Előkerült a hozzászólásokban, hogy csak a hülyék adóznak, az okosok csinálnak egy céget Dubajban vagy valami hasonló másik helyen és örökre megszabadultak az adózástól. Bár itthon élnek és innen irányítják a céget, de a dubaji cégen keresztül számláznak, nem vesznek fel osztalékot, mert mindent a céges bankkártyával vásárolnak, így aztán egy fillér adót sem kell fizetniük.
A dolog messze nem ilyen egyszerű, csak sok gátlástalan cég, amelyik külföldi cégalapítással foglalkozik, elhiteti az emberekkel, hogy ez így működik. Aztán jön a meglepetés, amikor a NAV megkérdezi, hogy miért is külföldi cégen keresztül bonyolítod az üzleteidet, miért nem létesítettél magyar telephelyet, ha a cégvezetés itthonról valósul meg, aztán nem akarja elhinni, hogy a cég szoftvereit a Máltán két órába bejelentett pincérfiú értékesíti egész Európa-szerte, él a gyanúval, hogy semmi valódi munkavégzés nem folyik Dubajban vagy dubaji központtal és így tovább.
Természetesen lehet külföldi céget alapítani és lehet külföldi cégen keresztül termékeket vagy szolgáltatásokat forgalmazni, csak tudni kell válaszolni arra, hogy miért így csinálod. (A garantáltan rossz válasz, hogy azért van külföldi céged, mert kevesebb adót akartál fizetni. Ha ennél jobb indokod nincs, amit meg is tudsz védeni, akkor pórul jártál.)
S igen, lehet helye egy külföldi adótervezésnek, amit teljesen védhető is, csak a legtöbbször messze nem olyan egyszerű, mint ahogy sokakkal elhitetik.
Már többször voltam a Crystal Worldwide-nál ügyfelekkel, a legtöbbször az volt a válaszuk, hogy ez így nem fog működni és/vagy egyszerűen nem éri meg. Más, hasonló cégnél egyből rá akarták beszélni az ügyfelet egy külföldi cég alapítására, pedig még én is tudtam, hogy egy ellenőrzésnél nem fog megállni a dolog.
Megkértem őket, hogy írjanak egy rövid cikket arról, hogy milyen buktatói lehetnek a külföldi cégek használatának az adóelkerülésben.
Következzen az ő írásuk:
Gyakran lehet hallani az Egyesült Arab Emírségekben (vagy magyarosan csak simán Dubajban) létrehozott cégeknek az adóelőnyeiről, de sajnos egyre sűrűbben lehet találkozni ezeknek a “túltolásával” is.
Ebben az összefoglalóban összegyűjtöttük, hogy melyek azok a területek, amelyeket előszeretettel hagynak figyelmen kívül kiugró lelkesedésükben a vállalkozók, midőn megpillantják a felhőkarcolókat a sivatag közepén.
Indítsuk a toronyház alagsorából felfedező utunkat!
Kissé elvont, de mégis fontos adózási alapelv, hogy a dubaji cégépítésnek és a hozzá kapcsolódó ügyleteknek nem lehet a fő célja az adóelőny elérése. Ha mégis így történik, akkor átminősíthetik a tranzakciókat, bármilyen címkét is tettünk rájuk.
Ilyenkor jön az adóhatóság részéről az ún. valós tartalom szerinti minősítés és az adóhiány megállapítása. Az adóelőnyt, mint fő célt természetesen nehéz bizonyítani bármilyen hatóságnak, de nem lehetetlen. Sőt, ha valaki még ki is tapétázza ezzel a felhőkarcoló pincéjét, akkor könnyen ottmaradhat a stabilnak hitt épület romjai alatt.
Menjünk tovább a földszintre!
Dubajban (még) nincsen társasági adó, valamint a személyi jövedelemadóval sem kell számolni. Szükséges, de nem elégséges körülmény a dubaji cég adómentességéhez, hogy a vállalkozás ott legyen bejegyezve. Elkülönül azonban, hogy a vállalkozás cégjogi értelemben hol van bejegyezve, és az, hogy adózási értelemben magyar társaságnak minősül-e az üzletvezetés helye alapján. A tényleges üzletvezetés helyének figyelembevételével a hatóságok azt nézik, honnan végzi a tevékenységét az adott cég. Ha túlnyomórészt hazánkban tevékenykedik az ügyvezető, miközben külföldi céget vezet, akkor joggal várható el az érintett társaságtól, hogy Magyarországon adózzon.
