Érdeklődj az ismerőseidnél
Akárhányszor erről szó van, állandóan előjön a “drága az albérlet, megbízhatatlan a tulaj és lepusztult a lakás” hármas, mint a legfőbb érv, hogy miért csak saját lakásban lehet lakni.
Nem vitatva, hogy idehaza nincs se kultúrája, se megfelelő jogi szabályozása a lakásbérlésnek, mindig rácsodálkozok, hogy az emberek mennyire nem gondolnak a legkézenfekvőbb lehetőségre.
Ez pedig az, hogy ne a piacon keress lakást, hanem a saját ismerőseid között. Kérdezz körbe mindenkit, tud-e valaki kiadó lakást, ismer-e valakit, aki megbízható bérlőt keres.
Rengetegen mennek külföldre dolgozni, évekre és fogalmuk sincs, mit csináljanak a lakásukkal, házukkal. Akárkinek nem akarják kiadni, eladni nem akarják, vagy nem tudják és nem éppen szerencsés, ha egy ház évekig üresen áll. Külföldről nem könnyű menedzselni egy csőtörést, vagy ha a bérlő elhagyta a kulcsát, a segítő rokonok is lehet hogy Nyíregyházán laknak legközelebb, így az sem mindig járható út.
Ismerek olyat, aki évekig lakott ingyen (rezsiért) egy gyönyörű házban, amíg a tulajdonosok a világ másik felén dolgoztak. Úgy volt, hogy hazajönnek, aztán mégis maradtak még egy évet és szó szerint könyörögtek a “bérlőjüknek”, hogy maradjon még. (Ő közben talált másik bérlakást.)
De így béreltünk mi is szépen felújított, Dunára néző kétszobás lakást 4 évig. A hölgy, akié volt, megismerkedett valakivel és odaköltözött, de a lakást nem akarta eladni, viszont kiadni sem akarta, hogy mindig a bérlőkkel szórakozzon. Ahol előtte laktunk, nem tetszett annyira, ezért a feleségem megkérdezte a barátnőjét, tud-e egy jó lakást olcsón, akinek volt egy munkatársa, akinek a nővére volt ez a hölgy.
Havi 38 ezer forintot plusz rezsit fizettünk, ami már 8 éve is nevetséges összeg volt egy ilyen lakásért. Soha nem is emelte, a mai napig ott laknánk, ha közben nem születnek meg a gyerekek.
Az egyik ismerősömnek is most fő a feje, hogy mehetne külföldre dolgozni, de mit csináljon a házával, nem meri megtenni, hogy kiadja egy teljesen ismeretlennek, aztán évekre elutazik. Szerintem ha akarnánk, gombokért kivehetném tőle és még ő lenne hálás, hogy vigyázunk a házára.
Miért nem kérdezed folyamatosan a kollégáidat, ismerőseidet, facebook-os haverjaidat, hogy van-e valaki a környezetedben, aki szintén keresne egy megbízható bérlőt hosszú távra? Ha kellően sok embert ismersz, szerintem jó eséllyel találsz ilyen ingatlant.
Ez főleg akkor jó megoldás, ha nem sürgős a dolog, van hol laknod, de egy ilyen ajánlatért bármikor felmondod a mostani lakást, akár úgy is, hogy ugrik a kaució. Lehet, hogy háromnegyed év vagy másfél év múlva jön el a te napod, de lehet, hogy azonnal, ahogy nekünk is.
Igen, tudom, nem lehet mindenkinek így lakása piaci ár alatt, de nem is mindenkinek kell, hogy legyen, elég ha te találsz így magadnak.
Ha pedig nem sikerül mégse, akkor mi történt? Semmi, legalább megpróbáltad. De én azt látom, a legtöbben meg sem próbálnak így találni bérlakást és amikor mondom, hogy így is lehet, rácsodálkoznak, hogy erre még nem is gondoltak. Pedig ha mondjuk egy 800 fős informatikai cégnél dolgozol, minimum 20-30 kollégád gondolkodik jelenleg is azon, hogy külföldön akar dolgozni. Legalább a kétharmadának van saját lakása is. És ez csak a te munkahelyed. A barátaid munkahelyén, az élettársad munkahelyén is rengetegen dolgoznak.
