Azon a szinten élek vajon, ahogy élnem kellene?

Szerencsés esetben az ember anyagi élete egy folyamatos felemelkedés az élete során: elvégzi az iskoláit, kevés pénzért felveszik valahová dolgozni, tapasztalatokat szerez, előléptetik, esetleg vállalkozóvá válik, egyre többet keres, egyre többet tud félretenni és egyre több minden válik számára elérhetővé.

(Természetesen bár ez lenne a normális út, amit egy ember bejár az élete során, sok esetben sajnos nem ez történik. Sok ember az iskolái elvégzése után megelégszik egy rosszul fizetett állással és a képességek vagy a motiváció hiánya miatt soha nem is tör ki onnan, így ugyanolyan anyagi szinten vonul nyugdíjba, ahogy elkezdte a pályafutását negyven évvel ezelőtt. Mások egész életükben az aktuális anyagi lehetőségeik felett akarnak élni, ezért megtakarítás helyett anyagi gondokkal küszködnek hónapról-hónapra. De most nézzük azt, aki nem esik bele ezekbe a gyakori hibákba.)

Emlékszem, ezelőtt huszonévvel átutaztam Budapestet, hogy egy használt szkennert megvehessek ötezer forinttal olcsóbban és legtöbbször használtan vettem műszaki cikkeket, mert úgy sokat lehetett spórolni. Az akkori anyagi helyzetemben ez jó döntés volt és ez is kellett ahhoz, hogy ma már ne kelljen ilyennel foglalkoznom.

Azonban ahogy egyre többet kerestem, nem ment könnyen a váltás, fel kellett világosítani magamat, hogy már nincs szükség erre az életmódra, tovább kell lépnem. Életem első bluetooth headsetén hónapokat gondolkodtam, hogy megvegyem-e, tényleg kell-e nekem, pedig talán 12 ezer forintba került és már akkor is jóval az átlag felett kerestem. Aztán rájöttem, hogy több pénzt kerestem volna, ha a bluetooth headseten való gondolkodás és a legjobb ár-érték arányú termék kiválasztása helyett inkább dolgoztam volna. Egyszerűen az akkori anyagi helyzetben már nem megtakarítás volt a régi hozzáállás, hanem egyenesen túl sokba került.

Ami szükséges hozzáállás volt a húszas éveimben, később már hátránnyá vált, ugyanis ha nem tudsz továbblépni, ahogy haladsz előre az anyagi életedben, könnyen kicsinyessé válhatsz. Továbbra is filléres cuccokat veszel, olcsó ételeket eszel, nem adsz borravalót senkinek és így tovább. Ami szükséges, amikor úgy állsz anyagilag, de kontraproduktív, amikor már nem így kellene élned.

Honnan tudhatom, hogy az anyagi életemnek megfelelő életmódot élem-e? Nem szaladtam-e túlságosan előre (ami komoly és költséges hiba) vagy éppen fordítva, nem maradtam-e túlságosan le a lehetőségeimhez képest?

A kérdés felvetése talán könnyebb, mint a válasz, de azért megpróbálunk megbirkózni vele. S ne felejtsd el, nincs mindenkire egyszerre igaz szabály, mert különbözőek vagyunk, de általános szabályt talán le tudunk fektetni.

De mielőtt belevágunk, egy tanács, hogy ne kerülj bele ebbe a csapdába, hogy ne is költs többet, mint kellene, de ne is élj úgy, mint egy csavargó, miközben már milliókat keresel.

Amikor kezded a karriered az életedben, ne fogadj el olyan munkát, ahol nem tudod legalább a fizetésed 10%-át félretenni.

Lehet, hogy túl nagyok az igényeid pályakezdő létedre, akkor azokat kell visszametszeni, hogy a lehetőségeidhez legyen szabva az igényed és ne fordítva. De ha ezzel nincsen baj, tényleg reálisok az elvárásaid az életszínvonaladdal kapcsolatban a korodhoz és lehetőségeidhez képest, akkor tartsd magad annyira, hogy csak olyan munkát vállalsz el, ahol legalább a fizetésed 10%-át el tudod tenni. Ha ez nem így van, akkor azért dolgozol, hogy legyen mit enned és azért eszel, hogy képes legyél dolgozni. Ez egy rabszolga szint, bele se menj. Ha kell, költözz, ha nincs helyben normális lehetőség normális fizetésre. Senki nem mondta, hogy neked ott kell leélned az életed, ahol éppen most vagy.

Időről-időre mindig nézd meg, mennyivel keresel többet és mennyivel van több pénzed ma, mint volt három éve. Ha nincs változás, eltékozoltál az életedből három évet, mert ha nem jutottál előre, csak stagnáltál és túl rövid az élet, hogy ez évekig-évtizedekig így legyen. (Kivéve, ha éppen mondjuk a doktoridat csináltad és azért nem tudtál előrelépni vagy a beteg szüleidet kellett ápolni, esetleg a szakmai jövőd miatt tartasz csak ki most valahol átmenetileg, de ezek már a speciális kivételek. Ahogy az is, ha már bőven van annyi pénzed, hogy mindegy, hogy mennyit keresel aktuálisan.)

Ha nő a bevételed, annak egy részét fordítsd az életszínvonalad emelésére, így elkerülöd, hogy 45 évesen is úgy élj, mint kollégista korodban. Azonban soha ne fordítsd a többletfizetés felénél többet arra, hogy kényelmesebben élj, mert így viszont elkerülöd azt, amit úgy hívnak, hogy az életszínvonalad inflációja.

Ha még nem olvastad, olvasd el az alábbi cikket az életszínvonalad inflációjáról.

