A cuccok

Egyik rokonomék idős korukra elköltöztek, eladták a hatszobás házat (plusz pince, padlás, garázs természetesen) és vettek egy háromszobás lakást a belvárosban.

A legnagyobb kihívás a ház kiürítése volt. Nem tudom, hogyan csinálták, de ez a hatalmas ház a pincétől a padlásig tele volt mindennel. Használt bútorok, könyvek, ruhák és minden egyéb elképesztő mennyiségben. Minden szoba és egyéb helyiség tele volt padlótól a plafonig. Rá voltak kényszerítve, hogy ebből a hatalmas cucc-halomból csak annyit vigyenek magukkal, ami elfér az új lakásban.

Hirtelen kiderült, hogy a rengeteg használt, de évek óta senki által nem használt szekrényekre, ágyakra, ruhákra semmi szükségük nincs. Pedig mindent azért tettek el, mert egyszer még jó lesz valamire.

A problémával nem voltak egyedül. Amint már írtam is róla, az átlag amerikai annyi cuccot halmoz fel, hogy nem fér be a dupla garázsba egy autó sem, sőt, külön raktárat kell bérelni a cuccoknak, mert már kinőtték a házat a rengeteg összevásárolt és elrakott kacatok.

A tárgyak, amik körülvesznek

Egy másik bejegyzésben írtam, hogy egy család egy lakásfelújítás miatt a dolgaik nagy részét elszállította egy raktárba, majd arra döbbentek rá, hogy azok a dolgok egyáltalán nem is hiányoznak nekik. Pedig addig el sem tudták képzelni az életüket a most raktárban pihenő dolgaik nélkül. Hiszen azért vették meg és őrizgettek azokat, mert azt gondolták, szükségük van rá.

Ne költs év

Valaki mondta, hogy a szülei halála után hosszú hónapok kemény munkájába és sok pénzbe került, hogy a sok felhalmozott kacattól megszabaduljon. Ez akkora nyomot hagyott benne, hogy hazament és kiszórta a saját lakásában található, évek óta nem használt dolgok nagy részét, hogy az ő gyerekei majd ne járjanak ugyanígy.

Minél idősebb az ember, annál inkább tele van évtizedekkel ezelőtt vett, az elmúlt húsz évben egyszer sem használt dolgokkal. Még a déditől örökölt porcelánfigura-gyűjtemény, aminek a piaci értéke pont nulla forint, de senki nem dobja ki, mert a dédié volt, elrakott és soha elő nem vett fotók, könyvek, amiket senki nem nyitott ki harminc éve, ruhák, amiket már soha senki nem fog felvenni, de megvan még a gyerekek görkorcsolyája és az egyetemi tankönyvei is. Ott porosodik a VHS magnó is a tévé alatt, mert mit lehet tudni, hátha valaki egyszer hoz még egy VHS kazettát.

Egy kis segítség a válogatáshoz:

Hogyan ne vegyél több felesleges dolgot

Megvan, amikor elmész valakihez és szétnézel a lakásában és csak rengeteg csecsebecsét, poros könyvet és egyéb felesleges dolgokat látsz? Na, ugyanezzel a szemmel nézz szét a saját lakásodban is és minden egyes tárgyról kérdezd meg magad, miért tartogatod még mindig és milyen sűrűn használod.

Ha rendet raksz otthon, sokkal kényelmesebb lesz az életed. Csak arra vigyázz, hogy az üressé vált polcokat és szekrényeket ne töltsd fel újra tárgyakkal.

Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.

Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.

20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.

