Jami ajánlott egy cikket, ami idéz egy 19. századi olasz közgazdászt, aki tippeket adott az államnak, hogyan tud sok adót kivetni, hogy az emberek ne érezzék azt annyinak, amennyi az valójában, illetve ha ennek ellenére mégis soknak tartják az adót, hogyan éreztessük velük, hogy nekik jó, ha befizetik azt. A könyv címe magyarul A fiskális illúzió teóriája.

A tanácsok a következőek voltak már akkor is:

- Inkább az árukra és szolgáltatásokra vessünk ki adót, mint közvetlenül a jövedelemre vagy vagyonra, mert a piaci árak elfedik az adótartalmat! (Vagyis az emberek a kereskedőket fogják utálni és az árakat soknak tartani, eszükbe sem jut, hogy a különféle magas adók miatt ilyen drága minden a bevásárlástól a telefonálásig.)

- Finanszírozzuk az állami kiadásokat hitelből, hogy így a jövőbeli generációkat, ne pedig a mostani adófizetőket terheljük!

- Növeljük az inflációt, hogy így az államadósságot leértékeljük, a visszafizetését megkönnyítsük!

- Vezessünk be „ideiglenes” adókat „kivételes helyzetekben”, amiket aztán felejtsünk el kivezetni!

- Használjuk ki a társadalmi konfliktusokat, ellenérzéséket, hogy a népszerűtlen csoportokra több adót terhelhessünk!

- Riogassunk krízishelyzettel, az állam megnövekedett feladataival, társadalmi összeomlással stb. arra az esetre, ha nem szednénk be több adót!

- Hallgassuk el, tegyük átláthatatlanná a terhek valódi nagyságát!

Sajnos hiába kerestem a könyvet angolul, állítólag még le sem fordították angolra, csak németre. Sok tanulmány hivatkozik a könyvre, de értelmes részleteket nem találtam belőle angolul.

Mindenesetre érdekes, hogy már majdnem másfél évszázada is megfogalmazták azt, ahogy itthon is kezelik az adóztatást. A lényeg, hogy az szja alacsony legyen, mert az szem előtt van. 🙂