A szülő talán legfontosabb feladata, hogy a gyermekeit elégséges bölcsességgel indítsa útnak az életben. Ez igaz az élet minden területére a sikeres párkapcsolattól a pénzügyekig.
Sajnos rengeteg családban a felnőtteknek sincs semmi fogalmuk, mitől is működne jól egy kapcsolat vagy hogyan kellene okosan beosztani a pénzt.
Hogy a te gyerekednél ez már ne így legyen, érdemes a gyerekeid pénzügyi tudatosságát már a legkisebb korban fejleszteni.
Egy erre alkalmas lehetőséget osztok most meg veletek, amivel az óvódás, kisiskolás gyerekeidnek átadhatod a pénzügyi tudatosság alapjait, a beosztás-tervezés-megtakarítás szükségességét és előnyeit.
Első lépésként hozzatok létre egy saját pénzegységet. Erre a legjobb valami játékzseton vagy műanyag játékpénz.
Egy hétre járjon mondjuk húsz vagy harminc játékpénz, amit egy átlátszó üvegben tartsatok jól látható helyen. Írjatok mellé egy árlistát a gyerek(ek) kedvenceivel. Egy túró rudi két zseton, plusz egy mese a kedvenc rajzfilm-sorozatából egy zseton és így tovább. Fontos, hogy az árak tükrözzék, melyik előny mekkora értéket képvisel a gyerek szemében.
El kell magyarázni a gyereknek, hogy bármit kérhet a listáról, nem fogod megtagadni, csak mert túl sok édességet evett aznap vagy már elég tévét nézett mára. Azonban ha elfogyott a zseton, arra a hétre már semmit nem kérhet. Akkor se, ha a húga az orra előtt eszi a saját csokoládéját.
Engedni kell, hogy elverje az összes pénzét egy nap alatt, bár érdemes felhívni a figyelmét, hogy a pénzt egy hétre kapta. Nem baj, ha hibázik, sőt az a jó, abból fog tanulni.
A rendszert tovább lehet fejleszteni, csak a fantáziád szab neki határt.
Például a hét végén megmaradt zsetonokat megduplázod és félrerakod. Ezzel a kamatot tanítod meg neki és azt, miért érdemes megtakarítani, ahelyett, hogy minden pénzét elköltené. Egy új kerékpár vagy akármilyen játék, esetleg egy mozi amire vágyik a gyerek mondjuk száz vagy kétszáz zseton, amit csak a hét végén megmaradt pénzből lehet megszerezni.
Adhatsz lehetőséget a gyerekeknek, hogy valami munkával (fűnyírás, mosogatás, stb.) további zsetonokat szerezzenek, de csak akkor, ha egyébként is van még zsetonjuk a tartóüvegben.
Közben természetesen érdemes beszélgetni a gyerekekkel a témáról. Hogyan érhetné el gyorsabban a vágyott ajándékot, anya és apa vajon szintén beosztja-e a pénzt és ha igen, miért. Miért teszünk félre a későbbi időre pénzt és az hogyan duplázódik meg előbb-utóbb, ha befektetjük.
További cikkek a témában:
Érdekes ötlet. Bevezetéskor az lehet a legnehezebb szerintem, hogy milyen árat találj ki a komolyabb "termékekre", hogy se túl könnyen, se túl nehezen jusson hozzá (ha pl. erős megtakarítás, sok önkéntes segítség jön a gyerektől)
Miért nem jó az igazi pénz? Csak kérdezem 🙂
"Akkor se, ha a húga az orra előtt eszi a saját csokoládéját." csokinál oké, de hogyan tiltod le az egyiket a másik által vett mozjegyről, nem mehet be a nappaliba? 😀
Egyébként eszembe jutott a jótékonyság: vehet-e a testvérének csokit? 🙂
(tudom, szőrszálhasogatok épp)
szocske, úgy színezed vagy módosítod, ahogy csak szeretnéd.
Off-topic: a MIFID II. miatt a magyar brókercégek tényleg nem tudnak addig új ETF-eket felvenni a listájukra, amíg a kibocsátók nem kegyeskednek az összes dokumentumot magyarra fordítani?
Hiányzik a cikkből az a nagyon fontos paraméter, hogy csak akkor van értelme ennek az egésznek, ha kialakult a gyerekben az idő fogalma. Amíg nem fogja fel, hogy mit jelent az egy hét múlva fogalom, addig nem fogja érteni, hogy miért okoz gondot ha a jelenben elhasznál mindent.
