Az életszínvonalad inflációja
Az infláció a pénzed legnagyobb ellensége. Láthatatlanul, de biztosan felfalja a vagyonodat, miközben látszólag a pénzed nem lett kevesebb. Ugyanannyi pénzed van, csak kevesebbet ér.
Ugyanez igaz az életszínvonalad inflációjára is. Az életszínvonal, ami tegnap még vonzó volt, mára értéktelenné válik a szemedben, ezért kénytelen vagy még nagyobb áldozatokat hozni, hogy elérd a következő vonzó lépcsőfokot. Ami szintén értéktelenné válik pár hónapon, vagy éven belül.
Bár tíz éve még saját lakásról sem mertél álmodni, öt éve pedig álmaid netovábbja lett volna egy szolid háromszobás lakás, ha lehet, akkor ne panel, most úgy gondolod, miért érnéd be kevesebbel, mint egy családi házzal egy jó környéken. Még ha hitelt is kell felvenni, majd fizeted a havi törlesztőket.
Tíz éve még azon sóhajtoztál, milyen jó lenne néha kölcsönkapni egy autót a havi nagybevásárlásokhoz, most evidensnek veszed, hogy egy olyan sikeres középvezető, mint te, nem járhat tízmilliósnál olcsóbb autóval.
A nemrég még luxusdolgok, mint például az étterembe járás mára létszükségletté váltak a számodra. El sem tudod képzelni, hogy ne járj legalább háromszor étterembe egy héten, vagy havonta háromszor fodrászhoz.
Az éves bónuszodat sem tudod másra fordítani, mint előrébb lépj a fogyasztásban, még drágább, még jobb, még exkluzívabb terméket vagy szolgáltatást vásárolj meg saját magad számára. Hiszen a pénz nem arra van, hogy kupacokba hordjuk és őrizgessük, hiszen csak egyszer élünk és fiatal sem leszel örökké.
Egyébként is, megérdemled a kényeztetést, hiszen egyre keményebben kell dolgoznod, hogy ki tudd fizetni a számlákat és a havi törlesztőket. Igen, egyre több idődet kell eladnod, hogy legyen pénzed a növekvő igényeidhez. Azt a kevés szabadidőt, ami megmaradt, hadd töltsd már el az elérhető legnagyobb luxusban, ilyen kemény munka mellett az jár neked.
S mivel ilyen magasra törtél, azt a szerény két hetes szabadságodat is szeretnéd valami exkluzív helyen eltölteni, egy ázsiai szigeten és nem a részeg orosz turisták között Törökországban. Ezt meg kell értenie mindenkinek. Amennyi stressz és nehézség ér az év közben, legalább a nyaralás legyen felhőtlen.
Nos, ismerősnek tűnik, amit eddig leírtam? Ez az, amit úgy hívnak, hogy az életszínvonal inflációja.
Hiába keresel egyre többet és többet, hiába veszel magadnak egyre drágább dolgokat és hiába nő hónapról-hónapra az életszínvonalad, igazából egyre szegényebb vagy.
Nagyobb örömforrás a számodra a munka, mint volt tíz éve? Könnyebb? Kevesebbet kell dolgoznod a megélhetésért?
Több időt töltesz a családoddal, mint amennyit tíz éve tudtál eltölteni? A barátokra és a hobbidra több időt tudsz áldozni?
Nyugodtabb, stresszmentesebb és rendezettebb az életed, mint volt tíz éve?
Lényegesen nagyobb a megtakarításod, mint volt tíz éve? Sikerült megszabadulnod a hitelektől? Közelebb kerültél ahhoz, hogy a megtakarításaid növekedése miatt abbahagyhasd a pénzért való munkavégzést?
Mert ha a válaszok nem, akkor te nem előrébb, hanem határozottan hátrébb kerültél az elmúlt évtizedben.
Ha kevesebb pénzed, több hiteled, stresszesebb életed és jobban széthullott családod van, akkor te sokkal szegényebb vagy, mint tíz éve, hiába keresel négyszer annyit, mint kerestél akkor.
Itt az idő, hogy leülj és elgondolkodj azon, hol is rontottad el.
