Érdeklődj az ismerőseidnél
Akárhányszor erről szó van, állandóan előjön a “drága az albérlet, megbízhatatlan a tulaj és lepusztult a lakás” hármas, mint a legfőbb érv, hogy miért csak saját lakásban lehet lakni.
Nem vitatva, hogy idehaza nincs se kultúrája, se megfelelő jogi szabályozása a lakásbérlésnek, mindig rácsodálkozok, hogy az emberek mennyire nem gondolnak a legkézenfekvőbb lehetőségre.
Ez pedig az, hogy ne a piacon keress lakást, hanem a saját ismerőseid között. Kérdezz körbe mindenkit, tud-e valaki kiadó lakást, ismer-e valakit, aki megbízható bérlőt keres.
Rengetegen mennek külföldre dolgozni, évekre és fogalmuk sincs, mit csináljanak a lakásukkal, házukkal. Akárkinek nem akarják kiadni, eladni nem akarják, vagy nem tudják és nem éppen szerencsés, ha egy ház évekig üresen áll. Külföldről nem könnyű menedzselni egy csőtörést, vagy ha a bérlő elhagyta a kulcsát, a segítő rokonok is lehet hogy Nyíregyházán laknak legközelebb, így az sem mindig járható út.
Ismerek olyat, aki évekig lakott ingyen (rezsiért) egy gyönyörű házban, amíg a tulajdonosok a világ másik felén dolgoztak. Úgy volt, hogy hazajönnek, aztán mégis maradtak még egy évet és szó szerint könyörögtek a “bérlőjüknek”, hogy maradjon még. (Ő közben talált másik bérlakást.)
De így béreltünk mi is szépen felújított, Dunára néző kétszobás lakást 4 évig. A hölgy, akié volt, megismerkedett valakivel és odaköltözött, de a lakást nem akarta eladni, viszont kiadni sem akarta, hogy mindig a bérlőkkel szórakozzon. Ahol előtte laktunk, nem tetszett annyira, ezért a feleségem megkérdezte a barátnőjét, tud-e egy jó lakást olcsón, akinek volt egy munkatársa, akinek a nővére volt ez a hölgy.
Havi 38 ezer forintot plusz rezsit fizettünk, ami már 8 éve is nevetséges összeg volt egy ilyen lakásért. Soha nem is emelte, a mai napig ott laknánk, ha közben nem születnek meg a gyerekek.
Az egyik ismerősömnek is most fő a feje, hogy mehetne külföldre dolgozni, de mit csináljon a házával, nem meri megtenni, hogy kiadja egy teljesen ismeretlennek, aztán évekre elutazik. Szerintem ha akarnánk, gombokért kivehetném tőle és még ő lenne hálás, hogy vigyázunk a házára.
Miért nem kérdezed folyamatosan a kollégáidat, ismerőseidet, facebook-os haverjaidat, hogy van-e valaki a környezetedben, aki szintén keresne egy megbízható bérlőt hosszú távra? Ha kellően sok embert ismersz, szerintem jó eséllyel találsz ilyen ingatlant.
Ez főleg akkor jó megoldás, ha nem sürgős a dolog, van hol laknod, de egy ilyen ajánlatért bármikor felmondod a mostani lakást, akár úgy is, hogy ugrik a kaució. Lehet, hogy háromnegyed év vagy másfél év múlva jön el a te napod, de lehet, hogy azonnal, ahogy nekünk is.
Igen, tudom, nem lehet mindenkinek így lakása piaci ár alatt, de nem is mindenkinek kell, hogy legyen, elég ha te találsz így magadnak.