Az életszínvonalad inflációja

Ha most kezdted a futásodat az élet versenyén, csináld azt, amit fentebb leírtam és nagyon rosszul nem tudod csinálni. De mi van akkor, ha már félúton vagy a versenypályán vagy közel a célhoz?

Honnan tudod, hogy most már megveheted-e a biotojást a boltban, ami száz forinttal drágább, mint a normál, hogy befizethetsz-e egy egymilliós nyaralásra esetleg meddig kell nézned az étteremben a jobb oldali oszlopot (az árakat) inkább mint az ételek összetételét?

Egy másik cikk a témában, amit érdemes lenne elolvasnod, ez az ellentéte a életszínvonalad inflációjának:

Próbálj meg lazítani

Sokak hobbiból takarékoskodnak, azonban vannak sokan, akik takarékosnak hívják magukat, miközben csak zsugoriak. Ez a cikk abban segít, hogy eldöntsd, te melyik csoportba tartozol a valóságban:

Zsugori vagy takarékos?

De visszatérve az eredetileg felvetett kérdésre, némileg önkényesen mondjuk hat fázist különböztethetünk meg az anyagi életed állomásaiként:

1, Hónapról-hónapra élés. Ekkor meg kell nézned minden fillért, mire költesz, mennyiért veszel sonkát és mennyiért télikabátot.

2, Szabad bevásárlás. Ekkor még lehetnek anyagi problémáid nagyobb dolgokban, még mindig gyűjtesz a lakásra és ha van egyáltalán, akkor egy 8-10 éves autód van, de azt már nem kell megnézned, milyen kenyeret vagy szalámit veszel a boltban és az mennyibe kerül.

3, A jobb oldali oszlop elfelejtése. Ha elmész egy étterembe, nem kell az étlap jobb oldalára egy pillantást sem vetned, nem kapsz szívinfarktust, ha a számla dupla akkora lesz, mint gondoltad.

4, Ott nyaralsz, ahol akarsz és nem ott, ahova van pénzed elmenni. Természetesen hangsúlyozva, hogy ezt meg is teheted, nem arról van szó, hogy hitel van a lakásodon, az autódon és üres a zsebed, de azért Balin nyaralsz, csak hogy irigykedjenek a Facebookon az ismerőseid.

5, Olyan ingatlanban laksz, amiben szeretnél és nem olyanban, amire telik. Szintén nem arról van szó, hogy 25 milliós önerőre felvettél 100 milliós hitelt, hanem hogy telik is egy százmillió feletti ingatlanra, ha éppen erre lenne igényed.

6, Már elengedted a pénzt, keresel annyit, hogy akár a bevételeid felét is eladakozod másoknak, akik nálad sokkal rosszabbul élnek. (Ezt megteheted hamarabb is, nem kell megvárnod, amíg 150 millióért tudtál házat venni, de ezt csak így zárójelben.)

Na de hol vagy te ezek az állomások közül?

Mit szólnál hozzá, ha kapnál valakitől tízezer forintot? Mennyire változtatná meg az életed?

Ha százezret? Egymilliót? Tízmilliót? Százmilliót?

Furcsán hangozhat, de nagyon sok embernek semmi lényeges változást nem hozna még százmillió forint sem. Több lehetne a nyugdíjmegtakarításom, egy kicsit nagyobb vagy szebb házba költözhetnék, de nem aggódom most sem a nyugdíjmegtakarítás miatt sem, valószínűleg lesz elég így is és a mostani hely, ahol lakom vagy éppen venni akarok, az is megfelel minden igényemnek, így százmillió forint mindig jól jön, de igazán minőségi ugrást már az sem okozna, ahogy hiába vehetnék drágább autót is a jelenleginél, a mostanival is teljesen elégedett vagyok.

Persze a fenti eszmefuttatás csak a normálisan gondolkodó emberekre igaz, sokan vannak, akik már százmilliárdot összeharácsoltak, de akkor is kell nekik 110 milliárd. A kulcsszó a megelégedés:

Mennyi az elég?

Ha tízezer forint érezhető változást hozna abban a hónapban, akkor te az első kategóriába tartozol, aki még máról-holnapra él.

Ha százezer forintnak még tudsz örülni, de azért nem éreznéd az anyagi életed megváltásának, akkor te valószínűleg a második kategóriába tartozol, akinek már nem kell meggondolni, mit tesz a kosarába a bevásárlás során.

Ha egymilliót csak úgy hozzáteszel a többi megtakarításodhoz, de túlságosan nem dobogtatja meg a szíved, hamar túlteszed magad rajta, akkor te valószínűleg a negyedik kategóriába esel, tízmillió esetén az ötödik kategóriába és ha százmillió sem hoz már lényeges változást az anyagi életszínvonaladban, maximum a megtakarításaid lennének többek, amik már most is elégségesek, akkor te a szerencsés hatodik kategóriába tartozó lehetsz.

Bölcsesség kell ahhoz, hogy ne akarj a lehetőségeid felett élni, a világ nyomása ellenére sem, de bölcsesség kell ahhoz is, hogy ne is élj feleslegesen a lehetőségeid alatt, ha csak nincs valami külön terved ezzel kapcsolatban, mint korai nyugdíj vagy más embereken szeretnél segíteni anyagilag, ezért élsz kevesebből, mint tehetnéd.

Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.

Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.

20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.