Megérte-e az Iphone, a Gucci táska, az új Audi és a böszme nagy ház azt az árat, amit fizettél érte? A 15 évet a fiatalságodból és a rengeteg hitel miatti stresszet? Hogy a pénz után loholtál, ahelyett hogy a fiaddal fociztál volna, hogy aztán olyan ostobaságokra verd el a szerzett pénzt, amik soha nem tettek se boldoggá, se elégedetté?
Vajon a fiadnak mire lett volna nagyobb szüksége? Hogy legyen apja, aki elviszi horgászni, vagy arra a sok drága vacakra, amit kompenzálásként vettél neki, mert soha nincs időd vele lenned? S pont azért nincs időd vele lenned, mert meg kell keresned a pénzt, amit aztán a sok drága vacakra költhetsz, amivel kompenzálod őt.
Mikor jössz rá, hogy nem az vagy, amid van? Hogy nem kell felvenni a versenyt a szomszédokkal a “ki dobott ki több pénzt az ablakon egy új autóra” játékban?
Mikor fogod azt mondani, hogy elég? Ennyit akartam elérni az életben, megvan mindenem? Segítek: soha. Ennek az őrült futásnak ez a lényege: soha nincs vége. A boldogság után loholsz, amiről azt gondolod, hogy az úszómedencés házban van és a csillivilli kütyükben. Megvetted őket, nem tettek boldoggá. Akkor ha megvehetem a nagyobbat, az újabbat, az erősebbet, majd az kielégít. Az sem fog, mikor jössz rá végre?
Mikor érted meg, hogy nem kellene magad luxus dolgokkal kényeztetned a kemény munka miatt, mert éppen a luxus dolgok miatt kényszerülsz az erődön felüli kemény munkára?
Tanulmányok születtek arról, hogy akár évi 200 millió is csak akkor teszi elégedettebbé az embert, ha az ő társadalmi szintjén mindenki más kevesebbet keres. Ha mások ennek a dupláját keresik évente, az ember már elégedetlenné válik a helyzetével, noha az összeg és annak vásárlóértéke sem változott. Mikor jössz rá, hogy te is pont így működsz jelenleg?
Ideje leülni és átgondolni, mi is az igazán fontos az életben és mi az igazi gazdagság. Szánj rá egy pár napot, mielőtt még túl késő lesz.
Hogyan tudod elkerülni ezt a csapdát? Egyszerű. Nem kell azonnal előfizetni a drágább kábelcsomagra, ha fizetésemelést kapsz, vagy nem kell azon gondolkodni, hogy lecseréled az autódat. Nem a legdrágább helyre kell elmenned nyaralni, amit éppen ki tudsz még fizetni a havi fizetésedből.
Az életszínvonalad növekedése ugyanis alattomosan lopakodik. Nem tudod megmondani, miért nem jössz ki a háromszor nagyobb fizetésedből, csak a tényt látod, hogy még ez sem elég. S hiába jössz rá, hogy igazából utálod a munkádat, már nem teheted meg, hogy ott hagyd, mert olyan magasak a havi költségeid, hogy nem engedheted meg azt a luxust, hogy máshová menj dolgozni, alacsonyabb fizetésért. Inkább marad a stressz és a gyűlölt munkahely. Sikerült magad egy életreszóló rabigába hajtani.
A növekvő bevételeid 20-30%-át fordítsd az életszínvonalad növelésére, a maradékból a megtakarításaidat hizlald, vagy fizesd vissza a hiteleidet. Amikor nagyobb autóban, ingatlanban vagy bármi egyébben gondolkodsz, jusson eszedbe, hogy a nagyobb autót vagy házat nem csak megvenni, de havonta fenntartani is drágább.
Legyenek pénzügyi céljaid, amiket el akarsz érni és ezekhez ragaszkodj. A Ralph Loren ruhatárnál sokkal jobb cél az, hogy 55 évesen nyugdíjba akarsz vonulni és a megtakarításaidból élni. Ha bónuszt kapsz, ne a hawaii útról ábrándozz, hanem arról, hogy akkor már 54 évesen is visszavonulhatsz.
