Célokat kitűzni jó, mert a célok motiválják az embert, hogy elérjen valamit. Célok nélkül az emberek átlagosak lesznek és sajnos a szó rossz értelmében.
Az átlagos ember a "tedd ki, hadd hűljön" típusú ember, aki soha nem ér el semmit és ez csak azért nem zavarja, mert nem is akar soha semmit elérni. Elvégzi az iskoláit, valahová elmegy dolgozni, pont annyit dolgozik, hogy ne rúgják ki és pont annyit keres, hogy ne mondjon fel. Az átlagos ember a benne rejlő lehetőségek néhány százalékát hozza csak ki magából egész életében. Ide tartozik a társadalom legnagyobb része.
Ezzel szemben az, aki szeretne elérni valamit, gyakran célokat állít fel, s a célok elérésének a vágya ösztönzi arra, hogy sokkal több legyen, mint az átlag.
Az ilyen emberek azonban gyakran csalódnak, miután befutnak a célba, elérték azt, amitől azt remélték, hogy az életük jó lesz és boldogok lesznek.
Ha majd meglesz a saját házam, a sikeres vállalkozásom, a sportautóm, visszafizettem az összes hitelemet, az összes gyerekem megszerzi a diplomáját, annyi pénzem lesz, hogy soha többé nem kell az életben dolgoznom, előléptetnek cégvezetővé, olimpiai bajnok leszek vagy bármi más kitűzött célt elérek, azzal kell szembesülnöm, hogy boldogtalanabb vagyok, mint előtte.
Mert amíg törekedtem a cél felé, megérte vállalni az áldozatot és reményem volt abban, hogy a cél elérése boldoggá tesz. Hiszen ez az álomélet: a kemény munkával elért célok boldogságot és megelégedést hoznak, ezt mondja a társadalmi közmegegyezés.
Útközben erőt ad az, hogy most még nem vagyok boldog vagy elégedett, de ha majd meglesz az, amiért küzdök, akkor megtalálom azt az érzést, a megnyugvást, a boldogságot, ami kárpótol a fáradozásért.
Aztán annyi változik csak, hogy a boldogság is vagy elmarad vagy sokkal gyorsabban elillan, mint gondoltuk volna és már a reményed sincs meg, hogy egyszer boldog leszel a cél elérése után.
Ha újabb elérendő célt tűzöl ki magad elé, az újra motiválni fog. Igaz, csak a csalóka tévedés miatt, hogy majd a végén boldog leszel, ha a második/harmadik/huszadik célt eléred az életben.
Arra fogsz rájönni, hogy sokkal boldogabb és elégedettebb vagy útközben, mint a célba érés után.
Érdemes észrevenni, hogy az élet nem a célbaérésről szól, hanem az odavezető útról. Gyakran mondom az embereknek, akik meg akarnak gazdagodni, hogy ezáltal boldogok legyenek, ha nem boldog most, amíg nincs pénze, nem lesz boldog akkor sem, amikor már lesz pénze. Az ilyen emberek mind csalódni fognak, ha elérték a céljaikat, mert olyat várnak a célok elérésétől, amit azok nem fognak nekik biztosítani.
Ha szeretnéd tudni, mi a különbség a boldogság és az elégedettség között, olvasd el ezt a cikket:
Ez így van. Sőt, a cél elérése után jön jobban elő annak az eléréséhez hozott áldozatok "valódi" költsége, amikor beüt az unalom, a céltalanság. Nem boldogsággal jár általában, hanem inkább depressziót hoz a célok elérése.
Lehet mégsem az átlagember a hülye, hogy megelégszik a kevéssel és nem értelmetlen célokat hajszol? 🙂
Megint tanulok és élvezem. Jelenleg ez a hobbim, amin persze a gyerekek nagyon derülnek. Mondjuk nekem a boldogság és az elégedettség között kicsi a határ: elégedett tovább tudok lenni, a boldogság nem tart sokáig.
A boldogság keresése egy csapda.
Van benne igazság, azonban engem mindig is amit elértem az boldogított, és foggal körömmel ragaszkodok hozzájuk.