Ha pedig nem sikerül mégse, akkor mi történt? Semmi, legalább megpróbáltad. De én azt látom, a legtöbben meg sem próbálnak így találni bérlakást és amikor mondom, hogy így is lehet, rácsodálkoznak, hogy erre még nem is gondoltak. Pedig ha mondjuk egy 800 fős informatikai cégnél dolgozol, minimum 20-30 kollégád gondolkodik jelenleg is azon, hogy külföldön akar dolgozni. Legalább a kétharmadának van saját lakása is. És ez csak a te munkahelyed. A barátaid munkahelyén, az élettársad munkahelyén is rengetegen dolgoznak.
Egy próbát mindenképp megér, nekünk is bejött és ismerek másokat is, akik így bérelnek lakást, házat évek óta.
Es nem csak anyagi dolgokban lehet merni egy baratot (bizalmat). Hanem hogy ha gond van, mennyire szamithat ra az ember.
Es hidd el, vannak ilyenek.
Na, nekem is csak 1 van… 😀
Pár dolog:
1. ezek a lakások nem jelennek meg hirdetésként, mert nem bárkinek akarják kiadni. Lehet piaci versenyről beszélni, de ugye ha nincs hirdetésben, adatbázisban…
2. ismerős 10 éve ismerőse, esetleg barátja valószínűleg inkább utolérhetőbb, mint ismeretlen Gipsz Jakab Alsóborzasztóról. Az ismeretlen ellen bizalmatlanok vagyunk, ezt lehet tagadni, csak nem feltétlenül érdemes. A munkája mellett még sok mást is megtudhatsz róla, pl. dohányzik-e a lakásban?
3. Ismerősöd értékítéletét is ismered, össze tudod mérni a magadéval
4. A tökéletes piaci verseny alapja a tökéletes informáltság, ez ugye nem lehetséges + ld. első pont.
5. Ismerős tapasztalata csökkenti a kockázatot. Kockázat és elvárt hozam 🙂
6. Kollégád állítja, X étteremben rosszul főznek és átvágnak, te azért elmész és kipróbálod?
7. Okos ember más kárán tanul. Fordítva nem lehet, ha jó, én is azt választom?
Mitől jobb ismerősnek kiadni 20%-os veszteséggel? Ha elmegy, fog maga helyett keresni újat? És ha az új is elmegy, azután is?
Bónusz: még mindig nem tudod, ki lakik a lakásodban.
A belterjesség egyik legfontosabb jellemzője az, hogy belülről nem vagy csak alig látszik. Gyerekkoromban bár voltak dolgok, amik idegesítettek, pl. hogy nem lehet bemenni egy random szolgáltatóhoz (fodrász,autószerelő, bármi), hanem hogy szüleimnek is mindig mindent feltétlenül ismerősön baráton keredztül kellett, akkor is amikor sokkal egyszerűbb lett volna anélkül, de igazán csak akkor ismertem fel, hogy ez súlyos társadalmi probléma, mikor elköltöztem otthonról egy másik városba. Akkor esett le, hogy mi minden fel sem tűnt otthon, és hogy ezek a dolgok mennyire ártalmasok annak is, aki idegenként jön, de még inkabb azoknak, akik benne vannak.
Én a munkahelyemet sem kapcsolatokkal szereztem, a feleségem szintén nem, és anno mikor nyári munkát szüleim szerezték diák koromban, frusztrált is rendesen. Másnak meg teljesen normális. Pedig nem az!
“Az a baj, hogy en lehet azert gondolkodom mashogy, mert nekem van olyan baratom, akinek siman oda adnek 30 ezer eurot, hogy majd jovo hetfon jovok erte, addig vigyazzon ra.”
Nekem is van ilyen barátom. De hiába ajánlana nekem ő egy jó autószerelőt vagy lakatost. Lakást sem adnék ki neki vagy vennék ki tőle baráti áron, mert miért is, ha megszorulna anyagilag is segítenék rajta, de az üzletet ne keverjük össze a barátsággal. Ha tőle bérelnék vagy fordítva, nyilván a piaci árban egyeznénk meg, mert az a korrekt.
