Százszor tíz perc
Az előző cikk egyik kedves hozzászólója linkelte be ezt a cikket, mondván neki sokat segített, hogy értelmet adjon az idejének és helyén tudja kezelni, hogy mire mennyi időt szán.
A cikk mondanivalója, hogy naponta átlagosan durván ezer percet vagyunk ébren. Ezt az ezer percet osszuk fel száz darab tíz perces blokkra és máris vizuálisan láthatjuk, mire megy el az időnk, ha kitöltjük naponta a táblázatot. Sok embernek sokat segít, ha vizuálisan látja a dolgokat.
Minden, amire időt szánunk, megjelenik itt. Ha napi 20 percet olvasok lefekvés előtt, az egyrészt két blokk a százból, másik oldalról viszont 15 elolvasott könyv évente. Melyik ér többet? Megérte-e feláldozni két blokkot ezért vagy inkább feláldoznál négyet, hogy kétszer ennyi könyvet olvashass el?
Ebédfőzés mondjuk három blokk. Az ebédrendelés nulla blokk, viszont plusz pénzkiadás, amiért meg kellett dolgoznod X blokk alatt a munkahelyeden.
Melyik éri meg jobban? Három blokk főzés vagy X blokk munkahelyi időtöltés, hogy ne kelljen főznöd. (Persze kérdés az is, hogy te szeretsz-e például főzni.)
Napi kilenc blokk Facebook, hat blokk internetes szörfözgetés (de oldschool szó, pedig egy időben milyen menő volt. 🙂 ) és kilenc blokk Netflix elég sokkolóan hat, ha kitöltöd becsülettel a táblázatot.
Főleg, ha kettő vagy akár nulla blokk olvasás, önképzés, családdal töltött idő vagy bármi hasonló áll vele szemben.
Ha pár hétig vezeted a táblázatot (javaslom színekkel kitölteni, hogy egy szempillantás alatt lásd, mire mennyi időt töltöttél), visszanézve sok tanulságot tudsz majd levonni belőle.
Mennyit sportoltál, mennyit tespedtél a tévé előtt, mennyi időt töltöttél a gyerekeiddel, mennyi időt pocsékoltál el egy videójáték miatt, mennyit töltöttél szórakozóhelyen és így tovább.
Innen tudod letölteni a nyomtatható verziót.
(Nem tudom, valami app van-e erre, csodálkoznék, ha még nem lenne. Ha te ismersz ilyet, légyszi’ linkeld be a hozzászólásokban, biztos könnyebb lenne appal kezelni ezt, mint lapon színezgetni.)
Ja igen, ha neked nincs szükséged semmi hasonlóra, hogy okosan beoszd az idődet, akkor most kivételesen erről nem kell egy külön hozzászólást írnod, enélkül is büszkék vagyunk rád. 🙂
play.google.com/store/apps/details?id=com.goldberg.blockstimetracker
apps.apple.com/us/app/id1519636469
meg őtőle is egy androidos:
play.google.com/store/apps/details?id=com.soneto.blocos
Az időnaplózó alkalmazás, melyet szeptemberben kezdtem használni, meglepően segít (2 munkahely + vállalkozás), az összegzések megnézése nélkül is. Nincs pofám megnyitni valami alacsony szintű szórakoztatást, ha tudom, hogy az “Óráimra felkészülés” számlálója pörög (pedig csak én nézem, senki más), és leállítani sem fogom egy feladat közepén, mert szeretnék értelmes időben végezni a munkámmal, vagy legalább egy elfogadhatóan nagy részével. (Okostelefonon az értesítések lekapcsolva, telefonhívás és SMS is csak hangjelzés nélkül fut be.)
Az alkalmazás: Toggl Track, toggl.com, de ez csak egyetlen a százféléből.
“5 blokk naponta a blokkok kitöltésére”
ezért használj (fél)automata alkalmazást, ha már ilyen szerencsés korban élünk; vagy pedig lefekvés előtt csináld, amikor segít “eltávolodni”, lenyugodni és számot vetni a napoddal (netán még hálát is adni).
Dehogynem. Munka sárga, netflix piros, eredmény narancssárga. És így tovább. 🙂
samplesize.one/blog/posts/my_year_in_data/
A post írója egy évig naplózta az aktivitását, majd kielemezte az eredményeket.
A post végén az általa használt google sheet sablont is linkeli.