Amikor csóró voltam nem,hogy boldogtalan voltam hanem depi szinten már majdnem, nem tudtam megélni az életet, csak a büdös mocskos BKK-val járhattam, csajozni ooo mibű nem egyszer mondta a csaj told el a bicajts kisgyerek mert nem volt se kocsi,se külön lakás, és cipelni se tudtam volna wellnesz hétvégékre.
A 20-as éveim eleje ezzel ment el, amit nem bánok persze, de az utat nem élveztem,hanem csak legyen már meg az a szint.
Most sokkal jobban érzem magam mint 19-27 éves koromig, soha nem csinálnám vissza, mert szörnyű katasztrófális időszak volt, a pénztelenség megevett kb.
Igaz nem kacsalábon forgó palotára, jachra vágyok.
Hanem egy felső közeposztálybeli életre luxus lakás, hozzá a megfelelő kocsi, alakunk megtartása, luxus wellnesz és utazások.
"Ha majd"
Ezt a cikket szóról szóra rólam írtad.
Nekem a gitározás a hobbim és nagyon szeretek sok-sok órát gyakorlással tölteni. Az a jó a zenében és a hangszeres gyakorlásban, hogy sosincs igazi célbaérés, az egész egy nagy odavezető út. Mindig lehet még tovább fejlődni, még szebb, még érdekesebb dolgokat játszani, kitalálni, megtanulni. 🙂 Ezért aztán sosem érzek csalódottságot, ha valamit sikeresen megtanulok, inkább motivál, hogy menjek tovább és tanuljak meg még több dolgot, hogy egyre jobban és szebben játsszam. 🙂
Nagyon sok mindennel egyetértek a cikkben, de megjegyeznem hogy
"ha nem boldog most, amíg nincs pénze, nem lesz boldog akkor sem, amikor már lesz pénze"
Ló
Fa$zt.
Vannak emberek, akiknek annyi az ossz problemajuk, hogy nincs eleg lovejuk. Ha ez megoldodik, onnantol élnek mint marci hevesen.
Biztos jobb belemagyarazni ebbe utakrol, meg celokrol magasztos, magvas gondolatokat, de egyszerűbb elfogadni a tenyt, hogy van akit a penz boldogga tesz.
Például engem.
Nem, nem tesz boldoggá, csak kevesebb anyagi problémád lesz, ami nagy különbség.
Pénzzel élni kényelmesebb és kell egy szint a szükségeid kielégítésére, hiszen ki kell fizetni a lakbért, a rezsit és az élelmet.
De boldoggá, sőt inkább elégedetté soha nem válsz attól, ha van pénzed.
Erdekes, pont ilyen problemam van.
Viszonylag fiatalon magas fizetesre tettem szert, annyit keresek amennyirol sokan almodni se birnak, es egyszeruen nem latom hogy hova tovabb. A mostani szintemrol felfele lepni aranytalanul sok munka kellene es a fizetes se lenne sokkal tobb. Most itt allok, nyugdij elott ~35-40 evvel es azon gondolkozok hogy hova tovabb? Mindenhez csak ido kell, ahhoz hogy a tozsden felmenjenek a reszvenyeim, ahhoz hogy osszegyuljon x osszeg ahhoz hogy... Es fogalmam sincs mit csinaljak ez ido alatt. A munkat el kell vegezni mert hulyeseg lenne ennyi penzert nem dolgozni, de mar nem kot le. Nincs meg az a kitartas/lelkesedes amit meg kezdokent ereztem, a tudasvagy. Uj celt kene kituzni, de szerintem ez ami rohadt nehez. A jo cel nem ugy szuletik hogy ma eldontom hogy holnaptol peknek tanulok, az belulrol kene jojjon nem? Fene tudja. Lehet csak kiegtem.
Jó a cikk mondanivalója, én is ezt tapasztaltam egy-egy nagyobb cél elérése után. Rövid ideig katarzis, utána üresség.
Azt viszont nem értem, hogy miért kell minősíteni az átlagos embert.
“Az átlagos ember a “tedd ki, hadd hűljön” típusú ember, aki soha nem ér el semmit és ez csak azért nem zavarja, mert nem is akar soha semmit elérni”
Én ezt egyértelműen sértőnek találom, holott minden második cikk arról szól, hogy elégedjünk meg azzal amink van.