Ne akarj megfelelni a szomszédoknak, akik ugyanabban a mókuskerékben futnak egész életükben, amiből éppen ki akarsz törni. Vegyék csak meg az új Audi A6-t, ha ők még azt gondolják, ez a siker és a boldogság fokmérője.
Írd össze a család összes költését, hogy meglásd, hány helyen szivárog kifelé a pénz a családi kasszából. Csináljatok egy minimálhónapot, amikor csak és kizárólag a legeslegszükségesebbekre költötök. Ezt vesd össze az átlagos havi költésetekkel és már látod is, mennyi megy el a nem szükséges dolgokra.
Gyűjts össze legalább egy fél évre, egy évre elegendő pénzt, így ki tudsz szállni a gyűlölt munkahelyedről, ha akarsz. Egy év alatt találsz másik állást, addig pedig kitart a tartalék.
Jól mondtad, tényleg csak egyszer élsz. Éppen ezért ne a tárgyak rabságában teljen el az az egy életed. Légy szabad a pénzügyi láncoktól és inkább élvezd az életet.
(Ha most azt mondod, ez nem rólad szól, mert te nem jársz 10 milliós autóval, akkor gondold át még egyszer. Aki havi 150 ezret keres, de autóval jár dolgozni, az pont ugyanazt csinálja, csak a maga szintjén.)
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, három-négy hetenként indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en
Persze szépen megválaszolta, hogy nem ettől függ, hogy gazdagok vagyunk-e vagy sem, de sok ilyen hatás éri őket.
Másik példa, a nagylányom gimibe jár, most elsős.
Mindenkinek IPhone-ja van, még azoknak is, akiknek csak adósságuk van és a napi betevőre is éppen csak hogy telik…
És mi is igen, mindent eladunk, ami nem kell már, még ha bukok is rajta, sőt olyan cuccokat is amit ismerősöktől kapunk, mert ők lusták eladni…
Vagy azt is amit a gyerekek vesznek, de már nem használnak.
Minden forint számít, hülyén hangzik, de 1000 forintot sem érdemes valamire kiadni,ami felesleges
Igen, Németország jó példa lehetne ezen a téren, egyébként én pont azért vagyok kiakadva, hogy az angolok a példa nagyon sok magyarnak, pedig tőlük ezen a téren nagyon nem érdemes tanulni…
Az a nagy gond, hogy a legtöbb munkahelyen nem igazán adják meg a választás lehetőségét, hogy több munka/több pénz vagy kevesebb munka/kevesebb pénz.
Sok ember megélne egy részmunkaidős, arányosan megfizetett állásból, (és így jutna több ideje a családjára/barátaira/hobbijára/jótékonykodásra), de csak teljes munkaidőben hajlandók foglalkoztatni. Vagy épp kivenne fizetés nélküli szabadságot, ha engednék.
Én szinte minden évben Ázsiában nyaralok, de kevesebbet költök, mint azok, akik Európában nyaralnak! Egyszer ha lesz időm csinálok egy összehasonlító táblázatot úgy hogy a repülő jegy árát is beszámolom!
Mint mindenhol, Ázsiában is lehet drágán nyaralni, de akár fillérekért is lakhat az ember a földi paradicsomban 🙂
Ázsia abszolút nem egy elérhetetlen és drága desztináció egy átlag magyarnak!
Szerintem az autonal inkabb az a kerdes, hogy az a havi 20-40 megsporolt ora hogyan viszonyul az auto fenntartasahoz. Aki 150e ftot keres, az ennyi ido alatt 15-30e ftot keres meg kb… ez viszont valoszinuleg nem termeli ki az auto koltsegeit ( uzemanyaggal, kopassal egyutt), igy neki “olcsobb” lenne, ha kevesebbet dolgozna, ugyanis napi 3 orat azert dolgozik, hogy be tudjon jarni a munkaba.
(A “hogyan viszem a négyesiker-terhes feleségemet a 200km-re lévő kórházba” és hasonló eszmefuttatásoktól kérlek kíméljetek meg. Köszönöm.)
