A Fire mozgalom lényege, hogy már-már mániákusan nyomjuk meg a munkát fiatalon, spóroljunk extrém módon, hogy minél hamarabb legyen annyi vagyonunk, hogy soha többé ne kelljen a pénzért dolgozni.
Kínában egy másik mozgalom indult, a lying flat. (Kínaiul tang ping, ha esetleg kérdeznék egy kvízmüsorban. 🙂 )
A fiatalok nem akarnak megszakadni a munkában, nem akarnak beállni a sorba és napi 12 órát robotolni azért, hogy hátha cserébe őket léptetik elő a háromezer másik ember közül és akkor majd keresnek annyit, hogy egyszer talán legyen egy normális ingatlanuk és szép autójuk. (996 erre a kínai kifejezés: reggel kilenctől este kilencig, hat napon át egy héten.)
Inkább visszavesznek az igényeikből, a mondásuk, hogy egynapi bér háromnapi kikapcsolódásra elég, ha nem akarunk drága szórakozási módokat. Az elvárásoknak való megfelelés, az ingatlan megszerzése, a középosztály életszínvonala és sok minden más, ami miatt az emberek hajlandóak rabszolgaszerűen éjt nappallá téve dolgozni, nem ér annyit szerintük, hogy ne legyen életük.
A nyugati világban ezt a munka-magánélet egyensúlyának újragondolásának hívják, a lying flat követői ezt radikálisan akarják megvalósítani, csak annyit dolgozni, ami egy szerény megélhetéshez elég.
A kommunista diktatúra nem nézi jó szemmel a filozófia terjedését, a cenzorok mindenhol irtják az online térben az erről szóló posztokat. Amikor zuhan a születésszám, kérdésessé vált az eddigi növekedés fenntarthatósága és a hivatalos narratíva, hogy mindenkinek teljes erejéből hozzá kell járulnia a "kínai álom" megvalósulásához, nem tűrik, hogy a fiatalok inkább saját maguknak éljenek.
Természetesen semmi újat nem találtak fel a kínai fiatalok, hasonló gyökerekből táplálkozott a beat nemzedék, a brit NEET és sok másik mozgalom is: inkább a szabadidő, mint a karrier és a szokásos életút, ingatlanvásárlás és autó.
Érthető, hogy a fiatalok nem akarnak kevés pénzért sokat dolgozni, főleg nem 12 órát hat nap egy héten és úgy érzik, hogy csak egyszer fiatalok, amit ki kell használniuk. A materiális javak átértékelése is egy jó irány, de kérdés, hogy hosszú távon nem fizetnek-e túl nagy árat a kényelemért. Az élet során gyakran kell erőfeszítéseket tenni a siker érdekében és nem mindig az elmenekülés a helyes megoldás. S ahogy a mondás tartja, fiatal tudsz lenni pénz nélkül, de öreg nem.
Ez is hasonló, mint a Fire és az összes hasonló filozofikus irányzat: le kell hántani róla a túlzásokat és megtartani csak a bölcs részét. Elérni egy megfelelő anyagi biztonságot fiatalon, kilépni a mókuskerékből és elengedni az amerikai álmot, az anyagi javak helyett az élet értelmét megpróbálni megragadni és így tovább.
Akit érdekel, bővebben ebben a cikkben olvashat a lying flatről.
Ezzel inkább tudok azonosulni.
Boldogok az alacsony igényűek.
Az idei fizetés emelés előtt jeleztem, hogy részemről maradhat a bér, de heti csak 4 napot dolgoznék.
Sajnos erre most nincs lehetőség, de ha feleségem visszamegy dolgozni, akkor lehet bepróbálkozom vele rendesen.
Sajnos több olyan 40-es életerős férfi halt meg a munkahelyemen, illetve a tágabb környezetembe, akik feltehetőleg túlhajtották magukat, nem tudtak megbirkózni a stresszel (managgerek, igazgatók, stb.) Megérte fullba nyomni?
Teljesen jogos, maximálisan egyetértek vele és tiszta szívemből támogatom hogy minél többen álljanak át erre a módra. Dolgoztam programozóként 2 évig minimálbérért, amikor vége lett, akkor fogadtam meg hogy én többet nem fogok gyomorideggel munkába menni.
