Az előző írásom a hitelkártyák csapdáiról szólt  (cikk itt), ami miatt fellángoltak a viták, hogy szabad-e hitelkártyát kiváltani és vajon a bankok felebaráti szeretetből buknak-e látszólag súlyos tízezreket évente a hitelkártyákon.

Ezért ebben a cikkben szeretném megvizsgálni, vajon igaz-e, hogy évente 40-50 ezer forintot lehet nyerni egy kártyával, illetve tényleg mindenki bolond-e, aki kiváltja a hitelkártyát. (A hozzászólások zöme ugyanis ez a két véglet körül helyezkedett el.)

Ezen túl néhány elgondolkodtató statisztikai adatot is szeretnék megosztani elsősorban a hitelkártya őshazájából, az Egyesült Államokból.

Első körben nézzük meg, mennyit is lehet egy átlagembernek nyerni a hitelkártyán.

Mivel a bank pénzét használhatjuk a hitelkeret erejéig, amit ráérünk a következő fizetésünkből visszaadni, ezért maximum egy havi hitelkeret vagy egy havi fizetésünk összege közül a kisebbet nyerjük meg, vagyis ennyi pénzt tudunk lekötni kamatozni, mert a bank pénzét használhatjuk. (Hiszen hiába nagyobb a hitelkeret, ha nem lesz pénzünk visszafizetni a következő hónapban és hiába nagyobb a fizetés, csak a hitelkeretet költhetjük el.)

Ez legyen egy jobb fizetés, 200 ezer nettó (Az országos átlagfizetés 143 ezer Ft).

Ennek az éves kamata 4,5%-os bankbetéttel 7560 Ft a kamatadó után. Tehát ennyit nyerünk a kamatokon.

A vásárlásunk havi mértékének is gátat szab a fizetésünk, vagy a hitelkeretünk. Reálisan a 200 ezres fizetésünk maximum 70%-át költhetjük el kártyával.

Legyen az átlagos visszatérítés 2%, vagyis évi 33.600 Ft-ot nyerünk, ha gyakorlatilag mindent kártyával fizetünk. Az éves kártyadíj és az egyéb költségek után a reális összes haszon 30 ezer forint körül lehet, vagyis 2.500 Ft havonta, ha kétszázezret keresünk havonta és a keretünk is van legalább ennyi.

Bár a 2% kicsit optimista feltételezés, hiszen már több bank felszámol 0,2% tranzakciós adót minden vásárlásnál, illetve a legtöbb visszatérítésnél (tankolás, stb.) le van maximalizálva a havi keret, ami felett nem térítenek vissza. Ezen túl sok hitelkártyánál nem valódi pénzt írnak jóvá, hanem virtuálisat, amit csak adott üzletekben tudunk levásárolni, illetve nem is pénzt kapunk, hanem például csak repülőjegyet.

Tehát ennyi a várható maximális nyereségünk, amennyiben az átlagnál valamivel jobban kereső személyek vagyunk és mindent mindig kártyával fizetünk.

Amit mi megnyerünk, azt logikusan a bank elbukja, ugyanis a nekünk visszatérített összeg 0,4% híján a banknak teljes veszteség, ahogyan az ingyen biztosított hitelkeret finanszírozási költsége is.

Azonban nem véletlenül az egyik legjövedelmezőbb üzletág a hitelkártya, a banknak busásan megtérülnek ezek a kiadások, amint egyszer megcsúszunk a fizetéssel. Érdemes abba belegondolunk, hogy pénzt és energiát mennyire nem kímélve igyekeznek minket rábeszélni egy hitelkártyára a bankunkban.

Egy átlagos bank fizet 30 ezer forintot egy külsős ügynöknek, hogy nekünk hitelkártyát adjon el, nekünk ad egyszeri 5-10 ezer forint jóváírást kezdéskor (vagy akár ingyen repülőjegyet is néha), plusz ingyenes kártyát az első évben, plusz a már említett ingyenes hitelkeretet és a visszatérítést. Vagyis a banknak az első évben belekerülhetünk akár 70-80 ezer forintjába is, ennek ellenére gőzerővel igyekszik minket rábeszélni a hitelkártyára. Ha más nem, hát ez el kellene, hogy gondolkodtasson sokakat.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy senki nem válthat ki hitelkártyát, de szigorúan csak annak szabadna, aki bármikor a teljes tartozását mellényzsebből ki tudja fizetni, akkor is, ha mondjuk elvesztette a munkáját.

Egyébként az 1-4%-os visszatérítést is pont azért adják a bankok, hogy a nagy visszatérítés-eufóriában minél hamarabb túlköltekezzél és ne tudd teljes összegben visszafizetni a tartozásod. Egy felmérés szerint az amerikai gyorséttermekben a hitelkártyával vásárlók 43%-kal több pénzt költenek, mint a készpénzért vásárlók. Így igyekeznek spórolni az emberek a visszatérítéssel....

A hitelkártya tulajdonosok 12%-a használja "okosan" a kártyáját, ők azok, akik használják is és mindig vissza is tudják fizetni a teljes összeget. (Persze ez nem feltétlen ugyanaz a 12%-nyi embert jelenti állandóan.)

Úgyhogy szerintem az átlagos felhasználó inkább csak a tűzzel játszik egy hitelkártya esetén, mintsem hogy valódi haszna lenne belőle. Még egyszer mondom, ennek ellenére van olyan, akinek anyagilag reális döntés a hitelkártya, mert olyan sokat keres és költ is. Esetleg a céges útjai miatt muszáj is neki hitelkártyát tartania.

