Régi bölcsesség, hogy a gondos befektetőnek legkésőbb félévente-évente érdemes átnézni a portfóliót és a magasabb hozam érdekében vagy a piaci eseményekre reagálva át kell rendezni a befektetéseket.
Ezzel a széles körben elfogadott tézissel megy szembe a Dalbar immár huszadik éve mindig megjelenő tanulmánya, ami a nagyon akadémikusan csengő "A befektetők viselkedésének kvantitatív elemzése" címet viseli.
A befektetési alapokba és alapokból kiáramló pénzeket, illetve az alapok közötti váltásokat vizsgálva modellezik le az átlagos befektetőt.
Azt a befektetőt, aki reagál a hírekre, tőzsdei esések esetén kivonja a pénzét a tőzsdei alapokból (így realizálva a veszteségét), alacsony bankbetéti és kötvénykamatok esetén, illetve ha hosszabb távon szárnyal a tőzsde, akkor pedig talicskázza be a pénzét a részvényalapokba a múltbeli hozamoktól megrészegülve, hogy azután megijedve az első korrekciótól, kivonja az összes pénzét, újabb veszteséget szenvedve így el.
A tanulmány a pénzmozgásokat elemezve egész lehangoló képet ad az átlagos befektetők által elért hozamokról.
30 év távlatában az amerikai tőzsdére befektetési alapokon keresztül befektetők igen szerény, mindössze évi 3,69%-os átlaghozamot értek el, miközben a S&P 500-as index átlagosan 11,1%-kal nőtt évente. A hatalmas különbség egyik oka, hogy igen sok hatalmas esés volt ebben az időszakban a tőzsdén. (1987-es, ázsiai és orosz válság, 2007-es válság, stb.)
20 év távlatában már "csak" 5,02% kontra 9,22% a különbség, 10 évnél 5,88% kontra 7,4%.
Érdekes módon három évnél, illetve egy évnél a különbség újra felugrik évi 5,3 és 6,9%-ra. Ennek oka a nagy emelkedés alatti túl korai hozamrealizálás lehet.
(Az alapok költségeit nem tartalmazza a felmérés, vagyis nem a költségek miatti eltérést mutatják az adatok.)
Tehát az kereste toronymagasan a legtöbbet, aki nem akart semmit csinálni, csak benn tartotta a pénzét az alapokban. Ezzel szemben aki rossz hírre eladott, jó hírre vett részvényeket, viharos időben pedig kötvényekbe menekült, az nagyon csúnyán alulteljesítette a piacokat.
A felmérés szerzői további hasonló megállapításokat is tettek. Az egyik ilyen megállapításuk, hogy bár a veszteséget az emberek viselkedése okozza, bebizonyosodott, hogy a vélekedésekkel szemben ezen képzéssel érdemben nem lehet segíteni. Egy másik felmérés arra mutatott rá, hogy azok az emberek, akik tudatában vannak valamilyen rossz döntési hibájuknak a befektetések területén, nem tudnak jobb döntést hozni, mint akik nincsenek ezzel tisztában. Vagyis önmagában a tudás és az ismeret nem segít jobb befektetési döntéseket hozni, mert az emberek általában zsigerből döntenek piaci helyzetekben és nem racionálisan.
Másik ilyen megállapításuk, hogy a képzett tanácsadók sem hoznak jobb befektetési döntéseket, mint az ügyfeleik. Őket a túlzott magabiztosság, túl sok kereskedés és a csorda követése jellemzi. (Csak egy példa, amikor a tanácsadók 80%-a szerint további emelkedés várható, ez csak az esetek 40%-ában jön be. Ennél még a fej-vagy-írás is jobb eredményt hoz.)
Megoldás lehet, ha egyrészt a befektetők a reális piaci átlag alá viszik a hozamelvárásaikat, másrészt ha rájönnek, hogy egy átlagos befektető nem tudja megverni a piaci átlagot.
Továbbá a befektetőknek tisztában kellene lenniük a valódi kockázatokkal és a saját kockázattűrő képességükkel. Ha így tennének, nem adnák el az összes értékpapírjukat a legkisebb piaci korrekcióra és nem támasztanának irreális hozamelvárásokat alacsony kockázat mellett. (Erről már írtam: Neked hány százalék hozam elég?)
Szintén segítene, ha a befektetők nem hajszolnák a hozamokat, mert a hozamvadászat melegágya a rossz és rosszul időzített döntéseknek. A "megveszem olcsón-eladom drágán" befektetők minden felmérés szerint a legrosszabb hozamokat érik el a sorozatos hibák miatt.
Egy igen érdekes és tanulságos felmérés ez, akinek van kedve, olvassa el itt.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:RSS-en
Biztos, hogy „…a képzett tanácsadók sem hoznak jobb befektetési döntéseket, mint az ügyfeleik.” és az „egy átlagos befektető nem tudja megverni a piaci átlagot.” között nincs ellentmondás?