Share

316 hozzászólás

  • L70

    Ehhez hadd szóljak hozzá. A véleményem, hogy a HR az elmúlt 20 évben akkorára nőtte ki saját magát, ami már inkább ártalmas, mint hasznos. Az állások 90%-a betölthető lenne 2 interjúval. Kettővel. A legtöbb munkára 2×45 perc alatt kideríthető, hogy képes és emberileg is alkalmas-e valaki, a többi része a felvételi eljárásnak szerintem csak a HR tömeg életbentartása, önnön fontossága miatt szükséges. Egy jól megfogalmazott hirdetéssel már kiszűrhető lenne max 50 jelentkező, amire egy CV átolvasás után maradna 20, akit első körre behívnak, aztán 5, akit másodikra, és el lehetne dönteni.
    Hány olyat láttam, ahol 6 kör után fél évet se maradt a cégnél a kiváló jelölt! Nem érte meg a belefektetett HR órákat. A motivációs levél bullshit, mert ki tudja azt, hogy a 23 éves frissdiplomás HR asszisztensnek épp mi az, amit motivációnak nevez? Ugyan már, kérem.
  • jami
    Pontosan. A HR jelenleg nem veszi le a részlegek váláról a felvétel terhét; hanem pont átugrandó gát a munkaválallók és munkaadók között. Aki átmegy a szűrőn – az nem feltétlenül a legjobb jelölt. De a betanítás/asszimiláció az már a részleg problémája.
    Olyan alaptételek miatt, amit itt is feljönnek. Legyen az új munkatárs csapattag – ami elsősorban fiatal, ambiciózus dekoratív hölgy vagy lángelme ffi. No most a a dekoratív hölgytől majd elvárják, h biodíszlet legyen, de gyerekek vélellenül se akarjon; a lánglelkű srác pedig szintén bent éljen, kicsi fizuért legyen tapasztalata – és egyik se lépjen le, és egymással se legyen kapcsolatuk. De ha sikerül ilyenek felvenni, ők pont le fognak, mert olyan a személyiségük/hozzáállásuk.
    És akkor ott van a HR miatti felesleges skillek elvárása: hogy íírj jó motivációs levelet? Hogy viselkedj interjún? Hogy válaszolj hülye kérdésekre?
  • soher
    Netto >1.1M keresek, igaz az asszony gyesen van, osszes fix kiadasunk kb. 80ezerFt (hitel plusz a kapcsolodo biztositas).
    Minden honapban felreteszek 400-700ezer forintot nyugdijra ETF-be es MAP+-ba megosztva, plusz a gyerekeknek gyujtom a BABA kotvenyt.
    13 eves autoval jarok, soha nem volt 2M-nal dragabb autom, valahogy nem is tervezem, mindegyik elmegy 5-6 evet aztan jon a kovetkezo.

    Na mindezek ellenere hetekig vacilalok majd elvetek olyan vasarlasokat, amire mondjuk vágyok egy kicsit, de vegul megis megmagyarazom magamnak miert nem kell. Peldaul egy 120ezres orat nezegetek egy ideje.

    Sokszor en is ugy erzem ki kellene mar lepnem ebbol valahogy, de egyszeruen nem tudok, szegeny csaladbol jottem, valoszinu ez lehet a dolog origoja, a felesegem is hasonloan, o radasul talan tolem is sporolosabb.

    Van erre valami ajanlas? Pl. hogy koltsuk magunkra havonta a fizu x%-at, vagy hasonlo.

  • Éva
    Épp egyik nap töltöttem ki egy 400 kérdéses kérdőívet HR-es cégnek (vezetői pozíció nagy céghez). Mondanom sem kell, a kérdések java abszurd volt, semmi köze nem volt a pozicióhoz. 5% arról szólt, hogy van-e öngyilkos hajlamom, 15%-a a kérdéseknek nem is volt jól megfogalmazva (nem volt egyértelmű), stb…

    Ha HR-essel kell beszélem, már hülyét kapok, azon gondolkodom előre, hogy milyen kolbászmárka lennék (zlatibori mellesleg)…
    Bárki érzi itt az átlag HR-esek létjogosultságát?
    Úgy érzem, olyan helyekre nem hívtak vissza 2. körre sem és értelmezték félre a mondandómat, ahol extrán teljesítenék.
    folyt köv.

  • Éva
    folyt köv.
    Egyik helyen írták, hogy tökéletes lennék (Transferwise), viszont mivel az egyik automata online videós kérdésükre azt válaszoltam, hogy terhesszabi alatt fogadtam magánhívást egy kiborult vevővel, ezért etikátlan (!) vagyok hozzájuk.
    A videó kérdése az volt, meséljek el egy húzósabb szitut. Azt meséltem, hogy mikor a párom 2 hete volt még itthon terhesszabin és én heti 20 órában dolgoztam és a többiben babáztam, akkor húzós volt egyszer, hogy egy elégedetlen vevü felhívott kiabálva.
    Erre írtam egy levelet a HR-esnek, amiben tisztáztam az esetet.
    Válaszra sem méltatott. Nonszensz, a HR-esek nagyrészt csak rombolják 1-1 cég imidzsét akár ezzel, hogy válaszolni sem képesek, mikor ígérnek választ (javítsatok ki, ha tévedek)
  • Kiszamolo
    Éva, a kedvenc HR tesztem evör, hogy mi akarok lenni, elefánt, hangya, patkány és még nem tudom mi meg hogy melyik vagyok én, kék gömb, sárga gúla, fehér kocka vagy piros hasáb. 🙂
  • headset

    “Na mindezek ellenere hetekig vacilalok majd elvetek olyan vasarlasokat, amire mondjuk vágyok egy kicsit, de vegul megis megmagyarazom magamnak miert nem kell. Peldaul egy 120ezres orat nezegetek egy ideje.

    Van erre valami ajanlas? Pl. hogy koltsuk magunkra havonta a fizu x%-at, vagy hasonlo.”

