A cuccok
Egyik rokonomék idős korukra elköltöztek, eladták a hatszobás házat (plusz pince, padlás, garázs természetesen) és vettek egy háromszobás lakást a belvárosban.
A legnagyobb kihívás a ház kiürítése volt. Nem tudom, hogyan csinálták, de ez a hatalmas ház a pincétől a padlásig tele volt mindennel. Használt bútorok, könyvek, ruhák és minden egyéb elképesztő mennyiségben. Minden szoba és egyéb helyiség tele volt padlótól a plafonig. Rá voltak kényszerítve, hogy ebből a hatalmas cucc-halomból csak annyit vigyenek magukkal, ami elfér az új lakásban.
Hirtelen kiderült, hogy a rengeteg használt, de évek óta senki által nem használt szekrényekre, ágyakra, ruhákra semmi szükségük nincs. Pedig mindent azért tettek el, mert egyszer még jó lesz valamire.
A problémával nem voltak egyedül. Amint már írtam is róla, az átlag amerikai annyi cuccot halmoz fel, hogy nem fér be a dupla garázsba egy autó sem, sőt, külön raktárat kell bérelni a cuccoknak, mert már kinőtték a házat a rengeteg összevásárolt és elrakott kacatok.
Egy másik bejegyzésben írtam, hogy egy család egy lakásfelújítás miatt a dolgaik nagy részét elszállította egy raktárba, majd arra döbbentek rá, hogy azok a dolgok egyáltalán nem is hiányoznak nekik. Pedig addig el sem tudták képzelni az életüket a most raktárban pihenő dolgaik nélkül. Hiszen azért vették meg és őrizgettek azokat, mert azt gondolták, szükségük van rá.
Valaki mondta, hogy a szülei halála után hosszú hónapok kemény munkájába és sok pénzbe került, hogy a sok felhalmozott kacattól megszabaduljon. Ez akkora nyomot hagyott benne, hogy hazament és kiszórta a saját lakásában található, évek óta nem használt dolgok nagy részét, hogy az ő gyerekei majd ne járjanak ugyanígy.
Minél idősebb az ember, annál inkább tele van évtizedekkel ezelőtt vett, az elmúlt húsz évben egyszer sem használt dolgokkal. Még a déditől örökölt porcelánfigura-gyűjtemény, aminek a piaci értéke pont nulla forint, de senki nem dobja ki, mert a dédié volt, elrakott és soha elő nem vett fotók, könyvek, amiket senki nem nyitott ki harminc éve, ruhák, amiket már soha senki nem fog felvenni, de megvan még a gyerekek görkorcsolyája és az egyetemi tankönyvei is. Ott porosodik a VHS magnó is a tévé alatt, mert mit lehet tudni, hátha valaki egyszer hoz még egy VHS kazettát.
Egy kis segítség a válogatáshoz:
Megvan, amikor elmész valakihez és szétnézel a lakásában és csak rengeteg csecsebecsét, poros könyvet és egyéb felesleges dolgokat látsz? Na, ugyanezzel a szemmel nézz szét a saját lakásodban is és minden egyes tárgyról kérdezd meg magad, miért tartogatod még mindig és milyen sűrűn használod.
Ha rendet raksz otthon, sokkal kényelmesebb lesz az életed. Csak arra vigyázz, hogy az üressé vált polcokat és szekrényeket ne töltsd fel újra tárgyakkal.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Nos ez egyetlen módon lehetséges… Ha az üressé vált polcoktól és szekrényektől is megválsz. 😉
Az emberek 99%-a hajlamos arra, hogy mindenféle szir-szart felhalmozzon.
Az öcsémék vettek 3 éve új lakást, 135 négyzetméter.
Nemrég voltam náluk (bejelentés nélkül, fel kellett ugranom valamiért), elborzadtam, hogy ezt a nagy lakást mennyire belakták, tengernyi haszontalan cuccal.
A gyerekeknek életnagyságú plussmackó, plusselefánt, és irtózatos mennyiségű kacat.
Nyilván azért, mert van hely, van pénzük.
Első körben a könyveket adtam el (3-4 nap pakolás), utána 4 napot pakoltam a lomokat a lomtalanításkor (szenes porban, mert az etnikai kisebbség műanyag tüzelésének az eredménye ott rakódott le, jellemző, hogy ezalatt 3 árpám lett, míg máskor 10 évente jön ki egy). Ha sugallatra ezt nem végzem el, akkor pár hónapra rá aligha tudtam volna hirtelen elköltözni és eladni a házat. Itt is mázlim volt.
