyre több, eddig stabilan növekvő fejlődő országot is durván érint, ami sokakat meglepett.
2023-ban Mexikóban először esett a születési ráta az Egyesült Államoké alá – ahogy azt később Brazília, Tunézia, Irán és Srí Lanka esetében is tette.
A születési ráták gyakran az emberek vágyai ellenére zuhantak be. A legtöbb fiatal férfi és nő még mindig arról számol be, hogy átlagosan két gyermeket szeretne – még Dél-Koreában is, ahol a legtöbb nőnek ma már egy sincs .
Ehelyett „termékenységi szakadék” tátong a célok és a meg is született gyerekek száma között.
Az előző évtizedekben a világ termékenységi rátája azért csökkent, mert a pároknak kevesebb gyermekük született. Most a fő ok az, hogy kevesebb a pár.
Ha az Egyesült Államokban a házasságkötések és az együttélések aránya az elmúlt évtizedben állandó maradt volna, az ország teljes termékenységi rátája ma magasabb lenne , mint 10 évvel ezelőtt.
Az elmúlt 15 évben azonban meredeken csökkent azoknak a nőknek az aránya, akiknek egyáltalán van gyermekük.
Az ehhez a trendhez gyakran kapcsolódó sztereotípiák szerint az ok, hogy a karriert vagy az anyagi jólétet helyezik a gyermekvállalás elé.
De számos országban a születések és a párkapcsolatok számának csökkenése sokkal meredekebb a legalacsonyabb iskolai végzettséggel és legalacsonyabb jövedelemmel rendelkezők körében, azaz nem a középosztály kényelemszeretete a fő ok.. Az egyetemi végzettségűek aránya, akik párkapcsolatban élnek és gyermeket vállalnak, stabil, sőt egyes esetekben még emelkedett is. Vagyis a magasabban iskolázott párok nem vállalnak kevesebb gyereket, mint néhány évtizede. A gond az, hogy kevesebb pár van, mint néhány évtizede.
A gazdag országok állami szerepvállalása sem állította meg a tendenciát. Az 1980-as évek óta a fejlett országok reálértéken megháromszorozták az egy főre jutó családi pótlékot, a támogatott gyermekgondozást és a szülői szabadságot, miközben az apák által végzett gyermekgondozás aránya folyamatosan emelkedik. A születési arány ennek ellenére csökkent – minden szüléskorban való nőre vetítve 1,85-ről 1,53-ra.
Számos gazdag országban, köztük az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban, az elmúlt évtizedekben a családalapítás egyik fő akadálya a lakhatás volt.
Az FT elemzése szerint az említett országokban az 1990-es évek óta bekövetkezett termékenységi rátacsökkenésnek akár a fele is magyarázható a lakásvásárlás csökkenésével és a szüleikkel élő fiatal felnőttek számának növekedésével, ilyen helyzetekben a hosszú távú lakhatás hiánya akadályozza más hosszú távú kötelezettségvállalásokat.
De ez nem magyarázza meg a legutóbbi meredek visszaesést vagy annak globális mértékét. Az északi régióban például a termékenység a gazdasági stabilitás és a szülőkkel vagy lakótársakkal való lakás helyett egyedül élő fiatal felnőttek számának növekedése ellenére is csökkent.
Még akkor is, ha a párok megengedhetik maguknak, hogy külön lakjanak. Számos országban az összeköltözők ma már nagyobb valószínűséggel válnak el, mint hogy gyermeket vállaljanak, ami a történelmi norma drasztikus megfordulása.
Más gazdasági tényezők sem magyarázzák meg a születésszám ilyen mértékű csökkenését.
A közelmúltbeli demográfiai csökkenés a 2007-es globális pénzügyi válság által súlyosan sújtott országokban, valamint az általa gyakorlatilag nem érintett országokban is megfigyelhető volt, mind a lassan növekvő Nyugat-Európában, mind a gyorsan növekvő Közel-Keleten és Délkelet-Ázsiában.
Sokan a fiatal felnőttek gazdasági bizonytalanságot okolják. De míg a fiatalok keresete lassabban emelkedik, mint az előző évtizedekben, és relatív gazdasági helyzetük romlott, ezek fokozatos eltolódások, amelyek nem illeszkednek egy hirtelen visszaeséshez.
Egy másik lehetséges tényező a fiatal férfiak és nők változó relatív helyzete . A lányok ma már sokkal nagyobb valószínűséggel járnak egyetemre, mint a fiúk, és az alacsonyabb iskolai végzettségű fiatal férfiakat ma már gyakran jobban keresik, mint női társaikat, ami megváltoztatja a letelepedés kritériumait. De ezek is többnyire lassú változások, amelyek a világ egyes részeire sokkal inkább vonatkoznak, mint másokra.
Mivel a jelenség nem megmagyarázható pusztán gazdasági adatokkal, egy új okra kezdenek rámutatni – a digitális eszközökre és platformokra, amelyek világszerte túlméretezett szerepet játszanak a fiatalok életében.
Nathan Hudson és Hernan Moscoso-Boedo a múlt hónapban publikáltak egy tanulmányt , amelyben a születési arányokat vizsgálták az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban a 4G mobilhálózatok kiépítésével összefüggésben.
A születések száma azokon a területeken csökkent először és leggyorsabban, amelyek legkorábban kaptak nagysebességű mobilinternetet. A szerzők azzal érvelnek, hogy az okostelefonok átalakították a fiatalok egymással töltött idejét, jelentősen csökkentve a személyes szocializálódást és ez vezetett a gyerekvállalási kedv összeomlásához.
Az FT kutatása szerint ugyanez a tendencia más országokat is érintett.
Például az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Ausztráliában a tizenévesek és fiatal felnőttek szülési aránya nagyjából stagnált a 2000-es évek elején, de 2007-től jelentősen csökkenni kezdett.
Ugyanez a csökkenés Franciaországban és Lengyelországban 2009 körül, Mexikóban, Marokkóban és Indonéziában pedig 2012 körül kezdődött. Ami Ghánában, Nigériában és Szenegálban a termékenység folyamatos csökkenését jelentette, az 2013 és 2015 között meredek zuhanássá vált.
Mindezek a fordulópontok egybeestek az okostelefonok tömeges elterjedésével a helyi piacokon – a Google mobilalkalmazás-keresései alapján mérve.
Az amerikai, brit és ausztrál születési arány viszonylag stabil volt a 2000-es évek elején, de 2007 körül jelentős csökkenésnek indult.
Ugyanez a visszaesés Mexikóban és Indonéziában is 2012 körül kezdődött.
Iránban, Egyiptomban és Szenegálban a csökkenés 2015 körül következett be .
Ezek egymástól eltérő eseményeknek tűnnek, de ha összevetjük őket az okostelefonok térnyerésével az egyes országokban és ha figyelembe vesszük, hogy mi történt a születési arányokkal a telefonok megjelenése előtt, akkor egységes trendet látunk. Országról országra zuhant a születési arány az okostelefonok megjelenése után, függetlenül attól, hogy mi volt az előző trend. Minél fiatalabb volt a korcsoport, annál hangsúlyosabb volt a visszaesés – az okostelefon-használati minták tükörképe.
Melissa Kearney, a Notre Dame Egyetem közgazdaságtan professzora szerint „egészen valószínű, hogy a modern digitális médiakörnyezet mélyreható hatást gyakorolt a társadalomra, ami a romantikus párkapcsolatok hanyatlásához vezetett”.
Hudson és Moscoso-Boedo tézisét, miszerint a kulcsfontosságú tényező a személyes találkozásokkal töltött kevesebb idő, több tucat országból származó bizonyítékok is alátámasztják. Dél-Koreában a fiatal felnőttek személyes találkozásai 20 év alatt a felére csökkentek.
„Ahhoz, hogy megtaláld azt a személyt, akivel házasságra készülsz, sok embert kell átszűrnöd magadban” – mondja Lyman Stone demográfus . „Ha sokkal kevesebbet jársz társaságba, sokkal tovább tart megtalálni a megfelelő embert, ha egyáltalán megtalálod. Ha sok időt töltesz a kortársaiddal a való világban, akkor a [potenciális partnerrel szembeni] elvárásaid a való világból származnak. Ha az idődet Instagramon töltöd, akkor az elvárásaid abból a mesterséges közegből jönnek majd. ”
A párok körében a szexuális diszfunkció magasabb azoknál a fiatal felnőtteknél, akik a legtöbb közösségi médiát használják, jegyzi meg Anna Rotkirch finn demográfus . Azt állítja, hogy a közösségi média – és az ezeken a platformokon megjelenő értékek és életmódok – által elfoglalt idő megnehezítette a fiatal felnőttek számára az elkötelezett kapcsolatok kialakítását.
A Stanford Egyetem munkatársa, Alice Evans hozzáteszi, hogy minél hagyományosabb egy kultúra a nemi szerepek tekintetében , annál nagyobb hatással vannak az okostelefonok a születési arányokra.
Az adatok ezt alátámasztják: a Közel-Keleten és Latin-Amerikában az elmúlt évtized legnagyobb születési aránycsökkenése figyelhető meg, és egy friss tanulmány szerint a közösségi média használata összefüggésben áll az alacsonyabb termékenységi rátával a szubszaharai Afrikában. Dél-Ázsiában, ahol a nők internet-hozzáférése gyakran korlátozottabb, kevesebb ember marad egyedülálló.
Az FT kutatása azt is kimutatta, hogy a fiatal férfiak és nők között kialakuló ideológiai szakadék az okostelefon-korszak jelensége, amely a főiskolai végzettséggel nem rendelkezők körében koncentrálódik. a párkapcsolatok, valamint a születések száma is jelentősen csökkent.
Az egyik lehetőség az, hogy a közösségi média felerősíti és megszilárdítja az emberek reakcióit olyan trendekre, mint a lakhatási nehézségek vagy a férfiak és nők változó gazdasági helyzete, évtizedekig tartó folyamatokat hirtelen hullámoknak érzékeltetve, felerősítve a gazdasági aggodalmakat, és tartós bizonytalanság- és aggodalomérzetet keltve, amely megelőző intézkedésként működhet .
Valójában, az új médiatechnológiák párkapcsolatokra és termékenységre gyakorolt hatásáról szóló elméletek nem újak és nem csak az okostelefonok korszakára korlátozódnak.
2001-ben Robert Hornik és Emile McAnany kutatók felfedezték, hogy erősebb összefüggés van a csökkenő születési arány és a televízió-tulajdonlás között , mint a jövedelem vagy az iskolázottság között.
Egy évtizeddel később Eliana La Ferrara és mások tanulmánya kimutatta, hogy a kis családokat ábrázoló tévés szappanoperák nézése miatt a nők kevesebb gyermeket vállalnak, 2018-ban pedig Adrienne Lucas és Nicholas Wilson azt találták, hogy a televízió birtoklása miatt a párok kevesebb szexuális életet élnek .
Tekintve, hogy az okostelefon-használat intenzívebb és még magányosabb elfoglaltság, mint a tévénézés, a hatások sokkal nagyobbak lehetnek.
Ezért is hatástalanok a kormányzati intézkedések szerte a világon. Hiába emelik a többszörösére a családtámogatásokat, ha nincsenek párok, amelyek igénybe tudnák venni azt. A megoldás a techológia szabályozása és még inkább az emberek edukációja lenne, hogy felismerjék az emberek a veszélyt, amit az jelent, hogy a való világ helyett a képernyők előtt töltik szinte minden idejüket.
(Mielőtt megoldanánk egy problémát, gondoljuk végig, hogy az valóban probléma-e!)
A nők akkor fognak gyereket szülni, ha úgy érzik, hogy nem tudnak élni nélküle.
Optimális esetben ez a belső késztetésükből jön,
rosszabb esetben viszont a külső nyomás, az egyedül nem tud megélni gondolata, hogy márpedig neki kell egy pasi, akivel együtt meg tud élni.
Ha egy ország növelni akarja a gyermekvállalások arányát, akkor a férfiak munkaerőpiaci helyzetét kell, hogy javítsa. Kiszámíthatóbb életpálya, biztosabb, és lehetőleg magasabb jövedelem a férfiak számára.