Ezek tulajdonosai, nem feltetlenul akarjak kiadni. Nem az elsodleges szempontjuk a gyarapodas. innentol kezdve teljesen borul az egesz gondolatmenet ami itt a tema.
Nekem is van uresen allo ingatlanom. Nem erek ra es nincs kedvem vele szarakodni.
Azt is el tudom kepzelni, hogy mas is gondolkozik igy.
Egy esetleges ismeros ajanlas peldaul kimozdithatja ezt az allapotot. Esetleg. El tudom kepzelni.
Es sok ilyen lehet.
Az ajanlasat meghallgatom es utana en hozok egy dontest. Az meg hogy milyen sulypontal szerepel benne az ajanlas, azt is en dontom el, olyan ismervek alapjan, amiket emlitettem. Ami az en dontesem lesz. Nem tolom at a dontes feleloseget akkor sem, ha esetleg az ajanlast figyelembe veve rosszul dontottem. 😉
Az ember az eleteben sok dontest hoz meg. Ez is egy lenne a sok kozul.
– Kinek es mennyiert engedem at az ingatlanom hasznalati jogat.
Vagy eppen nem akarok ilyen dolgokkal foglalkozni es all uresen.
Ezzel most egy kicsit messzebb mentél, mint az helyénvaló.
A belterjesség meg a protekció alapjában nem hasznos/normális, és én nem is ezekre hoztam példát, ezt te magyarázod bele. Mivel nem ismersz – és én sem téged – talán nem helyes sugallnod a vélt belterjességemet. Speciel 14 évesen kerültem távolra a szülői háztól, és lényegében önállóan élek azóta. Az albérleteimet is a családtól függetlenül intéztem. Sőt, több országban is megfordultam és éltem. Nehéz így belterjesedni. A munkahelyeimet tekintve pedig egyet sem ismeretség vagy protekció útján szereztem – nem lenne a stílusom.
Elfogadom, ha a te véleményed/tapasztalatod más. Te meg fogadd el, h az általam leírtak is működnek a való életben, mutyi, urambátyámozás és belterjesség nélkül. Tapasztalatom szerint ehhez érett, intelligens és egymást ismerő felnőtt emberekre van szükség. Az én baráti/haveri köröm meg ilyen.
És ha még nem fizet, akkor is éves pereskedés kitenni…
A berlok oldalarol meg sokszor hallani azt a nem valos tenyt, hogy a berbeado barmikor kiteheti, holott ez nem igy van.
De osszefoglalva tenyleg igaz, hogy ezeket torvenyileg jobban lehetne szabalyozni es peldaul a berbeado jogait a szerzodes szeges esetere erositeni.
De ez mar teljesen mas tema, amit persze fontosnak tartok en is.
De most nem tartozik a cikk fo sodraba.
Bocs, nem sértegetni akarlak, vagy ilyesmi. Azt tudom, hogy működik, amit leírsz, de hosszűtávon igencsak ártalmas a gazdaságnak. Mert ellehetetleníti a piaci versenyt. Komplett vidéki várodok működnek erre építve, viszont a fiatalok menekülnek, mert ez a rendszer képtelen új munkahelyek teremtésére.
Az üzletet arra írtam, ha közvetlenül a barátommal üzletelnék. Azt sem mondtam, hogy nem üzletelnék vele, hanem azt, hogy vele is piaci árakon tenném. Mert attól eltérni csak valakinek a javára lehet. Ha segítség kell, segítek, de az meg nem üzlet.
Amit meghallgatok, az a vélemény, és nem az ajánlás. Nem fogok odamenni, az autószerelőhöz, hogy a Pista adta meg a számod. Az eleve gyanús, ha egy szolgáltató csak informális úton érhető el. A véleményét természetesen bárkinek meghallgatom. Mondjuk online értékelésnél 1000 vélemény átlaga többet mond, mint ha a haverom azt mondja, hogy valami jó.