Apple fronton van beépített,használható beállítás idő korlátozására, feleslegesen nem kell plusz appot feltenni 🙂
“Nincs pofám megnyitni valami alacsony szintű szórakoztatást, ha tudom, hogy az “Óráimra felkészülés” számlálója pörög (pedig csak én nézem, senki más)”
“ezért használj (fél)automata alkalmazást, ha már ilyen szerencsés korban élünk; vagy pedig lefekvés előtt csináld, amikor segít “eltávolodni”, lenyugodni és számot vetni a napoddal (netán még hálát is adni).”
Akkor ez a “viselkedj felnőttként” app.
Otthon főzve sokkal több kaja jön ki ugyanabból a pénzből, és magunkat garantáltan nem verjük át moslék alapanyagokkal. Én nem várom el, hogy menzán 1000 Ft-ért minőségi alapanyag legyen, ezért nem is eszek ott. Ezt a dolgot nem lehet megfizetni, mert szuper ritka, hogy valaki otthon dolgozva is tudjon délben főzni.
Ha otthon főzünk, azt nem a menzakaja 1000-2000 Ft-os árával kell szembe állítani, mert akkor a kiesett munkaidő miatt bukó. De ott az egészségesebb étel, a minőségibb étkezés, az ebből származó boldogság, ezek mind az életet hosszabbítják meg. Ugyanez igaz minden másra is, családra, gyerekre.
Sokatoknak példaértékű, AHOGY GONDOLJÁTOK, hogy én hogy élek. 🙂
Nem véletlenül kell időkeretbe szorítanom, hogy mennyi időt töltök felesleges dolgokkal, mert ha nem teszem, túl sok idő megy pocsékba és a “nem vásárlok fél évig”-et is magamnak találtam ki, amikor akartam egy új telefont, de igazából nem tudtam megmondani, miért nem jó a régi. Persze volt ok, miért és miben jobb az új, de ez nem válasz arra, miért nem jó a régi.
Ha az ember elmarad és emlékezetből akarja pótolni a kitöltést, akkor sokkal könnyebb lenne megtalálni, hogy melyik négyzet melyik időpontnak felel meg.
30 blokk tudományos irodalom tanulmányozás,
12 blokk gyerek fuvarozás iskolába, szakkörre, sportra, zeneórára, visszafelé angol nyelvű ismeretterjesztő anyag hallgatás
18 blokk gyerekkel közös program
18 blokk szórakozás
A maradék a munka.
Feleségemmel közös program – nagyon sok a fentiek közül.
A természetben való gyönyörködés – állandó.
Erre én genetikailag alkalmatlan vagyok. Próbáltam ilyesmit nem pont így és nem pont erre. Az első nap délre már elvesztettem a fonalat.
András, erről szó sincs. Most írom le sokadjára, az út mindkét oldalán van árok. Vagy másként a ló mindkét oldalán le lehet esni.
A preciziításra, teljes hatékonyságra törekvés is pont olyan káros vagy akár beteges, mint amikor valaki egész nap csak hülyeségeket csinál.
Az sem jobb egy másodpercig sem.
S senkinek nem kell megfelelned, csak magadnak. Ezek csak abban segítenek, hogy lásd, mire megy el az időd.
A könyv olvasása szerintem nem áldozat, még ha valami fejlesztő jellegű témáról van is szó, az ember általában azért olvassa, mert érdekli.
De nálam 20 perc lefekvés előtt nem játszik, mert 2 perc alatt elalszom. Ezért hallgatok hangoskönyvet inkább.
A munkát is érdemes lenne színezgetni – mennyi az olyan dolog, amit tényleg szívesen csinálsz. mert kreatív, és mennyi amit csak meg kell csinálni, pl. valakinek segíteni, valami problémát megoldani, valakiket menedzselni stb.
Kiszámoló 1 négyzet
előnyök: nincs élelmiszer bevásárlás(egyáltalán), nincs vízfogyasztás felesleges (mosogatás), nincs benzinfogyasztás (bolta kitérés), nem kell tervezni a kaját és aggódni, illetve nem visszük ugyanazt több napon át, változatos
hátrányok: írnám hogy drága, de pont hogy olcsóbb, figyelni kell hogy időben megrendeljük a kaját stb, a műanyag mikrozható dobozokat pedig a munkahelyemen mosogatógépben mosom el, majd elajándékozzuk kollégáknak, vagy nyáron a bográcsozáskor használjuk.