A cikk meg éppen arról szól, hogy hiába akarják megoldani a problémákat, mint lakhatás, családtámogatás, kiszámíthatóbb életpálya, ha ott vérzik el az egész, hogy a fiatalok a virtuális világban élnek, egész egyszerűen nem találkoznak elég emberrel ahhoz, hogy megtalálják a megfelelő párt....
Persze, van tinder, terjednek is a szexuális úton terjedő betegségek olyan mértékben, amit már nagyon régen láttunk, még az idősek körében is, de az nem ugyanaz.
Mintha te hozzászólás írása előtt nem fárasztottad volna magad feleslegesen az olvasással... 🙂
A tinder hatása szerintem itt túl van becsülve. Persze nem olvastam konkrétan erről tanulmányt, arról viszont sokat, hogy mennyire lehetetlen tinderrel hatékonyan matchelni férfiként. A tinder "aranykora" valamikor 10 éve lehetett, akkor még lehetett hatékonyan használni, és akkor még elhiszem, hogy érdemi hatása volt erre, de ma már nem. (Nőként persze számolatlan lájkot be lehet vele gyűjteni).
Indifferens a tinder, a lényeg a stabil párkapcsolatok hiánya, aminek a pótszere (volt) a tinder és a hasonló appok.
Sok ismerősöm találkozott a Tinderen a leendő férjével / feleségével (én is) és már gyerekei(n)k is vannak. A magam részéről Tinder nélkül szerintem nem lenne párom, mert képtelen vagyok a való életben udvarolni. (Iszonyatosan introvertált vagyok, ez nem azt jelenti, hogy nem tudok társaságban beszélni, hanem azt, hogy nincs rá késztetésem.)
A "közösségi" médiában nagyobb problémát látok, mert az ott megjelenített ideális életmód / párkapcsolat miatt el tudom képzelni, hogy a rendszeres használói elszakadnak a valóságtól. (Én soha nem használtam nem anoním fórumot, lásd előző pont. :D)
Asidotusal egyetértek abban, hogy mielőtt megoldunk egy problémát, nézzük meg, hogy probléma-e, de erről írok egy hozzászólást.
De az teny, hogy statisztikak alapjan csokkent a tartos kapcsolatok szama, es sokan szamolnak be arrol, hogy akarnak, de nem talalnak part, tehat attol hogy a tarskeresokon talal egyre nagyobb aranya a part talaloknak part, nem jelenti azt, hogy tenylegesen hatekonyabb lenne a parkereses, sot valojaban kevesbe hatekonyabb lett, vagy ezert vagy mas okbol. (Sajat velemenyem, hogy a spontan partalalas szorul hatterbe, mert az offline terbol kiszoruloban van, az online ter meg buborekokat szul, a buborekon kivul meg nehezebbe valt.)
Nekem is volt tinderről kapcsolatom - még 2019-ben. Az hat éve volt. Akkor még lehetett használni férfiként, mert ÉVI 10e forintért kaptál havi egy kiemelést és napi 5 szuperlájkot, és még nem volt tele kamuprofilokkal.
Most nem tudom, épp milyen az app, de mikor legutóbb ránéztem, már havonta kellett kb. ennyit fizetni, és ezért kevesebbet kaptál. Gyakorlatilag a legdrágább csomag megvételével lesz esélyed. Mindezt persze férfiként. Nők azért használják nehezen, mert elárasztják őket a lájkok, túl sok a jelentkező. Eleve több rajta a férfi amúgy, mint a nő.
Egyébként ez egy magyar hülyeség, hogy ismerkedésre használjuk a tindert, az egy alkalmi kapcsolat-keresőként jött létre, és akként is használják még Amerikában. Lehet ezzel nem egyetérteni, de ez egy ilyen célú app eredetileg.
Persze végső soron az a baj ezekkel az appokkal, hogy valójában nem érdekük, hogy párba álljatok.
Szintén online találkoztam a (későbbi) feleségemmel és szintén képtelen lettem volna offline kapcsolatot találni. Viszont azt hallom, hogy mára jelentős részt befulladtak ezek az oldalak/appok, a férfiak ész nélkül spam-elnek, a nők meg nem győzik törölni az üzenteket.
Persze, bár ez tyúk vagy a tojás probléma.
Pedig neki van igaza, link a tanulmányhoz, ami alátámasztja:
https://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=4118084
A tanulmány is említi, hogy az eddigi támogatások a már meglévő családokat illetve a nőket célozták, amik nem növelték a termékenységet, sőt ha nöknek adtak fizetésemelést, akkor csökkent is a termékenység. Ezzel ellenben amikor férfiaknak adtak fizetésemelést, az mindig a termékenység növekedésével járt.
Ami logikus amúgy, úgy hívjuk, hogy opportunity cost. Ha egy nő havi 200at keres, nem akkora fájdalom a gyerekvállalás, mint mondjuk amikor 2 milliót keres. Minél többet keres egy nő, annál többe kerül neki egy gyerek bevállalása.
az, hogy a fiatalok a virtuális világban élnek, az a tünet, nem az ok.
A hagyományos családmodell, ahol a férfi a családfenntartó, az vonzó a férfiak számára. De ha ezt nem tudják megtenni, akkor elengedik a történetet, nem erőlködnek vele.
Mivel a mai társadalmak úgy vannak felépítve, hogy a nők is pénzkereső tevékenységet folytatnak, a fizetések úgy vannak belőve, hogy egy férfi keresetéből nem lehet eltartani egy családot.
És ezzel nem tudsz már mit tenni, mert ha növeled a férfiak fizetését, akkor mások (más cégek, más országok) versenyelőnybe kerülnek a női munkával.
Kérdés az, hogy olyan nagy baj-e, ha a globális klímaválság, a nyakunkon lévő automatizáció mellett csökken az emberek száma? Szerintem már nem kéne növelni a Föld lakosságát, négyszer többen vagyunk az optimálisnál
Nyugat-Europaban siman meg lehetne elni a 80-as evek eletszinvonalan egy atlagberrel + csaladi potlekkal es egyeb tamogatasokkal 2-3 gyereket nevelve, csak ez nem motivalja az embereket, nem akarnak a 80-as evek eletszinvonalan elnek. De azokban a korokban, amikor elofordult az egykeresos modell (messze nem a tarsadalom tobbseget jelentette!), messze nem eltek a 80-as evek eletszinvonalan sem.
Mit jelent az, hogy a 80-as évek életszínvonala? Háztartás modern gépek nélkül? Étterem helyett otthon főzni vagy mire gondolsz? Az egykeresős modellnél azért általános volt a háztáji gazdálkodás.
(OFF) Meg fogtok lepődni, de nem négyszer, hanem majdnem százszor vagyunk már többen az optimálisnál.
A lényeg, hogy gazdasági és társadalmi okokkal szerintem sem lehet megmagyarázni, ezek a modern izmusok is csak következmények. A demográfiai válságot is csak tágabb összefüggésben lehetne elkezdeni megérteni, földtörténeti korszakok távlataiban, mint ahogy a klímaválságot is. Más kérdés, erre milyen lehetőségeink maradtak.
De itt most nem a puszta anyagi dolgokrol van szo, meg a noi egyenjogusagrol, hanem a technika hatasarol. Korabbi generaciokban a tobbseg spontan ismerkedessel talalt part (es kisebb resze celzott ismerkedessel pl. szorakozohelyeken), ma mar az online tarskereses a leggyakoribb, ami a korabban varthoz nem javitja, hanem rontja az ismerkedesi eselyeket, a meglevo parkapcsolatoknak pedig sok esetben rontja a minoseget a tulzott okostelefon hasznalat.
Az, hogy ez mennyire problema, nem tudjuk biztosan, mi lesz gyorsabb, a tovabbi automatizacio, vagy a tarsadalom eloregedese miatti munkaerohiany.
Te olvastad a cikket? Épp az a gond, hogy egyre kevésbé van késztetése erre mind a nőknek, mind a pasiknak. Ha pótcselekvésekkel be tudod csapni az agyad és ki tudod elégíteni a változatos természetes igényeidet (szociális kapcsolatok, szexualitás, stb) akkor hirtelen marha rossz dealnek fognak tűnni az olyan hihetetlen nagy áldozatvállalással járó örömforrások, mint pl a gyerekvállalás. Ilyenkor jön az, hogy vagy egyáltalán nem is akarsz gyereket, vagy inkább tologatod és keresed a kifogásokat.
Rákényszerítheted a nőket a pasiktól való függésre, de semmi sem garantálja, hogy érdemben több gyerek fog úgy születni. Az, hogy csökken a párkapcsolatok száma, nem a betegség, hanem maga is egy tünet.
Én értem az elméleted, csak a cikk sem erről szól.
ELEVE KEVESEBB A PÁR.
Youtube, Netflix, teló --> kevesebb szocializáció, kevesebb pár, kevesebb gyerkőc.
Pl. nekem nincs párkapcsolatom. Nem azért nincs gyerekem, mert nagy áldozatvállalás, hanem mert nincs párkapcsolatom.
Hogy erről én tehetek (magas elvárások) vagy a hölgyek (nekik vannak túl magas elvárásaik), az már a pszchológusok hatásköre.
Ez óriási tévedés. De jellemző, hogy férfiak úgy akarják a születésszámot megoldani, hogy a nők jogait vágnák vissza. Aztán akkor csodálkoznak, hogy a nők meg azt mondják, hogy 4B. :))
eddig sehogy sem tudták megoldani a születésszámok növekedését, egyetlen országban sem, ahol a nőknek "kedveztek"
A feminizmus, a nők jogainak, lehetőségeinek javulása mindig minden országban a születésszám csökkenéséhez vezetett. Ami éppen nem feltétlenül baj, lehet, hogy a jövőt csak ez menti meg, a népesség csökkenése. Szóval, lehet, hogy a bolygónak, az emberi fajnak jót fog hozni a feminizmus, de a születések számát egészen biztosan nem növeli
De az nem esik le nektek, hogy ahol a nőknek nincsenek jogai, ott biza a férfiak is szarul élnek. Ahhoz az egész technológiai civilizációt kell "megsemmisíteni", hogy a nőknek ne legyenek jogaik. Afganisztánban 4,8 körül van a TFR, szeretnél ott élni? Nem a feminizmus miatt van kevesebb gyerek, hanem egy csomó más okból. Pl. van fogamzásgátlás. Ha a nőket kivonod a munkaerő-piacról, akkor azonnal össze fog omlani a gazdaság, tudom, hihetetlen, hogy pl. ma már a végzett orvosoknak is több, mint a fele nő. Hogyan képzelsz egy olyan gazdaságot ahol a nők nem dolgoznak? A feminizmus annyit jelent, hogy a nő is ember, nehéz megemészteni. :)))
De hát elég csak Ceausescu Romániájára gondolni, hogy ott mit okozott az, hogy se fogamzásgátlás, se abortusz. Valóban megnőtt átmenetileg a gyerekek száma, akik irtózatos nyomorban, meg saját mindenféle testnedvükben tengődtek.
Meg arrol nem is beszelve, hogy azon tarsadalmakban, ahol sok gyerek volt az altalanos, nem csak feminizmus nem volt meg fogamzasgatlas sem, hanem a gyerek eroforras volt. Mar egeszen kicsi koraban reszt vett a munkaban. A harmadik vilagban meg ahol nincs nyugdijrendszer, sokan arra szamitanak, hogy majd a gyerekeik tartjak el, es persze mindenki sziv miatta, mert ha mindenkinek 10 gyereke van, akkor a termeszeti eroforrasok a szuk keresztmetszet, es nem jarnak jobban mintha mindnek 1-2 gyereke lenne.
Teljesen igazad van ebben.
Csak az a probléma, hogy ha valahogy nem növekszik a termékenység, akkor nemsokára annyi idős embert kell eltartani annyira kevés fiatalnak, hogy akkor meg azért omlik össze a gazdaság...