Aki annyira akar teperni annak hajrá. Nem vagyunk mi, a többségi társadalom erre rászorulva. De sajnos ők szoktak a leghangosabban sírni az adóterhek miatt is...
Fiatalon, egészségesen könnyű a lemondás, de ha bármi történik, akkor jön a fejvakarás. Nem a vásárlások miatt kell gyűjteni vagyont, hanem mert megnyugvást tud adni, hogy van mihez nyúlni. Így korán feláldozni mindent elég nagy hiba tud lenni.
Fiatal tudsz lenni pénz nélkül, de öreg nem, ahogy a bölcs mondás tartja.
youtube.com/watch?v=8An2SxNFvmU
A lusta emberek szívesen ülnek a langyos pocsolyában, közben a körülményeiket, a társadalmat, a gazdag 1%-ot szidva, hogy nekik miért nincs semmijük - már Káin és Ábel óta. Attól félek hogy ez a mentalitás amit a cikk taglal inkább könnyedén válhat pl. nyugaton az ő életük önigazolásává. Aki inkább nem dolgozik annyit amiből félre tud tenni, nem tanul olyan szakmát ami piacképes, nem vállal gyereket mert fél a felelősségtől, stb. szerintem önmagát nyomorítja meg... Az egészséges work-life balance amit írsz Miklós szerintem egy nagyon fontos dolog, de az 1 nap után 3 nap pihenés nekem nagyon "a tücsök" gondolkodásmód a hangyával szemben. Nem az a két választásod van, hogy 996 és 40 évesen infraktus vagy egész életedben 32nm-es albérletben nyomorgás - legalábbis a nyugati világban.
Persze, gyakran a lusta emberek önigazolása is lehet ez és fiatalon (is) gyakran kell erőfeszítéseket tenni a siker érdekében és nem elmenekülni a terhek elöl.
Nem azt írtam és nem azért írtam róla, mert követendő példa, főleg nem a szélsőséges megnyilvánulásai.
De a fireről sem azért írtam már többször, mert az is követendő lenne bármi áron.
"le kell hántani róla a túlzásokat és megtartani csak a bölcs részét". Itt a lényeg. Egyensúly.
@attecte 32 éves vagy (arra vagy büszke hogy bkv-val jársz, bár ez most nem releváns) 2 évet dolgoztál programozóként minimálbérért?? És ez a munka még stresszes is volt? Te ezt hogy tudtad összehozni? Vagy ez direkt cél volt? 😀 Vagy neked valami súlyos betegséged van? Ezen mondjuk egyáltalán nem lepődnék meg, sőt 😀
Egyébként én mostanában azon gondolkodom, hogy olyat fogok csinálni mint a sabbatical csak épp pont fordítva, 7 év pihenés, 1 év munka. Régebben én is a fire-ön gondolkoztam, de ki tudja még hányszor lesz ilyen inflációs környezet a következő 60 évben.
Olyan mozgalom nincs, melynek tagjai egész életükben motiváltak arra, hogy olyan munkát végezzenek jó minőségben, amit szívesen csinálnak, és hasznos a társadalom számára?
Szerintem ez az ideális hozzáállás, és ezt automatikusan meg is jutalmazza a társadalom.
Mondják ezt most, aztán 35-40 évesen korukban pedig elkezdik verni az asztalt, hogy a mocskos gazdagoknál összpontosul a vagyon (gazdag = több pénze van egy garassal, mint nekem, meg aki gürcölt huszon-harmincévesen, hogy előrébb jusson) és hogy nekik is jár a ház meg a kocsi meg minden is. Ez ugyanaz, mint amikor azt mondják az ismerősök, hogy őket nem érdekli a ház meg a többi, ő inkább élményeket gyűjt és elveri a pénzét, de közben panaszkodnak, hogy milyen drága a lakhatás és hogyan elszálltak az ingatlanárak, hát kinek van erre pénze?
Egyébként meg asd123-nak van igaza, olyan munkát kell választani, amit szeretsz, amit motiváltan tudsz végezni és ami emellett még jól is fizet. Sok-sok ilyen szakma van ma már. Én inkább pont azt látom, hogy teljesen hiányzik az emberekből a motiváció, hogy jó munkát végezzenek, hogy jók legyenek bármiben is, aztán panaszkodnak, ha depisek lesznek.
