A befektetések világában sok olyan tényező is befolyásolja a befektetőket, amiknek nem kellene. A befektetés tisztán racionális döntések sorozata. Mármint az lenne, de mivel az ember jobban ösztönlény, mint tudatos, mégis kimutathatóak ezek a hatások.
Legismertebb ilyen például a home vagy familiarity bias: a befektetők előnyben részesítik a hazai vállalatokat, annak ellenére, hogy azokról sem tudnak semmivel sem többet, mint mondjuk a lengyel vagy német megfelelőjéről. Azért vesznek OTP és MOL részvényt, mert minden utcasarkon és minden tévés reklámblokkban találkoznak a cég nevével és ettől máris ismerősnek tűnik a cég. Fogalmuk sincs, mennyi profitot termelt a cég az elmúlt negyedévben, vagy mennyi az adósságállománya, milyenek a kilátásaik, de egyszerűbb megvenni egy ismert nevet, mint egy teljesen idegenül csengő lengyel cég részvényeit.
A recency bias esetén a befektetők a mostanit megelőző állapotot vetítik ki a jövőre, vagyis nem vesznek a részvényből az esés után, mert további esést látnak maguk előtt, ellenben jól bevásárolnak a régóta emelkedő részvényekből, mert a képzeletükben előre látják, hogy ugyanígy fog tovább emelkedni az ára a továbbiakban.
A hindsight bias vagy "tudtam előre" érzés esetén a befektetők egy-egy esemény után úgy érezték utólag, ezt előre lehetett volna látni. Legyen szó egy cégvezető haláláról vagy a 2007-es válságról. Mivel utólag okosak, kialakul bennük az a téves kép, hogy a következő váratlan eseményt is előre meg lehet jósolni.
Az availability bias esetén a befektetők a számukra elérhető információk alapján hoznak döntéseket. Ha "A" gazdasági újság főcíme a rekord alacsony munkanélküliségről szól, míg a "B" gazdasági újság főcíme az egyre növekvő nemfizető vállalati hitelállományról, a befektető az az információ alapján dönt, ami eljutott, vagy először eljutott hozzá.
A confirmation bias az availability bias unokatestvére. Ebben az esetben a befektető azokat az információkat fogadja el, ami alátámasztják az ő elképzeléseit vagy elvárásait a piac jövőjével kapcsolatban és figyelmen kívül hagyja azokat, amik ezeket cáfolják.
Kimutathatóan létezik még olyan is, mint az Alphabeticity Bias, amikor a befektetők egy listából az első tételekből választanak, mondjuk egy banknál elérhető befektetési alapok listájáról. Minél közelebb van az adott alap vagy részvény a lista elejéhez, annál nagyobb eséllyel veszik meg a befektetők.
A Loss Aversion Bias esetén a befektető fél szembenézni a veszteséggel és inkább még tovább ül a döglött lovon és további veszteséget könyvel el, mintsem realizálnia kelljen a veszteségét.
Overconfidence Bias esetén a befektető túlzott magabiztossággal kezeli a portfólióját, alulbecsüli a lehetséges veszteségeket és a magabiztossága miatt elutasítja a diverzifikálást.
Paradox of Choice: elvileg minél több befektetési lehetőségből választhatunk, annál nagyobb a szabadságunk és ezért annál megelégedettebbek leszünk a választott portfólióval. A valóság ezzel szemben az, hogy minél több lehetőségből lehet választani, a befektetők annál bizonytalanabbak és frusztráltabbak.
Self-Attribution Bias esetén a befektetők maguknak tulajdonítják a sikereiket és a vak véletlennek a veszteségeiket.
Snake Bite Effect, vagyis a kígyómarás effektus esetén az első komolyabb veszteség olyan sokkot okoz a befektetőnek, hogy soha többet nem mer kockáztatni és ezért gyakran még az inflációt sem éri el a portfóliója teljesítménye.
Akit érdekel a téma, sok hasonló tényezőt talál egy kis kereséssel.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Köszönet ezért az összefoglalóért! Egyetlen meglepő elem számomra az alphabeticity bias, ezt nem tudom hova tenni. De jó tudni arról, hogy ez is létezik.
Ugyanaz, mint a választás problémája. Sok közül kell választani, inkább gyorsan rábökünk találomra háromra a lista elejéről.
Érdekes összefoglaló, köszönjük!
A Loss Aversion Bias-t hogyan kell értelmezni, ha szembeállítom a buy and hold típusú hosszú távú befektetéssel? Úgy értem, ha pl. veszek egy kockázatosabb részvényalapot és mondjuk fél év után csak szinte veszít az értékéből, akkor hol lenne az a pont, ahol már Loss Aversion Bias miatt nem adnám el és nem amiatt, hogy hosszú távú befektetés miatt úgysem az első 1-2 év számít.
> A recency bias esetén a befektetők a mostanit megelőző állapotot vetítik ki a jövőre, vagyis nem vesznek a részvényből az esés után, mert további esést látnak maguk előtt,
Ennek van egy olyan variációja is, hogy a befektetők az eggyel megelőző válságra emlékeznek, és ott az volt 2008-ban, hogy a nagy zuhanás után folyamatos emelkedés volt a következő években, ezért a befektetők azt hiszik, hogy ha most beesik megint a piac, akkor jól be kell vásárolni, és nem gondolnak arra, hogy a zuhanás után évekig tartó stagnálás, oldalalázás is jöhet.
@nagyd
"Ennek van egy olyan variációja is, hogy a befektetők az eggyel megelőző válságra emlékeznek, és ott az volt 2008-ban, hogy a nagy zuhanás után folyamatos emelkedés volt a következő években, ezért a befektetők azt hiszik, hogy ha most beesik megint a piac, akkor jól be kell vásárolni, és nem gondolnak arra, hogy a zuhanás után évekig tartó stagnálás, oldalalázás is jöhet."