Amennyiben a jövedelemszerző tevékenységet itthon végezte, másodlagos, hogy a vállalat egyébként külföldön van bejegyezve, mert az ügyvezetés itt valósult meg. Ez persze nem jelenti azt, hogy automatikusan magyar adózóvá válik egy dubaji cég, ha magyar az ügyvezetője. Számít az is, hogy mi a cég tevékenysége, hiszen nem minden tevékenységet kell folyamatosan vagy egy helyszínen végezni, ráadásul nem minden vállalkozás igényel munkavállalókat és nagy irodát. Ugyanakkor az egyáltalán nem mutat jól, ha egy dubaji cégnek magyar ügyvezetője van miközben főként magyar vállalkozásoknak nyújt „mindenféle szolgáltatásokat is”. Adja magát a kérdés: Miért dubaji és miért nem magyar céget hoztak erre a célra létre…?
Az előző pontban szereplő levezetés alapján az adóelőny sajnos elég rossz válasz erre a kérdésre.
Most pedig szálljunk be a liftbe és nézzük meg a legfelső emeleteket! Álljunk meg a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények szintjén!
A dubaji cég által magyar adózóknak teljesített különféle kifizetéseket a Magyarországgal kötött adóegyezmény alapján kell osztályozni. Itt előfordulnak olyan esetek is, amikor Magyarország mentesít egyes kifizetéseket az adózás alól. (Itt érdemes megjegyezni, hogy létezik még nagyon sok másik adóegyezménye Magyarországnak, amely ugyanígy rendelkezik, tehát emiatt még nem kell Dubaj és Magyarország relációjában összeesküvés elméleteket gyártani.)
Ami a lényeg, hogy nem lehet bármilyen kifizetést ebbe a kategóriába belepréselni. Kiemelkedő fontossággal bír ilyenkor, hogy milyen szerződések, nyilatkozatok, igazolások és céges iratok állnak rendelkezésre a kifizetés kedvezményezettje és a külföldi társaság között. Ezen dokumentumok és az ügylet egyéb körülményei alapján lehet meghatározni, hogy az adóegyezmény melyik cikke alkalmazandó, illetve fennállnak-e a hazai mentesítés feltételei.
Az egyéb körülmények között sarkalatos kérdés például a kifizetés mértéke is. Ha az adott évben történt kifizetések mértéke korrelál a cég éves bevételének az összegével, akkor ezek könnyen minősíthetők valójában osztaléknak, ha a kifizetés kedvezményezettje és a tulajdonos ugyanaz a magyar személy. Tehát, ha sok más furcsa körülmény mellett túl magas a kifizetés összege a cég bevételéhez képest, akkor az Magyarországon átminősíthető osztaléknak. Az osztalék pedig nem tartozik abba a kategóriába, amelyet az adóegyezmény Magyarországon mentesít az adózás alól, de erről a következő pontban lesz szó.
A kifizetés jellege alapján előfordulhat olyan eset is, amikor inkább munkabérnek minősíthető a rendszeres kifizetés (hiába írtak mást az utaláskor a közlemény rovatba). Az adóegyezmény szerint a munkabér után főszabály szerint Magyarországon kell adózni, ha magyar adózó kapja a munkabért.
A legfelső emeletről lépjünk ki a tetőteraszra!
A magas páratartalom időnként ronthatja a kilátásunkat. Emiatt sokan azt a téves nézetet vallják, hogy ha egy magyar adózónak van egy külföldi társasága, és abból osztalékot vesz ki, akkor itthon már nem kell adózni utána. A dubaji cég által fizetett osztalék Magyarországon lesz adóköteles ugyanúgy, mintha egy magyar cég fizetne osztalékot a tulajdonosának.
Ez alól csak az az eset képez kivételt, amikor magyarból dubaji adózóvá válik a cég tulajdonosa. Ehhez azonban valóban ki kell költözni. Manapság viszont nem egy bonyolult feladat utánajárni annak, hogy tényleg Dubajban él-e az „hajdani” magyar adózó.
A bemutatott eseteknek nem feltétlenül lesznek egyenes következményei a fent leírt átminősítések. Azonban, ha az ügylet összes körülményei alapján megállapítható, hogy valaki főként azért teljesít kifizetéseket egy külföldi cégből, hogy adóelőnyt érjen el, akkor ne lepődjön meg, ha egy alapos statikai vizsgálat során azt állapítják meg, hogy életveszélyes a felhőkarcoló, amiben tartózkodik. Ráadásul könnyen beindíthatja a rezgéshullámokat, ha valaki könnyelműen kezeli az irányadó adózási szabályokat.
Ha már adózás és Dubaj, akkor nem árt ugyanitt megemlíteni, hogy tavaly év végén elfogadtak egy rendeletet, amely bevezeti a társasági adót. Főszabály szerint csak a Mainland cégeknek kell majd 9% társasági adót fizetniük 375 ezer AED éves eredmény felett. A Free Zone cégeknek nem kell továbbra sem társasági adót fizetniük, amennyiben nem helyi vevőktől származik a bevételük. Itt még várható további, pontosító szabály. Ennek ellenére a Free Zone cégeknek is be kell majd jelentkezniük az adóhatóságnál és évente adóbevallást benyújtaniuk, még akkor is, ha nem kell adót fizetniük.
