Volt egy ismerősöm, aki a fejébe vette, hogy ő sikeres vállalkozó lesz. Ez egy nagyon szép elhatározás, csak ő éppen tíz éve már kudarcot kudarcra halmoz.
Az örökölt lakását többször el akarták árverezni, hol az adóhivatal, hol a bank, mert hitelt vett fel rá, de nem tudta fizetni a részleteket, hol éppen valaki más.
A családja mindig közbeavatkozott, kifizették helyette a tartozásait. Amikor ajánlották neki, hogy menjen el valahová dolgozni, mindig az volt a válasz, hogy nehogy már elmenjen 200 ezerért akárhová alkalmazottnak, amikor ő a siker küszöbén áll, a következő munka fogja meghozni a régen várt áttörést, meg fogja látni minden kételkedő.
Mindeközben már fűnek-fának tartozik és az egész család a felesége titkárnői fizetéséből él, finoman szólva se túl fényesen.
Egy másik srác minden MLM-csodában benne volt az elmúlt 20 évben. Újra és újra elhitte a nagy gazdagságról és a milliókról szóló meséket, de természetesen semmire nem vitte eddig, hacsak nem tekintjük eredménynek a teljes anyagi csődöt, ami 20 év pénztelenség után természetes állapot. Ő sem képes abbahagyni, mert mi van, ha a következő dobás fogja a gazdagságba repíteni őt?
Az egyik ügyfél férje is hasonló vállalkozó, a feleség egyébként jó keresete arra elég, hogy immár egy évtizede életben tartsa a férj menthetetlenül veszteséges vállalkozását. Közel a nyugdíjhoz semmi megtakarításuk nincs, a vállalkozás feneketlen kútként minden pénzüket felemészti. Ha a férj abbahagyná a vállalkozósdit, a feleség fizetéséből kényelmesen megélnének, még el is tudnának tenni havonta egy komolyabb összeget. De erről természetesen szó sem lehet.
Az ehhez hasonló eseteket nagyon gyakoriak, többször előjönnek tanácsadások alkalmával és komoly fejtörést és sok szenvedést okoznak az érintett családoknak.
Látni kell, hogy ezek az emberek ugyanabban a téveszmében élnek, mint a szerencsejáték-függők: nem merik abbahagyni a játékot, mert teljes meggyőződésük, hogy a következő leosztás/pörgetés/sorsolás fogja elhozni a gazdagságot. Miközben mindenki látja, hogy teljes tévúton járnak már évek óta.
A nagy kérdés, hogy ilyenkor mit lehet tenni, ha minden meggyőzési kísérlet már kudarcot vallott?
Sajnos csak egy megoldás van: el kell engedni ezeknek az embereknek a kezét és hagyni kell, hogy elmenjenek a falig, teljesen a padlóra kerüljenek és ott józanodjanak ki
Talán keményen hangzik, de ezek az emberek nem fognak megváltozni, ha a család közös erőfeszítéssel újra és újra megmenti őket. Itt az segít, mint a rákos sejteknél: el kell zárni minden tápanyag-utánpótlást, hogy elhaljon a sikertelen vállalkozás a pénz hiányában, az álomvilágban élő "vállalkozó" pedig végre teljes valójában szembesüljön a tettei összes következményeivel.
Ha kell, külön kasszát kell nyitni a házastársnak és a gyerekeknek, ha másként nem megy, akár ideiglenes különköltözéssel is.
Lehet, hogy rá fog menni a már amúgy teljesen hitellel leterhelt lakás is, de ez nem olyan nagy ár, mintha további harminc évig döntené teljesen anyagi csődbe a családját az ilyen álmodozó.Jobb újrakezdeni a nulláról, mint tovább ásni a feneketlen lyukat évtizedeken át.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Azért remélem, a pénzcsapok elzárása mellett a család összeül, és megbeszélik, hogy mi volt az OKA a csődnek. Rossz termék vagy szolgáltatás? Elégtelen családi támogatás (nem pénzre gondolok), kevés reklám és marketing? Egyéb?