    Csak egy ötlet, egy tipp:

    A vétel előtt ne azt mérlegeld, hogy megéri-e a tárgy/szolgáltatás, hanem azt, hogy mekkora boldogságot okoz Neked vagy annak, akinek szánod. (Nem a megvétele, hanem a későbbi használata.)

    Ha a boldogság/költség hányad elég magas és megengedheted magadnak, akkor vedd meg. 🙂

  • D
    A motivációs levél és a két körnél (emberi es szakmai kör) hosszabb interjúztatás alapvetően öncélú és felesleges. A két körben le lehet mérni, hogy emberileg és szakmailag megvannak az alapok, de a mindennapi munka során nyújtott teljesítményt (szakmai teljesítmény, szociális együttműködés, stb) próbamunka nélkül nem igazán lehet mérni.
  • jami
    És melyik??
  • Szabolcs
    utóbbiakhoz, ha már motivációs levél: sosem olvastam el, értelmetlen baromság, és amikor megkérdeztek a humánon, mit kérjenek be a pályázótól, kértem, hogy ilyet ne.
    Nem kell 2x45perc sem hozzá. Legalábbis pénzügyi területre. 🙂
    És még így is általában én beszélek többet, hogy tudják, mit vállalnak. Cserébe alacsony a fluktuáció… És így ritkán kell ezt a játékot játszanom, ami amúgy halál unalmas, ellenben majdnem mindennél fontosabb 🙂
    A HR szerencsére csak admin segítséget nyújt (de az kell és jó hogy van, tehát van értelme: én nem tudom mennyi szabi jár, milyen egyéb juttatások érhetők el, pl. kismama gyed mellett, stb!), előzetes szűrést nem végez, igaz, korábban sem volt többszáz jelentkező. Egy önéletrajzon azt a 4-5 fontos pontot meg én is meg tudom nézni, mint leendő szakmai terület igényét ismerő. 🙂 Utána 1-1 beszélgetés, és pár hét múlva: viszlát vagy üdv a fedélzeten.
  • Kiszamolo
    Jami, soha nem tudtam meg, melyik lett volna a helyes válasz. 🙂

    Biztos megmagyarázzák, hogy az elefánt a törtető vagy hogy a gúla a legstabilabb, vagy mit tudom én, de akkor is nevetséges teszt.

  • Csaba
    Attila
    Nekem aztán nem feladatom Miklóst megvédeni, de szerintem félreértetted. Pontosan tudja ő a pénz értékét, és nem szórja el hülyeségekre.
    Az a bizonyos megjegyzés egy válasz volt egy korábbi kommentre. Arra vonatkozott, hogy szívesen ad akár 20ezret is olyannak, akinek nagyobb szüksége van rá. A létminimum alatt élőnek nagyon sok pénz, ő viszont könnyen kiadja, mert nem okoz zavart a költségvetésében. Ráadásul jó célra adja ki. Ez alapján nem hiszem, hogy csalódni kellene benne.
  • Anton von P
    Ezt az egész HR-es felvételi lózungot (milyen állat lennél stb) egy MBTI és/vagy (inkább és) IQ teszttel egzakt módon ki lehetne váltani… Nagyon kevés cégnél élnek vele csak, úgy tudom.
  • eMérnök
    Amit a köznyelv csak hr-nek hív, az több munkakör, aminek a legalja a recruiter. A hr-en nagyon gyakran dolgozik pszichológus végzettségű, sokszor direkt azt keresnek. Ismerek olyat, akinek jogi ÉS pszichológusi diplomái vannak. Büfémarcsi párhuzamosan végezte a kettőt, közben németül és angolul folyékonyan beszél. Micsoda büféInkompetencia.

    Láttam kiemelted korábban, hogy neked milyen fontos, hogy az ország legjobb egyetemén végezz. Kár, hogy a valós tudás, árnyalt gondolkodás és az empátia nem az.

    Neked büfévéleményed van, ami a hitvilágodon alapul, tények nem zavarják meg.
    A hr tele van pszichológussal, így a hozzászólásod értelmezhetetlen.
    Ahogy MINDEN szakmában, itt is vannak inkompetensek. De mindenkit lebüfémarcsikázni, hogy ahhoz pszichológusnak kéne lenni… erőteljes tájékozatlanságra utal.

    Szakmai tesztek között is van jó pár nevetséges, nem csak hr-en.

  • Tamas

    Köszönöm az értékes információkat. Évek óta nézegetjük az ingatlanokat, telkeket, de komolyabban az elmúlt 1 évben.
    A helyzet az, hogy futunk csak a lehetőségek után ami az ingatlanokat illeti. Mindig azt beszéljük, hogy miért nem vágtunk bele 3 éve, hiszen akkor még …… De tudjuk, hogy azért nem,mert azt hittük hogy az már baromi magas ár és várunk hogy a piac lenyugodjon. Egyenlőre nem jött be.
    Hiába keresünk jól, nem tudjuk behozni az emelkedés mértékét.
    A másik dolog, hogy az ingerküszöbünk is emelkedett. Amire azt mondtuk 3 éve hogy 45 millió horror, most ott tartunk, hogy ugyanolyan ikerházat ha találnánk 65-ért, akkor boldogok lennénk. Hülye egy világ. Kevesen keresnek 2 év alatt 20 millát amit félre tudnak tenni.
    Szóval most elég aktuális a dolog, találtunk is valamit Budafokon, igaz ez nem teljesen az amire vágytunk, így most vacillálunk,mert ez egy 4 lakásos ház
  • Tamas

    Szóval annyi pénzért amennyiért találtuk ezt a 4 lakásos társasházat, hát ennyiért építkeznénk inkább, ha lenne egy telek. De nincs…
    És itt jön a képbe, hogy mi tévők legyünk? Várjunk még 1-2 évet bízva, hogy végre valami lefelé indul el vagy tovább emelkednek az árak,mert a kormány fújja a lufit?
    Amit tanultam itt a blogban, hogy nem szabadna megvenni, hanem a pénzt betenni állampapírba és maradni tovább albérletben. Ami egyébként tökéletes, még baba sincs bár próbálkozunk és egyenlőre nem is kell lépnünk. Csak mi van ha épp akkor kell mennünk, amikor még magasabbak az árak? További 1-2 év másik albérlet és tovább várni a változásra és addig gyűjtögetni?