Persze lehet erőltetni, de akkor a végén mindenki csalódott lesz.
nemtom, ötéves gyereknél már azért megvan, mi az a hét vagy mikor van újra hétvége. Hároméves gyereket meg békén kell hagyni az ilyenekkel.
emlekszem mikor valamire mondtam hogy "nincs ra penz", es azt valaszolta, hogy papa, de nem kell penz, csak a kartyadat odaadod es az eleg :))
es magyarazd el erthetoen egy otevesnek hogy ez azert nem ilyen egyszeru 🙂 megprobalkoztam vele, de tenyleg nem egyszeru szajbaragni hogy mi is tortenik es hogy... meg a magyarazat olyan hosszu, hogy a gyerek idokozben elveszti az erdeklodest.
mikozben ezen mosolyogtam arra jottem ra, hogy tulajdonkeppen sok felnott is ugyanigy van vele, ezert dolnek annyian hitelkartya minuszokba...
@Kiszamolo " úgy színezed vagy módosítod, ahogy csak szeretnéd." szuper, ha elég idősek lesznek bevezetjük a provident kölcsön intézményét is, utálja meg még időben az uzsorásokat 😀
Meguntam a trollkodást, bocs. "Baromság a gyereket gépnek nevelni, ez csak a szülő istenségét erősíti, felesleges minden ilyen nevelés, úgysem ezen fog múlni" meg a többi agymenés.
Ezért kár hozzászólni, ezért inkább kikapcsoltam.
(Gyanítom, az ilyen hozzászólók zömének nincs is gyereke)
Megosztom veletek Nagyanyám bölcsességét:
Nincs az a kicsi amiből félre ne lehetne tenni!
A gyerek nem akart kak.lni, talán megijedt az óvodában egy kemény nagyvécétől. Azt sokat segített, hogy otthon minden sikeres nagydolog után kapott egy százast, amit saját maga költhet el.
Tegnap mentünk SPARba, ahol 100 Ft egy csomag matrica. Ő öt csomagot akart venni a saját pénzéből, mire én emlékeztettem, hogy az nagyon sok pénz. Azért ötször kellett kak.lnia. Megértette, s végül csak hármat vettünk.
Négy és fél éves.
A nevelésnél szerintem fontos a szülő hozzáállása is. Egy időben trash környéken laktunk, s éjjel-nappal dolgoztam. Vállalkozóként már kezdett jönni a pénz, mégis ki vett a 2 éves gyerekének elektromos autót? Hát nem mi, hanem a közmunkás szomszéd. Mi lábbal hajtós motor vettünk a gyereknek, mert az sport. De a szomszéd viszont vonulhatott az utcán a gyerek mellett feszítve, neki ez volt talán élete fénypontja. Nekem viszont azóta is van pénzem, s a gyerek sem szórja
Egy baratom csinalt hasonlot a gyerekeivel. Kitalaltak egy nevet: “peták”. Nyomtattak penzt. A cimleteken csaladi fenykepekkel.
A csalad minden tagjanak van ilyen penze.
A petáknak árfolyama is van a forinthoz, eurohoz. Igy ha mennek nyaralni valthatnak igazi penzre.
A nagyobb gyerekek (4-6) kulonfele munkakra kapnak petakot, lehet h rendszeresen is azt nem tudom. Pl funyiras
A gyerekek egymas kozott is boltolnak, uzletelnek.
A kicsi (1,5 ) “szociális segélyt” kap.
Ujabban mar hiszti biztositas is van:
heti pl 10 petak. A gyerek donti el, kot-e. Ha nincs hiszti biztositasod akkor egy nagy hisztinel a “rendorseg”-nek fizetni kell egy nagyobb osszeget. 🙂
Egyebkent a biztosito allja. Egyik se akart kotni 😀
Ja termeszetesen kolcsont is lehet kerni, iszonyu magas kamatra a banktol 😀 de hitelbiralat is van.. stb
Eleg jol csinaljak
Adot szerintem meg nem vezettek be.
Nem hiszem, hogy ennek sok értelme lenne.
A gyerek úgyis a szülői mintát viszi tovább,
én a szüleimet követve inkább spórolós (voltam), míg a nejem inkább költekező habitus.
Én inkább azt tartom fontosnak,
hogy a gyerek nagyobb korában kellően tájékoztatva legyen a pénzügyekről,
kiemelve a hitel/kamat
és a nyugdíj/öngondoskodás relációkat.