Testkozelbol ismerem a helyzetet, iszonyu nehez elengedni a falig a masikat. Mi elvaltunk (nagyon szepen es kulturaltan), de meg igy is utana nyulok alkalmankent, hogy megmentsem a csattanastol, mert az a gyerekre is kihat, akivel egyebkent kivalo a kapcsolata, sokat vannak egyutt stb. Hiaba tudom, hogy hagyni kene, foleg ugy, hogy elvaltunk, megsem tudom megtenni. O tudja ezt, neha ugy latom kalkulal is a jo szivemmel ( hulyeseggemmel), igy neha en jutok el a falig, ilyenkor jo ideig nemet mondok a segitsegkeresre. Mikozben tudom hogy ilyenkor melyebbre kerul: uzsoraszeru kamatos kolcsonokkel. Tudom hogy ez egy elkerulhetetlen negativ spiral, tudom mi a vege, de jo volna addig kihuzni, amig a gyerek nagyobb lesz. Egyszer mar majdnem kihuztak alola a lakast, autot mindent. Semmi megtakaritas, kiszamithatatlan bevetel, rendszeres tartozasok mindenfele. Borzaszto. 🙁
Igen, ez teljesen így van. Hagyni kell, hogy rájöjjön magától. Az igazság az egyébként, hogy jelentősebb alaptőke nélkül különösebben sikeres vállalkozást nem lehet létrehozni, főleg, ha nincs olyan szaktudásod, ami keveseknek. (Csak ezt ugyanúgy nem meri a politika bevallani, mint azt, hogy egy csomó emberre valójában tökre nincs szükség).
Egy amerikai "pénzügyi megoldó" tv-sorozatban (nyilván valóságtartalma nem sok, de érdekes volt) Christine könnyek között vette tudomásul, hogy nincs értelme úgy "vállalkozni", hogy 100 dollár bevétel 2500 kiadásába kerül.
Gombócné, hányszor találkozok ilyennel. Évek óta vállalkozik, de egyszer nem számolta még ki, vajon megéri-e, mennyi a költsége és mennyi a bevétele.
Előveszünk egy üres papírt és elkezdjük írni a költséget a faxpapírtól az irodabérlésig és kiderül, hogy háromszor ekkora forgalom mellett lenne nullszaldós. Arra meg semmi esély. És csak ül és mered a papírra. Pedig egyszerű összeadás és osztás-szorzás van csak rajta.
Folyt.
Egyebkent vallalkozo az ex, 2008-2009 korul borult be a korabban jol mukodo modell, azota nem tud talpra allni, azota bizik hogy na most majd jobb lesz ezert vagy azert. De valahogy sose jon ossze. 55 evesen nehez allast talalni, alkalmazottkent meg kulonosen, ha sosem volt az.
El kell válni, ennyi. Csak egy életed van, hagyod, hogy más megkeserítse vagy nem? Ha van szerződés (alap, hogy van, enélkül nem házasodunk), akkor sima ügy, egy tárgyalásból megvan. Ha van gyerek, akkor már "csak" az ő elhelyezése van hátra, ami higyjétek el, sokszor egyszerűbb, mint egy vagyoni per (kivételek persze mindig vannak).
@Kiszamolo: igen, és ezért sajnos nagymértékben felelős a magyar oktatás (is), ahol beseggeltetik félrészeg költők életrajzát, rengeteg történelmi évszámot, kémiai képletet, melyekre semmi szükség nincs, de olyan egyszerűbb dolgokat, hogy pl. hogyan kell egy ajánlott levelet feladni, arra nem fordítanak figyelmet. az egyetemen évekig tanultuk a hülyébbnél-hülyébb gazdasági elméleteket, melyek a valóságban nem működnek, de hogy egy kft-t hogy kell összerakni, az nem mondták el 🙂
ezért van az, hogy leül az egyszeri vállalkozó, és felordít: MAMA, hát ebből hónapok alatt meggazdagodunk! a kiadások meg eszébe sem jutnak (pl. hogy addig is valamiből fenn kell tartania magát).
Nem csak vállalkozásnál hanem az értékpapírpiacon is elő tudnak fordulni hasonló esetek. Sokszor a befektetők beleszeretnek egy részvénybe és nem hajlandóak észrevenni a negatív jelzéseket. Ha esik az árfolyam még többet vesznek, hogy jobb legyen az átlagár és aztán az összes pénzük egy problémás cég részvényébe kerüljön, amely a végén akár nullát is érhet. Rosszabb esetben még kölcsönt is kérnek, hogy vegyenek a nagyon "olcsóvá" váló részvényből.