Még mindig nem érted: ezek szubjektív fogalmak. Ki a gazdag? Ki a menő? Ki számára kinél mi a percepció?
Látatlanban le merem fogadni, hogy az ismerőseid egy jelentős része rólad is úgy gondolkozik bizonyos témákban, hogy “menőzől”. Pedig szerinted nem is.
“Hát igen, soha nem voltak még ennyire átjárhatóak a társadalmi osztályok, mint most….”
Vagy nem 🙂
Everyone likes the idea of equal opportunity. This economist thinks it’s a fantasy
washingtonpost.com/blogs/wonkblog/wp/2014/01/29/everyone-likes-the-idea-of-equal-opportunity-this-economist-thinks-its-a-fantasy/
Ez azert van, mert a munkavallalok nagyon kis resze engedheti meg maganak, hogy azert felmondjon mert nem dolgozhat kevesebbet.
hidd el, van reszmunkaido, es van olyan ceg is, ahol elmehetsz fizetes nelkuli szabira, de ha nem engedhetsz meg magadnak 6 honap munkanelkuliseget, akkor nem fogod felemelni a hangod, hogy mit szeretnel, es semmi se lesz ugy, ahogy neked jo.
“A fösvény a pénz szerelmében él, ami ugyanaz, csak pepitában.”
Lehet, hogy nem a pénzt szereti, hanem a pénz által nyújtott illuzórikus biztonságot. (Lásd az amerikai preppereket, akik az atomháborúra készülve konzerveket halmoznak fel. Az sem azt jelenti, hogy ők annyira szeretik a konzerveket.)
Egyetemen eloszor havi 30ezer ftbol eltem. Aztan kaptam koztarsasagi osztondijat, akkor mar osszesen 60ezerbol. Utana kesobb karit, majd doktorit, akkor mar 90ezer korulbol. Utana kulfoldi osztondijbol eltem, 700€bol. Majd lett allasom, 1600€ netto fizu, majd 1800, es most mar kb 3000€ nettonal tartok.
De a lenyeg ugyanaz volt, tokmindegy mennyi volt a penzem, minden honapban ugyanugy az utolso fillerig/centig elfogyott. Sot, tobb is mint volt (diakhitel)
Mert akkor mar futotta autora, nagyobb lakasra, majd a csaladot is el kellett belole tartani + a rokonsagot is,…
Egy eve mondtam azt hogy eleg. Lemondtam a pluszcsomagokat a TV-n, elkezdtem ettermek helyett a heti bevasarlashoz hasznalni az etkezesijegyeket, otthonrol hozni a kajat munkaba, es komolyan figyelni arra, hogy mennyit koltok:
Megszabadultam az osszes kb 15000€ adossagomtol, lehet vegre sporolni.
“bár ha az ember házas, az azért okozhat kilengéseket a jól felfogott, tudatos koncepciódban…:)”
Pont erre gondoltam én is. Nem is kicsiket. 😀
Fájjon csak mindenkinek az “ugly truth”.
Aki ezt a cikket elolvassa és az jut eszébe, hogy: “Igen, de…” akkor aztán tényleg nem a cikkel van baj.
Csak pár szakkifejezés 🙂 : GI tábla, Allokációs formanyomtatvány, CGI, FP1 stb. A lényege (bár hetekig tanultam, de röviden), hogy a bejövő pénzeket költségnemekre lebontva, előre elosztom. Olyan szinten, hogy még a kenyér(!) is költségnem. A kereteket feltöltöm. (természetesen van megtakarítási, céltartalék, adomány stb keretem is)s minden egyes vásárlás előtt megnézem, hogy mire mennyi keret. Na annál többet nem költhetek. S olyan sincs, hogy pl. A hús keret elfogyott, de van még a ruha keretben és akkor azt költöm húsra. Így az jön ki, hogy vannak keretek amiket el sem használok. Pl Orvos, gyógyszer. Ez kvázi megtakarítás::-) Természetesen minden költést tételesen ki kell vezetni.