Egy próbát mindenképp megér, nekünk is bejött és ismerek másokat is, akik így bérelnek lakást, házat évek óta.
Ha már komolyan kérdezted: szerintem nem választasz szét két, teljesen különböző dolgot.
Abban az esetben, ha jogosulatlan előnyt szereztek másokkal szemben (pl. a haver polgármester, te pedig neki visszaforgatva a pénzből nyersz el egy zsíros melót, és mindketten nyertek, a közösség meg veszít), az zsigerből gyűlölendő, egyetértek.
Abban az esetben viszont, ha egy barátod kiváló, megbízható fogorvost vagy autószerelőt stb. ajánl, akihez odamész, és a normál áron ellát, akkor az miért lenne undorító? Ha csak beesel egy véletlenszerű autószerelőhöz vagy fogorvoshoz, ugyanannyi pénzért, akkor nagyobb a rizikód. Pont ezért vagyunk szociális lények, és erre való a kapcsolati háló tisztességes használata.
A cikk esetében: mindkét fél nyer, más meg nem kerül hátrányba (mivel ismeretlennek nem adná ki a tulaj.) Két ember boldogabb lett, és senki sem szomorúbb. Az élet szép. 🙂
Én 10 éve élek nyugaton és itt is ugyanúgy működik ez. Valahol logikus, én is szívesebben alkamlazok olyan valakit, aki egy ismerősömnél már bizonyított.
Ez egy csodálatos szabadság nekem, persze annak ez nem számit, aki csak aludni jár haza.
Másik szemszögből is nézhetem a dolgot, és akkor tényleg lehet olyan berendezett ingatlant bérelni, aminek a kialakítására nekem lehetőségem sem lenne és a belső berendezése is szép, így arra nekem nem kel költeném egy fillért sem, legfeljebb a normál használat mellet vigyáznom rá.
A lényeg, hogy mindenki találja meg a számára megfelelő és megfizethető megoldást, az otthon, otthon kell hogy legyen, ahová jó hazamenni, ahol jó ott tartózkodni.
“Ha csak beesel egy véletlenszerű autószerelőhöz vagy fogorvoshoz, ugyanannyi pénzért, akkor nagyobb a rizikód.” Ez nagy baj. Hogy ismeretlen emberek nem mernek egymással üzletet kötni. Csak ismerőssel! Emiatt sok üzlet meghiúsul.
(A legfőbb érv az albérlet ellen nem az ára, a tulaj megbízhatatlansága vagy a lakás állapota, hanem: hogy bármikor kirakhatnak, bármennyivel emelhetik a lakbért (ezekkel zsarolhatnak is), és lakcímnélküliségre kényszeríthetnek. Vagyis: a jogszabály. Amelyik nem védi a lakót, hanem a tulajdonos jóindulatától teszi függővé. Szerintem.)
A magam részéről baráttal nagyon nem szeretek üzletelni, mégpedig azért, mert nekem nehéz szétválasztanom a baráti szolidaritást és az önérdektől vezérelt üzletet. Másképp megfogalmazva: ha baj van, az üzlettel együtt a barátságnak is vége.
Albérlet, mikor látom, hogy ismerőseim 40 négyzetméteres lukakat adnának ki 130 + rezsiért? QAnyuka, hogy van? kedves ismerősöm?
Igen, ez ilyen urambátyám dolog, hogy a kiadók személyi kötésekből többletgaranciát remélnek. Márpedig a lakáskiadás ismerősnek egyáltalán nem jó buli. Semmi sem garantálja, hogy a kollégád nővérének régi szobatársa bármivel is jobb bérlő lesz, mint bárki ismeretlen. Lakott talán vele valaha a kollégád?
Másrészt ismerőssel ugye minek a szerződés meg a papír, ugyan, egymást közt. Aztán amikor valami beüt és jó lenne aszerint eljárni, akkor jön a szívás.
Végül kiadóként bolond lennék lemondani a haszonról. Ma sokan erősen küzdenek azért, hogy lakáskiadással valamiféle hozamra tegyenek szert.