Én ezeknek a szerencse huszároknak mindig azt mondom, hogy menjen el dolgozni, a járulékai fizetve vannak, aztán lehet próbálkozni. "Áhh az úgy nemjóó, merni kell belevágni" Na ismerősöm úgy belevágott, 40 pár évesen, hogy nyugdíjig fizetheti a kölcsönt vissza. A "vállalkozás" élt 2 hónapot.
Másik eset: Kérdezem mekkora fizetést szeretnél magadnak kivenni? Most keresek 150-et, egy 300 elég lenne. Tudod mennyi annak a járuléka havonta? Nem, mennyi? Kb. még egyszer annyi, válaszolom. Mivah'? Ez hülyeség.. 😀
A tulajdonosoknak és vezetőknek gyakran fogalma nincs, hogy jól csinálják-e. A legtöbb helyen a könyvelésnek semmi haszna, csak az adóelszámolást végzik, de a zsebbepénzek és fekete költségek miatt természetes is, hogy egy kkv vezetőnek fogalma sincs, jól megy-e a cége.
Lehet változtatni, és jobb lesz az élet.
Pár éve keztdtünk átállni arra, hogy minden számlásan megy az életünkben. A cég mindent kiszámláz, mindenről számlát kér. Ezzel meg lehet teremteni az áttekinthetőség alapját. Tudjuk nézni, hogy hány évre elég a tartalék+a rendelésállomány.
Egy csomó rutint be lehetett vezetni, pl a heti egy pénzügyi napot (6 személyes kkv), azaz hetente csak egy napon foglalkozunk pénzügyekkel, akkor számlázunk, utalunk.
Előre tudom, hogy mennyiért vállalhatok el egy projektet, így az árban nem is alkuszom. Ehhez mondjuk jól kell dolgozni, de ebben az országban ez szerencsénkre ritka.
@hujber-tunde A munka. Pontosabban annak hiánya. Az ilyenek amolyan "igazi magyar vállalkozók" szeretnének lenni, dől a lé, villa, luxusautó, luxusnyaralás. Csak éppen a lényeg marad ki: az hogy csinálom. Vállalkozónak lenni egy hivatás, hivatásban meg nem lehet úgy előre lépni hogy nem csinálok semmit.
Én nem vagyok meglepve. Mindennapi életből merítve bizony az "egyszerű összeadás és osztás-szorzás" az emberek nagy részén kifog. Elég végignézni pár hirdetést, akciót, stb. Mobiltelefon 50.000 Ft egyösszegben vagy 0 Ft kezdőrészlet és 10 hónapig 8999 Ft. Nyilván nem az alapműveletek ismerete hiányzik, egyszerűen lusták rászánni azt a fél percet, hogy végiggondolják. Ha valaki így nő fel (mondjuk gyerekként/fiatalkén kap pénzt felesleges dolgokra), akkor simán megszokja, hogy nem kell utánajárni, utánaszámolni semminek. És így impulzívan belemegy mindenbe később is, hiába nagyobb már a tét, nem csak 1-2 havi fizetés
Környékünkön sok a kisbolt, és nagy részük ránézésre egy nagy bukta, főleg, ha konkurenciája is van (pl. baba és gyerekruha bolt). Minden második házban van fodrász és műkörmös, el nem tudom képzelni, hogy legalább a fele ne lenne hobbivállalkozás (értsd: szereti ugyan, de nem ebből él).
A feleségem is gondolkodott ilyen helyi üzleten, aztán 5 perc számolgatás után mindig kijött az, hogy hobbinak is drága lenne.
Emellett én még javasolnék családterápiát is. De komolyan.
A dolgok lelki hátterét jobban megérteni segíthet: Eric Berne: Emberi játszmák című könyve. És ha maga a vállalkozó is hajlandó rá, szerintem érdemes szakember (pszichológus) segítségét felkeresni a témában, ugyanis nagyon sokszor valamilyen lelki probléma állhat a háttérben, amit megoldva már el tudja engedni a vállalkozását is.
Egy értelmes vállalkozó másodtevékenységként kezdi vállalkozását és addig eképpen folytatja, amíg annak nyeresége tartósan meghaladja a munkahelyi jövedelmét. A mellett, hogy nem költ többet, mint keres, és nem iszik előre a medve bőrére.Szerintem.