Az ismerős tulaj oldalon nem garancia – az első albérletben az előző lakó (“jó barát”) 300 000 Ft-os közösköltség-hátrányt halmozott fel.
Szolgáltató estén nekem is számít az ismerősi ajánlás. Inkább viszem az autómat olyan szerelőhöz, aki a barátom kocsiját 5 éve szervizeli (jól), mint idegen helyre. Fodrász dettó. Kozmetikust meg én ajánlok boldog-boldogtalannak 🙂
Aki vesz egy lakást, ami évekig üresen áll, az miért teszi? Jó lesz az unokának,
OK, nincs harag.
Szerintem túldimenzionálod a korrekten működő ajánlások hatását. Ez inkább élénkíti a piaci versenyt, mint árt: ösztönzi a szolgáltatót a jobb munkára, ergo jobb véleményre. A “word of mouth” sokkal fontosabb – mert hatékonyabb -, mint 30 éve. És nem muszáj úgy odamenni senkihez, hogy őt ajánlották, megtarthatjuk ezt magunknak, ha akarjuk.
Egy baráti üzletben sem feltétlenül jelent valaki javára eltérést a piaci ár mellőzése. Hisz a másik fél más, neki értékesebb hasznot kap cserébe. Egy elméleti egyensúlytól való eltérés nem jelenti azt, hogy az egyik fél nyeresége a másik nyeresége. Lehet azt a képzeletbeli tortát növelni, így újabb egyensúlyokat létrehozni, így win-win lesz a vége. (A témában egy jó, Harvard hátterű könyv: Getting to Yes).
És mi is a baj azzal, hogy közjegyzős nyilatkozat kell bérbeadáshoz? Autózáshoz meg jogsi, mégsem ijed meg senki tőle annyira, hogy ne vezessen.
Sokan megelégelték, hogy a hatóság nagyvonalúan büntet és azt is, hogy az elvonások magasak és azokból is elsőbbséget élveznek azok a kiadások amiket mi itt szívünk szerint megszüntetnénk.
Körön kívül még csak venni sem tudsz, aki lebukik az nincstelen. Ez itt gazdasági önvédelem – felszámolt vállalkozások eszközeire építve.
Nem hiszem, hogy egy alberlo jeloltrol tobb ezer velemenyt fogsz tudni olvasni az interneten. 😉
Persze bizonyos mas temakban teljesen igaz, hogy erdemes az internetes ertekeleseket is figyelembe venni.
De ettol fuggetlenul, az ajanlas, referencia level, ezek mukodo dolgok…
Mindenki olyan szempontok szerint es ugy sulyozva ahogy akarja hozza meg a dontest…
A te alltalad idezett szakasz azt tukrozi, hogy hatarozatlan ideju szerzodes eseten a ket felnek az ilyen iranyu jogai ugyanazok. Mindket fel felmondhatja. Nincs ezzel baj.
Ha ez egy olyan fontos szempont valamelyik felnek (marmint az, hogy fel lehet mondani a szerzodest rendes felmondassal), akkor ott van a lehetoseguk a fix idore szolo szerzodesre.
Akkor élénkítené a piacot, ha nagy átlagban az ismerős által ajánlott szakemberek jobbak lennének. Bár nincs róla statisztikám, de nem hiszem, hogy így lenne. Ha megnézed, az itt kommentelők tapasztalatai alapján is nagyon vegyes a kép. A környezetemben azt látom, hogy jó és rossz szakembert, szolgáltatást, árut egyaránt ajanl valaki. Ha veszek egy árut vagy igénybe veszek egy szolgáltatást, már anélkül kérdezgetik tőlem, honnan, hol, hogy bármi jót vagy rosszat mondtam volna, akkor is, ha 1000 más helyről is ugyanazt kaptam volna, mert mondjuk olyan dolog, aminek nem nagy a minőségi szórása. Mert még kevés ember szokott hozzá, hogy maga jár utána a dolgoknaj, a kérdezzünk meg egy ismerőst a “helyes válasz” mindenre.