A cikk a bérlőknek javasolja, hogy keressenek balekot a környezetükben. Jó tanács, van ilyen bőven. De ha kiadó vagy, ne légy ilyen balek. A kockázatok előre felmérhetők, és a többségük jól kivédhető. Ne mondj le milliókról azért, mert gyáva vagy egy minimális mértékben is kockáztatni.
Másrészt ismerőssel ugye minek a szerződés meg a papír, ugyan, egymást közt. Aztán amikor valami beüt és jó lenne aszerint eljárni, akkor jön a szívás.
Végül kiadóként bolond lennék lemondani a haszonról. Ma sokan erősen küzdenek azért, hogy lakáskiadással valamiféle hozamra tegyenek szert.
A cikk a bérlőknek javasolja, hogy keressenek balekot a környezetükben. Jó tanács, van ilyen bőven. De ha kiadó vagy, ne légy ilyen balek. A kockázatok előre felmérhetők, és a többségük jól kivédhető. Ne mondj le milliókról azért, mert gyáva vagy egy minimális mértékben is kockáztatni.
Na erre lenne jó egy közösségi megoldás – igen, olyan, mint az Über.
Egy ilyen fejlesztése, üzemeltetése annyira olcsó, hogy lehetne minimális regisztrációs díjért lakást kiadni, illetve ingyen lakást keresni rajta.
Nyilván az ingatlanosok megpróbálnak majd előbb beférkőzni, utóbb tönkretenni, mint az Übert – ez ellen nyilván más országban kellene bejegyezni, működtetni, és agresszívan moderálni.
De a párom testvéréék a cikkben is említett módon éltek évekig: csak rezsit fizetve “vigyáztak” a külföldre költözött tulajdonos lakására. Évek múltán hazajött, találtak másik hasonlót 🙂
Gondold át még egyszer: ha van valamiről referenciád, azt szívesebben választod, mert több infód van a döntéshez.
Ha már a példák: a fogorvosomat baráto(ko)n keresztül találtam meg. Telitalálat. Ugyanakkor senki ismerős nem ismert olyan autószerelőt, amilyet kerestem. Egy ideig próbáltam véletlenszerűen találni a környéken, kipróbáltam hármat, nem jöttek be. Ezután a neten, az adott típus fórumán kutakodtam véleményekért. Ugyan ismeretlen emberektől, de megint csak kaptam referenciákat. Az eredmény: telitalálat, hosszú évek óta oda járok.
Ez nem magyarosch dolog, mindenhol országban így megy. (Éltem többen és még többől van ismerősöm.) Ez egészen addig teljesen normális gyakorlat, amíg nem élnek vissza vele (lásd tegnap esti hozzászólásom első példája).
A baráttal üzletelés megint más dolog, abban valóban rejlenek veszélyek, van mikor működik, van mikor nem.
Erős általánosítás, sok rendes ember él itt. Akit leírsz a példádban, az nem haver.
Az albérlet meg piaci áron fog gazdát találni így is, úgy is. Legyen az 30e vagy 230e, ez nem QAnyuka hibája. Annyiért fogja kiadni, amennyiért kiveszik tőle. Te másképp tennél, ha meghirdetnéd? Pont itt jön képbe ez a cikk: ha egy barát, haver (valódi) nem akarja ismeretlennek kiadni, akkor lemond a piaci ár egy részéről, hogy cserébe kevesebb bizonytalansága/kockázata legyen a lakó személyével kapcsolatban.
Ha számodra jó áron adod ki a lakásodad, vagyis a bérlőnek drágán, biztos lehetsz benne, hogy azonnal elmegy, ha talál 10 ezer forinttal olcsóbban egy másikat. És fog találni, mert keresni fog.
Ez akkor is fejfájás, ha itthon élsz, de ha meg Ázsiában, akkor komoly ciki. Legközelebb majd akkor tudsz új bérlőt nézni, amikor hazajösz. És még akkor sem biztos, hogy találsz normálisat abban az egy hétben piaci áron.
Ezt tudják a tulajdonosok is és ezért adják oda inkább a piaci ár feléért. Gyakran még így is jobban járnak, még akár azzal is, ha csak ingyen vigyáznak a házra és nem szedik atomjaira a házat, amikor rájönnek, hogy fél éve lakatlan.