En csinaltam szines szagos excel tablat, hiaba. Pedig vilagosan ott volt h tobb a kiadas mint a bevetel. Nem akarta latni, mert akkor valtoztatni kellett volna, esetleg felszamolni, ujat kitalalni, valami mast csinalni. Es szembe nezni azzal, hogy nem megy amit csinal, sot regota nem megy. Szerintem ez psziches gat, hazudik maganak, nem vesz tudomast rola, mert tul fajdalmas szembesulni.
Olvastam egy statisztikát az USA-ban lévő kezdő vállalkozásokról. 10 új vállalkozásból 8 tönkremegy, a maradék kettőből pedig egy olyan, amely ténylegesen kezdő vállalkozó indított és egy olyan, akinek ez a második, harmadik és stb. vállalkozása. Magyarán ha kezdő vagy 90% az esély hogy elbuksz és 10%, hogy sikerese leszel. Ezért ha valaki kezdő jobb ha minél többet képzi magát a témában és csak utána vág bele.
lottózni csak hetente generált random számokkal. alapszabály
"Ha a férj abbahagyná a vállalkozósdit, a feleség fizetéséből kényelmesen megélnének"
Na ez a durva, pont olyan, mint az autó nélküli életről szóló cikkben... ("a férje Szentendréről járt be autóval Ferencvárosba dolgozni havi 130 ezer forintért. Ha otthon maradt volna, se lettek volna szegényebbek. De erről hallani sem akart.")
@szisz Pont az a baj, napi 1 órában nem nagyon lehet vállalkozni, az csak úgy megy ha rendesen csinálod.
Kedves Zsoca! Én csak saját véleményemet és tapasztalatomat írtam le. Négy cégem (vállalkozásom) van, a legrégebbi 25 éves. A legfiatalabb 7 és fél éves. Nem napi egy órát gondoltam én sem rászánni. Heti 20 órát. TV-nézés, hétvégi lebzselés és egyéb időrablás helyett ez összehozható.
@Kiszamolo : korábban írtad, hogy a pénzügyek nem pszichológia. Akkor itt most ellentmondhatsz magadnak, hátha a pénzügyek valahol mégiscsak pszichológia.
Ezt az útat én is bejártam és többször is elmentem a falig, de engemet nem segitett ki senki, mindig magamtól kellet feállnom.
Hogy miért megy el az amber a falig? Mert az ember remél és próbálkozik egy jobb élet szinvonalat elérni, aztán negyvenéves koromra beláttam, hogy ami nem megy ne eröltessük, azóta megbékéltem azzal. hogy megelégedem egy sima alkalmazotti munakkörrel x bérért és már nem kergetek magasztos terveket. Abból gazdálkodom, amit így meg tudok keresni és már a "fal" közelébe sem megyek. Ha húsz évessen meg lett volna mögöttem az az élet tapasztalat, ami most van, akkor nem ott tartanák ahol tartók.
Ezt hívják "sunk costs"-nak, elsüllyedt költségeknek. De ez nem csak átlagemberekre igaz, hanem államokra is, például a Concorde projekt. Amikor azért nem akarják elengedni és abbahagyni az eddig végzett "munkát", mert már milyen sok pénzt, időt, energiát beleöltek, és már "csak egy kevés kell, és működni fog".
Honnan tudja bárki is, hogy aki próbálkozik az kudarcra van ítélve? Azért mert eddig mindig elbukott? Mert a józan logika ellentmond annak amit csinál? Mert már számtalanszor eladósodott? Mert számtanilag nem lehet alátámasztani azt, hogy ennek mondjuk pozitív egyenlege lesz? Falak mindenki életében vannak és ezek néha elég nagyok. Van aki meg se próbál átjutni, van aki megküzd vele, van aki már ezerszer lepattant de azért újra és újra megpróbálja. Az ami az egyik embernek racionális az lehet a másiknak már nem az. Nagyon nehéz megítélni, hogy hol a határ az eszetlen próbálkozások, és kitartása miatt sikert elérő között. Vajon hány olyan ember élt már ezen a bolygón aki a környezete szerint kudarcot kudarcra halmoz, aztán a kitartása miatt mégis meglett idővel a sikere? Nem ellentmondani akarok a cikknek, csak megnézni ezt kicsit más szemszögből is.