Így a plusz idővel fogok jól bánni.
ezen azért jót vigyorogtam 🙂
köszönöm a cikket is, meg az eddigi hozzászólásokat is, tele vannak tök hasznos linkekkel / ajánlókkal
– könnyebb lesz pár nap alatt, ahogy a napi rutinod részévé válik
– plusz itt is igaz, hogy az út a fontos, nem a cél, azaz már azzal, hogy figyelmet adsz az időtöltés témának, csomó fölösleges időtöltés fog kiesni pusztán attól, hogy figyelsz -> sikerélményeid lesznek a témában (pl feleztem a facebookon töltött időt, kétszer annyit haladok naponta a könyvemmel, mint eddig, stb) -> még motiváltabb leszel, hogy vezesd a táblázatot/appot/akármit -> még hasznosabbnak fogod érezni magadat -> stb stb repeat
olyasmi lehet, mint minden nap mérni a testsúlyt, marhára izgi ötlet
rescuetime.com/
Lehet célokat beállítani, illetve offline időt is bevinni. Ami pedig még fontosabb, hogy nem részrehajló, valóban az lesz benne, ami a valóság, nem amit mi gondolunk – mert 1 óra munka az nem 1 óra munka, ha közben 40 perc facebook ment! (szélsőséges példával).
Viszont ha valaki komolyan produktív akar lenni, szerintem sokunknak feltűnik, hogy procastination gondjaink vannak, amire egy angol orvos (Dr David Maloney) nagyon jó kurzust épített, és melegen ajánlom. A “hagyományos” mérjünk mindent, tervezzünk be mindent és a tipikus trendi coaching szempontú megközelítés contraproduktív (!)
A kurzus kemény 5 USD… de a youtube-ján ingyen is beszél szinte mindenről, csak nehezebben emészthető, hosszabb formátumban:
youtube.com/channel/UCJ7PZaSv1V6yJbj5y35jp_g/featured
Ekkor ránéz, majd kellemetlenül érzi magát, hogy megint nem tartotta be, “nem volt elég erős kocka”.
Egy bizonyos szintig persze van értelme növelni a hatékonyságot, de van egy pont, amin túl az már a boldogság és elégedettség, sőt akár a társas kapcsolatok rovására történik.
A fő baj az ilyenekkel az, hogy a lusta embert (akinek hasznos lenne) nem érdekli. Aki iparkodik, az meg állandóan rosszul érzi magát az eredmény láttán, hiszen mindig lesz néhány négyzet, amin lehetne javítani.
Úgy hogy ötkor kelek, és kb. kilenckor alszom el, alig jut idő bármire is, de cserében az ébren töltött 16 órából 9.5 -10 óra munkával, és munkába járással telik. És akkor jön fél óra bevásárlás itt, 20 perc várakozás ott, és hipp-hopp ott tart az ember, hogy már a 30 perces edzés is csak reggel, kutyasétáltatás után, valami másnak a rovására fér csak bele.
Bele se merek gondolni, hogy aki Pesten 1 órát utazik munkába és vissza, plusz lehúz 9-10 órát az irodában, annak mire jut ideje. Gyanítom kb. semmire…
Ez valahol olyan, mint a kaloriaszamlalas, vagy epp a kiadasok reszletes vezetese.
Ha valakinek szuksege van ra, akkor egy ideig hasznos lehet (amig tudatosulnak a dolgok es kialakul egy rendszer), de ez csak egy eszkoz es nem cel. Igen, neha en is ugy erzem, hogy tobben (akar a kommenttarsak kozul is) atesnek a lo tuloldalara, de attol meg hasznos eszkoz lehet.
Igaz, mi reformátusok vagyunk, lehet azért 🙂
nincs kedvem utánaszámolni, de szerintem BAROMSÁG.
Tudásszerzés miatt olvasod vagy popcorn-kóla mellett a hozzászólásokat szórakozásból?
Ehhez azért add hozzá a gasztroenterológia kezeléseid jövőbeni költségeit is.
A pénzügyek mellett még a táplálkozástudmányi ismeretek egy másik nagy szürkefolt az embereknek.
A Netflix nem feltétlenül elpazarolt idő, én pl. mindig angolul nézem, így sokat tanulok közben…
Nagyon szeretem a blodogat és a bejegyzéseidet. Tetszik a bejegyzés mögötti gondolat is.
DE
Igyekszel semleges maradni, de a videojátékra egyből a legdurvább kifejezést használod.
“mennyi időt pocsékoltál el egy videójáték miatt”
A videojáték közösségi élmény is lehet, és problémákat kell megoldani benne. A hangsúly az élmény szón van. A facebook feedek vagy hírek görgetéséhez képest bizony simán minőségi idő, de a trash videók vagy sorozatokhoz képest is simán jobban megéri.