Támogatom a kezdeményezést. Átdolgozni látástól-vakulásig azt az időszakot, ami az egyik legértékesebb az ember életében... Vannak ilyen kollégáim, 40+osan egészségügyi problémák, stressz, pénzhajhászás, tönkre menő családi kapcsolatok... Hiába lesz sok pénze, az élete fabatkát sem ér.
@prakt ha emelés helyett, inkább 4 napot dolgozol, az nem olyan mintha 20%-ot emeltek volna?
Vagy az eddigi 5 napi melót megcsinálnád 4 nap alatt? Pl 5x8 helyett 4x10 órában?
Az első 5 évemet rommá robotoltam: minden második héten ügyelet, nem volt hétvégém, mindent elvállaltam, a főnökeimmel egyeztetett vizsgák, ami kell.
A jutalom? Bruttó 215ről 280-ra.
Aztán elkezdtem kicsit élni, nemet mondani mert láttam, hogy a munkám gyümölcsét nem én kapom meg, hanem egy élősködő "kaszt", akik egymással jóban vannak és kiröhögnek a hátam mögött (egy céges bulin véletlenül kifüleltem).
Tanulság? Barátkozni kell a gazdagokkal, vinni nekik a "betevőt", sokat bulizni velük. Így kerültem be a mostani munkahelyemre ahol kb 5x annyit keresek tizedannyi munkával...
@elemlampa nem releváns, de azért bedobtad, ahogy a koromat is, aztán még betegségre is utalsz 🙂 ez aztán a nívó.
Hadd ne kezdjem el sorolni, de tényleg: meg az elején volt, a létra alján kezdtem, ott még azért nincs meg az önbizalmad, de lehet hogy amúgy sincs meg mert nem olyan alkat vagy, tudsz szar élethelyzetben is ragadni, de azóta már kimásztam belőle, stb.
Nem én vagyok az első ebben a közösségben aki végigment ezen, és nem is az utolsó, ha te nem is érzed át milyen majd más át fogja.
@forest @cartman sajnos a média és a vállalatok megetettek nagyon sok embert azzal az illúzióval, konkrétan hazugsággal, hogy dolgozz keményen és kifizetődik. Kizárólag ők tehetnek arról, hogy ennyire az ellenkező irányba rúgott ez a történet. A személyes felelősség ebben ott van, de hangyányi a társadalom egészének felelősségéhez képest.
Asd123 és Cartmen megtennétek, hogy adtok példákat is a jól megfizetett, társadalmilag is megbecsült munkára amiről beszéltek? Csak mert csak úgy kijelenteni h bőven van, szerintem erős túlzás.
Illetve hozzatenném, hogy szerintem ez nem ennyire fekete fehér. Én 6 és fél éven keresztül szerettem a munkám, majd jött egy új managament és már utálom. A társadalom pedig soha nem hálálta ezt meg. Maradt a jó fizetés, de az nem minden...
@attecte ”Dolgoztam programozóként 2 évig minimálbérért, amikor vége lett, akkor fogadtam meg hogy én többet nem fogok gyomorideggel munkába menni.”
ha gyomorideggel jart a munka akkor szerintem palyat tevesztettel. A legtobb embernek van olyan terulet amit elvezettel csinal, alkalmazottkent egyszeru beosztottkent mentes vagy a cegvezetes miatti stressztol. Nincs az a hulye fonok ami miatt idegeskedni kell
Nagyon jó cikk.
Hasonlóan élek én is. Napi x (az x értékét az olvasóra bízom) óránál többet a jelenlegi, egész jó fizetésem többszöröséért sem dolgoznék. Persze, aki nem home office-ban van, annak ez nehezebben kivitelezhető.
Látom a barátaimat, akik többet keresnek és rosszabbul élnek nálam. A lényeg, hogy nekünk kell átgondolnunk és eldöntenünk, mire van szükségünk. Ez nagyon nehéz, mert a környezetünkben ezt mindenki meg akarja mondani nekünk. Szomorú, hogy okos emberek is ebben a csapdában vannak, ez nem intelligenciafüggő, hanem érzelmi, személyiségbeli okai vannak. (Pl. amikor egy szülő "a gyermeke jövője" érdekében dolgozik estig, nem jön rá, hogy a gyermeknek nem saját lakásra lenne szüksége, hanem minél több, a szülővel együtt töltött időre.)