@ga
Azért ha 20 éve folyamatosan mindent elbuknék, és az ismerőseim, rokonaim folytom megpróbálnák levezetni, hogy hol-mit rontottam el, akkor lehet egy józan pillanatomban belegondolnék, hogy talán én hajtottam fel fordítva az autópályára.
Oké, oké, az ember többre vágyik, mindig. Csakhogy néha a realitásokat is el kell fogadni.
Én ebben az esetben elmennék egy kb. nyugdíjas állásba, ahol szigorúan max 8 óra a napi munka, de azért elég jól lehet még keresni (vannak ilyenek a szakmámban). Persze akkor az a 8 óra nuku szellemi kihívás, ellenben utána maradna még napi 16 minden másra, hogy kiélhessem az álmaimat...
Azert ne oljuk ki az emberekbol a vallalkozo szellemet, mert abbol amugy sem allunk Mo-on tul jol. Nyilvan, ha mar csaladi tragedia a tet, akkor mas a szitu, de altalanossagban szerintem eppen hogy tamogatni kellene minden olyan embert, aki vallalkozni, valami ujat letre hozni akar, mert ha bejon, akkor mindenkinek egy kicsit jobb lesz. Az orszag ugy lesz elhetobb hely ha minel tobb lesz a laban onalloan megallni kepes, masoknak munkat, megelhetest kinalo sikeres ember. A kozmunkas es az allami alkalmazott csak a meglevo penz ujraleosztasa, kollektiv gazdagodast a vallalkozas kinal. Nyilvan tizol kilenc el fog bukni, de en ezt a kilencet is arra biztatnam probalja ujra. Nagyon fontos a racionalitas, de a keteselyes helyzetekben neha eppen a mersz es az elszantsag kell. Mas megfogalmazasban: az ugysem fog mukodni hozzaallas helyett a hogyan mukodhetne jobban nezopont a segito jobb.
"félrészeg költők életrajza" Hát ez kész! 🙂
Komolyra fordítva, a baj az, hogy sokan csak álmodoznak, de a komfortzónájukból már nem lépnek ki. Mert tenni-menni-számolni-gondolkodni-csinálni-korán kelni stb., más szóval: dolgozni, muszáj hozzá! A cikkben említett vállalkozók csak alibiznek és sült galambot várnak. Nagy különbség.
"az egyetemen évekig tanultuk a hülyébbnél-hülyébb gazdasági elméleteket, melyek a valóságban nem működnek, de hogy egy kft-t hogy kell összerakni, az nem mondták el "
Ez sajnos a nagy magyar valóság!!!
Örülök, hogy más leírta, nekem is ez a véleményem. Ezek szerint nem vagyok vele egyedül, hogy ezt gondolom. Lehet fikázni a pénzügyi oktatás hiányát, de ha ilyen az az oktatás, hát nem sokat segít!
Miért van ez így? (Miért kell váltót számolgatni a középiskolában, miközben az ÁNYK-t nem is tudják, hogy mi! Állítólag még most is így van. A váltó azért nem mindennapos, mégis hatalmas energiát, rengeteg időt visz el. (Lehet, hogy nagyon elavult a pénzügyi oktatás is, még a 19. században tart. A kisembert kell hát ostorozni, miért nem ért hozzá, miközben a jelent a valóságot nem képesek megtanítani, annak sem aki igyekvő és érdekli, érdekelné.)
Másrészt az állandóan változó és lehetőleg betarthatatlan törvények, rendeletek korát éljük. Próbálta már valaki, hogy megkérdezi a NAV-ot valamilyen nehezen értelmezhető ügyben, s ahányszor és ahány helyen kérdez, annyiféle választ kap? Nem csak én jártam így!
@annamaria
Mindannyian éreztünk már így szerintem. Ha Miklós megengedi ezt a linket ajálom figyelmedbe:
mrmoneymustache.com/2013/10/07/how-big-is-your-circle-of-control/
Az oktatas tavolrol se tokeletes, de azert amit itt sokan kifogasolnak az nem egeszen olyan nagy gaz...
Eloszoris az oktatasnak a tanulast es ertelmezest kell megtanitania, es felmerni, hogy az illeto miben jo, hogy kesobb tudja merre erdemes tovabbmennie.