A megmaradt cuccok az ex nejem padlásán vannak (kb 10 nm-en), évente 2-3x azért kell onnan valami (a trambulinnak egy évre jól jött), de ha fizetni kéne értük, jobban megérné kidobni az egészet.
Húúú, és látni a meglepetést, amikor egy szép illatos mécsest kibontva a csomagolásból, a polchoz szaladtam és adtam cserébe egy másik tömbgyertyát! 😀 Hamar rájöttek, hogy 1. tényleg nem kell hozni, mert komolyan gondoltam, amit mondtam, 2. jobb engem elvinni valamerre (többen elférünk egy kávézóban), 3. egy csomó szuper, “hamar fogyó” meglepetés és ajándék létezik, pl. házi keksz, csoki, tea, színházjegy, stb..
Az elmúlt öt év során három elhunyt után számoltam fel hagyatékot, hihetetlen pénzembe és időmbe került a sok használhatatlan szar átnézése és likvidálása.
Egy dolgot tudok javasolni a saját életedre vonatkozóan: néhány évente költözz másik lakásba, és csak annyit vigyél magaddal, amennyi a kombi hátuljába belefér (gitár, számítógép, macska, kotyogós kávéfőző, meg a bankkártyád). Életed legfontosabb értékei amúgy is a felhőben vannak:)
Névnap, születésnap, harácsony, hanuka, stb., mind-mind alkalom arra, hogy egy újabb felesleges cuccot vegyenek.
Mi bevezettük azt, hogy pénzt adnak bele egy utazásba.
Tudom, hogy kicsit sarkos a véleményem, de szerintem a felhalmozás a rugalmatlanság jele. Aki felhalmoz, az nem igazítja hozzá a lakását, házát az igényeihez, nem alkalmazkodik a saját tényleges szükségleteihez, hanem csak engedi beáramlani az újabb cuccokat. Pont emiatt inkább az idősek halmoznak fel.
Pedig gondolni kellene arra is, hogy egyszer csak vége az életnek és akkor valakinek rendet kell vágnia a káoszban, meg kell keresnie, amire szükség van és valahogy meg kell szabadulnia a feleslegtől. Én nem szeretném ezt a terhet senki vállára tenni majd.
ez nagyon kedves, ötletes dolog.
🙂
Szerintem is pont elég ennyi.
AMúgy rakosgatós vagyok én is sajnos, a kamaszkorom óta felhalmozott könyveimtől egész egyszerűen nem vagyok hajlandó megválni, plusz egyéb emléktárgyak sokaságától sem.
AZért igyekezni igyekszem, évek óta felgyűlt ruhákból már sokat elszórtam amellett hogy évente 10 db alatti a ruhavásárlásom (zoknistól mindenestől.. 🙂 )
Plusz haszontalan használati tárgyaktól pedig vatera jófogáson igyekszem meválni, néha meglepő pénzeket lehet kapi ócska sz@arokért…
kezelésére licit formájában. A felajánló biztosítja a terméket/szolgáltatást, a licit nyertese pedig elutalja az összeget Levi alapítványának. (Sok a csaló, ezért ha te nyersz licitet, utalás előtt ellenőrizd a számlaszámot a csoport borítóján).
facebook.com/groups/643332389525688/
De fokozottan megkérlek, hogy ne lomtárnak nézd a csoportot, csak olyat ajánlj fel, amit nagyon jó eséllyel megvesz valaki. Még kb. 600 millió forint hiányzik, ami összegyűjtésére 20 nap van.
Nehéz döntés volt, de megérte.
A családban kisebbségként mi rendszeresen “lomtalanítunk” illetve ezt megelőzendő, eleve minimalizáljuk az inputot. Nincs felesleges ajándékozás, felesleges tárgyak formájában főleg nem. Gyerekeket beleértve. És működik! A fentebb már említett módszert is követjük, hogy csak annyi szekrény és polc legyen, amennyire tényleg szükség van.
, vagány a módszered 🙂
Tudatos vásárlók vagyunk és némi megingás melett leginkább csak azt vesszük, ami tényleg kell. Leginkább használt dolgokat szeretek vásárolni, mert azok ár érték arányban szimpatikusabbak.