Plusz a tanulás fontosságát.
@Hajnal
"Miért nem jó az igazi pénz? Csak kérdezem"
Szerintem pl azért jobb a játékpénz, mert az igazi egyrészt piszkos: a gyerekek folyton számolgatják fogdossák hurcolásszák.
Másrészt lehet, hogy a felváltás nehézkes:
- Pl ha eleinte nem akarsz több címletet használni, mert az összeadás könnyebb ha minden pénz 1 egység, vagy mert még nem értik annyira a címletek jelentését (pl 5 Ft-os érme az 5x annyit ér)
Játékpénzzel ezek a dolgok sokkal egyszerűbben bevezethetőek.
@ne mulasszon: "az nagyon sok pénz. Azért ötször kellett kak.lnia."
:))) Ezen jót derültem - én is ide szeretnék már eljutni, hogy így keressem a pénzt végre... 🙂
Gondolom azért egyszerűbb a zseton, mert azt könnyebb megszámolni kis gyereknek, mint az igazit.
Kamasz gyerekkel a házimunkáért igazi zsebpénz (lefektetett árlistával) is mehet szerintem, amúgy úgyse segítene otthon semmit, csak veszekedés árán, de ha fogy a zsebpénz, akkor egyszerre megjön a kedve levinni a szemetet stb... 🙂
majd lemodellezem enis neki a jatekpenzzel a realista helyzetet: rudi 3 penz, de 4 et kell adni erte mert ado is van, a "bankba" betett penze csak fogy vagy max stagnal, de nem lehet hozzanyulni, ha meg csak ott all az uvegben az az inflacio miatt megjobban fogy 😀
De be is fektetheti kockazattal aztan meg huss az egesz lelepett az ugyvezeto vele!
"A fiam megkérdezte, mi az az ADÓ. Megettem a csokija 47,5%-át. Most sír. Azt hiszem megértette a lényeget." 😀
százegy: "ha idősebb, részben be kell vonni a pénzügyi döntésekbe" - Ezt hogy gondolod, ostobaság, ha játékos módon valamennyire megtanulja mi a pénz értéke, de az normális ha beleszól a szülei pénzügyeibe? Majd szavazni fog, hogy idén lakáshitelt törlesztünk vagy nyaralunk vagy hogy kell ezt elképzelni?
Nagy Vonalakban, akkor az hogy lehet, hogy két testvér teljesen másként áll a pénzhez, hogy az egyik szorgos és sikeres, a másik lusta és lúzer lesz, vagy hogy a spórolos szülőknek pénzszóró gyereke lesz, aki a saját kárán tanulja meg 35 évesen, miért nem jó így szórni a pénzt?
Engem is hasonló elven neveltek a szüleim és úgy érzem jól tették. Főleg elnézve azokat az ismerőseimet, akikkel együtt nőttem fel. Többségük nem sokat tett le az asztalra 30 éves korukra.
Az én esetemben úgy 9-10 éves koromban kezdték el adni a heti zsebpénzt, ami valódi pénz volt. Ha jól emlékszem 500 Ft volt. Hiába ért akkor többet, elég hamar elment. A képregényeket imádtam, meg a hotdog-ot és egyik se volt olcsó. Aztán amikor új bicajt akartam, össze kellett rá spórolnom. 40 ezer forint elérhetetlennek tűnt akkor.
Lemondtam mindenről és kb az egész zsebpénzemet félretettem. Plusz pénzért takarítottam, füvet nyírtam, falevelet sepregettem, havat lapátoltam és az egész spórolt pénzemet mindig szüleimnél tartottam, egy négyzetrácsos füzetbe vezetve havi kamatozásra. Aztán szerencsémre év végére a kinézett bicajt leakciózták 35 ezerre és ki tudja már mennyi idő után megvehettem. 😀
Későbbiekben az infláció miatt nőtt a zsebpénzem is és persze a kitűzött célok is.
14 évesen nokia 3310 volt a cél, ami 25-30 ezer volt akkor.
Majd megint újabb bicaj, új telefon, stb.
Mostanra úgy érzem, hogy ha nem is profi módon, de a szükséges tudással rendelkezem, hogy anyagilag sikeres lehessek.