Persze ökölszabálynak jó ez a 3-6 havi fizetés, de inkább kötelező jellegű kiadásokon felüli fizetést lenne érdemes nézni, és ahhoz viszonyítani. A 100 ezres fizetésű embernél ez majdnem 0, míg az 1 milliós fizetésűnél életmódtól függően a fizetése nagyobb része lehet. Ott már lehetnek preferenciák, hogy az autó fontosabb, a ház, a nyaralás, esetleg egy speciális hobbi, nagyobb a mozgástér, ha az autó a hobbija, jelentősen több is lehet, ha mondjuk a lakhelyére meg keveset költ.
Apuka //kiszamolo.hu/koltsegvetes.xls”
Köszönöm! Letöltöttem. Tanulmányozni fogom.
A bevételek hasáb fölött a megnevezést javítsd kérlek “tervezett kiadás, tényleges kiadás” helyett : tervezett bevétel és tényleges bevételre.
Amúgy pedig nagyon jó!!!!
Annyival “bonyolultabb” amit én használok, hogy göngyölíti az egyenlegeket az idők végezetéig:-) Meg mivel az én táblá(i)m cégre készültek és azt adoptáltam otthoni használatra, ezért kicsit komplexebb, de a Tiéd bőven elég otthonra. S ha mindenki ilyet használna…..hát az nagyon sokat lendítene sok-sok család (egyén) sorsán.
Ami nálunk bevált: háztartási napló, így pontosan tudjuk mire mennyit költünk és ez annyira beállt fixre, hogy már nem lépjük át az általunk szabott keretet évek óta. Ami azért nagyon jó, mert közben mindketten többször ugrottunk fizetési osztályt, de a költésünk megmaradt a korábbi szinten.
Pl. nyaralni az éves bevétel max. 10 százalékáért megyünk, újabb tíz százalék megy nyugdíjra, autót max. 6 havi fizetésért veszünk stb. Ha minden céltartalék feltöltve és még marad, akkor az sem folyik el. Amióta ez így zajlik, végtelenül nyugodt vagyok és ezt nem adnám semmiért.
Sosem ertettem, hogy miert cel 50-55 evesen “nyugdijba” menni. Legalabbis en biztos beleorulnek, ha nem lenne munkam aktiv korban. Mas kerdes, hogy napi 8-10 oras “day job”-ot lecserelni valami rugalmasabbre, ami kevesebb idot igenyel, esetleg az ember elmehet 1-1 honapra pihenni/utazni/kikapcsolodni. En szeretem a munkam, amig tehetem biztos nem mennek nyugdijba, max az intenzitasbol vennek vissza.
“Amennyi stressz és nehézség ér az év közben, legalább a nyaralás legyen felhőtlen.”
ez viszont valamelyest ertheto. Na jo, nem a luxus meg az exkluzivitas, de a pihenes es kikapcsolodas (vagy hobbik) nagyon is kell. Mit sem er a gurizes, ha nincs mas az eletben, az olyan sporolas hulyeseg. Nekem mondjuk hobbim is az utazas, de inkabb ne legyen egesz eletemben autom, de tudjak vilagot jarni es elszakadni a mindennapoktol.
Elotte Toshl-t hasznaltam, az is franko, de eljart folotte az ido. Havi 2 dolcsi az elofizetes. Hamarosan jon az uj verzio, ami szinten tud tobb szamlat kezelni. Ez nativan kezeli az arfolyamokat. De kevesebb statisztikaval/kimutatassal szolgal.
Van rakat masik, foleg androidon. Tipikusan nem tudnak annyit, mint ez a ketto, cserebe sok ingyenes. Ha nem kell webfelulet vagy asztali alkalmazas (elozo ketto ezt ad), akkor Spendee-t ajanlom. Vagy GoodBudget.
Nkem sincs sok tárgyam, mert minek, amugy is könnyeb így rendet tartani, ami felesleges, azt eladóm.
Ami az autót illeti, én 140ezret kapok és van egy 17éves, de jó állapotú autóm, aminek olcsó a fenntartása. Nagyobb bevásárlások, távolabbi kirándulások, és esős időben munkába járásra használom. Havi 5ezeret költök benzinre.
A külsöségek nem tesznek boldoggá, de a társadalmunk most erre van berendezkedve, ezért az emberek nagyon is nézik, hogy kinek milye van és abból is milyen. (öltözködés, autó, ház..stb.