A nyugdíjak fizetését nyomtatással és átcsoportosítással meg lehet oldani. Ha azonban nincs orvos, ápoló, azt egyelőre nem nagyon...
Azért ne az abortuszt hozzuk fel a fejlődés forrásaként.
A célzott diszkriminációnak semmi értelme, ez igaz, de ez az IT-s női kvóta hatása/jelentősége pont a nulla felé konvergál, nem tudom hogy sikerült erre fókuszálnod.
Amúgy én pl. feminista vagyok, és van 5 gyerekem. És a saját ismerősi körben (tudom, buborék), csak 3+ gyerekes feministák vannak. (Elég rossz, hogy ennyire korlátozott egy hozzászólás hossza, nem lehet az embernek rendesen kifejtenie, amit mondani akar.)
A feminizmus által nem igazán érintett országokban is csökken a gyerekszám, igazából a világ egészében csökken a gyerekszám. Ha megnézed a női-férfi egyenlőség fellegvárai skandináv országot, és mondjuk a tradicionálisabb, dél- és kelet-európai országot, akkor mit veszel észre a TFR tekintetében? :)) Ha megnézed azt, hogy gyerekvállalás előtt mit mondanak a nők, akkor azt fogod látni, hogy ma is a legtöbb országban 2 körüli gyereket akarnak. SZóval az egész érvelés hibás.
mondani mindent lehet 🙂
Te feministának tartod magadat, közben meg a radikális feministák szerint egy áruló vagy, aki a férfiak kegyét keresi.
Szépen levezetted, hogy mit jelent a feminizmus, és az bizony, amit te írtál, az az egész világon terjed. Igen, a fogamzásgátlás terjed, a nők munkaerőpiaci részvétele is terjed. Attól, hogy vannak országok, ahol nem ülnek (önmagukat) feministának mondó politikusok pozícióban, attól még a feminizmus vívmányai terjednek az egész világon.
Mit jelent a feminizmus? Hogy jogaid vannak, tanulhatsz, dolgozhatsz, politizálhatsz, stb. Vagyis? ADÓZNÓD KELL!
Az adózás nem jog....
De mit jelent a feminizmus?
Néhány állami pozíció és a politika kivételével a nők esélyei szinte teljesen azonosak.
Talán az egyedüli, amit ki nem állhatok, ha egy állami cégnél a nőt rákényszerítik, hogy ő csináljon teát és mosogassa el, nehogy már a vezérigazgató rakja be a mosatlant.
Ez még a cselédségből visszamaradt csökevény.
Úgy gondolom, sok férfitársam fejében nagy zűrzavar támad a feminizmus (vagy inkább esélyegyenlőség) hallatán. Azokra gondolok, akiknek az adja az identitást, hogy ők feljebbvalók a nőknél. A modern vívmányok ezeket a képzeteket módszeresen leépítik, így van ez az online térben is.
Akinek a felsőbbrendűség az öntudata, az nem fog tudni "férfi" lenni, ill. nehezen alapít családot olyan közegben, ahol az ő eszméi nem érvényesíthetőek.
Teljesen igaz!
köszi a cikket
jelentem 18-án hétfőn egy picit javítottuk az átlagot 🙂
dél koreához: én nem is szembesültem kb múlt hétig azzal, ami ott megy az emberek kinézete körül - hogy mik az elvárások, a sztenderdek, hogy mindenhol fűnek fának írják az ozempiket, hogy minden sarkon van plasztikai sebész, hogy az sem mind1, milyen a fejformád, milyen vonalban helyezkednek el a fejeden lévő testrészek... elképesztő amit nyomnak, és igen ennek következménye a gyerektelenség is
Mázel tov, megcselekedtétek, amit megkövetelt a haza. 🙂
dehát a haza 3 gyerektől ismer el minket, úgyhogy odébb vagyunk mi még attól 🙂
Unpopular opinion: az a probléma, hogy a social media torzítja az emberek önképét és indirekt módon egymás ellen hangolja a nemeket. Ez valahol ott kezdődik, hogy egy átlagos fiatal nőnek elég kirakni pár tengerpartos képet, és irgalmatlan sok lájkot fog kapni, és ez már középiskolában elkezdődik. A rengeteg teljesen ingyen és minden munka nélkül begyűjtött pozitív visszajelzés miatt az egekbe fog menni a saját "kelendőségéről" alkotott képe - amit egyébként ez a való életnél szélsősgesebb "digitális piac" végülis alá is támaszt.
A probléma kettős: kevesebbet találkozunk egymással az okostelefonhasználat és a való életbeni ismerkedés hiánya miatt, és ezzel párhuzamosan online ismerkedünk, ami kicsinálja a normális ismerkedést és ezerféle problémához vezet - mindenekelőtt ahhoz, hogy szélsőségesen torzítja a nők javára az ismerkedési "piacot".
Az utolsó mondatnak nincs értelme, amúgy egyetértek.
Nem az a probléma, hogy a nők válogathatnak, kezdeményezhetnek, hanem épp az, hogy ők ezt NEM teszik meg, hanem valós találkozások helyett posztolnak és Netflixeznek.
Ettől függetlenül szükséges újraelosztás a gyermekvállaláshoz hogy gazdasági témánál maradjunk. Kevesen fogják feladni az életszínvonalukat, munkaerőpiaci versenyképességüket gyerekvállalásért. Itt nem arról van szó hogy luxusnyaralásokból lejjebb kell adni, hanem hogy elmész-e nyaralni egyáltalán. Az utóbbi időszak ingatlanárai, 1-3M/nm2, két gyereknél +30nm2 ingatlanhoz ez 30-90M Ft többletköltség, úgy hogy még a 35nm2 garzont sem tudják megfizetni, csak albérletet. Egy 70-90nm2 lakás bérleti díja 350+ ezer Ft. Úgy hogy az egyik fél legfeljebb GYED-et kap évekig. Ma a gyerekvállalás nem pusztán életminőség teljes feláldozása, hanem anyagi képtelenség öröklés nélkül.
Ez sem ilyen egyszerű. Sokkal nagyobbak az elvárásaink mindenben. Az ingatlanpiacot valós problemának tartom, de tény, hogy ott is rengeteg kényelmi funkciót várunk el, amit korábban nem vártunk el. De pl nyaralni is lehet még ma is kevesebből, csak ma már azt nem nevezzük nyaralásnak. El lehet menni úgyis a Balatonhoz, hogy tavolabb lakunk a parttól, retróbb szálláson, szendvicset eszünk, meg viszünk le sört hűtőtáskában. De ma már ehhez kényelmesek vagyunk, pedig abban a korban, amihez hasonlítjuk, hogy ma már mi nem fér bele, ez volt a nyaralás.
És ezekhez igazítjuk az elvárt minimum jövedelmet, amire azt mondjuk, hogy amellett belefér egy gyerek.
Azt is látni kell, hogy hihetetlen gyorsan alkalmazkodunk az új, magasabb életszínvonalhoz és nem adunk alább. De az újraelosztás pont ezért kell, szélsőséges esetben majd lehet, hogy a munkából szerzett jövedelmet meghaladó mértékben.
Most is sokan visznek le sort hutotaskaban, de a "retro" szallashelyek sem olcsok, es sokak nem is a penzhiany, hanem az idohiany miatt nem tudnak nyaralni menni.
Ami a lakhatast illeti, ott sem feltetlenul a lakossag varja el azon dolgokat, amik miatt dragabb relativ egy epitkezes, hanem a szabalyozas. De a legnagyobb gond a lakhatassal, hogy mikozben minden extra, a kulfoldi nyaralasok, muszaki cikkek, extrabb ruhak, stb., stb. olcsobbak lettek relativ, a lakhatas nem olcsosodott, sot az elmult masfel evtizedben meg jelentosen dragult is a jovedelmekhez viszonyitva. Ezert van az, hogy a fiatalabb generaciobol sokan csak neznek, es annyira eselytelen szamukra az altaluk vagyott lakhatasi szinvonal, meg ha aszketa eletmoddal sporolnanak is, hogy akkor mar inkabb nem elnek aszketa eletmodot.
Ez nem az aszkétizmusuk miatt van sajnos, hanem az igények növekedése miatt. A "nagymamabútoros" lakás szitokszó, a legtöbb fiatal bérlőjelölt elvárja a teljes gépesített lakást, légkondit, stb. Ezek karbantartása, tisztíttatása a tulajdonos feladata. Nem fogják potom pénzekért odaadni az ilyen lakásokat, miközben, még egyszer mondom: elvárás, hogy egy lakás úgy nézzen ki, mint az insta-n a celebeké. Ugyanígy kikéri magának a teljes lakosság, ha nem használhat és parkoltathat annyi autót, amennyit szeretne. Olyan helyeken is, mint a főváros, ahol világszintű a közösségi közlekedés lefedettsége, és amúgy nem férnek el az utakon. Akkor állnak és dudálnak. Ugyanígy mindenkinek "jár", hogy akár havi hatjegyű összegbe is kerülő kisállata lehessen. Többszázezres mobilja, hitelre. Mindenkinek minden jár. Szóval én is úgy látom, hogy nem a "zsemle kicsi".
Hat en nem ezt latom, inkabb pont hogy sok "nagymamabutoros" lakast adnak berbe, es meg azoknak is relativ magas az ara az atlagberhez kepest.
A kikeri maganak hogy nem hasznalhat, parkolhat annyi autot, amennyit szeretne meg nem ugyanaz a korosztaly, a Z generaciosok mar kevesbe auto kozpontuak.
Nem arrol van szo hogy a zsemle kicsi vagy a pofajuk nagy, ez egy buta leegyszerusites, hanem arrol, hogy az egekbe emelkedett ingatlanarak relativ alacsony elvezeti cikk arakkal kombinalodnak, igy egyreszt sokkal nagyobb kulonbseg van az aszketa eletmod meg az atlag kozott, masreszt viszont az aszketa eletmod is keves lenne sok fiatalnal, hogy belathato idon belul sajat ingatlanhoz jussanak.
Ha gyerek nélkül el tud menni évente 2-3 alkalommal egy közepes/jó szállásra és gyerekkel legfeljebb egyszer valami önellátósra akkor szerinted melyik életmódot választja? A nők nem potyogtatnak gyereket pusztán társadalmi elvárásból és nem fog egy pár eltolni gyerekenként 50+ milliót mire elvégzi az egyetemet, csak azért hogy legyen munkaerő 30 év múlva. Nyugdíjasként meg majd rágják a küszöböt azzal szemben aki nevelés helyett ETF-ekbe pakolta ezt a pénzt, anélkül hogy betegségekkel, anyaság miatti munkahelyváltási problémákkal, és még sorolhatnám mivel küzdött.
Egyetértek. Alap, hogy lemennek egy kocsival, amin hitel van, régen meg volt a jó öreg MÁV.
Költői kérdés a fentiek ismeretében: vajon az AI vajon segíteni fog a helyzeten, vagy tovább rontja-e az?
🙂
Lehet, hogy én vagyok pesszimista, de én még nem láttam semmit, amit az AI javított volna. Szerintem nagyon a fejünkre fog nőni (közben meg irdatlan környezetterhelése van).
Gondolom, tudod, hogy az ismerkedési és imponálási tanácsokat is tőle kérik kamaszkorúak, sőt sebzettebb embertársaink már bele is szeretnek (összeesküvés-elméletek, rasszizmus, homofóbia és egyéb kortárs szitokszavak irányába mutató generálás ellen persze első perctől bele volt építve védelem a modellekbe, ez ellen a magatartás ellen viszont csak mostanában kezdik, szóval szedi áldozatait).
Azt jól sejtem, ha csökken egy ország lakossága, ott bizony jó esetben stagnálás lesz, de inkább recesszió? Az elmúlt 200 évben ennek ellenkezője volt a demográfiai tendencia. Érdekes lesz a fogyasztói társadalom a csökkenő számú fogyasztókkal...
Igen, bár a GDP növekedés az USA-ban az elmúlt 30 évben a felső 10%-nál csapódott le, viszont felhajtotta a világban a nyersanyag árakat.