Miért lenne? A piaci átlagot nem a tanácsadók jelentik, hanem a milliárd dolláros alapkezelők.
Egy portfólió belül kell hogy legyen befektetésre és spekulációra is elkülönített összeg.
A megveszem olcson eladom dragan-nal epp az a baj, hogy a gyakorlatban ugy nez ki, hogy ha felmegy eladnak, ha lemegy vesznek, es ebbol az jon ki hogy megveszik dragan, eladjak olcson... mert a derivaltra reagalnak, nem a fuggvenyre, allitani kene meg azon a PID-szabalyozon 🙂 Tozsde eseteben a D tagot gyakorlatilag ki kene kuszobolni, megis az kapja a legnagyobb sulyt az atlagember donteseiben.
Javitom magam: szoval hogy epp az a baj, hogy akkor vesznek meg valamit ha elkezd felmenni, es akkor adnak el ha elkezd lemenni. Viszont ezek a folyamatok hirtelen indulnak el, ezert pont a meredek reszet nem tudjak a fuggvenynek kihasznalni.
Akkor mennyi idonkent kell atnezni a portfoliot?
Vagy a legjobb, ha megkeresek egy indexkoveto alapot, es beteszem a penzem amikor van( vagyis nem merlegelek), es ha kell, akkor meg kiveszem, megintcsak merlegeles nelkul?
Akkor ezek szerint akkor jár valaki legjobban, ha rossz hírre vesz jó hírre elad.
@koplarovics
Miért "kell" legyen spekulációra elkülönített összeg? Persze, élvezetes amikor az ember kis összeggel rulettezik a tőzsdén, és megrakja a papírokat shortra, tőkeáttétellel, de lássuk be, ez pont olyan szórakozás mint a szerencsejáték. (Nekem ne mondja meg senki, hogy reggel kilenckor lehet tudni, hogy este ötkor hol fog zárni a papír...)
Szerintem a befektetést kell diverzifikálni, és alacsony kockázatú befektetésektől egészen a részvényekig kell bele minden, de ezek közül is ésszel kell válogatni. De spekulálni nem kötelező, sőt, a legtöbb ember egy méretes buktától védi meg magát ha elkerüli...
Nem a döntés rossz, hanem akkora az információs asszimetria, hogy mire a magyar kisbefektető lép, addigra esélyesen megfordul a trend. Másrészt a hazai gazdasági sajtó vagy fáziskésésben van, vagy a sok általuk közölt fals információból nehéz kihámozni a valóságot. Ezért óriási kockázat a magyar piacon kereskedni, a külföld meg "messze" van.
Ezt alapkezelők is javasolják.
zsiday.hu/blog/r%C3%B6vidt%C3%A1von-mind-halottak-vagyunk
Bocs @Kiszamolo , tudom mi a véleményed az alapokról, de pont ide tartozik ez is még. privatvagyonkezeles.hu/alapblog/51-socrates/5296-hogyanlegyunksikeresbefektetesialapbefektetok
@koplarovics
Szerintem az a gond, hogy sokaknak nincs spekulációra félretett összege, vagy csak minimális. Elkezd spekulálni a megtakarításaival, aztán amikor kell a pénz, akkor muszáj kivennie és lehet éppen nem a legjobb áron van az a részvény, vagy akármi. 100000 ft-tal meg semmit nem lehet kezdeni, elviszi a brókerköltség a hasznot, cfd meg forex ennyit 5 perc alatt ledarál.
@hunt3r
Attól függ mit nevezünk spekulációnak. Én pl. arra spekulálok, hogy a szerintem fundamentális elemzés alapján alulértékelt részvények árfolyama emelkedni fog, igazából ez is ugyanúgy spekuláció, mint a daytrade, csak más idősíkon, és ebben is nagyot lehet tévedni persze.
Megoldás lehet, ha előre meghatározott időszakonként átcsoportosítunk az eszközök között, hogy fenntartsuk az eredeti arányokat pl.:részvény-kötvény. Egy érdekes cikk ehhez: blogs.marketwatch.com/encore/2014/06/30/portfolio-rebalancing-how-much-is-too-much/
@zabalint
Én azt nem nevezném spekulációnak, ha valaki hosszú távra beáll longba, mert úgy érzi, hogy - hasamra csapok - a MOL értéke fundamentálisan több mint a jelenlegi ára a piacon. Ez az én szememben befektetés, egy jó(nak vélt) cégbe, ami lehet, hogy nem jön be. (Ugyanakkor szép hozamot is el lehet érni... ha valaki az elmúlt egy év során 12.5 ezer forintos átlagáron feltankolt Zwack-ból, az az idén szép pénzt keres az osztalékkal.)