Share

100 hozzászólás

  • Koppány
    “Csak arra vigyázz, hogy az üressé vált polcokat és szekrényeket ne töltsd fel újra tárgyakkal.”
    Nos ez egyetlen módon lehetséges… Ha az üressé vált polcoktól és szekrényektől is megválsz. 😉
  • Thistimeitsdifferent
    🙂 George Carlin a legnagyobb. Ez a videó jutott eszembe már abban a pillanatban, amikor megláttam a bejegyzés címét.
  • tiri
    A kulcskérdés, hogy hogyan érd el, hogy a másik fél is így gondolkozzon. Anélkül nem megy. Egyébként teljes mértékben egyetértek, én igyekszem kimaxolni a minimalizmust.
  • Lomi
    Mi is rakosgatósok vagyunk…de próbálok változtatni. Van egy kis doboz, kb 20x20x10-es. Ebbe tettem elhunyt Anyukám legkedvesebb dolgait. Amelyik tárgynak volt “története”, azt odaírtam. Leragasztottam a dobozt, ráírtam Anya nevét. Ennyit tartottam meg, az utókornak. Van egy másik doboz, abba is egy-egy, elhunyt családtag jellemző, vagy egykor fontos dolgát teszem bele. Aztán igyekszem hallgatni egy bölcs tanácsra: amit két évig nem veszek elő, az már nem is kell….
  • Addam
    Az én bevált módszerem, amikor nincs otthon senki, kidobok kb 30 kiló felesleget. És még nem buktam le!!!!!!!!!!!!!
  • SzaboZ
    Tökéletesen egyetértek.
    Az emberek 99%-a hajlamos arra, hogy mindenféle szir-szart felhalmozzon.
    Az öcsémék vettek 3 éve új lakást, 135 négyzetméter.
    Nemrég voltam náluk (bejelentés nélkül, fel kellett ugranom valamiért), elborzadtam, hogy ezt a nagy lakást mennyire belakták, tengernyi haszontalan cuccal.
    A gyerekeknek életnagyságú plussmackó, plusselefánt, és irtózatos mennyiségű kacat.
    Nyilván azért, mert van hely, van pénzük.
  • Unemployed
    2006-ban váltam el és egészen 2018-ig tartott, amíg sikerült leépíteni a felhalmozott kacatok jelentős részét. Erre csak azután gyűjtöttem erőt, hogy már 2 éve nem csináltam semmit, az egyéves kihagyások erre nem voltak elég hosszúak. Inkább mozgatták az összes cuccot a költözésekkor, sok 100 kilót..
    Első körben a könyveket adtam el (3-4 nap pakolás), utána 4 napot pakoltam a lomokat a lomtalanításkor (szenes porban, mert az etnikai kisebbség műanyag tüzelésének az eredménye ott rakódott le, jellemző, hogy ezalatt 3 árpám lett, míg máskor 10 évente jön ki egy). Ha sugallatra ezt nem végzem el, akkor pár hónapra rá aligha tudtam volna hirtelen elköltözni és eladni a házat. Itt is mázlim volt.
    A megmaradt cuccok az ex nejem padlásán vannak (kb 10 nm-en), évente 2-3x azért kell onnan valami (a trambulinnak egy évre jól jött), de ha fizetni kéne értük, jobban megérné kidobni az egészet.
  • Kiszamolo
    Egy hozzászólás a facebookról: Egy 21m2-es lakásban élve hamar eljött a pillanat, amikor megfenyegettem mindenkit, aki látogatóba érkezett: ha hozol valamit, viszel valamit!
    Húúú, és látni a meglepetést, amikor egy szép illatos mécsest kibontva a csomagolásból, a polchoz szaladtam és adtam cserébe egy másik tömbgyertyát! 😀 Hamar rájöttek, hogy 1. tényleg nem kell hozni, mert komolyan gondoltam, amit mondtam, 2. jobb engem elvinni valamerre (többen elférünk egy kávézóban), 3. egy csomó szuper, “hamar fogyó” meglepetés és ajándék létezik, pl. házi keksz, csoki, tea, színházjegy, stb..
  • Arizóna
    így van.

    Az elmúlt öt év során három elhunyt után számoltam fel hagyatékot, hihetetlen pénzembe és időmbe került a sok használhatatlan szar átnézése és likvidálása.

    Egy dolgot tudok javasolni a saját életedre vonatkozóan: néhány évente költözz másik lakásba, és csak annyit vigyél magaddal, amennyi a kombi hátuljába belefér (gitár, számítógép, macska, kotyogós kávéfőző, meg a bankkártyád). Életed legfontosabb értékei amúgy is a felhőben vannak:)

  • SzaboZ
    Ja, és ahol gyerekek vannak, ott a nagyszülők is gyakran “bűnösök”.
    Névnap, születésnap, harácsony, hanuka, stb., mind-mind alkalom arra, hogy egy újabb felesleges cuccot vegyenek.
    Mi bevezettük azt, hogy pénzt adnak bele egy utazásba.
  • Danhadnagy
    Ezért jó ötévente költözni, mert rájössz, mennyi mindent nem használtál az utóbbi költözés óta. FKFV-nek vannak telephelyei, ahol szemétdíj befizetési igazolással le tudod adni a lomot vagy várd meg, amíg lomtalanítás lesz, és mehet minden az utcára. Én most azért küzdök, hogy 1) minél több könyvtől szabaduljak meg 2) három doboznyi emlékem van, ezt év végéig egyre akarom szűkíteni.
  • Lív
    Nekem szerencsém van, gyűlölöm a lomokat. Egyszerűen rosszul érzem magam egy zsúfolt lakásban. Ha hosszabban vagyok a felhalmozó anyósoméknál, már nyomaszt a rengeteg cucc.
    Tudom, hogy kicsit sarkos a véleményem, de szerintem a felhalmozás a rugalmatlanság jele. Aki felhalmoz, az nem igazítja hozzá a lakását, házát az igényeihez, nem alkalmazkodik a saját tényleges szükségleteihez, hanem csak engedi beáramlani az újabb cuccokat. Pont emiatt inkább az idősek halmoznak fel.
    Pedig gondolni kellene arra is, hogy egyszer csak vége az életnek és akkor valakinek rendet kell vágnia a káoszban, meg kell keresnie, amire szükség van és valahogy meg kell szabadulnia a feleslegtől. Én nem szeretném ezt a terhet senki vállára tenni majd.
  • hitel