Ez a "Mari néninél már többet tud a befektetésekről, de még optimista kezdő" bias. 🙂 (Magamat is beleértve.)
Minden döntésünk érzelmi alapú, amelyet aztán megpróbálunk utólag racionális érvekkel alátámasztani. Pl. a választásokon az emberek se úgy húzzák be az X-et, hogy előtte elolvasták volna az összes párt választási programját, és aztán összehasonlításképpen abból Excel-táblázatokat gyártottak volna.
"A recency bias esetén a befektetők a mostanit megelőző állapotot vetítik ki a jövőre, vagyis nem vesznek a részvényből az esés után, mert további esést látnak maguk előtt, ellenben jól bevásárolnak a régóta emelkedő részvényekből, mert a képzeletükben előre látják, hogy ugyanígy fog tovább emelkedni az ára a továbbiakban."
De hát a Momentum Portfolió viszont nagyon is jól működik 🙂
msci.com/documents/10199/6ec17913-229f-4f4a-84a4-b0a81f038350
Szerintem "hazai" céggel kapcsolatban azért jobban képben van az átlag befektető, mint az OTP/MOL/Telekom ismeretlen lengyel, vagy brazil megfelelőjével. Üzleti jelentéseket aztán olvasgathat a kisbefektető, neki azok random jelentés nélküli számok lesznek, fingja nem lesz a valódi mögöttes jelentésről. Még ilyen irányú képzést elvégezve sem biztos sokra mész velük, igazán átlátni gyakran csak adott szektorbeli, céggel kapcsolatos megelőző tapasztalatokkal fogod, mit hogyan számol a cég, milyen mögöttes folyamatokat látsz.
A legszebb meg, hogy sokra akkor se biztos mész vele, mert ezek a nyilvános infók bele vannak kódolva az árfolyamba rég, mire te a doksi végére jutsz. 😉
Nagyon jó cikk!!
@gejzu a buy and hold stratégiának pont az a lényege, hogy nem azért adod el a részvényt, mert csökkent az ára, hanem azért, mert a stratégiádnak nem felel meg már az adott cég. Tehát kis túlzással független az adott részvény árától az eladási döntés.
Ha tudatosan veszel jó áron és minőségi részvényt, akkor akármennyit csökkenhet a részvény ára, nem adod el, hiszen csak alulértékelt lett.
A menedzserek / alapok értékelésénél jön elő a "survivorship bias" (csak a túlélőket látjuk utólag), ami szintén rendkívül fontos: a jelenlegi mintában nincsenek benne a közben tönkrement alapok/menedzserek. Így a sikeres menedzser/alap kiválasztásának az esélyeit hajlamos túlbecsülni a befektető, csakúgy, mint az aktívan kezelt alapok aggregált teljesítményét - hiszen az időközben csődbe ment / bezárt / beolvasztott stb. alapok eredménye nincs benne az összehasonlításban.
"Sensitivity to losses" - a veszteségek jobban fájnak, mint amennyi örömet ugyanakkora nyereségek okoznak. Elveszíteni 1 milliót sokkal jobban fáj, mint amennyi örömet okoz 1 millió nyereség, de kicsiben is: Minél gyakrabban értékeled a portfóliódat, annál gyakrabban szembesülsz átmeneti veszteségekkel, melyek mind fájnak, és ezt nem tudja a nyereségek öröme ellensúlyozni -> a több fájdalom rossz döntésekre ösztönöz.
@Bálint köszönöm a válaszod!
Gondolom a "rutin+évek" tapasztalattal jön az is, hogyan értékeljünk 😉
@naa a survivorship bias esetén én inkább örülök, hogy nincsenek benne a csődbe ment / bezárt alapok, mert így csak azok közül tudsz választani, amiket még nem tettek tönkre. Nem látom, hogy ez miért vinnél félre a döntést.
A sikeres alap egyik tulajdonsága (bár nem túl nagy...), hogy még nem zárták be és nem ment csődbe.
Ami beolvasztottak vagy bezártak, az valószínűleg nem ment túl jól az esetek nagyrészében (és itt pl. nem a Plotinusra gondolok), mert egy jó track record elég hívogató minden befektetőnek. (lsd 10 éves hozam a Supra-nál).
Egy alapkezelőnél persze fontos látni, hogy a korábbi alapjaival mi történt, és ne csak az aktívakat lássuk.
@Névtelen, a Survivorship bias megértése fontos ahhoz pl., hogy ne értékeld túl egy alap/kezelő múltbeli teljesítményét, mert lehet, hogy csak egy túlélő "lucky fool". Vagy egy kutatás, elemzés értékelésénél is fontos lehet.
Példa: egy alapkezelő elindít 16 alapot kis összeggel, fele emelkedésre, másik fele csökkenésre fogad nagy tételben. 1 év után 8 alap megszűnt, marad 8 nyerőben, ennek fele megint emelkedésre, másik fele csökkenésre fogad. Második év után marad 4 nyerő alapunk, 3. év után 2 nyerő alap és a 4. év után is marad 1 alap, amelyik brutálisan jó 4 éves track recordot tud felmutatni, sokszámjegyű hozamok 4 éven keresztül, aztamindenit. Ömlik a pénz az alapba, az alapkezelő feketére keresi magát a jutalékokon.
Hogy utána mi történik, az az alapkezelő profitja szempontjából majdnem mindegy - mindig rá lehet fogni a piacra.
(Példát nem én találtam ki, bő irodalma van a témának)