Nem jól sejted. Ott drágaság lesz, megint....
nem tudom osszerakni a csokkeno keresletet a magas arakkal, kerlek segits
Nemzeti diszkókat az országba! 35 alatt belépni se lehessen, jegyvásárlás és fogyasztás levonható az SZJA-ból. Nemzeti safe-bulitaxikat éjszakára! Ösztönözzük az ismerkedést bármi áron. Vagy nemtom.
Nemzeti Mobilnet Mentes Napokat!
Sajnos egy ilyen cikk után mindig több a kérdés, mint a válasz!
Baj-ez egyáltalán? (Túlnépesedés problémája kipipálva, elöregedés problémája meg hatványozódik)
Azt gondolom, hogy nem elsősorban a technológia a probléma, hanem a technológián keresztül áramló agymosás. (fogyasztás, világkép, célok, értékrend, elvárások)
Ember legyen a talpán, aki ezután hajlandó azt mondani többek között, hogy "vele megelégszem". Aztán tartani is magát ehhez még nehezebb.
Én hálás vagyok érte, hogy már 18-19 évesen tudtam, hogy kivel akarom leérni az életem, hogy gyerekeket akarok vele és azóta már eltelt lassan 22 évben ez nem változott, csak annyiban, hogy 4 gyerek sertepertél körülüttünk és nem hagynak időt arra, hogy hülyeségeken agyaljunk. Nemcsak a kapálás hozza el a világbékét, hanem a nagy család is! 😀
"Baj-ez egyáltalán?"
Tedd fel magadnak a kérdést, hogy miután levezetted, hogy milyen jó családos embernek lenni, hogy éreznéd magad, ha ezt most kéne újra elkezdened, és nem találnál párt és nem alapíthatnál családot. Itt a válasz a kérdésedre.
Lehet ezzel jönni, hogy "jó, legalább nem népesedünk túl", és én is azt mondom, hogy a világ összességében túlnépesedett, de ettől még nem tudom kikapcsolni a társaság és az intimitás iránti igényemet... Nem vagyok vallásos, de egyre inkább a buddhizmus alapvetését érzem igaznak: alapvetően szenvedni jöttünk erre a bolygóra. Nekem nem jó így élni, és másnak sem. Teljesen normális férfiak tömegei maradnak egyedül, mert nem kellenek a nőknek, és egészséges nők tömegei csalódnak és érzik beteljesületlennek az életüket.
Ott a pont.
Adok egy jó tanácsot: kitörnöd a burokból.
Kenyában voltam, ott a világon a legkönnyebb ismerkedni 20-50 éves nyugati férfiként.
Ha valaki akar, ott napok/hetek alatt talál partnert.
Nekik a fehér férfi:
Darwinistaként mindig azon gondolkodom, hogy sokan azt hiszik, hogy napjainkban mennyire lelassult az evolúció, a természetes szelekció, mert pl. már nem pusztítanak a betegségek, nem kell ügyesen vadászni, mert csak a szupermarketbe kell lemenni, ami nem egy nagy kihívás a mamut elejtéséhez képest.
Ilyen és ehhez hasonló cikkeket olvasva jövök rá, hogy éppen ellenkezőleg: napjainkban rendkívüli módon felgyorsult a természetes szelekció. Olyan emberek/párok, akik mondjuk 3-4 vagy még több gyereket vállalnak és felnevelnek egy olyan társadalomban, ahol a leggyakoribb gyerekszám a 0, hihetetlen előnyre tesznek szert evolúciós szempontból. Érdekes lenne egy olyan kutatás, hogy milyen tulajdonságok jellemzik ezeket az embereket? Az bizonyos, hogy 2-3 generáció múlva ők lesznek a domináns többség a maradék emberi populációban.
Evolucios szempontbol 2-3 generacio az semmi.
Az a szelekció erősségétől függ.
Itt nagyon komoly szelekciós nyomásról beszélünk, ha a termékenységi arányszám (TFR) 1, (több Kelet-Ázsiai országban, pl. Dél-Korea, Japán, Kína ez alatti számok vannak jelenleg) akkor gyk. 1 generáció alatt feleződik a termékeny populáció (ember esetén ez kb. 35 év). Ha ez a TFR konstans, akkor 3 generáció alatt (kb. 100 év) a termékeny populáció 1/8-adra csökken. Nagyon valószínű, hogy a maradék emberekben nagyon erősen feldúsultak azok a tulajdonságok, amelyek lehetővé teszik az utódnemzést és az utódok eredményes felnevelését (=utódnemzésre és utódok felnevelésére képes férfiak és nők) ilyen rendkívül kedvezőtlen körülmények között.
Azert nem, mert az egyedek szelekcioja nem szelektalja ilyen gyorsan a geneket, igy meg sok generacion at fennmaradnak azok a genek is, amelyek annyira nem kedveztek az utodnemzesnek a kihalt agaknal. Pl. ha 4 testver kozul csak 1 vallal gyerekeket, akkor jo esellyel orokolheti egy resze az 1 testver gyerekei azon geneket, amelyeknek koze lehet ahhoz, hogy a 3 testvernek nincs gyereke, csak a szulonel ez vagy nem jelent meg a fenotipusban, vagy ugy egyebkent ezek a genek nem annyira determinalnak gyerekvallalas teren.
(1) Nem csak genetikai faktorok tudnak öröklődni, hanem nagyon komplex viselkedéstípusok, eszmék, stb. Richard Dawkins írt erről az Önző Gén című könyvében, megalapítva a "mém" eredeti jelentését.
(2) "igy meg sok generacion at fennmaradnak azok a genek is, amelyek annyira nem kedveztek az utodnemzesnek a kihalt agaknal." Azok a gének, amelyek az adott környezetben csökkentik az esélyt arra, hogy szaporodóképes utódok képződjenek, nyilván egyre jobban kiszelektálódnak. Ha, mint a példádban, 4 testvér közül csak 1 vállal gyereket, kicsi az esély arra, hogy pont ő örökíti tovább a gyerekvállalás esélyét csökkentő tulajdonságokat. Ha mégis, akkor majd az ő gyerekeiből is kiszelektálódnak ezek a tulajdonságok.
De, pont hogy arrol beszelek, hogy sokkal komplexebb, mert az evolucio sokkal lassabban tanul, mint ahogy felvazolod. Ha ugy lenne, hogy egy-ket generacio alatt ki tudnanak halni genek, akkor mar reg kihalt volna az emberiseg a tultanulas miatt, ami megbosszulja magat valtozot kornyezetben. Eleg nagy az eselye, hogy az az 1 testver, ha neki sok gyereke van, tovabb orokiti azon geneket, amelyek a gyerekvallalas eselyet csokkentik. Attol fuggetlenul, hogy nala a gennek nem volt hatasa (lasd fenotipus vs. genotipus).
Készült erről egy dokumentumfilm, az a címe, hogy Idiokrácia. Ma már nem az nyeri az evolúciós versenyt, aki a legfittebb/legkompetensebb, hanem az, aki a legtöbbet szaporodik.
Láttam én is az Idiocracy-t, de itt nem erről van szó.
"számos országban a születések és a párkapcsolatok számának csökkenése sokkal meredekebb a legalacsonyabb iskolai végzettséggel és legalacsonyabb jövedelemmel rendelkezők körében, "
Ez a trend másmilyen, mint az Idiocracy-ban mutatott trend.
Btw, az evolúciós versenyt az nyeri, aki a legtöbb SZAPORODÓKÉPES utódot hagyja maga után. Nem csak mennyiség, minőségis kell.
Plusz az Idiocracy tipusu jovokepben egy bizonyos ponton a kevesbe hulyek felulkerekednenek a hulyebbeken. Mert a hulyeseg amiatt tud elterjedni, mivel az okosabb osok meg tudtak teremteni egy olyan technikai, tarsadalmi szintet, ahol az okosabb utodok megtehetik, hogy ne vallaljanak gyereket, a hulyebbek meg hogy igen, de ez nem fenntarthato akkor mikor mar bizonyos hulyesegi szintet elert az egesz tarsadalom. Akkor megint az okosabbak kezdenenek szaporodni.
Meg akik evolucios torzulast kialtanak, azok mindig statikus modern vilagban gondolkodnak, meg mintha a tortenelem befelyezodott volna, a valosagban meg a jovoben is lesznek krizishelyzetek, jarvanyok, haboruk, az semmi, hogy nehany generacios tavlatban epp milyen tulajdonsagu emberek szelektalodnak.
"evolucios verseny"
Emberek relaciojaban ez elegge LOL kategorias :-)))
Egyáltalán nem LOL kategóriás, pontosan ezt fejtegetem itt a threadben.
Hiába van egy zseni informatikus, aki milliókat keres, hogyha nem találja meg a hangot a nőkkel, nem tud párkapcsolatot kialakítani, akkor sokkal kisebb a valószínűsége, hogy továbbörökíti a génjeit, mint egy hidegburkoló, aki jópofa, szellemes, és képes egy párkapcsolat kialakítására.
Olvasod pl a face-n a "childfree" fórumokat? Na, ők azok, akik kiszálltak a LOL-kategóriás evolúciós versenyből, számukra ez véget ért.
Ezt a versenyt azok nyerik, akik inkább még egy gyereket vállalnak, és erre teszik félre a pénzt a thaiföldi nyaralás helyett. Vagy, ha megtehetik, akkor Thai nyaralással együtt vállalnak még egy gyereket...
Az én megfigyelésem szerint családból hozott mintákon múlik, hogy kinek lesz párja leginkább. Mit látott otthon, milyen értékrendben nevelték, és milyen kötődési mintákat és érzelmi stabilitást hoz.
Szerintem ez nem igazán szelekció, csak vak véletlen. Pl. az, hogy most Trump az elnök, az sem az ő zsenialitásának köszönhető, csak hatalmas vagyonba született bele, amit egész életében a saját marketingelésére költhetett.
Könnyen lehet, h családi minták is közrejátszhatnak (ld. mém eredeti, dawkins-i értelmezése).
De vegyük például azt, amit a cikk is említ: az, aki nehezen kommunikál, jobban szeret a képernyő előtt ülni - ez úgy látszik h nem egy előnyös tulajdonság a pártalálás, szaporodás szempontjából.
Trumpba most talán ne menjünk bele, azért nem csak családi háttér kellett a győzelemhez, hanem jó kommunikáció is.
Szerintem a legfontosabb tényező a csaladi minta. Az, hogy gép előtt töltöd-e az életedet és hogy kommunikálsz sem csak veleszületett adottság, nagy szerepe van a családi mintának. Nekem két restvérem van, de apukám testvérei közül ez a legkisebb család. Irigykedve néztem, hogy az unokatesóim 6-7-8 gyerekes szerető családokban nőttek fel. Nekem 30 évesn 3 gyerekem van, talán nem is lesz tőbb, de ma már ez is sok. Ebben a nagy családban majdnem mindenki talált párt magának, de van köztük olyan család, ahol már 20+ unoka van, de pl. a 8 gyerekes családnál senkinek nincs kettőnél több gyereke, pedig tudom, hogy szeretnének. Lehetséges, hogy ilyen nemzőképességű szülők mellett valamilyen genetikai akadály mégis létrejött minden gyereknél? Vagy mégsem volt olyan csodálatos 7 testvérrel felnőni, mint kívúlről látszott és tudattalanul is korlátozzák magukat? Hihetetlenül bonyolult ez az egész.
Persze, meg gondolj bele, akinek az apjának 8 osztály van, anyjának még az se.. Aztán választ egy feleséget aki kétszázezret se tud hazahozni.. Miért? Mert neki ez jutott. Gerince, tartása meg nincs hogy azt mondja, akkor inkább nem kell.
Ezt a kommentet sokszor kellett visszaolvasnom, hogy elhigyjem, tényleg annyira fasisztoid, mint először éreztem.
De Trump pont arra pelda, hogy hiba szuletett bele hatalmas vagyonba, a hozza tartozo kultura megis lehet hianyos, sokszor ugy viselkedik mint egy ujgazdag.