    ez nagyon kedves, ötletes dolog.
    🙂
    Szerintem is pont elég ennyi.
    AMúgy rakosgatós vagyok én is sajnos, a kamaszkorom óta felhalmozott könyveimtől egész egyszerűen nem vagyok hajlandó megválni, plusz egyéb emléktárgyak sokaságától sem.
    AZért igyekezni igyekszem, évek óta felgyűlt ruhákból már sokat elszórtam amellett hogy évente 10 db alatti a ruhavásárlásom (zoknistól mindenestől.. 🙂 )
    Plusz haszontalan használati tárgyaktól pedig vatera jófogáson igyekszem meválni, néha meglepő pénzeket lehet kapi ócska sz@arokért…
  • maveryck
    Valami ilyesmi motoszkál a fejünkben ilyenkor: eddig jó volt, és most csak azért ne lenne jó, mert éppen nem használjuk?
  • KZsuzsa
    mi azt vezettük be, hogy karácsony előtt átnézzük a gyerekkel együtt a játékait, és kiválogatunk több cipősdobozra valót. (Ami meg nem továbbadható, kuka). Így jut olyanoknak is, akiknek nincs ennyi jól kereső rokona, a gyereket is árra nevelem, hogy ne halmozzon fel, meg adakozásra is.
  • Ákos
    Ha van valamid, ami más számára valóban hasznos/értékes lehet, szóval nem átlag, viseltes lom, de Te nem használod, ajánld fel! Itt pl. Levinek, a genetikai izomsorvadásos kisfiúnak gyűjtenek a 2 millió dolláros
    kezelésére licit formájában. A felajánló biztosítja a terméket/szolgáltatást, a licit nyertese pedig elutalja az összeget Levi alapítványának. (Sok a csaló, ezért ha te nyersz licitet, utalás előtt ellenőrizd a számlaszámot a csoport borítóján).

    facebook.com/groups/643332389525688/

    De fokozottan megkérlek, hogy ne lomtárnak nézd a csoportot, csak olyat ajánlj fel, amit nagyon jó eséllyel megvesz valaki. Még kb. 600 millió forint hiányzik, ami összegyűjtésére 20 nap van.

  • Regimodi
    Mostanában dobtam ki kb. 1000 DVD-t és kb. 500 CD-t. 20 év gyűjtése volt, de a kutya nem nézte, hallgatta.
    Nehéz döntés volt, de megérte.
  • Családfő
    Húúú, de ismerős ez! Az én szüleimről – vagy más családtagról – is szólhatna, de csakis az első fele: a hatalmas ház (pince és padlás is), a több melléképület és a ritka nagy kert is tele van mindenfélével. Nekik viszont eszükben sincs költözni. Ami önmagában még megérthető, de a cuccoktól sem akarnak szabadulni…

    A családban kisebbségként mi rendszeresen “lomtalanítunk” illetve ezt megelőzendő, eleve minimalizáljuk az inputot. Nincs felesleges ajándékozás, felesleges tárgyak formájában főleg nem. Gyerekeket beleértve. És működik! A fentebb már említett módszert is követjük, hogy csak annyi szekrény és polc legyen, amennyire tényleg szükség van.