Olyan értelemben szétválasztom, hogy nem értékelem ugyanolyan szintűnek, ha valaki a polgármester haverjaként megkapja a munkát azzal, ha valaki ajánl egy szerinte jó autószerelőt. Ugyanakkor mégsem valasztható szét határozottan a kettő, mert egy becsületesen működő ajánlásos rendszerben ugyanúgy gyengül a piaci verseny és az egyenlő feltételek.
Az egésznek aműgy eleve rossz a kiinduló alapja. Pl. pont albérletes példában, honnan venném, hogy akivel együtt dolgozok, az egyben megbízható albérlő is? Anyagilag talán, mert tudom, hogy biztos állása van. De más szempontból? Vagy ha a szerelő egyszer jó munkát csinált, akkor ha 10-ből egyszer jól sikerül neki, lehet rossz szerelőt ajánlok. Ennél a netes értékelések, ajánlások ezerszer többet érnének, csak valamiért ha habertől halljuk, többre értékeljük. Folyt.
Ráadásul sokan felcserélik a józan észt az ajánlásos rendszerre. Lásd pl. Cirmos ügy. Ott is egymásnak ajánlották a “befektetési gurut” a budai háziasszonyok.
A másik, hogy az ajánlásos rendszer idővel kizárólagossá válik. Mikor elmentem egy neten talált autószerelőhöz, és az első kérdése az volt, hogy honnan a francból kerültem elő. Mert már az lett volna a normális, ha azt mondom, a Bélától kaptam meg a számod, akinek a piros Renault-ját javítottad. Tehát eljutottunk oda, hogy nem csak szolgáltatóként, han ügyfélként is az ajánlási hálóban kell érkezni, mert különben semmibe vesznek.
És mondom, én úgy látom, hogy semmivel nem csökkenti a kockázatokat az ajánlás. Szüleim is mindig mindent ismerősökön keresztül szerveztek, intéztek, és inkább ellenkezőjét látom: így az illető mer sokkal szarabb munkát végezni, mert a kapcsolati háló megvédi a komoly reklamációtól.
Nem minden nyugaton hol. Ausztriát többek között ezért nem szeretem, de Németország nagy részén is megvannak ezek a vadhajtások (nem mindenütt).
“Ezután a neten, az adott típus fórumán kutakodtam véleményekért. Ugyan ismeretlen emberektől, de megint csak kaptam referenciákat. Az eredmény: telitalálat, hosszú évek óta oda járok.”
De ez teljesen más kategória. Ebben az esetben kizárólag arra hagyatkoztál, hogy masoknak milyen tapasztalatai voltak.Ennek semmi köze az urambátyám rendszerhez, ahol azért hagyatkozol valakinek a véleményére, mert ismered vagy a haverod.
A lakásom a 14. kerületben, 1 szobás, 47m2, sötét, nagyjából 3m-re lévő másik házra néz. Nem a legjobb része a 14-nek, Garay piactól pár száz méterre. Kitaláltam, hogy a 2., vagy a 12. kerületbe akarok költözni. A neten nem találtam semmit, amit mégis, azt már ki is adták. Szóltam a barátnőmnek, aki ott lakik, hátha tud valamit. Kiderült, hogy az övé alatt lévő lakás évek óta üres, a tulaj életében nem lakott benne, befektetésnek vette, de kiadni sem meri, csak ismerősnek. Mert nem bízik senkiben. A barátnőm annyira bemarketingelt, hogy amikor felhívtam, már csak a bérleti díj volt a kérdés, látatlanban kiadta nekem! 🙂 Jah, a poén az, hogy adózás után még így is 5000 Ft-tal. fizetek kevesebbet egy 68m2-s plusz 10m2 erkélyes, 2. kerületi lakásért, ahol nagyjából az egész város a lábaim előtt hever! 😀
Én pont az ilyen közösségi megoldasoknak vagyok a híve az urambátám ajanlgatásokkal szemben. Már ha a rendszer korrekt módon működik, tehát nem törölgetnek értékeléseket, és nem gyártanak kamu nickeket a konkurens lejáratására. Mert sok elégedett vagy elégedetlen ügyfél egy autószerelőnél sokkal többet mond, mint hogy a haverom a Bélához viszi az autóját szereltetni (aztán lehet, hogy soha máshoz nem vitte, a Béla meg ott húzza le, ahol tudja…). És ami még fontosabb, nincs benne az urambátyám faktor, nem övezi társadalmi képmutatás vagy épp barátságok megfertőzése ha épp nem úgy sül el a dolog, ahogy szerettük volna.