Tünde, az átlagos ember átlagos. Őbelőle van a legtöbb, ő teszi ki a munkeaerő-piac 80%-át legalább.
Nem akar semmit elérni, nem akar semmit felmutatni, nem akar semmit tenni, ami erőfeszítést igényel. Csak létezik.
A legfájóbb a dologban, hogy legtöbbször minden képessége és készsége meglenne kiemelkedni, de igénye vagy szándéka nincs rá.
Én nem látom, mi lenne a sértő ebben, egyszerű megállapítás.
Nem hízelgő megállapítás, de én személy szerint nem érzem sértőnek.
@karrier
Kezdj el élni, utazgass, bulizz, fald nagykanállal az életet. Használd ki,hogy van pénzed, nyilván nem szórni kell hanem ésszel gondolom.
Vidd el a csajt pl komoly wellneszbe,menjetek Maldivra, Seychellesre pl, járjatok szép Belvárosi étterembe gertya fény,jazz zene, Rooftop partik,éttermek.
Mellette hadd gyűljön a pénzed, minnél több van annál jobb.
Kriptozz,tőzsdézz, tanuld meg mélységében, még több pénzed lesz. Nem lesz az rossz minnél több van csak egy jobb dolog van annál, ha még annál is sokkal több van.
Ha tudsz vegyél ingatlant azokat szépen add ki. Rengeteg lehetőséged van.
Esetleg másik munkahely mivel van tapasztalatod egy plusz 25-50%-os bérért pl dobbantasz.
Vagy: https://kiszamolo.hu/az-eleted-ertelme/
20 éves korom végére vettem lakást Bp-en (1/1) kicsit hitellel, teljesen felújítottuk.
Most 30 évesen az vonz, hogy a lakás hitelmentes jövő év elejére.
2 éven belül jó lenne egy családi ház, gyerekvállalás, esküvő..
És utána nem tudom / tudjuk mi lesz. Eddig látunk. Gyanítom erős üresség lesz az életünkben valamennyi hitellel..
(évente azért 1x eljárunk wellnessbe..)
Furcsa belegondolni, mert 22 éves koromtól kezdve ez volt a "terv", azóta eszerint és kiszámoló szerint élek, képzem magam. (Nem IT területen..)
tedzse, te aztán egyszerű vagy, mint az ék
Nem az a luxus, hogy elviszed a segged a wellnessbe, a múltkor is megérkeztek péntek este a bunkók - a spiritbe, pedig az már elég luxus - és ott tolongtak a büfévacsoránál, taposva egymást a kajáért, amiből persze bőséggel volt. Hangosak voltak, zavaróak. Inkább leléptünk gyorsan.
Hogy mi a boldogság?
Egy szó.
FEJLŐDÉS.
Családom jelentős része az USA-ban él, évtizedek óta. Eleinte elég ritkán látogattak haza. Szó szerint vágtuk a centit, a napokat a következő találkozásig..300-200-100-10-1.. aztán rájöttem, hogy mindig a legjobb a várakozás volt, szóval abszolút egyetértek, szerintem maga az út, ami elvezet a célig, mindig az a legjobb.
@tp
Igazi MAGYAR vagy, csak mert beleállsz a másikba,de te is élvezed látom a luxust, te sem a 3 csillagos cserkeszőlős külsőre mész a pároddal nem panelba laksz az Újpest drogos utcában(Rózsa utca).
Akkor mesélj mi a luxus?
Hallgatlak, ezért utálom a magyarokat mert felvállalod magad neked esnek, ennyit ér ez a nép.
Tisztelet a kivételnek.
@Kiszamolo Tünde, az átlagos ember átlagos. Őbelőle van a legtöbb, ő teszi ki a munkeaerő-piac 80%-át legalább.
Nem akar semmit elérni, nem akar semmit felmutatni, nem akar semmit tenni, ami erőfeszítést igényel. Csak létezik.
A legfájóbb a dologban,...... hogy azokra, akik valamit el akarnak érni, s el is érnek, no arra iszonyat irigy..