    , vagány a módszered 🙂

  • LHajni
    Ezeket a bejegyzeseket szeretem a legjobban a blogon, regota erdekel a minimalizmus es a tudatos eletvitel, probalok ez iranyba haladni. Nekem Joshua Fields Millburn (The Minimalists) es Kraig Adams a ket kedvencem ebben a temakorben, itthon pedig a Kiszamolo. Svedorszagban elterjedt a death cleaning, ami lehet kicsit durvan hangzik, de pont az a celja, hogy a gyerekekrol, unokakrol levegye ezt a terhet.
  • ezkomoly?
    anyosomat szegenyt elhagyta aposom, csaladi tobbszintes haz, uristen annyi lomot meg sz*rt amit felhalmoztak… Hazat sikerult eladni 1 ev utan de az utolso pillanatokban tudtunk a cuccok egy reszetol megszabadulni. A tobbi meg itt ott elfekvoben azota is. Szemely szerint lomtalanitasra mindig keszulok tudatosan, parom meg az osszes cuccunkat ami meg hasznalhato meghirdetgeti es eladja. Imadom emiatt (is)! Gyulolom ha nincs “tér” a sajat hazunkban a nem hasznalt dolgoktol.
  • Monk77
    A tévé alatti videomagnóban magamra ismertem. Legalább 10 éve bekapcsolva se volt.
    Tudatos vásárlók vagyunk és némi megingás melett leginkább csak azt vesszük, ami tényleg kell. Leginkább használt dolgokat szeretek vásárolni, mert azok ár érték arányban szimpatikusabbak.
    Fontos, hogy idönként átnézzük a holmijainkat, mert különben beindul a fölös felhalmozás. Ennek ellenére szinte soha nem dobunk ki semmit ami még használható. Ha csak jelképes összegért is, de eladjuk, igy nem a szemetet gyarapitjuk, mert másnak lehet még kell az ami nekünk már nem. Valahogy képtelen vagyoknolyat szemétbe dobni, ami nég használható.
  • Sy
    Ez szép, de legalább ekkora, vagy inkább nagyobb erőfeszítést jelenthet a digitális cuccok szanálása. Én még őrzöm a néggyel ezelőtti céges levelezésem (10 évnyi anyag), fiatalkorom digitális emlékeit, de vannak fényképek, videók is dögivel, amiknek a fele is elég. Pár merevlemezt tárolni nem sok, de ha használható információ kell belőle, akkor viszont irgalmatlan időt igényel az előkeresésük.
    Egyik jó módszer (már a nyilvánvalón kívül, pl. a fényképek, videók archiválás előtti válogatása) a duplikátumokat kiszűrő programok használata. De hatékonyan csak a megelőzés segít, semmi más.
  • hargi
    Ajánlom Marie Kondo Rend a lelke mindennek című könyvét. Kicsit radikális, de ha legalább egy részét megcsinálja az ember, máris jobb. A könyv hatása alatt selejteztünk a ruhásszekrényben, és azóta megint van benne hely 🙂
  • unatkozó háziasszony
    Mi lassan belefulladunk a 2 gyerek játékaiba… Próbáltunk a rokonokkal beszélni, hogy ne ajándékozzunk. Pár hónapig működött, majd visszakúszott a szokás a családba. (Mondjuk sógornőm nagyban hozzájárult, mivel kijelentette, hogy erre nem hajlandó). Próbáltuk, hogy 1 nagy közös ajándék legyen, mire az egyik rokonom kijelentette, hogy nem ajándékoz pénzt, és ez gyakorlatilag pénz ajándékozás, a másik húzta a száját, hogy nem közösködik… A gyereknek pénzt félretenni, pedig szóba sem jön, hisz az ajándékozás = hogyan vegyük meg a gyerek szeretetét játékkal, így a jövőjére nem kell gondolni, avagy éljen a hedonizmus!
    A ruhákkal kapcsolatban párom találta ki költözéskor azt a rendszert, hogy új ruha jöhet, ha helyette ugyanannyi régit kidobunk/ eladunk. Mivel mindketten utálunk kidobni még használható dolgokat, így sikerült megfékeznünk a ruhák mértéktelen szaporodását 🙂
  • MGperX
    anyósoméknál én szabályszerűen rosszul vagyok attól, hogy a konyhában minden szem előtt van (tojásszeletelőtől a kávéhabkészítőig minden a pulton hever, mert máshol nem fér el, a porosodó, plafonig felérő könyvekről nem is beszélve). nyomasztó az egész lakásuk. saját szüleimet is próbálom lebeszélni a gyűjtögetésről (ahogy öregednek, egyre inkább előtérbe kerül ez sajnos). legutóbb például elcsentem pár dolgot és kitettem a kuka mellé, csak hogy fogyjon a “készlet” 🙂
  • EcoZsu
    Mi is igyekszünk minimalizálni a tárgyi eszközök felhalmozasat. Általában magyarázkodni kell miatta, mert az emberek nem értik. Kedvenc témam a gyerekjáték. Nálunk az is a minimumon van, de még így is minden évben kivalogatjuk a már nem használtakat és mennek a doktorbacsihoz.
  • Treil
    Ez inkább a lustaság eladni, elajándékozni, szortírozni a szükségtelen tárgyakat. És évről-évre halmozódik.
    Minden évben tartani kell egy lomtalanítást, néha tényleg hasznos dolgok kerülnek elő, de nagyrészét el kell adni vagy odaajándékozni valami jótékonysági szolgálatnak. Meg persze nem kell megvenni minden szart. 14 évesen már mondtam szülőknek hogy ne hozzanak semmi ajándékot nyaralásból, tele van két fiók szobrocskákkal, kacatokkal.
    Felmenőim házai dettó ilyenek, tele van tonnányi szarral minden zug.
  • Milő
    Egy másik hasznos videó a témában: Galla Miklós – Szépségem titka (A cucc!)
  • Milő
    Bocs, ez inkább csak egyszerűsített Magyar verzió…
  • Gábor
    A szüleimnél is ez lesz, annyi vackot felhalmoztak az életük folyamán, hogy fogalmam sincs mit kezdek majd vele. Már csak a szétválogatása is rengeteg idő, de ők ragaszkodnak minden kacathoz, mert a hátha jó lesz egyszer elvet tanulták és ahhoz tartják magukat.
    Én szeretem ha csak minimális dolgaim vannak, így ha pld veszek egy új nadrágot, akkor a szekrényből 1db megy a használt ruha gyűjtőbe, hisz x darabnál nincs többre szükségem.
  • Szakértő
    Nálunk is gond a kacatok felhalmozása. Nem szeretek jó dolgokat kidobálni és végülis minden jó vagy jó lehet valamire. 🙂 Amíg a szüleimmel éltem, addig anyukám segített és amikor nem voltam otthon jópár cuccom kidobta lomtalanításkor vagy csak úgy a szemétbe. Mióta saját házban lakunk a feleségem rak rendet időnként. Ha rajtam múlna, akkor sokkal több kacatom lenne. Mostanában a kínából rendelt apróságokkal van a legtöbb gond.
    Apósom is gyűjtögető. A lakásban nem teheti (anyós miatt), de a garázs az ő birodalma. Annyi kacatot halmozott fel, hogy az autó még épp befér, de a kiszállás már nehézkes. A mi autónk pár centivel nagyobb, de az már nem fér be.
  • VLaci
    Engem az zavar, hogy eleve sok dolog kerül be a lakásba, amikre nincs szükség. A feleségem időnként vesz nekem pólókat, meg ingeket, de már nem engedem, csak azután, hogy valamelyiket – előre – kiselejteztük, és lett hely a polcon. Akkor sem kell, ha akciós.
    A nekünk hozott kacatok a legrosszabbak, ez főleg a gyereknél látszik, mindenféle szarokat vesznek neki ajándékba, rengetek csomagolóanyaggal.
  • Családfő