Azt látom, hogy az átlagember kiadásainak harmada indokolható, harmada felesleges, harmada káros dolgokra megy.
"egynapi bér háromnapi kikapcsolódásra elég"
Ez szep, de ebbe belefer az onallo felnott elet, csaladrol mar nem is beszelve, vagy ez csak a mamahotelben mukodik?
Felvetettem a radikalis home office otletet, mondvan, nekem sokat szamit az az ido, amit a napi ingazas elvesz a mindennapokbol. Szerintetek a tokfej HR megertette? 🙂
A szélsőségeket lehántva mindkét mozgalomról nagyjából a barista vagy a coast fire a vállalható irányzat. A teljes semmittevés és a hajszoltság is leépít, számos korai nyugdíjas választ valami elfoglaltságot.
Igen nehéz megtalálni a személyes érdeklődésnek megfelelő, de nem megterhelő munkát és az egyensúlyt, személy szerint éppen döcögve haladok... a kedvenc hobbid már nem hobbi, ha másnak végzed... Legfeljebb majd ha nem lesz megfelelő, más irányba indulok...
@cartman Aki 20-30 evesen gurcolt, annak valoszinuleg nem 1 garassal van tobbje, mint a tucsok kollegainak. Nekem semmi gondom a mindeki a maga szerencsejenek a kovacsa filozofiaval. Aki mar latott kovacsot, az tudja, hogy az kemeny melo. Tudom, work smarter, not harder, ez is igaz.
@elemlampa Le kene mar szokni arrol a fogalmatlan arroganciadrol, hogy aki nem kocsival jar, az annyit is er. Ha belecsapsz a sabbaticalba, kiterjesztheted a kiszamolo blogra is: most 7 evig mashol rontod a levegot a bekepzeltsegeddel.
@cartman Így is mennyien fogékonyak az összeesküvés elméletekre. Azért szegények, mert brüsszeli sorosista (zsidó) gyíkemberek ellopják a pénzüket. Nagyon kevés az az ember szerintem, akinek tényleg elég a minimum. Őket nem is találod meg gyárakban, irodákban, de menő kávézókban sem.
Van egy hobbim, amiből elég jól meg tudnék élni, viszont azt is tudom, ha napi 6-8 órában azzal foglalkoznék, nem biztos hogy egy idő után örömömet lelném benne. Jobban örülnék ha mondjuk heti 2 munkanapot tudnék foglalkozni vele, és a többiben valami mással.
@asd123
Nem, nem jutalmazza meg a társadalom. Számomra szerett hivatás volt könyvtárosnak lenni, társadalmilag hasznos is, és jól is csináltam (ha hagyták volna, még annál is jobban csináltam volna). Csak éppen semmilyen formában nem volt megfelelően jutalmazva és 55 évesen még lapátra is tettek.
Szerencsére van tartalékom (hitelem meg nincs), szűkösen talán elég a nyugdíjkorhatárig, de csak mert én is elengedtem az anyagi javak kergetését már nagyon rég, és a hobbijaim is kb. ingyenesek.
"...olyan munkát kell választani, amit szeretsz, amit motiváltan tudsz végezni és ami emellett még jól is fizet. Sok-sok ilyen szakma van ma már..." - Most vagy te élsz egy rózsaszín buborékban, vagy én élek egy szürkében (mondom én, miközben átfut az agyamon sok-sok takarítónéni, kukásember, óvónéni, postás, rendőr, tanár, közszolga, okmányiroda-hivatalnok, stb. stb. arca... szerinted ha mindenkinek jutna jól fizető, szerethető munka, akkor az ő munkájukat ki fanyalodna rá, hogy elvégezze?
@spongyabob Majdnem annyi is volt a fizu emelés. 4X8 óra, ami számomra teljesen megfelelő lenne.
A mostani munkámat bőven el tudnám végezni heti 4 napban is. Régen nagyon sokat stresszeltem, sokat bevállaltam, hogy egyről kettőre jussak. A menedzsment ezt kihasználta, és amikor nekem volt szükségem minimális támogatásra, segítségre, akkor elküldtek, hogy hogy képzelem.
Bár azóta másik területen vagyok ugyanannál a multinál, de megtanultam, hogy hogyan kell úgy dolgozni, hogy ne kapjak többet a kelleténél. A plusz munkákat hárítom. Tudom vinni-hozni a gyereket, Home Office-ban kényelmesen dolgozni, besegíteni feleségemnek.
