A kihívás. Elfogadod?
Csak egy életed van, ahogy az okos szólás tartja és nem mindegy, mivel töltöd el. Ahogy öregszik az ember, egyre többet gondolkodik azon (jó esetben), hogy vajon úgy éli-e az életét, ahogy azt élni kellene vagy lehetne. A legtöbb ember, aki a puszta létezésnél egy kicsit is többre vágyik, valami olyat szeretne tenni az életében, ami valami több, mint minél több pénzt keresek és azt mind magamra költöm.
Erről már írtam itt bővebben:
Folytatva az ott leírt gondolatmenetet, az emberek a boldogság helyett gyakran a szórakozásban keresik a pótszert vagy az értékek keresése helyett az élményekbe menekülnek. Persze fogós kérdés, mi a boldogság vagy mi az igazi érték, de gyakran egyszerűbb nem gondolkodni rajta, hanem valami mást csinálni, ami elfeledteti velünk ezeket a kérdéseket.
Ez a dolog a legtöbb ember esetében nem tudatos, egyszerűen csak egész nap zajjal töltik meg az életüket: felkeléstől lefekvésig pörgetik a facebook-ot, interneten olvasnak mindenfélét, filmeket néznek, játszanak és így tovább. Idejük sincs gondolkodni és kedvük se, úgy kifárasztja őket a világ zaja.
Ebben az állandó figyelem-elterelésben egyre gyorsabban pörögnek a napok, hetek, hónapok és évek.
Ezért hasznos az, amikor megállj parancsolsz ennek a rutinnak, ami a legdrágább kincsedtől foszt meg, az életidőd értelmes eltöltésétől.
Írtam már arról régebben, hogy ahogy állítólag egy tisztító kúra ki tudja tisztítani az ember testét, ugyanezt csinálja a szellemeddel, ha böjtölsz azzal, hogy semmi értéktelen szemetet nem engedsz be egész nap a szellemedbe. Nem olvasol üres és értéktelen cikkeket, nem pörgeted kényszeresen a facebookot, nem nézel filmeket és így tovább.
Az erről szóló cikk, hogyan szabadulj meg a szellemi szemét mértéktelen fogyasztásától. Mindenképp olvasd el, ha még nem tetted:
Bőven elég ezekkel a szellemi “junk food”-okkal táplálkozni mondjuk este hét és kilenc óra között. Gyorsan rájössz, hogy nem is érted, hogy tudtál eddig egész nap interneten klikkelgetni és a facebook oldaladat pörgetni megállás nélkül és csak ezért fennmaradni éjjel fél tizenkettőig illetve reggel már felkelés előtt nyúlni a telefon után, mi történt a facebookon, amíg aludtál. Mint egy alkoholista vagy láncdohányos, aki a szenvedélye tárgyával fekszik és kel minden nap.
Ha rá tudod magad venni arra, hogy elszakadj ezektől, rájössz, hogy igazából napi fél-egy óra is több mint untig elég arra, hogy ezekkel a haszontalan információkkal tömd a fejed.
Nincs ez másként a vásárlással sem, legyen szó áruról vagy élményről. Elmegyünk shoppingolni, járjuk a plázát, megvesszük a huszonnegyedik blúzt, a nyolcadik sminkkészletet, fél év után cseréljük a mobilunkat, veszünk valami új kütyüt, hátha tovább örülünk a vásárlásnak annál, mint mire hazaérünk az új szerzeményünkkel. Bújjuk a teszteket, milyen legyen az következő autónk, milyen újabb “bizbaszt” vehetnénk az Ikeában lakáscsinosítás felkiáltással, hol van leértékelés és így tovább.
Ez ugyanolyan zaj, mint a Facebook, az internet vagy a Netflix zaja.
Szeretnél kiszabadulni abból, hogy a gondolataid állandóan a tárgyak vagy élmények megszerzése körül forogjon? A megoldás ugyanolyan egyszerű, mint amikor megfogadod, hogy napi két óránál többet nem vagy hajlandó felesleges híreket olvasni vagy filmeket bámulni.
Határozd el, hogy mostantól fél évig nem veszel semmit a napi szükséges dolgokon kívül. Se új telefont, se új órát, se új laptopot, se új ruhát, se új sminkkészletet és így tovább. (Kivéve természetesen, ha pótolni kell valamit, mert tönkrement vagy valamire tényleg komoly szükséged van.)