    Valami drasztikus működne a sógornőddel és a többiekkel? Pl. ti csak annyi cuccot ajándékoztok az ő gyerekeiknek, amennyit ti szeretnétek kapni. Előbb-utóbb lehet, hogy abbahagyná az egyoldalú költekezést. Vagy sűrűn eljótékonykodni a játékokat.


    Ne a kidobásra gondolj, csak azt kukázd, ami használhatatlan. Jó állapotú ruhát, játékot jótékony célra is fordíthatod, több féle megoldás létezik.

  • Perpetuum Mobile
    Én valahogy soesem voltam gyüjtögetős. Nő létemre, meglepő módon (a nagy átlaghoz képest) korrekt darabszámú a ruhatáram. Ez szerintem abból adódik, hogy egy, szeretem az átláthatóságot, kettő, a meglévő ruhatárammal is bajban vagyok néha, hogy na, akkor most melyiket is vegyem fel?, három, minek álljon a pénzem a rengeteg ruhába, cipőbe, táskába?

    Mint egy ismerősöm, akinek megszámlálhatalan ruha, cipő, táska van a gardróbjába, 50 ezrekért vesz MK. cipőket, aztán meg egy év múlva eladja fillérekért. Hát szerintem ez annyira nem jó üzlet.

    Szóval szellős, jól átlátható ruhatár, lakás, élettér, csak azt és annyit megvenni, amire valóban szükség van.