Kellenek apro celok es hobbi meg jotekonyan segiteni (akar egy szomszed, gyermek ovija, iskolaja stb.). Baratokkal minosegi ido (sport, fozocske, beszelgetes, lazulas) es talan nem eg ki az ember. Kell elvezni a megszerzett javat, elert celt. Csak egeszseg legyen. Mi a celom? Meg legalabb 40x latni, hogy viragba borulnak a fak meg a fecskek feszket raknak. Az ido veges.
@tedzse
A luxus nekem az, amikor én osztom be az időmet és nem kell alkalmazkodnom, telefont letehetem úgy egy napra, hogy egyszer sem kell, hogy ránézzek, mert tudom, hogy minden rendben van.
Láthatod, hogy egy büfévacsorás tolongásnál az utóbbi kitétel máris sérül. Pedig a spirit nem olcsó, mégsem ad permanens luxust!
Amúgy ha valami nem min. 4 csillag superior, akkor inkább megyek panzióba vagy banditanya, ott legalább kedvesebbek, 4 csillag alatt tipikusan a 80-as évek SZOT szállói várnak. Ugyanez igaz a balatoni csilivili szuper apartmanházakra. Vicces, amikor valaki elmegy egy társasházba pihenni 😀
Amiket te írtál, azok mind szükséges feltételek de önmagukban nem elegendők (nekem), ezt foglaltam össze azzal, hogy egyszerű.
@Kiszamolo
Hát, lehet, hogy félreérthető voltam, mert esezleg ugy tunt, hogy felteteles modban beszeltem, de akkor megprobalom megegyszer:
Engem boldogga tesz a penz.
Ahogy egy kopasz okostojas mondta egyszer: legyen egeszseg, oszinte szerelem, és
Penz.
Mert az elso kettőn kivul minden mast megvehetsz. Számomra ez ilyen egyszerű. En elhiszem ha neked pl. nem, csak te is hidd el, hogy nekem meg igen 🙂
az élet a fejlődésről szól (legyen az anyagi, tudásbeli, személyiségbeli, közösségi stb.) a célok igazából önkényesen kijelölt állomások ezen az úton, amik jó okok lehetnek egy kis ünneplésre, meg kicsit megfoghatóbb így a haladás érzése. rossz szemléletmód túlságosan célokra fókuszálni, úgyis változnak velünk együtt.
@Karrier, csinálj egy Phd-t annak egy részterültéből, amivel foglalkozol. A kutatócsoportban/tanszéken találkozol majd közben egy csomó izgalmas emberrel és szakmai problémával. Vagy vállalj még plusz 1-2 gyereket, az is lefoglalja az ember, úgy hallottam 🙂
Érdekes dolog ez a boldogság, cél, út, stb.
Én a cél dolgot fognám meg kicsit. És ez az "átlag emberre" is igaz. Hogy sokaknál a cél, hogy mindenképp legyen meg a kis kerete az életüknek. A kis szabályrendszerük, a rutinjuk.
Függetlenül attól, hogy az adott ember kihozta-e magából a maximumot, vagy teljesen átlagos langyos vizes ember, egy dolgot sokszor észrevettem: Nyugdíj után nem tudnak mit kezdeni magukkal. Vannak többen is, akik azt mondták, hogy haszontalannak érzik magukat. De sokan vannak, akiknél beesett 1-2 hét táppénz, kötelező szabadságkiadás és ment a hiszti, hogy nem tudnak mit kezdeni magukkal.
Mintha sok embernél az lenne a cél, hogy mindig, minden napjának legyen egy kerete, egy szabályrendszere. Ha ez kiesik alóla, kényelmetlen neki. Nem tud mit kezdeni a helyzettel, azzal, hogy felkel és szabad, nincs keret, nincs kötelesség és rá van bízva, hogy aznap mit csinál.
Offtopic:
Szerintetek gyerekvállalás elött érdemes manapság nyitni egészségpénztárat vagy sem?
Előre is köszönöm a válaszokat!
Nekem az összes energiám felemészti hogy átlagos legyek (egész nap meló, edzés, család, hétvégén háztartás, egyéb teendők).
@Matte
Őszintén kívánom neked, hogy valamikor az életed során ismerd meg az IGAZI boldogságot. Az írásod alapján ugyanis eddig még a közelébe sem jutottál.
Nem bántás, csak megállapítás...