Te tudod a saját gyengeségedet, fókuszálj leginkább arra. Lehet, hogy a telefonvásárlás neked nyűg és nem élvezet, viszont nem telik el hét, hogy ne vegyél új könyvet, miközben a felét sem olvastad végig, ami most otthon van. Te határozd el azt, hogy addig nem veszel új könyvet a következő fél évben, amíg az összes már meglévő könyvet nem olvastad végig és utána is csak könyvtárba mész könyvesbolt helyett.
Ne most vegyél új elektromos rollert, old meg másként a munkába járásod. Ha eddig elvoltál nélküle, még fél évig elleszel nélküle. Ha eddig tudtál dolgozni a mostani számítógépeden, még fél évet tudsz rajta dolgozni. Annak ellenére, hogy mennnnnyivel többet tud az idei új modell.
Amíg van mit felvenned, ami társadalmilag elfogadható állapotú, ne vegyél új ruhát vagy cipőt, akkor se, ha akciós. A meglévő nyolc (vagy éppen tizennyolc) pulóvereddel valahogy majd elkaristolsz tavaszig.
Ha eddig elvoltál fényképezőgép nélkül vagy a régi gépeddel, akkor várj fél évet az új beszerzésével.
Ha van elég felszerelés az otthoni fitnesz-sarkodban, akkor ne vegyél újabb súlyzót, szalagot, fellépőt vagy bármi egyebet, oldd meg a dolgot a meglévőkkel. Nem azon fog múlni a fittséged, hogy veszel-e egy újabb vackot otthonra, hanem azon, hogy használod-e a már meglévőket.
Ne vegyél új arckrémet, sminket vagy bármi mást, amíg a meglévőkkel is meg tudod oldani a szépségápolást.
Ne cseréld le az autódat csak azért, mert már unod, hogy három éve ugyanaz az autód vagy olvastál egy vonzó reklámot egy új modellről és mindenképp venni akarsz egyet. Ha nem nőttétek ki a mostani autót vagy nem túlkoros már a vidéki utakhoz, akkor maradjon meg még fél évig.
Vajon kibírod-e, hogy fél évig nem veszel semmit, ami nem létszükséglet?
Vajon tudsz-e magaddal mit kezdeni, ha fél évig nem járhatsz plázázni vagy nem vadászhatsz akciós ruhákra az interneten?
Vajon mit csinálsz a szomorúságoddal, ha nem fojthatod vásárlásba a bánatod? Mit fogsz csinálni a hétvégéken, ha már plázázni sem tudsz majd menni?
Vajon tudod-e pótolni valami mással a mindennapi stimulust, amit eddig az új tárgyak vásárlásával akartál elérni?
Kibírod-e, hogy fél évig nem hajszolod az élményeket, nem vadászol fapados jegyekre, csak hogy utazgathass? Mit fogsz kezdeni magaddal, ha nem futhatsz el magad elöl az élmények után?
(Persze évente egyszer vagy akár kétszer is elmehetsz a családdal nyaralni és mindenképp vidd el a családot az állatkertbe, nem erről beszélek. Hanem azokról, akik mély megvetéssel nyilatkoznak a termékek felesleges vásárlásáról, miközben minden héten repülniük kell valahová, hogy az élmények elfeledtessék az ürességet, amit mások termékvásárlással akarnak kitölteni. Ugyanaz mindkettő, csak élményt venni mostanában trendibb, mint tárgyakat.)
Tudsz-e majd valaminek örülni, ha a legújabb kütyü vásárlásának nem örülhetsz fél évig?
Csak egyféleképp tudjuk meg a választ.
Fogadd el a kihívásom és fél évig ne vegyünk semmit, ami nem szükséges. Ha fél évet kibírsz shoppingolás vagy élményvadászat nélkül, akkor nem vagy rabja a vásárlásnak vagy az élmények hajszolásának.
Óra indul május 15-ig. Te csatlakozol?
Amit apa “nem szükséges”-nek ítél, az gyerekként gyakran igen szükségesnek tűnik 🙂
Nem azt mondtam, hogy a gyereknek nem veszek semmit, hanem magamnak.
Végiggondoltam, és brutális, hogy tényleg az elmúlt évek minden költése előtt volt valami olyan gondolatmenet, aminek a vége az lett hogy találtam magamnak megnyugtatást, amivel indokolhattam, de utólag igazából… minek.