Az is elmondható, hogy a megtakaritás nem látszik, de a hitelből vett szép ház igen.
Örömteli, hogy sokaknak teszik a cikk és az elv, de ha körülnézek a környezetemben vagy a munkahelyemen, bizony, nagyon kevés embert tudok, aki így is él, talán még 100ból egyett sem.
ibin.co/1rPNZlmXJuuB
Nem gondolkodtál még, hogy kiadd ezeket egy könyvben? Komolyan.
Amikor a lakótelepi közös képviselő a 20 éves Skodáját 8 éves Opelre cserélte, voltak olyan hangok, hogy de jól megy ennek a mi pénzünkből…
“Oscee nyugdíjasnak lenni nem azt jelenti, hogy otthon nézed az Esmeraldát otthonkában. Hanem hogy megélhetési kényszer nélkül azt csinálod, amit szeretsz.”
Szerintem erről is írj majd egy rövidet valamikor, mert sajnos nagyon sokan így gondolják… Szerintem az emberek nagy része el sem tudná képzelni az életét napi 8-10 óra fizetésért, alkalmazottként ledolgozott munka nélkül, ami valahol végtelenül szomorú…
“Oscee nyugdíjasnak lenni nem azt jelenti, hogy otthon nézed az Esmeraldát otthonkában. Hanem hogy megélhetési kényszer nélkül azt csinálod, amit szeretsz”
Pont ezt akartam beirni:)
Kezdem megerezni amugy ennek az izet. Iden nem penzert dolgozom:) A cel most mas, beszeltunk rola:)
A vicc az, ha az ember ilyen penzugyileg “fuggetlen” helyzetbe kerul es tervei vannak, akkor egesz maskepp all dolgokhoz. Pl. allasinterjuk. Penz nem surget, kozben megvan a kis “melom”, de ha jon valami azert meghallgatom. Vicces ugy interjuzni, hogy meghatarozom a felteteleket amik erdekelnek es nem en megyek melo utan:) (Es jonnek a lehetosegek maguktol:) A vagyam csak annyi, hogy ez meg jo par evig igy maradjon, meglevo megtakaritasi es eletszinvonal mellett:)
ez nem vicc… 🙂
hanem innen fordították.
aloj.us.es/webdeutsch/s_3/transkriptionen/l_26_str10_trans.pdf
Jo, tudom, sajnos nem mindenkinek adatik meg, hogy a munkaja a hobbija is egyben. 🙁
De akkor sem latom jo hozzaallasnak a gurizest es a tulzott sporolast, csak azert hogy kicsivel elobb meglegyen a nyugdij. Sot, inkabb ellenkezoleg: legyen meg kesobb, de az oda vezeto ut legyen a leheto legkellemesebb.
Még anno szakközépben mikroökonómia órán is mondta a tanárnő, hogy teljesen természetes, ha egyre nagyobbak az igényeink.
De tény, hogy ne hagyja magát az ember túlzottan befolyásolni, ne vegyen tabletet, iphone-t csak azért, mert sokat reklámozzák, egyébként ilyen körülmények közt készül
youtube.com/watch?v=kSvT02q4h40
Tehát mindent csak ésszerűen. Én mindent csak akkor cserélek le, ha használhatatlanná válik, bár annak örülök a legjobban, ha mindent minél tovább tudok használni.
Az öltözködésnél sajnos nem mindegy, hogy mi van rajtad, főleg, ha sokat találkozol komoly ügyfelekkel, partnerekkel, fontos az első benyomás. Néhány jó minőségű öltöny, kosztüm és jó cipő, táska sokat dob a megítélésen, ezekre érdemes odafigyelni. De fontos a jó tartás, jó kondi, ez nem okvetlenül pénz kérdése. Persze hosszú távon a szakmai hozzáértés és megfelelő habitus is elengedhetetlen, az oktatásba befektetett pénz előbb-utóbb általában megtérül.
Föleg a kis keresetű ember teszi ezt, mert a lemondásokkal is alig tud pénzt megtakaritani, így aztán inkább elherdálja és magára költi azt a keveset.