Az én értelmezésem szerint a boldogság egy olyan euforikus pillanat az ember életében, amiben minden összeáll, kereknek látszik, értelmet nyer. Ezek a pillanatok előre nem tervezhetőek, ezért nem tud működni az, hogy ide megyek/ezt csinálok, és akkor majd boldog leszek.
Nálam ilyen volt, amikor az újszülött gyerekem először a kezembe fogtam, de az is, amikor egy egyetemi nyári szünetben kávét kortyolgattam a lakótelepi panel erkélyén (miután sikeresen leküzdöttem magamban az aggályokat, hogy "kevés vagyok" befejezni az iskolát).
A legtöbb ember inkább az elégedettséged keresi - ahogy itt a blogon is többször említve lett - ennek pedig az egyik legnagyobb alkotóeleme a hála. Hálás vagyok, hogy a világ legmódosabb országainak egyikébe születtem, hogy iható a csapvíz, hogy nincs háború (reméljük nem is lesz) és hogy az éttermi étlapon már nem az árakat nézem meg először.
@tedzse
Ha a luxus=wellness, akkor elég szegényes életed lehet.
Tudod, hol kezdődik a luxus? Magángépen elrepülni nyaralni, ahol privát sofőr vár, és elvisz a házba, aminek sokan a létezéséről sem tudnak. Ott kifeküdni a privát strandodra, miközben a személyzet ételt-italt szervíroz.
Ha megunod, felpattansz a hajóra, ami szintén csak rád vár, és elmész vele bárhova.
Ha szereted a focit, természetesen saját páholyod van a kedvenc csapatod stadionjában.
Amikor szó szerint semminek nem kell megnézned az árát, ami a mindennapjaidhoz kell, mert nem számít.
Nem utolsósorban pedig, mindezt azokkal az emberekkel osztod meg, akik közel állnak hozzád. Barátok, szeretteid, rokonaid.
Nem a mucsai JóskaPista köhög a nyakadba a svédasztalnál, mert életében egyszer sikerült neki eljutnia a "luxuswellnessbe".
@tedzse Én hasonló cipőben járok mint @karrier , de azért nem tudom megtenni a Maldiv vagy Seychelles utazást (amikről korábban lemondtam, hogy a pénzem forgassam, az időmmel pedig pénzt keressek), mert most már család, kisgyerekek. Szóval újabb kötelességek váltak az életem részévé, és nem dőzsölhetek úgy, mint 10 évvel korábban. Lehet, hogy majd 10 év múlva ismét lesz rá lehetőség, ha még egyáltalán izgatni fognak ezek a dolgok.
Mosat a hétköznapokban próbálom megélni a jólétet. De amilyen szinten én "jól" élek, az másnak a normál (hisz az átlag gyakran erején felül, és meggondolatlanul költ. Én ezt most nyugodt színnel tudom tenni.)
"Csak egészség legyen, a többit megvesszük!"
Viccet félretéve egy pszichológiai tanulmányban olvastam, amiben a boldogságot kutatták. Ki boldog?
Arra jutottak, hogy ezek adják össze:
nevetés/öröm képessége
testmozgás/fizikai aktivitás
érintés/ölelés lehetősége
szeretni és szeretve lenni
segítés/önzetlenség megélése
hála és megbocsátani tudás
Érdemes elidőzni ennél a felsorolásnál.
libri.hu/konyv/bagdy_emoke.hogyan-lehetnenk-boldogabbak.html?gclid=CjwKCAjw1ICZBhAzEiwAFfvFhMxuAqpkWNmpi_T3CAroxu9ZKySttDD-QKCxCOTzYFTHV6agOvAbERoCpwsQAvD_BwE
@saverick Hogyne lenne! Nem győzöd majd visszaigényelni a sok kiadást 🙂 Pelenka, gyógyszertár, később cipő stb.
Mi a baj azzal, ha valaki nem akar saját vállalkozást indítani vagy Nobel díjat kapni?
Aki tanult és dolgozik a szakmájában.
Épp arról szól a cikk, hogy a célok elérése nem boldogít, akkor lényegében az átlag a követendő példa?! De akkor miért van degradálva?
A mindig többre vágyás, törtetés okozza a frusztrációt.
Minél egyszerűbb életet él valaki, és minél közelebb van a természethez, annál jobban áll a lelki szènája.