Alltalanos iskolaban eleve nem erdemes olyan tudast atadni, ami 10 ev mulva valoszinuleg teljesen hasznalhatatlan lesz, vagy akkor nem fontos, de par ev alatt meg teljesen elfelejtodik.. Ezert nem is ertem, hogy miert varja el barkiis, hogy a levelfeladas folyamatat tanitsak iskolaban. A diak majd megtanulja legkesobb a masodik alkalommal. Elotte meg ker segitseget a postan. Nembaj ha tud segitseget kerni. Mindent ugyse tudhat.
Azmeg, hogy hogyan kell egy kft-t osszerakni szerintem szokszor es sokat valtozott az elmult 30 evben, valamint orszagfuggo is. ( 30 eve nalunk meg nem is lehetett.... )
"Eloszoris az oktatasnak a tanulast es ertelmezest kell megtanitania"
Pont erről írtam, az értelmezhetetlen, vagy a NAV által is sokféleképpen értelmezett törvényekről. Jól szeretném végezni a munkámat, ezért kértem állásfoglalást a NAV-tól. Ezt szóban adták, ( udvariasan) de többen, többfélét is. Udvarias, segítőkész ügyintézők voltak, biztosan magasan képzettek is! Szerintem a törvényekkel, a gazdasági szabályzókkal van gond. ( Nem beszélve olyan esetekről, amikor egyik rendelet ellentmond a másik törvénynek.)
Minden korosztálynak a megfelelő szintű, modern és használható ismeretet kellene adni. Az elavult, régi dolgokat és a " hülyébbnél-hülyébb gazdasági elméleteket" kicsit kevésbé erőltetni!
@zedder
Ezért írtam, hogy nehéz megítélni hol a határ az eszetlen próbálkozás és a valódi katartás között. Ha te az átgondolás után is meg vagy győződve arról, hogy jó lesz az amit csinálsz, akkor hagyod magad lebeszélni mások által és ergo az ő elveik szerint éled az életed azért mert 20 éve sikertelen vagy esetleg? Hány felfedező, feltaláló, aki az egész életét rátette valami olyanra amire az akkori kor ismeretei alapján mindenki azt mondta volna ez kivitelezhetetlen, hülyeség, totális anyagi veszteség stb. Ha ezek az emberek hagyták volna lebeszélni magukat tartanánk most itt? Az úgy is csak utólag derül ki, hogy kinek volt igaza. Attól, hogy te mész szembe a többiekkel még nem biztos, hogy a tömegnek van igaza. De értem azt amit mondasz és azt is amit KIszámoló ír, csak ugye általánosítani itt sem lehet.
@ga
A függőségnek nevezett lelki jelenség egyik ismertetőjele, hogy az illető nem vesz tudomást róla, hogy bajban van, bármekkora is az. ("A Jóska és a Teca még többet isznak, mint én." "Bármikor abba tudom hagyni." "Legalább ennyit engedhessek meg magamnak az életben.")
(Egyébként nekem is nagyon érdekes volt, nem is gondoltam, hogy ilyen fajta "játékszenvedély" is létezik.)
@jurta
Mondjuk az alkoholfüggőséget vagy játékszenvedélyt én nem sorolnám ide. Mert ha így nézzük mindenkinek van valami függősége. Van aki munkafüggő, van aki családfüggő, van aki Kiszámoló blog fügő:)
Amiről én beszélek az ha valamit hosszú távon csinálsz óhatatlan, hogy annak eredménye alapján fognak erről a dologról nyilatkozni. Hallgasd meg őket, légy őszinte magadhoz és dönts. Mert az, hogy elmondják mit hol rontasz el még nem jelenti azt, hogy éppen nekik van igazuk. Vagy lehet igazuk van a saját szemszögükből csak épp más a mércéjük, türelmi szintjük. Szóval azért mert már hosszú ideje sikertelen valaki még nem biztos, hogy fel kell adnia. Egyébként a cikk nem is erről szól, hanem arról, hogy nem kell őket állandóan kimenteni és hagyni kell elmenni a falig. Ezzel a részével teljesen egyetértek.