Ha ez így lenne, akkor nem egyre kevesbb gyerek születne, hanem minden évtizedben pont ugyanannyi.
Biológiai oldal: Közösségi médiában a férfi érdeklődéséhez a nő iránt elég egy kép hogy szaladjon randizni. Ezzel szemben a férfinak egy komplett párkapcsolati linkedin portfóliót kell felhúzni a teljes egzisztenciájáról, életmódjáról és az sem elég ha nem tudja elérni hogy rákattintsanak a profiljára, azaz nincs közvetlenül is "marketingelve", tehát nem keltette fel valahol az érdeklődést. Online térben a férfiak 80%-a nem jut el randiig sem ezáltal, nincs esélye ismerkedni csak személyesen, de mivel mindenki a virtuális világban él ezáltal az is erősen beszűkült lehetőség egyetem után.
Nők tipikusan magasabb egzisztenciával rendelkező vagy arra potenciális férfit választanak. Ahogy a nők egzisztenciája nő az évek során és ahogy a férfiaké csökken nem nehéz kitalálni ez mit eredményez. Már nem a nőket kell egyetemi padokba betessékelni hanem a férfiakat.
Ez azért nem igaz így ebben a formában, mert a férfiak érdeklődése a nők iránt nagy többségben jobbára kizárólag szexuális. Nem társas kapcsolatot, főleg nem házasságot akarnak, pusztán szexet. Ráadásul, ha a nő randizik egy férfival, akkor ugye pontosan 1 nő, és 1 férfi randizott (most tekintsünk el a nem heteroszexuális pároktól), ne tegyünk már úgy, hogy a nők azok doszt párkapcsolathoz jutnak, a férfiak meg nem. :)) Ha egy nő párkapcsolathoz jut, akkor egy férfi is.
A másik része megint csak nem igaz, számtalan kutatás mutatja, hogy a nők biza hajlandóak náluk képzeletlenebb férfiakkal párkapcsolatba lépni, egyre inkább ez a tendencia, fordítva viszont kevéssé jellemző. Ez is ilyen kedvelt redpill kontent, hogy a nők hypergámok, csak ma már pont, hogy rohadtul nem igaz, a legtöbb kapcsolat homogám (hasonló státuszúak között jön létre), és egy másik része pedig hipogám.
Kizárólag szexuális amíg el nem kezd kötődni.
Nem jut a nő parkapcsolathoz, mert az a férfi nem fog vele elkotelezodni akivel szeretne kapcsolatot.
Nem látok még példát sem arra amikor nő alacsonyabb státuszú, iskolazottsagu ferfival van együtt. Nem mondom hogy nincs ilyen, de nem ez a jellemző.
Persze, hiszen a jellemző az azonos státusz. Sajnos a hozzászólások terjedelme annyira korlátos, hogy nem tudok rendesen berakni ide kutatásokat, de hidd el, ma már a homogám mellett a hipogám kapcsolat a jellemző, ahol a nő magasabb státuszú. Amúgy spec. nálunk is. (Nekem PhD fokozatom van, kicsit nehezebb ennél magasabb státuszút találni.:)) De van barátnőm egyetemi diplomával, aki egy szakmunkás manussal van együtt.
Az érvelésedet nem értem. Most akkor mégis az van, hogy a férfiak nem akarnak párkapcsolatot, csak szexet? :)) Kötődés nélküli szexet akar, ezt írod (Normális esetben ugye először van valamiféle kötődés, és utána jön a szex. ) Még sem jelent semmit az, hogy a nők képeit lájkolják, meg rájuk írnak?:)) ("Szia, holnap szex?", " De magb.nálak") A redpilles kontentről kicsit le kéne akadni, és látni a valóságot.
Nem az a lényeg hány és milyen diplomád van, hanem mennyit keresel vele mennyi munkaidővel a párodhoz képest. Ezt jelenti a státusz, nem a PhD. A barátnőd szakmunkás manusa mennyit keres többet vagy kevesebbet? Biztos vagyok benne hogy Andi végzettsége magasabb Lölöjénél. 🙂
Férfiak szexet akarnak elsődlegesen, de ha a párkapcsolat javítja az életminőségüket akkor ragaszkodnak ahhoz a nőhöz. Szinte mindig előbb van szex mint kötődés, hacsak nem valami 40 évvel ezelőtti világban élsz vagy vallási szektában. Kötődéshez több hónap tartós együttlét szükséges.
A PHD vs. diplomas nem szamottevo tarsadalmi elismertsegbeli kulonbseg, a PHD inkabb a legtobb esetben egy specializacio az akademiai szfera vagy valamilyen specialis terulet fele, nem elismertebb tarsadalmilag egy atlagos kutato mint pl. egy atlagos multis kozepvezeto.
Szerintem a ferfiak es a nok mashol latjak a nehezsegeket, mert hiaba nem csak szexet akar a ferfi, ha keves no all vele szoba, mert sok ferfi probalkozik egy nonel, es nem feltetlenul tudja bebizonyitani latatlanban, hogy o nem csak azt akarja. A noknek meg ugye a problema masik fele van, hogy olyat talaljanak, aki alkalmas tartos kapcsolatra.
De meg a tarsadalmi statusszal kapcsolatban az jut eszembe, amit felesegemmel beszeltunk mostanaban. Ahogy egyre tobb helyi embert ismerunk meg itt Ausztriaban, egyre tobb olyannal talalkozunk, ahol a hazasparoknal az egyik fel egy Ausztrianal szegenyebb orszagbol jott, a masik fel meg osztrak. Es eddig mindegyik esetben az osztrak a ferfi, a szegenyebb orszagbol erkezo a no. Forditva meg egyel sem talalkoztunk. Es legtobb esetben az elso evekben az osztrak ferfi segitette a parjat, mikozben az tanulta a nyelvet, tanult valami mast vagy allast keresett, hogy boldoguljon. Forditva ilyenek nem igazan fordulnak elo, vagy legalabbis nem talalkoztam vele. Persze, olyanrol korabban hallottam tagabb kornyezetemben, hogy az europai noket nyaralaskor elcsabitjak arab ferfiakat, de az sima lehuzas, vagy eskuvo bevandorlashoz, majd a ferfi lelep, es nem tartos kapcsolat.
Nagy kedvencem amikor DARABra mérik a diplomát. Neked phd fokozatod van, csak azt felejtetted el hozzátenni hogy miből. Ja dehogy felejtetted, csak a bóvli, semmirevaló papírt így olyan hangzatos eladni. Nekem meg két DARAB egyenként is iszonyatosan piacképes végzettségem van, amivel bőven tudok válogatni, bőven a felső pár bérszázalékból. Na igen, ezért persze meg is kellett dolgozni. Dehát a darab az darab, nem? Nehéz megemészteni. :)))
Az szamit, hogy anno nem egy tanarom volt, akinek szakmunkas ferje volt. Persze, a ferfi jobban keresett, de szerintem ebben volt a kulcs, nem a tarsadalmi elismertsegben (persze vitathato hogy a tanar vagy a komuves az elismertebb, anyagilag utobbi, de tarsadalmilag inkabb elobbire hajlok)?
Hat pedig pont hogy sokkal gyakoribb az alacsonyabb tarsadalmi statuszu no - magasabb statuszu ferfi kapcsolat, eleg ha megnezed a Kiszamolo blog elmult sok ev kommentjet fizetes temaban, es rohadt sok jol kereso, magas kepzettsegu ferfi - bolti eladono tized akkora berrel tipus kapcsolat van. Lehet, hogy ez valtozoban van, de jelenben meg sokkal gyakoribb. Pont ez az egyik tarsadalmi problema, hogy mivel tobb a diplomas no mint ferfi, a hagyomanyos gondolkodasmod szerint pedig diplomas no nem fog alacsonyabb vegzettsegu ferfivel osszejonni, hazasodni (ismertem ilyen part, a lany jo tanulo, kozel zseni volt, ma meno cegnel matematikus, a fiu rossz tanulo, pincer lett belole - leginkabb a lany kornyezete nezte ki a sracot - vegul nem tudom miert szakitottak).
A tobbivel egyetertek, a noknek konnyebb alkalmi kapcsolatot szerezni, de tobbnyire nem azt akarnak.
folyt:
Férfiak a szerzett javaikat megosztják családalapításon keresztül, a nők jellemzően nem. Minél magasabb egzisztenciája a nőnek, annál kevésbé akar szülni, családot alapítani. Természetesen a teljes anyagi bizonytalanság is ugyanezt eredményezi, de azért választanak jellemzően felfelé a nők hogy ezt áthidalják. Ha nem találnak alkalmas férfit bármilyen okból akkor sem fognak érthető módon gyereket vállalni.
Ezeket kell, vagy lehet politikának kezelni. Pl. a családalapító férfin keresztül megtenni az újraelosztást, mivel a férfinak szüksége van a nőre gyermekgondozáshoz, a nőnek abszolút nincs szüksége a férfira csak anyagi szükségletekre. Az oktatásnak vissza kell szerezni az egyre inkább elkallódó férfiakat.
Az alapvető csapdahelyzet az, hogy a nőnek már nincs akkora szüksége a férfira, mint fordítva. Ez eddig egy nagyjából egyensúlyi helyzet volt, amíg a férfiaké volt a munkaerőpiac. Most viszont a férfiaknak nincs monopóliuma az anyagi javak felett, de a nőknél még mindig ott van a vonzalom "monopóliuma", a biológiai adu, ami elidegeníthetetlen, mert az egész élővilágban a hímek versenyeznek a nőstényekért. Ha egyenlősítjük a két nem terheit, és kivesszük a szaporodási kényszert, akkor kvázi egyfajta matriarchátus jön létre, mert a nő már nem akar mindenáron gyereket, de a férfi mindenáron akar szexelni.
Szerintem erre a férfiaknak végül az lesz a megoldása (mert visszafordulni ez már nem fog), hogy 1. egyre többen lesznek biszexuálisak, 2. meg fognak jelenni élethű szexrobotok, és az egyfajta forradalom lesz, az fogja beverni az utolsó szöget a koporsóba.
A nőnek is szüksége van férfira mind szexuálisan, mind társas kapcsolati szinten egyszerre, viszont ezt érzelmileg csak egy magasabb státuszú (vagy annak potenciáljával rendelkező) férfi képes kiváltani. Azaz egyre több nőnek egyre kevesebb férfi lesz vonzó, miközben nincs rászorulva egzisztenciálisan egy férfi anyagi támogatására, keresetére.
Nem gondolom robotok kiváltják mindkét nem szexuális és társas igényeit, lehet valami pótlék a semmi helyett de nem fogja megoldani. A harmonikus párkapcsolat egyre szűkebb réteg privilégiuma lesz, egész egyszerűen mert az igény és amit nyújtani képes halmaz nem találkozik nők többségénél (olyan férfival szeretne megállapodni amelyiknek jobb opciói vannak nők terén). A férfiak általános eltartó szerepét a jelenlegi társadalom felszámolta és nem lehet visszacsinálni. Ha a politika gyereket akar, a férfiakon keresztül kell adni a családtámogatást.
Nem. Ha több gyereket akarunk, akkor normális férfiak kellenek. Egy nő nem akar olyan férfit, aki így gondolkodik a nőkről, ahogy pl. te. Miért legyen olyannal, aki őt nem tekinti vele azonos jogokkal rendelkező embernek, aki képtelen egy egyenrangú kapcsolatot létrehozni? Aki visszahúzza, gúzsbakötné, és számára csak a szexuális funkciója és a méhe fontos?
Tehát akkor azért nem születik elég gyerek mert nincs elég normális férfi... És még én kapom a zuhanyt hogy valamiféle szolga biorobotként tekintek a nőkre, amit nem tudom hogy miből sikerült kikövetkezteni.
Ezt sem tartom ekkora problémának. Én tanítottam nyelvet, dolgoztam logisztikusként, idegenvezettem, voltam vezető pincér. Most melyik státusz alacsony egy customer sevice-es hölgy számára?