  • Tomek
    “Van erre valami ajanlas? Pl. hogy koltsuk magunkra havonta a fizu x%-at, vagy hasonlo.”

    Ezen jót mosolyogtam (félreértés ne essék, nem rajtad). Bárcsak az emberek nagy része ilyen kérdéseket tenne fel, és “alulról” közelítene az elkölthető pénzekhez.

    Ami pedig téged illet, a tanácsom az, hogy menj el egy rövid továbbképzésre a “tücskökhöz”. Azok még azt is úgy elverik seperc alatt, ami nincs, hogy csak úgy porzik… 😀 Hamar átrántanak téged a pénzköltési skála ezen végéről a középállásba… 😀 😀

  • Nacionalista
    @eLemlámpa

    Nem tisztem megvédeni eMérnököt, az a ti dolgotok. De én elvégeztem a BME GPK-t (ugyan nem vörösdiplomával, de időben), és így kérlek ne égess minket ezzel az alaptalan sznobizmussal. A BME egy nagyon nehéz, de egyáltalán nem jó egyetem. Az ott összeszedett tudás minimum 50%-a használhatatlan. Többedik munkahelyemen dolgozok, sok a BME-s nyilván, de ismerek jópár embert akit a szakma krémjének tartok és nem ott végzett. Egy 10 év tapasztalattal rendelkező ember esetén 10%-t számít a diploma, 90%-t hogy milyen a személyisége, önképzési hajlandósága, és a hozzáállása a munkához. Ha 30 fölött arra vagy a legbüszkébb, hogy melyik egyetemen végeztél, és nem az azután elért szakmai eredményeidre, akkor nagyon megrekedtél a karrieredben.

  • Nacionalista
    Ja és amúgy több cég tapasztalata alapján a HR-sek 90%-a teljesen inkompetens, akikre maximum adatrögzítős titkárnői munkát bíznék (szerencsére sokan ezt csinálják valójában, szóval megvan a helyük)

    Van kivétel, de az a 10% pont azt gondolja a maradékról mint én.

  • Szabolcs
    Tamas
    2021-02-03 at 14:20

    Szia!
    Az utóbbi kérdéseidre értelemszerűen nem lehet jó választ adni, mert a Te életed, a Te döntéseid és a következmény is a Tiéd. Arra azonban lehetett, és ezt tettem meg (talán másokkal egyetemben), hogy maga a tény, hogy azt a pénzt a MÁK-ban tartod, nem fog korlátozni a gyors cselekvésben, és kevesebb sem lesz nominálisan, sőt, vmi minimális kamat tuti lesz.

    Hogy vállalsz-e kockázatot azért, hogy megforgatva többet érjen, ezt Te tudod. Amit tervezel, hogy valutázásba fogsz (még csak nem is deviza!), az szerintem rémesen kockázatos, de Te tudod. Ha a várható nyereséggel összevetem, NEKEM nem érné meg, de én meg mindezt kivülállóként (ööö, ingatlantulajdonosként) mondom. Szerintem félő, hogy a mostani elkeseredett hozzáállással nagyobbat bukHATsz.
    Gondold át, és/vagy kérj profi segítséget, és ne egy niemand fórumkommentezőre -mint én- hallgass pénzügyekben.

  • Nacionalista

    Azért végeztem el anno, mert 18 évesen nem tudtam, hogy van jobb. Aztán miután ösztöndíjjal láttam egy sokkal jobb egyetemet akkor kinyílt a szemem, de az a maradék egy évet már megcsináltam itthon, hogy meglegyen a diplomám.

    “én alig több mint 2 éve dolgozom”
    Na ez viszont sokmindent megmagyaráz. Valószínűleg egy 5-7 év múlva lenne érdemes folytatnunk ezt a beszélgetést, a pályám elején én is sokmindent másképp láttam mint ma.

    A céges kocsira meg a bruttó 800-adra azért ne verd annyira a földhöz magad 😀 A modnanivalóm lényege pont az volt, hogy pld. én az elmúlt 8 évemből sok dologra sokkal büszkébb vagyok mint a BME-s diplomámra.

