Annyit hallottam, hogy Kína mekkorát fejlődött, hogy az őszi szünetben elmentünk és megnéztük magunknak.
Ahogy hazaértünk, már ismerősök kérdezgették, hogy megérte-e elmenni, mit kell tudni, milyen appokra van szükség és így tovább. Ha ennyi embert érdekel, gondoltam a legegyszerűbb írni róla, mert biztos másokat is érdekel.
Ez a cikk most nem gazdasági-pénzügyi témájú lesz, hanem útmutató, ha te is gondolkodsz egy kínai utazáson.
De kezdjük azért a gazdasági részével. Tényleg hatalmasat fejlődött Kína? Igen. Ha voltál húsz éve, biztos, hogy nem ismernél rá. Hatalmas irodaházak mindenhol, építkezések, amíg a szem ellát, 350-nel menő gyorsvasút minden jelentősebb város között, rendezett utcák, sűrű metróhálózat és így tovább.
Ha látnál képeket Japánról, Dél-Koreáról és Kínáról, nem tudnád, melyik hol készült.
A fizetések a nagyvárosokban a magyarokéhoz hasonló. A magyar budapesti átlagfizetés kb. 20%-kal magasabb, mint a shanghaji, viszont ott annyival olcsóbb is az élet, így vásárlóerőben ugyanott vannak. (Vidéken már más a helyzet, ott sokkal szegényebbek az emberek, bár ez az ellentét nálunk is megvan, de talán Kínában ez még jelentősebb.)
Kérdezgették, hogy mennyire tetszett és milyen volt Kína, mint turisztikai célpont.
Őszinte leszek, nekem nem tetszett. Míg Japán egy éve egy életre szóló élmény volt, ahogy írtam is róla, Kína nem hozott lázba. Dél-Korea szerintem olyan, mint egy temus Japán, Kína pedig olyan, mint egy temus Dél-Korea.
Itt is vannak ingyenes nyilvános vécék, de messze nem annyi és hát szappan meg vécépapír ritkán van bennük. (S bónuszként jó esetben négy vécéből csak három gugolós-pottyantós és ha szerencséd van, van normál európai vécé is. De van, hogy nincs szerencséd.) Az utcák tiszták és rendezettek, de messze van a japán tisztaság. Itt is ki van jelölve a metróban, hogy állj félre, hogy ki tudjanak szállni először az emberek, de nem tartják be úgy, mint ott. És így tovább.
S a látnivalók. Egy semmiből kinőtt nagyvárosban semmi látnivaló nincs, kivéve, ha neked valami becsipődésed vagy hobbid az irodaépületekben és a harmincemeletes lakótelepi házakban való gyönyörködés. Shanghaiban az összes látnivalót letudod szerintem két nap alatt. Pedig az nagyváros volt már a kilencvenes években is. Csak eldózerolták a régi házakat, mert kellett a hely az irodaházaknak.
Kimehetsz a folyópartra, ahol készülnek az éjszakai tiktok videók a kivilágított irodaházakról, nagyszerű, megnézed és ezzel is készen vagy. (Egyébként ahogy az északi fény is sokkal szebb videón, mint a valóságban, mert a kamera sokkal több fényt begyűjt, mint az emberi szem, így az éjszakai irodaház-kivilágítások is messze nem olyan látványosak élőben, mint videón.)
Elmehetsz Shanghai környékén több városba, ahol van látnivaló, de sokat kell utazni értük.
Pekingben van sok látnivaló, lévén több ezer éves város és ott nem dózeroltak el mindent, viszont van hozzá több millió kínai, belföldi turista is. Még október legvégén is hatalmas volt a tömegnyomor. A legtöbb látnivalóra előre kell regisztrálni, de sokhoz nem vagy elég gyors. A Tiltott Városba szinte azonnal elfogy az összes hely, ahogy megnyitják a regisztrációt egy-egy dátumra.
Volt, ahol a regisztráció ellenére sem jutottunk be. Egy óra múlva is még kint voltunk, olyan lassan ment a sor. Úgyhogy ott is hagytuk az egészet. Még egyszer: október végén, hétköznap. Nem akarom tudni, mi lehet ott a nyári szezon közepén, hétvégén.
A Kínai Nagyfalra felmész, tolongsz az emberekkel, sétálsz másfél kilométert, aztán rájössz, hogy ez ugyanilyen lesz még öt kilométer múlva is. Úgyhogy visszafordulsz, de a buszod, amivel jöttél, csak öt óra múlva fog visszaindulni.