  • Lív
    Aki felhalmozó típus (vannak itt ilyenek?), tudja, miért halmoz?
    Én az ismeretségi körömben két fő okot látok: elsősorban azért, mert túl hamar/meggondolatlanul vásárolnak. Eszükbe jut, hogy kellene pl. új ágynemű, megveszik, mert megtetszik. Majd utána rájönnek, hogy egyik meglevő sem olyan rossz állapotú, hogy ki kellene dobni, így az új pluszban érkezik, ez egyenes út a halmozáshoz. Ezt viszonylag egyszerű megelőzni: előbb kell szelektálni, utána vásárolni.
    Másodsorban a megszokás erejét tapasztalom. Nem merül fel, hogy lehetne változtatni, ezért őrzik meg a 20 éves útikönyvet, a divatjamúlt ruhákat, a videókazettákat, amit talán már le sem lehet játszani. És amikor ezt már évek óta folytatja valaki, akkor meg már kedvük sincs hozzáfogni. Itt talán az apró lépések segíthetnek… Vagy egy külső(bb) szemlélő, akár családtag bevonása, aki friss szemmel látja a dolgokat.
  • SzaboZ
    A könyv is egy érdekes kérdés.
    Világ életemben nagyon szerettem olvasni, de zömmel könyvtárból kölcsönöztem ki a könyveket.
    A Nagymamám (Isten nyugosztalja) nagy könyvgyűjtő volt, a halála után rengeteg könyv maradt meg utána.
    Nem volt hová kirakni.. egy darabig a pincében állt, banános kartonokban, majd hívtam egy antikváriust, aki jelképes összegért elvitte őket. 1-2 darabot tartottam csak meg, amiben névreszóló dedikáció volt.
    Örülök neki, ha újra könyvbarát kezébe kerül, és újra örül neki / olvassa valaki.
    Még egy hasznos dolog; e-book reader.
    Elfér rajta több száz könyv, mindig nálad van.
  • Csabi
    Nálunk én vagyok egyedül jelenleg a háztartásban, aki szeretne levegőt kapni a lakásban. Értelemszerűen a gyerekek még ezt nem érzik át, hogy sok játékuk van, bár, amikor rendet tettem a gyerekszobában, míg ők anyjukkal a nagymamánál voltak (egy nagy “hullazsák” játéknak nevezett kacat be a kukába), akkor csak arra lettünk figyelmesek, hogy nem vettek észre semmit, pusztán leültek a szobába és fél napot játszottak bent. Korábban szinte be sem mentek csak, míg kihoztak a nappaliba mindent. Most már van terük játszani és könnyebben választanak játékot is.
    Sajnos a nagymamát nem tudom leszoktatni arról, hogy ne vegyen kacatokat, mivel nem vagyunk beszélő viszonyban 🙂 Viszont ezt már megértették a gyerekek, hogy ez nem normális. Ő az, aki egy névnapon a család összes tagjának vesz valamit. Mondjuk ehhez ők meg asszisztálnak, de sajnos ebbe nincs beleszólásom, felnőtt emberek. folyt.
  • Csabi
    folyt.
    Lényeg a lényeg, az tűnik a legjobb megoldásnak, hogy saját kézbe veszem a dolgokat és dobálom ki/zsákolom be adománynak azt, ami nem kell/nincs használva. Kicsit valóban drasztikus, de működik. És tényleg igaz, hogy még nem hiányzott semmi.
  • Kislány a kocsiból
    Faterom is gyűjtögető. Van egy kb. 90nm-es mellék épület ami tele van olyan dolgokkal amit nem használ semmire. De olyan szinten, hogy alig lehet bemenni.
    Legutóbb már két kisebb kb. 5x6m-es lemez mellék épületet épített az újjabb lomoknak. Van az udvaron hely, mert kb. 900nm a telek. Előbb utóbb eljutunk oda amit a szomszédnál látok, hogy a telek teljes hosszában tégla mellék épületek vannak egymás mellett. Egyik betelt, építette a másikat mellé kb. 1,5m távolságra.
    Mondtam faternak, hogy legalább úgy csinálná, hogy bővíthető legyen. Mert úgyis be fog telni ha így folytatja, akkor legalább megspórolna 1 falat az újjabb épület építésénél. 🙂
  • Dorota
    A házban, ahol lakunk, van egy úgynevezett csere helység. Ide leviheted a jó állapotú, de már megunt használati tárgyadat és cserébe – ha akarsz – vihetsz a többi holmiból. A héten így adtam le a régi függönyöket és gazdagodtam egy szép kaspóval. Nekem bevált ez a módszer a felhalmozás elkerülésére.
  • Emil Zatopek
    Úgy látom, általános probléma a felesleges dolgok felhalmozása. Gyakorlatilag csatlakozni tudok az előttem szólókhoz: jómagam nem szeretek gyűjtögetni, próbálom ésszerű keretek között tartani a dolgaimat, ami nem kell, szívfájdalom nélkül túladok rajta vagy megszabadulok tőle. Párom dettó. Ha rajtam múlna, minimál cuccunk lenne a lakásban.

