Olvastam egy érdekes tanulmányt az ausztrál nyugdíjasok helyzetéről.
Az ausztrálok között évtizedek óta az ingatlan a bombabiztos befektetés: nem változtatják a szabályait, mint az ottani NYESZ számlának (erről itt írtam), adózási szempontból egy idő után már nem kell adózni az ingatlan értéknövekedése után, nem úgy, mint a tőkebefektetések után és a társadalmi vélekedés miatt is mára oda jutottak az ausztrál nyugdíjasok, hogy miközben mindennapi megélhetési gondjaik vannak, elképesztő ingatlanvagyonon ülnek.
Az ausztrál idősek 5,76 billió dollárnyi ingatlanvagyonnal rendelkeznek és csak 926 milliárd dollárnyi értékpapírvagyonnal. A legtöbb ausztrál nyugdíjasnak az egyetlen anyagi bevétele a nyugdíjából származik, miközben nagyon drága ingatlanban tengeti az életét.
Az ausztrál nyugdíjasok több mint harmada (36%-a egészen pontosan) a szegénységi küszöb alatt él, ezzel a második legrosszabb helyzetű ország a fejlett országok között, közvetlenül Dél Korea után, ahol 50% ez az arány. (Erről itt írtam: A koreai nyugdíjasok helyzete.) Az ausztrál nyugdíjasokat a mexikóiak követik ezen a nem túl fényes listán. Az OECD átlag 12,5%, ennyien élnek nyugdíjasként a hivatalos szegénységi küszöb alatt.
Most azt szeretnék elérni, hogy egybillió dollárnyi ingatlanvagyont felszabadítsanak az ausztrál nyugdíjasok, kisebbre cseréljék a hatalmas házaikat és ebből a pénzből megoldják a helyzetüket.
A gond az, hogy egyrészt a nyugdíjasok nem akarják kisebbre cserélni az ingatlanjaikat, eszük ágában sincs költözni. Másrészt a gyerekeik sem szeretnék, ha ezt tennék, mert attól tartanak, hogy felélik a kapott pénzt és így kevesebb lesz majd az örökség.
Gyakran előfordul, hogyna gyerekek még akkor sem támogatják a szüleiket a költözésben vagy az ingatlanra való hitelfelvételt, ha ez az orvosi kiadások miatt szükséges lenne.
Mára kiderült, hogy az ingatlanvagyon papíron nagyon jól mutat, de bevételt nem termel, sőt. Így előállt a "hatalmas vagyon-csekély bevétel" helyzete. Az ausztrál idősek 76%-a nem akar elköltözni a jelenlegi házából, ennek ellenére 71%-uk nyugdíj-megtakarításként tekint erre az ingatlanra.
Ezért most jogszabályváltozásokkal szeretnék támogatni a nyugdíjasokat a kisebb ingatlanba költözésben, külön támogatni szeretnék azokat, akik nyugdíjasként inkább bérelnék az ingatlant és szeretnék elérni, hogy az emberek kisebb mértékben halmozzanak fel ingatlanvagyont a nyugdíjas évekre és inkább értékpapírban gyűjtsék a pénz egy részét.
Tanulságos, hogy pár évtized után hogy visszaüt az ingatlan túldimenzionálása, a ingatlanon elért nyereség jobb adóztatása és úgy általában egy társadalomban egy-egy befektetési forma túlzott előnyben részesítése. (Nem tudsz kinyitni egy ausztrál gazdasági magazint, hogy legalább egy cikk ne az ingatlant javasolja, mint bombabiztos befektetést.)
Bár a magyar társadalom még messze nem jár itt, de a nyugdíjrendszer várható gyökeres változásai mellett érdemes lesz erre is odafigyelni, amikor a nyugdíjadra félretett pénzeidet akarod befektetni.
Az is egy fontos tanulság, hogy az ingatlan, ahol élsz, az nem megtakarítás, hanem csak lakhely, ezért ne számold bele a nyugdíj-megtakarításodba. Vagyonná csak akkor válik, ha hajlandó vagy megválni tőle.