Már be is ütött a kognitív disszonancia, hogy “most van egy konkrét listám, miket szeretnék, nem fogok eltérni tőle BF-kor ha nem valódi akció” (dehogynem), ráadásul a lista elemei kb. mind olyanok (NAS, bele lemezek, tablet, stb), amik pont csak a fent vázolt nyakatekert indoklással “szükségesek” (még ha munkához is kellenek, de a mostani dolgozós gépeim se rosszak).
Áhh. Legtöbbször kárörvendek, mennyire vergődnek, akinél betalálnak a cikkeid. Ez most nálam talált be, és ha magamba nézek, gyanús hogy elbuknék a következő hetekben ha bevállalnám…
Na de utána tényleg elkezdem 😀
Komolyra fordítva a szót. Előtte sem költöttem túlságosan felesleges hülyeségekre, de tavaly ahogy beutött a covid eléggé visszavágtam a költekezéseimet úgy hogy a fizum még nőtt is valamennyit. Meglepett hogy mennyivel többet megtakarítottam. Kondibérlet, párezer forintos szolgáltatások, szórakozóhelyek, ruhák stb. Külön külön nem volt egyik sem sok, de összeadva kicsit meglepő mennyi havonta. És én még nem cigizek, hétvégente is csak moderáltan költöttem, travel addict sem voltam, netflix nélkül is kibirtam előtte is.
Van ismerősöm aki a létező összes streaming szolgáltatásra előfizet (netflix, hbo max, amazon prime, az apple streaming cucca, youtube plus, kábeltévé, asszem még a disney-esre is…), legújabb kütyük, milliós tv stb. Igaz jól is keresnek, de hogy szükség van-e minderre? Nem tudom…
Még a FB-ot is töröltem a telómról már egy éve, mert ugyanígy rájöttem magamtól, mint a blogger, hogy csak időrabló pótcselekvés.
Kábé ufónak is érzem magam a környezetemben, 43 éves vagyok, és a tőlem fiatalabbak és idősebbek is, akikkel kapcsolatban vagyok teljesen esztelenül szórják a pénzt.
másik kérdés ami eszembe jutott, hogy ha a fizetésem 65-70%-át megtakarítom minden hónapban, akkor baj ha a maradékból olyan “feleselges” dolgokat veszek amik örömet okoznak és nem böjtölök (új ruha, egy smink termék, egy edzés a személyi edzővel)?
Nem, egyáltalán nem baj, azért keresel jól, hogy elkölthess magadra is.
Nem aszkétizmusról szól a dolog, hanem önismeretről. Azért is csak fél évig tart. Az kellően hosszú, hogy ne rutinból oldd meg, viszont nem olyan hosszú, hogy ne lehessen kibírni.
Nincs azzal semmi baj, ha sokat keresel és annak megfelelően élsz.
Ahogy nem is az a baj, ha olvasol híreket vagy fent vagy a facebookon, esetleg nézel filmeket. A baj az, amikor valaki már túl sok időt tölt üres dolgokkal és esetleg észre sem veszi.
Amint fentebb írtam, ez nem aszkétizmusról szól. Az pont olyan hiba, mint a hedonizmus, csak az a másik árok az út túloldalán.
Öszinten szolva a vege fele nagyon nehez volt meg ugy is,hogy nagyon keveset vasarolunk,szinte semmi felesleges holmink nincs.Wc kefet neten rendelni nem olyan vicces , jo ez extrem es tudom hogy szükseglethez tartozik de na:-)
Cserebe tenyleg sokkal többet kirandultunk de azert azt is meg lehet unni. Ha sehol nincs nyitva etterem,kavezo sem ahova legalabb wc-re be lehet ugrani ugy meg kifejezetten idegesitö volt egy idö utan.(ferfiaknak kevesbe)
Öszinten szolva:soha többe ilyet meg akkor is ha ez igy kenyszer volt.
En most fuggesztem ezt fel es ugy dontottem elkoltok egy marek penzt. Kb nagyon beleuntam abba, hogy ontik a penzt a jegybankok es inflaljak a penzem. Pszichesen sz.r megtakaritani, meg akkor is ha a tozsde menetel kozben.
“Mi, fogyasztók vagyunk az életszínvonal-megszállottság melléktermékei. Bűnözés, éhezés, szegénység? Ezekkel nem törődünk. Mi izgat minket? A színes magazinok, televízió, az 500 csatorna, egy név az alsógatyánkon.”