    Anyukámnál megy a gyűjtögetés, kétszer futottam neki a raktár tisztogatásának, mindkétszer visszapattantam, hogy “ezt ne még”, meg “azt ne még”, ott fel is adtam egy időre a rendrakást. Garázs ugyanez: 20-30 éve nem használt dolgoktól nem lehet elférni, mert “érzelem”, meg “jó lesz még valamire”…..

    Ami viszont megbénít, hogy a gyerekeim mennyi kacatot kapnak a rokonoktól. Nekem egy karácsony meg szülinap már kész gyomorideg, mert tuti, hogy érkezik a 425. LEGO, a 312. plüss vagy bármi más, amiből így is Dunát lehet rekeszteni, hiába tiltakozunk…

  • Werner
    Nálunk a családban az volt a mondás, hogy könyvet nem dobunk ki és nem adunk el. Szerintem a könyv nem kacat, hanem a megtestesült tudás, műveltség is, sokszor leemelek a polcról valamit, elolvasom egy délután alatt. Szerintem ennek öröklődnie kell generációról generációra, és ez jó.
  • axt
    Én is az a fajta vagyok, aki nem bírja nézni, hogy a sok szirszar (nálam: porfogó) szanaszét van egy lakásban. Van férjen be egy szekrénybe, vagy akkor kuka. Persze a szekrényt is szanálni kell néha. Rokonéknál szoktam elképedni, hogy mennyi fölösleges kacat van kirakva a konyhapultra, ami olyan zsúfolt, hogy egy nyamvadt szelet kenyeret alig lehet leszelni. Családosként azt is látom, hogy irgalmatlan sok játékot szed össze a gyerek innen-onnan, úgyhogy kezdem bevezetni azt, hogy valamilyen élményt kap a gyerek ajándékba, mondjuk elmegyünk valahova, ahova szeretne. Bobozni, wellness, akármi. Sajnos a feleségem olyan fajta, akit nem zavar, ha női ruhák vannak szanaszét a földön. Engem irgalmatlanul idegesít, be szoktam hajigálni a szekrénybe, akkor meg persze az a baj. Anyám hordott hozzánk sok hülyeséget egy időben, aztán egyszer elmondtam, hogy ki szoktuk hajigálni. Azóta nem hoz.
  • axt
    Anyám egyébként nagy gyűjtögető, és szerintem az én lomoktól való irtózásom a szülői házból jön. Nem akarok úgy élni, ahogy ő. Képtelen megszabadulni a szarjaitól, a legtöbb, ami elérhető nála az az, hogy leviszi a pincébe. De az ugyanaz. Nekünk amit még le kellene szerintem szanálnunk, az a könyvállomány. Már régóta gondolok rá, hogy át kellene válogatni őket, de nem volt még türelmem hozzá. Van sok olyan, amit a szülői házból hoztunk, de ki sem nyitjuk őket.
  • Kiszamolo
    Werner, szörnyű látni sok helyen, hogy minden szoba tele van könyvel és bár nem vallják be, 95%-át 25 éve ki sem nyitották.

    Aztán ott van még a “Windows 95 kezelési útmutató” meg a “Betamax rendszerű videómagnók kezelése” típusú, 30-40 éve elavult megőrzött könyvek is.

    A könyv nem isten és nem kell bálványozni sem.

    Amelyiket újra és újra elolvasod, azt tartsd meg, a többi csak porfogó.

    Ki kell dobni, vagy oda kell adni olyannak, aki még nem olvasta és akarja.

    Az én gyerekem meg majd megörökli az Amazon Kindle accountomat, ott el tudja olvasni az összes könyvemet. 🙂 Azt is, amit megvettem, meg azt is, amit fizikai könyvből beszkenneltem.