Amugy azert lehet mashogy is nezni a "penz nem boldogit" dolgot. En jelenleg boldog, nyugodt, "content" vagyok, mert pontosan ez volt a celom: nyugis, csondes elet, ahol nem fenyeget semmi napi szinten, es a szabadidomben tudok a hobbijaimmal foglalkozni. Abszolut olyankor vagyok a legboldogabb es kiegyensulyozottabb, amikor szabadsagon vagyok, es SEMMIT nem kell csinalnom, csak itthon elfoglalnom magam (sose unatkozok, jo tarsasag vagyok magam szamara 🙂 ). Gyakorlatilag barmilyen enyhen negativ, enyhen stresszes szitu azert van az eletemben, mert a nyugodt elethez penzre van szukseg, azt elo kell teremtenem, nincs csak ugy. Lesz-e eleg nyugdijra, a gyerek tanittatasara, a tagabb csalad segitesere, stb.
Jol fizetnek, de GAZDAG nem vagyok. Ha nagybetus GAZDAG lennek, akinek soha tobbe egy percet nem kell dolgoznia, az idom 100%-aban nekem kedves dolgokkal foglalkozhatnek. Nem bannam. 🙂
Röviden a kérdésem;
Hogy legyen az ember egyszerre elégedett is és nem is *átlagos*?
A kettő kizárja egymást.
Mert amint többet akarok, máris nem vagyok elégedett azzal amim van, hiszen ezért szeretnék többet.
Tünde, nem azért akarsz többet, mert kevesed van anyagilag.
Hanem mert értelmet akarsz az életednek, hogy olyan életet élj, amit érdemes leélni.
Facebookáz, tiktokozás, tévébámulás, egy tizenkettő-egy tucat munkahelyen aktákat gyártani negyven éven át, ez az átlagos élet.
S amikor többet akarsz, nem azért akarsz többet, mert azt gondolod, hogy kevesed van. Hanem mert tudod, hogy több van benned.
folyt... de persze ehhez a szituhoz az kell, hogy legyen par dolog, amit tenyleg oszinten csinalni szeretnel, amiert szivbol lelkesedsz. Nekem ezek nem nagy dolgok. Zeneles, gaming, biciklizes, vagy csak egyszeruen vonatozas az orszagban. Van, akinek mindig kell az elert eredmenyek "rush"-a, vagy hogy mindig az "odavezeto uton" legyen.
Na, en nem ez az ember vagyok 🙂 kerlek, vilag, hagyj nyugiban gitarozni.
@karrier egyetertek, ha az a problemad, hogy tul sok a penzed, kriptozz, ahogy a gyanusan kriptobros habitusu @tedzse mondta. Majd jol elbukod mindet, es ujra "az uton" lehetsz a celok fele, ha csak egy restart kell 😀
Egy témába illő videó:
m.youtube.com/watch?v=bj78yCaumpc
Aztán annyi változik csak, hogy a boldogság is vagy elmarad vagy sokkal gyorsabban elillan, mint gondoltuk volna és már a reményed sincs meg, hogy egyszer boldog leszel a cél elérése után.
Ha ez így van, akkor teljesen felesleges célokat kitűzni és annyit melózni az út során. Akkor pont az átlagnak van igaza, aki csak úgy elvan. Nekem az egész cikkről az jut eszembe: "Tanuljunk meg vágyakozni az után, ami a miénk." - vagyis a cikk semmiben se motivált, hogy hajtsak még, hanem pont inkább arra sarkal, fogadjam el, azt ami most van és legyek azzal elégedett. Miközben érzem ha így tennék vaskos nagy lenézést kapnék. Elég jó kis ördögi kör ez. Béke.
@tg
Szo sincs rola hogy bantasnak vennem. Van egy szereto felesegem, egy gyönyörű, okos lanyom, szamomra ok jelentik a boldogsagot. Szerencsere az elso ket feltétel (egeszseg, szeretet) nalunk adott.