Örülnék a 4 napnak, ha már csütörtök délután kikapcsolhatnám a céges telót.
@forest Az a gond, hogy kettő, vagy annál több kisgyerek mellett olyan, hogy egészséges work/life balance nem létezik. (Tisztelet néhány ritka kivételnek.)
A szülők többségének ekkor nem fér bele az életébe minden, amit el szeretne végezni, mindenki, akivel szeretne időt tölteni. Az "egészséges" egyensúly ekkor az, hogy melyik ujjadba harapj, hogy a legkevésbé fájjon.
Az utóbbi évtizedekben nálunk is nyíltabban beszélnek erről, így a fiatalok is jobban látják előre, milyen kötöttségek vár(ná)nak rájuk a család mellett jó pár évig.
Ha valaki ezt nem akarja vállalni, akkor elég a 32nm, és a kényelmes élet, nincs az a plusz motiváció, hogy az utódoknak teremts megfelelő életkörülményeket.
(A FIRE életmód számomra (legtöbb esetben) gyermektelen emberek beteges pénzhalmozása, hasonló, mint az özvegyek gyűjtése a saját temetésükre.)
Én ott engedtem el a hajtást, amikor a devizahitel kamata hetente nőtt, amint kicsit nőtt a fizetésem, el is vitte a kamatemelés, (aminek egy részét aztán leírták a tőketartozásból évek múlva). Kifizettük a lakást, és elköltöztünk Németországba, a lakás ki van adva, tehermentes. Ha majd nyugdíjasok leszünk, visszatérünk, addig marad az albérlet Németországban. Nagy tanulság volt számomra, hogy ha a bank érdeke úgy kívánja, akkor nagyon flexibilisek a törvények, nem is merek hitelt felvenni, vagy betétet tartani, mint nem túl optimális megoldás maradt a kriptó, aranyat nincs holt tartsak.
@flora @ezvan
Egy szóval sem mondtam, hogy társadalmilag megbecsült munkákról van szó, három kitételt szabtam a munkának:
-Élvezed csinálni
-Van motivációd, hogy nap mint nap csináld
-Jól fizet
Gondolom nem kell mondani, hogy ott van egy rakás IT szakma, ami ebbe tartozik, ha fogékony vagy rá. Ha taszít a digitális dolog, akkor lehetsz festő, burkoló, kőműves, villanyszerelő, víz-, gáz-, fűtésszerelő, ezek szinte mindegyike millió felett hoz havi szinten. Természetesen nem ennyi a lista, én nagyon nehezen hiszem el, hogy valaki ne találjon egy olyat, ami jól fizet és még élvezi is mellette. Persze ehhez képezned kell magad, ügyfeleket kell szerezned, nem fog az öledbe hullani semmi sem.
@flora
Nem jut mindenkinek jól fizető munka és nem is kell, ugyanis már ott elbukik az ilyen utópista gondolat, hogy nem mindenki motivált, hogy jó munkát végezzen. Innentől pedig bukik az egész sztori, hogy itt mindenkinek jól fizető állást kell kapnia. Nem kell. Lesz egy rakás ember mindig, aki nem akar jó munkát végezni, aki olyan munkát végez, hogy egy óra alatt találnának mást a helyére, ha nagyon akarnának, mert annyira kevés a hozzáadott értéke. Te ne légy ilyen ember, tanulj valami értékesebb tudást, amit nehéz helyettesíteni rövid időn belül és megfizetnek majd, hogy megtarthassanak. Kereslet-kínálat törvénye dominál ma is és a jövőben is az fog. Mindig lesznek olyan szakmák, amikre nagy az igény, de kevesen vannak a szakemberek, azok lesznek az aktuális jól kereső szakmák. Most ilyen az IT meg az építőipar, lehet 5-10 év múlva más lesz az.
@attecte @belavoltam
Én kb 5 éve nyomom keményen az ipart és úgy néz ki, hogy 30 éves koromra nyugdíjas lehetek (ami nem jelenti azt, hogy semmit se fogok csinálni), mindezt úgy, hogy határozottan szegény családból származom. Vannak utak, amivel meg tudsz gazdagodni, vannak, amivel sose fogsz, mindegy mennyit gürcölsz. Alkalmazottként ez ritkán fog megtörténni szerintem.
