Hyman Minsky amerikai közgazdász már a hatvanas években megalkotta a pénzügyi instabilitási hipotézist, azonban a munkásságát először az 1997-es ázsiai válságban, majd a 2007-es világválságban kapták fel igazán és most is egyre többet hallani a találgatást, hogy mennyire lehet közel a Minsky pillanat.
A gazdaság ciklikus, nem kell élesszemű megfigyelőnek lenni, hogy észre vegyük, egy hosszabb-rövidebb felemelkedő szakaszt mindig egy kisebb vagy nem olyan kicsi törés követ.
Látszólag minden rendben van, általános a jövőbe vetett megingathatatlan hit, a gazdaság dübörög és akkor jön egy jelentéktelen dolog és az addigi optimizmus egy szempillantás alatt mély depresszióba fordul, a gazdaság összeomlik.
Ez a pillanat a Minsky pillanat.
A klasszikus közgazdasági gondolkodásban a gazdaság mindig az egyensúlyi állapotra törekszik és ha vannak is összeomlások, annak külső okai vannak: háborúk, járványok és ehhez hasonló dolgok.
Hyman Minsky szerint viszont nem ez az igazság, hanem a gazdaság alapállapota az instabilitás, ezért az összeomlások nem külső véletlen tényezők eredményei, hanem magából az instabil gazdaság alaptulajdonságából ered, melynek legfőbb okozója a pénzügyi piacok és annak a rossz szabályozása.
Szerinte a stabil gazdasági állapot kockázat felvállalására sarkallja a profitra törekvő szereplőket. Minél többen minél nagyobb kockázatot vállalnak, annál inkább megágyaznak a következő összeomlásnak, ami pánikban és válságban fog kiteljesedni.
Ez a modell sokkal életszerűbben magyarázza, hogy miért összeomlások, válságok és nagy emelkedések sorozata a világgazdaság története.
A hitelezők és a hitelfelvevők is megégetik magukat a válságban, ezért sokkal óvatosabbak lesznek, ami miatt viszont a gazdaság teljesítménye nagyot zuhan. Minsky szerint ez a normális állapota a hitelpiacnak, azonban ez nem tart túl sokáig.
Ezután jön a modellben a spekulatív szakasz. A gazdaság felemelkedése miatt a kölcsönvevők egyre bátrabbak majd vakmerőbbek lesznek, a hitelezők is egyre lazább feltételek mellett adnak hitelt. Ekkor még vagy már a hitelfelvevők a kamatokat tudják fizetni, azonban a tőkét már nem biztos, hogy bármilyen körülmény között tudnák törleszteni.
A piramisjáték szakaszban már mind a hitelfelvevők, mind a hitelezők sutba dobják a józan eszüket és mindenki tizenkilencre húz lapot, a gazdaság túlhitelezetté válik.
Egy ilyen helyzetben egy visszaesés miatt már a hitelfelvevők vagyontárgyai nem fedezik a hitel összegét és mivel a spekulatív eszközöket nem tudják eladni, a konzervatív eszközeiket kell eladniuk, ha erre van lehetőségük.
Azonban ez sem olyan könnyű, mert egy ilyen helyzetben senki nem akar vásárolni, mindenki további áreséstől tart, legyen szó kötvényről, részvényről, ingatlanról vagy bármi másról. Ilyenkor fagy be a piac és csak a jegybankok hathatós beavatkozása tudja megmenteni a piacokat a teljes összeomlástól. (Persze kérdés, mi lesz akkor, ha pont a jegybankok felelőtlen pénznyomtatása fogja okozni a következő válságot, akkor ki tud majd közbeavatkozni, ha a jegybankok már az összes puskaporukat ellőtték békeidőben a gazdasági növekedés hajszolása miatt.)
S ekkor jön el a Minsky pillanat, ami legtöbbször látszólag egy jelentéktelen esemény. A Lehman Brothers előtt már rengeteg bank ment csődbe 2007 eleje óta az Egyesült Államokban, de ennek a banknak a csődje jelentette azt a pillanatot, amikor kiborult a bili és kiömlött a tartalma az egész pénzügyi világra.
A modell szerint minél tovább tart a felívelési szakasz, annál mélyebb lesz a válság és a krízis az utolsó pillanatban.
Ez a modell elég reális, de sajnos nem sok támpontot ad arról, hogy éppen ma hol vagyunk a növekedés-eufória-piramisjáték-pánik és menekülés körforgásban.
2007 után kevesen gondolták, hogy a pénzügyi piacok még 14 év után is töretlenül növekedni tudnak, főleg úgy, hogy a 2007-es válság okait sem oldottuk meg, csak a szőnyeg alá sepertük őket a jegybanki pénznyomtatással.
2017-ben is mindenki már a kínai Minsky pillanat eljöveteléről beszélt és a bál azóta is tart, sőt azóta emelkedtek csak igazán nagyot a piacok.
Tehát ez a modell sajnos arra nem alkalmas, hogy megjósoljuk a fordulópontot, maximum arra, hogy ha már megtörtént, akkor nyugtázzuk, hogy igen, ez az idő sem volt más, mint ahogy eddig is mindig minden ugyanúgy ért véget. ("This time is different", ahogy a befektetők kedvenc mondása tartja.)
Röviden, ezt jelenti a Minsky pillanat. Valószínűleg egyre többet fogjátok hallani mostanában.