A többi ismerős (vagy ismerős ismerőse, akivel egyszer összefutottam az utcán) egy kategória az idegennel.
Milyen garanciát vállal szerintetek a munkatárs a barátjáért, ha mégis valami probléma adódik?
Azt gondolom, hogy az ismerőseim átlagosan semmivel nem jobb vagy rosszabb emberek, mint az idegenek.
Azért mert ő is horgász (istenhívő, informatikus, közös a fodrászunk, stb.) meg én is, attól semmi nem biztosítja, hogy a lakásra vigyázni fog.
Vagy fordítva: Az én lakásommal nem fog másképp bánni, mert ismerős vagyok, mint egy idegentől bérelt lakással.
aztán 1-2 év múlva jönnek haza, te meg repülsz. épp mire megszoktad volna az új környezetet.
Engem ez mérhetetlenül tud zavarni, mert külföldön is csak a kevésbé értelmes réteg németezik, franciázik (tessék jól érteni), csehezik, amerikaizik.
Alapvető emberi tulajdonság, hogy a tulajdonunkat olyannak adjuk szívesebben, akit adott esetben utol tudunk érni. Aki ezt vitatja, az tanuljon/olvasson még egy kicsit az emberről és saját magáról.
Ilyeneket irtok: pl Gabor irta -> “Milyen garanciát vállal szerintetek a munkatárs a barátjáért, ha mégis valami probléma adódik?”
Garancia, jotallas, stb. Ezek kemeny jogi fogalmak. Nyilvan semmilyen garanciat nem vallal senki a baratjara, ismerosere, munkatarsara, stb.
Meg a sajat felesegmere sem vallalok garanciat.
Itt egyszeru ajanlasrol van szo, amit vagy figyelembe vesz az ember vagy ignoral es kesz.
Amugy meg az pl szamithat, hogy egy ember egy stabil jol fizeto munkahellyel rendelkezik. Mondjuk ugyanott ahol en.
Szoval nem elvetendo az ilyen jellegu tajekozodas.
En kiadnam olcsobb aron az ingatlanomat olyannak, aki valllaja a kovetkezoket:
– bemutatja a bankszamla kivonatat 1 evre visszamenoleg
– szerzodest kozjegyzo elott irjuk ala, ami a kiuritesi nyilatkozatot is tartalmazza
Ilyen merlegelesi kriterium lehet az ajanlas.
Nem az urambátyám rendszerről beszélek, ne keverd ezt bele. A józan ész alap, nyilván nem Cirmos és hasonló ügyekről beszélek. Vannak sokan, akik az eszüket nem használják, de ez legyen az ő bajuk. Engem is próbáltak ismerősök (nem barátok!) pénzügyi csodákba bevonni, sikertelenül.
A barát/ismerős ajánlásánál is pont az ő tapasztalataira hagyatkozunk. Egyáltalán nem más kategória. Éppen azért, mert ismerem az embert és az egyéb dolgait/tulajdonságait, nagyobb eséllyel tudom megítélni, h hihetek-e neki. Ebben az is benne van, hogy pont emiatt nem fogadom meg a javaslatot. Ha meg igen, de az illető nem jó munkát végez, otthagyom.
Ellenben mondjuk a Tripadvisorral, ahol nem ismerem a véleményt írót, nem ismerem fel a kamu véleményt sem, csak a nagy számok törvényében bízhatok. Egyszerű, szerintem.
Ésszel csinálva ez egy hasznos és harmadik félnek nem káros gyakorlat.
1. opció: Odajön ismeretlenül Jancsi és Juliska, hogy kivennék a lakást. Szimpatikusnak tűnnek, de nyílván nem ismerem őket.
2. opció: Jól ismert barátom, kollégám, ismerősöm stb. (akiben megbízok, ez fontos!) javasolja Ádámot és Évát, mint általa ismert megbízható albérlőket. Odajön hozzám Ádám és Éva. Szimpatikusnak túnnek, de nyílván nem ismerem őket.