30 éves koromra van egy lakásom, amit ha jól megy másfél év múlva ki is fizetek. Van egy használt motorom, és egy használt autóm, aminek mondjuk a fele szintén hitel, de legkésőbb 2 év múlva az is ki lesz fizetve. E mellett pedig igyekszem félretenni a sokszor emlegetett fél éves vésztartalékot. Szóval az irány szerintem jó, ami a szüleim nevelésének köszönhető elsősorban.
Érdekes, hogy nővéremet is ugyanezzel a módszerrel próbálták pénzügyi tudatosságra nevelni, de nála úgy látom kevesebb sikerrel ment át a dolog.
Hát úgy Miklós, hogy idővel bejönnek az egyéb környezeti hatások: például az egyik gyerek olvassa a Kiszámolót, a másik pedig nem. 🙂
@Kiszamolo
Az úgy lehet, hogy minden gyerek különböző személyiség, ezért nem ugyanazt a nevelési módszert kell náluk alkalmazni, hanem ugyanazokat az elveket kell érvényesíteni, és ugyanazon célokhoz így lehet eljutni, ám más eszközök alkalmazásával. Ez a pedagógia és a pszichológia csodája 🙂
@vanda
ezen még finomíts! Az adóért cserébe a beszedő valami ellenszolgáltatást is nyújt.
@Kiszamolo:
"akkor az hogy lehet, hogy két testvér teljesen másként áll a pénzhez, hogy az egyik szorgos és sikeres, a másik lusta és lúzer lesz, vagy hogy a spórolos szülőknek pénzszóró gyereke lesz, aki a saját kárán tanulja meg 35 évesen, miért nem jó így szórni a pénzt?"
most mondtad ki a lenyeget,szinte mindegy hogy mit lat,es majdnem mindegy hogy mit tanítasz neki..kb 10% amit tanul,vagy tanítasz neki.90% a genetika,amit ha nincs szerencsed pont egy olyan rokontól örökit at ki luzer es lusta volt..Tehat kb csinalhasz barmit,persze nevelni kell,de egyáltalán nem biztos,hogy azt amit töletek latott viszi tovabb,es ez nem csak a költekezésre es a sporolasra igaz.
Majd ha nagyobbak lesznek a gyerekeid meglatod:-) En abban hiszek,hogy beszelgetni kell jo sokat a penzröl.Nem ugy hogy jól poruljartal es nézd hogy a masik eszi a csokijat(mondjuk miert nem ad neki,ha mar)nekem ez fontosabb
@vanda: "fiam megkérdezte, mi az az ADÓ. Megettem a csokija 47,5%-át”
Ez tetszik... 🙂
Szerintem tovább is lehetne fejleszteni, ha majd nagyobb lesz a gyerek, vállalkozói formák adózását bemutatni. (Pl. KATA: ugyanakkorát esznek meg a kis csokiból és a nagyobból is, de még nagyobb csokiból megint többet... Mekkora részét eszik meg, ha osztalékként veszi fel, ha "beruházza" a csoki egy részét egy csokitortába, akkor abból a részből nem is esznek - de majd ha a tortát megenné, akkor igen. Ha elrejti a csokiját, de később megtalálják, akkor megeszik az egészet, stb... 🙂
Nincs erre valami játék, mint a Gazdálkodj Okosan? "Vállalkozz Okosan"... Szerintem jó lenne, lehet, hogy több szakember vállalkozó lenne/kevesebb gond pl. áfamentes számlát kapni, amikor pl. az LTP-det akarod elkölteni, mert mindenki csak számla nélkül vagy max. áfás számlával (és drágábban) akar megcsinálni egy munkát...
Tibor
2018-03-23 at 11:18
"nincs ra penz"
Szia!
Tök jó ha ezt mondogatod egy gyereknek, megszokja a pénztelenség érzetét, és úgy érzi hogy nélkülözésben nő fel. Majd ezt viszi ő is tovább a saját életébe, és adja át a gyerekének.
Inkább adj valami magyarázatot hogy miért nem veszed meg neki amit kér.
Ez a mondat megöli a kreativitást is: annak kéne a fejedben járnia, hogyan tudnál szert tenni több pénzre.
Hát, nálunk nagyobb elmék is vitatkoznak, mekkora arányban alakítja a személyiséget a genetika/habitus/környezet/tudatos nevelés... Valószínűleg ebben a sorrendben csökkenve, de ki tudja.
Egy gyakorlati ötlet: minél kisebb egy gyerek, annál inkább törekedni kell a vizualizálásra, mert elvontan még nem tudnak gondolkodni, lásd bankautomata "ad" pénzt.