Szerintem felesleges a társadalmat hibáztatni azért, mert neked (egyelőre) nem jött össze. Én is azt hittem először, hogy ha keményen dolgozok, akkor majd gazdag leszek (voltam alkalmazott nagyon rövid ideig), aztán egy kis matekozás után rájöttem, hogy ennek így semmire értelme számomra. Ha valami nem működik, akkor váltani kell (én vállalkozó lettem), nem kell túlgondolni. Persze lehet mondani, hogy ha egy borsodi faluba születtem volna, akkor nem itt tartanék, de az emberek többsége nem oda születik.
Volt ilyen mozgalom itthon is, a jelmondatuk ha jól emlékszem az volt:
"Dolgozz keveset, nem érhet baleset!"
Miután ki tudja mennyire tolódik ki az emberi élet - már a most 20 év körülieknél az átlagos 80-100 évről beszélnek - teljesen logikus, ha az első 30 évét inkább az élmények megszerzésével akarja valako tölteni, hiszen lesz még ideje bőven. A másik, amiért teljesen igazuk van, a jövő, globálisan, ami rég volt ennyire bizonytalan.
Sajnos itthon az állandó létbizonytalanság és az ehhez kapcsolódó rettegés miatt nagyon rossz irányba mentek el a dolgok...
@v jogos a felvetés! Imádom a programozást, soha nem cserélném el semmire, még nyugdíjasan is ezt fogom csinálni. A gyomorideget a munkahely okozta: ahol ugyanez a bullshit ment a megtérülő kemény munkáról, de a főnök Audi-val járt amikor nekem minimálbért adott.
Nem volt egyszerű kiugrani belőle, de nem is szeretném hogy rólam szóljon a beszélgetés; azért dobtam be, mert nagyon sok ilyen élethelyzet és ilyen ember van, akik nem biztos azért, hogy írnak erre a blogra.
De köszönöm a tanácsokat, tényleg, minden szavaddal egyetértek. Ennyit egy főnök sem ér meg.
@42 az a szerencsésebb, amikor találnak valami elfoglaltságot. A rosszabbik eset, amikor nyugdíjazás után elkezd leépülni az egészségi állapotuk, és nagyon gyorsan beköszönt a halál.
Van olyan emberalkat, aki ezt fiatalon is megtapasztalja, ha évekig dolgozik, aztán hirtelen egy hónapig nem kell, pl. munkahelyváltás miatt.
@leszezmegigyse "Miután ki tudja mennyire tolódik ki az emberi élet – már a most 20 év körülieknél az átlagos 80-100 évről beszélnek"
Ez sci-fi. Egy regi konyvben azt olvastam, hogy az emberi elet maximuma 120 ev kornyeken van. Na most nezd meg a jelenlegi szuleteskor varhato magyar elettartamot: alig 70, kb. a legutolsok kozott az EU-ban. Szoval az "atlagos" 80-100 ev egy mai 20 evesnek irrealis.
Arrol nem is beszelve, hogy a leelt evek szama egy dolog. De a testi-szellemi ertelemben epen leelt evek szama az igazi meroszam.
Most megyek át 32 órába ideiglenesen 13 évnyi full-time irodai munka után. Az ok: egyszerűen elég a 80%-nyi bér. Van, aki ilyenkor is fejlődni meg teperni akar, nekem az az évi +50 szünnap mindennél többet ér (de legalábbis 80%-os béren is jó életem lesz).
Egyébként pedig tényleg egyéni választás, hogy ki mennyit szeretne dolgozni. Nekem ennyi elég, és mindig is tudtam, hogy keveset szeretnék inkább dolgozni. Más pedig akar 50-60 órával vállalkozást meg karriert építeni, ez is egy elfogadható döntés.
Akkor a "tang ping" a halászos vicc megvalósítása Kínában?
Ismerek olyan embert, aki gyakorlatilag így él. Tehetős szülei vannak, akik támogatják, alkalmi munkákból, passzív jövedelemből, minimálbér körüli összegekből él. A családja egyik ingatlanjában lakott sokáig. Valószínűleg idős korában sem lesznek problémái, párja és passzív jövedelmei vannak. Ahhoz viszont, hogy valaki ilyen életművész legyen, kell egy biztos és jómódú családi háttér. 🙂 Ez pedig a társadalom csak nagyon kis hányadának adatik meg.