NEKEM ezen kivul csak a penz szamit. Az ad szabadsagot, en ilyen beallitottsagu vagyok. Nem erdekel a szakmai fejlodes, nem akarom megvaltani a vilagot, szeretek nyugodtan élni es ha valamihez kedvem tamad, azt megvalositani. Ehhez csak es kizarolag anyagiakra van szuksegem. Szoval a helyzet az, hogy en alapvetően boldog vagyok. Lehet ez masnak baromi keves lenne, de teljesen őszinten mondom, hogy egy fikarcnyit sem erdekel. 🙂
Madách egy mondatban ezt úgy fogalmazta: "A cél a küzdés maga".
Nagyon hamar elmúlik a boldogság, vagy elő sem jön, ha elérek valamit, ez így igaz.
Pl.:
- új állást találtam, új munkakör és piac, aminek nagyon örülök, de csak addig volt nagyon izgalmas, amíg eljutotottam az új állásig.
- Amikor játszok, és a játékban van egy célom. Amint elérem egy pillanatig örülök, aztán teljes üresség.
Szóval kell egy hosszútávú cél, amit évente párszor előveszel, esetleg megbeszélsz a családdal.
Emellett szerintem fontos dolog nyitottnak lenni, és sok kis dolgot csinálni, ami leköt. Ezekből lehet sok sok mindent csinálni, de egy egy kis célnak nem szabad túl nagy jelentőséget adni.
Viszont arra nagyon kell figyelni, hogy ha valamibe belekezdesz, és megunod, akkor már NE csináld, amikor frusztrál az az adott dolog (nekem pl japán nyelvtanulás volt így). Amint meguntam, és éreztem, hogy ez nekem most nem jön be, abbahagytam, és hihetetlenül felszabadító volt.
Fontosnak tartom jelezni, hogy a társadalom nagyobb része ugyanúgy állít fel célokat, csak azok mások, mint másoké, ja és eleve elhibázott ilyen kategóriákba sorolni mindenkit.
Másokhoz való hasonlítás helyett magunkban érdemes keresni a válaszokat.
Ránézünk valakire, látjuk, hogy “átlagos”, közben fogalmunk sincs, mi történik vele, boldog-e, direkt nem akar kihozni magából többet etc.
Sosem értettem az ilyen gondolkodást, és most is ugyanazt tudom mondani, mint amikor engem rendre megtalálnak ezzel: “Jaj, elnézést, máris elkezdek úgy élni, hogy neked megfeleljen. Ja, nem.”
@matte en abszolut veled vagyok, haver. Azert a szakmai fejlodes picit erdekel, de csak egeszseges kivancsisag, meg hat azert, hogy meglegyenek az anyagiak, hogy ha valamihez kedvem tamad, azt megvalositsam 🙂 Le is sz*rnam en az egesz IT szakmat, ha lenne egymillio dollarom 😀
@tunde nem hiszem, hogy az atlagossag meg a boldogsag kizarja egymast. Miert tenne?
Ez inkabb arrol szol, hogy ismerd fel idoben, TEGED mi tenne boldogga, mert azok is azt hiszik, hogy a penz, a celok, akiknek nem okvetlenul ezek mukodnek. Nem baj, ha valakit a cselekves, a journey tesz boldogga es nem a celok, csak akkor ezt tudnia kell magarol, kulonben nagyon kellemetlen meglepetesek erhetik.
En se tudtam mindig, hogy mi az en szemelyes celom, es hajszoltam a marhasagokat. Halistennek sikerult lenyugodni, felismerni, hogy igazabol mar elertem, es altalaban abban a tudatban uldogelni, hogy minden teljesen ok 🙂
Csak aztan ebben a temaban ilyenkor mindig megindul a kommentekben egymas gyozkodese, hogy ki gondolja rosszul, ki hiszi azt csak AZERT amit hisz mert meg nem tapasztalt meg X-et, meg hogy ez nem is elet, az nem is elet...
Szerintem ennek az egésznek az alapja az önismeret. Ha tudod mikor mit akarsz és van hozzá hited meg akarod, hogy azt megvalósítsd, akkor minden kerek lesz. Ha meg nem akarsz nagy célokat, csak dögleni a kanapén mer az boldogít, akkor csináld azt. Az ember úgy van össze rakva, hogy mindkettőre szüksége van. Szóval ha valami jó irányt akarsz követni, akkor ismerd meg önmagad és törekedj a teljességre. És ahogy valaki fent írta, a boldogsághoz elég a panel teraszán egy jó fekete is, csak tudj hálás lenni.