Spekulációnak pl. a technikai elemzés alapján hozott döntéseket tekintem, ahol még a swingtrader is hetes időtartamban gondolkodik.
Örülök, hogy terjednek a viselkedési közgazdaságtan eredményei. Nemrég az Alapblog, most a Kiszámoló idézi a Dalbar tanulmányt.
A viselkedési problémák kordában tartására vannak egyébként javaslatok is, például a megfelelő diverzifikáció:lustaport.wordpress.com/2014/01/30/a-bestia-megszeliditese/
Ismét gyengült a forint.
Van valami biztosnak számitó inflácíó követő és forint gyengülést kompenzáló befektetés? Valami egyszerű?
Sajnos laikus vagyok és nem egyszer ráfáztam, ezért jobbára bankbetétben tartom a pénzem, abból még soha nem lett bajom.
Az arany nagyott gyengült az elmúlt években, így azon van szép kis bukó. Devizában is van megtakaritásom, ami erösödött, de a vételi ár mindig lacsonyabb, mint az eladási.
Egyszólval inflálodik a megtakaritásom, persze lehet, hogy ez idővel változik.
Persze egy bikapiac kellős közepén/vége felé (nem kívánt rész törlendő) könnyű a buy-and-holdot éltető tanulmányokat olvasgatni, elemezni. Viszont képzeljünk el egy másik forgatókönyvet: ha 2008-ban és 2008-tól Helikopter Ben nem csinálta volna azt, amit aztán végül csinált, akkor lehet, hogy egy 1929-hez hasonló forgatókönyv következik be: az árfolyamok esnek 90%-ot, aztán eltelik kb. 15-20 év, mire visszamennek a csúcshoz.
Akkor bizony kevésbé hangzott volna meggyőzően, hogy csak üldögéljünk nyugodtan 🙂
A ki-be ugrálók akkor is pont ugyanúgy alulteljesítették a piacot, hiszen több felfelé menő szakasz volt akkor is. A nagyot bebukta, kivette, emelkedett pár hónapig, beszállt, megint méretes zakó, megint emelkedett.
Lényegtelen a hozam és a veszteség mértéke, az ugrálók mindig nagyobbat vesztenek.
(Az a vicc, hogy az élet számtalan más választásával is így van. Munkahely, házasság, főiskola... Ha akkor szállsz ki, amikor a legreménytelenebb - a legtöbben így tesznek -, akkor veszítettél a legtöbbet! Kis tiniket is biztattam már gyalogtúrán tök komolyan ezzel a befektetéses példával, amikor a hóolvadás, fáradtság, átázott cipők miatt idő előtt haza akartak menni!)
portfolio.hu/gazdasag/nem_hittek_az_emberek_a_tozsdei_raliban_szegenyek_is_maradtak.3.200840.html
Én nyugodt vagyok, MOL részvényem van, nem ugrálok. 🙂
Nagyon hasznos írás.
Csak egy gyors kérdés: Ezek alapján a stoploss egy baromság? Mert ugye annak az a lényege, hogy limiteket beállítva ki-be ugrálunk.
Kedves Kiszámoló,
a Quaestor kötvény garantált 7,25%-os EHM-es kötvényeiben mi a bukta? (egyáltalán hogy garantálhatnak kamatot a kötvényre?) Elvileg, ha jól értem, akkor adják, ha 1,5 évig megtartod, ami átlátható időtáv lenne... csak nem hiszek benne, mert amúgy a fix piaci kamatok 3-4% körül vannak...
köszi!
Megtaláltam a tavalyi cikkedet, gondolom, ugyanaz érvényes most is 🙂
@daramis Attól függ, hogy befektető vagy, vagy spekuláns. Előbbi esetben (amiről a cikk szól) igen, utóbbiban nem.
@mesterseges-unintelligencia
Az 1929-es forgatókönyv esetén is jobban járnak a részvénybe fektetők, mint az aki kötvénybe tette pénzét, mivel azt a hiperinfláció teljesen tönkretette. A részvények viszont visszanyerték értéküket igaz, csak 1945-re.
Ha ez a téma érdekel, akkor keress rá a kockázati prémium rejtélyre.
Hosszútávra (20 év) a diverzifikált részvényportfólió kisebb kockázattal, magasabb hozamot biztosít, mint ha kötvénybe fektetnél. Hihetetlen, de az amerikai piacra az 1802-2000 időtávra igaz. Sőt szűkebb időintervallumra a világ összes piacára is (lévén más piacok nem 1802-ben indultak).
Volt olyan 30 év is, amikor a kötvényesek jártak jobban, 2011-ben.