/Harcosok klubja/
Na jo ezen fel oraja rohogok. 🙂 Best comment ever:) AMugy letezo problemak, beszallok a vallalkozasodba:)
Benne vagyok, holnaptól kezdem……, addig elszaladok, beszerzek pár dolgot!
Nyáron a melegtől kipurcant pár virágom, szeptemberben vettem helyettük újat és a mai napig örülök, ha rájuk nézek…
”
Én ezt kicsit máshogy közelítem meg. Én inkább autóra, ikeás bútorra költés helyett “menekülök” az élményekbe. Inkább azokra költök. Élmények pedig nem egyenlő a facebookkal, internetes játékkal, hanem ezek inkább kirándulások, utazások, egyéb programok valakivel, akinek szintén ez a fontos, nem pedig az, hogy hogy áll a MOL részvény, vagy hogy megvan-e a legújabb iphone. Inkább kiülünk sörözni egy tópartra, mint a befektetésem hozamából beüljünk egy puccos étterembe. Albérletben lakom, de boldogabb vagyok azoknál, akik beülnek az SUV-jü
Nagyban hasonlít ez a pénzügyeinkben a rossz döntésekre, amikor az idődet olyanba fekteted, ami sosem kamatozik.
Megmondom: enni fogsz. Rosszabb esetben zabálni. Mert kaja úgyis van otthon, és ugye miért ne ehetnéd meg. És a kajavásárlás az nem shopping, nem kütyü, nem utazás, nem élmény, hanem csak kaja. Létszükséglet, ugyebár.
mondtam hogy tuti nem fogok! ő meg kiröhögött
ez a cikk megint talált 🙂 bizonyos dolgokat háttérbe szorítottam / visszafogtam, de a folyamatos költekezést még nem, úgyhogy rápróbálok, kíváncsi vagyok, mit találok
perpill az a típus vagyok, aki megörül, ha találok valami hülyeséget, amire lehet költeni, és ezért vásárolgatok, a kis boldogság-fröccsökért, amik tudom hogy elmúlnak, de akkor meg veszem a következő hülyeséget
gyanús hogy nem lesz ebből fél év, de pár hét alatt szerintem találok magamban érdekességeket, ha jegelem a vásárlást
köszi a tippet ismét!
5,5 éves laptomon hónapok óta mondom, le kéne cserélni, de még elketyeg. Nem vészhelyzet.
Telefont akkor veszek, mikor már félig halott az előző, ami úgy 3 évente bekövetkezik. Akkor is régebbi modellt, nem a legújabbat mert az is pont tökéletes és jóval olcsóbb.
Most vettem új rollert, lábbal hajtós. Miután 3 év alatt a másikat kinyirtam, amit pedig anno adóvisszatérítésből vásároltam.
Sminkre nem költök egy fillért sem.
Fizetésem 30%-át minden hónapban félrerakom ilyen szemlélettel.
Szerencsére ezeket a típusú UFO-kat Miklós jó érzékkel vonza be, illetve esetenként változtatja át ilyen UFO-vá. Kár, hogy az UFO társainkkal csak ebben az igencsak korlátozott komment részben beszélhetünk. Ehhez a kihíváshoz is jól jönne egy kicsit több közösségi élmény.
@Miklós
Nem könnyű ilyen UFO-ként élni, mindig az árral szembe menni, különösen fiatalon, amikor nagyon fontosnak értékeljük a korosztálybeli társak véleményét, szeretnénk valahová tartozni, és nagyon erős bennünk a megfelelési vágy. Készítettél már esetleg kifejezetten gyerekeknek vagy fiatal felnőtteknek pénzügyi ismeretekről valamilyen anyagot?
De akkor cserébe bedobod a közösbe mindannak az árát, amit nem vettél meg fél év alatt….
Nekem egy 10 km-es túra felér egy extra szabadnappal.
A digitális szemét fogyasztása, és ennek káros hatása sajnos valós, ebben abszolút magamra ismertem.
Nem is feltétlenül időveszteség – pl a buszon kütyüzni – de egyszerűen leszedál, leszív, rombolja a koncentrációt.
Szóval ezzel igen, kezdenem kell valamit.
Ruhát ritkán a használt kereskedésből (a jó ízlés nem pénz kérdése) , ebéd időnként a menzán (de szerencsére fogyózom, tehát inkább egy saját készítésű saláta) Nincs autóm, tehát nem viszi a pénzt, ráadásul a bkv olcsóbb és gyorsabb.
Hálisten semmi költséges hobbi, se cigi, se alkohol, se horgászat.