Nagyon jó topik. Szerintem nehéz az abszolut igazságot megtalálni, mert mindenkinek kicsit más a szerepe ebben az életben. Szerintem az fontos, hogy lehetőleg ezt megtalálja az ember. Alapvetően talán ez határozza meg, hogy ki milyen prioritások, preferenciák szerint éli az életét. Pár kulcsmomentum azért talán mégis van. Másokat is vegyünk figyelembe, próbáljunk meg a közösség hasznos tagja lenni. Meggyőződésem, hogy ez önmagában már sokat jelent. Nekem legalábbis igen. Persze én nem vagyok egy törtető típus, nem akarok mindenképp én jól járni, én arrébb lökni valakit a svédasztalnál, én beférni a keretbe, én megszerezni valamit mások elöl. Ez a lelki karakter persze jobbára alkalmatlan a gyors "sikerre", a felívelő karrierre, a korai nyugdíjra. De nem ítélem el azt sem, aki ennél tudatosabban pozicionálja magát. Átlag vagyok? Baj?
Azokkal értek egyet, akik szerint az út a legfontosabb, és az tesz boldoggá. Motoros vagyok... 😀
A másik téma, hogy a pénz nem boldogít. Nem a fenét nem. Nyilván, nem maga a pénz boldogít, de ha lenne belőle néhány raklappal, akkor nem kellene dolgoznom többé (jól fizetnek, anyagilag gondtalan az életem, de ezért dolgoznom kell), nem rabolná a munka az időmet, hanem csak a hobbimnak élhetnék, és nem érdekelne semmilyen időbeosztás.
Mellesleg engem se izgat semmiféle karrier. Nem akarok kiemelkedni, nem szeretnék fejlődni, nem óhajtok semmit megmutatni. Átlag Józsi vagyok? Lehetséges. Rohadtul nem érdekel. Csak sokkal több szabadidőt szeretnék, semmi mást (de a mostani életemmel is tökéletesen elégedett vagyok). A munka csak szükséges rossz. Egyszerű életet élek, a luxus sem vonz. Szóval dehogynem, engem a sok pénz boldogítana, még ha közvetve is... 😀
"A cél voltaképp mi is?
A cél, megszűnte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga." (Madách)
Az elérhetetlen célokért a legszebb dolog küzdeni 🙂
Meg még ilyesmik:
A boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság.
Az út a fontos, nem a cél.
Esti olvasmánynak ajánlom mindenki figyelmébe a Maslow-piramis tanulmányozását
Sokszor elhangzott, hogy a pénz nem boldogít önmagában (sem a sok szép holmi, amit vehetsz rajta).
Ugyanakkor az életet megkeserítő legtöbb problémát egyszerűen költséggé változtatja. Valamint a leggyakrabban kívánt személyes jó tulajdonságokat RÉSZBEN kiválthatja:
Ész: tanácsadók, szakértők, ügyvivők felbérlése
Erő: testőrök, magántrénerek, rendes étrend
Egészség: magánklinika
Szépség: plasztikai sebészet
Gazdagság: Ööööö.... :-O
@Kovácsné
Phdt 🙂 meg az alap kepzest se birtam ki, elavult technologikat tanitanak olyan tanarok akik a szakmaban egy napot nem toltottek 🙂 persze, biztos PHD szinten lehet erdekes dolgokat csinalni, de tokom fog 3 evet tanulni egy papirert ami kb semmire se jo es nagy osszbe fel ev alatt a hasznos tudasra szert lehetne tenni...
@lyukely 6 eve kriptozok, 23 evesen amikor a haverok bulizni mentek en akkor igazi gyikkent solidity tutorialokat nyomattam meg kb az osszes andreeas videot megneztem... Meggyozodesem hogy a kriptoval nem lehet bukni ha valaki eleg turelmes es legalabb minimalis megfontolassal fektet be, shitcoinokba nem hiszek, csakabtc... Persze ha mostani penzel fektettem volna be akkoriban akkor minden nap mas szinu lamboval jarnek, de az ember foleg a karrierje elejen orvend ha plusszosra kijon...