A legrosszabb pedig a kizárólagosság. Mikor nincs semmi hirdetése, de még az üzletre kiírt elérhetősége sem a vállalkozónak, mert minek…
igen, az, hogy a szerzodo feleknek ugyanolyan jogaik legyenek-e vagy sem, az mar mas teszta. Nem is kerdes, europa nyugatibb felen ezek reszletesebben szabalyozva vannak.
Ami viszont engem erdekelne, hogy 2013-tol hogy van hatarozatlan ideju szerzodesekkel? Eleg ha egy hivatkozast adsz, ahol utana olvasva frissiteni tudom az ismereteimet. Koszonom.
Magyarország legsúlyosabb problémája szerintem éppen az, hogy nem tudunk egészséges ismerősi hálózatokat építeni. Nálunk a görcsös biztonságkeresés, egymásba kapaszkodás jellemző, hogy többszörösen leszerepelt ismerősöket sem vagyunk képesek elengedni, mert akkor valaki mást kéne találni helyette, és az rizikós… Inkább a megszokott rossz, mint a bizonytalan új.
A jól működő demokrácia és gazdaság egyik alapja lenne az ismerősi hálózatok sokkal intenzívebb használata – csak nem abban az urambátyám formában, ahogy most mi csináljuk.
Nyilvan a ket szerzodo fel megallapodik es bele veszi a szerzodesbe, akkor fel lehet mondani. De ugyanez igaz arra is, ha azt veszik bele a szerzodesbe, hogy minden 12. havi lakbert elengedi a berbeado, vagy hogy a berlo kedvezmenyt kap a berleti dijjbol, ha az eves berleti dijjat minden megkezdett ev elso heten teljesiti. Stb
De alapjaban veve, ha nincs ilyen megallapodas, egy hatarozatlan ideju szerzodest nem lehet felmondani.
De nagyon elterunk a post temajatol. 😉
Amit emlitettel mint zsarolo potencial, szamomra ertelmezhetetlen. A szerzodes az egy ketoldalu megallapodas eredmenye kell legyen. Majd ezt megpecsetelendo elmennek es a kozjegyzo elott ala irjak.
Vagy nem. De ez a kettojuk akaratan mulik csak. A szerzodes kotesenel mindegyik fel a sajat erdekeit kell kepviselje. Ha az erdekek ugy el tudnak mozdulni, hogy talalkoznak = alairas.
Persze, ha a berlo szeretne felmondast bele irni, akkor en nyitott vagyok ra, csak akkor ez legyen mindket fel iranyaba ugyanannyi ido. Legyen mondjuk hogy negyedevente lehet felmondani mindig a kovetkezo negyedev utolso napjaval, amit a megelozo negyedev utolso napjaig irasban jeleznie kell.
Nyilvan ez csak egy ad-hoc ami most eszembe jutott. De szerintem ez teljesen korrekt.
Nyilvan egy berlo es egy berbeado soha nem fogja teljes mertekben ugyanazon a szemuvegen keresztul nezni ezt a viszonyt.
Hosszú távon minden esetben az ismerős munkája, szolgáltatása a legdrágább, reklamálni is körülményes.
Jelenleg szerződéses szabadság van. Asszimetriát ki lehet kötni a bérleti szerződésben a felmondásra, ha ez mindkét fél akarata. Az pedig egyértelmű, hogy az asszimetria nyertese ezért felárat fog fizetni.
Lehet ezt jogilag is kötelezni, majd legfeljebb drágább lesz az elbérlet emiatt. A jelen egyensúlyi ár a jelen szokásos feltételekhez alakult ki.
A bérleti díj emelésével kapcsolatban is szabadon meg lehet állapodni, de ha ez aszimmetrikus (pl. szerinted az lenne jó, hogy csökkenő piaci díjnál a bérlő felmondhat, míg emelkedőnél a bérbeadó nem emelhet és nem mondhat fel), akkor az is általános áremelést okoz majd.
