Amikor pénzügyekről beszélgetek emberekkel, mindig felvetődik a nyugdíj kérdése. A szomorú a dologban az, hogy a legtöbbször nekem kell felhozni a kérdést, az emberek legnagyobb része nem is törödik a nyugdíjjal.
Akinek mégis eszébe jut, az eltesz havi 10-20 ezer forintot és azt gondolja, hogy ezzel meg van oldva a probléma.
A nyugdíjjal kapcsolatos gondok sokkal nagyobbak, mint az emberek gondolják, ezért írok most róla pár szót újra.
Ebben a bejegyzésben már leírtam, hogy a nyugdíj egy új találmány, ami 85 éve még csak nem is létezett és 30-40 év múlva várhatóan megint nem is fog létezni. Először a nyugdíjakat az átlagéletkor felett két évvel kezdték el folyósítani és csak szó szerint az éhenhalástól mentette meg azokat, akik túl sokáig éltek és már felélték a tartalékaikat addigra.
Ebből lett a politikusok kegyeiből Európában egy 30-40 év munka utáni további akár 20-25 éves fizetett szabadság, Magyarországon az utolsó fizetés átlag 82%-os mértékében.
Ez a rendszer akkor sem maradhatna meg sokáig, ha a nyugdíjrendszer fenntartható alapon állna.
Az évtizedeken át tartó felelőtlenül nagyvonalú szociális juttatások okozták az európai államok adósságválságát és a déli államok csődjét, illetve csődközeli állapotát. Ezért ne gondoljuk azt, hogy az elmúlt 40-50 év rendszere fennmaradhat a továbbiakban is. Az elmúlt közel hetven év jóléti berendezkedése sajnos hamarosan a múlté lesz.
Olyan erős gazdaságú országok, mint Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság is 80% feletti államadósságot halmoztak fel, a déli államoknak pedig már 100% feletti államadóssággal birkóznak, egyre kevesebb sikerrel.
Az ilyen mértékű államadósság egyenes következménye annak, hogy 1960-ban az állami újraelosztási ráta még csak 30-32% volt, jelenleg pedig 50-55% ugyanez a mutató.
Ehhez társul még a nyugdíjrendszerek fenntarthatatlansága az öregedő társadalom miatt. A magyar úgynevezett felosztó-kirovó nyugdíjrendszer kizárólag arra támaszkodik, hogy az aktív dolgozók eltartják a nyugdíjasokat.
(Van még saját számlás rendszer is, ahol az aktív korban megkeresett saját jövedeleméből kap ellátást a későbbi nyugdíjas. Ilyen lett volna a magánnyugdíj-pénztári rendszer, amit a szükséges további kiterjesztés helyett sikeresen felszámoltak Magyarországon a közelmúltban. Másik a tőkével fedezett rendszer, ilyen volt a II. világháború előtt Magyarországon, ahol a nyugdíjbiztosító ingatlanokat vett a befizetésekből és azok hasznából fizette volna a nyugdíjakat, ha nem szól közbe a világháború és az államosítás. Mindkét rendszer előnye a jelenlegi magyar rendszerrel szemben, hogy az ellátás nem függ az aktív lakosság pillanatnyi létszámától.)
Ma 2,7 millió ember részesül nyugellátásban Magyarországon, az öregségi átlagnyugdíj 92.812 Ft. Ezt az összeget az aktívkorúak fizetéséből vonják le.
Jelenleg 1,3 aktívkorú jut egy nyugdíjasra. Ez 2050-re megfordul, közel kettő(!!!!) nyugdíjas fog egy aktívkorúra jutni.
A problémát ezen a grafikonon is jól láthatjuk:
A körvonal az 1976-os helyzetet mutatja, a kiszínezett grafikon a mai állapotokat. Figyeljük meg, hogy amíg 1976-ban az akkori 25-35 éves nők közel két gyereket szűltek fejenként, a most 25-40 éves nők mindössze 1,3 gyereknek adnak életet. Ezen túl az is látszik, hogy a nyugdíjasok is sokkal tovább élnek, mint 1976-ban. Ezért fenntarthatatlan a rendszer, egész egyszerűen nem lesz elég dolgozó, aki eltartsa a nyugdíjasok egyre bővülő táborát.
(Az aktívkorú dolgozók növekvő hiánya és esetleges elvándorlása a nyugdíjrendszer összeomlásán túl is további súlyos gazdasági és társadalmi problémákat előrevetít, de az legyen egy következő írás témája.)
Minden egyebet (nyugdíj-korhatár és elvonás mértéke) változatlannak feltételezve, 2050-ben az átlagnyugdíj mai értéken 38 ezer forint lesz.
Ez egyszerű matematika, a fenti grafikont megszemlélve mindenki magától is rájöhet.
A politikusok nem hajlandóak szembenézni a tényekkel, mindegyik tologatja a kérdés megoldását, félve a következő választások elvesztésétől. Minél jobban tologatjuk a problémát, annál nagyobb hegy fog az emberekre omlani a nagyon közeli jövőben. Ajánlom mindenki figyelmébe a görög helyzetet. Az sem egy év alatt jött létre, ott is a két nagy párt a szőnyeg alá söpörte a gondokat 20-25 éven keresztül, nem mertek hozzányúlni a túlzott jóléti kiadásokhoz. Ránk is ugyanez a sors vár, különösen, hogy a kormány a megoldás helyett csökkenti a nők nyugdíj-korhatárát, a jelenlegi nyugdíjasokat havonta biztosítja arról, hogy nem nyúl a nyugdíjakhoz. Mindeközben Csehországban már 70 évre emelték a nyugdíj korhatárt, és több orszgban is már 67 év a korhatár férfiaknak és nőknek egyaránt.
Mindez mit jelent a te szemszögedből?
Ha 50 éves vagy, ne gondold, hogy húsz év múlva te is annyi nyugdíjat fogsz kapni, mint a most hetven évesek. Egyszerűen már nem fog annyi jutni, még ha úgy is érzed, hogy járna.
Ha most 30-40 éves vagy, a nyugdíjad valahol 20 és 45 ezer forint között lesz. Pont. (Vagy 70-75 év lesz a nyugdíjkorhatár alsó határa.)
Ha szeretnél ennél többől megélni, még ma kezdj rá spórolni.
Indulj ki abból, hogy 15 évig fogsz nyugdíjasként élni. Tehát ha 35 éves vagy, 30 éved van összeszedni a 15 évre elegendő megélhetést. Ha 100 ezerrel akarod megtoldani a 30-40 ezres várható nyugdíjadat, akkor feltételezve azt, hogy az infláció és a kapott kamat egyenlő, havi 50 ezret el kell tenned nyugdíjra, ha házas vagy, logikusan ennek a duipláját. Mától fogva, minden hónapban, évente az inflációval növelve az elrakott összeget. (Hogy mibe ne rakd a nyugdíjmegtakarításod, arról itt meg itt írtam.)
Ne mondd majd 30 év múlva, hogy nem szóltam időben.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Szeretnél többet tudni a pénzügyekről? A hat alkalmas tanfolyamról itt találsz további információt.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:. . vagy RSS-en