A többségnek marad a munka. Több olyan embert is ismerek, akik még hetven felett is dolgoznak, mert fénykorukban minimálbérre voltak bejelentve, vagy feketén, szürkén dolgoztak. Sok mai katásra, 4 órásra bejelentettre is valószínűleg ez vár majd.
Aki pedig nem tud összerakni Magyarországon egy lakást, az idős korában könnyen az utcán találhatja magát, szerintem.
Szerintem nem ellentéte a kettő egymásnak, a kettő majdnem ugyanaz, csak a lying flat már akkor "visszavonul" (RE) mikor még nincs pénzügyi szabadsága (FI). Bátor 🙂
@leszezmegyigyse valóban ez van, majd megérkezik a 30 éves korhoz, elkezdenek panaszkodni, hogy nem találnak párt, ha találnak akkor is már 35 évesek lesznek, családalapításnak meg kb. lőttek.
A probléma szerintem azzal van, hogy sokan feketén fehéren látják a dolgokat. Nekem is vannak olyan ismerőseim, kollégáim, alkalmazottaim akik csak azt keresik, hogy hogy lehetne mindent mindig megúszni, meg megy a rinya, h nekik nincs semmi míg másoknak van és ez igazságtalan. Velük arról vitatkozom, hogy lehet magadért tenni. Itt viszont az alapvetően intelligensebb közben zavar, ha valaki így leegyszerűsíti, hogy találj olyan állást amit szeretsz és fizet és készen van, és akkor IT meg burkoljál es mit rinyálsz. Az idők és a körülmények változnak az ember is változik ennél fogva nincs ilyen szimpla megoldás. Ha például az én esetemben a szeretett munkámat egx bődületesen inkompetens és agresszív managament megutáltatja velem, akkor kicsit elvész a hit, hogy ez máshol nem történhet meg újra ha váltok.
Én nemcsak fiatalon, de idősen sem akarok megszakadni, az én rétékrendemben a szabadidő fontosabb, mint a vagyon felhalmozása és ez 50 felett sem változott. Egy szerény egyszerű élet nálam többet ér, mint a karrier, a törtetés, és tudok örülni egy egyszerű kirándulásnak, is nem kell hozzá elutaznom Dubaiba, mert hogy az menő 🙂
Itt egyszerűen csak annyiról van szó, hogy vannak emberek akiknek nem feltétlenül tetszik az az általánosan kialakult és elfogadott (?) keretrendszer hogy az életed legnagyobb részében csináld azt amit mások mondanak és próbálnak tenni ez ellen. Jól vagy rosszul sikeresen vagy kevésbé sikeresen, de legalább felismerték, hogy valami nem ok és próbálkoznak. Szerintem nagyon sok ember érzi ezt csak nem tudja, hogy ez a baj vagy egyenesen tagadja.
Azt nagyon meg tudom érteni, hogy ingatlan vásárlás gondolata sok embert demotivál a kínai városokban mikor az éves nettó fizetésből kb. 2 négyzetméternyi ingatlanra telik csak.
(nettó 360 ezer forintos fizetés és 1,8-3,2 millió forintos négyzetméter árak mellett, forrás: numbeo.com/cost-of-living/compare_countries_result.jsp?country1=Hungary&country2=China )
Mondjuk ettől eltekintve a keressünk csak annyit, ami éppen elég lesz most és ne is akarjunk előrelépni nekem nagyon nem egy szimpatikus gondolat.
Ez itthon is létezik, nehezen találsz embert kereskedelembe vagy vendéglátásba, fontosabb a munkavállalóknak a szabad hétvége. Egyre több cikk van a 4 napos munkahétről, a home office meg elfogadott lett. Igényekből is sokan visszavettek, pörögnek a különböző csoportok, alternatív lakhatás, közlekedés, étkezés, életmód témában is. Lakás helyett konténer vagy mobilház, autó helyett kerékpár vagy roller, étterem helyett főzés, mozi helyett Netflix, stb. A covid karantén volt a főpróba és hozadéka sokszor, hogy családalapítás sincs tervben.