Már akinek.
Ha én visszagondolok az életemre, hogy mi volt kidobott idő, és mi nem, akkor nem a videojátékokkal töltött idő jut először eszembe.
Persze én például nem szeretnék gyereket, úgyhogy én a társdalom nagy többsége szerint eleve nem vagyok normális ember.
A videojáték ugyanúgy örömet okozhat, mint a főzés, a sport, egy könyv elolvasása stb.
És a lényeg az öröm, az élmény, a szép emlékek. Mindháromat meg lehet kapni egy videojátéktól is, ha haverokkal/barátokkal játszik az ember. Akár egy társasjáték esetén.
Nem értem miért van ennyire alantas tevékenységnek beállítva.
Nem a tortaevéssel van a baj, hanem a mértéktelen tortaevéssel.
Nem az a baj, ha játszol, hanem ha mindennap órákon át.
Azt pont nem fogod tudni, hogy emiatt tovább éltél-e, vagy sem, vagy hány napot nyertél vele. Ez csak egy önámitás. De, ha ettől jobban érted magad, amig élsz… 🙂
Kifejtenéd?
Hol mondtam meg bárkinek is,hogy mit csináljon? Csak leírtam egy alternatívát,ha valaki (mint pl én) nem szeret feleslegesen plusz programokat keresni,telepítgetni.
Én ettől sokkal kevesebbel is beérem. Elég ha szól a zene, és az kikapcsol… 🙂
A hülye név onnan jön, hogy egy paradicsom alakú konyhai időzítőt használt a módszer kitalálója.
Nekem ez jobban bejön, mert nem kell az egész napodat bekategorizálni, naplózgatni. Egy adott időtartamra, ez lehet akár 10 perc vagy félóra, csak az adott feladatra koncentrálsz. Nyilván prioritás stb. alapján eldöntöd, hogy most épp írok, emailezek, videót vágok, akármi. És így még az is belefér, hogy közben egy részt megnézz egy sorozatból. A lényeg nem az időtartam és a stopper, hanem hogy minden tevékenységnek legyen eleje és vége.
Rám jellemző, hogy képes vagyok egy kisebb feladattal órákat elpepecselni, molyolni, és emiatt a „nagyobb” dolgokba nem is vágok bele, mert nyűgnek látom (pl. a rendet rakás, ugye, akár IRL, akár digitálisan a gépemen).
Szerintem kombinálható a naplózással, kisebb részekre lehet bontani feladatokat stb.
Az biztos jó, hogy ha tudatosan figyeli magát az ember 1 hétig, hogy mivel is megy el az ideje és le is írja, akkor ott lesz előtte feketen-feheren, amit már nehéz kimagyarázni saját maga előtt.
Én pl. szeretem tudni, hogy egy-egy tevékenységem mennyi ideig is tart. Lehet az főzés, takarítás, hajmosás, nyugodt reggeli, különböző munkafolyamatok, bármi. Így tudok kalkulálni az időmmel, az energiaszintemmel (nagyon fontos!) és még ha nincs is kedvem valamihez, tudom, hogy csak X perc és kész vagyok vele.
Másik dolog a slow living. A mai világ túl gyors és túl sok mindent kínál egyszerre. Igenis el kell döntenünk,hogy mit fogadunk el belőle. Ez nagyon nem könnyű, mert ott az érzés, hogy lemaradok. De a legfontosabb dolgok az életben akkor is ugyanazok maradnak: egészség, emberi kapcsolatok.
Még szerencse, hogy nem vagyunk egyformák.
Az ennivaló elkészítése számunkra egy nagyon fontos együtt töltött idő, amivel azokat is megtisztelem akik sok-sok órát dolgoztak, hogy az asztalunkra kerülhessenek az alapanyag.
Gyermekeimmel a számukra finom étel elkészítése egy életre kihat, mert nem fognak függni másoktól. Nagyon sok mindent tanulhatnak meg az többféle étel elkészítésekor. Időbeosztás-előre tervezés-takarékosság-egészséges táplálkozás …
A boltba menés sem felesleges idő. A munkahelyen és otthonom között vannak a boltok, ott megyek el előttük.
Az ember társas lény, nagyon sok ismerős-ismeretlen emberrel találkozunk bevásárlás közben. Mennyi érdekességgel találkozunk, amit a gép előtt ülve soha sem élünk át.
Nagyon nehéz a mai, szerintem direkt elbutító világban a kétkezi munkát végzők, az önálló véleményt képviselőknek, akik mernek gondolkodni.