Szerintem ez túlzás. A kereset sem lényeges. Nekem alig volt barátnőm, akit érdekelt, h mennyit keresek. (az érdekelte őket, hogy ne egy link vagy életképtelen alak legyek, akarjak-e gyereket és legyen saját egzisztenciám.)
azt te csak hiszed, hogy a "A kereset sem lényeges."
Egyik sem fog megtortenni, mert hiaba elethuek a szexrobotok, a ferfiak pontosan tudjak, hogy szexrobot, biszexualis meg nem lesz valaki csak ugy, ha megis biszex eletbe kezd heterokent, akkor megmarad a nohianya.
Mondom, nem választanak feljebb a nők, akadjál le erről, ez is redpilles kontent. Esteve, J., García-Román, J., & Permanyer, I. (2012). The End of Hypergamy: Global Trends and Implications. Population and Development Review.
Erát, D. (2021). Educational assortative mating and the decline of hypergamy in Central and Eastern Europe. Demographic Research.
Ráadásul tévedésben vagy, mert Magyarországon a nagyon-nagyon alacsony végzettségű nők után a legmagasabban képzett, legmagasabb státuszú nők szülik a legtöbb gyereket, és a legkevesebbet a középfokú végzettségűek szülik.
Teljesen irreleváns, diplomás jellemzően diplomással házasodik. Ha a nőnek van 3 bölcsészdiplomája akkor a statisztikában magasabban képzettként jelenik meg mint a férje az egy mérnök diplomájával, mégis a férj lesz munkaerőpiacilag kedvezőbb helyzetben. Nem mintha a diploma önmagában meghatározná a státuszt, legfeljebb ha összehasonlítod a felsőfokú végzettséggel rendelkező átlagot a középfokúval. Rengeteg felsőfokú képzés teljesen piacképtelen és jellemzően erősen felülreprezentáltak ezeken a képzéseken a nők.
A házasságok 2/3-adában a férj keres többet és ahol megfordul ez az arány ott 11-40%-al nő a válás esélye.
De vajon ez nem a férfi hibája, aki túl büszke én még a 20.században él?
Miklós is írt már arról, hogy ha a nő keres jobban magasabb a válás esélye. Nálunk is ez van, úgy hogy meg kell tanulnom főzni:)
tartalmilag érdekes és hasznos volt a cikk, de olvasni borzasztó volt ezt az AI nyelvet
Nem ai.
A layoffokra is van már szó, amit az LLM hype-ra kennek: ai-washing. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan lesz az LLM-ektől való félelemre is.
Megfigyelésem szerint annál nagyobb az esélyed arra, hogy megvádolnak ÉJÁJ használattal, minél választékosabban írsz. Ami ugye nyilván az értelmesebb emberekre jellemző.
Amikor pedig még tudod is használni a billentyűzeten a SHIFT és ENTER gombokat, akkor menthetetlenül csak AI tartalmat posztolhatsz a blogodra!
Valóban a nyers fordítás AI volt, de átírtam és az eredeti cikk sem aí volt
"...felerősítve a gazdasági aggodalmakat, és tartós bizonytalanság- és aggodalomérzetet keltve, amely megelőző intézkedésként működhet"
Például ez a mondat számomra úgy hangzott, mint amikor a kezdetleges Google Translate próbált egy összetett angol mondatot magyarra fordítani, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Meg minek is a megelőzéséről van szó a mondat végén? A párkapcsolatoknak?
Te vagy az AI
Pedig nekem is volt egy ilyen érzésem - egyszerűen ennél jobban írsz 🙂
Miért baj az, ha alacsony a születésszám? Értem, hogy a nyugdíjrendszerünk nem fenntartható vele, mert a politikusaink zsebét égeti a pénz, meg azt is értem, hogy csökkenő népesség mellett nem igazán lehet növekvő GDP-t fenntartani, ami azért probléma, mert?
Az automatizálás korát éljük. A fizikai munkák egy részét automatizáltuk, az LLM-eknek köszönhetően az irodai munkák egy részére is ez a sors vár.
A további automatizálásnak az szab gátat, hogy a betanított emberi munkaerő jelenleg még olcsóbb, mint a robot.
Pontosan mi történne, ha Magyarország népessége mondjuk a felére esne egy öregedő korfa mellett? Semmi olyan, amire ne lehetne előre készülni. Az egyetlen kérdés, hogy a népesség csökkenése megállna-e valahol. Szerintem igen, mert a felszabaduló erőforrások mellett beállna egy 2-3 gyermekes családmodell. Nyilván ehhez a politikusoknak irányítania kellene a népességesést.
A párkapcsolatok hiánya, a magányosság, a képernyő előtt töltött napi 7-8 óra önmagában hatalmas probléma. Az ember akkor is társas lény, ha a tiktok meg a facebook mindent megtesz, hogy ez ne így legyen.
Vitatkoznek elvileg, mert tenyleg vannak olyan emberek, akik nem igenyelnek parkapcsolatot, csak regen bele voltak kenyszeritve, most meg nem, de nem tudok vitatkozni, mert a maganyossag (ami azt jelenti, hogy akar kapcsolatot, de nincs) vilagjelenseg, tehat messze nem csak azok elnek egyedul, akik nem akarnak kapcsolatot.
Ez egy inszignifikáns kisebbség.
Az a legrosszabb, hogy nehéz ebből kivonnia magát az egyes embereknek. Olyan ez, mint a nyájimmunitás: ahhoz, hogy működjön, az kell, hogy mások is betartsák. Ma már nagyon nehéz offline élni és ismerkedni.
Egyébként a párkapcsolatoknál is ugyanez a probléma: egy olyan világban, ahol az emberek sokáig nem akarnak elköteleződni, ott nehezen találják meg egymást azok, akik igen.
Ez pont így van. De az elköteleződés hiányának szerintem nem oka sem a FB, sem a Tiktok, sem a gyerekvállalás, sem a kényelmesség.
Az ember elsősorban impulzuskereső lény. Ezt a szükségletet sokáig csak az emberi kontakt tudta legmagasabb szibten kielégíteni, ma meg ez már abban a formájában, mint régen, nem igaz. Hogy ez egyáltalán probléma-e, azt mindenki eldöntheti és annak megfelelően reagálhat, de kizárólag a saját életében.
Na igen, átgondolva még egyszer a cikket, ha igaz, hogy az alacsony születésszámról a közösségi média tehet, akkor az a tendencia nem fog megállni csak azért, mert már kevés az ember, ebben tényleg nem látom a negatív feedbacket.
Önmagában attól, hogy valakinek nincsen párkapcsolata, még nem kell magányosnak lennie, sőt, több ideje marad a barátaira (a párkapcsolat sokszor a más jellegű kapcsolatokat szűkíti nagyon be). És sokan bizony iszonyatosan magányosak a párkapcsolaton belül is. A párkapcsolat csak akkor ér bármit is, ha az jó. Volt egy kutatás az olasz, 65 éven felüli nők körében, és az jött ki, hogy az özvegyek boldogabbak és elégedettebbek voltak az életükkel, mint a házasok...Ezeken kéne néha a férfiaknak elgondolkodni.
az elvált nő ismerősőm sem magányos, ő úgy éli meg ezt az új státuszt, hogy azzal szexel akivel akar, tehát igen: nem kell tartós társas kapcsolat a társadalmi érintkezéshez.
Nézz meg ma egy kisvárost, vagy egy kisebb falut, ahol a népesség elöregedik. Nyuggerek vannak ott, nagyon kevés fiatal, olyanok, akik valami miatt nem tudnak elmenni onnan. nincsen munkahely, nincsen fogyasztás, nincsen bolt, nincsenek vállalkozások, nincsen remény. A házak fele lakatlan, kihaltak az emberek, eladóak lennének, csak nincsen aki megvegye. Ilyen egy hely, ahol nincsenek fiatalok, csak öregek.
Budapest és a nagy városok most nem ilyenek, mert ott még vannak fiatalok. De ha ott is elfogynak, a fiatalok, a munkaképes emberek, akkor ezek a városok is ilyenné válnak - ez a "demográfiai atombomba" a gyakorlatban.
Ma is létezik "Mucsajröcsögén" és hasonló helyeken, csak az emberek nem veszik ezt tudomásul. Még néhány évtized, és a megyei jogú városok is ilyenek lehetnek. Még 100 év, és Budapest is ilyen lesz, és talán a többi európai főváros is...
Azok táborát erősítem, akik megkérdőjelezik, hogy ez baj-e.
A megfelelő pár megtalálása korábban is csak szerencse kérdése volt (sőt, , született is az eleve halálraítélt és mérgező kapcsolatokból elég gyerek (telefonnyomkodás helyett unalmukban gyereket csináltak), akik ennek lenyomatát egy életen át cipelik különböző mentális betegségek formájában, gyakran hasonló irányok mentén tovább örökítve azt.
Anya meg apa pedig leélte az életét, mint a kutya meg a macska, csak azért, mert nem volt divat elválni, mer' mit szól majd a falu népe.
Az a baj, hogy az emberek boldogtalanok, mentálisan betegek és szexuálisan frusztráltak lesznek. Az lehetne egy megoldás, ami a hippikorszakban volt, hogy kommunák, ahol mindenki mindenkivel kötöttségek nélkül, de valamiért azok sem maradtak fenn hosszú távon. Lehet persze egyedül és boldogtalanul is élni, de minek. Ha létezik lélek, és a jóisten nekem születésem előtt mondja, hogy a statisztika alapján valszeg magányosan és boldogtalanul fogok meghalni és sosem lesz párom és gyerekem, akkor én lehet, hogy azt mondtam volna, hogy köszi, de akkor inkább hagyjuk ezt.
"Mindössze öt évvel ezelőtt az ENSZ azt jósolta, hogy 2023-ban 350 000 születés lesz Dél-Koreában. Ez 50 százalékos túlbecslés volt: a valós szám 230 000 volt. Vagyis még öt év távlatában is sokkal durvább lett a visszaesés mértéke, mint azt előre jelezték a modellek."
Gyanús volt a szám, úgyhogy megneztem. 2021ben 260 ezer gyerek született Koreában, úgyhogy a 2023ra becsült szám nem rosszul becsült visszaesés volt, hanem szerintük meredeken emelkednie kellett volna a születésszamnak. Ami faszság.
2017ben volt 350 ezer felett az érték
https://www.index.go.kr/unity/potal/main/EachDtlPageDetail.do?idx_cd=1428
Szerintem 2018-ban jósoltak ennyit 2023-ra.
Ugyqnaz, 18ban is már csak 325 ezer gyerek született
Mondjuk a csökkenő népesség az pont nem egy probléma, hanem egy örömteli megoldás. A párkapcsolatok hiányát lehetne problémaként kezelni, csak arról meg egyáltalán nem tudjuk, hogy valóban az-e. Ugyanis abból, h vki elégedetlen a helyzetével, még nem következik, h párkapcsolatban elégedettebb lesz. A világ és az igények változnak, ez érdekesnek érdekes, de vészharangkongatásra, pláne felülről jövő "megoldásokra" semmi szükség.
Én légedettebb lennék.
Azert csokken a szuletesszam mert nincsenek unalmas hosszu sotet hideg teli ejszakak 😀
Te vagy az Marcsi, a fonóból?
Pedig a lakhatási/megélhetési válság elsődleges ok a kevesebb gyerek bevállalásában, ezt látom minden ismerősömnél és nálunk is. Ha lett volna egy nagy családi házunk, kényelmes fizetéssel, én nem lettem volna ellene az 5 gyereknek sem. És pont ezt hallom vissza az ismerősöknél is. Ennek hiányában az emberek tologatják a gyerekvállalást, vagy megállnak az első után, ritkább esetben kettőnél.
Azt, hogy a gazdagabbak miért Tiktokoznak ágytorna helyett, azt nem tudom. Nekem nincs olyan sok ismerősöm, aki így el lenne engedve.