Jelenleg még csak  1,256 millió hitelkártya van Magyarországon, de a bankok célja az amerikai állapot elérése lehet, ezért érdemes megnézni, mennyibe kerül egy átlagos amerikai állampolgárnak az "ingyen hitel" és a "komoly visszatérítés".

Az Egyesült Államokban 383 millió élő hitelkártya van, vagyis jóval több, mint a teljes lakosság létszáma. (2009-ben még közel 500 millió élő hitelkártya volt.) Egy átlagos amerikai házaspár 5 hitelkártyát tudhat magáénak.

A teljes lakossági adósságállomány idén az első negyedévben 11,23 ezer milliárd dollár volt, ennek  bő 7%-a volt a hitelkártya-adósság (849,8 milliárd dollár).

Bár a válság hatására az eladósodottság mértéke évről-évre csökken az Egyesült Államokban is, a válság előtti két évtizedben 600%-kal nőtt a hitelkártya-adósság mértéke.

A hitelkártyák több mint 10%-ánál 90 napot meghaladó késedelem áll fenn, ez a legrosszabb érték a hitelfajták között, bár a diákhitel szintén nagyon közel áll ehhez az értékhez. (Ne felejtsük, 5%-nyi tőketörlesztés plusz a kamatok befizetése esetén nincs késedelem. Vagyis ezekre a kártyákra még ezt sem tudják befizetni a tulajdonosaik.)

Egy átlagos eladósodott háztartás az összes hitelkártyájukat figyelembe véve 15.216 dollár adósságot halmozott fel. Ez az érték mintegy 20%-kal csökkent 2008 óta, de ennek legfőbb oka a banki veszteségleírások és sok embernek a hitelkeretének az elvesztése volt. Az elmúlt három évben az alacsony és közepes jövedelműek 39%-ánál csökkentette, vagy megszüntette a bank a hitelkeretet, amire a háztartások a költésük radikális visszafogásával voltak kénytelenek reagálni.

A kis és közepes bevétellel rendelkező háztartások 45%-ának a mindennapi anyagi léte függ a hitelkártyától olyan alapdolgok kifizetésére, mint lakbér, élelmiszer vagy rezsi. Ennek oka, hogy valamikor a hitelkártya keretét egy nem várt kiadásra fordították, ez miatt azonban elúsztak az alapvető fizetésekkel, már csak a hitelkártya segítségével tudják ezeket teljesíteni. A válság előtt ezek a háztartások szabadfelhasználású jelzálog-hiteleket vettek fel hasonló célból, de ez már nem működik, így ki vannak szolgáltatva a hitelkártya-keretüknek. Ezek után nem meglepő módon az alacsonyabb jövedelmű háztartások 39%-ának több a hitele, mint volt három éve.

Akik az elmúlt egy évben munkanélküliek voltak, 86%-uk mára hitelkártya-adósságban van.

A kártyatulajdonosok 56%-a legalább egyszer megcsúszott a fizetéssel az elmúlt egy évben.

A rendelkezésre álló bevétel 13,9%-át az átlagos amerikai család a hitelkártya törlesztésre fordítja. A családok 14,7%-a a teljes jövedelmük legalább 40%-át kénytelen a hitelkártya adósságra fordítani.

Ami ennél is súlyosabb, a bevétellel nem rendelkező diákok 76%-ának már van hitelkártyája, a fele nem fizeti vissza havonta a tartozását, a diákok átlagos adóssága 3,173 dollár. A 18-24 évesek 20%-a küzd nehézséggel az adósságai miatt.

A harmincas éveik elején járóknak fejenként 5.689 dollárral van több hitelkártya adósságuk, mint a szüleiknek és 8.156 dollárral van több adósságuk, mint a nagyszüleiknek.

Az átlagos hitelkártya kamat az Egyesült Államokban 15% felett van egy kicsivel, de ez gyorsan megugrik, ha egy-két mulasztást vét az adós. (Ezt vessük össze a 3,5-4,5%-os jelzáloghitel-kamatokkal. De ha van kedvünk, a 40%-os magyar hitelkártya-kamatokkal is összevethetjük.)

A kamatokon kívül(!!!) felszámolt egyéb költségek 22,9 milliárd dollárt tesznek ki évente (plusz a kereskedőknek felszámolt közel 50 milliárd dollár kártyahasználati díj.). Ez a két összeg együtt sokkal több, mint a teljes magyar költségvetés.

A sort még hosszan lehetne sorolni, de látszik ennyi adatból is, hogy nagyon könnyű megcsúszni a hitelkártyával és annál nehezebb kikecmeregni a csapdából. A legnagyobb rizikó, amikor valaki vésztartaléknak tekint a hitelkártyára és abból akar átvészelni egy nem várt kiadást, vagy egy pár hónapos munkanélküliséget. Ekkor egyenes út vezet ahhoz, hogy valaki ki legyen szolgáltatva a hitelkeretének még alapvető dolgok vásárlásánál is.

A számokból az is látszik, miért olyan nagy üzlet a bankoknak a hitelkártya, miért hajlandóak kezdésnél komoly összeget ráfizetni.

Szeretnél többet tudni a pénzügyekről? Gyere el az Akadémiára, még van hely a júniusi turnusra.  Részletek itt.

Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.

Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.

Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en