Fentiek közül melyiknél nagyobb az esély arra, hogy nem csalódok az albérlőben?
Ennyi. Nyílván marad kockázat, csak azt éppen a 2. opcióval csökkenthetem. Ha akarom.
Teljesen egyetértek.
Úgy érzném, hogy piaci ár alatt kapnék valamit, kihasználva, hogy akitől kiveszem félti a lakását és nem meri a piacon kiadni.
Szintén ott a pont. Vajon mit vár a lakás tulajdonosa cserébe, hogy piaci ár alatt adja a lakást? Mi az amit egy piaci alapú szerződésbe egyébként ne írhatna bele?
Ha 14 ezer km-re laksz és nem akarod a lakást menedzselni, azt is lehet piaci alapon: beleírod a szerződésbe, hogy minden karbantartási, javítási munka a bérlőt terheli (és természetesen cserébe olcsóbb a bérleti díj), vagy fizeted a propertymanagement céget, aki megoldja helyetted a csőtörést.
Furcsának találom hogy (jogosan) szapulod az embereket azért, mert lemondanak pár százalék nyereségről értelmetlen költéseken át, vagy rizikós hosszú távú befekről mint a tőzsde, ugyanakkor itt meg megvédesz egy évi 3-6% veszteséget jelentő irracionális viselkedést. Nem épp főleg ezek felismeréséről szól a blog?
Pedig jelenleg épp ez egyik legnagyobb biznisz az egész világon. Mi kétezer kilométerről adjuk ki a lakást idegennek. Pedig volt közben csőtörés, javítás, légkondiszerelés. De ma a szerelőt amúgy is neten választod, telefonon hívod fel és átutalással fizetheted. A számlákat neten ellenőrizheted. Ha elmegy a bérlő persze nem árt egy rokon, de legrosszabb esetben ügynökség is megmutatja díjért.
A kifogások amiket írtál nem állnak. Ha az ember szeretne stabilabb bérlőt, akkor adja mondjuk 10%-kal a piaci ár alatt. De féláron vagy ingyen … ?
Ugyanezt az analógiát rá lehet húzni a bérlésre is. Gondoljatok bele: hány tiszta vagy legendásan jól főző ismerősnél futottatok bele koszba rendszeresen, esetleg ehetetlen/vacak közepes ételbe? Pedig többen meg vannak győződve az ellenkezőjéről. És akkor az csak a takarítás vagy a vacsora minősége, nem a komplett életvitel. Sajnos, eljutottam odáig, hogy egyetlen barátom értékítéletében bízom meg fenntartások nélkül. Ő viszont soha nem ajánlana bérlőt, éppen ezek miatt.
Olyat csináltam anno,hogy bérleti díj volt X,én meg kivettem x-30%-ért, de 3 évre, és éves előre fizetéssel. Ott jól járt mindenki.
Tartok az ismerősöktől. Nem jó dolog:tapasztalat.
Azt mondtam, hogy MÁSOK kiadják féláron vagy ingyen, neked csak annyi a dolgod, hogy érdeklődj, ki az.
Ha nekem kellene kiadni, ismerősnek adnám ki 20%-kal a piaci ár alatt.
Miutan kikoltoztunk, es arultuk a lakast, odakoltoztettunk egy ismerost.
Egy kedves, szereny lanyt.
Ugy egyeztunk meg, hogy fizet 20k-t havonta (csak a kozos koltseg 35k) cserebe rendezi a postat, tisztan tartja a lakast, es vigyaz ra.
Ezzel szemben az elso honap felenel elment valami munkat vallani 6 hetre videkre, amirol “elfelejtett” szolni.
Termeszetesen pont akkor lett csotores a lakasban. Az alattunk lako szomszed meg egy het utan feltorette a lakasunkat, es megcsinaltatta a csotorest.
Ez “csak” 50 000-be került nekunk. Plusz a hazautazas araba.
Termeszetesen a lany a berleti dijat sem akarta fizetni.
Es meg o volt felhaborodva, amikor megkertem, hogy akkor most koltozzon ki.
Szoval, ilyet soha tobbet.
” “Rengetegen mennek külföldre dolgozni, évekre”
aztán 1-2 év múlva jönnek haza, te meg repülsz. épp mire megszoktad volna az új környezetet.”