A totális kontroll elképesztő. Szerintem nincs egyetlen négyzetméter sem Kínában egyetlen nagyvárosban sem, ahol legalább egy, de inkább több kamera ne látna. Elképesztő mennyiségű a kamerák száma. A mozgólépcső alján van három(!) és a tetején is másik három. Mire gondoltak, hová tudok elmenni egy mozgólépcsőről? Gyakran van öt különböző fajta kamera együtt telepítve. Nem tudom, melyik mit tud. Nem csak arcfelismerő program fut rajtuk, állítólag a mozgást is követik, mert minden ember testfelépítése és mozgása ugyanannyira egyedi, mint az arca.
Ezelőtt négy évvel egy dokumentumfilmben valami három perc alatt találtak meg valakit az utcán egy nagyvárosban. S akkor még nem volt AI.
S az útlevél. Mindenhol elkérik, nem mehetsz be még egy botanikus kertbe sem úgy, hogy nem szkennelik be az útleveledet. Hajókázni akarsz fél órát? Útlevél-szkennelés. Vonattal utaznál? Négyszer(!!!!!) szkennelik be az útleveledet, még leszállás után is, hogy biztos ott szálltál-e le.
Pekingben a forradalmi rendőrök állnak vigyázban minden metróállomáson és gyakran az utcán is. Semmi értelme az ottlétüknek (főleg ennyi kamera mellett), csak emlékeztetik az embereket a társadalmi rend megváltozásának lehetetlenségére. Még a hotelben is volt külön kék rendőrszekrény, benne gumibot, rudak, tömegoszlató eszközök. A rendöröknek van hozzá kulcsa.
Mindenhol, de tényleg mindenhol mágneskapu és csomagátvilágítás. Minden metróállomáson, vasútállomáson, kiemelt turisztikai helyen. A feleségemtől háromszor vettek el spray-t, mert még metróba sem lehet levinni 150 ml-esnél nagyobb dezodort, hajlakkot, semmit. (Mindezt úgy, hogy még egy komoly terrortámadás sem volt szerintem Kínában. Ez is inkább az emberek megfegyelmezéséről és kontrolljáról szól, mint a biztonságról.) Nem tudom, hogy viszik haza a hajlakkot meg a festékes spray-t az emberek, ha még a metrón is elkobozzák?
S ha már szóba került a kontroll: igen, a kínai interneten nagyon sok minden le van tiltva. Semmilyen Google alkalmazás nem elérhető (levelezés, youtube, keresés, stb.), ugyanígy a Facebook sem (beleértve a Messengert is), ChatGpt és társai sem és sok random weboldal is le van tiltva. A legtöbb magyar portál kintről is elérhető, de például a villanyautosok.hu le van tiltva, a teljesen hasonló e-cars.hu meg nincs. (Nem tudom, mi rosszat írtak a villanyautósok a kínai autókról.)
Két dolgot tehetsz, ha nem akarsz két hétig levelek és üzenetek nélkül élni.
Az egyik, hogy vegyél itthon e-sim-et, amit használhatsz Kínában. De ne kínait, mert azzal nem vagy előrébb. Én vettem magamnak a lengyel előfizetésem mellé egyet, a család többi tagjának a Revoluttól egyet és kettőt a Yesim-től. Azért ennyi helyről, hogy ha valamelyik nem működik, legyen olyan, amelyik igen. (A legdrágább a lengyel volt, a legolcsóbb a Yesim. (5 eurós kupon a Yesimhez: BIDHB789)) Szerencsére mindegyik működött.
Az ilyen külföldi kártyák nem a kínai netet használják, így nem veszed észre a korlátozásokat.
Másik lehetőség a VPN, viszont abból sok nem működik Kínában. A fizetős NordVPN meg sem nyikkant, a Cloudflair sem, egyedül az ingyenes Proton VPN működött. Ott Japánt kiválasztva még értelmes sebességű volt a net, ment még a Netflix is, ha türelmes voltál.
Ezeket még mind az indulás előtt töltsd le és telepítsd (beleértve az e-simeket is.), mert kint már nem fogod tudni, hiszen Play Áruház sincs.
S net és okostelefon nélkül Kínában halott vagy, már a reptérről sem jutsz be, mert mindenhez Alipay kell, ahhoz meg internet és okostelefon.
A bankkártyákat sehol nem fogadják el, a készpénzt meg nem szívesen fogadják el.