@Kiszamolo 2015-06-19 at 09:32
nekem volt olyan kb. 2005 környékén hogy én magyaráztam el a különben egészen jól teljesítő fuvarozó vállalkozónak, hogy ha az ÁFA (akkor még) "oda" 25%, akkor hogyan lehet, hogy "vissza" csak 20%. 🙂 🙂 🙂
Ültem döbbenten, hogy vajon ez a csávó mégis miből csinált egy egészen jól működő vállalkozást?
Na ez sem számolt sokat kockás papíron...
Családunkban történt hasonló. Édesapám több hatalmas vagyont bukó vállalkozása után ingatlanügynökként működött.
Alkalmanként voltak komolyabb bevételei, de a vállalkozásnak volt magas költségoldala is (pl a társa, akinek havi 300 ezres fizetést adott). Ha elment 1-2 ház akkor dínomdánom és költünk minden hülyeségre (veszünk 50 liter Tokajit, meg hasonlók), ha meg nem akkor az édesanyám által üzemeltetett cég fizetett minden költségét.
Némi rábeszélés után megléptük az "engedd elmenni a falig" taktikát, családi házat eladtuk, vagyont elosztottuk, külön költöztek (papíron nem volt meg a válás, de külön éltek). 3 Éven belül édesapám 8 milliós tőkéje már nem volt meg (pedig mégy egy 2 milliós családi segítséget is kapott közben), egy fűtetlen vidéki házban élt, éhezve, segítséget visszautasítva. Nem sokkal később egy tüdőgyulladással kombinált szívinfarktus elvitte.
(folyt)
(folyt)
Úgy érzem a család helyesen tette, hogy nem engedte tovább játszani a játszmáját, de szomorúsággal tölt el, ha a méltatlan életére gondolok, aminek részben mi voltunk az okozói.
Ezt most nem értem. Illetve értem, de nem hiszem el hogy viszonylag értelmes emberek - a vállalkozás elindítása azért igényel valami értelmet -, hogy nem tudnak gondolkozni? Nem kételkedem, hogy van ilyen, de nem is kell excel tábla, meg számológép: Kerestem kb. 2 milliót az elmúlt évben, elköltöttem 2.5 milliót, nem hogy ingyen dolgoztam volna, hanem még én fizetek? Meg a '"!%/, inkább otthon fekszem egész nap, mert ha van olyan hülye (már elnézést, de az) aki kifizeti a veszteségemet, az el is fog tartani. Ha meg nem érti meg amikor elmagyarázzák neki, azt szép csendben magára kell hagyni. Nekem is van ismerősöm akinek szó szerint égeti a pénz a zsebét. Ha felvesz mondjuk 500k -t másnap egy fillérje sincs, cigarettára kér(ne) kölcsön, de már nem ad neki senki. Ahogy már írták, nem fogom a saját életem tönkre tenni, mert más hülye, még ha az a feleségem, testvérem, szülőm, akkor sem.
@vasvari-karoly Mindenki a saját sorsának kovácsa.
Uez a baj a magáncsőddel is. A reménytelenül eladósodott embereket így nem szabad megmenteni, mert így soha, de soha nem fognak belőle tanulni. Egyszerűen csak nem szabadna soha többet kölcsönt kapniuk (és a vicc az, hogy önmagában ettől 10-15 év alatt rendbe jönne az életük...). Vannak olyan adósaink, akik 15 éve újból és újból felbukkannak, amint törlődnek a KHR listáról, újból felvesznek pénzt és azt követően 2 évvel megint ugyanott vannak. Van, aki harmadszor "jön vissza" 15 év alatt 🙂
Persze az igazán szerencsétlen egyszerre adósodik el annyira, hogy soha nem tud kijönni belőle, csak az a kérdés, hogy ezt miért a "maradék" 4-6-8 millió ember fizesse meg a közösből vagy a bankján keresztül adókban, kamatokban, banki költségekben.
Akinek most elengedünk tartozást, az mindannyiunk pénzéből, akár a közösből kapja ellenérték nélkül, ajándékba ezt! ... ráneveljük, hogy megint ezt tegye
A cikk annyiban téves, hogy 200ezerért olyan könnyű elhelyezkedni alkalmazottként.
Miután egy informatikusról van szó, még keveset is mondtam a 200 ezerrel.
S miután a nettó átlagbér valami 158 ezer volt tavaly, ennél az országos átlagnál alig több ez a szám. Budapesti viszonylatban meg valószínűleg átlagos is.