Ezt lehet elkerülni normális(!) ismerőssel. Nem normális ismerős meg ha átver is jobban ismered és tudod, hogy ha ráküldöd Kalányos Szandokán haverodat, akkor elég neki csak megvillantani a szamurájkardot és az ismerősöd az ékszereit zaciba dobva is ki fogja neked fizetni az elmaradt bérleti díjat és utána kétszer is meggondolja, hogy átverjen-e. Ugyanezt ismeretlennél necces eljátszani mert lehet belőle akár rendőrségi ügy, akár alvilági leszámolás, vagy bármi, mert nem tudod neki milyen kapcsolatai vannak.
Nem, az urambátyám rendszer és a politikusok dőzsölése ugyanazon oldalán van a mérlegnek, a kettő ugyanaz a jelenség, csak másik szinten.
Amikor normális és nem normális ismerősökről beszélsz, abból látszik, hogy alapjaiban nem érted a problémát. Az urambátyám rendszer jóindulatú emberekkel számolva is rossz.
Semmi gond nincs ezzel, hogy még nincsenek Pesten *megbízható*, ismerőseid, barátaid. Majd lesznek, és akkor Te sem autista módjára a neten fogsz véleményeket olvasgatni, hanem tőlük kérsz először segítséget, ha gondod adódik.
Ja, a Budai Szemészeti Központba ne menj látásjavító műtétre, mert Kiszámoló úr kedves neje is ott járt és ajánlotta, ezért ez egy korrupt-urambátyám-piaciversenygyilkos Mészáros Lőrinc-i mélységekbe taszító cselekedet lenne.
“Ja, a Budai Szemészeti Központba ne menj látásjavító műtétre, mert Kiszámoló úr kedves neje is ott járt és ajánlotta, ezért ez egy korrupt-urambátyám-piaciversenygyilkos Mészáros Lőrinc-i mélységekbe taszító cselekedet lenne.”
Nem érted. De a látásjavító műtét nagyon jó példa erre, hogy nem sokat ér az ajánlás. Mivel statisztikailag töredék, akinek nem sikerül, ezért valójaban tényleg nem jelent semmit, hogy Miklós ajánlotta. Egy összehasonlító statisztika, na az tényleg jelentene valamit, ha mondjuk kiderülne, hogy A szemészetnél 0,5% a hibás műtétek száma, B szemészetnél meg 1,5%. Mindkettőnél nagy eséllyel elégedett ügyféllel találkoznál, így urambátyám módszerű tájékozódással csak azon múlna, hogy melyikről hallassz először.
“Semmi gond nincs ezzel, hogy még nincsenek Pesten *megbízható*, ismerőseid, barátaid. Majd lesznek, és akkor Te sem autista módjára a neten fogsz véleményeket olvasgatni, hanem tőlük kérsz először segítséget, ha gondod adódik.”
Azért nem, mert a relevánsabb információt keresem. Az, hogy 1000 ismeretlenből 990 elégedett, 10 elégedetlen, míg a másiknál 600-400 az arány, többet jelent, mint hogy egy barátom konkrétan elégedett volt. Pl. ha laptopot akarnék venni, és egy ismerősömnek konkrétan semmi baja nem volt vele, attól mêg lehet, hogy katasztrófális szervíz háttere van, csak a havernak abba a 80%-ba tartozott a gépe, ami nem hibásodott meg 3 éven belül, így fogalma nincs, hogy állnak hozzá, ha baj van.
“Mivel statisztikailag töredék, akinek nem sikerül, ezért valójaban tényleg nem jelent semmit, hogy Miklós ajánlotta.”
Mivel statisztikailag töredék, akinek az általam ajánlott autószerelő nem tudja megjavítani az autóját, ezért nyugodtam ajánlom eztán is.
……..