  • Nacionalista
    Amúgy nem azért válaszolok a kommentjeidre, hogy tégedd meggyőzzelek (az reménytelen), hanem hogy ne higyje azt az olvasóközönség hogy minden BME-s olyan mint te. Meg ha olvas egy 18 éves, akkor talán nem a BME-re megy, hanem nyelvet tanul, és nekifut egy jobb német egyetemnek, ma már könnyebben elérhető ez mint régen. Mert ha már bekerültél mondjuk egy München TU-ra (ez a lépés mondjuk elég nehéz), akkor ugyanakkora effort elvégezni mint a BME-t, csak sokkal hasznosabb tudást ad.
  • Szabolcs
    eLemlámpa
    2021-02-03 at 15:47

    Nem kritika, komolyan, legalábbis önmagában nem az, de 2 év munkaviszonynál lehet, hogy számít a diploma forrása és minősítése. És Te most itt tartasz, és azt hiszed, minden így is marad, amíg világ a világ.
    Szomorú leszel, de ki kell ábrándítsalak.
    A 10. éved környékén, ha váltanál, akkor meg sem fogják nézni, el fogják hinni bemondásra, hogy voltál egyetemen, valahol, majd add le a másolatot a humánra, mert kell a papír. Kb. ennyit ér.
    Igaz, én gazdasági területen dolgozom, de SOHA nem néztem meg senkiét. Mert alkalmazottként (mint ami Te is vagy) várhatóan betanulható részfolyamattal kezdesz. A summa com laude MIT diplomáddal is. És ott a hozzáállás és az egyéb soft skillek fontosabbak. Kérlek hidd el, a céges kocsid bőrülésén ücsörögve, elmélkedve… Sok pszichoproblémádat megspórolod majd (vagy a kollégáidét :))

  • eMérnök
    Nem akarok még egy cikk alatt belemenni parttalan vitába. Nincsen új mondanivalóm a bme – nem bme témában. A hr-es téma új volt, de több mondanivalóm arról se nagyon van.

    Annyit szeretnék csak megjegyezni, hogy én nem a másik téma miatt találtalak meg megint, hanem a stílusod miatt, ahogy más emberekről beszélsz.

    “azért ment futárkodni, mert erre van igénye”, “ezeknek”,
    miközben így beszélsz másokról, közben nagybetűvel írod, hogy “JELLEM”.

    Engem ez zavar, és ezért talállak meg. Mert szerintem ember az emberrel nem szabadna, hogy így viselkedjen.
    Az, hogy valakinek igaza van, vagy nincs igazából lényegtelen is.

    Ez a stílus akkor is szúrná a szememet, ha kétszeres nobel díjas lennél. Nincsen olyan, hogy valamilyen eredmény már feljogosít erre a stílusra. Ez minden körülmények között visszás, és az elért eredmények irrelevánsak.

  • Unknown Alien

    A borravalo szerintem nem az uriemberek eszkoze, hanem egy regebbi kulturabol, a magyaros uram-batyam mentalitasba atemelt eleme.

    Nem mindenhol gondolkodnak am ugyanugy errol. Japanban es Kina jelentos reszen sertes a borravalo.

    Szoval nem kellene nagybetukkel kiabalva kinyilatkoztatni a sajat velemenyed.

    Az en velemenyem, hogy annyit fizessunk, amennyibe az adott dolog kerul, mar ha nekunk meger annyit. Nekem a borravalo sumakolas, ugyanaz mint a paraszolvencia az egeszsegugyben. Szerintem karos, tisztazatlan elvarasokat szul. Mi ebben az uriemberes?

  • D

    8 éve végeztem BME VIK en, és teljesen egyetértek véleményével: a BME maximum itthoni viszonyok között nevezhető jónak (vakok között félszemű is király alapon). A képzés elavult, sok a kiszóráson kívül haszontalan elméleti óra, kevés a gyakorlati tárgy, kevés/gyenge az olyan tárgy aminek bármi köze lenne az üzleti élethez (pénzügyek, marketing, management stb), kevés az üzleti/ipari kapcsolat. Szakbarbárokat nevelnek, és mindenki tátott szájjal csodálkozik, hogy alig van nemzetközi szinten értelmezhető hazai tulajdonú cég.
    Nevetséges, hogy egyes oktatók egyenesen büszkék arra, hogy mennyi embert kivágnak.
    Nehéz != jó képzés.
  • V.A.Laki
    : Az ilyen stilus alatt nem Nobel-dijak lapulnak, hanem a nagy budos semmi. Ha eljon az igazsag pillanata, a nagy arc annyit se er, mint fing a viharban.

    Pl. az MBTI annyira komoly szakmai teszt, hogy ha eljutsz a wikipedian a criticism reszhez, latni fogod, hogy csupan a legalapvetobb kriteriumokat nem teljesiti. Arra nem jo, amire aruljak. De a sztori szep: ket nem tul tehetseges amerikai tanult Carl Gustav Jungrol, aztan eszukbe jutott, hogy ok ezt termekkent el tudnak adni. Igy nekik osszejott az amerikai alom. Hurra!

    Nem tudom, hany diplomat kell szerezni a BME-n, mire az ember atnezi az elso harom gugli oldalt arrol, amit ajanl. A Muncheni TU meg pl. azert jobb, mert tobb es jobban fizetett oktato jut egy diakra, tobb a valodi kontaktus a frontalis oktatason tul is, ha valaki elkezd igy viselkedni, elmondjak neki, hogy ezt ne, kap lelki segelyt es aztan helyre jon, stb.

  • Gábor8
    Én 15 éve allamvizsgaztam egy videki egyetemen. Most kaptam meg a diplomámat Viktortol, mert nyelvvizsga hiányában nem adtak ki (köszi COVID).
    Volt céges kocsim (több is) es diplomas munkahelyem. Én voltam a vezető és az összes alám beosztott kolléga magasabban kvalifikált nyelveket beszélo több diplomás ember.
    Elő bizonyíték vagyok, hogy loszart nem er a diploma, az meg hogy hol végeztél MOon pláne mindegy. (sztem)
  • jami
    Megrekedtem ott, hogy elefánt vagy patkány és gúla vagy téglatest?
    Gondolom, Kiszámoló, álmatlan éjszakáidon máig ezen morfondírozol… 😀
  • Kiszamolo
    Úúúúúgy szeretném tudni, melyik lenne a nyerő válasz, amivel azonnal felvennének egy ilyen helyre…. 🙂
  • Szabolcs
    eLemlámpa
    2021-02-03 at 19:09
    És mesélj, mi leszel 10 év múlva? Mik a terveid?
  • jami
    Hátha jön valaki és feloldja nekünk, különben hülyén halunk meg.