@vasvari-karoly
Nalunk ugyan ez volt, annyi kulonbseggel h fater allatokat tartott es a muterom nem ugrott ki idoben ebbol a jozan eszet es erzelmeket felorlo hazassagbol.
Faternak ugyanis merhetetlen tehetsege volt olyan allatokat tartani amit aztan a kutya nem akart megvenni. Eladni aron alul meg nem akarta, de azok meg csak ettek es ettek.
Aztan fater lebetegedett es minden melo a muteromra maradt meg ram. En akkor voltam kozepsulis, az osszes 7veget meg szunetet atmeloztam, szo szerint a suliba jartam pihenni. Ez meglatszott a jegyeimen is.
Fater minel betegebb lett, annal tobb mihaszna allatot szedett ossze, annal tobbet kellett dolgozni. Haszon meg semmi. Nyaron muter el akart kuldeni melozni mashova de fater nem engedett, h a fiat nem engedi megalazni alja munkaval?
Mondom, mivan? Es a csorosag nem megalazo? BTW ekkor mar bliccelnem kellett a vonaton h suliba tudjak jarni.
@terez-atya
Aztan fater meghalt, az elso ev kemeny volt, de erdekes modon par ev alatt sikerult kikecmeregni a csorosagbol?
A szomszedok meg pislogtak, h ize, hat ez pont forditva szokott lenni.
Tanulsag?
Talan annyi, ha valaki vak es eleg kemenyfeju a budos eletben nem valtozik mar meg, amde magaval rant masokat is.
Ha eg a repulogep motorja es van ejtoernyod, ugorj ki. Kb. ennyi.
@gejza Könyvelőm mesélte hogy az egyik ügyfelük (aki ugye vállalkozó) megkérdezte hogy akkor mit csináljon ezzel a áfával, számlázza ki a navnak? Könyvelőm mondta neki hogy "őőő jaaa 😀 ". Erre kiállított egy számlát a navnak az áfa értékéről. 😀 Attól hogy vállalkozó lett az ember még lehet hülye. 🙂
A vállalkozással az a baj, h magadnak kell beosztani az idödet, és ehhez nagy önfegyelem kell, mert nem egyszerü. Most itthon vagyok a babámmal, és hiába voltam képes két állásban dolgozni, jól teljesíteni, most minden reggel meg kell terveznem, h mit akarok aznap elvégezni. Igaz ez függ attól is h épp milyen napja van a gyereknek, de ha egyik pillanatról a másikra vállalkozásba kezdenék elúsznék, pedig nagy a szellemi terhelhetöségem.
Nagyon kemény poszt...
Egy baj van a falig engedéssel: kintről egyszerűnek tűnik és a legjobb megoldásnak. Mert valóban ez a legjobb megoldás. De... belülről koránt sem ilyen egyszerű elengedni életünk párját, gyermekünk apját/anyját. Gyakran a társra is átragad, hogy hátha most tényleg sikerül neki, vagy csak simán a kötődés olyan erős, hogy nem tudja elengedni. De ekkor előbb-utóbb rámegy a házasság is, egészség is, azt' addigra meg már késő 🙁
@vasvari-karoly
"... aminek részben mi voltunk az okozói..."
Kedves Károly, nem! Nem ti voltatok az okozói, részben sem. Az van, hogy pontosan az érzelmek és a felelősség vállalással élnek vissza az ilyen emberek. Az 1, 2, 3... esetnél még helyes, és jó döntés mellette állni, még akkor is ha nem is hiszel abban amit csinál, ha tudod bukni fogja. A család feladata ez is többek között. Meg az is, hogy ne engedje ezt a folyamatot tovább egy pontnál, mondjuk annál a pontnál, ahol a család összes többi tagja áldozata ennek, ilyen - olyan módon. Akkor a helyes döntés az amit ti is tettetek.
A sorsa szomorú, de a döntés maximálisan helyes volt.
@Kiszamolo
OFF: nem lehetne a hsz-eket sorszámozni?
mert pl. elolvastam az akkori 27-et, majd következő alkalommal már 42 volt és középen kellett vadásznom, h vajon melyik hsz-t olvastam már és melyiket nem. sorszámozás esetén ez sokkal könnyebb lenne.