Még itthon töltsd le az Alipayt, regisztrálj be és fontos, hogy az azonosítást is elvégezd, mert egyébként az első húszezer forint után le fog tiltani. Útlevél szkennelés, fotókészítés mind legyen meg és tegyél is mögé legalább egy bankkártyát és azt engedélyezd a banki alkalmazásodban.
Ha ezt nem teszed meg, akkor kint tényleg halott vagy. Egy nap legalább harmincszor fogod használni az alkalmazást és nem csak fizetésre. S még egyszer, internet nélkül nem működik.
200 jüan (tízezer forint) alatt ingyenes a használata (a bankod fog pénzt kérni csak a pénzváltásért), felette viszont 3%, ami rengeteg. Gyakran volt, hogy úgy fizettünk 380 jüant, hogy 190 és 190 jüan.
Másik ilyen alkalmazás a Wechat, de az egy tragédia. Semmi nincs lefordítva benne angolra, csak a nyelvválasztó gomb. De attól a szöveg még kínai marad. S úgy kell regisztrálnod is, hogy fotózkodsz és közben kínaul(!!) írja, hogy most pislogj, most nyisd ki a szád és csukd be, stb. Szerencsére soha nem kellett, egyetlen lepattant étteremben volt, ahol nem fogadták el az Alipayt, átmentünk a másikba.
Amire még nagy szükséged lesz, az az Amap, ami a Google Maps helyi megfelelője. Semmi más appra nem volt szükségünk, az Amap remekül tervezett mindent, tudta, mikor jön a metró, mire kell felszállni. Még azt is tudja, hogy melyik lámpa mikor fog váltani, számolja vissza a másodperceket. Nagyon király volt, hogy ilyen infókkal is rendelkezik.
Taxit a Didivel lehet hívni, de az elérhető az Alipayből is. Egy kétórás út a Nagyfaltól vissza (nem akartunk órákat várni a buszunkra) húszezer forint volt.
Belépés az országba: jelenleg vízummentesen lehet menni (nemsokára kiderül, hogy hosszabbítják-e jövőre), de érdemes itthon kitölteni előre az Entry Declarationt, a neten megtalálod.
A határon kérdezik azt is, hol fogsz lakni, be is kell írni a címet. Ezért legyen nálad visszaigazolás a szállástól. (A Trip.com-on tudsz szállást foglalni, arra vigyázz, hogy nem minden kínai hotel fogad külföldi vendéget, mert mindenféle bejelentéseket kell tenniük a külföldi vendégekről pluszban.)
Konnektor: szinte minden hotelben és nagyjából mindenhol multi konnektorokat használnak, amibe bármilyen szabványt be tudsz dugni. Ha mégis biztosra akarsz menni, vegyél amerikai-japán átalakítót vagy telefontöltőt.
Rendelés éttermekben, kávézókban: senki nem veszi fel sehol a rendelésed, ki van rakva egy QR kód mindenhol, arra kell kattintanod az Alipay-jel és ott bejön az étterem, kávézó honlapja vagy appja. (Az Alipay fordítja angolra, ne ijedj meg.) Ott kell rendelned és mindjárt ki is fizetned. A pultnál hiába vársz, senki nem fog kiszolgálni.
A közlekedés nevetségesen olcsó, a reptérről a metró valami hat jüan, háromszáz forint, a városon belül jellemzően 3-5 jüan átszállással együtt is. A vonat (expressz, 350 kilométeres óránkénti sebességgel) már nem ilyen olcsó, az bő 30 ezer forint Shanghai-Peking között, de az 1400-1500 kilométer.
Repülés: kifelé Shanghai Airlines-szal mentünk, az teljesen rendben volt. Normális lábtér, szélesség. Visszafelé az Air China-val jöttünk, az tragédia volt. Be voltak zsúfolva az ülések, pont úgy, mint egy fapadoson, annyi hely volt, a négy vécé helyett csak kettő volt, amiből az egyik elromlott, azon is nyertek három ülést. Ha nem muszáj, nem akarok soha többet velük utazni.
Vásárlás: ha azt gondolod, mindent megveszel Kínában, el kell, hogy szomorítsalak. Míg Japánban egy csomó mindent vettem (főleg apró biszbaszokat meg villanyborotvát és hasonlókat), Kínában szó szerint semmit. A belvárosban csak európai és amerikai márkák vannak (H&M, Zara, meg a többiek), illetve a luxusmárkák, a külvárosi plázákban vannak helyi boltok. De azok sem tartanak másodvonalbeli gyártókat semmiből. Telefonból van Honor, Xiaomi, stb, de sehol nem lehet kapni Ulefone-t vagy Cubot-ot, Bigme-t vagy Booxot is hiába keresel. Elmentünk egy olyan plázába, ahol nem nagy cégek vannak, hanem kiskereskedőt hada, amíg a szem ellát, ők árulják a temus cuccokat. Ára semminek nincs és olyan árakat mondanak be, hogy inkább megveszed a temun itthonról, még vámmal együtt is olcsóbb lesz.