    Józan paraszti ésszel – feleséget/férjet nem keresnek olyan alapossággal, mint Éva írta: 400 kérdés?? Aki annyit elolvas és megválaszol, ez a tette máris felért egy motivációs levéllel, mennyire elszánt és kell neki az az állás. És akkor még valaki ki is értékeli a 400 választ. Vagy, ha online, akkor valaki előre bevitte a kérdéseket és a kötött válaszokat. Máris értelmetlen; de legalább el lehet mondani, h Malmőtől Tokióig ugyanazzal a kérdéssorral dolgozunk, egyformaság van (mert ez nem fairplay, csak színjáték).

  • Csaba
    “Nem mindenhol gondolkodnak am ugyanugy errol. Japanban es Kina jelentos reszen sertes a borravalo.”
    Erre a felvetésre egyszer már válaszoltam másnak, nem ismételném meg.
    Hogy mi ebben az úriemberes? Nos, egy úriember ezt tudja, érzi. Másnak meg nem kell, nincs rá szüksége.
  • Csaba
    “Úúúúúgy szeretném tudni, melyik lenne a nyerő válasz, amivel azonnal felvennének egy ilyen helyre…. ”
    Nem vagyok, szakember, de majdnem biztos vagyok benne, hogy kevés ember mondaná magát patkánynak. Szóval én kapásból rávágnám, hogy az vagyok. 😀
    Gúla vagy téglatest? Ez már nehezebb. A gúla mértanilag sokkal összetettebb, “sokoldalúbb” test, én azt mondanám.
    Aztán HR-es Marcsika biztos leírna mindenféle elemzést erről, én meg csak röhögnék magamban, hogy ez mekkora ökörség. 😀
  • Nacionalista
    @eLemlámpa

    Akkor hajrá, az valóban jó irány ha a saját vállalkozás felé gondolkodsz. Tudom, hogy névtelen kommentelőkre nem izgi figyelni (nem is feltétlen bölcs dolog), de én azért a helyedben elbeszélgetnék egy szakemberrel a komplexusaidról. Ha jól értem telik is rá, és hidd el hosszútávon kiegyensúlyozottabb leszel.

  • eLemlámpa
    Sokkal egyszerűbb, egy mém a mi ami neten terjed:

    “– Mester, mi lehet a boldogság titka?
    – Ne vitatkozz idiótákkal.
    – Én nem hiszem, hogy ez lenne a titok.
    – Igazad van – mondta a mester…”

    De mivel megütött egy szintet a kommented, neked még írok.
    Az egyetlen komplexusom ami a cikkhez kötődik, hogy úgy tippre a magyar lakosság életszínvonalát tekintve 90% felett állhatok, pedig a 99,99% felett kellene már tartanom. Hogy végre elhúzhassak nyugdíjba és soha ne kelljen munkával foglalkoznom. De dolgozom, rajta, ahogy volt igényem elit gimnáziumra, elit egyetemre, lesz többre is és ez bizony JELLEM kérdése. Nehéz szó nélkül hagyni, amikor olyanok kötekednek akik szerint szakmai kérdésben egy wikipedia cikk döntő, másoknak meg egy sz@@os nyelvvizsgát nem sikerült összerakni és így tovább. Értem hogy ez valójában színtiszta irigység és az ő komplexusuk, de akkor is.

  • Családfő
    A BME, mint elit egyetem? Ennyire ne legyen alacsonyan a léc.
    Ui: a kisbetűvel írt jellem jelentése ezek szerint eltér a csupa nagybetűvel írottétól? 😀
  • matetoth

    Nekem úgy tűnik, hogy ebben pszichológus segíthet. Ha addig nem akarsz menni, egy sima coach is segíthet, nem tudom, hogy Miklós vállal-e ilyet, ha ő nem.

    De ugye van az a vicc, hogy
    -Uram, hogyan legyek gazdag?
    -Spóroljon 20 évig!
    -És aztán?
    -Aztán abba sem tudja hagyni…

    Ismerős helyzet!

  • Szabolcs
    eLemlámpa
    2021-02-04 at 09:38

    Részben értem amit itt írsz, csak akkor a többi műegytemista helyzetét nem értem. Ők miért nem állnak ugyannúgy, mint Te? Vagy, ha rajtad múlik, mint ahogyan HELYESEN le is írtad ebben a hozzászólásban, akkor miért vitatkozol azon, hogy mindennek az életben a BME az alfája-omegája? Nem. Rajtad múlik, és kutyát nem érdekli az diplomád színe.

    Hajrá, irány a korai nyugdíj. Szurkolunk neked. Komolyan. Engem ugyen nem akadályozol most sem semmiben, de a többi gyengusabb, akár külföldön végzett mérnöknek nagy segítség lesz, ha nem kell Veled is versenyeznie.

    Ja, a “mém” elég régi, de Te még fiatal vagy. 🙂

  • Éva
    Ez olyan vicces, ordít rólad, hogy milyen boldog életed lehet (szarkazmus), pedig azt próbálod hangoztatni.

    Éva, direkt kértem, ha nem érted, miről szól a cikk, legalább ne tedd nyilvánvalóvá egy felesleges hozzászólással, elég, ha te tudod, nem kell mindenkinek tudnia, mert nem érdekli őket. Egyébként köszönöm, remek életem van, szép családom, kényelmes munkám és jól keresek, szerintem száz emberből 98 nagyon szívesen cserélne velem. Arról nem tehetek, ha vannak, akik nem képesek felfogni, miről írtam.