  • Judit
    Sajnos most én is átélem azt, hogy anyukám halála után ki kell pakolni a több, mint 100 nm-es házból, ahol az ötvenes évek óta (!) élt. Tényleg iszonyú munka és pénz: én Kecskemétről járok Debrecen mellé (Hajdúhadház) pakolni.
    Én is elhatároztam, hogy ha ennek vége, itthon is szelektálok, kidobok egy csomó cuccot vagy elajándékozok.
  • D Sándor
    Ez a felhalmozás, gyűjtögetés tragikus. Hát még ha konkrétan patologikus gyűjtő/gyűjtők a családtagok (szülők, nagyszülők). Súlyos esetekben nekik szinte fizikai fájdalmat okoz már csak az is, ha szóba kerül bárminek is a kidobása. Persze az embert meg állandóan kis lángon, néha meg vulkánkitörésszerűen elönti az ideg. Mint engem megint most, amikor ezt olvasom. A mai konténer árak mellett csak lelépve a lomok mennyiségét bőven 1 millió forint felett lesz csak a konténerköltsége a “valamire” csak jó lesz dolgok elszállíttatásának és még az időt, meg munkát az 0-ba veszem, de van olyan, amihez rohadt darus autó kell majd mert valamire jó lesz 4 darab egy tonnás acélláb, áhh tragédia. Meg amennyi pénzt ebbe beleöltek. Csak amióta számolom több millió forint a semmiért. Tragikus, de nincs megoldás. A szanálás nem jó, mert újra felgyűlik a szemét. folyt.
  • D Sándor
    Folyt. sőt a legrosszabb, hogy a gyűjtögetőknek van az a válfaja, ami a családi teret, értsd a te lakásodat, tárolódat, garázsodat is kinézi. Én ezért most fel is szerelek új zárakat, mert a kincsek néha-néha nálunk is szaporodnak. Semmirevaló bútorok jelennek meg, meg ilyen őrültség.

    A gyűjtögetőnek meg nincs betegségtudata. Jobb esetben csak leblokkol, rosszabb esetben amikor akárcsak finoman is rávilágítasz a helyzetre dührohamot kap. Értsd a kazánból kiszedi a beledobott lyukas, kopott zoknit, hogy az még valami rongynak jó lesz. Szakadt nadrágot, felsőt igazgat magán, kilátszanak testrészei, de ez még jó. És nehogy azt higgye bárki, hogy hobóról beszélünk. Diplomás mérnök-közgazdász.

    Nálunk éppen ezért alul vannak tervezve a tárolók. Nincsenek könyvek, csak ebook. Elektronika csak akkor jöhet, ha a régi megy. Minden évben lomtalanítás, de az öröklés után lesz sajnos munka…

  • Judit
    “Werner, szörnyű látni sok helyen, hogy minden szoba tele van könyvel és bár nem vallják be, 95%-át 25 éve ki sem nyitották.
    Aztán ott van még a “Windows 95 kezelési útmutató” meg a “Betamax rendszerű videómagnók kezelése” típusú, 30-40 éve elavult megőrzött könyvek is.

    A könyv nem isten és nem kell bálványozni sem.”

    Ez nagyon igaz. Anyukám házában is ilyenek vannak. 40 éves garanciajegyek, senkinek nem kellő könyvek – még az antikvárius sem jön ki érte 🙁
    Pár doboznyit elhoztam, felraktam a facebook könyves csoportokba, de ott sem kell senkinek.

  • Sanyi
    Édesapám annó beköltözött nagyapám kertes házába (öröklés után). Nagyapám nagyon mélyről küzdötte fel magát, ebből kifolyólag soha semmit nem dobott ki, elképesztő spórolósan tudott élni és közben halmozta fel a sok lomot (30-40év kb). Édesapám ugyan nem ezt az életutat járta be, de a gyűjtögetés megmaradt. Az hagyján, hogy a házból több év alatt a mai napig nem lomtalanított semmit nagyapám cuccaiból (ruhái is ott vannak a szekrényekben, pedig hányszor mondtam, hogy ajándékozza el), de azóta csak gyűlik és gyűlik a sok lom, kacat (jellemzően mások által már kidobott elektronikai eszközök, amiket ő megjavít, majd örül, hogy van egy 23. mobiltelefonja, powerbankja, 10 éves laptopja is, amit amúgy sosem használ). A házban szinte nem lehet leülni sehova, a régi bűtorok, szekrények mind tele vannak pakolva. Az udvaron/fészerben ugyanez. Kifesteni sem lehet a házat a fentiek miatt. folyt..

Vélemény, hozzászólás?

A megadott név fog megjelenni, ezért érdemes nem a valódi nevedet megadni a hozzászóláshoz.

A hozzászólás előzetes moderáció után fog megjelenni.

Figyelem: FIREFOX böngészővel gondod lehet a hozzászólás elküldésével. Használj másik böngészőt a hozzászóláshoz, amíg ki nem javítják a hibát.

 karakter még felhasználható

A hozzászólás elküldésével hozzájárulsz, hogy az IP címed technikai okokból tárolva legyen. Ha ezt nem szeretnéd, ne küldd el a hozzászólást. Kérésre a hozzászólást töröljük az IP címeddel együtt.