Folytatva a tegnapi példát, a nyugdíjkérdés után ma a fizetős felsőoktatásról szeretnék írni.
Az egész ország felbolydult, mert a kormány hozzá mert nyúlni egy másik évtizedes, bebetonozott előjoghoz, az ingyenes felsőoktatáshoz. Az államilag finanszírozott ("ingyenes") felsőoktatási helyeket mintegy 40%-kal csökkentették, erre kitört az egész országban a világvége hangulat.
Ellenzéki politikus nyilatkoztak népnyúzásról, a társadalom végleges kettészakadásáról, ahol mától csak a gazdag szülők gyerekei tudnak továbbtanulni, a szegények gyerekei véglegesen segédmunkásokká és kubikosokká válnak. Cikkek jelentek meg az elkeseredett diákokról, tüntetésekről, többen külföldre vándoroltak tanulni és ehhez hasonló hangvételű írásokkal volt tele az összes média.
Mielőtt továbblépnénk, fontos lenne egy dolgot tisztázni: olyan, hogy "ingyenes" nem létezik. Nincs ingyenes felsőoktatás, utazás, orvosi ellátás és gyógyszer. Pusztán olyan helyzet létezik, hogy valaki más fizeti a számlát, nem a szolgáltatás élvezője.
Az oktatásban is csak annyi történik, hogy eddig nem az állta a tanítatás költségeit, akinek abból haszna származott, hanem az adófizetők összesége.
Ennek az eredménye lett a diploma-túltermelés, a 3 éves főiskolát öt év alatt elvégző főiskolások tömege, a büfé-ruhatáros szakok népszerűsége.
Ma már egy titkárnői és területi képviselői állás betöltéséhez is alapfeltételnek írják elő a munkaadók a diploma meglétét. Igazuk is van, mert kell a diplomás végzettség ahhoz, hogy valaki fel tudja emelni a telefont, e-mailt küldjön, számlát lefűzzön, ahogy a gázpedált sem lehet nyomni egész nap diploma nélkül.
Eljutottunk odáig, hogy már annyit sem ér egy diploma, mint 15 éve egy érettségi.
Abban igaza van az aggodó főiskoláknak, hogyha fizetni kell majd a tanulásért, a diákok jobban végiggondolják, milyen szakra is jelentkezzenek.
Olvastam egy cikket az egyik egyetemi lapban, egy altaisztika szakra járó diák felháborodottan írt arról, hogy kint volt az állásbörzén és az összes munkaadó informatikust és mérnököt keresett, senki nem akarta őt, a török népek kultúrájával foglalkozó egyetemi végzettségű szakembert felvenni. A cikk után komolyan megijedtem, hogy huszonéves fiatalokat meglep az, hogy nem fog tudni elhelyezkedni a török-kutató végzettségével.
Vajon igaz-e az az állítás, hogy a szegényebb sorsú diákok tömegeit rekesztették ki a felsőoktatásból?
Először érdemes azt a tényt végiggondolni, hogy a diákok mintegy fele eddig is a saját zsebéből fizette a tanulását, pedig ugyanolyan adófizető szülők gyerekei ők, mint az ingyenes képzésre járók. Ha már igazságtalanságot van kedvünk kiabálni, szerintem egyedül ezért érdemes.
Mindössze annyit változott a dolog, hogy mostantól a fele-fele arány 75-25%-ra módosult.
Ha végre egyszer elfelejtjük a 40 év szocializmus agyunkban maradt beidegződéseit és hozzászokunk ahhoz, hogy az igénybe vett dolgokért fizetnünk is kell, öszintén gondoljuk végig, valóban "mission impossible"-e kifizetni a tandíjat?
A felkapott közgazdasági szakot vizsgálva, ahol a legnagyobb lett az államilag finanszírozott helyek visszavágása, azt láthatjuk, hogy az egyik legnevesebb főiskolán, a budapesti Pénzügyi Főiskolán is csak 216 ezer forint egy félév, a kevésbé felkapott vidéki főiskolákon mindez 150 ezerből is megoldható.
Ez mindössze havi 25-36 ezer forint, még az albérleti díjnál is kevesebb, az utazásra és kocsmázásra költött pénzről már nem is beszélve.
Ezt a diák gond nélkül össze tudja szedni minden hónapban diákmunkából, vagy nyári munkából. Azt már mondani sem merem, ha végképp nincsen pénze, munka mellett, levelezőn is el lehet végezni a főiskolát, vagy egy-két évet kihagyva és összeszedve az árát lehet folytatni a tanulmányokat.
De ha a diák valamiért irtózik a munkától és esetleg éppen a munka elkerülése végett szeretne továbtanulni, akkor pedig felvehet diákhitelt a tandíjra, amit nevetséges 2%-os kamattal kell majd visszafizetnie apránként.
A következő kérdés, hogy megtérül-e valaha a tanulásra fordított pénz? Többen kiszámolták, mennyi idő alatt térül meg egy pályakezdőnek a tandíj, azaz mennyivel keres többet az egyetem/főiskola után, mint egy érettségizett társa. Ebből a cikkből megtudhatjuk, hogy egy informatikusnak a drága önköltség ellenére is 16 hónap, azaz egy év négy hónap alatt megtérül a teljes oktatási költsége, de a legtöbb mérnöknek sem kell 2-3 évnél többet várnia a nullszaldó elérésére.
Természetesen a diákok által felkapott, de a munkaadók által nem preferált szakok, mint például a kommunikáció szak megtérülése ennél jóval hosszabb, de aki hobbiból szeretne tanulni, az talán már végképp ne várja el, hogy más fizesse a költségeket.
Ezért úgy gondolom, az egész felhajtás a változások körül inkább hisztin, mint valós érveken alapul. Ezeket a változásokat már 20 éve meg kellett volna lépni, bár azt elismerem, hogy a kormányunknak megint sikerült baltával műtenie szike helyett, bár jó irányba indult el, de mind a kommunikációt, mind az időzítést a szokásos módján elrontotta.
Fel kellene fogni a magyar társadalomnak, hogy a tanulás befektetés, és mint minden befektetésnek, ennek is vannak költségei.
Egyetért? Kiegészítené? Vitatkozna? Kérdése van? Ne habozzon leírni a véleményét a kommenteknél. (Ha még nem tette meg, egy rövid regisztráció szükséges lehet.)
Olvassa el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretné tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelöljön be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en