@rgc204
"Az 1929-es forgatókönyv esetén is jobban járnak a részvénybe fektetők, mint az aki kötvénybe tette pénzét, mivel azt a hiperinfláció teljesen tönkretette."
Hiperinfláció? Már ahol. Az amcsiknál speciel defláció volt, nem is kicsi. A fő kérdés egyébként nem az volt, hogy a kötvény vagy részvény, hanem az, hogy tényleg jó-e a buy&hold avagy sem.
"Hosszútávra (20 év) a diverzifikált részvényportfólió kisebb kockázattal, magasabb hozamot biztosít, mint ha kötvénybe fektetnél."
Hogy a részvényeknek hosszú távon kisebb lenne a kockázata, mint a kötvényeknek? Erre a számolásra kíváncsi lennék... A hozama lehet, hogy nagyobb, de a kockázata is.
@mesterseges-unintelligencia
én itt találtam:
google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=2&cad=rja&uact=8&ved=0CCUQFjAB&url=http%3A%2F%2Fwww.uti.bme.hu%2Ftantargyak%3Fp_p_id%3DTantargyLista_WAR_bmeuti%26p_p_lifecycle%3D2%26p_p_state%3Dnormal%26p_p_mode%3Dview%26p_p_resource_id%3Ddownload%26p_p_cacheability%3DcacheLevelPage%26_TantargyLista_WAR_bmeuti_id%3D538&ei=BwC7U6SIGub9ygOfqYGYBQ&usg=AFQjCNGAwwqPLrSwUZRyrQHsBcKoby40Cw&bvm=bv.70138588,d.bGQ
11-es slide.
rgc204: "Hosszútávra (20 év) a diverzifikált részvényportfólió kisebb kockázattal..."
Ámde a tanulmány ezt írja: "részvényekhez kapcsolt magasabb kockázatvállalásért"
Olyat még ők sem mertek írni, hogy a részvényeknek kisebb a kockázata.
@mesterseges-unintelligencia
én nem akarok itt vitatkozni veled,de ha ahogy írtam korábban a 11-es slidot elolvasod, ott bizony az alábbiak vannak leírva:
Általában a kockázat mérésére az éves hozamok szórását alkalmazzuk, ami félrevezethető lehet a hosszútávú kockázat meghatározására, ha az éves hozamok nem követnek véletlenszerű folyamatot…
Siegel (1992, 1997): részvények és kötvények reálhozamának változékonyságát vizsgálta 1802-1995, eredménye tovább mélyíti a rejtélyt, nem magyarázattal szolgál.
Ha a hozamok függetlenek akkor az átlagos variancia az időhorizonttal arányosan csökken.
A részvények egyéves hozamainak szórása 18,15%,
20 év hozamainak szórása viszont mindössze 2,76%,
a hosszútávú részvénytartás kockázata kisebb, mintha az ember csak egyszerűen az éves hozamok szórását nézi.
folytatva
Az átlaghoz való visszatérés viszont nem jellemzi a kötvények reálhozamát, mi több az átlagtól eltávolodás jellemzi.
éves hozam-szórása nagyjából 1/3-a a részvényekének (6,14%, míg 18,15% volt a részvényeké)
20 év hozam szórása magasabb, mint a részvényeknél: 2,86% (2,76%-al szemben).
Nemcsak arról van szó, hogy a részvények kockázata nem elég magas ahhoz, hogy magyarázni tudjuk a magas részvényhozamokat, de
a hosszú távú befektető számára a „kockázatmentes” befektetés reálértelemben kockázatosabb.
Ha ez igaz, akkor a „kockázati prémiumnak” – a részvényeken realizált többlethozamnak – negatív értéket kellene felvennie!
Elhinni természetesen nem kell, azonban, ha utána nézel, ahogy már javasoltam a kockázati prémium rejtélyének, láthatod, hogy bizony ez így van.
Részemről én ezt a témát lezárom.
Persze, amerikai részvényt amerikai kötvényhez hasonlítva...
De próbáld meg megmagyarázni valakinek, aki a rendszerváltás óta feltörekvő piaci (=magyar) kötvényt vagy akciós bankbetétet "vett".
De végül is felesleges a számítgatás, Dr. Tóth András már megmondta 2006-ban, hogy vegyünk részvényt és aludjunk rá 40 évet. A lényeg ugyanaz, nemigaz?
Egyébként érdekes ezt összevetni a "low volatility anomaly"-val, ami meg szintén (?) a kockázatkerülést díjazza.
Lehet, hogy célszerűbb a részvényállomány teljes likvidálása helyett a kritikus pontokon, nagyobb emlkedés után mindössze átsúlyozni a portfóliót. A korrekciókban pedig olcsón vásárolni olyan részvényekből, amelyek elég jók ahhoz, hogy hosszú távon tartsuk őket.