A lakhatási válság is probléma, de nem gondolom hogy ha fiatalok kedvezményes bérleti díjjal bérlakáshoz jutnának akkor hirtelen megugrana a születésszám. Hacsak nem sikerül túllépni az 55nm2-es két szobás szocializmus korabeli ajánlaton, mert ilyenben már a kutya sem akar élni 2 gyerekkel. Egyébként sem gondolom hogy építőiparon keresztül kellene folytatni ezt a feneketlen kút stratégiát. A családi pótlékot kell mostanihoz képest egekbe emelni, olyan rendszerben hogy ténylegesen a gyerekre tudják elkölteni (tudjuk az okát), valami EP-hez hasonló vagy beleintegrált juttatással.
Minél nagyobb a lakás, annál több lesz a gyerkőc? Vicces gondolat.
A Fold tul van nepesedve. Meg Afrikaban kene masszivan bezuhanjon a szuletes szam.
A Föld nincs túlnépesedve, 10 milliárd embert is simán el tud tartani. Az erőforrások elosztása a probléma, nem az, hogy túl sokan vagyunk. Afrikában már rég elkezdett bezuhanni a születésszám, 1950-ben 6,5 volt a TFR, most átlagban 4, de a városiasabb helyeken, pl. Dél-Afrikai Köztársaság már 2 körül van, Mauritiuson meg pl. 1,3. Időnként érdemes aktualizálni a régi rigmusokat.
két- és fél milliárd embert tudna normálisan eltartani a Föld
https://24.hu/tudomany/2026/04/07/kutatas-fold-nepesseg-maximum-optimalis/
Mármint úgy, hogy mindenki a nyugati életszínvonalon él, meg a Földet nem zsigereli ki? Úgy persze, hogy 2-2,5 milliárdot tud eltartani. Ennél viszont én realistább vagyok, a szegény országok minimum 100 év múlva érik el a fejlett országok színvonalát/fogyasztását, addig viszont értelmetlen azzal számolni, hogy "Mi lenne ha?". A jelenlegi életszínvonalakkal (+ kis fejlődéssel) a 10 milliárd simán tartható, ahogy a jelenlegi 8,5 milliárd is. Ha nem így lenne, már elpusztultunk volna.
Amúgy jellemzően az ilyen kutatások nem számolnak (nem tudnak számolni) a technológiai áttörésekkel és azok exponenciális hozamaival (klasszikus hibaként meghosszabbítanak a grafikonon egy egyenest; általában nem szokott bejönni). Az emberiség mindig megoldja valahogy. Jól vagy kevésbé jól, de megoldja. Ameddig nincs atomháború, ezeken is túllép majd valahogy.
Indiától Brazílián át Iránig mindenhol lassan csökkenni fog a népesség, sehol nem akarnak már 3 gyereket.
Törökországban régen 3-4 gyerek volt a divat, most 1-2.
Kína népessége csak tavaly 3-4 millióval csökkent, Thaiföldé vele együtt zuhant.
A Fekete afrikai térségen kívül a népesedési probléma megoldva. A gond csak az, hogy pont ott tehetetlenek vagyunk. Nehéz egy térségen segíteni, ha ott háború dúl.
A technologiai fejlodes nem azt jelenti, hogy barmi lehetseges, attol hogy hatekonyabban tudjuk felhasznalni az eroforrasokat, meg az eroforrasok egy resze korlatozott, es egy bizonyos technologiai szintnel belasussul a hatekonysag novekedes a fizikai korlatok miatt. Hogy mikor, nem tudjuk, de a jelenlegi gazdalkodasunk az egesz bolygora nezve nem fenntarthato, mert egyreszt fosszilis energiahordozokra epul, amik korlatozott mennyisegben erhetoek el, masreszt a globalis felmelegedes varhatoan csokkenteni fogja a termofoldek hasznalhatosagat.
Hatalmasat tévedsz, mint a szeretett Trumpunk.
Fajok halnak ki, tengerszint emelkedik, gleccserek olvadnak, elönti a tengereket is a szemét, nőnek az erdőtüzek, napra alig lehet menni.
A haszonállatokat olyan szinten kínozzuk, hogy az Birkenaui haláltábor ahhoz képest SZOT üdülő.
Az, hogy te elfordítod a fejed, az téged minősít.Meg a szeretett Trumpunkat.
Gondolkodtal mar azon, hogy minden az 1 ill 2 gyermekes csaladokra alapul? Vegyük a kocsi példajat. Nekem 3 gyerekem van és nap mint nap szembesülök, hogy mekkora szivas. 3 gyerekülés a legtöbb kocsiban nem fér be egymas mellé. A kerékparszallitot amiket gyartanak a kocsikhoz max. 3+1 kerékpart tudnak szallitani. De a lakoautozas is max. 2 gyerekre van kitalalva. Stb. Es ez még mindig a 2 gyerek, a "szintfentartas".
Nekem 4 gyerekem van. A nagy családi kocsi szervizbe került 3 hétre. Hát ezt a szívást.
Lakóautó elvétve akad amivel hat személlyel lehet utazni. autót meg normálisat nem találsz.
Csak SUV, vagy kisbusz. A SUV-ba nem férünk el rendesen egy kisebb nyaraláshoz sem, a kisbusz meg .....drága. 10 éves Multivan 8 misitől indul, és rá kell még költeni egy kisebb vagyont.
Pont ez! 3 gyerekem van szintén. Tegnap azon húztam fel magam hogy 5 főre rántottát akartam csinálni, de akkora serpenyő, amiben 15 tojást meg lehet sütni, már nem fér a "gázra" úgy hogy melette a többi karika is használható maradjon. Arról nem is beszélve hogy ugyanez a serpenyő nem fér a mosogatógépbe sem! Jó, semmi gond, átmegyek a mosogató medencéje fölé elmosni. Így meg a víz a két oldalán már mellé folyik, nem a medencébe, mert oda sem passzol, túl nagy.
addig jó nektek/(nekünk) amíg ilyeneken fel tudjátok húzni magatokat, hogy nem fér be a mosógatógépbe, meg drága a multivan...ezek nem megugorhatatlan próblémák, a baj akkor van mikor pl. elveszted a látásod, vagy lebénulsz, stb....
Annyira nem, hogy a 3 gyerekülésen kívül kb. mindhez létezik valamilyen utángyártott ügyeskedős megoldás, amit esetleg 2-3 kattintással tovább tart megtalálni, mint az alzán a kommersz változatot.
(Ha mégsem, nosza, ott a piaci rés, lehet megalapítani a céget a gyártására. 🙂 )
Egyébként 3 gyerekülés is befér hátra, csak egyszerre kell megvenni őket, ezt egy korábbi autós Kiszámoló-cikk alatt egy anya hozzászólótársunk mesélte el, hogy beállt a bababolt parkolójába, és addig hozta ki őket és vitte vissza, míg talált három olyat.
3 gyerekes gyerekülés:
https://kiszamolo.hu/uj-auto-helyett-eleg-egy-uj-gyerekules/
Nem olcsó, de olcsóbb, mint egy új autó
Baráti körben egy pár most próbálkoznak az első gyerek összehozatalán. 40+
Szenvednek, mert nem megy. Eddig nem is nagyon akartak gyereket, csak elvoltak, meg minek az. Most meg a biológia visszaköszönt.
Kollegáim körében viszont a korai gyerek lett a trendi. 25-26 évesen már gyereket vállalnak.
(mondjuk jók az egzisztenciális körülmények is)
Miért kéne több gyereknek születnie?
Így is túlnépesedett az emberiség.
Ha többen leszünk, gyorsabban romboljuk a természetet és még nagyobb környezeti katasztrófa lesz.
Pont jó, ha kevesebb születik.
Az egyik nagy kérdés, hogy miért nem talál az emberek egyre nagyobb része társat.
A másik pedig az, hogy akik találnak társat, miért nem akarnak sok gyereket.
Erre szerintem az a legfőbb magyarázat, hogy egyre kevesebb nő szeretne egész életen át gyereket nevelni. Ugyanis sokat javultak a munkakörülmények, így a nők többsége szívesebben dolgozik, mint gyereket nevel.
kapálás vagy varroda vs. gyereknevelés
gyereknevelés vs. meetingelés és kávézgatás könnyű irodai munka mellett
És miért találnak az emberek nehezebben társat?
Nincs pártalálási kényszer, ezért megtehetik, hogy válogatósabbak legyenek.
28eves vagyok, legalabb 3 eve nem sikerult mar stabil kapcsolatot talalnom, pedig en mar lassan szeretnek gyereket. Es nem gondolom hogy annyi problema lenne velem, de altalaban azokat a ferfiakat fogom ki akiknek kotodesi problemajuk van, es ha valaki kedves es erzelmileg elerheto, az nem kell nekik, csak aki tavolsagtarto es enyhen toxikus.
A kornyezetemben is azt latom hogy a legtobb ferfi egyebkent nem is akar komoly kapcsolatot, hazassagot vagy gyereket vegkepp nem, illetve meg itt osztrakeknal gyakori hogy van gyerek de nem hazasok, na nekem meg az lenne problemas, hazassag nelkul nem akarnek valakivel kozos gyereket.
Szoval nem egyszeru, a tinder es tarsai nekunk noknek se tesznek jot, ha az ego novelesen tul szeretnenk valamit elerni. Mindenki a kovetkezo opciora var, baratnoi, partneri minoseget szeretne felelosseg nelkul.
"hazassag nelkul nem akarnek valakivel kozos gyereket" miért, mit ad szerinted hozzá a házasság?
"a tinder es tarsai nekunk noknek se tesznek jot, ha az ego novelesen tul szeretnenk valamit elerni." bumble-ön jöttünk össze a gyerekem anyjával, és nem vagyunk összeházasodva, és boldogabb vagyok (és jobb ember), mint bárki mellett idáig
"partneri minoseget szeretne felelosseg nelkul" lehet van sok ilyen, de nagyon jól tudom, hogy rengeteg az ellenpélda (legtöbb ismerősöm) - lehet épp a tinderen találja meg egymást két ilyen ember, az durva lenne nem?
Ha mindig ugyanazon típusú férfiakat fogod ki, miközben nyilvánvalóan te tudod megválogatni akár tinderen, akár szeméyles nyitásnál kivel fogsz randizni, akkor a probléma mégis veled van.
Szerintem próbálj jobban szűrni, egy rakat férfit ismerek, aki egyedül van és komoly kapcsolatot/ házasságot szeretne.
Szerintem ha valaki nem akar házasságot, pedig tudja, hogy az neked mennyire fontos, akkor tényleg nem szeret eléggé.
A kötődési probléma az már egy érdekes kérdés...!
Megértem, hogy nehéz megfelelő társat választani. A leírt nehézségek egy részét könnyen lehet, hogy a saját hozzáállásod megváltoztatása révén tudod kiküszöbölni.
Pl. ha te egyféleképpen ismerkedsz, közelítesz másokhoz, akkor jó eséllyel mindig azonos típusú emberre lelsz.
Hasznos egy olyan hobbi, aminek a mentén szintén lehet ismerkedni. Ez lehet egy sportos közösség, de akár művészeti is. Egy ilyen kapcsolódási pont később is nagyon értékes az együttélés során.
Lokál merítésben engem ami meglepett hogy a ~25-30 év közti tartósan párkapcsolatban élők 80-90%a egyaltalán nem akar gyereket. Egyet sem. Fixen nincs talán.
Okokat firtatva olyanok vannak, hogy 2-4 évig egy éjszakát se tudnának átaludni (igaz), karrierben érdemi kiesés (igaz), nem tudnának surfolni, hegymászni, könyvet olvasni... (első években ez fix és utána is ha nincs nagymama), megszünne a "végtelen" szabadsáuk (igaz)... és a felsorolásban csak egy pont volt a durva anyagi kiesés és teher (ami miatt nem lesz pénz BoraBorara)
Teljesen átgondolták és egy én, én, én mentalitással azt kell mondjam elég logikus.