Aki pedig alkalmazot, sokat nyel a munkahelyén, azt is mondja, hogy ha már ennyit gürizek azért a kevésért, akkor megérdemlem, hogy a gürizés mellet megvegyem az új telefont, használt autót..stb.
Aki már nagyobb bevételt tud elérni, az már tud takarékoskodni és közben élni is, de az ország lakosságának a nagy része kis keresetű.
Nem lehet mindenki diplomás, jó vállalkozó, doktor, speciálisan képzet szakember, mert nincs hozzá adotsága, háttere, képessége, motivácíója.
Az autó vs BKV témához még egy szempont , a BKV-n összeszedsz valami betegséget , aztán betegszabadság (15 napig fizu 70%), majd utána táppénz (minimálbér) . Plusz hosszabb betegségről visszatérőben, még egy felmondólevelet is kapsz, ha olyan a munkahely. De a legenyhébb esetben is betegen töltött napokon a napi fizu 30%-a a bukó.
Csak követve a logikádat. 🙂
Eszerint jobban jársz a busszal.
De a devizahiteleseknél is sokszor az volt a gond hogy nem volt jó a társasház hanem a solymári kertes ház kellett.
Amúgy állítólag a magyar álomautó, egy Audi A8 vagy 7-es BMW, 1.2-es motorral. 🙂
Ló másik oldala meg itt van:
nlcafe.hu/sztarok/20131206/a-wall-street-i-boszorkany-a-vilag-leggazdagabb-megis-legszegenyebb-asszonya/
Sokat köszönhetek a blognak. Nulla pénzügyi tudásról eljutottam egy viszonylag elfogadható szintre. Munkahelyet váltottam, másodállásom van, sokkal jobban keresek. Van megtakarításunk, a család pénzügyei rendben vannak. A gyereknek külön félreteszünk minden hónapban. Most költözünk kisebb (!) lakásba, kertes házból vissza társasházba. Az autónkat lecseréltük egy fiatalabb, de használtra, hitel nélkül.
Azt veszem észre magamon, hogy ahogyan egyre több pénzem van, egyre inkább nem költöm el. 🙂 Most hogy jobban megengedhetném magamnak, nem is kell annyi minden. 🙂 Egy dologra nem sajnálom a pénzt, a tanulásra! Most is képzem magam, meg a gyereknek a nyelvoktatására költünk.
Vannak hosszútávú tervek, de ahogyan ezt a posztot olvastam, van hová fejlődni.
Köszönöm!
Érdekes dologra lettem figyelmes nemrég. Egy páréves külföldi munka nyomán jelentősen megnövekedett a vagyonunk (ami amúgy nem túl sok, csak a korábbiakhoz képest), és a kedves rokonok elkezdtek barátkozóbbak lenni hozzánk. Hívnak közös nyaralásokra, stb. Nem élünk nagyobb lábon, de tudják, hogy megtehetjük, így már jó parti vagyunk számukra…elértük az anyagi szintjüket.
Vett az egyik egy sokmilliós terepjárót és büszkén mutatják, hogy nektek is ilyesmi kéne. Aztán csak néznek, mikor mondom, hogy nem érzem szükségét, jó a 12 éves megkímélt, megbízható jelenlegi is.
Ilyen csodálkozásból egyre több van, gyanítom nemsokára vége lesz a nagy barátságnak, mivel nem vagyunk hajlandóak követni az általuk elvárt színvonalat.
Azért egy viszonylag zsúfolt városi forgalomban 30-40 km/h-val araszolgatva talán kisebb az esélye az életveszélyes balesetnek, mint annak hogy egy zsúfolt BKV buszon rámtüsszögnek.
Meg azért a buszon is lehet csúnyán összetörni magát az embernek baleset esetén. Hiába kapaszkodsz, ha 2 100 kilós ember rád esik.
Illetve még egy szempont, ha a munkahely rosszabb környéken van, egy későbbi (20-22 óra körüli) hazamenetel esetén, mindenféle bűnözővel is össze lehet akadni.
Kocsival meg kimész az őrzött céges parkolóból.