Nyugodtan ajánld. Csak ne várd el, hogy a haver feltétlenül hozzá vigye, valamint a szerelő se nézzen rá az “utcáról érlezett” ügyfélre, mint ufóra. Valószínűleg én vagyok az értelmu fogyatékos, hogy nem tudok úgy fogalmazni, hogy legalább valamit megértsenek belőle mások. Itt abba is hagytam.
A második mondatod végképp érthetetlenné teszi, mi is a bajod. (miért várnék el bármit? :-O miért nézne, mint az ufora? hogy jönnek ezek ide?)
Tényleg nem érthető pontosan mi is a gondod – de sebaj. 🙂
És hozzátesszük a vagyont, ami korlátlan mértékben öröklődik és szaktudás nélkül is gyarapszik (bár nem olyan mértékben, mint szaktudással, de gyarapszik), megkapjuk, hogy aki gazdag eleve előnnyel indul és félfogyatékosan is előrébb van (lásd, anno V. Ferdinánd) mint az átlag “paraszt”.
Szóval az urambátyám rendszer ennek egyfajta kompenzálása, hogy Átlag Józsinak is legyen esélye hogy ha neki nem is, de a gyerekének már jobb legyen. Egyetlen generáció alatt tisztességesen lehetetlen meggazdagodni, kivéve ha zseni vagy, de akkor is szerencse is kell.
Bics, de sehol egy szót nem írtam az esélyegyenlőség kérdéséről, nem is utaltam rá. Ennél sokkal egyszerűnn dologról beszéltem: az emberek mindig mindent ismerősön keresztül intéznek, amivel összeségében semmivel nem javul az üzleti korrektség, megbízhatóság, sőt talán romlik is, így aztán kincs piac, nincs verseny, és a társadalom is belterjes.
Ugyanakkor látok ebben változás. A fiatalabb generációban egyre kevesebb embernek van megszokott hentese, fodrásza, stb., stb., nyilván részben a felgyorsult élet miatt is van ez.
“A fiatalabb generációban egyre kevesebb embernek van megszokott hentese, fodrásza, stb., ”
Nem kell sok, hogy ezt kissé kiforgatva azt állítsa valaki, ezzel a kóklereket, csalókat és megbízhatatlanokat véded. Egy hentes ha mindenkit csak egyszer vár át egy 30 ezres városban, akkor jó sok évig meg tud élni. Ha viszont három embert átver, aki elmondja további 13-nak, két hét után eldöntheti, hogy rendesen dolgozik, vagy becsukja a boltot.
Ja, csak sehol nem írtam olyasmit, hogy ne figyelmeztess másokat, ha átvertek. Vagy ne kérdezz meg ismerőst, hogy volt-e már dolga az XY boltban, és milyen tapasztalatai voltak. Semmi köze az urambátyámhoz, ha minden lehetséges csatornán tájékozódok, természetesen mindnek a reális súlyát figyelembe véve.
Jelenleg viszont a magyar urambátyám ott tart, hogy majdnem mindenki mindent ismerősökön keresztül intéz. Pl. sok szolgáltatónak vagy speciális boltnak 0 internetes jelenléte van, még az üzletnek/szolgáltató helynek az utcafrontján sincs feltüntetve semmi, mert utcáról alapból nem is várnak senkit. Épp az ilyen belterjes közegben nem terjed jól a rossz munka híre, mert a közösség megvédi a kóklert. Lást pl. a gödöllői cukrász esetét. Még az volt a közellenség, aki rosszul lett és bejelentette a hatóságoknál.
Bocs, de én ezt most már nem értem. Az ajánlás nem jó, de a figyelmeztetés mehet, vagy hogy gondolod?
Úgy érzem, hiba van a kommuinkációnkban 🙂 Hogy a kódolás, vagy a dekódolás részén, még nem jöttem rá, de így 100 komment környékén attól tartok, már nem is fogjuk tisztázni…