És kerüljük az óvodás korosztálynál a jövőre utalást (pláne következmények megfogalmazásánál) mert az idői tájékozódás elvontsága miatt szintén kb. 6 éves korra alakul ki. Addig max. annyi időt látnak előre, amennyit a "mennyit kell addig aludni" mértékegységgel átlátnak. Ehhez ha hozzáteszünk még egy "akkor-ha" összefüggést, nehezen fogják a kicsik érteni. De egy kisiskolásnál már működhet a dolog.
Ha megengedtek egy kis reklámot, Az én, én, én jàrvány című, gyereknevelésről szóló könyvnek (szerző: Amy Mccready) egy egész fejezete foglalkozik a témàval. Hasonló szemlélettel mint a Kiszámoló és korosztályok szerinti bontásban jól hasznàlható ötletekkel.
elég érdekes ez a megközelítés. sztem nem lehet tudni, hogy mit vált ki a gyerekből: szorongás, félelem, hazudozás, lopás, stb.
sztem a példa pont elég, amit lát. 90-es években rosszul éltünk, és láttam, hogy szüleim nagyon odafigyelnek, én is beragadtam ebbe. feleségemnél gyerekkorában meg habzsi-dőzsi volt, aztán bejött néhány családi krach, most meg megy a hóvégi küzdés.
Ez nem hangzik valami jól. Persze én is kaptam anno a szüleimtől kis zsebpénzt. De nem azért nyírtama füvet, vagy segítettem otthon. Azért mert szerettem velük együtt lenni, velük dolgozni, nekik segíteni. Édesanyám mindig elmagyarázta, ha nem kaphattam meg valamit, hogy miért nem futja rá. Arra is emlékszem, hogy volt, hogy a felét sem értettem. De elfogadtam. Tudtam, hogy szeret. 10 éves korom után pedig megértettem, mert már fel tudtam fogni. Se játékpénz, se érzelmi zsarolás, se semmi.
Nekem ez a hazimunkaert penz se jönne be egyik gyereknel sem.Az egyik ha tömtem volna penzzel se csinalt volna semmit,a masik meg magatol megcsinalja,mondani sem kell.
Szerintem gaz fizetni valamiert ami egyébként a dolga lenne.
@star70
“....,szinte mindegy hogy mit lat,es majdnem mindegy hogy mit tanítasz neki..kb 10% amit tanul,vagy tanítasz neki.90% a genetika,amit ha nincs szerencsed pont egy olyan rokontól örökit at ki luzer es lusta volt..”
Hát ez pont nem így van, a viselkedés mintáknál a környezet determinál és nem a genetika.
@Kiszamolo
Most szerintem kivételt tehetnél és engedélyezhetnéd ezt a linket a többiek okulására:
mipszi.hu/cikk/100914-marshmallow-teszt-ujrajatszva
Köszönöm
A '80-as években a takarékosság alapvető formáját iskolai keretek között is oktatták, ráadásul nem unalmas tankönyvből, hanem valódi pénzzel élesben: ez volt az iskolabélyeg. Rendszeresen lehetett venni, beragasztották egy füzetbe és még kamatozott is 🙂
origo.hu/gazdasag/hirek/20060311vidam.html?pIdx=1
Sziasztok,
"Adhatsz lehetőséget a gyerekeknek, hogy valami munkával (fűnyírás, mosogatás, stb.) további zsetonokat szerezzenek, de csak akkor, ha egyébként is van még zsetonjuk a tartóüvegben."
Az miért baj, ha a gyerek üres kassza mellett is kereshet munkával pénzt?
Egyébként szerintem ez egy jó ötlet. Persze nem a mindennapi ételért kell, hogy fizessen, ahogy itt néhányan kritizálják. 😀 De lehet ezt teljesen normálisan csinálni.
@ ne mulasszon
Adtam volna neki hashajtot,aztan megnezzük mennyire kemeny.:DD
Adamo
Tőlem például megkérdezték gyerekkoromban, hogy mondjuk a nekem szánt összeget milyen kombinációban költsük el pl versenybicikli kell vagy jobb számítógép kell -ezekhez rendszeresen hozzátettem a saját megtakarításom, tehát közösen vettük-, vagy milyen kombinációban akarom elkölteni. Vagy elmentünk bútort nézni, kikérték a véleményen, hogy mi és hogy legyen. Később nagyobb dolgokban is, mint autóvásárlás például. Ilyenkor arról is születhetett döntés, hogy esetleg miről kell lemondani, hogy a kívánt árut megvegyük.