  • Csaba
    “Aki rosszabb egyetemen végzett, kevesebb lehetőségből választhat, és neki bizony lejjebb fogom nyomni az árat, akármilyen jól is teljesít.”
    A mondat vége mindent elárul. Tehát ha sokkal jobban teljesít, mint bárki más, de nem egy általad jónak tartott egyetemen tanult, akkor a te szemedben kevesebbet ér.
    Szuper, hogy ennyire jól elvagy saját magaddal, és egyben ez a te nagy szerencséd is. Az élet fintora, hogy a legnagyobb arcon csattan a legnagyobb pofon. Aztán lehet, hogy a Gábor Dénes Főiskola diákjától kapod majd. Vagy egy szakmunkástól. Ki tudja?
  • Szabolcs
    eLemlámpa
    2021-02-04 at 12:36

    “Szakmailag semmi félnivalója a többi mérnöknek, már rég a business vonal felé vettem az irányt, arra van a pénz.”
    Vagyis a diplomád ezek szerint 2 év alatt vált lényegtelenné, még Neked is. Más nem vacakol ennek felismerésével 5 évet az elit BME-n, és rögtön gazdasági diplomát szerez az elit gimnázium után.

    “Csak mondjuk a következő bértárgyaláson lehet én ülök az asztal túloldalán vagy egy olyan mint én, és én bizony meg fogom nézni mi van a papírkádra írva”
    A Te dolgod, de majd leszoksz róla pár év vezetői tapasztalat után. Mert a papír nem fogja elvégezni a melót. Ha viszont csak olyat veszel fel, mint Te vagy, akkor évente 2-szer írod ki majd a pályázatot arra az állásra. Végülis ez is lehet életcél.

    És akkor ide egy “mém”, csak Neked, másnak “mondás”:
    “A tapasztalat olyan valami, amire pont akkor lett volna szükséged, amikor megszerezted”.

  • D

    Te a diploma alapjan fogsz megitelni es fizetni valakit. A masik ceg az illeto tudasat probalja felmerni.
    Bumm, maris nala a komparativ elony :).
    Őszintén kérdezem: a Bme-t mi alapján tartod elit egyetemnek europai viszonylatban?
  • Csaba
    Miklós, nem beleszólás, de nem lehet, hogy Éva eLemlámpának szánta, amit írt?
  • Kiszamolo
    Csaba, nem tom, nem mondta…..
  • Tomek
    Most komolyan, több poszt alatt is éltetitek ennek a felfuvalkodott hólyagnak a szófosását azzal, hogy vitatkoztok vele? Úgyse lehet meggyőzni érvekkel, meg nem is kell, hiszen körülötte forog a világegyetem… 😀 😀

    Én is beszállok a nagyon régi “mém”/”mondás” buliba: Ne etesd a trollt… 😀

  • Szabolcs
    eLemlámpa
    2021-02-04 at 16:00
    “Huszadjára, ha neked jó a röcsögei főiskola, hajrá, mi közöm nekem hozzá?”

    Maradjunk annyiban, hogy nem az iskola alapján fogom megítélni egy leendő munkatárs hozzáértését, sőt, már a behívását sem. És sokkal szívesebben veszek fel olyat, aki normálisan viszonyul másokhoz, mint aki lenézi a kollégáját, mert máshonnan van papírja, és ha amúgy összevetnénk, lehet, hogy kibukna, hogy ráadásul hasznosabban is dolgozik.

    Egy elméleti fizikus, egy gyógyszerkutató és hasonló munkakörben értelemszerűen kell a kezdéshez egy alapképzettség, de az sem a csúcson kezd, egy mérnök végképp nem. (És nem a Cooper vs Holowitz “csak egy mérnök” jellegű érvrendszer, ami miatt ezt mondom 🙂 )

    Utána meg az számit, mit tett le az asztalra. Majd rájössz. Kid vagyok én, hogy megvédjelek a rossz döntésektől…?

    Írigy? Azért ezt ne szavaztasd meg a kommentelőkkel, hogy ki az…

  • Karcsika
    eLemlámpa nyilvánvalóan egy troll, vagy legjobb esetben egy gyerek, akinek még nincs tapasztalata az életről. Szerintem hagyjátok és én is abbahagyhatom végre ezen kommentek olvasását. 🙂
  • Zelle
    30 évesek vagyunk a férjemmel, valahol a 2-es és 3-as között. Van saját hitelmentes új építésű házunk (hála a sokévi külföldi robotolásnak, még az előző válság után menekültünk ki nincstelen fiatalként), de azért se kerítés, se kisház, se kertrendezés, belül is alakulunk még – szóval kellene még pár millió.
    Egy babánk van, én gyeden férjem 250-et keres, de utálja a melóját. Van egy kis megtakarításunk, azon gondolkodunk, a házat fejezzük be vagy vállalkozzunk-e belőle…

    De összességében egyébként szerintem nem élünk rosszul, értelmesen spórolósak vagyunk, nen spúrak, de nem verjük magunkat felesleges kiadásba – pl. szeretünk turizni-, sokaknak nincs ennyire a mi korunkban.
    Ami probléma, az nálunk is a bizonytalanság. Hogy addig tudjuk ezt fenntartani, míg mindkettőnknek van bevétele, de voltunk párszor munkanélküliek, tudjuk , milyen bizonytalanok a munkahelyek vidéken…

  • Szabolcs
    Karcsika
    2021-02-05 at 07:22

    jogos. részemről deal. 🙂