Igen, annak, ha rezsi arban, vagy a piaci ar alatt tudsz lakhatashoz jutni, annak ez lehet az ara.
De ha tolem berelnel, tolem is juthatnal piaci ar alatt lakhatashoz, ha megmutatod a bankszamladat 1 evre visszamenoleg es kozjegyzo elott ala irod a szerzodest, ami mindket fel erdekeit teljesen korrekten vedi.
Ez a 2 kriterium lenne az ara annak, hogy piaci ar alatt tudjal tolem berelni.
Ha vallalod, 5 evere is ala irhatjuk a szerzodest vagy 10 evre is, de akkor 10 evig fizetned kell az alberleti dijjat. Akkor is, ha mar nem fogsz ott lakni. 10 evre be leszel biztositva en mint kiado nem rakhatlak ki. Ha viszont valami miatt nem “szoktad” meg ott, akkor is a kotelezettseged fenn all a szerzodes lejartaig.
Szerintem ez még nem minősül “urambátyámozásnak”, hiszen kölcsönösen előnyös és kára meg nem származik belőle senkinek.
Mintha feljebb magyaráztad volna az ilyen lakáskiadókat. De akkor egyetértünk abban, hogy aki ismerősnek féláron vagy ingyen lakást ad ki, az balek, és itt a tanács az, hogy nézz szét, mert sok a balek.
“Alapvető emberi tulajdonság, hogy a tulajdonunkat olyannak adjuk szívesebben, akit adott esetben utol tudunk érni. Aki ezt vitatja, az tanuljon/olvasson még egy kicsit az emberről és saját magáról.”
Meg azzal egeszitenem ki, hogy az emberek nagy tobbsege dobalozik itt elmeletekkel, otletekkel, meg hogy hogy csinalnia, stb.
Azonabn az ember sokszor mashogy csinalja, mint ahogy csinalna.
Ertem ez alatt, hogy ha azon filozgatok, hogy ha lenne 100 milliom, azt hogy fektetnem be, vagy mit csinalnek vele.
Siman lehet, teljesen mashogy fogok gondolkozni, ha ott van elottem a 100 millio mar a szamlamon egy osszegben.
Szoval amikor ott van es lehet cselekedni, akkor az ember azert mashogy gondolkozik, mint az erkelyen filozgatva egy sor mellett,hogy mi lenne HA.
Arrol nem is beszelek, ha a 100 millio az elmult evek kemeny munkaja eredmenye.
Nagyon valószínű, hogy ha valaki rendes statisztikát csinálna, kijönne, hogy ismerőssel pontosan olyan arányú a problémás bérletek aránya, mint ismeretlennel. Csak ugye mivel mindkettő elég alacsony, ezért elégedetten konstatáljuk, hogy jajdejó az ismerős mert nincs vele gond, a hírekben meg szörnyülködünk az egy a százezerből kinagyított problémás bérleteken.
Ettől lesz ez ekézhető magyarosch urambátyám dolog. Ez a társadalom messze valódi értékén felül méri a szociális hálóját.
Neked aztán van bőr a pofádon 🙂 ingyen laksz “ismerősnél” mellette meg vettél lakást amit kiadsz… nagy király vagy!!!
Szerintem úgy tudnád még űberelni, ha piaci alapon kiadnád amiben ingyen laksz és kisebbe költöznél, a különbséget meg eltennéd! LOL
Ne mondd, hogy te másként csinálnád az ő helyében.
Elfelejted, hogy az első opciónál több ember közül választasz bérlőt. Persze tévedhetsz, de a második esetben pont kiiktatod a saját döntési lehetőségedet. Ráadásul kínos lesz, ha kiderül, hogy az ismerősöd rossz bérlőlet ajánlott.
A másik oldalról én sem szívesen mennék ismerős vagy ismerős ismerőse lakásába, mert kell az egészséges távolságtartás, hogy ne akarjon a bérbeadó a te életeddel foglalkozni. Nyilvan idegen bérbeadónál sem biztosíték, hogy nem lesz ilyen, egyébként éppen ezért gondolom, hogy ha cégek adnanak bérbe lakásokat, az jobb lenne.