Egy kisgyerek számára rohadtul nem játék, ha olyan előrelátást, tervezést, önmegtartóztatást várnak el tőle, amire képtelen, majd ha minden valószínűség szerint elbukik, kvázi "büntetést" kap és kudarcélményt. A többit leírtam, ha nem érted, azzal nem tudok mit kezdeni.
Én a gyerekeimre gondolva lementettem a kiszamolo.hu komplett tartalmát már tavaly, biztos, ami biztos. (Remélem, nem sértek ezzel szerzői jogokat!)
Ha majd nagyobbak lesznek, leültetem őket elolvasni az egészet.
Meg persze próbálok jó példával elöl járni, és a (pénzügyi) döntéseket el is magyarázni nekik.
Mp, te legalább nem nyomtattad ki. Volt, aki igen. Szegény fák. 🙂
Asszem ideje szerkesztetten kiadni a lényeget.
@Janos
"ezen még finomíts! Az adóért cserébe a beszedő valami ellenszolgáltatást is nyújt."
Pont ellenkezőleg. Vanda példája tökéletes.
Idézet a wikipediaból
"az adókat ezektől (például a járulékoktól és az illetékektől) az különbözteti meg, hogy az adófizetőknek befizetésükért cserébe nincs joguk ellenszolgáltatást kérni."
Például ez volt az oka, hogy a kormyány nem is olyan régen a nyugdíj "járulékot" is "adóvá" változtatta. Így most már nem jár érte semmilyen szolgáltatás kötelezően.
@star70: "Szerintem gaz fizetni valamiert ami egyébként a dolga lenne."
Miért gáz? A gyereknek "dolga", hogy valamennyire kivegye a részét az otthoni élethez szükséges házimunkákból. A szülőnek meg "dolga", hogy valamennyi zsebpénzt azért adjon a kamaszodó gyerekének.
Ha a gyerek nem végzi a saját dolgát, akkor én se, és nem adok neki zsebpénzt. Kajára adok, sőt, ha fagyizni megyünk, csokit veszek, akármi, azt is kap természetesen, azt vesz ki a hűtőből, amit akar. De ha szeretne a saját zsebpénzéből gyűjteni valamire, akkor elvárom, hogy vegye ki a részét valamennyire otthon. Persze van gyerek, aki ezek után se csinál semmit - hát akkor más eszközhöz kell folyamodni, de van, aki rájön, hogy így a zsebpénze kevésbé korlátos, ha többet "dolgozik", többet kap. Ez miért gáz?
Nyilván ha automatikusan megy már neki, akkor abba lehet hagyni a számolást...
Kiszámoló!
Öt éves gyerekeknek még nem kell tudni számolni, nem tudják, hogy mi az, hogy "egy hét". Már az is sokuknál probléma, hogy tegnap, tegnapelőtt, stb. Ezeket az óvodás korú gyerekek nagy része keveri, illetve rosszul-rosszkor használja.
Szerintem az óvodás kor korai, kivétel, ha a gyermek már számol, és tényleg tisztában van az eltelt, és elkövetkező idő fogalmával.
Csacsy, a kisebbik gyerekem 5 éves, tudja, mi az a hét meg hétvége, meg hogy ötször megyünk oviba aztán hétvége.
De ha valaki nem tart itt, azzal nem kell elkezdeni.
Van egy mondat, ami esszenciája a rossz pénzkezelésnek és soha nem akarom a gyerekemnek mondani: "majd jövő hónapban"
A másik nagyon rossz üzenet, ha azt mondom, hogy valamire nincs pénz, de nem magyarázom el, mit is jelent ez. Ugyanis a gyerek alapvetően arra asszociál, hogy akkor úgy általánosságban sincs pénz és ezzel oda a biztonságérzete.
@Kiszamolo
Ha szerkesztetten kiadod, nem nyomtatom ki 🙂
Nálunk 3,5,7 év a felállás, és mi forinttal csináljuk. Mindegyiknek van kis lemezkasszája. A 3 évesnél valóban nem működik, neki még teljes mértékben játék az egész, és ha a többi kap akkor neki is kapni kell, különben törik a mécses (bár már megérti hogy ha a másik házimunkázik, ő pedig nem akkor arra a másiknak jár neki nem). A legnagyobbnak jött egy elgyengülése és az összes zsebpénzét a kasszából odaadta a középső tesónak (ezzel kompenzálva hogy mindig bántja, szekálja őt, feltételezem azt gondolta ha odaadja az összes pénzét és a tesó legot vehet rajta akkor le van tudva minden sérelem, ami persze nem így működik).