Fontos, hogy idönként átnézzük a holmijainkat, mert különben beindul a fölös felhalmozás. Ennek ellenére szinte soha nem dobunk ki semmit ami még használható. Ha csak jelképes összegért is, de eladjuk, igy nem a szemetet gyarapitjuk, mert másnak lehet még kell az ami nekünk már nem. Valahogy képtelen vagyoknolyat szemétbe dobni, ami nég használható.
Egyik jó módszer (már a nyilvánvalón kívül, pl. a fényképek, videók archiválás előtti válogatása) a duplikátumokat kiszűrő programok használata. De hatékonyan csak a megelőzés segít, semmi más.
A ruhákkal kapcsolatban párom találta ki költözéskor azt a rendszert, hogy új ruha jöhet, ha helyette ugyanannyi régit kidobunk/ eladunk. Mivel mindketten utálunk kidobni még használható dolgokat, így sikerült megfékeznünk a ruhák mértéktelen szaporodását 🙂
Minden évben tartani kell egy lomtalanítást, néha tényleg hasznos dolgok kerülnek elő, de nagyrészét el kell adni vagy odaajándékozni valami jótékonysági szolgálatnak. Meg persze nem kell megvenni minden szart. 14 évesen már mondtam szülőknek hogy ne hozzanak semmi ajándékot nyaralásból, tele van két fiók szobrocskákkal, kacatokkal.
Felmenőim házai dettó ilyenek, tele van tonnányi szarral minden zug.
Én szeretem ha csak minimális dolgaim vannak, így ha pld veszek egy új nadrágot, akkor a szekrényből 1db megy a használt ruha gyűjtőbe, hisz x darabnál nincs többre szükségem.
Apósom is gyűjtögető. A lakásban nem teheti (anyós miatt), de a garázs az ő birodalma. Annyi kacatot halmozott fel, hogy az autó még épp befér, de a kiszállás már nehézkes. A mi autónk pár centivel nagyobb, de az már nem fér be.
A nekünk hozott kacatok a legrosszabbak, ez főleg a gyereknél látszik, mindenféle szarokat vesznek neki ajándékba, rengetek csomagolóanyaggal.
Valami drasztikus működne a sógornőddel és a többiekkel? Pl. ti csak annyi cuccot ajándékoztok az ő gyerekeiknek, amennyit ti szeretnétek kapni. Előbb-utóbb lehet, hogy abbahagyná az egyoldalú költekezést. Vagy sűrűn eljótékonykodni a játékokat.
Ne a kidobásra gondolj, csak azt kukázd, ami használhatatlan. Jó állapotú ruhát, játékot jótékony célra is fordíthatod, több féle megoldás létezik.
Mint egy ismerősöm, akinek megszámlálhatalan ruha, cipő, táska van a gardróbjába, 50 ezrekért vesz MK. cipőket, aztán meg egy év múlva eladja fillérekért. Hát szerintem ez annyira nem jó üzlet.
Szóval szellős, jól átlátható ruhatár, lakás, élettér, csak azt és annyit megvenni, amire valóban szükség van.
Én az ismeretségi körömben két fő okot látok: elsősorban azért, mert túl hamar/meggondolatlanul vásárolnak. Eszükbe jut, hogy kellene pl. új ágynemű, megveszik, mert megtetszik. Majd utána rájönnek, hogy egyik meglevő sem olyan rossz állapotú, hogy ki kellene dobni, így az új pluszban érkezik, ez egyenes út a halmozáshoz. Ezt viszonylag egyszerű megelőzni: előbb kell szelektálni, utána vásárolni.
Másodsorban a megszokás erejét tapasztalom. Nem merül fel, hogy lehetne változtatni, ezért őrzik meg a 20 éves útikönyvet, a divatjamúlt ruhákat, a videókazettákat, amit talán már le sem lehet játszani. És amikor ezt már évek óta folytatja valaki, akkor meg már kedvük sincs hozzáfogni. Itt talán az apró lépések segíthetnek… Vagy egy külső(bb) szemlélő, akár családtag bevonása, aki friss szemmel látja a dolgokat.
Világ életemben nagyon szerettem olvasni, de zömmel könyvtárból kölcsönöztem ki a könyveket.
A Nagymamám (Isten nyugosztalja) nagy könyvgyűjtő volt, a halála után rengeteg könyv maradt meg utána.
Nem volt hová kirakni.. egy darabig a pincében állt, banános kartonokban, majd hívtam egy antikváriust, aki jelképes összegért elvitte őket. 1-2 darabot tartottam csak meg, amiben névreszóló dedikáció volt.