Az árak sem alacsonyak. Míg Japánban a magyar ár kevesebb mint feléért vettem borotvát, ugyanaz itt drágább volt, mint itthon. A telefonok is csak az áfakülönbséggel és a vámmal olcsóbbak, de inkább megveszem itthon kéthónaposan használtan olcsóbban, mint kint és még garancia is lesz rá. (Több gyártónak a szoftvere alapból tudja a Google Playstore-t Kínában is, csak kint az nem működik. De ha megveszed, itthon tudod használni. Viszont van, amelyik nélkülözi, ezért jól nézd meg vásárlás előtt. Amiért esetleg érdemes lehet Kínában telefont venni, az a nagyobb akkumulátor, mint amit az Európába szállított modellekbe tesznek. Az a ritka, ha egy telefonnak 7000 mAh-nál kisebb az akkumulátora.)
Ha nem tudsz vagy nem akarsz pálcikával enni, vigyél itthonról eldobható villákat, mert sok étteremben nem tudnak adni.
Közlekedés: nagyon jól fejlett a metróhálózat. Bár Pekingben sok autó volt, de más nagyvárosokban nem, még ha nem is olyan kevés, mint Japánban, de sokkal kevesebb, mint itthon. S rengeteg az elektromos autó és robogó, amelyikek nem használják az Európában kötelező zajgenerátort, így olyan csendben mennek az autók és a rengeteg elektromos robogó, hogy alig van hangja a közlekedésnek. A robogósokkal vigyázz, fittyet hánynak minden zebrára, piros lámpára vagy kötelező haladási irányra.
Az utcán csak robogót vagy kerékpárt látsz, a roller és minden egyéb egy, kettő vagy háromkerekű eszköz be van tiltva.
Rengeteg a bérkerékpár (tényleg rengeteg, százával állnak mindenhol), de akkorák, mint a fiam kerékpárja volt, amit hatévesen kapott. Az ülése a térdem magasságában van, szerencsére ki lehet húzni, akkor a combom felénél van. A kormány legmagasabb pontja a derekamig ér. Még a kínaiak is nagyon nevetségesen néznek ki rajtuk.
Mondják, hogy a kínaiak bunkók, elnézést, de böfögnek, finganak, köpködnek és tülekednek. Mi nem igazán találkoztunk ezzel, a nagyvárosokban azért kulturáltak az emberek. Két hét alatt volt öt turházás körülbelül. A metróra felfurakodnak, amint írtam, de sokkal kevésbé, mint a magyarok. Szóval ezt nem láttam igazolva. (Igaz, Kína hatalmas ország, nem tudom, mi van délen vagy a vidéki, falusi Kínában.)
Nyelv: alig valaki beszél angolul (de jóval többen, mint Japánban, ahol senki), fordítóappot használnak. Én a chatgpt-t használtam hangos üzemben, nagyon jól működött. Csak mondd meg neki, hogy ne akarjon válaszolni, ne okoskodjon, pusztán csak fordítson hangosan magyarról kínaira oda-vissza.
Mindenki oroszul akart velünk beszélni a fordítóappokkal, mert a fehér turisták szerintem 90%-a orosz.
Borravalót itt sem kell és szabad adni, már csak azért sem, mert mint írtam, szinte mindig appban rendelsz és ott is fizetsz, még az étkezés előtt.
A Starbucks pocsék Kínában (is), a helyi Manner Café nagyon jó, a Lickin Café pedig jó.
A helyi KFC tele van csirkeláb hamburgerrel, az a nagy kedvencük, ne lepődj meg rajta.
Az ételeknek semmi köze ahhoz, amit idehaza kínai ételnek hívnak. Nekem nem igazán ízlett az étel, amiket ettünk. Ja és az édességek cukor nélkül vagy minimális cukorral készülnek, ami tök egészséges csak elég meglepő.
Nem tudom, összeszedtem-e mindent, ami segíthet. Ha csak egy útra van pénzed arrafelé, akkor az Japán legyen, ugyanannyiba kerül és százszor nagyobb élmény, mint Kína szerintem. De nem akarlak lebeszélni, ha akarod, nézd meg te is Kínát.