És a Cirmos ügy bizony ide jön, csak nem az az olvasata, hogy hülyék az emberek a pénzügyekhez, mert azt már kitárgyaltuk. Hanem az, hogy mennyire nem működik az informalis ajanlásos rndszer a társadalomban, semmilyen biztosítékot nem ad, cserébe erősíti a függőségeket és a belterjességet.
En is csinaltam igy 20 evvel ezelott amikro meg joval fiatalabb voltam.
“Alapvető emberi tulajdonság, hogy a tulajdonunkat olyannak adjuk szívesebben, akit adott esetben utol tudunk érni. Aki ezt vitatja, az tanuljon/olvasson még egy kicsit az emberről és saját magáról.”
Ugye szándékosan nem akarod érteni. Az, hogy a haverod ajánlotta, nem feltétlenül jelent sem nagyobb megbízhatóságot, sem jobb utolérhetőséget. Valójában csak ennek az illúzióját kapod, miközben cserébe sokkal könnyebben visszaélhet egy rosszhiszemű fél az ilyen, belterjességre épülő üzleti kapcsolattal.
A másik, hogy nem mondta senki, hogy csak a magyarok az ilyenek. Ugyanakkor ahogy egyre nyitottabb gondolkodásúvá válnak az emberek, egyre csökke. ez a belterjesség, szerencsére.
És nem, nem igaz, amit Családfő állít, hogy a korrupt urambátyám rendszernek ehhez semmi köze. Az pontosan ebből indul ki, csak közben átlép még más határokat is.
Az a baj, hogy engem konkretan nem erdekel az “atlagos” statisztika, mert nekem 100%-ban oltari nagy szivas volt a dolog.
Mindenesetre, a lakast azota eladtuk, igy ez a gond megoldodott.
A velemenyem pedig az, hogy aki kulfoldre megy, es biztos munkahelye van, az inkabb adja el a lakasat, minthogy fenntartsa.
Sokkal kevesebb gond van egy 10 MHUF-os allampapirral, mint egy lakassal, akar kiadja az ember akar nem.
Es, igen tisztaban vagyok azzal, hogy van egyfajta rizikoja az ingatlanarak elszallasanak, de szerintem egyszerubb a penzt valasztani.
Na látod, ilyen objektív feltételrendszerrel, mint pl. hogy számlakivonatok, cserébe olcsóbb az albérlet, sokkal jobban lecsekkolható az albérlő, mint hogy a Józsi szerint jó gyerek. Minden így sem, de ez legalább mindkét félnek jó (hacsak nem akarja titkolni az anyagi helyzetét, de akkor nem kell veled szerződnie), hiszen nem pajtási alapon megy az üzlet, pl. a bérlőnek sem fog téged érdekelni az élete.
Akkor megállapíthatjuk, hogy ebben nem értünk egyet. 🙂
Ui: Nekem ezek a dolgok eddig tökéletesen működtek. Ezer éve pl. laktam két különböző ismerős albérletében is. Mindannyian boldogak voltunk és úgy is váltunk el a végén mindkettő esetben. Sem függőbb nem lettem, sem belterjesebb. Lehet, h szerencsés körökben mozgok, és az átlagnál értelmesebb / intelligensebb emberekkel kezdek bele ajánlásokba.
Az ajanlassal szerintem nem zarod ki magad es meg csak illuziokban sem ringatod magad.
Az ajanlott szemelyt a tobbi jelentkezo koze rakod. Tehat miatta nem ignoralod a tobbi lehetseges alberlo jeloltet.
Mert attol is fugg, hogy ki ajanlja. Haver, barat, vagy olyan ember, akivel egyutt eltel tobb evet, de legalabbis nagyon sok kozos dolgot lehuztatok egymassal es teljesen tisztaban az egyennel, ertekrendszerevel, kapcsolataival, vilagnezetevel, stb.
Az a baj, hogy en lehet azert gondolkodom mashogy, mert nekem van olyan baratom, akinek siman oda adnek 30 ezer eurot, hogy majd jovo hetfon jovok erte, addig vigyazzon ra.
Vagy siman adnek neki kolcsont. Jo 30 ezer eurot nem, mert azt en is tudom hova rakni. 😀 De mondjuk 10 ezer euroig bezarolag.