Örülök neki, ha újra könyvbarát kezébe kerül, és újra örül neki / olvassa valaki.
Még egy hasznos dolog; e-book reader.
Elfér rajta több száz könyv, mindig nálad van.
Sajnos a nagymamát nem tudom leszoktatni arról, hogy ne vegyen kacatokat, mivel nem vagyunk beszélő viszonyban 🙂 Viszont ezt már megértették a gyerekek, hogy ez nem normális. Ő az, aki egy névnapon a család összes tagjának vesz valamit. Mondjuk ehhez ők meg asszisztálnak, de sajnos ebbe nincs beleszólásom, felnőtt emberek. folyt.
Lényeg a lényeg, az tűnik a legjobb megoldásnak, hogy saját kézbe veszem a dolgokat és dobálom ki/zsákolom be adománynak azt, ami nem kell/nincs használva. Kicsit valóban drasztikus, de működik. És tényleg igaz, hogy még nem hiányzott semmi.
Legutóbb már két kisebb kb. 5x6m-es lemez mellék épületet épített az újjabb lomoknak. Van az udvaron hely, mert kb. 900nm a telek. Előbb utóbb eljutunk oda amit a szomszédnál látok, hogy a telek teljes hosszában tégla mellék épületek vannak egymás mellett. Egyik betelt, építette a másikat mellé kb. 1,5m távolságra.
Mondtam faternak, hogy legalább úgy csinálná, hogy bővíthető legyen. Mert úgyis be fog telni ha így folytatja, akkor legalább megspórolna 1 falat az újjabb épület építésénél. 🙂
Anyukámnál megy a gyűjtögetés, kétszer futottam neki a raktár tisztogatásának, mindkétszer visszapattantam, hogy “ezt ne még”, meg “azt ne még”, ott fel is adtam egy időre a rendrakást. Garázs ugyanez: 20-30 éve nem használt dolgoktól nem lehet elférni, mert “érzelem”, meg “jó lesz még valamire”…..
Ami viszont megbénít, hogy a gyerekeim mennyi kacatot kapnak a rokonoktól. Nekem egy karácsony meg szülinap már kész gyomorideg, mert tuti, hogy érkezik a 425. LEGO, a 312. plüss vagy bármi más, amiből így is Dunát lehet rekeszteni, hiába tiltakozunk…
Aztán ott van még a “Windows 95 kezelési útmutató” meg a “Betamax rendszerű videómagnók kezelése” típusú, 30-40 éve elavult megőrzött könyvek is.
A könyv nem isten és nem kell bálványozni sem.
Amelyiket újra és újra elolvasod, azt tartsd meg, a többi csak porfogó.
Ki kell dobni, vagy oda kell adni olyannak, aki még nem olvasta és akarja.
Az én gyerekem meg majd megörökli az Amazon Kindle accountomat, ott el tudja olvasni az összes könyvemet. 🙂 Azt is, amit megvettem, meg azt is, amit fizikai könyvből beszkenneltem.
Én is elhatároztam, hogy ha ennek vége, itthon is szelektálok, kidobok egy csomó cuccot vagy elajándékozok.
A gyűjtögetőnek meg nincs betegségtudata. Jobb esetben csak leblokkol, rosszabb esetben amikor akárcsak finoman is rávilágítasz a helyzetre dührohamot kap. Értsd a kazánból kiszedi a beledobott lyukas, kopott zoknit, hogy az még valami rongynak jó lesz. Szakadt nadrágot, felsőt igazgat magán, kilátszanak testrészei, de ez még jó. És nehogy azt higgye bárki, hogy hobóról beszélünk. Diplomás mérnök-közgazdász.
Nálunk éppen ezért alul vannak tervezve a tárolók. Nincsenek könyvek, csak ebook. Elektronika csak akkor jöhet, ha a régi megy. Minden évben lomtalanítás, de az öröklés után lesz sajnos munka…
Aztán ott van még a “Windows 95 kezelési útmutató” meg a “Betamax rendszerű videómagnók kezelése” típusú, 30-40 éve elavult megőrzött könyvek is.
A könyv nem isten és nem kell bálványozni sem.”
Ez nagyon igaz. Anyukám házában is ilyenek vannak. 40 éves garanciajegyek, senkinek nem kellő könyvek – még az antikvárius sem jön ki érte 🙁
Pár doboznyit elhoztam, felraktam a facebook könyves csoportokba, de ott sem kell senkinek.