Mégis azt érzem, hogy teljes az életem, boldog vagyok.
Öröm számomra, hogy pár hozzávalóból remek sütit készítek néha.
Sportolni ingyen is lehet (kültéri konditermek, futás a Rákos patak partján).
Olvasni a könyvtárból ingyen van.
Utazni a párom szép kártyájából szoktunk.
Ezek után, ha ez egy kihívás, akkor benevezek, és a végtelenségig megcsinálom. Lemondások , fogszorítás, és anélkül, hogy ez számomra trauma lenne.
de komolyra fordítva:
Meredek kihívás. Pont erről írok épp, hogy menniyt költenek az emberek felesleges sz@rokra, és mennyire nem költenek saját magukba befektetésre, pl. coach, pszichológus, tanulás… A pszichológus “drága” óránként 15-18.000-ért, de gond nékül kimegy ez az összeg cigire, borra, díszpárnára, valaminek a törlesztőrészletére, ami nem kellene, ha az ember lelke rendben volna, vagy eleve nem kellett volna hitelre venni, ha mondjuk biznisz coachra költött volna inkább korábban.
Nem állítom, hogy végigcsinálom a fél évet, de másfél hónapra beleállok a feladatba, ettől a perctől kezdve. (Jan 1-ig) A Karácsony meg le van sajnálva.
Mi a lezarasokkor visszavettunk kb mindenbol, bar eddig se esz nelkul szortuk a penzt.
A beveteleinkbol volt, ami lenullazodott, volt, ami nem (vagy alig) valtozott es volt olyan is, amit sikerult novelni (home office). A megtakaritasaink nem nottek szamottevoen, de nem is csokkentek! Es ennek nagyon orulunk.
Aztan a nyitasok utan elegge ugy maradtunk.
Tehat mi tul vagyunk kb masfel ev hasonlo kihivason es azt kell mondjam, h amiket akkor akartunk (pl. cserelni akartam kocsit, telket venni vizparton, ruhakat venni, ilyesmik) azok nem hianyoztak/nak azota se. Minimal penzbol itthon csinaltunk egy csomo csinositast a hazon/kertben (home wellness) es szinten boldogsaggal toltott el, plusz hasznosan telt az ido.
Az emberek (legnagyobb resze) se hianyzik.
Mindig bongeszek hirdeteseket, de nem veszek semmit.
Gyakori dolog, hogy az alkoholista le tud cuppanni az üvegről, helyette például munkamániás lesz (munkaholista), ugyanaz függőség más formája. Ugyanis a valódi ok, ami miatt függő lett, nem lett kezelve. A munkamánia sem jobb egy másodpercig sem, mint az alkoholizmus, csak jobb a társadalmi elfogadottsága.
Tudom, én elfogult vagyok, még teológiát is végeztem, de a Bibliánál kezdeném a keresést. De ez csak az én véleményem.
https://www.beszelgessunkjezusrol.hu/
Ugy tervezzuk, hogy jovo tavasszal azert visszaterunk nemileg: veszunk megint ezt-azt, esetleg nyaralas (meg persze mas valtozasban is bizunk…).
Erdekes volt megtapasztalni, h tulajdonkeppen milyen keves penzbol kijovunk (kaja/pia/itthoni kenyelem szintjebol nem vettunk lejjebb, sot sok ujdonsagot, kulonleges dolgot kiprobaltunk itthoni keretek kozott), erre a passziv jovedelmunk is eleg.
Akkor ez mar nyugdij? (43 vagyok)
Gondolkoztam is rajta, h a tarsasag, meg az uj ismeretsegek miatt keresek “beulos” munkat, de mindig arra lyukadok ki, h nincs kedvem…
Erdeklodve varom a kulonbozo kommenteket, koszi a cikket megint.
Hajra!
Mert ez a része feszes lenne hétvégenként a család miatt, de a ne vegyünk semmit buliba benne vagyok!
Nem önkínzás a lényeg, persze hogy mozdulj ki a családdal.
A telefonom 5 éves, az autóm 16, laptopom 4
exodus90.com/
A vásárlás kihívás karácsony előtt nem szerencsés, én pl ilyenkor szoktam magunkat meglepni valami nagyobb dologgal, amire amúgy sajnálunk pénzt költeni mert pont nem létszükséglet.
Mert már itt írtam róla, felesleges lett volna az ismétlés: https://kiszamolo.hu/valtozni-szeretnel-bojtolj-te-is/