"ha gyomorideggel jart a munka akkor szerintem palyat tevesztettel. A legtobb embernek van olyan terulet amit elvezettel csinal, alkalmazottkent egyszeru beosztottkent mentes vagy a cegvezetes miatti stressztol. Nincs az a hulye fonok ami miatt idegeskedni kell"
Örömmel végzem (végezném) a munkám, de a csak folyamatos túlórázással teljesíthető határidők, az irreális elvárások és az alkalmatlan vezetők által generált stressz miatt gyomorideggel megyek dolgozni és csak az átlagfeletti fizetés tart ott.
Nem kapcsolódik a témához szorosan, írattam a ChatGPT-vel egy verset a kiszamolo.hu-ról:
Az élet rohan, az időnek nincs megállás,
A pénzügyeket jól kell átlátni, hogy ne essünk csapásba.
Ebben segít az oldal, melynek neve kiszamolo.hu,
Itt megtalálod a választ, ha kérdésed van bármiről.
Itt a számok szépen sorban állnak,
Az adatok egymást követik, nincs miért félteni a vállak.
A pénzügyeket körüljárják, fejünkben tiszta kép marad,
Soha nem kell aggódni, nem üt be a káosz csapása.
Kiszamolo.hu, a biztos támasz,
Itt mindig mindent megtalálsz,
Ha a pénzügyeidről kell gondolkodnod,
Bátran kattints ide, és az agyadat semmiségek ne borítsák.
@pistu Egyszer egy gyárban együtt dolgoztam egy pincérrel. Mármint eredetileg és élete nagy részében pincér volt. Azért hagyta abba mert évről évre bunkóbbak lettek a vendégek. Nem hiszem hogy ő volt túlérzékeny, a gyár nagyfőnöke egy eléggé agresszív pszichopata volt...
Családalapítás kapcsán, sztem aki nem alkalmas az ne erőltesse. Az úszás, fegyverviselés és autóvezetés kapcsán ezt be tudjuk látni.
Szerintem ez kőkeményen nőkérdés
Annak, akinek felesége van, komolyan akar barátnőt, az nem engedheti meg ezt lying flat életmódot (ami nem a gazdag gyerek lustálkodását jelenti.)
A nők párválasztási ösztönének jelentős része, hogy olyan férfit keres, aki sok erőforrással rendelkezik. Ha azt látja, hogy nem teszel meg eleget, akkor elhagy (ha nem vagy sokkal jobb pasi, mint ő nő)
Ha már idősebb vagy (én 47), és nem jött össze a becsajozás, akkor sokkal könnyebben engeded el a munkát
ÉN nem erőltettem meg magamat az életben, némely barátom igen, anyagilag előrébb is járnak, de hogy attól nekik jobb lenne, azt én annyira nem érzem
Csak támogatni tudok minden kezdeményezést ami a munkát, mint fogalmat végre "varázstalanítja", ugyanis amilyen szentimentálisan beszél a társadalom a munka megbecsüléséről, olyan megalázóan alacsony szinten díjazza a valóságban az alkalmazottakat. A szó kiüresítéséért nem csak a nominál értéken 80-as évek óta permanensen csökkenő bérszínvonal, de az egyre irreálisabb elvárások és az életet maximálisan kisajátító vállalati kultúrák is felelősek - ezt mindenki érti aki volt már állásinterjún ahol azt tapasztalhatta hogy fizetésért járunk be dolgozni motivációs okként nem jelölhető meg, homályos önmegvalósításra kell hivatkozni még a legutolsó takarítói állásnál is. A heti 40 óra hatékony munkára pont alkalmatlan, emiatt a nap nagy részében a munkahelyek kb. embermegőrzőként üzemelnek (no home office), ahol az marad meg aki a legnépszerűbb, ezért akármilyen naplopó, senki nem meri kirúgni.
Nem fiatalon van az ideje ennek a lying flatnek, nem az ember legtermékenyebb éveiben. Abban az időben tekerni kell a biciglit. Józanul kell gondolkodni és ügyelni a sorrendre. Aki a lying-gel kezdi, az keményen fogja befejezni, és 50 felett az nem lesz kellemes. Dolgozom még, pl. az idén a fizetett munkaóráim kb. 4,5 óra volt munkanaponta átlagban (üzletviteli tanácsadás). A maradék idő az hobbi, önképzés, és aktív befektetések rendezése (lakások). Ez jobb sorrend, mint lyinggel kezdeni és ötvenévesen azon aggódni, hogy nyugdíjaskoromra hol fogok lakni.