A gyerekvállalás is lehet "én mentalitás", csak egész egyszerűen sok embernek nem a csecsemőgondozás a hobbija. De te már eleve a stabil párokról beszélsz, de a stabil, hosszútávú monogám kapcsolatok hanyatlása talán nagyobb része a kevés gyerek problémának, minthogy akik együtt vannak évek óta nem akarnak gyereket. Egy nő ma akkor fog férfi mellett élni ha azt elég vonzónak tartja, mert a munkaadó átvette a férfi szerepet mint anyagi stabilitás. Nincs már belekényszerítve egy számára kellemetlen monogám kapcsolatba az egzisztenciája érdekében. Közben már a fogamzásgátlás is elterjed. A gyerekvállalás ezáltal átalakult hobbivá, ami sokkal kellemesebb egyénként és sokkal rosszabb társadalmilag. Két lovat nem lehet egyszerre megülni, ezt kellene megérteni, és az egyén szabadságát a nők oldalán már nem lehet visszafordítani, és nem is akarjuk.
A tarsadalomnak is jobb, ha azok a gyerekek, akik megszuletnek, nem tarsadalmi nyomasra szuletnek, hanem a szulok jokedvukben vallaljak a gyerekeket.
30 éves korom előtt nekem sem jutott eszembe, hogy de jó lenne gyerek. Valahol 30-32 éves korom között váltott át az agyam az "apa akarok lenni"-be. (Ehhez persze kellett egy feleség is, akivel el tudtam képzelni a gyereknevelést.)
A gyerekvállalás az első 3-4 évben tényleg szívás, de azért van ott még 16 további év, amíg veled marad. (Aztán még jó esetben 30-40 év, amíg vele tudsz maradni. Meg az első 3-4 év sem rossz, csak szívás. :D)
Nem feltétlenül igaz. Pontosabban az nem, hogy teljes 2-4 évig. Gyerekfüggő.
Nehogy már a könyvolvasás probléma legyen, mert gyerek van otthon. (Azt elismerem, hogy kevesebb lesz.)
Nálunk mindkét gyerek 4-5 hónap után átaludta az éjszakát, utána csak betegség, illetve fogzás esetén keltek fel néha.
Azért amíg éjjel felkel, addig otthon van vele a szülő gyed-en. A gyerek nappal is alszik még, a szülő is tud pihenni.
Én azért emlékszem arra, amikor a féléves lányommal a kezemben jártam körbe-körbe a nappaliban hajnali 3 és 4 között (mert ha megálltam, egyből elkezdett ordítani), aztán reggel mentem dolgozni (mert az nem volt vállalható megoldás, hogy az én fizetésem essen ki a családi kasszából a gyed idejére). A második gyerek még bölcsődés korában is felkeltett bennünket a legtöbb éjszaka legalább egyszer. Szóval ez gyerektől is függ.
Még két olyan szempont, amely talán nem került eddig szóba: etológia és biológia.
A Calhoun-féle egérkísérletben megteremtettek egy olyan világot az egerek számára, amely egérparadicsomként működött. A populáció azonban egy idő után tetőzött, majd megjelentek a deviáns, antiszociális és aszociális viselkedésformák, és a születések száma zuhanni kezdett. Persze, ebből egy az egyben nem lehet következtetéseket levonni az emberi populációra, de azért vannak párhuzamosságok.
Meg hogy miért nem születnek gyerekek? Talán a szándékon (szociológia) túl a képességet (biológiát) is vizsgálni kellene. Ha jól emlékszem, olvastam olyanról, hogy a mai 25 éves nők megtermékenyülési képessége olyan, mint a nagyszüleiké volt 40 éves korukban.
Szerintem nemcsak a mobiltelefonok száma és a születések száma közötti korrelációt kellene vizsgálni, hanem a szennyezés mértékét is (pl. mikroműanyagok).
Én nem hiszem, hogy Libériában kevesebb szennyet fogyasztanának, mint nálunk.
Pl a Natrium Glutamát ízfokozóról derült ki, hogy teljesen ártalmatlan, mert hihetetlenül kis mennyiséget fogyasztunk belőle.
Nem véletlen, hogy Libériában 60 évig élnek, míg Japánban 80.
Tulajdonképpen a mobiltelefonok és a születések közötti korrelációt akár okozhatja részben a rádiófrekvenciás szennyezés. Én a haverjaimnak szoktam mondani, ha gyereket szeretnének akkor ne zsebben hordják a mobilt.
"Ha jól emlékszem, olvastam olyanról, hogy a mai 25 éves nők megtermékenyülési képessége olyan, mint a nagyszüleiké volt 40 éves korukban."
Én pont a férfiak spermájáról olvastam, hogy sokkal kevésbé termékeny manapság, mint akár 20-30 éve...
Ami szintén egyre gyakoribb, hogy valamilyen betegséggel/állapottal születnek gyerekek. A mi esetünkben a fiam autista. A diagnózis után (2 éves korában volt) eldöntöttük, hogy nem lesz második gyerekünk, mert bizonytalan lett a jövő. A feleségem otthagyta a munkahelyét, hogy az összes fejlesztésre el tudja vinni a gyereket, nekem meg az anyagiakat kellett és kell most is előteremteni. 12 éve egy keresős család vagyunk. Talán idén szeptembertől a feleségem vissza tud menni dolgozni. Én azt látom, hogy egyre több családban van hasonló helyzet. De az is lehet, hogy mivel ilyen körökben mozgok, csak nekem tűnik úgy.
Illetve szerintem az is közrejátszik, hogy régen nem tudták, hogy egy gyerek autista, nem voltak fejlesztő foglalkozások, amire el lehetett vinni.
Azért nem születnek a fejlett országokban, mert a nőknek nincs kedvük szülni.
mert rájöttünk, hogy ér olyat
Ha majd mindenki rájön a világon, akkor vajon mekkora lesz a termékenységi ráta?
Random gondolatok:
Magyarországon már a 60-es évek végén a fenntartható alá süllyedt a termékenységi arányszám. Ezt a Ratkó-gyerekek pár évig még vissza tudták tornázni, de ez nem volt tartós. Ennek nyilván nem az okostelefon az oka (ahogy a cikk is mondja, hogy bonyolult a kérdés).
Vannak (illetve lennének) bőven olyan gyerekek is, akiknek a megszületését tervezték a szülők, de mégsem jött össze - ennek egyik oka a szülészeti erőszak. Amikor a szülésznő hallgató az első (kórházi) szülést látva azt mondja, hogy "ha ilyen egy szülés, nekem nem kell gyerek", akkor erről van szó. Nagyon sok második/többedik gyerek ezért nem születik meg, mert az első szülés olyan "élmény" volt az anyának (vagy akár az apának), hogy ebből nem kérnek még egyet. Ez nem csak Magyarországon gond, hanem a fejlett világ jelentős részében is.
Hát érdemes lenne inkább a statisztikákat megnézned, mint találgatni. Még 1979-ben is 2 felett volt a termékenységi arányszám és még 1991-ben is 1,87.
Ma 1,31.
Tehát ha a tényeket figyelmen kívül hagyjuk, akkor igazad van. Ha azokat is figyelembe vesszük, akkor tévedsz. 🙂
A TFR már tényleg az 1960-as évek elejétől lement 2,1 alá, aztán az 1970-es évek második felében ideiglenesen visszakapaszkodott 2,1 fölé.
https://www.ksh.hu/stadat_files/nep/hu/nep0006.html
Wikipedia (KSH) szerint itthon '60-70 kozott 2 alatti a Tft.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Teljes_term%C3%A9kenys%C3%A9gi_ar%C3%A1nysz%C3%A1m
Én is ismerek olyat ahol emiatt van csak 1 gyerek. Az anyának akkora trauma volt ahogy az - egyébként normális és jó hírű - orvosok bántak vele, hogy abból többet nem kér. De ez csak egy ok a sok másik közül, és a cikk pont arról szól, hogy a mobilok "letarolták" ezeket a bonyolultabb okokat, ami nagyon durva.
Nem az első gyerek megszülése a komoly kihívás hanem a gondozása. Régen fiatalabban szültek, nagyszülő volt hogy már 55 évesen nyugdíjba vonult. Nálunk a 1930-as nagyszülői generáció rengeteg részt kivett amikor csecsemők, gyerekek voltunk. Lassan 6 éve hogy született az első gyermekünk, a nagyszülői segítséget összességében órákban tudnám összeszámolni, és nem jönne ki egy nap összesen, gyakorlatilag semmi. Még nem aludtak nagyszülőknél soha. És szerintem ez nem csak nálunk van így, hanem tendencia, anyuka-apuk 0-24-ben tolja évekig hogy nem tud pár órára sem felszabadulni.
Mondjuk erre nemcsak az megoldás, hogy nem akarunk több gyereket, hanem az is, hogy más kezekbe és más körülmények közé megyünk szülni.
(Persze tudni kell, hogy hova - esetleg hogy hogyan oldható meg az otthon szülés -, amihez legegyszerűbb, ha már legalább 5-7 éve egy helyen élsz, és sokakkal beszélgetsz.
Esetleg pénzkérdés is lehet, de úgy látom, főleg akkor, ha ez a helyi beépültség nincs meg.)
Most tudtam végigolvasni a Financial Times cikkét. (1 hónapos próba-előfizetés 1 €-ért, remélem, nem húznak le https://kiszamolo.hu/feliratkozas-orokos-tagsagra/ :-D)
Bár teljesen el tudom képzelni, hogy az összefüggés bebizonyosodik, de az eddigi kutatómunkájuk nem tűnik alaposnak.
A fő hivatkozott tudományos munka, amire te is adtál linket (Hudson-Moscoso, 2026) nem a teljes termékenységi arányszámra, hanem a tizenéves teherbe esésekre bizonyított be összefüggést az okostelefonok/4G hálózat elterjedésével.
A többi ország (Ausztrália, Mexikó, Indonézia, Irán, Egyiptom, Szenegál) a Financial Times újságírói önkényes válogatásának tűnik, és a forrásaik egy részét csak általánosan hivatkozták (pl. "national statistics agencies; Birth Gauge").
Sajnálom, hogy én magam is mindenfélét hozzászóltam már másfél héten keresztül, és magukat az állításokat csak most vizsgáltam meg.
Egy adalék gondolat: csodálkoztam, hogy a digitális eszközöknek a tartós párkapcsolatok csökkenésével való összefüggését boncolgatják részletesen, elsősorban a fiatal korosztályban, és fel sem vetik a korlátlanul elérhető pornó szerepét, amelynek pont ugyane technológia (magányosan használható, videótovábbításra alkalmas sebességű kapcsolattal rendelkező, nagy kijelzőjű eszközök) elterjedése volt a záloga. Természetesen pornográfia azóta van, mióta emberiség van, és pornófilm (majdnem) azóta, mióta film van, de a saját okostelefonnal az elérhető mennyiség ∞, a küszöb pedig, amit meg kell ugrani hozzá, pont 0 magasságú lett.
Azért mert a pornónak semmilyen hatása nincs emberek 96+%-nál társas kapcsolatok kialakítására, akinél meg van azoknál pornó nélkül is probléma lenne, tehát ott sem a probléma forrása csak egy tünete a függőség. Szerintem a közösségi médiának sincs olyan hatása amivel egyszerűen összehúzzák statisztikában ok-okozatként, mivel csak egy szelete a társadalmi változásoknak. Ezért nem szeretem a statisztikákat önmagában, túlságosan egydimenziós, egyszerűen korrelációt vizsgál két dolog között, az okozatok kibontása pedig sok esetben csak spekuláció vagy társadalmi politika oldal függő.
Mark Mansont szoktam olvasni régebben, nemigen lehet azzal vádolni, hogy konzervatív vagy finomkodó lenne, szóval ha egy ilyen téma neutrális lenne, akkor egészen biztosan azt írná róla, hogy mindenki nyugodtan csináljon, amit akar. Nincs "gazdája" sem, aki nyomást gyakorolna rá, már rég az írásból él.
Egy kis gyűjtés tőle 2012-ből, amit mindmáig a honlapján tart, hivatkozással kutatásokra: https://markmanson.net/pornography-can-ruin-your-sex-life
(tudom, a cikk nagy része nem a "társas kapcsolatok kialakítását" veszi célba, de felszeletelni nem tudom 🙂 )