De így is azt veszem észre, hogy nálunk még korai, azaz nincs gyűjtő szenvedélyük, ha összegyűlik 10ezer forint azt biztos hogy menni akarnak elverni az egészet játékra. Ezt néha kordában tartom, néha engedek nekik bár nem tudom melyik a jó megoldás...
százegy: "a nekem szánt összeget milyen kombinációban költsük el" - Ez nem olyan szintű felelősség/kihívás, mint a fenti példában, főleg, hogy idősebb voltál.
"Érezheti azt, hogy olyan döntési helyzetekbe kényszerítetted, amit nem tudott megoldani, és megbukott, te pedig megbüntetted" - Ezért kell beszélni a gyerekkel! Meg fogja érteni, ha esetleg mégsem áll készen, akkor 1-2 év múlva újra lehet próbálni.
"A többit leírtam, ha nem érted, azzal nem tudok mit kezdeni." - Nem kell a lekezelő stílus, értelmes indoklást nem olvastam tőled, csak azt, hogy nem tartod alkalmasnak a gyerekeket arra, hogy felelős döntést hozzanak, inkább büntetésnek élik majd meg a fenti módszert. Ez nem igaz.
Szeretnék már olvasni valami konstruktívabb ötletet a házimunka ösztönzésére, mint a fizetséget.
Arról van szó, hogy élhető állapotban tartsuk a helyet, ahol életünk jelentős részét töltjük, ő maga is. És úgy igazságos, ha ebből minden jelenlevő kiveszi a részét. Nem? A megszerezhető előny, hogy - amilyen mértékben erre közösen igényünk van - a rendezettségben gyorsan megtaláljuk a holmijainkat, a tisztaságban egészségesek maradunk, a kellemes környezetben szívesen vagyunk otthon. Nem pedig az, hogy a felnőtt a tevékenységhez egyáltalán nem is kapcsolódó jutalmat ad, mert különben eszem ágában sem lenne elvégezni.
Nem arra gondolok tehát, hogy a gyereknek mi a "dolga, ingyen", hanem hogy mit szeretnénk közösen elérni (ez esetben a környezetünkkel kapcsolatban).
Tudom, az előző 3 cikk alatt már kitárgyaltuk, de nem emlékszem kreatív megoldásra.
Miklós egy vevőd már van is rá! 🙂
Nálunk kökemény takarékoskodás volt a szüleimnél. Minden megvolt persze, kaja, fűtés stb ezen nem volt spórolás, sőt emlékszem a vasárnapi ebédhez cukrászdából jött a süti, de anyám nagyon kezébe tartotta a pénzügyeket. Ez persze nem volt annyira nehéz, mert mindketten átlag felett kerestek. A gyerekek nálunk "nyomorba" születtek, de ha mi nem is ettünk rendesen,( a mustáros zsíros kenyér azóta nem bejövős 🙂 ) nekik minden megvolt. Aztán ügyvéd lettem 😀
Az ötlet nem rossz, de én biztos nem családon belül vezetném be, hanem pl. nyári táborban vagy valami más közösségben. Ami nagyon zavar benne, az az, hogy az elvárt tevékenységekért - amit még akár élvezne is a gyerek - ellenszolgáltatás jár. Én gyerekként szerettem füvet nyírni, pedig soha nem kaptam érte semmit, mint ahogy a jó jegyekért sem. Ha kell, ma is megyek és segítek a szüleimnek, mint ahogy ők is ezt tették egész életükben. Felnőttként sem lettem haszonleső.
@jurta
Erre a megoldás a megcsinálja és kész. Nincs kreatív megoldás szerintem, ez azon dolgok része, amit szépen megtanul és teszi, mint a fogmosás, a szennyes kidobása a kosárba és a többi. Világos szabályok, következetesség és egyszer, majd kamaszkor végére a külső kényszer belső kényszerré adaptálódik.
@jurta
Szerintem ez nem a házimunka ösztönzéséről szól, hanem inkább a pénzügyi tudatosságra nevelésről (szerintem sem jó módszer, majd kifejtem miért).